Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D44
Doktori programok:
- Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán) - Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András) - Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)
Böngészés
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet"
Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 5)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A korai petefészek-elégtelenség etiológiai hátterének változása és a korai felismerés jelentősége, különös tekintettel a csontegészségre(2025) Csehely, Szilvia; Jakab, Attila; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA korai petefészek-elégtelenség (POI) a petefészek-funkció 40 éves kor előtti kimerülésével járó heterogén endokrin kórkép, amely a nők mintegy 1–3,7%-át érinti. A hypoösztrogenizmus nemcsak termékenységvesztéssel, hanem fokozott csontvesztéssel, kardiovaszkuláris és kognitív kockázattal is jár. Vizsgálatunk célja a POI etiológiájának időbeli eltolódásainak feltérképezése két, ugyanazon intézményben ellátott betegkohorsz (1978–2003 és 2017–2024) összehasonlításával, valamint a csontegészség állapotának értékelése POI-ban és korai menopauzában szenvedő nőknél. Retrospektív módon 283 POI-eset adatait elemeztük, a DXA-vizsgálat eredményei 125 betegnél álltak rendelkezésre. Az etiológiai elemzés során az iatrogén esetek aránya 7,6%-ról 34,3%-ra, az autoimmun formáké 8,7%-ról 18,9%-ra emelkedett, míg az idiopátiás esetek aránya 72,1%-ról 36,9%-ra csökkent; a genetikai formák aránya stabil maradt (~10%). A medián diagnosztikus késedelem 9 hónap volt, és a diagnóziskor a betegek 43,1%-ánál osteopenia, 10,3%-ánál osteoporosis fordult elő. A hosszabb késedelem és az alacsony ösztradiolszint szignifikánsan alacsonyabb BMD-értékkel társult. Eredményeink hangsúlyozzák a korai felismerés, az időben megkezdett hormonpótlás és a csontvédő stratégiák fontosságát. A POI etiológiai hátterének mélyebb megértése kulcsfontosságú a személyre szabott prevenció és a hosszú távú egészségi kimenetelek javítása szempontjából.Tétel Szabadon hozzáférhető A petefészekrák primer műtéti kimenetelének előrejelzése és a tumorredukció fagocita funkcióra kifejtett hatásának vizsgálata(2024) Kovács, Anna Rebeka; Lampé, Rudolf; Anna Rebeka; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA petefészekrák a gyógyszeres kezelés terén elért eredmények ellenére napjainkban is jelentős halálozási aránnyal jár. A feltételezett diagnózist követően az elsővonalbeli kezelés a daganat műtéti eltávolítása, és az annak során elért tumorredukció mértéke a betegek túlélésének egyik fő prognosztikai tényezője. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a preoperatív laboratóriumi paraméterek prognosztikai értékét a primer tumorredukciós műtét kimenetelére nézve. 150 high-grade szerózus epiteliális ovárium carcinomás (EOC) beteg műtét előtti laborparamétereit vizsgáltuk, akik 2006 és 2013 között primer műtéten estek át. A vizsgált változók közül ROC görbe analízissel optimális küszöbértéket tudtunk meghatározni a Ca-125, neutrofil-limfocita arány, monocita-limfocita arány (MLR) és trombocita-limfocita arány esetén. Ezt követően bináris logisztikus regresszió segítségével vizsgáltuk a paraméterek független prognosztikai értékét, melynek eredményei szerint a stádium (FIGO III-IV), az MLR (>0,305) és a Ca-125 (>169,15 kU/L) független, szignifikáns prediktív értékkel bírnak az inkomplett tumorredukció előrejelzésére vonatkozóan. A petefészek hám eredetű daganatainak pontos kóreredete tisztázatlan, etiológiájában az immunrendszer szerepét is feltételezik. A monociták és a neutrofil granulociták a veleszületett immunrendszer fagocitózisra képes sejtjei, melyek a daganatsejtek eliminációjában is szerepet játszhatnak. Kutatásunk során 20 FIGO IIIC stádiumú, high-grade szerózus EOC-ban szenvedő és 16 jóindulatú nőgyógyászati daganat miatt műtéten áteső betegtől (műtétes kontrollok), valamint egészséges kontrolloktól (n=14) származó sejtek fagocita funkcióját vizsgáltuk. A sejtek szeparálása után Zymosan-A részecskékkel inkubáltuk őket, majd immunfluoreszcens mikroszkóppal fagocitózis indexet határoztunk meg. Az egészséges kontrollokkal összevetve az EOC betegek perifériás monocitáinak és granulocitáinak preoperatív fagocita funkciója csökkent, mely a műtét utáni 7. napra szignifikánsan emelkedett, és elérte az egészséges kontrollok szintjét. Ezzel szemben a műtétes kontrollként szolgáló betegek pre- és posztoperatív vérmintáiból származó sejtek fagocitózis index értékei nem tértek el az egészséges kontrolloktól. A teljes citoreduktív műtét után megfigyelt fagocita funkció normalizálódás alapján feltételezhetjük, hogy a high-grade szerózus EOC és/vagy annak mikrokörnyezete olyan faktorokat termelhet, melyek a perifériás monociták és neutrofil granulociták fagocita funkcióját csökkentik, és a tumor teljes műtéti eltávolítása után ezen faktorok termelődése feltehetően csökken vagy megszűnik. Despite advances in pharmacological treatment, ovarian cancer still carries a significant mortality rate today. Following the presumed diagnosis, the first-line treatment is surgical tumor removal, and the extent of cytoreduction achieved during the procedure is one of the main prognostic factors for patient survival. Our aim was to examine the prognostic value of preoperative laboratory parameters regarding the outcome of primary tumor reduction surgery. We analyzed preoperative laboratory parameters of 150 patients with high-grade serous epithelial ovarian carcinoma (EOC) who underwent primary surgery between 2006 and 2013. Using ROC curve analysis, we determined optimal cutoff values for Ca-125, neutrophil-to-lymphocyte ratio, monocyte-to-lymphocyte ratio (MLR), and platelet-to-lymphocyte ratio among the variables studied. Subsequently, we assessed the independent prognostic value of these parameters using binary logistic regression, which revealed that stage (FIGO III-IV), MLR (>0.305), and Ca-125 (>169.15 kU/L) are independent, significant predictors of incomplete cytoreduction. The precise etiology of epithelial ovarian tumors remains unclear, and the role of the immune system is also hypothesized in its pathogenesis. Monocytes and neutrophil granulocytes are phagocytic cells of the innate immune system that may play a role in the elimination of tumor cells. In our research, we examined the phagocytic function of cells derived from 20 patients with FIGO stage IIIC high-grade serous EOC, 16 patients undergoing surgery for benign gynecological tumors (surgical controls), and healthy controls (n=14). After isolating the cells, they were incubated with Zymosan-A particles, and a phagocytic index was determined using immunofluorescence microscopy. Compared to healthy controls, the preoperative phagocytic function of peripheral monocytes and granulocytes in EOC patients was reduced, which significantly increased by the 7th postoperative day and reached the levels observed in healthy controls. In contrast, the phagocytic index values of cells derived from pre- and postoperative blood samples of the surgical control group did not differ from those of healthy controls. Based on the normalization of phagocytic function observed after complete cytoreductive surgery, we hypothesize that high-grade serous EOC and/or its microenvironment may produce factors that suppress the phagocytic function of peripheral monocytes and neutrophil granulocytes, and following the complete cytoreductive surgery, the production of these factors presumably decreases or ceases.Tétel Szabadon hozzáférhető Nukleinsav és kapcsolt sejtfelszíni biomarker vizsgálatok a petefészekrák diagnosztikájában(2024) Lukács, János; Póka, Róbert; Soltész, Beáta; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai TanszékA petefészek tumor vezető haláloknak számít a nők körében, a magas mortalitási ráta köszönhető a nem specifikus tüneteknek és a késői diagnózisnak. A betegség a korszerű kezelési stratégiák ellenére is rossz túlélési rátával jellemezhető, így új diagnosztikai, terápiás és monitorizálási lehetőségek kidolgozása vált szükségessé. Munkánk során olyan biomarkereket kerestünk, amelyek ígéretesek lehetnek a petefészek tumor kimutatásában és a majdani diagnosztikai tesztek kidolgozásában. A nem-invazív, illetve a minimálisan invazív eljárások alkalmazásakor a figyelem elsősorban a mikroRNS-ek felé fordult, így a kutatásunk első részében olyan mikroRNS polimorfizmusokat vizsgáltunk, amelyekről úgy gondolták, hogy biomarkerekként szolgálhatnak a petefészek tumor diagnosztikájában. A vizsgált polimorfizmusok (miR-146a rs2910164, miR-196a-2 rs11614913 és miR-193b rs30236) esetén nem volt szignifikáns eltérés a vizsgált petefészek tumoros betegek és egészséges kontrollok között. Ez nem zárja ki előbbi polimorfizmusok alkalmazhatóságát, ha más polimorfizmusokkal kombinációban végezzük el a vizsgálatukat. A kontroll és a petefészek tumoros betegek szövet mintáin mért CD24 expresszió között szignifikáns különbséget azonosítottunk, ami statisztikailag nem szignifikáns összefüggést mutatott az előrehaladottabb FIGO stádiumokkal is. Munkánk jelentőségéhez hozzájárul, hogy vizsgálataink során elsőként vizsgáltuk meg a miR-146a rs2910164, miR-196a-2 rs11614913, miR-193b rs30236 mikroRNS polimorfizmusokat, és a CD24 expresszióját magyarországi petefészek tumoros és egészséges nők körében.Tétel Szabadon hozzáférhető Prekoncepcionális androgénszintek és a fogamzás módjának hatása a szülészeti kimenetelre policisztás ovárium szindrómában(2025) Orosz, Mónika; Deli, Tamás; Mónika; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA policisztás ovárium szindróma (PCOS) a leggyakoribb női endokrin-metabolikus kórkép, amely nemcsak a reproduktív rendszer működését befolyásolja, hanem az egész szervezetet érinti, és az élet teljes hosszán át meghatározza az érintettek egészségi állapotát. A policisztás ovárium szindrómában szenvedő nők számos reprodukciós nehézséggel szembesülhetnek, az ovuláció hiányától kezdve a csökkent termékenységen át egészen a meddőségig. Kutatásainkban azt vizsgáltuk, hogy a PCOS-es nők prekoncepcionális androgénszintjei, valamint a fogamzás módja miként befolyásolják a szülészeti kimeneteleket. A vizsgálati kohorsz 160 PCOS-sel diagnosztizált betegből állt, akiknek legalább egy sikeres, 23. terhességi hét utáni életképes szülése volt klinikánkon. Összesen 232 terhesség és az ezekből született újszülöttek adatait elemeztük, részletesen vizsgálva az endokrin paraméterek és a perinatális kimenetelek közötti összefüggéseket. Eredményeink alapján a prekoncepcionális androsztendion-szint emelkedése szignifikáns kapcsolatban állt a vetélés kockázatával. A DHEAS és az androsztendion alacsonyabb szintje szoros összefüggést mutatott az IVF szükségességével, míg az alacsony LH/FSH arány az asszisztált reprodukciós technikák igénybevételének esélyét növelte. Kimutattuk továbbá, hogy az IVF-fel fogant terhességekben magasabb volt a koraszülés és a császármetszés aránya, míg a preeclampsia és a terhességi cukorbetegség előfordulása nem különbözött szignifikánsan a spontán fogant terhességekhez képest. Összességében munkánkkal igazoltuk, hogy bizonyos prekoncepcionális hormonális paraméterek előre jelezhetik az IVF szükségességét, valamint a szülészeti kockázatok egy részét. Eredményeink hozzájárulhatnak a PCOS-es betegek személyre szabott meddőségi és várandósgondozásához, valamint a prediktív markerek klinikai gyakorlatban való alkalmazásához.Tétel Szabadon hozzáférhető Turner-szindrómás betegek genetikai hátterének elemzése: kariotípus-fenotípus asszociációk és terhességi szövődmények vizsgálata(2025) Vida, Beáta; Deli, Tamás; Vida , Beáta; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA Turner-szindróma az egyik leggyakoribb nem öröklődő és élettel összeegyeztethető genetikai rendellenesség. A második nemi kromoszóma részleges vagy teljes kiesése miatt annak egész genomra gyakorolt negatív hatása nemcsak a mentális egészségre vagy kognitív funkciókra gyakorolhat hatást, de a szív- és érrendszer fejlődésére, a növekedésre és az anyagcserére is, melyek mind hozzájárulnak a TS-re jellemző fenotípusjegyek és szövődmények megjelenéséhez. Vizsgálatunk célja a Turner-szindrómás betegek hazai populációjának részletes jellemzése volt, 75 páciens több mint 50 klinikai és genetikai paraméter mentén történő elemzésével. A kariotípus-fenotípus asszociációk ilyen léptékű hazai vizsgálatára elsőként került sor. Eredményeink kiemelik többek között az alacsonynövés, a pterygium colli és a hipertrichosis szignifikánsan gyakoribb előfordulását a nem mozaik csoportban, valamint a cöliákia gyakoriságát izokromoszóma jelenléte esetén, illetve a magas vérnyomásét a 45,X/46,XX kariotípusban. A diagnózis életkorának hatását is elemeztük: a 12 év alatt diagnosztizáltaknál jellemzőbb volt az alacsonynövés, a GH-kezelés, az emlőmalformáció és a mitrális prolapsus, míg a később diagnosztizáltaknál gyakoribb volt a hipertónia és a hepatosplenomegália. Vizsgálatunk külön kitért a fertilitási mutatókra is, melyek a nemzetközi adatokkal összhangban alakultak. A várandósságokat elemezve megállapítottuk, hogy a TS-páciensek terhessége magas rizikójú, függetlenül a magzat kariotípusától és az anyai társbetegségek jelenlététől. A placentáris insufficiencia következtében kialakuló intrauterin növekedési retardáció gyakorisága kiemelendő. Eredményeink alátámasztják a multidiszciplináris gondozás, valamint a célzott szűrővizsgálatok szükségességét a kariotípus és a diagnózis ideje szerint differenciálva. Az extrém koraszülés és peripartum szövődmények megelőzésével ugyanakkor a csecsemők hosszú távú kilátásai kedvezőek lehetnek.