Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2312

Általános Orvostudományi Kar

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D45

Doktori program:

  • Mikrobiológia
    (programvezető: Dr. Gergely Lajos)
  • Farmakológia
    (programvezető: Dr. Tósaki Árpád)

Böngészés

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "2-es típusú cukorbetegség"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Az inzulinrezisztencia farmakológiai befolyásolhatóságának lehetőségei
    (2015) Kovács, Diána Klára; Peitl, Barna; Kovács, Diána Klára; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet
    Az obezitás prevalenciájának gyors növekedése, az ehhez társuló inzulin rezisztencia, majd ennek következtében kialakuló 2-es típusú diabétesz, (Type 2 diabetes mellitus, T2DM) és szövődményei világméretű egészségügyi problémát jelentenek. A XXI. század fő népegészségügyi problémájává vált diabétesz mellitus (DM) vezető helyet foglal el a nem fertőző ún. „civilizációs” betegségek sorában. Az egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a cukorbetegek száma 2030-ra, 552 millió főre fog emelkedni, és ez a szám még nem tartalmazza a nem diagnosztizált eseteket. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az elhízással összefüggő egészségügyi kiadások között a következményesen kialakuló diabetes mellitus kezelésének a költségei a legmagasabbak. Az Egyesült Államokban ezek a kiadások elérik a 32,4 milliárd dollárt! A cukorbetegek 90%-át a felnőtt korban manifesztálódó, 2es típusú diabétesz mellitusban szenvedő betegek alkotják. A jelenlegi prevalencia adatok és a várható incidencia-növekedés korrelál, a manapság metabolikus szindróma néven ismert tünet együttes „járványszerű” terjedésével, melyben központi szerepet játszik az inzulin rezisztencia és az elhízás (obesitas, obezitás). 1997-ben a WHO az elhízást hivatalosan is világjárvánnyá nyilvánította. 2008-ban világszerte már 1,4 milliárd felnőtt számított túlsúlyosnak, 500 millió fő pedig elhízottnak. Ugyanakkor az obezitást az első megelőzhető halálozási okként tartják számon. Kialakulásában a genetikai háttér mellett szerepet játszanak a környezeti tényezők, a kevés mozgással jellemezhető életmód, de ugyanígy szerepe lehet egyes gyógyszerek tartós használatának is. Tipikus példája ez utóbbinak az atípusos antipszichotikumok (AAP) (pl: clozapine, olanzapine) alkalmazása, melyeket azért fejlesztették ki, mert az eddig forgalomban lévő gyógyszerek kedvezőtlen mellékhatás spektrummal rendelkeztek. Az új típusú szereknél ez a hatás megszűnt, azonban e gyógyszerek tartós szedése során a betegek elhíznak, a szénhidrát háztartásuk felborul, súlyos esetben cukorbeteggé válhatnak, vagy a meglévő cukorbetegségük romlik. Ez a folyamat jelentősen rontja a beteg compliance-ét és így a terápia eredményét, valamint hozzájárulnak az egyre nagyobb számban diagnosztizált T2DM-os betegek számának növekedéséhez. Értekezésem egyik fő témája tehát az AAP-ok okozta metabolikus eltérések vizsgálata. A cukorbetegség és az inzulinrezisztencia új kezelési lehetőségei pedig azért kerültek vizsgálataim középpontjába, mert az erre a célra kifejlesztett új originális és szájon át szedhető gyógyszerkészítmények már régóta nem kerültek forgalomba. Ugyanakkor pedig a jelenleg elérhető farmakoterápiás (gyógyszeres) kezelések egyike sem nyújt minden szempontból kifogástalan megoldást a cukorbetegség kezelésére. Az originális gyógyszermolekulák fejlesztése költséges és hosszú időt vesz igénybe. Célom generikus molekulák számítógépes algoritmusok alapján történő keresése, valamint in vitro és in vivo hatástani jellemzése, különös tekintettel az inzulinérzékenyítő mechanizmusra. Értekezésem másik fő témája az inzulin rezisztencia farmakológiai befolyásolhatóságának tanulmányozása.