Jelen értekezés arra keresi a választ, hogy a folyamatos differenciált oktatásban részesülő felső tagozatos tanulók (kísérleti csoport) esetében változnak-e bizonyos tanulási jellemzők a differenciált foglalkoztatásban esetlegesen részesülő tanulókéhoz (kontrollcsoport) képest. A kérdés megválaszolását célzó longitudinális kutatás négy évig tartott (5–8. osztály), és a következő jellemzők vizsgálatát vette célba: tanulási motiváció, tanulási orientáció, tanulási stílus, kreativitás, tanulási attitűd. A vizsgálati minták végleges elemszáma 177 fő volt mindkét csoportban (összesen 354). Valójában ennél többen vettek részt a kutatásban, de csak azon tanulók adatai kerültek feldolgozásra, akik valamennyi mérésben (5. osztályban 2, a továbbiakban évente 1-1 mérés) részt vettek. A csoportokat alkotó osztályok mindegyike más-más település iskolájába járt. A differenciálás módját mind a négy évben részben magunk, részben a munkahelyünk szaktanszékei dolgozták ki matematika, magyar és történelem órákra, és ezt óratervezetekre lebontott formában minden kísérleti osztályban közreműködő pedagógus megkapta. Ez annak érdekében történt, hogy a pedagógusok vonatkozásában a személyiségbeli és óratervezésbeli különbségeket a minimálisra szorítsuk. Eredmények. A tanulási motiváció esetében a kísérleti csoportnál a változás mindhárom fődimenziónál szignifikáns, a kontrollcsoportnál nem. Ezen belül a legnagyobb mértékű változás a kísérleti csoport fiútanulóinál az érdeklődő és a teljesítő fődimenzióban volt. A harmadik fődimenzió (követő) esetében a szignifikancia ellenére kicsik a különbségek. Ez valószínűleg az életkori sajátosságokkal függ össze. A tanulási orientáció esetében kiugróan magas szignifikáns különbség volt a kísérleti csoport javára a mélyrehatoló fődimenzióban nemtől függetlenül, és szintén magas volt a szervezett fődimenzióban, ismét nemtől függetlenül. A reprodukáló fődimenzió mentén a két csoport szinte egyformán teljesített. A tanulási stílus vizsgálata egyetlen összetevőben sem mutatott szignifikáns különbséget. Benyomásunk szerint ez a kérdőív gyenge differenciáló képességére vezethető vissza. A kreativitás esetében fontos kiemelni, hogy kísérleti csoport három dimenzióban haladta meg szignifikáns módon a kontrollcsoportot: önálló gondolkodás, önérvényesítés és kitartás. Meglepő volt viszont, hogy a kontrollcsoportnál a kíváncsiság, érdeklődés negatív irányba változott, azaz folyamatosan csökkent a belépő szinthez képest, a türelmetlenség viszont folyamatosan növekedett, ellentétben a kísérleti csoporttal. A tanulási attitűd tekintetében minkét csoportban közös növekedés volt a megfelelő pozíció elfoglalása az osztályban összetevőnél. A kísérleti csoportban két összetevő egyáltalán nem befolyásolta a tanulás iránti attitűdöt, ezek: jó jegy az iskolában és jutalom a családban. Vagyis: a kísérleti csoport tanulóit nem érdekli, hogy milyen érdemjegyet szereznek, és kapnak-e érte jutalmat a családban vagy nem, e nélkül is szívesen dolgoznak. A felállított négy hipotézis közül egyet kellett elvetni: A kísérleti csoport motivációs szintje jobban erősödik, mint a kontrollcsoporté. Ez nem bizonyult igaznak. Kutatásunk újszerűségét abban látjuk, hogy a differenciált oktatással kapcsolatos eddigi kutatások kizárólag az elgondolás és módszer eredményességét hivatottak igazolni minél heterogénebb képességű osztályok esetében. Az értekezésben bemutatott kutatás az elsők egyike, amely a jelenség szintjénél mélyebbre ás le, és a pszichológiai háttérváltozók közül néhánynak, jelesül a tanulási jellemzőknek a működését hivatott megvilágítani.

This current dissertation has looked for an answer how the learning features of the upper- primary school students of the pilot group (who take part in continuous differentiated education) change compared to the control group (take part possibly in differentiated education). The longitudinal research which aimed at answering this question lasted for four years– (from class 5 to class 8), and the following learning features were examined: learning motivation, learning orientation, learning style, creativity, attitude towards learning. The final item number of the test samples was 177 in both groups (in all 354). The number of the participants was actually more in the study, but the results of those students, who participated in all tests ( 2 tests in class 5, further 1-1 test per year) , were only included in the analysis. All classes creating the groups came from schools of different settlements. The method of differentiation in all four years was partly developed by us, partly developed by the departments of our workplace for Maths, Hungarian Literature and Grammar, and History lessons, and this was given in the form of lesson plans to all teachers contributing in a pilot classroom. The aim of this was to tighten the differences of the teachers in terms of personality and lesson planning. Results. In the case of learning motivation in the pilot group, the change is significant in all the three main dimensions, while it is not significant in the control group. Within this, there is the most significant change by the pilot group boys in the case of inquiring and performing main dimensions. In the case of the third (following) main dimension, despite of significance the degree of differences is little. This may be related to age characteristics. In the case of learning orientation extremely high, significant difference was in favour of the pilot group, in the in-depth main dimension regardless of gender, and it was also high in the organized main dimension, again regardless of gender. Along the reproducing main dimension, both groups performed almost equally. The analysis of learning style did not show significant difference in either of the components. According to our impression, this is due to the weak differentiating ability of the questionnaire. In the case of creativity, it is important to highlight that the pilot group exceeded the control group significantly in three dimensions: self-determination in thinking, assertiveness and toughness. However, it was surprising that in the control group curiosity and interest have changed in negative direction, namely it was continuously decreasing compared to the entry-level, while impatience was continuously increasing, contrary to the pilot group. As regards attitude towards learning, in both groups there was a common increase in the occupancy of the appropriate position in the class component. In the pilot group two components did not influence the attitude towards learning at all these are: the good marks in school and reward in the family. In other words: the students of the pilot group are not interested in what grades they acquire or whether they receive any reward for it in the family or not, they like working without them. One of the four hypotheses needed to be dismissed: the motivation level of the pilot group increases more than the motivation level of the control group. This has not proved to be true. The novelty of our research can be that the previous researches on differentiated education only meant to demonstrate the effectiveness of the concept and the method in the case of more heterogeneous ability classes. The research presented in the dissertation is one of the first ones that digs down deeper than the level of the phenomenon and namely it intends to highlight the characteristics of the learning function from some of the psychological background variables.