Szerző szerinti böngészés "Morse, Donald E."
Megjelenítve 1 - 17 (Összesen 17)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Aging of the “Youngest People in Europe”(2020-06-28) Morse, Donald E.Book review: Ingman, Heather. Ageing in Irish Writing: Strangers to Themselves . Cham: Palgrave Macmillan, 2018. 209 pages. ISBN 978 3 319 96429-4. Hb. €74.89.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Aldous Huxley's Vision of a Brave New World in the Present(2013-06-07T11:48:42Z) Kerekes, Attila; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarA synthesis of these futuristic visions is created in the story presented to us in Aldous Huxley’s Brave New World. In Huxley’s setting humanity is not annihilated or decimated but ceases to be human during the creation of their perfect civilization as well. They are as automatons, like cogs in a big machine, a big social machine; they do not live as free individuals they resemble more to a mindless flock of sheep. Social engineering, massive brainwashing, and total control are the predominant features of this society. People are slaves of their own desires and their own weaknesses; they function like machines that only need food, fun, and sex and in turn they make perfectly obedient and effective subjects of society and the leading powers of their society. Although a nuclear or biological catastrophe together with the following fallout has been prevented, another kind annihilation has become reality: the death of the self, the soul, the individual.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Christian Elements in C.S. Lewis' The Lion, the Witch and the Wardrobe(2013-05-23T13:29:17Z) Uzonyi, Anita; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarIn this paper, besides commenting on the fairy-tale form of the Chronicles of Narnia, I will analyze some of the allegorical elements in The Lion, the Witch and the Wardrobe. But firstly, I need to emphasize that many of my observations tend to be subjective and reflect my own understanding of the Chronicles. I agree with Hinten that “to find allegorical elements, or similarities, does not at all mean to find equalities” (108). Moreover, C. S. Lewis was resolute that even though the similarities between The Lion, the Witch and the Wardrobe and the biblical story of Christ Jesus were really palpable, these similarities did not blend into allegories.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Confronting the “Boundless and Hideous Unknown”: Science, Categorization, and Naming In H. P. Lovecraft’s FictionMatolcsy, Kálmán; Morse, Donald E.; Irodalomtudományok doktori iskolaA disszertáció Howard Phillips Lovecraft prózáját elemzi, az „ismeretlen” felderítésével kísérletező szövegi stratégiákra összpontosítva. Az ismeretlen itt alapvető anomáliaként értendő, ami a kuhni paradigmaváltás elméletén nyugvó természettudományos világfelfogás sajátja. A foucault-i „tudás akarása” diskurzusába ágyazódó lovecrafti szöveg teljességgel ambivalens és ezáltal kizárja a leleplezés, lezárás, megnyugvás lehetőségét: olyan paradox pozíciót képvisel, amelyben a tudásfolyamat egyszerre sikeres és működésképtelen. A lovecrafti szöveg letapogatja a konceptuális struktúrák peremét: a lovecrafti nyelv képes kimondani a kimondhatatlant és leírni a leírhatatlant, mégpedig az eksztázisban fogant túlburjánzás, a negáció/elnémulás/metonímia, de főként az ontológiai feszültséget hordozó metafora indirekt nyelvi eszközei által. A szavak határán körvonalazódó negatív reprezentáció és a dolgok határán megszülető negatív filozófia eme mátrixában feltáruló ismeretlen végül alakot ölt és tömeget vesz magára: szóvá válik, dologgá válik. A lovecrafti szöveg negatív aspektusa továbbá annak tudományos konstrukcióiban is megfigyelhető: a már meglévő tudományos tudás a paradigmaváltások okán negálódik, felbomlik, aztán szörnyű módon újrarendeződik, hogy képes legyen leírni az anomáliát. A „széthasadás és összeolvadás” kettős filozófiáját hirdető lovecrafti szöveg – az ember kategóriákon túli, „köztes” kategóriáival, a tér és idő torzításával, az idegen univerzumokkal – megmutatja a biológia, a fizika és az asztronómia sötét oldalát. A szöveg továbbá azt állítja, hogy a tudomány és az irodalom egyívású diszciplínák, és az ismeretlen indirekt meghatározásában főszerepet játszik a nyelv poétikus újrateremtése. A horror diskurzusa, egy, a “tudás akarásával” párhuzamos genealógia, szimbolikus helyet tart fenn a lovecrafti szövegnek, amely feldolgozza mind a brit és az amerikai gótikus regény, fantasztikum és korai scientifiction episztemológiai problémáit. Ebben a minőségében metatextuálisan is egyfajta paradigmaváltás helyszínévé válik, Lovecraft alakja pedig vérbeli paradigmaváltóként magasodik előttünk. The dissertation analyzes the fiction of Howard Phillips Lovecraft, concentrating on the strategies the specially defined “Lovecraftian text” employs in dealing with the unknown. The “unknown” is specified as the primary anomaly, viewed from a perspective of science supported by Thomas S. Kuhn’s idea of paradigm shifts. The Lovecraftian text, embedded in the Foucauldian discourse of the “will to knowledge,” is utterly ambiguous and, accordingly, subverts all possibilities of resolution, disclosure, or repose: it is hesitant, advocating an paradox stance where knowledge is both successful and dysfunctional. The Lovecraftian text traces the edges of conceptual structures: Lovecraftian language can say the unsayable and write the unwritable by applying the indirect linguistic processes of negation, silence, and metonymy, but most of all the living and ontologically tensive metaphor—all conjoined in the ecstasy of excess. The unknown, which manifests itself through this matrix of negative representation at the threshold of words and this negative philosophy at the edges of things, manages to acquire form and mass: it becomes a word, a thing. The negative aspect of the Lovecraftian text is also apparent in its scientific constructs: through paradigm shifts, existing knowledge is negated, broken up, and monstrously reconstructed to represent anomalous, that is, supramundane, phenomena. Due to its preoccupation with fissions and fusions, the Lovecraftian text presents the underside of the disciplines of biology (through interstitial categories of the human), physics (through distortions of space and time), and astronomy (through the account of an alien and unknown universe). The Lovecraftian text also asserts that science and literature are kindred disciplines, and the scientific arrangement of the unknown involves a poetic recreation of language. The discourse of horror, a genealogy that exists alongside the “will to knowledge,” allots a symbolic place to the Lovecraftian text, which processes the epistemological problems of both British and American Gothic horror, fantasy, and “scientifiction.” With this, it metatextually becomes the locus of a philosophical paradigm shift in the world of popular literature, and Lovecraft’s figure looms as a paradigm shifter.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Criticism of War-Related Issues in Kurt Vonnegut's Slaughterhouse-Five, Bluebeard and Hocus Pocus(2013-01-28T11:10:15Z) Kovács, Viktor; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarI will explore the theme of war and war-related issues in Slaughterhouse-Five, Bluebeard and Hocus Pocus. In the first chapter I will concentrate on what Vonnegut problematizes concerning the various forms of representations of war, including media such as films, books, television and cinema. I will examine to what extent and in which way these representations have influenced the public’s thinking and perception of war, including how the veterans were treated. In the second chapter I will focus on what Vonnegut thinks about the role of authorities in war, including their relationship to atrocities as well as their influence on the subordinated. In the first part of the third chapter I will concentrate on the idea of anthropocentrism, which Vonnegut is determined to dissolve, claiming that this idea is the cause of people’s disastrous and erratic thinking. In the second part, I will examine the opposition between changing and acceptance and what solution Vonnegut offers to correct the people’s erratic thinking.Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Korlátozottan hozzáférhető Extrapolated Drawbacks of Technology in Science Fiction Introduced Through the Works of Mark Twain and Kurt Vonnegut(2013-02-19T09:28:37Z) Farkas, Friderika; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarTechnological development tends to divide a society into two opposing halves. One half of the population encourages and praises scientific evolution by claiming that it is good for humanity and leads to progress, while the other half is afraid of changes, believing that technology and mechanization threatens life and does not necessarily lead to improvement.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Gnosticism in the Writings of Philip Kindred Dick(2013-01-25T10:42:25Z) Greskó, Péter; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarThis essay will explore the ways Gnosticism manifests itself through one of Dick’s (best) short stories, “Jon’s World” and “We Can Remember It for You Wholesale” written before the “meeting” with Palmer Eldritch, and four of his novels The Three Stigmata of Palmer Eldritch, Ubik, The Man in the High Castle and The Cosmic Puppets that predate the visions and cosmic messages associated with Valis, going through them in chronological order to see how his Gnostic religion took shape as the years passed.Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Korlátozottan hozzáférhető In the Shadows of Technology(2013-02-18T12:17:07Z) Zabán, Zsolt; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarI aim to present how technology and its various forms, such as machines and science, influence human life with a negative touch, how human beings cope with the burdens that technology imposes upon them. In the first chapter I will apply Lewis Mumford’s theory of mega-machine to analyze Kurt Vonnegut’s The Sirens of Titan (1959), than I am going to explore the relationship between science and man with the help of Vonnegut’s two novels Cat’s Cradle (1963) and Player Piano (1952). In the last chapter I will extrapolate into the future and take into consideration contingent problems such as nuclear contamination and artificial intelligence offered by Philip K. Dick’s Do Androids Dream of Electric Sheep? (1968). I chose to analyze works written by Kurt Vonnegut and Philip K. Dick, because I believe they both represent a distinct and critical voice about contemporary and future problems.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Michael Collins and the Irish National Struggle for Independence(2013-03-06T12:59:43Z) Hajdufi, Orsolya Éva; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarThe nationalist movement created the foundation of the modern Ireland at the beginning of the 20th century after decades of struggle with the British Empire. The Anglo-Irish war and the Treaty after that represented only the start of something new. Michael Collins played an important role in the Irish fight for independence. The British administration did not recognize him for a long time as a major figure within the nationalists, later the British referred to him as a terrorist, while the Irish nation called him ‘Big Fellow’. His character embodied a true nationalist, an excellent economist, a very good tactician, a soldier, the leader of an intelligence network, a politician and a reliable friend at the same time. His very good leadership ability became clear very early and he dedicated himself to the fight for Ireland. Probably, his personality divided and united the Irish nation the most during the fight for Irish independence. Due to his brilliant mind and his hard work, Irish people reached the first step towards the perfect independence.Tétel Szabadon hozzáférhető The (Web)Sites of Memory(Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2018-12) Takács, Miklós; O. Réti, Zsófia; Palkó, Gábor; Krek, Norbert; Antti, Vallius; Z. Karvalics, László; Tuija, Saresma; Sándor, Klára; Bódi, Katalin; Fellegi, Zsófia; Baranyai, Norbert; Morse, Donald E.; O. Réti, Zsófia; Takács, Miklós; Fazakas, Gergely Tamás; Száraz, Orsolya; Takács, Miklós; S. Varga, PálTétel Korlátozottan hozzáférhető The Android Race(2013-03-18T15:43:50Z) Nemes, Katalin; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarThese are the two ways human beings can usually imagine the behavior of their artificial creatures and these are the two attitudes human characters in the Hyperion series show towards androids. These beings are the creations of humankind, and as such, cannot be considered more than mere machines. Those people, however, who get into close contact with A. Bettik during the course of events, cannot help but regard him as a fellow human being. Nevertheless, if the android is asked about it, he declares that he is no machine, nor does he desire to be human but he considers himself a member of a different race--androids (Endymion 59). This point of view offers a new way for humans to define androids’ and other artificial beings’ place in the symbiotic society of human beings and their artificial creatures.Tétel Korlátozottan hozzáférhető The Road to Personality(2013-03-20T13:07:07Z) Szikora, Eszter Zsuzsanna; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarIn my thesis I have tried to sum up the ideas of Jung about self-knowledge and Personality and put these theories in the perspective of Ursula K. Le Guin’s Earthsea saga. Taking Ged as the subject of analysis I followed his development from the time of his childhood and first encounter with the Shadow, through his youth when he, being the greatest wizard of Earthsea, lives up to his role as a Hero, till the “second part of life” (Jung) when he – after he experiences a mid-life crisis – reaches unity of Self as nothing more than an old goatherd.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Transgressing the Limit: Ritual Reenacted in Selected Plays by Edward Albee and Sam ShepardProhászka Rád, Boróka; Morse, Donald E.; Irodalomtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --Transgressing the Limit: Ritual Reenacted in Selected Plays by Edward Albee and Sam Shepard analyzes eight plays by Albee and Shepard written between 1995-2007 (Albee’s The Play about the Baby 1998, The Goat, or Who Is Sylvia 2002, Occupant 2002, and Peter and Jerry 2004; Shepard’s Buried Child Revised edition 1995, The Late Henry Moss 2000, The God of Hell 2004, and Kicking a Dead Horse 2007), reading them within the theoretical framework of Victor Turner’s concepts of ritual, rites of passage, liminality, and the liminoid. I hypothesize and demonstrate that the archetypal three-fold ritual structure outlined by Arnold van Gennep in his seminal Rites of Passage and developed and detailed further by Turner, resurfaces within these dramatic universes in a “mutilated” form with the final, reintegration phase eliminated from the body of the plays and transposed onto the liminoid interaction between performance and audience. The focus falls on the middle, liminal phase of the implied rituals unfolding in the lives of the characters. The plays—mostly neglected by Albee and Shepard scholarship so far—present characters at “moments of rupture” (Maffesoli 133) in their lives that necessarily evoke and call for enactments of rituals and rites of passage to induce transformation. These, however, fail because the characters have already been trapped in such betwixt and between states on account of some past transgression of the normative rules, thus they are situated in a secluded space, on the margins of society, alienated from communal co-existence. They are unable to surpass their liminal condition also due to the fact that structural entities such as social groups, value systems, coherent, unified, and stable communities, even the nuclear family unit are subverted and overthrown within these dramatic universes. I further widen and refine the interpretative field by reading Turnerian liminality together with post-structuralist theories of the subject (by, for instance, Lacan, Belsey, Kiss, Foucault, Caruth and Felman, Baudrillard, Hutcheon). In interpreting the sacrificial rituals that surface within the drama of the characters’ liminal trials I have recourse to René Girard’s concepts of mimetic desire and the scapegoating effect, transgressing the limits imposed upon a reading by such theoretical frames demonstrating how the role of the scapegoat may be dispersed upon several subjects of the ritual process, all of them experiencing the loss of illusions with reference to identity as a naturally/sacredly/culturally given fixed and stable entity, and recognizing the fact that all human structures (including identity) are constructs thus fallible, exposed to subversion and transformation. My dissertation, therefore, also functions as a testing ground of an interdisciplinary interpretative tool that may fruitfully be employed in different fields of research. In the first and last chapters I adopt a comparative and contrastive angle, while the others focus on individual plays alternately by the two playwrights. Emphasis is placed on analyzing different aspect of ritual processes detectable in these dramatic universes and pinpointing theatrical forms and devices through which the liminality of the characters’ state is dramatized. Thus, the first chapter looks at the special “instruction process” and “communication of the sacra” that unfolds and the “dominant symbols” employed in Buried Child and The Play about the Baby; the second foregrounds the generic multivocality of The Goat with special focus on the sacrificial ritual and the dispersion of the Girardian scapegoating effect; the third chapter analyzes the Moss brothers’ failed ritual of burying their father and separating themselves from his legacy of trauma and violence in The Late Henry Moss. “The Ritual of Vanishing” reads Peter and Jerry in a Baudrillardian context where rituals of self-affirmation and the “ritual of transparency” (Baudrillard, Conspiracy 108) that Peter enacts manifest as simulacra of dying with the aim of tricking death and rendering it repetitious, depriving it of its uniqueness and finality. In the fifth chapter I read The God of Hell as the dramatization of how liminality eliminates normative power structures and subject positions and involves initiands in a process of passive acceptance, as a parody of both implosive power and the subject’s inability/unwillingness to devise strategies of resistance; while “Danse Macabre” offers a parallel interpretation of Occupant and Kicking a Dead Horse focusing on how storytelling and parody endow such “non-dramatic” structures as the interview and the extended monologue/one-man-show with suspense transforming the stage into a space of the protagonists’ “identity dance” (a term used by Shewey as a chapter title in his biography of Shepard). Through the analysis of these plays I demonstrate how Turnerian concepts of ritual broadened by contemporary subject theory may serve as an efficient tool in decoding theatrical texts and suggest further paths of theoretical research, while inviting a re-interpretation of the Albee and Shepard canons. I also conclude that the “mutilated” ritual structures identified in the plays arise not merely due to the fact that the ideal of coherent communities is scrutinized and discarded as illusion, but also because parody—as an inherent feature of both Albee’s and Shepard’s works—necessarily sets up a hermeneutical circle that demands and urges the constant reinterpretation of the contemplated aesthetic object as well as the continuous scrutiny and readjustment of the observing and interpreting “gaze,” resisting closure and perpetuating the liminal/liminoid experience. Doktori értekezésem Edward Albee és Sam Shepard négy-négy, 1995 és 2007 között írott színdarabját elemzi (Albee: The Play about the Baby 1998, The Goat, or Who Is Sylvia 2002, Occupant 2002, és Peter and Jerry 2004; Shepard: Buried Child átdolgozott kiadás 1995, The Late Henry Moss 2000, The God of Hell 2004, és Kicking a Dead Horse 2007) Victor Turner rítuselméletének, a liminalitás és a liminoid fogalmainak elméleti keretében. Azt feltételezem és bizonyítom, hogy az archetipikus hárompilléres rítusszerkezet, amelyet Arnold van Gennep írt le Átmeneti rítusok című nagyjelentőségű munkájában, majd Turner fejlesztett és részletezett tovább, ezekben a drámai univerzumokban “csonkított” formában tűnik fel újra. Hipotézisem szerint a harmadik, visszailleszkedési fázis kiemelődik a színdarabok testéből, és áttevődik az előadás és nézők között létrejövő liminoid együttműködés terébe. Elemzéseimben a szereplők életében végbemenő rítusok középső, liminális fázisára fektetem a hangsúlyt. A színdarabok – amelyeket eleddig jobbára figyelmen kívül hagyott az Albee és Shepard kritika – szereplőiket életük „szakadáspontjainál” (Maffesoli 133) mutatják be, amelyek szükségszerűen átmeneti rítusok eljátszását követelik meg annak érdekében, hogy ezek által változás következhessen be. Azonban ezek a rítusok sikertelenek maradnak, hiszen a szereplők már eleve ilyen köztes állapotok csapdájában léteznek a normatív szabályok bizonyos múltbeli megszegése okán, emiatt elzárt térben, a társadalom peremén, a közösségi léttől elidegenülten élnek. Képtelenek meghaladni liminális állapotukat abból kifolyólag is, hogy ezekben a drámai világokban oly strukturális egységek mint a különféle társadalmi csoportok, értékrendek, koherens, egységes és stabil közösségek, még a család is, megkérdőjeleződnek és instabillá válnak. Az értelmezési szférát azáltal tágítom és teszem árnyaltabbá, hogy a turneri liminalitás fogalmát együtt olvasom a poszt-strukturalista szubjektumelméletek fogalmaival (Lacan, Belsey, Kiss, Foucault, Caruth és Felman, Baudrillard és Hutcheon elméleteivel). A szereplők liminális megpróbáltatásai során felbukkanó áldozati rítusok értelmezésében René Girard mimetikus vágyra és az áldozati-bárány-effektusra vonatkozó elméletét hívom segítségül. Ugyanakkor meg is haladom egy ilyen elméleti keretbe szorított olvasat határait azáltal, hogy bizonyítom: a rituális áldozat szerepe szétosztódik a folyamat több szubjektumára, akik valamennyien megtapasztalják az identitásra mint egy természetileg/szakrálisan/kulturálisan adott, stabil és egységes entitásra vonatkozó illúzió elvesztését, és felismerik azt a tényt, hogy minden emberi struktúra (ezen belül az identitás is) konstrukció, tehát esendő és nyitott a vizsgálat és átalakulás előtt. Ezáltal értekezésem tesztelési területévé is válik egy interdiszciplináris értelmezési módszernek, amely—véleményem szerint—eredményesen alkalmazható majd a különböző kutatásokban. Az első és utolsó fejezetekben összevető és összehasonlító megközelítést alkalmazok, míg a többi fejezetekben váltakozva a két szerző egy-egy színdarabját elemzem. Elsősorban az ezen drámai univerzumokban azonosítható rituális folyamatok aspektusait vizsgálom, és rámutatok azokra a színházi formákra és eszközökre, amelyek dramatizálják a szereplők liminális állapotát. Az első fejezet azt az „nevelési/beavatási folyamatot” és „a szentség kommunikálását” vizsgálja, amely a Buried Child és The Play about the Baby darabokban tetten érhető, valamint az ezekben a folyamatokban alkalmazott „domináns szimbólumok” azonosítását és értelmezését tűzi ki célul; a második Albee The Goat című drámájának műfaji sokrétűségét helyezi előtérbe különös tekintettel az áldozati rítusokra és a girardi áldozati-bárány-effektus szétosztódására; a harmadik fejezet a Moss testvérek sikertelen rítusait mutatja be, amelyek által megpróbálják halott apjukat eltemetni, valamint elszakadni trauma- és erőszak-telített hagyatékától Shepard The Late Henry Moss című művében. „Az eltűnés rítusa” című fejezetben a Peter and Jerry című darabot baudrillardi fogalmak alkalmazásával elemzem, rámutatva arra, hogy a szereplők önazonosságát megerősítendő, illetve a Peter által eljátszott „transzparencia rítusa” (Baudrillard, Conspiracy 108) a halál szimulákrumaiként nyilvánulnak meg, amelyeknek célja, hogy becsapják a halált, ismétlődővé tegyék, és ezáltal megfosszák egyediségétől és véglegességétől. Az ötödik fejezetben Shepard The God of Hell című színdarabját olyan liminális térként értelmezem, amelyben mind a normatív hatalmi struktúrák, mind pedig az ezekben a struktúrákban elfoglalható szubjektum-pozíciók felszámolódnak, a beavatandók pedig rákényszerülnek egy diktatórikus rend passzív elfogadására. A dráma ezáltal a totalitárius hatalom paródiájává válik, ugyanakkor azt is iróniával mutatja be, ahogyan a szubjektum képtelen felvállalni annak felelősségét, hogy ellenőrzési és ellenállási stratégiákat alakítson ki a hatalmi rendszerrel szemben. A „Haláltánc” fejezet Albee Occupant és Shepard Kicking a Dead Horse című darabjainak párhuzamos elemzése, amely arra mutat rá, hogy a történetmondás és a paródia hogyan telít feszültséggel olyan „nem-drámai” formákat mint az interjú vagy a kiterjedt monológ, a színpadot a szereplők „identitás-táncának” terévé alakítva át. A nyolc színdarab elemzése által azt bizonyítom, hogy a turneri rítuselméleti fogalmak kortárs szubjektum-elméletekkel való együttolvasása eredményes módszert biztosít a dráma-szövegek dekódolására, és olyan elméleti kutatások előtt nyitja meg az utat, amelyek az Albee és Shepard kánon újraértelmezését is eredményezhetik. Értekezésemben azt a következtetést is levonom, hogy a színdarabokban azonosított „csonkított” rítus-szerkezetek nem csupán abból fakadnak, hogy a koherens közösségek eszménye megkérdőjeleződik és illúzióként vetődik el. Ezek az elliptikus szerkezetek annak eredményei is, hogy az Albee és Shepard darabjaira oly jellemző paródia szükségszerűen egy olyan hermeneutikai kört képez, amely megköveteli és eszközli a megtekintett esztétikai tárgy folyamatos újraértelmezését, valamint a megfigyelő és értelmező „tekintet” állandó ellenőrzését és hozzáigazítását a változó jelentés-képződési helyzetekhez. A színház liminoid terében olyan aktív együttműködés jön létre az előadás és a néző között, amely ellenáll a lezárásnak, és állandósítja a liminális/liminoid élményt és tapasztalatot.Tétel Szabadon hozzáférhető Very Seeds of Fire”(2020-06-26) Morse, Donald E.Chris Lee’s The Map Maker’s Sorrow (1999), produced at the Abbey Theatre only six years after Ireland decriminalized suicide, proved prescient in focusing on this national health problem among the young. The very structure of the play mirrors the fragmentation and messy aftermath that suicide almost inevitably produces. The abrupt beginning, where a character that the audience does not know and cannot know kills himself, leaves the audience in a position similar to that of survivors who find a suicide. Drawing on the work of Ludwig Binswanger, Kay Renfield Jamison, and national studies of suicide the essay argues that young Jason’s suicide represents a direct challenge to life understood as an orderly progression from birth to death and as an attempt to deny the very premise of lived life itself. (DEM)Tétel Korlátozottan hozzáférhető What makes Harry Potter a believable character?(2013-06-05T14:12:51Z) Borsos, Imola; Morse, Donald E.; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarFantasy literature has evolved to “compensate for the growing rationalization of culture, work, and family life in Western society, to defend the imagination of children” – states Jack Zipes (169). As it is developed to fill one’s lack of magic in everyday life, it builds up on our longing away. Fantasy tales represent our basic urge to restrict the impact of society and everyday routine on our lives. But the desired world is not a one that has no order, “instead, it is an insistent search for an ordered world more satisfying than the real one, a sober striving to deal with the crisis of experience we are undergoing” (Zipes, 176). J. K. Rowling’s books of the little wizard, Harry Potter, are also based on this hunger. Not only we, readers long for a better life but also the main character Harry who is also daydreaming about some magical luck that would give him a loophole from his miserable life at his step parents... (Introduction)