Az ezredfordulót követően magyarországi és nemzetközi vizsgálati eredmények (European Social Survey, World Values Survey, Eurobarométer, TÁRKI) hívták fel a figyelmet arra, hogy fontos a társadalmi felelősségvállalás minél fiatalabb korban történő tudatosítása. Magyarországon 2011-ben vezették be az iskolai közösségi szolgálatot, melynek keretében a diákoknak 50 óra közösségi szolgálatot kell teljesíteniük bármely állami, önkormányzati, civil vagy nonprofit szervezetnél, mellyel az adott középiskola együttműködési megállapodásban áll. A nemzetközi szakirodalomban a „service-learning” és a „community-service” fogalma közelíti az iskolai közösségi szolgálat magyarországi koncepciójának tartalmát. Míg a service-learning inkább a tanulásra, addig a community-service inkább a szolgáltatás nyújtásra helyezi a hangsúlyt, azonban mindkettő a tapasztalati tanulás révén segíti a társadalmi-állampolgári felelősség kialakulását. Mivel a szolgálatot szociális érzékenyítés előzi meg és a tapasztalatok tervszerű feldolgozása követi, neveléstudományi aspektusból vizsgálva a program egy újfajta pedagógiai módszer. Értekezésünk fő célja annak vizsgálata volt, hogy a tanulók közösségi szolgálatban való részvétele és a szolgálat iránti attitűdjei mennyiben befolyásolják a szolgálat céljainak megvalósulását. Kutatásunk egyik kérdése az volt, hogy az iskolai közösségi szolgálat, melyre a tapasztalati tanulás egy formájaként tekintünk, milyen képességeket képes fejleszteni, és hogy vajon a képességfejlődés percepciója milyen összefüggésben áll a szolgálat iránti attitűdökkel. Vizsgáltuk azt is, hogy a szolgálat képes-e növelni a fiatalok társadalmi részvételét és tudja-e segíteni a pályaszocializációjukat. Kutattuk, hogy a szolgálat képes-e csökkenteni a társadalmi háttérből eredő különbségeket a diákok szolgálat iránti attitűdjei mentén. Kutatásunk további célja az volt, hogy felfedezzük azokat a tényezőket, melyek a közösségi szolgálat működését, hatékonyságát segíthetik elő. Az elméleti részben bemutattuk a szolgálat kialakulásának történetét, megalkottuk a hazai program fogalmi interpretációját, feltártuk az oktatáspolitikai kontextusát, majd a szolgálat általunk vizsgált céljainak (tapasztalati tanulás, képességfejlődés, társadalmi részvétel, pályaszocializáció) elméleti keretét mutattuk be. Empirikus vizsgálatunk két hullámból állt. Az első hullámban egy kelet-magyarországi megyeszékhely 2015/16-os tanévben 9. (N=320) és 2018/19-es tanévben 12. évfolyamra (N=265) járó tanulói képezték a populációt. Longitudinális vizsgálatunk kvázi panelvizsgálat, mivel személy szerint nem tudtuk nyomon követni az attitűdváltozást; elsősorban a csoportszinten bekövetkezett attitűdváltozások magyarázó tényezőit vizsgáltuk. A második hullámban három kelet-magyarországi megye 12. évfolyamos középiskolás diákjai körében végeztünk kérdőíves felmérést. A többlépcsős, rétegzett csoportos mintavételi eljárás során szakértői mintavétellel választottuk ki a három megyét, az iskolák kiválasztása pedig megyénként az OM azonosító alapján, valószínűségi alapon, szisztematikus mintavétellel történt. Harmadik lépcsőben került sor az osztályok kiválasztására, ahol az intézményben tanuló legnagyobb létszámú végzős osztályra esett a választás (N=637). Az eredményeink azt mutatják, hogy a tapasztalati tanulás során bekövetkezett képességek fejlődésének tanulói percepciói pozitív összefüggésben állnak az iskolai közösségi szolgálat iránti pozitívabb attitűdökkel. Kimutattuk, hogy a tanulók a szolgálat elvégzését követően tapasztalati tanulásról, munkaerőpiaci és interkulturális képességfejlődésről számoltak be. Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy a szolgálat iránti pozitív attitűdök növelik annak esélyét, hogy létrejöjjön a tapasztalati tanulás és fejlődjenek a képességek. A longitudinális vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a civil aktivitás és a szociális érzékenység valamelyest nőtt a diákok körében részben a szolgálat hatására, de a jövőbeni önkéntességi szándék vonatkozásában csökkenés mutatható ki. A keresztmetszeti vizsgálat során végzett regressziós elemzések szerint viszont a szolgálat iránti pozitív attitűd esetén a civil aktivitásban, a szociális érzékenységben és a jövőbeli önkéntességi tervekben valamint a pályaorientációban és a kapcsolatépítésben is pozitív elmozdulás tapasztalható, még a többi fontos társadalmi háttérváltozó befolyásoló hatásának kiszűrése után is. További kutatási eredményünk, hogy a közösségi szolgálat iránti pozitív attitűd kialakulására nem hat a társadalmi háttér, azaz a szolgálatnak egyfajta társadalmi háttér kiegyenlítő szerepe van. Összegzéseként megállapíthatjuk, hogy az iskolai közösségi szolgálat jelenthet egy utat az aktívabb állampolgári lét felé, de kizárólag pozitív tanulói attitűd esetén. A pozitív attitűd kialakítását segíthetik a szakszerű felkészítő és feldolgozó órák, valamint a motivált mentortanárok és fogadóintézményi koordinátorok is.

After the turn of the millennium, Hungarian and international results (European Social Survey, World Values Survey, Eurobarometer, TÁRKI) have highlighted the importance of an effective tool of rising awareness of social responsibility at an early age. In Hungary, the school community service was introduced in 2011, where students have to complete 50 hours at any public, government, civil or non-profit organization with which a given high school cooperates. In the international literature, the concept of “service-learning” and “community-service” approaches the content of the school community service in Hungary. While service-learning is more about learning, community-service focuses on providing services, but both contribute to the development of social and civic responsibility through experiential learning. As the service is preceded by social sensitization and followed by processing of the experiences, from the educational aspect it is new kind of pedagogical method. The aim of our dissertation was to examine how the participation and the attitudes of students toward community service influence the achievement of the service's goals. One of our research question was whether the school community service, which we consider as a form of experiential learning, is able to develop skills, and how the perception of capability development is related to attitudes towards service. We have also examined whether the service is able to increase the social participation of young people and can help their professional socialization. We have investigated as well, whether the service is able to reduce the social background differences among students. A further aim of our research was to reveal which factors can increase the effectiveness of the community service. In the theoretical part we presented the history of the development of the service, created the conceptual interpretation of the Hungarian program, explored the educational policy context, and presented the theoretical frameworks of the goals of the program (experiential learning, ability development, social participation, career socialization). Our empirical study consisted of two waves. In the first wave, in the 2015/16 academic year’s 9th graders (N = 320) and 2018/19 academic year’s 12th graders (N = 265) were the population of an eastern Hungarian county seat. Our longitudinal examination is not a panel examination, we could not follow the change of attitude personally, we primarily examined the factors explaining attitudinal changes at group level. In the second wave, we conducted a questionnaire survey among students from 12th grade in three counties in East Hungary. In the multi-stage stratified group sampling procedure, the selection of schools was based on a systematic sampling of probabilities from the schools of the counties based on the OM identification number. In the third stage the classes were selected, where the graduating class with the highest number was selected. According to our results the student perceptions of the development of skills during experiential learning are positively correlated with more positive attitudes towards school community service. We have shown that pupils have reported on capability development after completing the service. According to the longitudinal analysis civil activity and social sensitivity increased somewhat among students, but in the case of volunteering there was a decrease. Another important result is that, according to the regression analysis performed during the cross-sectional study, positive attitudes towards the service increased social participation (civil activity, volunteering, social sensitivity) and career socialization (career orientation, occupational embedding), even after filtering out the influence of other essential social background variables. Our further research result is that the positive attitude towards community service is not influenced by the social background, thus, the service has a kind of social balancing role. As a summary of our thesis we can state that the school community service can be a way to a more active citizenship, but only in the case of positive student attitudes. Positive attitudes can be shaped by professional preparation and processing classes as well as motivated mentor teachers and host institution coordinators.