Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Bölcsészettudományi Kar
Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Bárány Attila)
Bölcsészettudományi doktori tanács
D50
tudományágak:
- Történelemtudományok
- Néprajz és kulturális antropológiai tudományok
Doktori programok:
- Történelem
(programvezető: Dr. Papp Klára) - Néprajz
(programvezető: Dr. Bartha Elek)
Böngészés
Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Barta, Róbert"
Megjelenítve 1 - 10 (Összesen 10)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A brit diplomáciai jelenlét Magyarországon 1924 és 1941 között A British Legation szervezete és működéseFürj, Orsolya; Barta, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Történelmi IntézetA budapesti brit követség, a British Legation történetének, a brit diplomaták magyarországi tevékenységének és informális kapcsolatrendszerüknek vizsgálata további részletekkel árnyalhatja a brit−magyar kapcsolatok két világháború közötti történetét. 1924 és 1941 között öt brit követ teljesített szolgálatot Magyarországon: Sir Colville Barclay, Viscount Chilston, Sir Patrick Ramsay, Sir Geoffrey Knox és Sir Owen O’Malley. A Budapestre akkreditált brit követek különböző problémákkal találták szemben magukat, amelyeket az aktuális politikai helyzet alakított ki, és amelyek egyben magyarországi működésük útjelzőiként is szolgáltak, meghatározva diplomáciai munkájuk főbb pontjait. A brit követek személyes jellemvonásai és a kényes politikai helyzetekben tanúsított álláspontjuk befolyásolhatták tevékenységüket és hozzájárulhattak munkájuk hatékonyságához. A brit diplomácia magyarországi működésének és mindennapi munkafolyamatainak megismerése, milyen információs csatornákon keresztül értesült a követség a politikai eseményekről, hogyan értékelte azokat, milyen javaslatokat tett megoldásukra, egyáltalán tett-e javaslatokat, valamint hogyan válaszoltak minderre a Foreign Office illetékes munkatársai, mind hozzájárulnak annak feltérképezéséhez, hogy a brit külpolitika Magyarországgal kapcsolatos döntésmechanizmusában milyen szerepet töltött be a „budapesti oldal”. Pontosabb képet kaphatunk a brit−magyar kapcsolatok jellegére vonatkozóan, hogyan értékelte a követség a magyarországi eseményeket, összhangban állt-e álláspontjuk Londonéval, a követek magyarországi tevékenysége milyen helyet foglalt el a Foreign Office döntésmechanizmusában, bizonyítható-e a brit rokonszenv létezése Magyarország irányába, vagy a brit álláspontot kizárólag a politikai és gazdasági érdekek mozgatták. A brit követek alapvetően a Foreign Office útmutatását követték, néhány esetben azonban kezdeményezőbb szerepet töltöttek be, és javaslatokat is megfogalmaztak. A Foreign Office diplomatái legtöbb esetben hasznosnak találták a budapesti misszió értékeléseit, amelyek megkönnyítették munkájukat, de nem befolyásolták alapvetően a brit külpolitikai döntéshozatal folyamatát. Nagy-Britannia egyetlen érdeke csupán a térség stabilitásának fenntartása volt, így a magyarországi eseményeket is „a barát érdektelenségével” szemlélte. A brit diplomácia hagyományosan egyensúlyozó szerepben igyekezett fellépni Magyarországon. Saját, főleg információs eszközeivel, támogatott minden olyan kezdeményezést, amely a térség stabilitását segítette elő, ugyanakkor elhatárolódott minden, a békét veszélyeztető akciótól./ Considering the BritishHungarian interwar relations from a wider aspect, additional details are emerged by focusing on the history of the British Legation, the diplomats’ activity and their informal network in Budapest. Five British Ministers operated in Budapest from 1924 to 1941: Sir Colville Barclay, Viscount Chilston, Sir Patrick Ramsay, Sir Geoffrey Knox, Sir Owen O’Malley. Vital Hungarian questions in home affairs, foreign policy or on economic grounds, precisely showed the crucial points in each Minister’s tenure. Furthermore, their personal characteristics and attitude towards sensitive political affairs are also proved essential, because they could influence the Ministers’ mind-sets and could contribute the efficiency of their work. Maintaining confidential relations with leading Hungarian politicians improved the British diplomats’ work efficiency, and information coming from this source could also help the Ministers to understand better the Hungarian political situation and reflect on it. Everyday work method of the Legation, the informal connections between the Ministers and Hungarian politicians, the Ministers’ comments on Hungarian political situation, their suggestions, how to tackle emerging problems, and replies coming from the Foreign Office in connection with the work of the Legation, highlighted what kind of role the British Legation in Budapest played in the decision-making process of the British diplomacy. Ministers always followed the instructions given by the Foreign Office, but in some cases, they played a more active role and forwarded their suggestions as well. Their diplomatic work flowed into the Central/Southern Department, which was responsible for Hungarian affairs in the Foreign Office, but it caused no major alteration in the formation of British foreign policy towards Hungary. The gestures of British goodwill through Hungarian diplomatic imbroglios were not the sign of pure British friendship, but the motivation lay behind the British political and economic interests. The Foreign Office supported every kind of action that could facilitate the peaceful settlement in Central Europe and tried to control those activities which would have jeopardized it.Tétel Szabadon hozzáférhető Egy karrierdiplomata a Horthy-korszakban: Újpétery Elemér (1911-2001) életpályájaUzonyi, Anita; Barta, Róbert; Történelem és Néprajz Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi IntézetÚjpétery Elemér a két világháború közötti korszak, másodvonalbeli politikusainak egyike, pályaképe egyértelműen a klasszikus diplomata karrierek közé illeszthető be. Hét évet töltött el magyar külügyi szolgálatban, kezdetben Imrédy Béla majd Csáky István személyi külügyi titkáraként tevékenykedett. 1938 – és 1939 folyamán egyre inkább bekapcsolódott a magyar külpolitika mechanizmusába, majd 1942-ben külföldi posztra akkreditálták. Lisszabonban töltött évei alatt az ország szuverenitásáért küzdött, radikális jobboldali gondolkodása, németbarátsága egyre inkább átalakult és a nyugati orientációt támogatta. Ezt a politikai szemléletváltást kapcsolatai és a háborús körülmények egyaránt indukálták. Bár megítélése egész pályafutása során kettős volt, a források, követi jelentései mind igazolták ezt a szemléletváltást. Ezt bizonyította, hogy 1944. október 15. után nem kívánta szolgálni a Szálasi-kormányt, és beadta felmondását. Lisszaboni évei jelentették számára a vég kezdetét, majd a diplomata pályától teljesen elfordulva új életet kezdett, egy politikától mentes, kereskedelmi – és üzleti világban. A portugál gyarmatokon üzletemberként tevékenykedett, és felhagyva minden politizálástól nem csatlakozott egyetlen emigrációs szervezethez sem. Közel 40 évet töltött el az üzleti világban, amikor 1979-ben nyugdíjba vonult, először családjával Lisszabonban maradtak, majd Brüsszelben telepedtek le. 1983-ban hazalátogatott Magyarországra, és Rapcsányi Lászlónak interjú formájában számolt be a külügyi éveiről, amelyben pontosan beszámol akkor szerzett tapasztalatairól. Életéről és tevékenységéről a folytatásban megjelent visszaemlékezései is számot adnak. / Elemér Újpétery was a second-line diplomat of the interwar period. His career path is clearly one of the classic diplomatic careers, spending seven years in the Hungarian Foreign Service. Initially, he held the position of Foreign Secretary, working alongside Béla Imrédy and later István Csáky. 1938 and 1939 he became increasingly involved in the mechanisms of Hungarian foreign policy. He developed more and more contacts until he was accredited to a foreign post in 1942. During his years in Lisbon, he fought for the country’s sovereignty and his thinking was oriented toeards the West. In a unique experience the change in politica outlook, how he became a far-right to an Anglo-Saxon friendly politican. His connections, the circumstances of the war all induced this change. Although his judgement remained ambiguous throughout his career, his correspondence, his subsequent reports confirm this change of attitude. The transfer of Lisbon marked the beginning of the end for after 15 October 1944 he had no desire to serve the open Nazi power. Salasi government and gave up his diplomatic career. After 1945, he led a life free of politics and did not join any emigration organisations. He started a completely new life and entered the buseness world. In the colonies of Portugal, he did not go into politics but became a businesman. Experience in the world of commerce but he also had personal problems. Near after nearly 40 years, he retired and settled with his family in Lisbon and later in Brussels. In 1983 he returned to Hungary, gave an interview to László Rapcsányi and wrote in which he recalls with eyewitness accuracy the events of his foreign years in the foreign service. His memory has remained with his family, friends and historians to this day.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Honvéd ejtőernyősök(2012-06-05T06:48:53Z) Reszegi, Zsolt; Barta, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --A háború után megjelent munkák jórészt elfogultak voltak, átpolitizált módon írtak a Magyar Királyi „vitéz Bertalan Árpád” 1. honvéd ejtőernyős-zászlóalj háborús szerepléséről. Bárczy János, volt ejtőernyős százados, igen szubjektív hangvételű, melyben negatív színben tüntette fel egykori alakulatát. Annyi pozitívumot hozott írása, hogy az akkor még élő ejtőernyősök (többek között Makray Ferenc, Szokolay Tamás, Tassonyi Edömér) megírták saját tapasztalataik alapján az ejtőernyős-zászlóalj történetét, hozzájárulva ahhoz, hogy az események és a résztvevő szereplők neve ne merüljön feledésbe. Huszár Jánosnak jelentős segítséget jelentett, hogy könyvének írása során sok, egykori ejtőernyős élt még, akik visszaemlékezéseikkel – esetleg feljegyzéseikkel – segítették kutatómunkáját. Az újabb kutatások azonban az emberi halandóság miatt már nem támaszkodhattak erre a forráscsoportra. A téma választását az indokolta, hogy 1999 (a könyv utolsó megjelenése) óta új forráscsoportok kerültek előtérbe – tiszti személyi anyagok, a haditechnika szerteágazó fejlesztésének iratai. Az ejtőernyős csapatnem szubjektív, fekete-fehér (sikeres-sikertelen) megítélése miatt több szempont alapján végrehajtandó vizsgálatot igényelt. Az ejtőernyős csapatnem létrehozásának adminisztratív – anyagi feltételei, kiképzése és felszerelése, majd harcai – tematikai egységekre bontott vizsgálattal történt meg, a ’30-as évek második felétől a háború befejezéséig. Az ejtőernyős tisztek személyi anyagának feltérképezésére is ebben a disszertációban került sor először. Noha érintőlegesen már ismerhetőek voltak az ejtőernyős tisztekről bizonyos adatok, és egyes személyekről életrajz is készült (Szügyi Zoltán vezérőrnagy), ám a rendelkezésre álló személyi okmánygyűjtők bemutatására még nem került sor – még ha csak bemutató jelleggel is. A tisztikar hozzávetőleges listájának összeállítására, az egyes tisztek szolgálati időtartamának feltérképezésére is most került sor először. A Vezérkari Főnök 1944. évi napijelentései további érdekes adalékokkal szolgálnak az ejtőernyősök harcaihoz. A doktori értekezés célkitűzéseként az ejtőernyős-zászlóalj alakulattörténetének feldolgozását tűzte ki. Remélhetőleg hozzájárul a zászlóalj történetéről kialakított kép árnyalásához, egyes alig kutatott területek feltárásához. In the periods following the war most of the published works about the role and performance of the Royal Hungarian “vitéz Bertalan Árpád” 1st honvéd paratrooper battalion were partially written and politically determined. János Bárczy, a former paratrooper captain, wrote in an understandably subjective manner, putting his former unit in a negative light. There were positive results of his book however; the then living paratroopers (Ferenc Makray, Tamás Szokolay, Edömér Tassonyi) published their own experiences, contributing greatly to the amount of knowledge we know now about the history of the unit, the events, names and other data. János Huszár received significant help from former paratroopers when writing his work, and their recollections greatly supported his research. Recent researchers, however, could no longer rely on this group of sources. The choice of subject was apparent: since 1999, the last issue of János Huszár’s book, new groups of sources came to light - officer's personal materials, records of development of the military technology. The already existing black and white image of the battalion needed an essential re-evaluation of the subject based on multiple viewpoints. The investigation of the establishment of the paratroops administration has been provided in three different thematic units - economic conditions, training and equipment, and battles. This thesis is the first to provide the research of the personal material of the paratrooper officers. Although we now partial data about some of the paratrooper officers, and in some cases full biographies are available (Major General Zoltán Szügyi), but the research and introduction of the available personal documents have not yet been done. This is also the first time to provide a rough compliation of the names of the officers and their times of service. The daily reports of the Chief of Staff from 1944 serve as an interesting addition to the combat history of the paratroopers. The objective of this thesis was to provide the history of the paratrooper battalion. The author hopes to contribute to the more detailed elaboration of the picture we now have of the battalion's history with the exploration of some less researched areas.Tétel Szabadon hozzáférhető Karcag a világháborúk idejénPintér, Zoltán Árpád; Barta, Róbert; Pintér, Zoltán Árpád; Történelem és néprajz doktori iskolaDolgozatom Karcag város példáján keresztül megalkotott hátországtörténeti vizsgálat az 1914–1944 közötti harminc év tekintetében. A település társadalma háborús létállapotban e harminc évből összesen körülbelül kilenc évet töltött 1914. július végétől 1920. március elejéig, illetve 1941 júniusától 1944 októberéig. A hadsegélyezés, hadijótékonyság változatos formái, az anyagi kimerülés, a politikai válságok és átrendeződések, végül az idegen megszállások élménye elsődleges szerepet játszott a városi lakosság eszmetörténeti változásaiban, egzisztenciális helyzetében. Mivel a Nagy Háború és a II. világháború ok–okozati összefüggései, és hátországi folyamatai Karcag esetében is kapcsolatot és párhuzamosságokat mutattak, ezért a dolgozatban nagy hangsúlyt fektettem a köztes időszak átkötő szerepének feltárására, elsősorban a hatalmi elit magatartását vizsgáló archontológiai értelemben. Írásművem módszertanilag forráskritikai alapon megalkotott, nagy terjedelmű elemzés. Módszereim elsődlegesen a levéltári anyagok felhasználásán és a közvélemény befolyásolását szolgáló, így a hivatalos hatalmi kurzus hangján, vagy annak ellenzékeként megszólaló sajtóanyag feltárásán alapultak. A formai követelmények betartásával csak a szövegtörzs bő két és félszáz oldalas terjedelmet mutat, melyben a szakmai precizitásról több mint 730 lábjegyzet gondoskodik, míg a kutatásom gyökerei közel 10 éves múltra nyúlnak vissza. A város hátországi szerepéről a források nyújtotta lehetőségeket kihasználva törekedtem széles körű megközelítést adni, bevonva minden kívánatos helyi, regionális, országos – és ahol lehetséges – külföldi forráscsoportot. A szükséges gazdasági, politikai eseményfeltárás mellett nagy hangsúlyt fektettem a közgondolkodás regionális sajátosságaira és azok változásaira, a háborús eszme megítélésére, a szociális kohézió példáinak bemutatására, csakúgy, mint a helyben prosperáló konzervatív birtokos–paraszti társadalom átalakulására. A dolgozatban fontos szempontot képezett a városi intézmények történetének összefonódása a háborúval. Kiemelendőek a városi református gimnázium diákságának, tanárkarának háborús szerepéről alkotott fejezetek; a megszállások és helyi harcok ezen mikroközösségre gyakorolt hatásainak bemutatása. Az 1944. októberi harcok helyi eseményeinek feltárása a dolgozat egyik erősségeként emelendő ki. Szintén hangsúlyos a városi események országos eseményekre gyakorolt hatásainak elemzése, a helyi zsidó közösség helyzetének és vészkorszakának bemutatása. Összegzésképpen, dolgozatom egy fordulatokkal teli korszak hiánypótló vizsgálata, mely műfajilag a karcagi helytörténet keretein belüli hátország történeti kutatás. Történettudományilag a szakmai kívánalmak formai- és tudományos normáit betartó, a rendelkezésre álló források lehető legteljesebb bevonásán alapuló, friss szemléletű írásmű. My essay is monitoring the history of hinterland through the example of Karcag concerning the 30 years between 1914 and 1944. The settlement’s society spent about 9 yerars out of the 30 in wartime condition – first from late July, 1914 till the beginnig of March, 1920, then from June, 1941 till the middle of October, 1944. The different types of wartime relief and charity, the financial exhaustion, the political crisis and realignments of power, finally the experience of foreign occupation played a primary role in the concept changes of the population and its existential summing up. Since the Great War and the Second World War’s cause and effect relations and hinterland developments showed connection and parallelism concerning Karcag, I mainly emphasized explosing the role of the in-between period, primarily in relation to the analysis of the upper-class behaviour on power. My essay is an immense analysis created methodogically strictly on a source-critical basis. My methods mainly consisted of using a wide range of archives influencing the public and also exploring press materials on the official voice of power or its opposition. Observing the formal requirements only the main text is about 250 pages, including more than 730 footnotes providing professional accurary and the roots of my project go back 10 years. Using the possibilities of sources regarding the hinterland role of the town I tried to give a wide view – including necessary local, regional, national – and where possible – the international targets of source. Besides exploring the essential economical and political events I put a great emphasis on showing the particularities of regional public thinking and their changes, the motion of war, the examples of social cohesion and also the turning of the conservative tenurial-agrarian society prospering locally. Another important aspect was showing the interlacking of the towns institutions with the war. The chapters concerning the wartime role of the Reformed Grammar School’s students and teachers are especially outstanding as well as the effects of the occupation and local struggles on this micro-community. One of the strengths of my essay is showing the detailed events of th struggles of 1944 October and methodology of wartime research. Great emphasis is put on analysing the effects on local and national events and also showing the status of the local Jew Community and Holocaust. In summary, my essay is a gap-stopping monitoring of an eventful period, which – as a genre – is a historical hinterland research within the local history of Karcag. Science – historically, it’s a modern essay involving all the sources available and observing the formal and scientific norms of professional requirements.Tétel Szabadon hozzáférhető Katyń lengyel és magyar visszhangjaMester, Attila; Barta, Róbert; Mester, Attila; Történelem és néprajz doktori iskolaA katyńi mészárlás a lengyelség egyik legnagyobb XX. századi tragédiája. A disszertáció fő célja annak a küzdelemnek a bemutatása, melyet a lengyel nép vívott a különböző hatalmi érdekekkel szemben azért, hogy a katyńi mészárlással kapcsolatban kimondhassa az igazságot. Katyń ugyanis közel fél évszázadon át a nagyhatalmi politika eszközeként funkcionált, s a Lengyelországot uraló mindenkori elnyomó hatalmak propagandagépezetei kényükre-kedvükre használták azt pillanatnyi politikai érdekeik mentén. Katyń számtalan szállal kapcsolódik Magyarországhoz is, így érdemes megismerkednünk az ügy magyar fogadtatástörténetével is. Vizsgálatunk első nagy fejezeteként Katyń második világháborús lengyel fogadtatástörténetével foglalkoztunk három főbb szempont alapján: a propagandacélokat, a téma megjelenésének sajátosságait és annak a lengyel közvéleményre gyakorolt hatását figyelembe véve. Vizsgálatunk eredményeképpen kijelenthettük, hogy a lengyel-szovjet kapcsolatok megromlása volt a goebbelsi propaganda egyetlen jelentős eredménye a katyńi ügyet illetően, ugyanis emellett a németek sem a közvélemény meggyőzését, sem pedig saját bűneinek elfedését nem érték el. Egyedül a nemzeti ellenálló szervezetek sajtója és propagandája volt elfogadható a lakosság többsége számára, a kommunista ellenálló szervezetek pedig kompromittálták magukat azzal, hogy a katyńi ügyben a gyilkosok mellé álltak. A téma háború alatti magyar fogtatástörténetét vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy a magyar közvélemény többségének sem volt kérdéses a szovjetek bűnössége. Habár fontos megemlíteni, hogy a németek Magyarországon némileg többet értek el propagandájukkal, mint Lengyelországban. A katyńi mészárlás hazánkban egyfajta "ébresztőként" is hatott, s a tömegmészárlás egyfajta jelképévé vált. A front közeledtével pedig mindkét országban megjelent az ún. Katyń-szindróma. Összegezve kijelenthetjük, hogy a magyar sajtó váltakozó érdeklődése és a magyar közvélemény "személyes érintettségének" hiánya ellenére Katyń nem csupán egy háborús szenzáció szintjén került be a korabeli köztudatba, de az eset sokáig fenntartotta a közvélemény érdeklődését és a tömegsírok a Szovjetunió bűnösségének egyik fő jelképévé váltak Magyarországon is. A téma háború utáni fogadtatástörténetét két részre bontva vizsgáltuk meg, először a sztálinista Bierut-rendszerre, majd a Lengyel Népköztársaság 1956–1989 közti időszakára koncentrálva. A kommunista Lengyelország első évtizedében az általános tévhittel szemben még nem a következetes cenzúra és elnyomás érvényesült, a külföldi eseményekhez kapcsolódva (Nürnberg, Madden-bizottság) ugyanis saját "igazának" alátámasztására a hatalom időnként mégis foglalkozott a katyńi üggyel. A közvélemény kommunistaellenes magatartása és a kérdés "kényes" mivolta azonban végül azt eredményezte, hogy az ügyet mindig visszatemették a cenzúra leple alá. Miután pedig kiderült, hogy a külföldi "rágalmakkal" szemben folytatott ellenpropaganda nem csak hatástalan, de még a lengyel társadalom belső feszültségeit is növeli, egyértelműen a hallgatás mellett döntött a párt vezetése. Az ügy háború utáni magyar megítélésével kapcsolatban összegezve azt állapíthattuk meg, hogy a magyar közvéleményből még ekkor sem, a tiltások ellenére sem kopott ki a tömeggyilkosság emléke. Ahogy az a visszaemlékezésekből is kiderül, a kérdés a lengyelek melletti szolidaritás kifejezésének eszközévé is vált, bár nem tett szert olyan nagy jelentőségre, mint Lengyelországban. Láthattuk, hogy 1956 után Lengyelországban a hatalom álláspontja az ügyben két végpont közt rekedt meg: a teljes igazság nyilvánosságra hozásától ódzkodtak, a teljes tiltás pedig kudarcba fulladt. Így hát a téma a továbbiakban egyfajta furcsa "kettős életet" élt: az állam cenzúrát vezetett be, a földalatti szervezetek pedig igyekeztek ezt megtörni. A kommunista vezetés tehát a "harmadik utat" választotta, mely folyamatos konfliktusokat eredményezve szempontjukból a legrosszabb döntésnek bizonyult. Mindent összevetve elmondható, hogy Katyń egy olyan jelképpé vált, mely egységbe tömörítette a rendszer ellen tiltakozókat, s egyúttal az ellenállási mozgalmak egyfajta katalizátoraként is működött. Katyń tehát óriási szerepet töltött be a Lengyel Népköztársaság ellenzékének gondolkodásában, jelképes összetartó kapoccsá és mozgatórugóvá válva, melynek eredményeként végül a kommunista párt már képtelen volt tovább fenntartani az elnyomás és a hazugság rendszerét. Vizsgálatunkat végül a téma 1956-1989 közti magyar emlékezetével és rendszerváltás utáni felszabadulásának bemutatásával zártuk. Elmondhatjuk, hogy a katyńi mészárlás ténye Magyarországon a Kádár-rendszer alatt is a közemlékezetben maradt - még annak ellenére is, hogy Lengyelországgal összevetve csak alig kapott nyilvánosságot. Munkánk eredményeit összegezve kijelenthetjük, hogy a tömegsírok 1943-as felfedezése után közel fél évszázadon át különböző nagyhatalmak igyekeztek meghatározni a közvélemény katyńi mészárlásról alkotott képét mindkét országban. Világos, hogy a mészárlás elsősorban a lengyel nép tudatában maradt meg fájó emlékként, de az is kétségtelen, hogy a magyar közvélemény túlnyomó többsége is mindvégig tisztában volt épp úgy az eset jelentőségével, mint a valódi bűnös (a Szovjetunió) kilétével. Így hát végül pedig egyik nagyhatalom sem tudta az igazságot "megváltoztatni". Habár a tragédiához való kötődésük révén a lengyelek voltak a katyńi igazság legharcosabb követelői és védelmezői, nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy számos magyar is kiállt a lengyelek igazsága mellett.The Katyń massacre is one of the biggest tragedies that the Poles had to suffer in the 20st century. The basic aim of the dissertation is to unfold the history of the struggle that took place between the Polish people and various political interests that tried to conquer Poland, the struggle that's main goal was to be able to speak out the truth about the Katyń massacre. Katyń namely played the role of a good instrument of propaganda for almost fifty years - the powers that tried to dominate Poland used it along their actual political interests without trying to reveal the truth. Katyń had a huge influence on the Hungarian public opinion, as well and it is worth to examine the Hungarian echoes of the massacre, too. We began our work with the Polish wartime recetipon history of the massacre focusing on three aspects: the goals of the propaganda, the ways how the topic appeared, and the effects it triggered. As a result of our investigation we can say, that the only significant result of the German propaganda-campaign was the breakdown of the Polish-Soviet relations, as Germans could not persuade the public opinion about their truth, and they also failed in glossing their own war crimes over. Only the press and propaganda of the patriotic resistant organisations remained acceptable for the majority of the Poles, and the communist underground organisations compromised themselves by standing up for the Soviet opinion. After examining the wartime Hungarian reception history of the topic we can come to the conclusion, that the Hungarian public opinion treated the case as a Soviet crime too. However compared to Poland, German propaganda could achieve a bit more in Hungary, but based on plain fear. The news of the massacre acted alarming in Hungary, and Katyń turned to a symbol of mass murder. And as the war front got closer to the borders, the so called Katyń-sydrom appeared in both countries. In general we can clearly state, that despite the fluctuating interest of the Hungarian press and despite the "distance" of the tragedy, Katyń meant for Hungarians far more than a "war-sensation", and its Hungarian aspects could maintain interest in the topic for a long time - and Katyń became a symbol of the Soviet Union's guilt in Hungary, too. We reviewed the postwar Polish reception history of the case focusing fist on the stalinist Bierut-system, then on the People's Republic of Poland (1956-1989). In opposite to the widespreadly appearing misbelief, in the first decade of the communist led Poland the system of censorship and opression was still not consistent, namely the state power was willing to deal with the Katyń case in connection with foreign events (Nuremberg, Madden-committee) just to try proving his "right". The anti-commmunist attitude of the Polish public opinion and the fact that Katyń remained a highly "sensitive" topic for the Polish communists made the politics to bury the topic underneath the veil of censorship again and again. And after it turned out that the counterpropaganda against the foreign "accusations" is not only ineffective, but even increases the internal tensions of the society, they decided not to mention the case once again. Regarding the Hungarian reception of the issue between 1945-1956 we can say, that the memory of the mass murder was still "alive" in public opinion - even despite that the Hungarian communists finally decided to ban the whole topic too. As it turned out of the recollections, the case remained a mean of expressing solidarity towards the Poles, too. Of course the topic was not of such importance as in Poland - simply because the Hungarian society was not affected. We could see, the standpoint of the Polish government regarding the Katyń case got stuck between two endpoints after 1956: they were unwilling to unveil the truth, but they were not able successfully ban the topic as well. They have chosen the "third way", that proved to be the worst option for them: they had to face continuus conflicts. All in all we can say, that in Poland Katyń became a symbol that brought the protesters together to a strong unity. Katyń not only played a unifying role, but the struggle with the Katyń lie also enforced hope in getting to the common goal. So the Katyń issue served as a catalyst of resistance movements, and at the same time it had a postive effect on the unveiling of the truth as well, since the truth about Katyń became more and more discussed and accepted as well trough this process. Katyń filled an important role in the thinking of the opposition in the People's Republic of Poland and it became a cohesive factor and catalyst of movements that finally achieved the situation when the communist party just could not maintain the system of lies and oppession anymore. We ended our investigation with presenting the Hungarian memory of the massacre (1956-1989). In conclusion we can say, that although the Hungarian "official history" and political literature lied about the issue, the Katyń massacre remained in the common memory of the Hungarians (with the help of Polish underground organisations) even under the Kádár-era - despite that it was not so well known as in Poland. To summarize the results of our work we can say, that after the discovery of the Katyń graves in 1943, the issue became a mean of propaganda in the eyes of the superpowers that ruled both countries. It is clear, that the case remained a painful memory mainly in the common sense of the Polish society, but it is unquestionable as well, that the Hungarians were aware of the importance of the case and the guilt of the Soviet Union, too. As a conclusion, we can state that none of the leading superpowers managed to "change the truth". However the Poles were the most resolute defenders of the truth about Katyń, we should not forget that lot of Hungarians stood up for the truth of the Poles, as well.Tétel Szabadon hozzáférhető Magyarország és a második angol–búr háborúPap, László; Barta, Róbert; Pap, László; Történelem és néprajz doktori iskolaA 19. század utolsó éveiben a világ nagyhatalmai versenyt futottak egymással, hogy megszerezzék a földgolyó utolsó „szabad”, addig még egyikük által sem gyarmatosított területeit, s közben már készülődtek arra a nagy háborúra is, amelynek végén a győztesek megszerezhetik maguknak a legyőzött ellenfeleik által addig meghódított területeket. Eközben Magyarországon – amely a kiegyezést követően az Osztrák–Magyar Monarchia részévé vált – az 1867 utáni évtizedekben rendkívül látványos gazdasági fejlődés ment végbe, ami még a századfordulón is javában tartott. A gazdasági sikerek mellett ugyanakkor az 1890-es évektől kezdve egyre inkább érezhetővé vált, illetve fokozódott a belső politikai feszültség, amelyben számos tényező játszott szerepet. Ilyen tényező volt az agrárius-merkantil ellentét, az Ausztria és Magyarország közötti vám- és kereskedelmi szövetség időszakos megújítása, a közös hadsereg, illetve a hadsereg vezényleti nyelvének kérdése, valamint az erősödő nemzetiségi törekvések is. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az erősödő nemzetközi és magyarországi politikai feszültség légkörében hatalmas visszhangot keltett a második angol–búr háború kitörése, és a háborút annak lezárásáig élénk figyelemmel kísérte a magyar sajtó, a politika és a közvélemény is. Noha kétségkívül az I. világháborút megelőző időszak egyik meghatározó történelmi eseményéről van szó, a második angol–búr háború témája csak elvétve bukkan fel a hazai történelmi szak- és ismeretterjesztő irodalomban. Disszertációm megírásával – melynek témájául a második angol–búr háború és Magyarország viszonyát választottam – ezt a hiányt (is) szerettem volna pótolni. Az általam vizsgált terület három főbb elemből áll. Az első fontos elem a búr háború és a magyar politikai élet viszonya, kapcsolata. A nagyobb napilapokban a háború iránt megnyilvánuló intenzív érdeklődéshez képest a hivatalos magyar politikai élet főbb színtereiig (parlament, közösügyi országos bizottságok, közös minisztertanács) a búr háború kérdése a vizsgált időszakban csak ritkán jutott el. Ugyancsak a politikai vonatkozásokkal összefüggésben vizsgálom a Monarchia bizonyos külképviseletei által a bécsi külügyminisztériumba küldött jelentéseket, különös tekintettel a fokvárosi főkonzul és a londoni nagykövet jelentéseire. A második, és a három közül a leghangsúlyosabb, ezáltal disszertációm gerincét képező rész a búr háború megjelenése, tükröződése a magyar sajtóban (szűkebb értelemben véve a jelentősebb fővárosi és országos napi- és hetilapokban). A vizsgált országos és fővárosi lapokban megjelent cikkek rendkívül nagy számára való tekintettel a sajtóanyag bemutatásánál tematikus elrendezést alkalmaztam. A disszertáció harmadik részében egy viszonylag kevéssé ismert témával, a búr háborúban részt vevő magyar (illetve magyar származású) önkéntesekkel, katonákkal foglalkozom. Eddig sem volt ismeretlen az a tény, hogy a második angol–búr háborúban több magyar önkéntes is harcolt a búrok oldalán. A fellelhető írásokban – ideértve a szakirodalom mellett az ismeretterjesztő cikkeket, illetve különböző internetes fórumokat is – leggyakrabban mintegy tucatnyi önkéntest említenek, holott ténylegesen ennél jóval nagyobb volt a Dél-Afrikában (a búrok, illetve az angolok oldalán) harcoló magyarok száma. In the last years of the nineteenth century the world’s most powerful nations were racing for the last “free” territories on the globe, which had not been colonised by any of them. Meanwhile, they were preparing for the Great War the winners of which could get the territories previously conquered by the losers. With the Compromise of 1867 Hungary became part of the Austro–Hungarian Monarchy, after which great economic developments started, and these changes were still present at the turn of the century. In spite of the economic growth, the political tension in Hungary got more serious from the 1890s. This was caused by a lot of different factors, for example, the agrarian-mercantile conflict, the renewal of the custom- and trading treaty between Austria and Hungary, the joint army and its commanding language, as well as the increasing national eagerness. No wonder that in the atmosphere of growing tensions in the international as well as in the Hungarian politics, the outbreak of the Second Anglo–Boer War got a great echo and was followed and watched by the Hungarian press, the politicians and the public, too, until its end. Even though the Second Anglo–Boer War is one of the most important historic events before the First World War, it rarely appears in the Hungarian specialist and informational literature. With my thesis, the topic of which is the connection between the Second Anglo–Boer War and Hungary, I wanted to compensate this shortage. The area I studied consists of three aspects. The first important aspect is the relationship between the Boer war and the Hungarian political life. Compared to the intensive interest for the war by the major daily papers, politicians rarely dealt with the topic on higher levels (National Assembly, Austro–Hungarian Committee, Cabinet Council). I studied the reports sent from certain missions of the Monarchy (focusing on those of the consul general in Cape Town and the ambassador in London) to the Ministry of Foreign Affairs in Vienna. In the second and most important part of the three I dealt with how the Hungarian press presented the Second Anglo–Boer War. Because of the huge amount of the articles in capital and nationwide papers I used a thematic classification. In the third part of the thesis I dealt with a little-known topic, the Hungarian volunteers and soldiers (or those of Hungarian origin) in the war. It is already known that Hungarian volunteers fought on the side of the Boers in the Second Anglo–Boer War. The available sources, including specialist literature, informational articles and websites, usually mention about a dozen of volunteers, however, there were much more Hungarians fighting in South-Africa, either on the side of the Boers or in the English army.Tétel Szabadon hozzáférhető Sportirányítás, sportpolitika és sportdiplomácia Magyarországon a második világháború után, különös tekintettel az OTSH szervezettörténetéreDebreczeni, Márk; Barta, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Történelmi IntézetDolgozatom egy sportdiplomáciai és intézménytörténeti elemzés az OTSH és a magyar sportirányítás hidegháború alatti tevékenységéről, kiemelve az 1980-as és 1984-es csonka olimpiákat. A nemzetközi konfliktusok és politikai csatározások mindig is befolyásolták az újkori nyári olimpia játékok eseményeit. Magyarország történetét tekintve 1956 és 1986 között egy nagyon viharos, küzdelmekkel teli periódust látunk.Az 1956-os szabadságharcot követő megtorlások után konszolidálódott kommunista rendszer nagy hatással volt az államberendezkedésre, gazdaságra, társadalomra, és a kultúrára, így a sportra is. Egypártrendszert, központilag vezérelt kormányzást látunk, szovjet fennhatóság alatt, egészen 1989-ig. A sportirányítás modellje is a szovjetek TSB rendszerén alapult. 1973 és 1986 között a magyar sportirányítást direkt irányítás alá vonták, a legfőbb sportért felelős szerv az Országos Testnevelési és Sporthivatal lett. A Magyar Olimpiai Bizottság már az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően mindössze formális szerepet töltött be a magyar sportirányításban. A szovjet rendszerben a nemzeti olimpiai bizottságoknak nem volt lehetőségük beleszólni érdemben a sportirányítás kérdéseibe. Dolgozatom bemutatja az OTSH intézménytörténetét és szervezeti felépítését, áttekintést nyújt a legfontosabb sportvezetők szerepéről és életéről, valamint általános képet ad a kommunista rendszer magyar sportirányításáról. A második világháború után, attól függetlenül, hogy a világ bipolárissá vált, a sport megpróbált felülkerekedni a politikai, társadalmi és ideológiai határokon és különbségeken, amelyek a két blokk országait jellemezték. Az 1980-as években Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti konfliktus újra kiéleződött, ennek következtében az olimpiai játékok folyamatos nemzetközi konfliktusok színterévé váltak. Politikusok, diplomaták, később történészek újra definiálták a bojkott szó jelentését. Az 1976-as montréali nyári olimpiai játékok már csonka eseménynek számítottak, de a konfliktusok az 1980-as és 1984-es moszkvai és Los Angeles-i olimpiák idején csúcsosodtak ki. Los Angeles esetében rengeteg magyar sportoló karrierje ment tönkre. A Magyar Szocialista Munkáspárt gondosan kontrollálta és kézben tartotta a bojkott körül zajló eseményeket. Minden állami intézmény, különösen az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) kollaborált a szovjetekkel. Voltak néhányan, akik próbáltak kiállni az olimpiai részvétel mellett, a pártfegyelem végig működött, így kísérleteik reménytelenek voltak. A Szovjetunió rendkívül szigorú propagandát és döntési mechanizmust közvetített a nyugati országok és saját tagországaik felé, amelyről jól tanúskodnak a magyar és nemzetközi sajtótermékek anyagai is. Kompenzáció gyanánt a szocialista országok sportolói számára megszervezték a Barátság Játékokat, de ezek a versenyek nem pótolhatták az olimpiai hiányérzetet azokban, akik a bojkott miatt nem utazhattak Los Angelesbe. Az olimpiától való távolmaradás az egész sporttársadalmat megviselte. A nyári olimpiai játékok a politika áldozatává váltak az 1980-as években, hogy aztán a hamvakból egy teljesen új arculatú eseménysorozatot ismerhessen meg a világ. Írásom módszertanilag egy forráskritikai alapon megalkotott, nagy terjedelmű elemzés a magyar sportirányításról. Módszereim elsősorban a levéltári anyagok felhasználásán, a sajtóanyag feltárásán, személyes interjúkon, és a szakirodalmi elemzésen alapultak. A formai követelmények betartásával a szövegtörzs bő két és félszáz oldalas, a szakmai precizitásról több, mint 800 lábjegyzet gondoskodik. Kutatásom gyökerei majdnem tíz éves múltra nyúlnak vissza. A dolgozatomban fontos szempontot képezett a sportvezetők, a pártszervek összefonódása a sportot érintő döntési mechanizmusokkal. My dissertation is a sports diplomacy and institutional history analysis of the Cold War activities of the OTSH and Hungarian sports management, highlighting the boycotted Olympic Games of 1980 and 1984. International conflicts and political battles have always influenced the events of the modern Summer Olympics. Looking at the history of Hungary, between 1956 and 1986 we can see a very turbulent period with a lot of struggles. After the retaliation that followed the 1956 War of Independence, the consolidated communist regime had a major impact on the state system, economy, society, and the culture, including sports. We see a one-party system, centrally controlled government, under Soviet rule, until 1989. The model of sports governance was based on the Soviet TSB system. Between 1973 and 1986, the Hungarian Socialist Workers’ Party introduced direct sports management. The National Office of Physical Education and Sports (OTSH)became the organization which was responsible for sports management. The Hungarian Olympic Committee (MOB) has been on the carpet since the communist takeover in 1948. In the Soviet system, the national Olympic committees did not have the opportunity to have any meaningful words in sports governance issues. My dissertation introduces the institutional and organizational structure of the OTSH, provides an overview of the role and life of the most important sports leaders, and gives a general picture of the Hungarian sports management of the communist system. After World War II the world became bipolar, but sport tried to overcome the political, social, and ideological boundaries and differences which characterized the countries of the two blocs. In the 1980s, the conflict between the Soviet Union and the United States escalated again. As a result, the Olympic Games became the scene of ongoing international conflicts. Politicians, diplomats, and later historians redefined the meaning of the word “boycott”. The 1976 Montreal Summer Olympics were already a truncated event, but the conflicts culminated during the 1980 and 1984 Olympics, in Moscow and Los Angeles too. In the case of Los Angeles, the careers of many Hungarian athletes were ruined. The Hungarian Socialist Workers' Party carefully controlled and supervised the events surrounding the boycott. All state institutions, especially the National Office of Physical Education and Sports (OTSH), collaborated with the Soviets. There were a few sports leaders who tried to stand up for Olympic participation, party discipline worked all the way, so their attempts were hopeless. The Soviet Union transmitted extremely strict propaganda and a decision-making mechanism to the Western countries and their own member states. Materials of the Hungarian and international press products verify this. As a compensation, the Friendship Games were organized for athletes from socialist countries, but these competitions could not make up for the lack of Olympic in those athletes who could not travel to Los Angeles because of the boycott. Absence from the Olympics has plagued the entire sports community. The Summer Olympics became a victim of politics in the 1980s, but then the world could experience a whole new series of events from the ashes. My dissertation is an immense analysis of the Hungarian sports management,strictly on a source-critical basis. My methods mainly consisted of using a wide range of archival material, the exploration of press material, personal interviews, and literature analysis. Observing the formal requirements, only the main text is more than two and a half hundred pages, and more than 800 footnotes ensure professional precision. The roots of my research go back almost ten years. An important aspect of my dissertation was the intertwining of sports leaders and party committees with decision-making mechanisms which affected sports.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek magyar rendtartománya(2008-11-17T08:28:10Z) ifj. Rabár, Ferenc; Barta, Róbert; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--A keresztes nővérek magyarországi történetének felvázolása a letelepedésüktől működési engedélyük megvonásáig (1865–1950). Tevékenységük ismertetése egészségügyi, oktatási-nevelési és szociális területen. A kongregáció belső viszonyainak feltárása (felépítése, szervezete, irányítása, anyagi viszonyai, lelki élete).Tétel Korlátozottan hozzáférhető A Turul Szövetség országos és debreceni szervezete (1919−1945)(2009-11-18T11:37:04Z) Kerepeszki, Róbert; Barta, Róbert; Kerepeszki, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --Magyarországon az első világháború utáni jobboldali radikális mozgalmak legfőbb bázisa az ifjúság, elsősorban az egyetemi hallgatóság volt. Ennek a generációnak a tagjai szemtanúi voltak vesztes háborúnak, a dualista Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának és a magyar területek elvesztésének, emellett – az ország kritikus társadalmi és gazdasági körülményei között – nem tudták folytatni tanulmányaikat, és képtelenek voltak elhelyezkedni. A morális összeomlást a Tanácsköztársaság követte 1919 márciusa és augusztusa között, mely megerősí-tette antikommunista érzületüket. 1919/20-ban ezek a politikai és társadalmi körülmények okozták az egyetemi ifjúság jobboldali radikális mentalitását és orientációját. A Tanácsköztársaság 1919. augusztusi bukása után ezek a fiatalok alakították meg a Turul Szövetséget, mely a két világháború közötti Magyarország egyik legfontosabb és legjelentő-sebb szervezetévé vált. A szakirodalom eddig még nem vizsgálta meg részletesen a Turul történetét, noha ez a szövetség nagy hatást gyakorolt a magyar egyetemek életére és a követ-kező fiatal generációk mentalitására. A disszertáció elsődleges célja bemutatni a Turul életét és működését, illetve azt, hogyan tudott ez az egyesület országos szervezetté fejlődni. A szövetség ideológiájának legfőbb része az antiszemitizmus, a „magyar birodalmi gon-dolat”, a revizionizmus (irredentizmus), a kommunizmussal, a baloldali mozgalmakkal és a legitimizmussal szembeni ellenséges állásfoglalás volt. Az utóbbi abból a jelentős és jól is-mert kortárs véleményből adódott, miszerint a „Habsburg-politika liberalizmusát” is nagy felelősség terheli Magyarország területi veszteségei miatt. A disszertáció második nagy feje-zete részletesen tárgyalja ezt az ideológiát és mentalitást. A Turul történetében az egyik legfontosabb kérdés a numerus clausus törvény volt („zárt szám”, 1920. évi XXV. törvénycikk). Ez a törvény korlátozta a zsidóság jogait Magyarorszá-gon, mivel előírta, hogy milyen arányban legyenek jelen a különböző nemzetiségek (különö-sen a zsidóság) az egyetemeken. A Turul-tagok jelentős szerepet játszottak a numerus clausus kiharcolásában, és a „saját” törvényüknek tekintették azt. Azonban 1927/28-ban a magyar országgyűlés enyhítette a korábbi törvény korlátozását (1928. évi XIV. törvénycikk), így több zsidó diák iratkozhatott be a magyar felsőoktatásba. Ez hatalmas felháborodást okozott az antiszemita Turul-tagok között, és 1928 után majdnem minden évben súlyos incidensek és tüntetések történtek az egyetemeken (például a turulista diákok megverték és kidobták az egyetemekről zsidó társaikat). A disszertáció megpróbálja bemutatni ezeknek a tüntetéseknek a motivációját, valamint a politikai élet és a közvélemény reakcióit. E célok és kérdések mel-lett a dolgozat végigköveti néhány Turul-vezér életpályáját is. Ez a korábbiakhoz hasonlóan érdekes probléma, mivel az 1930-as években a Turul-tagok a szélsőjobboldali (magyar nyilas) mozgalmak és a baloldali politikai pártok felé is orientálódtak. In Hungary, following the World War I, the main basis of the rightist radical movements was the youth, especially the university students. This generation witnessed the defeat in the war, the collapse of the dual Austro-Hungarian Empire and the loss of Hungarian territories. Besides – under the critical social and economical circumstances of the country – they could not continue their studies, and they were unable to find employment. The moral collapse was followed by the Hungarian Soviet Republic between March and August 1919, which further strengthened the animosity of this generation towards the leftist movements and the communism. In 1919/1920, these political and social circumstances generated the right radical mentality and orientation of the university students. After the collapse of the Soviet Republic in August 1919, this youth established the Turul Association which became one of the most important and most considerable among the organizations in Hungary between the two World Wars. The related scientific literature has not examined in detail the history of the Turul yet, although this association had significantly affected the life of the Hungarian universities and the mentality of the succeeding young generations. The primary aim of the Thesis is to present the life and function of the Turul, as well as to show how this association could develop into a country-wide organisation. The main part of the ideology of this association was constituted by the anti-Semitism, the “Hungarian Imperial Idea”, the revisionism (irredentism), the hostile attitude against the communism, the leftist political movements and the legitimism. The latter arose from the significant and well-known contemporary opinion, that the “liberalism of the Habsburg-policy” had great responsibility for the territorial losses of Hungary. The second main section of the Dissertation discusses in detail this ideology and mentality. In the history of Turul, one of the most important questions was the Act on numerus clausus (“restricted admission”, Act XXV of 1920). This law restricted the rights of the Hungarian Jewry, because it ordained the number of the nationalities (especially that of the Jews’) to be admitted at Hungarian universities. The Turul-members played a significant role in fighting out the numerus clausus, and they considered this Act as their ‘own’. However, in 1927/1928 the Hungarian Parliament relieved the limitations of the earlier regulations (Act XIV of 1928), consequently more Jewish students could matriculate at Hungarian universities. This brought about an expressed indignation of the anti-Semitic Turul-members, and after 1928, serious incidents and demonstrations occurred at Hungarian universities (for example, the Turulist students beat and chased out their Jewish classmates from the universities) almost in every year. The Dissertation tries to present the motivation of these demonstrations, the reactions of political circles and the public opinion about these incidents, respectively. Beside these aims and questions, the paper follows the career of some Turul-leaders, too. This is, similarly to those of foregoing, an interesting problem, because in the course of 1930s the Turul-members orientated both to the extreme right (Hungarian Arrow-Cross) movements and to the left political parties.Tétel Szabadon hozzáférhető Válsághelyzet Kelet-Magyarországon 1918-1919-ben. Hadtörténeti, helytörténeti és jogtörténeti aspektusokSzilvássy, Zoltán; Barta, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Történelmi IntézetA disszertáció műfaji (helytörténet, hadtörténet, jogtörténet) determináltsága jórészt a felhasznált forrásokat (döntően publikált forráskiadványok formájában) és a szakirodalmat is meghatározza. Minden fejezet esetében áttekintettem a vonatkozó korábbi szakirodalmat is és kísérletet tettem azok megállapításait összhangba hozni az újabb kutatásokkal. A dolgozat átfogóan foglalkozik a Székely Hadosztály harcaival a mai Kelet-Magyarország területén, az új politikai berendezkedéssel Hajdú-Biharban, elsősorban Debrecenben és Hajdúnánáson, a magyarországi tanácshatalom büntetőpolitikájával, az új politikai berendezkedés jogalkotásával, jogi intézményrendszerével, politikai nyomozó testületeivel és titkosszolgálatával. A doktori értekezés hadtudományi, jogtudományi és történettudományi (helytörténeti) kutatásokat is magában foglal. Ebbe a tekintetben részben összegezni kívántam a régebbi és újabb szakirodalom megállapításait (a tematikus fejezetek szintjén), részben megpróbáltam rámutatni a vonatkozó történeti források és szakirodalom súlypontjaira. A Székely Hadosztály korabeli tevékenységével, Erdélyt védő harcaival, a katonai alakulat megítélésével és politikai szerepével a korabeli források és szakirodalom ugyanúgy szubjektív és politikai motivációktól (revízió, bolsevizmus ellenesség) áthatva írt, mint az 1945 és 1990 között megjelent történeti munkák (marxizmus, internacionalizmus). Az újabb értékelések már azt is hangsúlyozzák, hogy a magyarság emlékezetében fájó emlékként élt a román intervenciós hadsereg 1919. évi megszállása. Erőszakos rekvirálások, rablások, internálások, gyilkosságok, totális pusztítás szegélyezte az utat amerre a román hadsereg járt. Az új politikai berendezkedés regionális jellegzetességeit célzó kérdésfelvetésemmel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy az ország 1918 őszétől 1919 nyaráig tartó politikai, gazdasági és katonai válságát a kelet-magyarországi régió szinte teljes mértékben „leképezte.” A Tanácsköztársaság polgári elhárításával, politikai nyomozó osztályával, valamint a rendszer büntető jogrendjével, büntető eljárásával, azok intézményeivel, jogszabályaival és működésével foglakozó jogtörténeti tárgyú fejezetekhez kapcsolódó tézis tekintetében világosan látszik, hogy az új politikai berendezkedés ezen a téren is szakítani kívánt a régi joggyakorlattal. Ez azonban nem igazán sikerült, mert a forradalmi jogrend teljes kiépítésére, működtetésére és megszilárdítására nem volt elég idő. Ráadásul a rendszer ezt a területet alapvetően politikai, ideológiai céljaira használta, de többnyire következetlenül, hiszen a jogi apparátusba került új személyek többnyire képzetlenek voltak, a régi megmaradt jogi garnitúra tagjai pedig sokszor szakmai tisztességből szabotálták a forradalmi törvénykezést. Noha a Tanácsköztársaság teljes jogi struktúráját áthatotta a forradalmi terror, mégis a jogalkotás, a törvények és rendeletek végrehajtása és a bíráskodás számos esetben ad hoc jellegű és következetlen volt, mert a rendszer irányítói attól tartottak, hogy a népszerűtlen bírói döntések tovább erodálják a tanácshatalom amúgy sem széles társadalmi támogatottságát és népszerűségét. / The genre of the dissertation (local history, military history, legal history) determines to a large extent the sources used (mostly in the form of published source publications) and the literature. For each chapter, I have also reviewed the relevant previous literature and attempted to bring their findings into line with recent research. The thesis deals comprehensively with the struggles of the Székely Division in the territory of present-day Eastern Hungary, the new political establishment in Hajdú-Bihar, especially in Debrecen and Hajdúnánás, the criminal policy of the Hungarian council power, the legislation, the legal institutions, the political investigative bodies and the secret service of the new political establishment. The doctoral thesis includes research in military science, law and history (local history). In this respect, I have partly sought to summarise the findings of the older and more recent literature (at the level of thematic chapters) and partly tried to point out the main points of emphasis in the relevant historical sources and literature. The contemporary sources and literature on the activities of the Székely Division, the battles defending Transylvania, the perception of the military corps and its political role were as subjective and politically motivated (revisionism, anti-Bolshevism) as the historical works published between 1945 and 1990 (Marxism, internationalism). More recent evaluations also emphasise that the 1919 occupation of the Romanian interventionist army is a painful memory in the memory of Hungarians. Violent requisitions, robberies, internments, murders and total destruction lined the paths of the Romanian army. In my questioning of the regional characteristics of the new political order, it should be stressed that the political, economic and military crisis of the country from the autumn of 1918 to the summer of 1919 was almost entirely "mapped" in the Eastern-Hungarian region. With regard to the thesis related to the chapters on legal history dealing with the civil defence of the Soviet Republic, the political investigative department, and the criminal legal system, criminal procedure, their institutions, legislation and functioning of the regime, it is clear that the new political establishment wanted to break with the old legal practice in this area as well. However, this did not really succeed, because there was not enough time to fully establish, operate and consolidate the revolutionary legal order. In addition, the regime used this area essentially for political and ideological purposes, but mostly inconsistently, since the new members of the legal apparatus were mostly unqualified, and the members of the old legal establishment often sabotaged revolutionary lawmaking out of professional integrity. Although the entire legal structure of the Soviet Republic was permeated by revolutionary terror, the legislation, the implementation of laws and decrees and the judiciary were in many cases ad hoc and inconsistent, because the system was not properly established.