Szerző szerinti böngészés "Nagy, Endre"
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 22)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A differenciált pajzsmirigyrák diagnosztikája és kezeléseMiklós, Zsuzsanna; Nagy, Endre; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Endochrinológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Sira, Livia; Képes, Zita; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Nukleáris Medicina TanszékA differenciált pajzsmirigyrák diagnosztikája és terápiája a 2022-ben aktuális irányelvek alapján.Tétel Szabadon hozzáférhető A negatív nyomású sebkezelés lehetőségei akut és krónikus sebeknél(2015) Juhász, István; Nagy, EndreTétel Szabadon hozzáférhető Tétel Szabadon hozzáférhető A sejtterápia lehetőségei az égés kezelésében: debreceni tapasztalatok(2017) Nagy, Endre; Erdei, Irén; Farkas, Máté; Péter, Zoltán; Várvölgyi, Tünde; Király, Gábor; Juhász, IstvánTétel Szabadon hozzáférhető Az autoimmun folyamat aktivitásának megítélése endokrin orbitopathiában(2012-04-03T08:46:06Z) Ujhelyi, Bernadett; Nagy, Endre; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- SzemklinikaAz endokrin orbitopathia egy a páciensek életminőségét jelentősen rontó kórkép. A pajzsmirigybetegségekhez társuló retrobulbaris autoimmun gyulladás pathogenesise jelenleg sem pontosan ismert. A terápiás lehetőségek tárháza a betegség immunológiailag aktív és inaktív szakában eltérő. Az aktív szakban végzendő az immunoszuppresszív kezelés, mely - optimális időpontban végezve - a későbbi súlyos szemtünetek egy részének kialakulását megelőzheti. A visszamaradt nagyfokú exophthalmus, kettőslátás, szemhéjzárási nehezítettség műtéti korrekciója az inaktív szakban javasolt. Az inaktív szakban végzett immunoszuppresszív kezelés hatástalan, csupán az esetleges mellékhatásoknak teszi ki a pácienst. Az aktív szakban végzett szemizom vagy szemhéj korrekciós műtét eredményessége mind esztétikai, mind funkcionális szempontból bizonytalan. A terápiaválasztás kulcskérdése tehát az immunológiai aktivitás megítélése a megfelelő terápiás döntéshez. Jelenleg egyik elterjedt módszer sem tökéletesen alkalmazható az aktivitás megítélésére. Az értekezés összefoglalja két olyan vizsgálatsorozat eredményét, melyek új potenciális eljárások hasznosságát igazolták az endokrin orbitopathia aktivitásának megítélésére. Az első részben ismertetett 99mTc DTPA SPECT vizsgálat napjainkra már a klinikai gyakorlat számára is elérhetővé vált. A tudományos munka eredményeként meghatároztuk azt az úgynevezett felvett aktivitás értéket, mely felett a vizsgált endokrin orbitopathiás beteg nagy valószínűséggel aktív, így jól reagál majd az immunoszuppresszív kezelésre. A második rész a könny vizsgálatára összpontosít. Igazoltuk, hogy van olyan paraméter az endokrin orbitopathiás betegek könnyében, mely összefüggést mutat az immunológiai aktivitással. Megállapítottuk, hogy mind az EOP, mind a Graves-Basedow kóros páciensek könnyfilmje eltérő az egészségesekétől citokin és PAI-1 release vonatkozásában. A kísérletsorozat egy esetleges klinikai gyakorlat számára is elérhető módszer kidolgozásának előfutára lehet, mely a betegek és kezelőorvosaik számára egy gyors és non-invazív diagnosztikai eljárást eredményez. Graves’ orbitopathy (GO) is an autoimmune disorder characterized by the inflammation of retrobulbar ocular connective tissues and extraocular eye muscles. It is associated with autoimmune thyroid disorders, especially but not exclusively with Graves’ disease (GD) and has serious impact on the quality of life of the patients. The exact pathogenesis of the disease is still obscure, as there is no defined auto-antigen responsible for the disease. Recommended therapy depends on the immunological activity of GO. In active phase, patients should receive prompt immunosuppressive treatment that can prevent the development or worsening of serious eye symptoms. In the inactive, fibrotic stage reconstructive and esthetic surgical procedures can be planned. Immunosuppression in inactive phase has no benefit but has the risks of side effects. Eyelid or squint surgery has to be postponed until the inactive phase, otherwise can lead to unpredictable functional and esthetic results. For these purposes the evaluation of disease activity in GO is essential. Several methods have been established to estimate disease activity, yet none of them has become generally accepted. For everyday routine Clinical Activity Score can be evaluated, but it also has several disadvantages. In the thesis the author presents two possible new techniques for GO activity evaluation. In the first part a series of investigations is presented using orbital DTPA SPECT which has been shown to be appropriate in the estimation of GO activity. The DTPA uptake of the healthy orbital tissue has been defined. It has been verified that DTPA SPECT may predict the effectiveness of immunosuppressive therapy. Patients with DTPA scores above 12.28MBq/cm3 are more likely to respond to corticosteroid therapy, and the autoimmune process in orbits with this or higher values are considered active. In the second part tear cytokine and PAI-1 studies are presented on patients with GO and GD. We are not aware of any previous studies on cytokines and PAI-1 in tears of patients with Graves’ disease. The present findings demonstrate that Graves’ orbitopathy results in changes in the cytokine profile of the tear film. An elevation had been found of the pro-inflammatory cytokines in the tears of patients with GO. Similar tendency in GD patients’ tears were observed for both the examined cytokines and PAI-1. This supports the notion that some GD patients have subclinical orbital disease. A correlation between disease activity in GO and IL-6 release in tears has been found; high IL-6 release in tears may serve as a useful indicator of disease activity.Tétel Szabadon hozzáférhető Az orbita MR vizsgálata endocrin ophthalmopathiában(2007-07-19T14:49:47Z) Szűcs, Farkas Zsolt; Nagy, Endre; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE -- OEC -- Általános Orvostudományi Kar -- Radiológiai KlinikaAz autoimmun pajzsmirigybetegséghez kapcsolódó endocrin ophthalmopathia (EOP) során a külső szemizmok és/vagy az orbita zsíros kötőszövetének térfogatnövekedése tartós maradhat az aktív gyulladás lezajlása után is, ami az arc torzulása mellett egyéb, akár látásvesztéssel járó szövődményekkel fenyegethet. Éppen ezért a betegek követése során a folyamat aktivitását és a szemüreg lágyrészeinek térfogatváltozását egyaránt monitoroznunk kell. EOP-ban a direkt térfogatmérés körülményes és időigényes volta, a betegség aktivitásának meghatározása 111In-octreotiddal nagyfokú költségvonzata miatt nem alkalmazható a napi rutinban. Munkacsoportunk 110 orbita (35 beteg és 20 kontroll egyén) MRI-vel végzett volumetriás mérése alapján azt találta, hogy a bulbus hátsó pólusa mögött 9 mm-rel kiválasztott T1 súlyozott coronalis MR képen mindkét szem rectus izmai egyszerre, viszonylag kisfokú torzulással ábrázolhatók. Az izomkeresztmetszetek itt mért területe az izomtérfogatot jól jellemzi a leggyakrabban érintett izmokban (m. rectus superior, inferior és medialis), és így azzal a betegkövetésben helyettesíthető. A m. rectus lateralisban hasonló célra az axialis síkban mért legnagyobb átmérő használható. A coronalis izomterület helyett alternatívaként az ebben a síkban mért hosszú és rövid izomátmérő is alkalmazható. Egyetlen átmérő alapján általában nem következtethetünk pontosan a térfogatra. A dohányzás régóta ismert súlyosbító tényező EOP-ban, melynek okaként eddig helyi keringési és általános immunomodulatív hatásokat igazoltak. Vizsgálataink szerint a nem dohányos EOP betegekben a csontos szemüreg térfogata nagyobb, mint a dohányos betegekben vagy a nem dohányos kontroll egyénekben. A nagyobb orbita volumen a nem dohányzó betegekben protektív hatású lehet a kifejezett exophthalmus és más súlyos tünetek kialakulása ellen. A jelenlegi- és ex-dohányos EOP betegekben a kumulatív dohányzás korrelál az intraorbitális zsíros kötőszövet térfogatával, de nem áll arányban a rectus izmok térfogatának változásával. Térfogatmérésekkel igazoltuk, hogy a proptosis kialakulásában az orbita zsíros kötőszövetének duzzanata és a külső szemizmok megvastagodása, jóllehet kissé eltérő mértékben, de egyaránt szerepet játszik. Enyhe, szignifikáns exophthalmussal nem járó EOP esetén a folyamat az extraorbitális kompartmentre korlátozódik, ill. itt kifejezettebb. A NO SPECS kritériumok alapján klinikailag felvehető Werner-score nem nyújt érdemi információt az orbitában lezajló térfogatváltozásokról. A 99mTc-DTPA SPECT-tel mért aktivitás 14 beteg vizsgálata alapján jól korrelál az MRI-vel oedemásan duzzadtnak talált izmok számával, így ez a módszer alkalmasnak tűnik EOP-ban a folyamat aktivitásának meghatározására ill. a jóval drágább és nagyobb sugárterheléssel járó Octreotid scintigraphia kiváltására. In Graves’ ophthalmopathy (GO), extraocular muscles and orbital fatty connective tissue may remain swollen even after acute inflammation resolves, which results in facial distortion; in the most severe cases the autoimmune process may result in the loss of vision. In the follow-up of patients, detecting both disease activity and volume changes of orbital soft tissues is essential. Because of the cumbersome and time consuming nature of direct orbital volume measurements and the cost of 111In-octreotid scintigraphy for disease activity, these methods are not applicable in the daily routine. MR volumetric measurements were performed in 110 orbits of thirty-five patients with clinical GO and 20 normal individuals and a total of 440 extraocular muscles were analyzed. We found that all the rectuses of both eyes can be imaged with a relatively low distortion in a coronal plane 9 mm backward to the posterior pole of the globes. Cross sectional muscle areas measured here correlate well with muscle volumes in the most affected superior, inferior and medial rectus muscles, and so, can substitute for volumes in the follow-up of patients. In the lateral rectus muscle, the largest diameter measured in the axial plane can be used for the same purpose. Instead of coronal cross sectional areas, the long and short muscle diameters measured in this plane can be applied as an alternative. In general, one single diameter does not characterize the muscle volume correctly. Smoking is a well known precipitating factor in GO. Until now, effects of smoke on local circulation of the orbit and on the immune system were characterized. Our study shows that non-smoker patients possess a larger bony orbit than patients with smoking history or non-smoker normal individuals. Larger volume of the bony orbit may prevent from developing significant proptosis and other serious symptoms in non-smokers with GO. Cumulative smoking correlates with the volume of intraorbital connective tissue but not with muscle volume in current- and ex-smoker patients. We proved with volumetric measurements for the first time, that volume expansion both of the rectus muscles and of fatty connective tissue, though to a slight different degree, contribute to proptosis. In patients without significant exophthalmus, volume changes are restricted to or more expressed in the extraorbital compartment. The Werner-score, based on the NO SPECS criteria, is less informative in respect of volume changes in the orbit. Activity in the orbits detected by 99mTc-DTPA SPECT in 14 patients correlated well with the number of edematously swollen rectus muscles on MRI. 99mTc-DTPA SPECT seems to be a promising new method for the estimation of disease activity in GO and may be a substitute for the costly Octreotid scintigraphy.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az emlőrák kialakulásában és növekedésében szerepet játszó genetikai tényezőkNagy, Endre; Bálint, Bálint László; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai IntézetA szakdolgozatom az emlődaganatok kialakulását és növekedését befolyásoló genetikai faktorokkal foglalkozik. Ezen tényezőket két külön fejezetre bontva tárgyalom, úgy mint magas penetranciájú faktorok(BRCA1,BRCA2,p53,PTEN,stb) és alacsony penetranciájú faktorok (myc,ER,PR,HER2). Számos statisztikai adattal szemléltetem ezen genetikai tényezők emlődaganat-rizikó növelő hatását. Mindezeken felül külön fejezetben mutatom be azon vizsgálati eljárásokat, melyek nélkülözhetetlenek a genetikai vizsgálatok megvalósításához.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az endokrin orbitopathiaPelle, Noémi Kincső; Nagy, Endre; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bodor, Miklós; Steiber, Zita; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::SzemklinikaAz endokrin orbitopathia a Graves-Basedow-kór, ritkán a Hashimoto-thyreoiditis extrathyreoidalis szövődménye. Autoimmun betegség, amely az orbitán belül a retrobulbaris tér szöveteit, a kötőszövetet és a külső szemizmokat érinti. A diplomamunka összefoglalja az endokrin orbitopathia patogenezisét, tüneteit, diagnózisát és kezelését.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A hypothalamus-hypophysis-pajzsmirigy tengely szabályozásának életkorfüggő változásaiZub, Evelin; Nagy, Endre; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Sira, Lívia; Urbán, Krisztián; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetA pajzsmirigy működészavarai a legelterjedtebb kórállapotok közé sorolhatók, prevalenciájuk mintegy 7 %. Kialakulásukat elsőként általában a szérum TSH-szint eltérése jelzi, megelőzve a T4 szintjének változását, ezáltal a funkciózavar legmegbízhatóbb indikátorának tekinthető. A hypothalamus-hypophysis-pajzsmirigy tengely jelentős komplex fiziológiai átalakuláson megy keresztül az öregedés folyamán. A közvetlen életkorfüggő változásokat azonban fontos elkülöníteni azoktól, melyeket az egyidejű pajzsmirigybetegségek vagy más megbetegedések, illetve egyéb fiziológiai vagy patofiziológiai állapotok okoznak, melyek incidenciája emelkedik a korral. Először az Egyesült Államok népességéből származó reprezentatív mintán végzett TSH, T4 és pajzsmirigyellenes antitestek részletes elemzése mutatott drámai és progresszív emelkedést a 4,5 mIU/l értéket meghaladó TSH-szint előfordulásában az életkor előrehaladtával, mely megfigyelés felvetette annak lehetőségét, hogy a TSH korfüggő marker volta szükségessé teheti életkorspecifikus referenciatartományok bevezetését a populációk pajzsmirigyfunkciójának vizsgálata során. Munkánk során arra törekedtünk, hogy az egyes külföldi tanulmányokban tapasztalt szignifikáns összefüggést az egyének életkora és szérum TSH-koncentrációja között egy hazai, egészséges populáción megvizsgáljuk. A vizsgálat keretein belül 215, belgyógyászati jellegű szűrővizsgálatra érkező személy (124 férfi és 91 nő) adatait dolgoztuk fel az informatikai rendszerből (MedSol), akiknek kórelőzményében pajzsmirigybetegség vagy pajzsmirigyre ható gyógyszerek szedése nem szerepelt. Az adatok statisztikai elemzése során az életkor és a szérum TSH-szintjének változása között nem sikerült szignifikáns korrelációt kimutatni az 1 mIU/l alatti TSH-értékkel rendelkező egyének - akiknél korukra való tekintettel pajzsmirigybetegség megléte volt valószínűsíthető - vizsgálatból történő kizárása után sem. A sikertelenség okaként említhető egyrészt a vizsgált populáció alacsony mintaszáma, miközben a külföldi study-k nagyobb mintaszámú, valamint földrajzi és etnikai eloszlást is reprezentáló populációt vettek alapul. Egy másik ok lehet, hogy munkánk során eltérő életkorú emberek TSH-szintjeit vetettük össze életkoruk függvényében egy adott időpontban, nem pedig a vizsgált alanyok TSH-koncentrációjának időbeli alakulását követtük nyomon, ezáltal az egyes egyének közötti, nem pedig egy egyénen belüli korfüggő változások kerültek előtérbe. Mindemellett a külföldi tanulmányokat megfelelő jódellátottságú területeken végezték, melyből következően azokban a populációkban az autoimmun pajzsmirigybetegségek előfordulása valószínűbb, míg Magyarország enyhén jódhiányos területnek számít, ami inkább pajzsmirigy autonómia kialakulásának kedvez, ezáltal az eredmények torzulhattak. A külföldi tanulmányok által végzett vizsgálatok jelentősége abban áll, hogy egyöntetűen egy életkorspecifikus TSH referenciatartomány bevezetésének lehetőségét vetik fel, mely által elkerülhetővé válhat az idősebb egyének esetében a szubklinikus hypothyreosis téves diagnózisának felállítása, valamint a felesleges levothyroxin kezelés indítása, mely esetleg egészségkárosító következményekkel is járhat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Imaging and Laboratory Approach to Thyroid DiseasesMichihiro, Mayu; Nagy, Endre; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Harjit, Bhattoa Pal; Gazdag, Annamária; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetThyroid function tests need for estimating functional activity of thyroid gland and autoantibodies support for diagnosis of thyroid dysfunction. FNA and molecular testing are used as confirmation examination for thyroid malignancy. Ultrasound image is the most sensitive and cost-effective method to evaluate thyroid nodules and diffuse lesions. Nuclear imaging can also show functional activity of the gland and nodules. MRI is good to investigate soft tissues. CT examination is an alternative way to assess anatomical structure of thyroid gland and surrounding tissues.Tétel Szabadon hozzáférhető Inflammatory cytokine regulation of death receptor-mediated apoptosis in thyroid epithelial cells(2007-05-16T11:14:48Z) Mezősi, Emese; Nagy, Endre; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika; Elméleti orvostudományok doktori iskolaDeath receptor mediated apoptosis plays an important role in a number of thyroid disorders. The present study demonstrated for the first time the in vivo presence of TRAIL and its receptors in the normal thyroid gland and in Hashimoto’s thyroiditis. The TRAIL-mediated apoptosis of thyroid epithelial cells is regulated by inflammatory cytokines. IL-1β alone and in combination with TNFα induces sensitivity to TRAIL, while the further addition of IFNγ makes these cells resistant to apoptosis mediated by TRAIL. This pattern of TRAIL sensitivity correlates with levels of cell surface expression of TRAIL receptors. IL-1β/TNFα enhancement of DR5 surface expression provides a mechanism for TRAIL sensitivity. We have further documented that the signal is mediated through DR5 by the use of DR5 specific agonist antibody. Confirming the essential role of proinflammatory cytokines in the regulation of apoptosis in vivo, the combination of IFNγ and TNFα enhanced thyrocyte apoptosis through the Fas pathway and transformed nondestructive to destructive thyroiditis in a murine model of experimental autoimmune thyroiditis. The majority of goiter-derived thyroid cells cannot be sensitized to TRAIL and/or Fas-induced apoptosis in vitro by inflammatory cytokines, which represents a new aspect of aberrant growth regulation in goiter nodules. The increased proteasome activity associated with this resistance suggests that the proteasome may be an important regulator of apoptosis in nodular goiter. Finally, the hu-PBL-SCID mouse was established for the in vivo investigation of human thyroid cancer. This model is appropriate to examine the biological characteristics of thyroid cancers but warrants improvement to analyze the interaction between the immune system and tumor cells.Tétel Szabadon hozzáférhető Investigations on two major factors involved in drug metabolism, cytochrome P450 2D6 and P-glycoprotein(2007-01-18T18:50:32Z) Bodor, Miklós; Paragh, György; Nagy, Endre; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaKifejlesztettünk egy hatékony és reprodukálható módszert a teljes hosszúságú 1,5 kb CYP2D6 mRNS trasnzkriptumok kimutatására és kvantifikálására, mely bármely szövetminta és sejtkultúrán alkalmazható. A CYP2D6 aktivitás szorosabb összefüggést mutatott a teljes hosszúságú CYP2D6 mRNS koncentrációval mint a rövid szakasz mRNS meghatározással nyert eredménnyel, amelyet real-time PCR segítségével határoztunk meg. Ez a hatékony szemikvantitatív módszer hasznos lehet egyéb mRNS transzkriptumok kimutatására is. A különböző körülmények között nyert májszöveteket, így a kontroll (májbetegséggel nem rendelkező egyének), májbiopszián átesett, máj transzplantált, és máj bankból származó máj homogenizátumok CYP2D6 aktivitását egy új szubsztrát, az R-568 segítségével vizsgáltuk, mely 20-szor szenzitivebbnek bizonyult mint a CYP2D6 enzim aktivitás jellemzésére korábban használt dextromethorphan. Az új módszer segítségével lehetővé válik néhány milligrammnyi szövet mennyiségből is az enzim aktivitás meghatározása. A négy csoportba sorolt májmintákat a 6 leggyakoribb genetikai variánsnak megfelelően genotipizáltuk (*3, *4, *5, *6, *7 és *8). Az allélok előfordulása az irodalmi adatokkal megegyező volt. Az eredményeink alapján a genotípus és a mRNS szint együttes meghatározása a CYP2D6 aktivitás kvantitatív becslésére biztonsággal alkalmazható egészséges májszövetminták esetén. Humán sejtvonalakból származó DNS felhasználásával PCR és Southern blot alkalmazásával jellemeztük az MDR1 gén szekvenciát és igazoltuk, hogy a gén nagy valószínűséggel 209 kb hosszú.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Kv 1.3 ioncsatornát expresszáló stabil sejtvonal megalkotására alkalmas CRISPR-Cas9 kotranszfekciós rendszer létrehozásának előkészítéseNeuwirth, Noémi Márta; Panyi, György; Nagy, Endre; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biotechnológiai IntézetA szakdolgozat elkészítésekor a Kv1.3 ioncsatornát stabilan kifejező sejtvonal megalkotása volt a cél ehhez, a CRISPR-Cas9 kotranszfekciós rendszert szerettük volna alkalmazni. Ehhez az alábbi részfeladatok voltak szükségesek: a humán Kv1.3 csatornát kódoló KCNA3 gént tartalmazó plazmid szekvenálása, a KCNA3 gént tartalmazó plazmid amplifikálása bakteriális úton, a plazmid koncentrációjának és tisztaságának mérése, a plazmid kotranszfektálása CHO sejtekbe és a csatorna funkcionális expressziójának ellenőrzése elektrofiziológiai (patch-clamp) módszerrel, a csatornát jellemző biofizikai és farmakológiai tulajdonságok meghatározása.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A lokális antiszeptikumok szerepe az akut sebek kezelésében: Dermazin-nal és Aquacel Ag-val kezelt arcégett betegek retrospektív vizsgálata, a Vancouver hegskála felhasználásávalNagy, Endre; Juhász, István; DEOEC Bőrgyógyászati Klinika Égés- és Bőrsebészeti Osztály; DE--Általános Orvostudományi Kar; Erdei, Irén; Frendl, István; DEOEC Bőrgyógyászati Klinika Égés- és Bőrsebészeti Osztály; DEOEC Traumatológiai és Kézsebészeti TanszékA súlyos égés a traumák egyik legveszélyesebb típusa, melynek ellátása komplex feladat, és komoly szakmai jártasságot igényel. A számos előrelépés ellenére az égés leggyakoribb halálos szövődménye ma is a szepszis, mivel az égés hatására a fertőzéshajlam nő. A lokális antiszeptikumokat ma ismét elterjedten használják az akut sebek kezelésében. Az antibiotikumokkal ellentétben nem alakul ki ellenük rezisztencia és ritkábban alakul ki velük szemben túlérzékenység. Hatásukat szabad fémion és halogéntartalmuknak köszönhetik. Cytotoxikusak, ezért teoretikusan gátolják a sebgyógyulást, de a klinikai tapasztalatok ennek ellentmondanak. A modern antiszeptikumok kombinált készítmények, melyek antiszeptikus hatásuk mellett biztosítják a gyógyuláshoz szükséges nedves sebközeget. Ezen készítmények használata ma esszenciális az akut sebek konzervatív kezelésében, a konverzió megelőzésében. Munkám során két arcégett betegcsoportot hasonlítottunk össze, akik ezüst tartalmú antiszeptikummal voltak kezelve. Az egyik csoport Aquacel Ag® (egy modern ezüsttel kombinált hydrofiber készítmény) kezelésben részesült, míg a másik Dermazin® kenőcs (SSD) kezelést kapott. Eredményeink alapján kijelenthető, hogy a két vizsgált csoport között számos szignifikáns különbség mutatkozott. A klinikai tapasztalatokon alapuló hipotézisünknek megfelelően az Aquacel Ag®-vel kezelt betegcsoportban szignifikánsan kisebb fokú volt a hegképződés, kevésbé érezték a betegek megterhelőnek a kezelést, és kevésbé volt kényelmetlen a kötéscserék közötti időszak. Terveink közt szerepel a vizsgálat jövőbeni folytatása, nagyobb esetszámok bevonásával.Tétel Szabadon hozzáférhető Multiplex piloleiomyoma kisgyermeken(1991) Nagy, Endre; Nagy-Vezekényi, Klára; Juhász, István; Maródi, LászlóTétel Korlátozottan hozzáférhető Nagy szelektivitású Kv1.3 inhibitor peptid előállítása Escherichia colibanNagy, Endre; Panyi, György; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bácsi, Attila; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Immunológiai IntézetA diagnosztizált autoimmun betegségek száma az elmúlt pár évtizedben jelentős növekedést mutatott, de a komoly kutatási fókusz ellenére is a kialakulásuk pontos oka továbbra sem tisztázott az esetek túlnyomó részében, azaz nehéz a sok lehetséges mechanizmus közül a megfelelő modellt felállítani páciensenként és nehezíti a kérdést, hogy több tényező együttesen befolyásolja. Az autoimmun betegségek terápiájában eleddig túlnyomó többségben tüneti kezelés terjedt el, ezért szükséges az alternatív kezelési lehetőségek kutatása. A munkacsoportunk azon tények mentén kísérletezik, hogy számos autoimmun betegség létrejöttét az effektor memória T-sejtek túlzott proliferációja és aktivációja okozza. Mivel az ilyen T-sejtek aktivációja és proliferációja erősen Kv1.3-függő, ezért e csatornák gátlása ígéretes terápiás opció lehet. Állati eredetű mérgek, számos újonnan felfedezett, peptid komponenséről derült ki, hogy feszültség kapuzott kálium csatornák specifikus gátlására alkalmasak. A probléma az, hogy egyenesen az élőlényekből kivonni a toxin komponenseket, kis mennyiségükből fakadóan, nem gazdaságos és nem etikus. A megoldást abban látjuk, hogy az említett peptid komponenseket rekombináns úton kell előállítani, mikroszkopikus rendszerekben. Olyan Escherichia coli törzseket alkalmaztunk, melyeket a legoptimálisabbnak ítéltünk eukarióta peptidek termeléséhez. A kísérleteink során egy sVmKTx nevű újonnan felfedezett peptid toxinnal dolgoztunk, ami egy Vm24 analóg, de nagyobb szelektivitással blokkolja a Kv1.3 csatornát. PPAL7 vektorral végeztük az Escherichia coli törzsekbe történő transzformálást és különböző kezelési paraméterekkel optimalizáltuk az eljárást.Tétel Szabadon hozzáférhető Negative pressure wound therapy: an effective, minimally invasive therapeutic modality in burn wound management(2015) Nagy, Endre; Juhász, IstvánTétel Korlátozottan hozzáférhető A pajzsmirigyműködés változása várandósság soránAntal, Lili; Nagy, Endre; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Gazdag, Annamária; Herman, Tünde; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati KlinikaA pajzsmirigy hormonok esszenciális résztvevők a szervezet megfelelő működésében. Várandósság alatt is kiemelten fontos az anya megfelelő hormonellátottsága, hiszen a központi idegrendszer kialakulásában, az idegsejtek differenciálódásában és proliferációjában, a sejtek migrációjában is nélkülözhetetlen szerepet játszanak. Ha nem megfelelő az anyai hormonfunkció, akkor definitív megoldásra kell törekedni az esetleges komplikációk kivédésére. Szülészeti szempontból nem megfelelő pajzsmirigy funkció esetén gyakoribb előfordulásúak a koraszülések, a vetélések és a postpartum komplikációk. Míg az újszülött szempontjából az igen súlyos esetekben a mentális retardáción túl az enyhébb tranziens eltéréseken át sok nyugtalanító állapot alakulhat ki. Fontos a primer prevencióra való törekvés, hiszen a pajzsmirigy betegségek egy része és különösen a várandósság alatt észlelt eltérések összefüggésbe hozhatók a nem megfelelő jódellátottsággal. Sok esetben a jód szupplementációjával és az időben elkezdett gyógyszeres kezeléssel ezek az állapotok megelőzhetőek.Tétel Szabadon hozzáférhető Subacut cutan erythematodes = subacut cutan erythematosus(1998) Mészáros, Csilla; Nagy, Endre; Hunyadi, JánosTétel Korlátozottan hozzáférhető The Prevalence of Thyroid Dysfunction in Patients Admitted for Atrial Fibrillation; a Retrospective StudyNomoto, Atsuko; Nagy, Endre; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Endokrinológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bodor, Miklós; Fülöp, Tibor; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Endokrinológiai Tanszék; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai KlinikaIt is well known that hyperthyroidism is one of the most frequent causes of atrial fibrillation. In hyperthyroid state, heart rate, and cardiac contractility are increased, which predisposes to atrial fibrillation. On the other hand, hypothyroidism decreases heart rate, and lowers myocardial contractility. Therefore, thyroid hormone defect could also result in significant changes in cardiac function. However, the cardiac effects of low thyroid hormone status have been less assessed so far. The aim of this thesis is to investigate the relationship between thyroid hormone deficiency and incidence of atrial fibrillation.