Laki Kálmán Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2311

Általános Orvostudományi Kar

Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)

Orvostudományi doktori tanács

D43

tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok

Doktori programok:

  • Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
    (programvezető: Dr. Muszbek László)
  • Hematológia
    (programvezető: Dr. Kiss Csongor)
  • Kardiovaszkuláris megbetegedések
    (programvezető: Dr. Édes István)

Böngészés

Laki Kálmán Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet"

Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A szakubitril/valszartán terápia hatása a bal kamrai remodellingre és a klinikai kimenetelre CRT-nonreszponder szívelégtelenségben szenvedőkön
    (2025) Szabó, Krisztina Mária; Csanádi , Zoltán; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet
    Bevezetés: A szakubitril/valszartán (S/V) igazoltan javítja a bal kamrai funkciót és a klinikai kimenetelt csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben (HFrEF). Ugyanakkor kevés adat áll rendelkezésre a szívreszinkronizációs terápiára nem reagáló (CRT nonresponder, CRT-NR) betegek körében, akik prognózisa ismerten rosszabb. Vizsgálatunk célja a S/V hatásának felmérése volt CRT-NR betegekben, összehasonlítva ACEi/angiotenzin-receptor blokkoló (ACEi/ARB) kezelés mellett maradó CRT-NR betegekkel, valamint olyan HFrEF betegekkel, akiknél nem állt fenn CRT indikáció, de S/V terápiát kaptak. Anyag és módszer: A szívelégtelenség regiszterből 275 beteget azonosítottunk. Az I. csoportba 70 CRT-NR beteg került, akiknél ACEi/ARB helyett S/V kezelést indítottunk. A II. csoportba 70 CRT-NR beteg tartozott, akik ACEi/ARB terápián maradtak. A III. csoport 135 HFrEF betegből állt, CRT indikáció nélkül, S/V terápiával. CRT-NR definíciója: a bal kamrai ejekciós frakció (EF) <10%-os javulása 6 hónappal CRT implantáció után. A medián utánkövetési idő 22 hónap volt a klinikai végpontok, és 7,5±1,8 hónap az echokardiográfiás és biomarker elemzések esetén. Eredmények: A kompozit végpont (minden okból bekövetkezett halál, szívtranszplantáció [HTx], bal kamrai assziszt eszköz [LVAD] beültetés vagy szívelégtelenség miatti hospitalizáció) 27/70 betegben (38,6%) fordult elő az I. csoportban, 43/70-ben (61,4%) a II. csoportban és 60/135-ben (44,4%) a III. csoportban. Szignifikáns különbség mutatkozott az I. és II. csoport között (p=0,005), valamint a II. és III. csoport között (p=0,012), míg az S/V-vel kezelt I. és III. csoport kimenetele hasonló volt (p=0,465). Szívelégtelenség miatti hospitalizáció 19/70 esetben (27,1%) jelentkezett az I. csoportban, 38/70 esetben (54,3%) a II. csoportban és 36/135 esetben (26,7%) a III. csoportban. Az I. és II. (p=0,001), valamint a II. és III. csoport között (p=0,001) szignifikáns különbség mutatkozott, míg az I. és III. csoport hasonló eredményt mutatott (p=0,896). A halálozás+HTx+LVAD kombinált végpontban nem volt különbség a három csoport között. Az EF viszont szignifikánsan emelkedett az I. csoportban (25,2±5,7% → 29,4±6,7%; p<0,001) és a III. csoportban (26,6±6,4% → 29,9±6,7%; p<0,001), míg a II. csoportban nem változott. Az NT-proBNP szint szignifikánsan csökkent az I. csoportban (2059 pg/mL [1041–4503] → 1122 pg/mL [545–2541]; p<0,001) és a III. csoportban (2223 pg/mL [1233–4796] → 1123 pg/mL [500–2651]; p<0,001), míg a II. csoportban nem változott. Következtetés: A szakubitril/valszartán kezelés CRT-NR betegekben javította a bal kamrai funkciót és csökkentette a szívelégtelenség miatti hospitalizációt, de nem befolyásolta a mortalitást. Az echokardiográfiás és biomarker javulás mértéke hasonló volt a CRT nélküli HFrEF betegekben megfigyelt eredményekhez.
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Invazív terápiás beavatkozások hatása az endothel- és thrombocyta aktivációra krónikus totális coronaria occlusióban szenvedő betegekben
    (2024) Illési, Ádám; Szük, Tibor István; Laki Kálmán Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet
    Munkánk során krónikus totális coronaria occlusióban szenvedő betegek percutan interventiója kapcsán kialakuló endothelsejt és thrombocyta aktivációt vizsgáltunk. Ehhez három különböző időpontban nyert vérmintából meghatároztuk a thrombocyták felszíni P-szelektin expresszióját, számos adhéziós fehérje plazmakoncentrációját, egyes mikroRNS-ek relatív expresszióját, valamint a véralvadást jellemző trombingerenációs potenciált. Kutatásunk első részében a WE- és DR-technikával kezelt betegek laboreredményeit hasonlítottuk össze. A vizsgálatok alapján igazoltuk, hogy a dissectiós eljárással kezelt betegek hosszútávon fokozott endothelsejt aktivitást mutatnak, melyet az adhéziós fehérjék emelkedett plazmakoncentrációja és a megnövekedett trombingenerációs potenciál jelez. Kutatásunk második felében a beavatkozások karakterisztikájával összefüggő sejtaktivációs változásokat térképeztük fel. Ehhez négy szempont alapján két részre osztottuk a betegpopuláció tagjait. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a magas J-CTO score-ral rendelkező, hosszú beavatkozáson áteső betegek rövid távon szignifikánsan emelkedett thrombocytaaktivációt mutatnak, míg hosszútávon többnyire az endothelsejt aktiváció dominál, melyet a hónapokkal a beavatkozás után is perzisztáló emelkedett solubilis P-szelektin koncentráció is alátámaszt. Az egyes mikroRNS-ek relatív expressziójára vonatkozó adatok némileg ellentmondásosak, így nem járultak hozzá a kutatásból származó következtetések levonásához. Laboratóriumi eredményeink arra utalnak, hogy a hosszú ideig tartó, összetett, kiterjedt érsérüléssel járó beavatkozások fokozott thrombocyta aktivációval és így magasabb ST rizikóval járnak a korai utánkövetési periódusban, míg a késői posztoperatív időszakot markáns endothelsejt aktiváció jellemzi, mely feltehetően a késői szövődményekért is felelős lehet.
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Populációs vizsgálatok pitvarfibrillációban szenvedő betegekben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisa alapján
    (2024) Papp, Tímea Bianka; Csanádi, Zoltán; Laki Kálmán Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai Tanszék
    Háttér: A pitvarfibrilláció (PF) növekvő incidenciájával, magas prevalenciájával és mortalitásával egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. Jelenlétében a stroke kockázata megnő, így az antikoaguláns kezelés szerepe kulcsfontosságú ezen betegek körében. Továbbá, a PF a patomechanizmus átfedő elemeinek és a mindkét kórkép esetén gyakran előforduló társbetegségeknek köszönhetően gyakran társul egy másik magas morbiditású és mortalitású kardiovaszkuláris „pandémiával”, a szívelégtelenséggel (SzE). A két kórkép esetén a „big data” elemzés a betegség kezelésének országos gyakorlatára, illetve a betegség lefolyására vonatkozóan fontos adatokat szolgáltathat. Magyarországi adatok ezen két kórkép esetén korlátozott számban lelhetőek fel az irodalomban. Célkitűzés: Munkánk során reprezentatív hazai adatok gyűjtését tűztük ki célul pitvarfibrillációra és szívelégtelenségre vonatkozóan. Módszerek 1: Kutatásunk első felében a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisában 2011. január 1.-2016. december 31. között olyan PF-ban szenvedő betegeket kerestünk, akiknél a tromboembóliás profilaxis K vitamin antagonista (KVA) vagy direkt orális antikoaguláns (DOAC) kezeléssel történt. Eredmények 1: Összesen 144 394 beteget vontunk be vizsgálatunkba, amelyből 129 925 beteg esetén történt KVA-val és 14 469 esetén DOAC-cal a stroke profilaxisa. 28%-os összmortalitási rizikó csökkenés igazolódott DOAC terápia alkalmazása esetén. A terápia korai fázisában 39%-os, míg az utánkövetés második évében 13%-os volt a DOAC-ok KVA-kal szembeni mortalitási rizikót csökkentő hatása. A DOAC-ok nemtől és korcsoporttól függetlenül előnyösebbnek bizonyultak a KVA-kal szemben. A 60 év alatti korcsoportban (HR = 0,47; 95% CI, 0,35-0,62, P<0,001), nők esetén a terápia első féléve során (HR = 0,57; 95% CI, 0,52-0,62, P<0,001), illetve az alacsonyabb tromboembóliás (0-1 CHA2DS2-VASc pontszám, HR = 0,51; 95% CI, 0,35-0,75, P=0,001) és vérzéses rizikójú (0-1-es vérzéses rizikó, HR = 0,49; 95% CI, 0,33-0,75, P=0,001) betegcsoportokban volt a legkifejezettebb a DOAC-ok mortalitási rizikót csökkentő hatása. Konklúziók 1: Nonvalvuláris eredetű pitvarfibrilláció esetén a DOAC kezelés szignifikáns mértékben csökkenti a mortalitást a terápia korai és késői fázisában egyaránt, nemtől és korcsoporttól függetlenül. A DOAC-ok alkalmazása kifejezetten előnyös a terápia korai fázisában, a fiatalabb korcsoportban, a nők esetén, valamint az alacsonyabb tromboembóliás és vérzéses rizikójú betegcsoportokban. Módszerek 2: Kutatásunk második felében a NEAK adatbázisát felhasználva a 2015. január 1.-2021. december 31. közötti időszakban PF-ban és SzE-ben egyaránt szenvedő betegek adatait elemeztük. Vizsgáltuk a két kórkép megjelenési sorrendjének előfordulási gyakoriságát, a második kórkép megjelenéséig eltelt időt, illetve a megjelenési sorrend hosszútávú mortalitással való összefüggését. Eredmények 2: 109 075 beteg felelt meg bevonási kritériumainknak. 29 937 esetben jelentkezett PF-t követően a SzE (PF → SzE), 38 171 betegben alakult ki SzE után a PF (SzE → PF), és 40 967 beteg esetén derült fény a PF-ra és SzE-re egyidőben (PF és SzE egyidejűleg). PF → SzE medián 6 hónapot követően jelent meg, míg SzE → PF medián 10 hónap alatt alakult ki. A medián túlélés PF → SzE esetén 46 hónap, SzE → PF-ban 38 hónap, míg a PF és SzE egyidejű felfedezése esetén 21 hónap volt. A SzE → PF, valamint a PF és SzE egyidejűleg betegcsoportban 5%-kal (HR=0,95, CI 0,93-0,97), valamint 16%-kal (HR=0,84, CI 0,82-0,85) magasabb mortalitási rizikó igazolódott a PF → SzE betegcsoporthoz viszonítva (P<0,0001). Konklúziók 2: Megállapítottuk, hogy a PF és SzE megjelenésének sorrendje prediktív a túlélésre. A már PF-ban szenvedő beteg esetén ritkábban alakul ki és rövidebb időben belül jelenik meg a SzE, a prognózis kedvezőbb. A már SzE-ben szenvedő beteg esetén gyakrabb alakul ki és hosszabb idő elteltével jelentkezik a PF, esetében a prognózis kedvezőtlenebb. Leggyakrabban egyidőben kerül felfedezésre a PF és a SzE és rossz prognózissal társul.