„Kettős kötődés” – A munkaerő-piaci karriertől a familiarizmusig
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Magyarország foglalkoztatási helyzete igen kedvezőtlen képet mutat. Mind a nők, mind a férfiak foglalkoztatási rátája jelentősen elmarad az Európai Unió tagállamaitól. A nemenkénti különbségeket vizsgálva az tapasztalható, hogy a nők kedvezőtlenebb helyzetben vannak a munkaerőpiacon, mint a férfiak. A 2011. évi adatok alapján a nők és a férfiak foglalkoztatása között 11,8%-os különbség érvényesül. A rendszerváltozást megelőzően a magyar nők foglalkoztatási színvonala meghaladta az Európai Unió tagállamainak átlagát, mára azonban már jóval az alá került (Frey 2001). A magyar férfiak kedvezőtlen mutatói elsősorban munkaerő-piaci okokkal, a nyugdíjszerű ellátásban részesülők, és az egyéb okok miatt inaktívak magas arányával magyarázhatók. A nők esetében az eltérés jelentős részéért a kisgyermeket nevelő nők alacsony aktivitási rátája a felelős (Blaskó 2009). Kutatásunk témája a kisgyermekes nők munkaerő-piaci részvétele és a gyermekgondozást követő munkaerő-piaci (re)integrációja. A szakirodalmi elméleti keretek, és az azokhoz szorosan kapcsolódó kutatási előzmények alapján dolgozatunk célja a kisgyermekes nők munkaerő-piaci integrációját befolyásoló tényezők és háttérváltozók feltárása, bemutatása volt. Azt vizsgáltuk, hogy az érintettek hogyan ítélik meg saját munkaerő-piaci helyzetüket és esélyeiket. Elemző munkánkban arra kerestük a választ, hogy a kisgyermekes nők mikorra időzítik munkaerő-piaci visszatérésüket a gyermekgondozási szabadságot követően, s ezzel kapcsolatos döntésüket milyen tényezők alakítják. Dolgozatunk elméleti kereteit elsősorban a szociológia (családszociológia, nevelésszociológia) és a közgazdaságtan vonatkozó modelljei, teóriái és tézisei adták. A neveléstudományok, így a nevelésszociológia számos, közgazdasági (lásd például az emberi tőke és társadalmi tőke elméletet), és szociológiai elméletet (így a közgazdasági megközelítésektől különböző tőketípusok, a kulturális és társadalmi tőkék elméletét) adaptált és fejlesztett tovább saját tudományos megközelítésmódja és kritériumai szerint. Empirikus vizsgálatunk adatgyűjtését Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében végeztük, ahol 450 fő, 0-7 éves korú gyermeket nevelő nő személyes megkeresésére került sor. A kérdőívek lekérdezése a területi védőnői körzetekben, 2010-ben történt. A mintánkban szereplő nők munkaerő-piaci integrációs magatartását két alcsoporton keresztül tártuk fel (a megkérdezés időpontjában gyeden/gyesen lévő és a gyermekvállalást követően már újból munkába állt kisgyermekes anyák), így lehetővé vált a két vizsgált csoport összehasonlító elemzése. Az alkalmazott kérdőívek tartalmi egyezése lehetőséget adott az egységes adatbázis kialakítására, így a két alcsoport egységes mintát alkotott. Hipotéziseinket Bukodi és Róbert (1999), Frey (2002), Kapitány és Spéder (2009), Plantenga és Remery (2005) Szűcs (2005), Bálint és Köllő (2008), Koltai (1999), Török (2006) és Szűcs (2005) kutatásaira alapoztuk. Továbbá feltételezéseink megfogalmazásánál nagymértékben támaszkodtunk Kapitány és Spéder (2009) „partnerbónusz” modelljére, Koncz (2006) és Hakim (2000) által bemutatott női karrier modellekre, valamint Coleman (1998) társadalmi tőke elméletére. Összességében megállapítottuk, hogy a két vizsgált alcsoport alapvetően a hároméves gyermekgondozási szabadság intézményét preferálta, a gyermekkel otthon tölthető optimális időtartamra vonatkozó vélemények ezt hűen tükrözik. Véleményünk szerint a három évig tartó otthoni gondoskodás hozama a gyermek egészséges fejlődésében, a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulásának hosszú távú jótékony hatásában fejezhető ki. Ezen túl a három évre szóló gyermekgondozás elfogadása egy erőteljes tradicionális társadalomtörténeti hatás következménye, kulturális mintájának lenyomata, melyben a társadalmi környezet által elvárt viselkedéssel való azonosulás köszön vissza. Mégis azt láttuk, hogy a dolgozó anyák közel háromnegyede, a gyeden/gyesen lévők majdnem fele, a gyermek hároméves koránál korábban tért vissza, illetve tervezte, hogy visszatér a munka világába. Ez arra utal, hogy a gyermekvállalást követő munkaerő-piaci visszatérésre vonatkozó elképzeléseknek korlátai vannak. Eredményeink szerint az ideálisnak ítélt gyermekgondozási időszak hosszának érvényesítésében a gazdasági, társadalmi és emberi tőke szab gátat vagy enged teret, s határozza meg az optimális visszatérési stratégia érvényesítésének mikéntjét. A dolgozó anyák már megvalósult és a gyeden/gyesen lévők tervezett visszatérése között tapasztalt különbség annak köszönhető, hogy a fent említett tőketípusok befolyásoló ereje már aktuálissá vált a dolgozó anyáknál, hiszen vizsgálatunkban egy lezárult folyamat eredménye tárult elénk, míg a jelenleg otthon lévő anyák munka világába való visszatérésének terveit ezek a tényezők egyelőre kevésbé alakították.
In Hungary, the employment situation is quite unfavourable. The employment rates for both men and women lag behind the European Member States. Studying gender differences in the labour market, it can be seen that women are in a worse situation than men. In 2011, there was a gap of 11.8 % between the employment rates for women and men. Before the change of the system, the employment rate for women was one of the highest in Europe, mainly due to the complete employment. However, this rate has fallen and is below the average of the European Union State Members (Frey 2001). The reasons for the unfavourable indices for men can be explained by labour market causes and the high number of men who get pension-like benefit, or are inactive due to other causes. In the case of women, mainly mothers with young children contribute to the main reason for the low activity rate (Blaskó 2009). The topic of our research is the labour market activity of women with young children and their (re)integration into the labour market. In order to set the objectives which are to reveal and present the factors and background variables affecting the labour market integration of women with young children, this dissertation is based on the theory. It is examined how the affected ones judge their own situation and chances in the labour market. During the analytical work answers are being sought to the questions when mothers with young children are planning to go back to work following the maternal leave, and what factors affect their decision. The theoretical framework is primarily formed by the theories, models and theses of economics and sociology – sociology of family and sociology of education. Education sciences like sociology of education have adapted and developed several economic theories such as human capita and social capita, as well as sociological theories like cultural capita. Thus, sociology of education can use them according to its own approach and criteria. Data collection of our empirical study was carried out in Szabolcs Szatmár Bereg County by taking data personally with 450 mothers of very young children up to 7 years of age the most. The interviews were taken in the health visitor’s districts in 2010. The integration attitude of women in the sample towards labour market was examined in two sub-groups; mothers who were still on maternal leave at the time of the interview, and who already started to work after the maternal leave. By doing so it was possible to compare the two sub-groups. Since the content of the questionnaires was the same in both of the cases, it became possible to create a uniform database, in which the two sub-groups formed a uniform sample. Our hypothesis were based on the researches of Bukodi and Róbert (1999), Frey (2002), Kapitány and Spéder (2009), Plantenga and Remery (2005) Szűcs (2005), Bálint and Köllő (2008), Koltai (1999), Török (2006) and Szűcs (2005). Furthermore to set up our assumption we used the „partenbonus” model of Kapitány and Spéder (2009), the female characters model of Koncz (2006) and Hakim (2000) and the social capital theory of Coleman (1998). In conclusion we can say that the examined sub-groups basically preferred being exclusively a mother for all the three years, which is also reflected in their answers to the ideal length of maternal leave in the questionnaire. They give voice to their opinion that staying at home with the child for three years will make a profit concerning the child’s healthy development, a good and long-term mother and child relationship. Accepting the three-year maternal leave is a result of strong, traditional social history, a cultural imprint, in which the identification with the expected behaviour can also be seen. However, three quarters of mothers who already work and almost half of the mothers who are still on maternal leave went back or were planning to go back to work before the child turned on three. This implies that mothers’ ideas on the planned date of returning to the labour market have restrictions. Our figures have shown that the length of maternal leave that a mother can take is hindered or promoted by economic, social and human capita, which tailor the strategy of when and how to integrate into the labour market. The differences between the planned and realized dates of restarting work is mainly due to the influential power of the above mentioned types of capita, since in the case of mothers already working the end of a process was seen, while in the case of mothers still on maternal leave these factors have not affected their choice yet, they are still in the process.