Az értekezésemben arra keresem a választ, hogy milyen szerepet játszanak a hivatástudat, a presztízs a különböző értékpreferenciák illetve az intézményi hatások szerepe a pedagógusok szupportív attitűdjeinek kialakulásában. Az egészséges életmódra nevelést és az egészségtudatosság megalapozását és tudatosítását, a protektív tényezők megismerését a tanterv mellett további hazai és nemzetközi stratégiai intézkedések is erősítik. Az egészséges életmódra, egészségtudatosságra nevelés elsődleges szociális színtereiként a köznevelési intézmények, elsősorban az iskolák kerültek a társadalmi és szakmai figyelem fókuszába. A reformfolyamatban előfeltevésként fogalmazódott meg, hogy a kötelező iskolai testnevelés óra megalapozhatja a tanulók egészség- és szabadidőtudatának kialakítását, illetve fejlesztését. A tantervi dokumentumok a legfontosabb célként tételezték egy új minőségű testnevelés megvalósítását. Az implementáció folyamatát vizsgáló kutatások széles spektrumú értelmezési keretei meghatározzák annak az oktatáspolitikai beavatkozásnak a folyamatát, amelynek következtében 2012. szeptemberétől bevezetésre került a mindennapos testnevelés. A tantervi implementáció revolutív jellege indokolttá teszi a folyamatban részt vevő aktorok percepcióinak és véleményének elemzését. Kutatásomban a pedagógusok társadalmi megítélését, a testnevelők presztízsét is vizsgálom több társadalmi ágens és változó mentén. Az értékpreferenciákat a nem, kor, a sportolási szokások, beosztás, és a település típusa alakították. Olyan intézményi hatásokat és jellemzőket is bevonok a vizsgálatba, mint az infrastruktúra, a tanuló- és pedagógus létszám. Vizsgálom a folyamatban résztvevő aktorok (szülők, pedagógusok, testnevelő munkaközösségek, intézményvezetők) illetve a többdimenziós skálázással kialakított pedagógus csoportok szupportív attitűdjét a mindennapos testnevelés bevezetéséről, megvalósulásáról, a testnevelők presztízséről és a testnevelés tantárgy megítéléséről a különböző preferenciaváltozók mentén. Az implementációs folyamat szereplőitől kapott válaszok elemzésekor arra a megállapításra jutottam, hogy a mindennapos testnevelés bevezetésével való egyetértés minden aktor véleményében pozitív attitűddel jelenik meg. Az intézményvezetők és a szülők a legerősebb támogatói a folyamatnak. Habár a testnevelés munkaközösségek véleményét legnagyobb arányban a teljes egyetértés jellemzi, válaszaik átlagai mégis alatta maradtak az előbb említett két csoport értékeinél. A várakozással szemben a jó infrastruktúra hatása fordított összefüggést mutat az elégedettséggel. A jobban felszerelt intézményeknél kisebb az elfogadás a mindennapos testnevelés bevezetésével kapcsolatban. Az ilyen intézmények általában a megyeszékhelyen vagy nagyobb településeken találhatóak és magasabb tanulói létszámmal is rendelkeznek. A pedagógusok válaszainak vizsgálata alapján, a mindennapos testnevelés bevezetéséhez kapcsolódó kérdések vizsgálata kapcsán megállapítható, hogy a 2012-ben az alap- és középfokú oktatási intézményekben, felmenő rendszerben bevezetett mindennapos testnevelés folyamatának a legfontosabb feladata a diákok egészségtudatosságra nevelése, amely kijelentés esetében a gyermekkorukban, illetve jelenleg is sportoló tanárok szignifikánsan magasabb arányban értenek egyet nem sportoló kollégáikkal szemben. A vélemények alapján az is kijelenthető, hogy a mindennapos testnevelés bevezetéséhez szükséges infrastrukturális feltételek nem állnak maradéktalanul rendelkezésre az intézményekben, ebben teljes az egyetértés a minta tagjai között. Az infrastruktúra, mint független változó azonban befolyásolta a jobb sporteredmények elvárhatóságát, a tantárgyi presztízs felértékelődését, illetve a testnevelők tanórán kívüli szerepét. A logisztikus regresszió eredményei a pedagógusok szakjának és sportolási gyakoriságának a magyarázó erejét megerősítették a mindennapos testnevelés bevezetését szakmailag támogató pedagóguscsoport esetében a mindennapos testnevelés bevezetését elutasító referenciacsoporttal szemben. Megállapítható, hogy a mindennapos testnevelés bevezetését dokumentáló Nemzeti Alaptantervben és az arra épülő kerettantervben meghatározott célok megvalósulását a pedagógusok attitűdjei alapvetően befolyásolják. Ezek az eredmények igazolják a pedagógusok hivatástudatának, elköteleződésének szerepét az implementáció folyamatában. A sikeresség szerepében az intézmények infrastrukturális ellátottsága is kimutatható, a pozitív célok megvalósulása esetében hatása megkérdőjelezhetetlen a kisebb települések iskoláinak illetve a kiemelkedő infrastruktúrával rendelkező iskolák esetében. A gyermekkori sportolási aktivitás meghatározza a felnőttkori véleményeket a testneveléshez kapcsolódó célok megvalósításában és a legnagyobb értékben a pozitív célok megvalósulásával mutatott összefüggést.

In my dissertation I seek to answer what role calling to profession, prestige, different value preferences and institutional impacts play in the development of supportive attitudes of pedagogues. Education for a healthy lifestyle, the foundation and awareness-raising of health consciousness, and the understanding of protective factors are reinforced by additional domestic and international strategic measures in addition to the curriculum. As the primary social scene of education for healthy lifestyles and health awareness, public education institutions, especially schools, have become the focus of social and professional attention. In the reform process, it was assumed that the compulsory physical education lesson at school could shape and develop the students' sense of health and leisure. The curriculum documents set as primary goal the realization of a new kind of physical education, in which the relationships between physical literacy, health, community values and knowledge of body culture come together as a central value. The wide spectrum of frameworks for the research of the implementation process define the interpretation possibilities of the educational policy intervention that have led to the introduction of everyday physical education from September 2012. In my research I also study the social judgment of pedagogues, and the prestige of physical educators along the lines of several social agents and variables. Value preferences were shaped by gender, age, sporting habits, rank, and settlement type. I include in my examination institutional impacts and features such as infrastructure, student and pedagogue numbers. I look at the views of the actors involved in the process (parents, pedagogues, physical education teams, institution leaders) as well as the supportive attitude of the pedagogue groups, established through multidimensional scaling, about introducing and implementing everyday physical education, the prestige of physical educators, and the assessment of the physical education subject along different preference variables. When analyzing the responses from actors in the implementation process, I came to the conclusion that the agreement with the introduction of everyday physical education appears through a positive attitude in the opinion of all actors. Leaders of institutions and parents are the strongest supporters of the process. Although the opinion of the physical education teams is characterized by full agreement, the average of their responses remained below the values of the two groups mentioned above. Despite expectations to the contrary, the impact of good infrastructure shows an inverse link to satisfaction. In well-equipped institutions there is less acceptance for the introduction of everyday physical education. Such institutions are usually found in the county seat or in larger settlements and have a higher number of students.

Based on the analysis of the answers of the pedagogues, through the examination of the issues related to the introduction of everyday physical education, it can be concluded that the most important task of the process for everyday physical education introduced in primary and secondary education institutions in an ascending system in 2012 is to educate students about health awareness, to which statement the proportion of teachers who did sports in their childhood or still do so at present agree in a significantly higher proportion than their non-athletic colleagues. Based on the opinions it can also be stated that the infrastructure conditions necessary for the introduction of everyday physical education are not fully available in the institutions. There is a complete agreement in the sample on this. However, infrastructure as an independent variable influenced the expectations of better sporting results, the appreciation of subject prestige, and the extracurricular role of physical educators. The results of logistic regression have confirmed the explanatory power of the specialisation and sporting frequency of pedagogues in the case of the professional supportive group to the introduction of everyday physical education against the reference group rejecting the introduction. It can be stated that the realisation of objectives defined in the National Core Curriculum, which sets out the introduction of everyday physical education, and in the framework curriculum building on it, are fundamentally influenced by the attitudes of pedagogues. These results demonstrate the role of teachers' calling and commitment to profession in the implementation process. The role of infrastructural provisions of the institutions in the success can also be demonstrated, its impact is unquestionable for the achievement of the positive objectives at schools of smaller settlements and at schools with outstanding infrastructure. Sports activity during childhood defines adult opinions about the realization of goals related to physical education and has showed to the greatest extent correlation with the achievement of the positive goals.