Kerpely Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Mezőgazdaságtudományi Kar
Kerpely Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Holb Imre)
Agrártudományi doktori tanács
D53
tudományág:
- növénytermesztési- és kertészeti tudományok
Doktori programok:
- Kertészeti tudományok
(programvezető: Dr. Holb Imre) - Növénytermesztési tudományok
(programvezető: Dr. Pepó Péter) - Növényi termékek élelmiszerbiztonsági és -minőségi értékelése
(programvezető: Dr. Kovács Béla)
Böngészés
Kerpely Kálmán Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Baranyi, Béla"
Megjelenítve 1 - 13 (Összesen 13)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A családi gazdálkodás helyzete hajdú-bihar megyébenNagyné Demeter, Dóra; Baranyi, Béla; Demeter, Dóra; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar--A dolgozat alapvető kutatási célja a Hajdú-Bihar megyében működő olyan családi gazdaságok vizsgálata, amelyek családi munka és tőkeerőt mozgósítanak a mezőgazda¬sági termelés érdekében, azaz családi gazdaságként működnek. A helyzetelemzés eredményeire valamint a vizsgálatba bevont kettőszáz gazdálkodó véleményére támaszkodva megpróbáltunk jövőképet felvázolni. A vizsgálat során a gazdaságok jellemzőit, a működési feltételeit, jövedelemtermelésének és felhasználásának jellemzőit, külső kapcsolatait, valamint a gazdaságok információ forrásait kívántuk feltérképezni valamint a közöttük lévő összefüggéseket feltárni. Ezzel párhuzamosan az empirikus kutatások segítségévek pótolni kívántuk a relatíve nagy információ hiányt ami a gazdálkodói kört és gazdálkodásának körülményeit mozgató rugóinak ismeretét jellemzi a megyében és országosan egyaránt. A kutatás során többek között a következő kérdésekre kerestük a választ: Milyenek a gazdálkodás körülményei a megyében? Hogyan, milyen forrásokból fejlesztik, illetve bővítik a gazdaságukat? Milyen humán tényezők játszik szerepet a gazdálkodásban? Hogyan látják a gazdálkodók a jövőjüket, milyen alapvető céljaik vannak? Ki fogja abbahagyni a gazdálkodást és ki fogja folytatni? Az általunk gyűjtött információk összességében segíthetik a jelenlegi törvényi és adminisztratív szabályozás rugalmasabbá tételét annak ellenére, hogy a vizsgálati minta terület csak egy megyére terjed ki. The main aim of this research work is to study farms in Hajdú-Bihar County, that mobilize labour and capital for the sake of agricultural production, namely family farms. During this study work we tried to chart the main characters, the conditions of functioning, their profitability and its use possibilities, their external contacts and the resource of information of these farms, beside this to investigate the relationships between these parameters. Parallel to this we tried to compensate the relatively high deficiency of information by empirical research work. This deficiency is the characterization of farmers and the inducement of farming and its conditions both on the level of county and state. By our empirical research work we have made a comprehensive position paper that shows the conditions of farms and farmer populations, as well. The number of filled out and evaluated questionnaires was 200. We tried to get answers to the following questions: What are the farming circumstances in the county? How and by which sources do farmers develop and extent their farms? Which human factors have a role in farming? How do farmers see their own future, what kind of aims do they have? Who will stop and who will go on producing? The collected information on the whole may help to make much more flexible legislatives and administrative regulations, although the survey covered only one county.Tétel Szabadon hozzáférhető A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum oktatási és innovációs szerepének értékelése az észak-alföldi régióbanMohácsi, Márta; Baranyi, Béla; Mohácsi, Márta; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar--A tudásalapú társadalom és -gazdaság kialakulásával a magas szintű tudás a fejlődés, a versenyképesség és a tartós növekedés egyik meghatározó elemévé vált a XXI. század elejére. Az új tudományos eredmények egyre rövidebb idő alatt új, piacképes termékekben, szolgáltatásokban jelennek meg. A tudás egyben az életminőség fontos tényezőjévé is vált. Európa akkor lehet igazán sikeres és versenyképes a globális gazdaságban és akkor érhet el az életszínvonal fenntartásához szükséges növekedést, ha fejleszti és jobban kihasználja kreatív erejét és azon képességét, hogy a tudást magas színvonalú termékekké, szolgáltatásokká és új üzleti modelekké alakítja át. Éppen ezért az Európai Tanács 2005-ben döntött az európai állam- és kormányfők által 2000-ben elfogadott lisszaboni stratégia felülvizsgálatáról. A felülvizsgált lisszaboni stratégia középpontjában a növekedés és a foglalkoztatás áll, a tudást és az innovációt az európai növekedés mozgatórugójaként határozza meg. Az Európai Unió 2007-ben kezdte meg új költségvetési ciklusát. Ezen költségvetéshez igazodott az EU KFI (EU Struktúrális Alapjaival finanszírozott fejlesztési programok) támogatási, fejlesztési programjának tervezése és összehangolása. A kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet alapvetően meghatározza az irányítási, finanszírozási és szabályozási környezet alakulása. A Kormány ezért 2003-ban kezdte meg kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer átfogó megújítását. A 2004-ben megalapozott keretek 2006 augusztusában megváltoztak. Létrejött a Nemzeti Kutatásfejlesztési és Technológiai Hivatal, amely többek között az ország és a régiók tudomány-, technológia- és innováció politikájának kialakításáért és végrehajtásáért felel, ápolja a nemzetközi, tudományos kapcsolatokat és kezeli a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap eredményes felhasználását. Az innováció meghatározásánál az OECD (1993) által megalkotott és használt Frascati kézikönyvben közzétett fogalmat tekintettem meghatározónak. Ennek a kiindulópontja a kutatásfejlesztés. Az innováció, a versenyképesség egyik legfontosabb tényezője, ezért a népesség, munkatermelékenység, foglalkoztatottság, beruházások, hazai és külföldön működő válalkozások közül a KSH statisztikai adatai alapján, összefüggéseket keresve vizsgáltam az Észak-alföldi régiót. Ez az a régió, ahol a tudományos élet és a régiófejlesztés összefüggésrendszere és hatásmechanizmusa legközvetlenebbül érvényesül. Az Észak-alföldi régió Magyarország északkeleti részén fekszik, központja Debrecen, ahol a Régió szellemi kapacitásának nagy része koncentrálódik. A régió kiterjedt határszakaszokon érintkezik Ukrajnával és Romániával, illetve egy nagyon rövid határszakasz mentén Szlovákiával. A régió területe 17.729 km², amely hazánk területének 19,1 %-át teszi ki. A népesség száma 1.525.317 fő, enyhén csökkenő. Az Észak-alföldi régió három megyéből áll (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok) Multiregionális értelemben nyitott régió. Rendelkezik egyrészt szlovákiai határszakasszal, másrészt ukrajnai és romániai határszakasszal, bilaterális együttműködés keretei között két megyéje érintett, két romániai megyével (Bihar megye és Szatmár megye) a határ menti térségfejlesztési koncepció és program megvalósításában. Az Észak-alföldi régió integrált, széles képzési spektrummal rendelkező, legnagyobb felsőoktatási intézménnye a Debreceni Egyetem. A felsőoktatási intézmények hagyományos szerepe és a velük szemben támasztott elvárás megváltozott. Az innováció fogalma megjelent a felsőoktatásban, hiszen a versenyképességet biztosító tudásalapú gazdaság legfontosabb szereplői az egyetemek. A felsőoktatás, a tudományos együttműködés és a régiófejlesztés szempontjából nyilvánvalóan meghatározóak a magas színvonalon működő egyetemi és főiskolai oktatási intézmények, amelyek hatóköre a régión túlterjed. A tudományos, szellemi bázis kötődése erős a régióhoz, azonban nincs kellően kihasználva a helyi fejlődés megalapozásában. A Debreceni Egyetem és Centrumai kutatóegyetemként mint a gazdasági fejlesztés egyik kulcsszereplője elősegíti a versenyszféra, az üzleti élet, a helyi önkormányzat és a központi kormányzat összefogását a regionális és a határokon átívelő oktatási, kutatási és fejlesztési programokban. A cél a térség gazdasági és társadalom-kulturális fejlődésében betöltött eddigi szerep további erősítése. A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma a magyar agrárferlsőoktatásban kiemelt szerepet betöltő, az idén 140 éves oktatási-kutatási központ. A Centrum az agrár-felsőoktatás, kutatás, szaktanácsadás központja és koordinátora a Tiszántúlon. Az Agrártudományi Centrum küldetése a mezőgazdaság, a környezet- és vidék fejlesztése Kelet-Magyarországon. Az intézmény a mezőgazdasági oktatás, kutatás, termelés, szaktanácsadás, szolgáltatás, kereskedelem valamint a szakigazgatás és pénzintézetek számára képez jó elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező, tanult, ismereteket alkalmazni és önállóan továbbfejleszteni tudó magas szintű szervezési és irányító feladatra képes, innovatív szakembereket. Az Agrártudományi Centrum a képzés minőségi fejlesztését tartja fontosnak, a hallgatói létszám egyidejű növelése és a képzési formák sokszínűsége mellett. A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma az alapfeladatok magasabb színvonalú ellátása, küldetésének teljesítése érdekében széleskörű, nyitott és kölcsönös tudományos előnyökön alapuló kapcsolatrendszert tart fenn az oktatás és kutatás valamennyi területén az egyetem más karaival, intézeteivel valamint vállalatokkal, vállalkozásokkal. A doktori értekezés a Centrum vállalati kapcsolataira világít rá, különös tekintettel az innovációra. A kvalitatív és kvantitatív vizsgálatban az agrárvállalatok vezetőit kérdeztem az egyetemen megszerzett tudásról, a szakmai elvárásokról, a szakmai véleményekről és az innovatív javaslatokról. Az Észak-alföldi régió három megyéjében összesen 206 értékelhető kérdőívet dolgoztam fel. A kérdőívet dimenziókra bontottam: humán erőforrás, kulcskompetencia, ATC regionális funkció, elvárás, innováció, továbbképzés. A nem paraméteres statisztikákra alkalmazható leíró statisztika mellett hipotézis vizsgálatot (Kruskal-Wallis), a skálatranszformációk után pedig paraméteres leíró statisztikát és adatredukciós eljárásokat (cluster analízis, faktor analízis és MDS-t vagyis többdimenziós skálázást) alkalmaztam. A kvalitatív interjú keretében az Észak-alföldi régió legnagyobb agrárvállalat vezetőit kérdeztem meg az oktatás és képzés színvonaláról, a kutatás-fejlesztés lehetőségeiről és az innováció szerepéről. Az interjúkat a dimenziók empírikus súlyozásával elemeztem. A kérdőíves vizsgálataimból kiderült, hogy az Agrártudományi Centrumnál szerzett tudást a vállalatvezetők egyaránt hasznosnak és értékesnek ítélik meg. A Centrummal szemben támasztott szakmai elvárások és szakmai vélemények szorosan összefüggenek egymással. Az egyetem olyan kompetenciával rendelkező hallgatókat bocsát ki, akiknek egyenlő esélyük van az elhelyezkedésre a különböző méretű és tulajdonviszonyú agrárvállalkozásoknál. A munkaerő toborzás módszere és a vállalkozások nagysága között összefüggés figyelhető meg. Az Agrártudományi Centrumnál szerzett innovatív tudás más-más területei kerülnek előtérbe a vállalkozások nagysága, tulajdon formája és tevékenységi köre szerint. Számos tennivaló körvonalazható. A kutatóknak és oktatóknak egyaránt el kell fogadniuk, hogy a jövőben tovább erősödnek az oktatás és a kutatás kölcsönhatásai. A kutatómunka során a korábbiaknál szélesebb körben kell érvényesíteni a piaci/gazdasági meggondolásokat, törekedni kell a gyakorlat K+F igényeinek jobb megismerésére, valamint kielégítésére. Egyes oktatói körökben gazdagítani kell a kutatási tapasztalatokat. Emelni kell az egyetemi K+F menedzsment színvonalát. Kiemelkedő fontosságú lenne a kutatókat támogató egyetemi tanácsadó/ügyintéző osztály létrehozása. Növelni kell a "tudás" presztízsét. A cél elérését lehetővé tevő legfontosabb tennivaló a nemzetközi versenyképesség követelményeinek érvényesítése az oktatók és kutatók előmeneteli lehetőségeinek és reálkeresetének alakításánál. Kiemelkedően fontos a tudásáramlás erősödésének támogatása. Elő kell segíteni az egyetemek és a vállalatok közti innovációs információk cseréjét, a közös kutatásokat, a kutatói mobilitást. Segíteni kell, hogy a „hídképző” intézmények a jelenleginél szélesebb körben, érdemben töltsék be közvetítő szerepüket. Az innováció és a vállalati kapcsolatok világa ezzel a vizsgálattal került hozzám a legközelebb, így annak fogalma számomra nem pusztán definíció, folyamat és forma, hanem a szó felbukkanása embereket, terveket, vágyakat és tájakat jelenít meg képzeletemben. A téma feldolgozása számomra nemcsak szellemi megújulást jelentett, nemcsak a viszonylag gazdag források fellelését és feltárását, hanem a téma sokoldalú megközelítésének lehetősége emberi közelségbe hozta a felsőoktatás és a vállalatok kapcsolatát. Interjúim alkalmával a kölcsönös együttműködés ügye iránt olyan elkötelezett személyiségekkel, területi és gazdasági szakemberekkel találkoztam, akik küzdelmeik nehézsége ellenére a fejlődés és az együttműködés lehetőségeit látják, és az eredmények ellenére is meggyőződtek arról, hogy van perspektívája az új formáknak. Maguk is teljes meggyőződéssel vallják, hogy adott területen csak az együttműködés vezet eredményre. Véleményem szerint leginkább ezért kell megkülönböztetett figyelmet szentelni az innovatív vállalkozások és a felsőoktatás kapcsolatának elemzésére, értékelésére - a kutatások folytatásával is. The establishment of a knowledge-based society has made high-level knowledge a primary driver of development, competitiveness and sustainable growth in the early XXI. Century. New scientific results have manifested in new, marketable products and services in an increasingly shorter time. Knowledge has also become one of the key issues of life quality. The innovative performance of the EU gradually lags behind its competitors – the USA and Japan, whose performance boosted at a higher rate and whose investments in R+D areas have also proved more significant. The situation has been further hampered by the appearance of new competitors: China and India. European companies, taking the opportunities of globalization perform their R+D investments beyond EU territories. This trend is significantly affected by the decreasing interest of European youth in research careers. Europe can become genuinely successful and competitive in global economy and can reach a development level indispensable for sustaining its standard of living if it can improve and exploit its creative power and its potentials to convert its accumulated knowledge into quality products and new business models. Therefore, in 2005 the European Council brought a decision on the supervision of the Lisbon Strategy adopted by the European Heads of State and Government in 2000. The supervision of the Lisbon Strategy focuses on growth and employment and it defines knowledge and innovation as the key drivers of European growth. The European Union launched its new budgetary cycle in 2007. This budget serves as a framework for the planning and harmonization of EU KFI (development programs financed by the EU Structural Funds) support and development programs. The development of the administrative, financing and regulatory framework is critical to formatting activities of research-development and innovation. Therefore, the Government commenced the comprehensive renewal of its research-development and innovation systems in 2003. This framework, which was established in 2004, was amended in 2006. The National Office for Research and Technology was established and its main responsibility became to plan and to perform scientific, technological and innovative policies all over the regions and the country, to maintain international and scientific relations and to exploit the Research and Technology Innovation Fund effectively. For the definition of innovation I adopted the core notion of the Frascati Manual, compiled by the OECD (1993). R&D is a priority in this manual. Innovation is one of the most significant factors of competitiveness; therefore, on the grounds of KSH (Central Statistical Office) data I investigated the North-East Great Plain Region and searched for correlations as regards population, productivity of labour, investments, national and international companies. This is the region where the system of relations between scientific life and regional development gets manifested the most directly. The North-Great Plain Region is located in the north-east part of Hungary with Debrecen in its centre, which concentrates the major part of the region’s intellectual capital. The region has extended borders with Ukrainian and Romania and a very short one with Slovakia. The area of the region is 17.729 km², which amounts to 19.1 % of the total area of Hungary. The number of inhabitants is 1.525.317, slightly decreasing. The North-Great Plain Region consists of three counties (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok). In terms of multi-regions, the Region is open. It has bilateral cooperation with Slovakia, Ukrainian and Romania (including two Hungarian, Bihar and Szatmár counties and two Romanian ones) for the realization of the concept of cross-border regional development and program. The Debrecen University is the largest, integrated institution of higher education with a wide range of training courses in the North-Great Plain Region. The traditional roles of higher education institutions and requirements for them have undergone a transformation. The notion of innovation has emerged in higher education, as competitiveness originating in a knowledge-based economy is a key motivator for the university. As regards higher education, scientific cooperation and regional development, high-level educational institutions of universities and high-schools are of vital importance, with their scope far exceeding the region. The scientific and intellectual base is closely connected to the region; however, it is not fully exploited for the establishment of local development. The Debrecen University and its Centres, as research institutions and key drivers of economic development, trigger cooperation among the competitive sector, local and central governments in the framework of regional and cross-border programs of research, education and development. Its objective is to further enhance its existing role of the region in social-cultural development. The Agricultural Centre of the Debrecen University is a 140 year-old centre of research and education, which plays an outstanding role in Hungarian agricultural higher-education. The Centre is the focal point and the coordinator of agricultural higher education, research and extension in the East-Tisza Region. The mission of the Agricultural Centre is agricultural, environmental and rural development in the eastern part of Hungary. The institution trains innovative experts, who are capable of high-level organization and management, and who have sound theoretical and practical knowledge for agricultural education, research, production, extension, services, trade, local administration and financial institutions. The development of quality training, as well as the continual growth of the number of students and a wide range of diploma courses, is a priority for the Centre of Agricultural Sciences. The Agricultural Centre of the University of Debrecen maintains a comprehensive and open system of relations based on mutual scientific advantages in all the areas of education and research with the other institutions and faculties of the university, with companies and corporations to fulfil its mission on the highest possible level. The doctoral thesis highlights the corporate relations of the Centre, with special regard to innovation. In qualitative and quantitative investigations, I interviewed the managers of agricultural companies about their knowledge acquired at the university, their professional expectations, opinions and innovative proposals. Altogether, I evaluated 206 questionnaires in the three countries of the North-Great Plain. I broke down the questionnaire into sub-categories: human resources, key competencies, ATC regional function, expectations, innovation and continuing training. As well as descriptive statistics, which can be applied for non-parametral statistics, I used variance analysis (Kruskall-Wallis), and following scale transformations, I performed various methods of parametral descriptive statistics and data reduction (cluster analysis, factor analysis and MDS, i.e. multidimensional scaling. In the framework of a qualitative interview, I asked the leaders of the high-ranking agricultural companies in the region about the level of education and training, the opportunities of research and development and the role of innovation. I analyzed the interviews with the empirical weighing of these sub-categories. My survey findings revealed that company leaders regarded the knowledge acquired at the Centre of Agricultural Sciences as useful and valuable. Professional demands on the Centre and experts’ views closely correlated with one another. The university trains graduates who have various competencies, who have equal opportunities to find jobs at agricultural enterprises of various sizes and ownership relations. There is a correlation between the method of staff recruitment and the size of concerned enterprises. As regards the sizes of corporations, ownership conditions and spheres of activities, various areas of the knowledge base acquired at the Centre of Agricultural Sciences come to the forefront. We can outline several agendas. Both researchers and lecturers have to accept that the interactions of education and research will get increasingly enhanced in the future. Research activities should focus on market/economic considerations more extensively and practice should be based on R+D requirements. Certain lecturers should carry out more intensive research activities. The level of R+D management is to be raised at the university. The establishment of a department for consultancy /administration to support researchers would be desirable. The prestige of “knowledge” should also be improved. To reach these objectives, the principal step is to enforce the requirements of international competitiveness in the formation of promotion opportunities and real wages for educators and researchers. Supporting the flow of knowledge is of vital significance. The exchange of innovative information among universities and corporations, joint research projects and mobility for researchers should gain more grounds. Institutions serving as “bridges” should be able to fulfil their go-between roles more comprehensively than today. On the basis of the above mentioned, the world of innovations and corporate relations has become personal experience for me, so its notion is not merely a definition, a process and a form, but it means living human beings, plans, wishes and landscapes in my imagination. Processing this topic was not only spiritual renewal and the exploration of relatively rich resources in my life, but its multilateral approach lent itself for revealing a close relationship with the world of higher education and corporations as well. In the course of my interviews I met experts in regional development and economic areas who were devoted to mutual cooperation and who clearly saw the opportunities of development and interaction in spite of facing emerging difficulties and who were convinced that new, innovative formations would have perspectives. They were fully convinced that cooperation is the only way to tackle the problems of various fields. To my understanding, special attention is to be paid to the analysis and evaluation of relations between innovative corporations and higher education, and the performance of further research activities is highly desirable.Tétel Szabadon hozzáférhető A Debreceni Egyetem regionális szerepe az Észak-alföldi régió versenyképességének erősítésébenRőfi, Mónika; Baranyi, Béla; Interdiszciplináris: agrártudományok és természettudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar--ÖSSZEFOGLALÁS Az Európai Unió egyik legfontosabb célja a különböző fejlettségű és szerkezetű térségek közötti gazdasági és szociális kohézió erősítése a méltányosság, az igazságosság és a szolidaritás elveinek érvényesítésével. Az EU regionális politikájának feladatai közé tartozik az egyes régiók közötti eltérések, valamint a megkésett fejlődésből fakadó esélykülönbségek mérséklése, ennek érdekében összehangolt nemzeti, közösségi, gazdaságpolitikai és strukturális eszközök alkalmazása. A XXI. századba átlépő Uniónak választ kell adnia az új kihívásokra, mint a globalizáció, a bővítés, a versenyképesség javítása, a munkanélküliség magas szintjének mérséklése, a negatív demográfiai perspektíva kezelésének igénye, valamint a külkapcsolati rendszer fokozottabb összehangolása és hatékonyságának javítása. Az EU-ban a kohéziót biztosító támogatások alapvetően három területre koncentrálnak: az emberi erőforrás fejlesztésére, a vállalkozásoknak nyújtott segítségre és az alapinfrastruktúra kiépítésének előmozdítására. A támogatások mindhárom területen hatással vannak az adott régió helyzetére és olyan belső és külső fejlődést indítanak el, aminek hatására hosszú távon is érvényesülő fejlődési tényezők alakulnak ki. Magyarország 2004. május 1-től az Európai Unió tagállama lett. Hazánk számára a csatlakozás egyik, a területfejlesztést szolgáló strukturális alapok igénybevételét tekintve alapfeltétele a NUTS rendszerhez való kapcsolódás megteremtése. A tervezési statisztikai régiók – úgyis, mint kiemelt támogatási célterületek – a legfőbb forrásszerző kategóriáknak számítanak az EU regionális támogatási rendszerében, különösen a strukturális alapokra vonatkozóan. Magyarország számára az egyik legfontosabb támogatási forrást a területi politika finanszírozására létrehozott Kohéziós és Strukturális Alapok jelenthetik. A globalizáció a ’70-es évek végétől a piaci verseny feltételeit, jellemzőit gyökeresen átalakította. Előtérbe került a versenyképesség, melynek értelmezése, a versenyképesség javítására szolgáló fejlesztési elképzelések elemei a globalizáció alapvető jellemzőire vezethetők vissza. 2007-től az Európai Unióban a gazdasági és társadalmi kohézió erősítésének alapelvét egyre inkább háttérbe szorítja a versenyképesség fokozásának elve. A verseny széles értelemben véve mindig másokkal való versengést, rivalizálást jelent a szűkös erőforrásokért, avagy a szűkös fogyasztási javakért. Napjainkban egyre inkább teret nyert, hogy a globalizálódó világgazdaságban zajló folyamatok leírásában mind vállalatokra (mikroszintre), mind iparágakra és régiókra (mezoszintre), mind pedig nemzetgazdaságokra (makroszintre) a versenyképesség egységesen értelmezhető fogalomként is megadható. Az egységes versenyképesség fogalom részben azért született, hogy olyan általánosan elfogadott elméleti definíciót adjon, amely egyúttal jól mérhető és a gazdaságpolitika által is felhasználható. A versenyképesség fogalmát többféle felfogásból és megközelítésből próbálták leírni. A versenyképesség egy igen régi, a piaccal és a versennyel egyidős fogalom, tartalma többször változott, a piaci versenyben való sikerességet, a helytállást, a versenyre való készséget fejezi ki. A versenyképesség fogalmának tisztázásával párhuzamosan a regionális versenyképesség fogalma is tisztázódott. Többek között az EU 1994-ben kiadott ötödik regionális időszaki jelentése már címében is a versenyképességet és a kohéziót együtt jeleníti meg. A regionális versenyképesség fogalmát és jellemzőit a régiók közötti verseny sajátosságai alapvetően meghatározzák. A regionális versenyképesség nyitott gazdaságban „a régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint létrehozására”. A régiók versenyképessége nem öncélú, a fejlesztésére, erősítésére irányuló törekvésnek az a célja, hogy az ott élők jóléte, életszínvonala, életminősége javuljon. A fogalom eléggé általános, azonban ha mérhető kategóriákat rendelünk hozzá, akkor használható. A regionális versenyképességnek nincs egyetlen mutatója, hanem egymással összefüggő közgazdasági kategóriák együttesét jelenti, melyek közül bármelyiknek a változása legalább az egyik másik tényező változását vonja maga után. Ezeknek az alapkategóriáknak (munkatermelékenység, foglalkoztatottság, regionális GDP) nemcsak az abszolút szintje fontos, hanem jelentősége van növekedési ütemüknek is. A regionális versenyképesség fogalmának meghatározása, és mérése egyrészt lehetővé teszi a régiók összehasonlítását, valamint korábbi önmagukhoz hasonlítását, másrészt képes érzékeltetni a régió jövőbeli fejlődési lehetőségeit. Az értekezésben a három alapmutató közül a foglalkoztatottság egyes aspektusait vizsgáltam részletesebben egy felsőoktatási intézmény szemszögéből. A regionális versenyképesség kialakulásában és fenntartásában fontos szerepet játszik a munkaerő képzettsége, a magas szintű tudásbázis megléte. A sikeres régiókban a magasan kvalifikált alkalmazottak aránya kiemelkedik a munkaképes lakosság körében. A humán tőke színvonala főleg az oktatási és képzési rendszerek hatékonyságától függ, mely egyrészt azt jelenti, hogy a munkaerő-piaci igényeket rugalmasan követi, másrészt felkészíti a fiatalokat, illetve képes átképezni a meglévő munkaerőt kreatív, innovatív tevékenységekre, az információs társadalom elvárásaira, üzleti szolgáltatásokra. Magyarország régiói között mind gazdasági fejlettségben, mind a társadalmi viszonyokban jelentős különbségek alakultak ki. A hazánkat alkotó hét tervezési statisztikai egység közül az Észak-alföldi régió számos tekintetben a legelmaradottabb régió. A fejlettségi színvonal, valamint a versenyképesség egyik legalapvetőbb mutatószáma, az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az ország régiói közül itt a legalacsonyabb. A Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye által alkotott régió elmaradottságának okai között szerepel többek között a régió gazdaságának korlátozott versenyképessége, a mezőgazdaság túlsúlya mellett az ipar és a szolgáltatás szektorának kisebb súlya, részvétele a gazdaságban, a korszerű közlekedési infrastruktúra hiánya, a befektetéseket gátló tőkeszegénység. A régióban nagyszámú szabad munkaerő áll rendelkezésre, és a felsőoktatási intézményeknek köszönhetően a fiatalok aránya is magasabb az országos átlagnál, a képzettségi színvonal azonban alacsony, és a magasan kvalifikált szakemberek nagy hányada elhagyja a térséget. Az Észak-alföldi régió városai közül Debrecen tartozik a "regionális centrumok" közé gazdasági súlypont-szerepe, nemzetközi hírű egyeteme és az innovációkra épülő gazdasági fejlődés szellemi bázisa miatt. A regionális GDP mellett a versenyképesség másik alapmutatója a munkatermelékenység, amit az egy foglalkoztatottra jutó GDP-vel jellemzünk. A munkatermelékenység regionális különbségei hasonló képet mutatnak, mint az egy lakosra jutó GDP különbségei. Az egy foglalkoztatottra jutó GDP tekintetében az ország különböző térségei között jelentős eltérések figyelhetők meg. Az Észak-alföldi régióban az utóbbi években az országos átlag százalékában csökkent a munkatermelékenység, annak ellenére, hogy a régiót alkotó három megye közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében növekedés figyelhető meg. A fejlettebb régiókban nagyobb ütemű volt a növekedés, mint a többi régióban. Gazdaságilag aktív népesség alatt a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttes számát értjük. A foglalkoztatottsági rátát – amely a foglalkoztatottak arányát mutatja a 15-74 éves népességen belül – a regionális versenyképesség harmadik meghatározó kategóriájának tekinthetjük. A fejlettebb régiókban kb. 10-12%-kal magasabb a foglalkoztatási ráta, mint a többi régióban. Az elmaradottabb térségekben, mint az Észak-alföldi régió, nincs elegendő új munkahely, ezért a növekedési ütem is alacsony, a fejlettebb régiókban ez is gyorsabban nő. Egy térség versenyképességét nagymértékben befolyásolja a régióban élők gazdasági aktivitása, melynek megítéléséhez nemcsak a foglalkoztatottság mértéke és aránya, hanem szerkezete, valamint a munkanélküliségi helyzet elemzése biztosíthat támpontokat. A munkanélküliségi ráta 1996-tól 2004-ig fokozatosan csökkent és lineáris trendet követ. Sajnos, a legalacsonyabb szintű foglalkoztatottsági adatok az Észak-alföldi és az Észak-magyarországi régiókat jellemzi. A munkanélküliség csökkenő tendenciája figyelhető meg az Észak-alföldi régióban is, ugyanakkor a munkanélküliség mértéke a régiók átlagát jelentősen meghaladja. A humánerőforrás nagysága, összetétele és minősége jelentős hatást gyakorol a versenyképességre. A foglalkoztatottak képzettségi struktúrájának alakulása világosan jelzi, hogy a modernizálódó gazdaságnak minőségi munkaerőre van szüksége, ezért az iskolázatlanok és a szakképzetlenek gyors ütemben szorulnak ki a munkaerőpiacról. A munkanélküliek munkához jutásának esélye a végzettség szerint változó. A régió felsőoktatása kiemelkedő az országban, Közép-Magyarországot követően itt a legnagyobb az egyetemi, főiskolai hallgatók száma. A népesség iskolázottsága azonban alacsony, az alapfokú végzettségűek, vagy az azzal sem rendelkezők hányada az országban itt a legmagasabb. A 2003-ban regisztrált munkanélküliek zöme legfeljebb 8 osztályt végzett vagy középfokú végzettségű, míg a diplomás munkanélküliek száma lényegesen alacsonyabb. Az Észak-alföldi régió három megyéje közül Hajdú-Bihar megyében a legmagasabb a diplomás munkanélküliek száma, mely azzal indokolható, hogy felsőoktatási intézményben tanulók létszáma is itt a legmagasabb. Az oktatási, képzési rendszer és a gazdaság közötti megfelelő kapcsolatok hiánya miatt az oktatási, képzési rendszerből kilépők képzettségének szintje és jellege (a képzés struktúrája) nem eléggé felel meg a munkaerő-piaci elvárásoknak. A felsőoktatásban például bizonyos területeken, mint például a bölcsészet- és természettudományok, vagy a pedagógusképzés, a tananyag tartalma még mindig nem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek, különösen a dinamikusan fejlődő térségekben, ahol krónikus hiány mutatkozik kvalifikált szakemberekben. A felsőoktatásban résztvevő hallgatói létszám növekedése miatt a közvetlen tanár-diák kontaktus lehetősége csökkent, ami hátrányosan érinti a végzettek "munkaerő-piaci minőségét". Tágabb értelemben hiányoznak a rendszerből a gazdasági környezethez alkalmazkodó, önállóan fejlődni képes szakképző intézmények. Ezért minden régiónak és a benne található felsőoktatási intézménynek foglalkoznia kell az oktatásból a munka világába történő átmenet hatékonyabbá tételével. A lisszaboni stratégia azt a célt tűzte az Európai Unió elé, hogy 2010-re váljék a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává. Ennek megvalósításához erőteljesebb és tartós növekedést kell biztosítani több és jobb munkahelyet biztosítva. A határozatot követően a tudásalapú gazdaság megteremtése kiemelt feladat, amelyek összefüggnek a versenyképesség javításával. A regionális politika szerint a növekedési pólusok elméletéből kiindulva a tudásalapú helyi gazdaság kulcstényezői, a tudásalapú gazdaság legfontosabb szereplői a szakképzett humán erőforrást kibocsátó, azt továbbképző intézmények, az egyetemek. A felsőoktatási intézmények hálózat-átalakításáról szóló 1999. évi LII. törvénynek megfelelően 2000. január 1-jével létrejöttek az új, integrált, széles képzési spektrumot nyújtó felsőoktatási intézmények. Ugyanebben az évben másik 28 EU tagország és csatlakozásra váró ország mellett Magyarország is aláírta a Bolognai Nyilatkozatot. Az európai felsőoktatásban történelmi jelentőségű Bolognai Dekrétum aláírásával a résztvevő országok kinyilvánították, hogy 2010-ig létrehozzák az Európai Felsőoktatási Teret, melynek érdekében összehangolják felsőoktatási politikájukat, így könnyen összehasonlíthatóvá válik a végzettségek rendszere. Az Európai Felsőoktatási Tér létrehozásának célja: – a kétszintű képzés bevezetése, – a mobilitás támogatása, – a szociális dimenzió erősítése, – minőségbiztosítás, – az oktatás és a gazdaság kapcsola¬tának szorosabbra fűzése, – az európai dimenziók támogatása, – az élethosszig tartó tanulás elterjedésének segítése, valamint – az EU vonzerejének és versenyké¬pességének fokozása. A versenyképesség fogalma belépett a felsőoktatásba is, hiszen a versenyképességet biztosító tudásalapú gazdaság legfontosabb szereplői a szakképzett humán erőforrást kibocsátó, azt továbbképző intézmények, az egyetemek. Az átalakuló társadalmi, gazdasági környezet elvárásaihoz alkalmazkodás nagyfokú rugalmasságot kíván a felsőoktatási intézmények részéről. A felsőoktatási intézmények hagyományos szerepe, a velük szemben támasztott elvárás megváltozott. Magyarországon a Nyugat-Európában már végbement fejlődési folyamat elhúzódott, azonban a gazdaság erőteljes megváltozása, a képzési költségek rohamos növekedése, az állami támogatás korlátozottsága, a társadalmi elismertség rohamos csökkenése, a finanszírozás problémája, valamint az EU tagság felsőoktatási kihívásai egyaránt megkívánják a gyors változást. A felsőoktatás számára nincs más kiút, mint a befogadó környezettel, vagyis a régió szereplőivel folytatott racionális, folyamatos párbeszéd, a képzés-kutatás-alkalmazás kívánt egyensúlyának kialakítása. Az egyetemek küldetése kibővül, az oktatás és kutatás mellett a társadalmi-gazdasági fejlesztésben is szerephez jutnak. Ez az új intézményi szerep generáló szerep, mivel az intézmény nem válik piaci szereplővé, hanem elősegíti a piaci folyamatokat, és koordinálja. Egy elmaradott régióban az egyetem helyi, gazdaság- és vállalkozásfejlesztő programok kidolgozásával lehetősége van székhelyének munkaerő-vonzáskörzetében a gazdaságot élénkíteni. A tudományos szellemi bázis kötődése erős a régióhoz, azonban általában nincs kellően kihasználva a helyi fejlődés megalapozásában. A magyar felsőoktatási intézmények fejlődésére egyszerre hatnak a globalizációs tényezők, és a regionális fejlődés. Az egyetemeknek régiójuk tudományos-szellemi központjává kell válniuk, és képesnek kell lenniük, hogy kielégítsék a jövő Magyarország szakmai igényeit. A tudásalapú társadalomban a versenyképesség kulcstényezője az emberi tudás, a szakképzett és mobil munkaerő, mely jelentős hatással van a regionális versenypotenciálra is. A folyamat kiemelt szereplője a felsőoktatás. A felsőoktatás szerkezete megváltozott. A piaci igény növekszik, a kapacitások nőttek. Csökkentek a támogatások, miközben a költséghatékonyság javult, így az elmúlt évek során fokozott jelentőségre tett szert az intézmények saját bevétele. A verseny is nő, a tét a hallgatók és a források megszerzése. Az intézményeknek figyelembe kell venniük mind a továbbtanulni vágyók igényeit, hogy milyen szakon, képzésben vennének részt, mind a munkaerőpiac igényeit, és ennek megfelelő szaktudást kell átadni a hallgatóknak. A felsőoktatás tömegesedése, egyre gyakrabban veti fel az oktatás hatékonyságának és minőségének kérdését. A társadalom és a gazdaság számára nélkülözhetetlen emberi tőkét a szervezett oktatás, így a felsőoktatás állítja elő. Az egyetemek szolgáltató intézményekké váltak, a képzést, a tudást árulják. A „fogyasztók” nem alkotnak homogén csoportot, így arra a kérdésre, hogy melyik a jó egyetem, illetve mitől jó egy egyetem, attól függően tudunk választ adni, hogy melyik csoportnak szól. Az érettségiző diákok számára az a jó egyetem, ahová sokan jelentkeznek. A leendő hallgatók választását azonban nemcsak a diplomák minősége, vagy az oktatás színvonala befolyásolja, hanem a képzés helye (a megélhetés, az utazási távolság), képzés időtartama, felvétel esélye, illetve egyéni preferenciáik. Az intézmény hallgatói számára akkor jó az egyetem, ha elégedettek az oktatókkal, az oktatás színvonalával, körülményeivel. A munkapiac szereplői számára akkor jó az egyetem, ha az onnan kikerülők hasznos tudással rendelkeznek. A XVI. századi történelmi gyökerekkel bíró, az ezredforduló évében megalakított, és 2000-ben ismét integrálódott Debreceni Egyetem Észak-kelet Magyarország egyik legtekintélyesebb intézménye, felsőoktatási és tudományos központja lett. Az egyetem különböző mutatói alapján előkelő helyet foglal el a felsőoktatási intézmények rangsorában. Bármilyen szempontból is vizsgáljuk, az elsők között található. Az ország legszélesebb képzési spektrumát kínáló intézményben 288 szakon, több mint 10 tudományterületen folyik a hallgatók képzése főiskolai, egyetemi szinten, szakirányú továbbképzéseken és felsőfokú szakképzések keretében is. 2006. szeptemberétől 62 alapképzési szakon és várhatóan hasonló nagyságrendű mesterkurzuson kezdhetik meg tanulmányaikat a hallgatók. A felsőoktatási intézmények, így a Debreceni Egyetem szerepe is rendkívül összetett, a kapcsolatok létrehozásán fáradozva, egyrészt a munkaerőpiac szereplőivel igyekszik kétoldalú együttműködés kialakítására, másrészt a végzett hallgatók elhelyezkedését, a munkaerőpiacon történő helytállását igyekszik biztosítani. A Debreceni Egyetemen a munkaerőpiac szereplőivel kiépítendő kapcsolatnak hagyományai, tapasztalatai vannak. Vállalati szakemberek részvétele az államvizsgákon, illetve cégekkel közös munka nyomán születő szakdolgozatok és doktori disszertációk készítése az egyetem legtöbb karán gyakorlat. Kutatás-fejlesztési együttműködések (K+F, KKK), vállalatok által létesített ösztöndíjak, vendégelőadói rendszer, az elméleti és gyakorlati szakemberek cseréje is eszköze Debreceni Egyetemen a gyakorlatra orientált oktatás elmélyítésének, különösen a gyakorlatot igénylő képzéseket folytató karokon. A Debreceni Fejlesztési Pólus (DFP) Program egyik kulcsprojektje a Humán Erőforrás Fejlesztési és Üzleti Tudásközpont, melynek megvalósulása esetén összefogja a térség összes az oktatásban, képzésben munkaerő-közvetítésben, és az ehhez kapcsolódó tanácsadásban, alkalmazott kutatásban és termékfejlesztésben érdekelt stakeholdereit. A Tudásközpont lehetőséget teremt a Debreceni Egyetem számára, hogy a felhalmozott tudásbázison létrejövő szolgáltató egyetemként megfeleljen a munkaerőpiac elvárásainak. Szükség lenne a hallgatók karrierkövetésének, és az elhelyezkedést segítő tevékenységek egyetemi szintű koordinációjára, az adatok a Neptun rendszerhez kapcsolódó központi nyilvántartására és a vezetői döntést segítő elemzésére például az egyetemi minőségbiztosítási rendszerhez hasonló struktúrában. Így a Debreceni Egyetem nemcsak a munkaerőpiac igényeinek, de az általa képzett hallgatók elvárásainak is meg tud felelni. A régió legnagyobb felsőoktatási intézményében, a Debreceni Egyetemen diplomát szerzett hallgatók körében végeztem kérdőíves felmérést. Az eredmények megbízhatósága érdekében azokat a karokat vizsgáltam, amelyek esetében a beérkezett kérdőívek aránya meghaladta a 20%-ot, így öt kar (AVK, BTK, HPFK, MTK, TTK) végzett hallgatóinak válaszát elemeztem. A kutatási eredmények azt igazolták, hogy a Debreceni Egyetemen diplomát szerzett hallgatók munkahelyi elhelyezkedésére, az álláskereséshez választott módszerére, végzés utáni elhelyezkedésének idejére, a végzettségnek megfelelő elhelyezkedésére, a jövedelmére és elnyert beosztására szignifikáns hatást gyakorol, hogy a fiatal az egyetem melyik karán végzett. Ugyanakkor a Debreceni Egyetemen végzett hallgatók az alma materrel szembeni elégedettségét nem befolyásolja, hogy melyik karon végeztek a válaszadók. Az elégedettség mértéke szignifikánsan függ attól, hogy milyen gyorsan sikerült elhelyezkedniük és a képesítésüknek megfelelő területen találtak-e állást, de nem függ a válaszadók havi jövedelmétől. A Debreceni Egyetemen szerzett tudás hasznosságának és értékességének és a karrierlehetőség megítélése szignifikánsan befolyásolja, hogy a megkérdezetteket választanák-e tanulmányaik színhelyéül ismét a Debreceni Egyetemet. Magyarország egyik legszélesebb képzési spektrummal rendelkező, példaértékű gazdálkodást folytató intézménye hazánk egyik legelmaradottabb régiójában igyekszik megőrizni kivívott versenyelőnyét a hazai felsőoktatási palettán, és versenytársává válni az európai felsőoktatási intézményeknek. Az elért eredmények továbbra is arra sarkallják az intézmény vezetőit, munkatársait, hogy az új kihívásokkal, az új nehézségekkel is ugyanolyan bátran, őszintén és egymással, valamint a társadalmi, gazdasági élet szereplőivel együttműködve nézzen szemben, ahogy tette ezt története során mindig. Így a Debreceni Egyetem nemcsak a munkaerőpiac igényeinek, és az általa képzett hallgatók elvárásainak tud megfelelni, hanem az intézménynek otthont adó Észak-alföldi régió versenyképességének fejlesztéséhez is jelentősen hozzájárul.THE REGIONAL ROLE OF THE UNIVERSITY OF DEBRECEN IN STRENGTHENING THE COMPETITIVENESS OF THE NORTH GREAT PLAIN REGION Monika Rofi SUMMARY One of the most important objectives of the European Union is to strengthen, in accordance with the principles of equity, impartiality and solidarity, the economic and social cohesion among regions that are at different levels of development and have various structures. The regional policy of the EU aims at reducing disparities and gaps in development of regions by applying coordinated national- and community-level, economic and structural instruments. The Union in the 21st Century must address new challenges such as globalization, enlargement, improving competitiveness, reducing the high level of unemployment, managing negative demographic trends, and increased coordination and improving the efficiency of external relations. Support for cohesion in the EU concentrates on three main areas: development of human resources, assistance for enterprises, and the facilitation of creating basic infrastructure. Support in all three areas influences the situation of a given region and promotes internal and external development that results in the evolution of long-term development factors. Hungary became a Member State of the European Union 1 May, 2004. One of the basic conditions for Hungary to be able to utilize Structural Funds for regional development was to join the NUTS system. The Territorial Statistical Units – also as being Objective 1 Regions – are the most important categories for acquiring funds within the EU’s system for regional support especially for the purposes of Structural Funds. For Hungary the most important sources of funding for their regional policy include Cohesion Funds and Structural Funds. Since the end of the 1970’s globalization has considerably changed the conditions and characteristics of competition. Competitiveness has become a major issue, and its definition in the concepts of programmes for the support of competitiveness is based on the fundamental characteristics of globalization. From 2007 on competitiveness will gain priority over the strengthening of economic and social cohesion in the European Union. Competition, in a broad sense, is always understood as a kind of contest or rivalry for resources and goods of limited availability. Today the description of trends in the globalized world economy clearly defines competitiveness at the level of companies (micro level), industries and regions (meso level), and national economies (macro level). The unified concept of competitiveness has been facilitated by the need for a generally accepted theoretical definition that can be measured well and can be used in economic policies. Various approaches and methods were used to define competitiveness. The concept of competitiveness is as old as market and competition; it refers to success in the market, commitment, and capabilities to enter into competition. In line with the clarification of the concept of competitiveness, the concept of regional competitiveness has also been clarified. Among others, the fifth regional periodic report published by the European Commission in 1994 connects competitiveness and cohesion. Regional competitiveness in an open economy is defined as „the ability of the regions to ensure relatively high incomes and relatively high employment rate”. The competitiveness of the regions is for the benefit of the public, i.e. the efforts for developing and strengthening are aimed at improving the welfare as well as the standard and quality of life of the people living in the regions. The concept is rather general, however, if we attribute measurable categories to it, it can be applied. Regional competitiveness does not have a single indicator, rather, it is a combination of interrelated economic categories, the modification of any of which entails the change of at least another factor. It is not just the absolute level of these basic categories (productivity, employment, regional GDP) that is important but their rate of growth is also significant. The definition and measuring of regional competitiveness make it possible to compare regions, to measure their development against an earlier stage, and it can indicate the opportunities of a region for future development. This study concentrates on certain aspects of employment, out of the three basic indicators, from the perspective of an institution of higher education. The qualification of the work force and the availability of a high-level knowledge base is crucial as regards the evolution and sustainability of regional competitiveness. The ratio of highly-qualified human resources is significant in successful regions. The quality of human capital depends mainly on the efficiency of educational and training systems, which means, on the one hand, it reacts flexibly to the needs of the labour force market, and, on the other hand, it prepares young people and retrains current workforce for creative and innovative activities, the requirements of the information society, and business services. There are significant disparities among the regions in Hungary as regards the level of economic development and social relations. Out of the seven Territorial Statistical Units in Hungary the North Great Plain Region lags behind the most in a number of aspects. One of the most fundamental indicators of the level of development and competitiveness is the gross domestic product; GDP per capita in the North Great Plain Region is the lowest compared to other regions in Hungary. The reasons for the backwardness of the region consisting of Hajdú-Bihar County, Szabolcs-Szatmár-Bereg county, and Jász-Nagykun-Szolnok county, include, among others, limited competitiveness of the economy of the region, the dominance of agriculture over industry and services and their less significant contribution to the economy, the lack of modern transport infrastructure, and low level of investments due to absence of capital. A high number of free workforce is available and, because of the institutions of higher education, the ratio of young people is higher than the national average, however the level of training is low, and a large proportion of highly qualified professionals leaves the region. Debrecen is the only town in the North Great Plain region that qualifies as a ’regional centre’ based on its role as an economic hub, on its internationally renowned university, and its intellectual background promoting innovation-based economic development. In addition to regional GDP, the other fundamental indicator of competitiveness is work efficiency measured by GDP per employee. The regional differences as regards work efficiency are similar to those of GDP per capita. There are significant disparities concerning GPD per employee among various areas of the country. Work efficiency in the North Great Plain region has decreased at the same rate as the national average in the past years, even though Szabolcs-Szatmár-Bereg county has experienced an increase in this respect. The rate of increase has been higher in more developed regions than in other regions. The economically active population is understood as the sum of the number of employed and unemployed people. The employment rate, which shows the percentage of working-age people (15-74 years of age) who are employed, is considered to be the third basic category of regional competitiveness. Employment rate in more developed regions is 10-12% higher than in other regions. In regions lagging behind, such as the North Great Plain region, job opportunities are limited, therefore the rate of increase is also low, lower than in more developed regions. The competitiveness of a region is greatly influenced by economic activity of the population in the region for the assessment of which the number, rate, and structure of employment as well as the analysis of the situation of unemployment serve as the bases. The unemployment rate decreased gradually between 1996 and 2004 and it followed a linear trend. Unfortunately, the North Great Plain Region and the Region of North Hungary are characterised by the lowest employment rate. The rate of unemployment shows a decreasing tendency in the North Great Plain Region as well, however, the unemployment rate is still significantly higher than the average of the regions. The number, composition, and quality of human resources have a significant impact on competitiveness. The educational structure of employed people clearly indicates that the modernising economy needs high-quality workforce, therefore those without education or training lose ground on the job market. Opportunities to find employment vary according to the level of education of job seekers. Higher education in the region is outstanding; the number of students in higher-educational institutions is only second to Central Hungary. However, the general level of education of the population is low: the proportion of people with elementary education or without any formal education is the highest in the country. In 2003 the highest level of education of most registered unemployed was elementary or secondary, while the number of unemployed graduates was noticeably smaller. Among the three counties of the region the number of unemployed graduates is the highest in Hajdú-Bihar county which is due to the fact the number of undergraduates is also the highest. Because of the lack of appropriate relations between the educational, training system and the economy, the level and characteristics of the knowledge (the structure of training) of those leaving the educational system do not meet the requirements of the labour market. In certain areas of higher education, such as arts, natural sciences, and teacher training, the content of the curricula does not meet the needs of the labour market, especially in dynamically developing regions where there is a constant shortage of highly-qualified professionals. Because of the increasing number of students in higher education, opportunities for direct contacts between teachers and students have decreased, which has an adverse effect on the ’labour market quality’ of graduates. In a broader sense, the system lacks educational institutions capable of developing on their own and adapting to their economic environment. Consequently, each region and the institutions of higher education located therein must make efforts to facilitate smoother transition from education to the labour market. The Lisbon Strategy aims at making "the EU the world's most dynamic and competitive, knowledge-based economy" by the year 2010. More powerful and sustainable development need to be ensured with more and higher quality jobs for its implementation. Following the adoption of the decree, the creation of the knowledge-based economy is a priority, which is closely connected to the improvement of competitiveness. According to the theory of regional policy, the key players as regards knowledge-based local economy are the training institutions, universities that produce trained human resources. In conformity with Act LII. of 1999 on the restructuring of higher education institutions, new, integrated institutions of higher education were established 1 January 2000 offering wide scales of educational programmes. In the same year, together with 28 EU member states and candidate countries, Hungary signed the Bologna Declaration, which aims at the establishment of a European area of higher education by 2010. Towards this end, the participating countries will harmonize their educational policies in order to facilitate greater compatibility and comparability in the systems of higher education. The European area of higher education involves the adoption of a system essentially based on two main cycles, mobility of people, strengthening of the social dimension, quality assurance, advancing cooperation between academia and industry, support for European dimension and for life-long learning, enhancing the attractiveness and competitiveness of European institutions. The concept of competitiveness has entered higher education as the most important players in the knowledge-based economy that ensure competitiveness are the training institutions and universities that produce qualified human resources. Adaptation to a constantly changing societal and economic environment requires a high degree of flexibility from higher educational institutions. The traditional roles of institutions of higher education and the requirements they need to meet have changed. The development process already completed in Western Europe has been delayed in Hungary, however, fast take-up is needed due to the substantial change in economy, the heavy increase of costs of education, the limited availability of government support, the rapid decrease of societal recognition, financial difficulties, and the new challenges posed by the EU membership. The only way out for higher education is to conduct rational and continuous dialogue with its environment, i.e. with regional players in order to create the desired balance between training, research and application. The mission of universities will expand to include societal and economic development in addition to educating and carrying out research. This new institutional role is a generating role as the institution does not become a player in the market but facilitates and coordinates market processes. In a less-favoured region a university can give impetus to the economy in its vicinity by means of working out programmes for local and economic development and for the support of enterprises. The scientific and intellectual base is closely connected to its region, however, as a resource, it is generally not exploited for laying down the grounds for local development. Globalization factors and regional development have parallel impacts on the development of higher educational institutions in Hungary. Universities must become the scientific and intellectual centres of their respective regions, and must be capable of meeting the professional requirements of Hungary in the future. In a knowledge-based society, human knowledge, qualified and mobile workforce are the key elements of competitiveness, which has a significant impact on the competition potential of a region. Higher education has an outstanding role in this process. The structure of higher education has changed. The market demand is growing, capacities have increased. Support has been reduced while efficiency has been improved, therefore the income generated by the institutions themselves have become more important. Competition is becoming fiercer, the goal is to attract students and to have access to funds. Institutions must take into consideration the following: the requirements of potential students, what majors and trainings they are interested in, as well as the needs of the labour market, and, accordingly, what knowledge must be provided for students. The growing number of students often questions the quality and efficiency of higher education. The human capital needed for society and economy is produced by organized education, such as higher education. Universities have become service providers selling education and knowledge. ’Consumers’ do not form a homogeneous group, therefore the answers to the questions ’what makes a good university’ and ’which university is good’ are dependent on the target group. For those completing their secondary education, the good university is a university that receives a lot of applications for enrolment. The choice of future students are influenced not only by the recognition of degrees issued by an institution and the quality of education but also the location of the institution (costs of living, travel), the duration of the education, the success rates of applications for enrolment, and their personal preferences. For the students of an institution, a university is considered to be good if they are satisfied with the lecturers and the quality of education. The players of the market labour think a university is good if the knowledge of graduates is useful. The origins of the University of Debrecen date back to the 16th Century. The re-integrated university was established in 2000, and it is one the most prestigious institutions in North-East Hungary, and it is the centre of higher education and science. Based on several indicators the university ranks high among institutions of higher education in Hungary. No matter what standpoints we apply, it is always among the top institutions. It offers the widest scale of educational programmes: students are offered 288 majors in more than 10 fields of science at various levels of education: college-level education, university-level education, specialised further training, and advanced level specialised training. From September 2006 students can start their studies in 62 Bachelor level programmes and in a similar number of Master level programmes. The role of the University of Debrecen, similarly to other higher educational institutions, is rather complex. It strives to establish bilateral cooperation with players in the labour market, and, at the same time, it makes efforts to ensure that students graduating from the university will find employment and they will be successful in the labour market. The University of Debrecen has experience in partnership building with players in the labour market. It is a common practice in most faculties that representatives from industry are present at final examinations, and, graduation theses and PhD theses are prepared in collaboration with companies. Cooperation in the field of research and development (R&D, collaborative research), scholarships established by companies, the system of guest lecturers, the exchange of theoretical and practical professionals are the tools used by the University of Debrecen in order to enhance practice-oriented education especially at faculties providing training that requires practical approaches. One of the key projects of the Debrecen Development Pole (DFP) Programme is the Human Resources Development and Business Knowledge Centre, which, if implemented, will bring together all stakeholders of the region involved in education, training, recruitment, and related counselling, applied research, and product development. The Knowledge Centre will enable the University of Debrecen to meet the demands of the labour market by exploiting the knowledge base that has been generated at the university. The following would be needed: monitoring the career development of students, university-level coordination of the activities aiming at assisting students in finding jobs, central registration of data linked to the Neptun-system, and analyses to help executive decision-making e.g. in a structure that is similar to the quality assurance system of the university. This way the University of Debrecen will not only meet the requirements of the labour market but also the expectations of students it educates. We have conducted a questionnaire-based survey among students having graduated from the University of Debrecen the largest institution of higher education in the region. We only examined those faculties in the case of which the proportion of completed and returned questionnaires exceeded 20 p.c., therefore we analysed the answers of graduates from five faculties (AVK, BTK, HPFK, MTK, TTK). The results have confirmed that from the point of finding employment, selecting the method for job searching, the time elapsed until a job was found, whether the job was in line with the qualification of the graduate, and what income and position the graduate was offered it was important which faculty the graduate received his/her degree from. At the same time, the faculty where students graduated from does not influence whether they are content with their alma mater. The level of satisfaction is significantly dependent on how soon they managed to find employment, and whether the job is in line with their qualification, but it is not dependent on the monthly income the respondents receive. The usefulness and value of the knowledge made available for students as well as career opportunities significantly influence the answers of respondents to the question whether they would select the University of Debrecen again as the place of their studies. The University of Debrecen, offering one of the widest scale of educational programmes in the country and having exceptionally sound financial background, is located in one of the most backward regions of Hungary, however, the university is striving to maintain its leading position in the Hungarian higher educational market and trying to become a competitor for European institutions of higher education. The achievements of the university make the management and the personnel of the institution face new challenges and difficulties with the same courage and honesty, and in cooperation with each other and with other players of society and economy, as they have always done in the history of the university. This way the University of Debrecen will not only meet the requirements of the labour market and the expectations of students it educates but it will also contribute significantly to the competitiveness of the region it is located in.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A Debreceni Egyetem regionális szerepe az Észak-Alföldi régió versenyképességének erősítésébenRőfi, Mónika; Baranyi, Béla; Interdiszciplináris: 1. Természettudományok ( 1.4. Földtudományok) 4. Agrártudományok (4.1 Növénytermesztési és kertészeti tudományok) doktori iskolaTétel Korlátozottan hozzáférhető A felnőttképzés integrációs szerepe az alacsony képzettségűek körében az Észak-alföldi régióbanÁbrahám, Katalin; Baranyi, Béla; Csoba, Judit; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési IntézetA disszertációban a felnőttképzés munkaerő-piaci és társadalmi integrációban betöltött szerepének elemzésével foglalkoztunk regionális dimenzióban. Érdeklődésünk középpontjában az érettségivel nem rendelkező munkavállalói csoport állt, amelynek foglalkoztatása különös nehézséget jelent az elmaradottabb régiókban. A végzettségben, képzettségben, készségekben lemaradók a munkaerő-piacon alulreprezentáltak, kirekesztődhetnek a társadalomból. A felnőttképzés azonban hozzájárulhat a munkaerő-piaci integrációhoz, a kirekesztődés egy ellenszere, a társadalmi befogadás eszköze lehet. A disszertáció célja ezért annak vizsgálata volt, hogy az Észak-alföldi régióban élő, érettségivel nem rendelkezők milyen mértékig vesznek részt a felnőttképzésben, illetve van-e előnye számukra a különféle képzési formákban való részvételnek, és ha igen akkor milyen előnyökkel jár, milyen pozitív hatása van számukra. Alkalmas-e a hátrányok leküzdésére, hozzájárul-e a munkaerő-piaci integrációhoz, azaz kompenzálja-e az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés az alacsony végzettséget és az ebből fakadó hátrányokat. Eredményeink szerint a felnőttképzésben a jobb hátterű, magasabb iskolai (szakiskolai, szakmunkás) végzettségű, motivált felnőttek vesznek részt, akik számára a kedvezőbb munkaerő-piaci helyzet részben akár a képzés nélkül is adott, másrészről azonban a felnőttképzés által az abban résztvevők – függetlenül hátterüktől, végzettségüktől – fejlődnek, és ezáltal könnyebben boldogulnak a munka világában, főként ha tudatos céllal választották. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy a lakóhely az a tényező, amelynek mind a részvétel, mind az elhelyezkedés szempontjából döntő szerepe van. Így alátámasztást nyert, hogy egy régión belül is jelentős különbségek érezhetők a települések nagysága, fejlettségi szintjei alapján. Többségében a megyeszékhelyeken élnek azok, akik soha nem dolgoztak a felnőttképzésben szerzett végzettséggel, ugyanakkor a képzésekben való részvétel itt sokkal magasabb, mint a községekben, ahol viszont többen hosszabb távon is tudtak munkát vállalni a képzettségnek köszönhetően. Ehhez hasonlóan, a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élők esetében a legalacsonyabb a felnőttképzési arány, de ők azok, akik hosszabb távon is dolgoztak a tanfolyami végzettségükkel. Több a képzési lehetőség a nagyobb, fejlettebb településeken, amellyel sokan élnek is, de elhelyezkedni már kevésbé tudnak. A programokban való részvétel aránya tehát a nagy városokban a magasabb, ahol a képzés hasznosulása kisebb, és sokkal kisebb arányú a részvétel a kisebb, hátrányosabb helyzetű településeken, ahol viszont a hasznosulás nagyobb. In this thesis we examined the role of adult education in labour market and social integration from a regional perspective. Employees lacking GCSE served as our target group whose employment is very difficult in disadvantaged regions. These people falling behind in terms of education, qualifications and skills are underrepresented at the labour market and might be excluded from society. However, adult education might contribute to their labour market integration, might serve as an antidote against exclusion and a tool for social inclusion. Our aim was to examine the degree to which people in the Northern Great Plain region in Hungary with no GCSEs participate in adult education and whether they benefit from participation in various forms of training, and if yes, what are these advantages and positive effects. Is non-formal adult education able to overcome disadvantages, help labour market integration and compensate for low education and the deficiencies resulting from that? According to our results, adults with better backgrounds, higher education (vocational school) and motivation levels take part in trainings whose better labour market status is already given without adult education as well. However, as a result of adult education participants – independent of their background and qualification – grow and improve, thus they succeed easier in the world of work, especially if they deliberately selected the trainings. Furthermore, settlement is a factor that determines both participation and employment. Consequently, we have proven that that exist significant differences within a region with relation to the size and level of development among settlements. The majority of those participants that have never worked with their qualifications gained live in county cities, while participation in trainings here is so much higher than in municipalities where participants were able to use their qualification long-term as well. Similarly, the rate of partakers from the most disadvantaged settlements is the lowest while these are the people that could utilise their qualification on the longer run. There are more opportunities for trainings in bigger, more developed settlements, where population is bigger as well but employment chances are smaller. Consequently, the rate of participation in trainings is higher in bigger towns and cities but its utilisation is smaller, while participation ratios are smaller is disadvantaged settlements but their utilisation is higher.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Két középvárosi vonzáskörzet (karlsruhe és debrecen) közlekedési modelljeinek értékeléseBói, Loránd; Baranyi, Béla; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --A regionális versenyképesség és a lakosság életminősége szempontjából a külső közlekedési kapcsolatok mellett kiemelkedő a megfelelő intraregionális közlekedési hálózatok rendelkezésre állása. A nyugat-európai középvárosi vonzáskörzetek szuburbanizációhoz köthető mobilitási igényeire a közösségi közlekedésszervezés az intraregionális elérhetőséget fejlesztő integrált szolgáltatási modellekkel válaszolt. A kialakult megoldások emblematikus példája a kis távolságú közösségi közlekedés németországi regionalizációján alapuló karlsruhei kötöttpályás közlekedési szövetségi modell. A disszertáció a modell sikertényezőin és Debrecen elővárosi közösségi közlekedésének komplex helyzetértékelésén keresztül értékeli a magyarországi alkalmazás lehetőségeit. A Debrecen vonzáskörzetében található települések statisztikai mutatószámainak idősoros vizsgálata alapján a szuburbanizációra jellemző mobilitási változások a vizsgált térségben is jelen vannak, Karlsruhéhez képest alacsonyabb intenzitás és kiterjedtség mellett. Az ágazati jogszabályok elemzése azonban arra mutatott rá, hogy a közlekedésszervezés hazai keretrendszere kevéssé alkalmazkodott az új kihívásokhoz. A karlsruhei modellhez képest kiemelendő eltérést jelent a szervezeti és finanszírozási centralizáció; a helyi-helyközi szolgáltatások szigorú elkülönítése, a regionális megrendelői szint hiánya, az állami-önkormányzati tulajdonú szolgáltatók meghatározó szerepe és az ágazat állami finanszírozásra támaszkodó gazdálkodása. A térség közösségi közlekedési kínálatának húsz évet felölelő vizsgálata alátámasztotta, hogy – az adott szabályozási és finanszírozási feltételek mellett – a szolgáltatások regionális integrációja nem valósult meg. A szuburbanizációból eredő elővárosi mobilitási igényeket a közösségi közlekedésben Debrecen térségében elsősorban a közúti alágazat tudta kielégíteni. A rugalmasabban alakítható autóbuszos közösségi közlekedés a vizsgált időszakban követte az elővárosi utazási igények változását, a vasúti közlekedés mennyiségi bővülése ezzel szemben inkább az előváros növekedési pólusain kívül eső viszonylatokban zajlott. Az elvégzett elemzések az empirikus vizsgálatok eredményeivel kiegészülve megerősítették, hogy – az egyéni közlekedés negatív externális hatásainak enyhítése érdekében – a magyarországi középvárosok integrált elővárosi közlekedésének megteremtéséhez az állami szintű szabályozás átalakítása szükséges. A karlsruhei tapasztalatok alapján ennek ki kell terjednie a megrendelői-finanszírozási alágazati prioritások meghatározására és lehetővé kell tennie a térségi együttműködések fokozását, valamint a minőségfejlesztésre fordítható források növelését is. Debrecen közlekedési vonzáskörzetében ezt követően merülhet fel a modell alkalmazhatóságának kérdése, a meglévő közlekedési hálózatok és szolgáltatások, valamint a helyi mobilitási adottságok figyelembevétele mellett; a fejlesztési és fenntartási ráfordításokra egyaránt kiterjedő részletes alágazati költségvizsgálatok elvégzését követően. A lehetséges pályázati lehetőségekre és méretgazdaságossági előnyökre való tekintettel a stratégiai tervezés során mindenképpen számolni kell a térség határ menti helyzetéből adódó lehetőségekkel is. Regional competitiveness and the quality of life of the population are basically determined, in addition to the external transport connections, by the availability of adequate intra-regional transport networks. The organisation of public transportation in Western Europe responded to the mobility demands related to suburbanisation in middle city catchment areas by integrated solutions improving the access to intra-regional connections. An emblematic example for the solutions created is the track-based community transportation federal model built on the regionalisation of short-distance community transportation in Germany. The dissertation analyses the chances of the adaptation of this model in Hungary, by looking at success factors of the model and a complex analysis of the situation of community transportation in peri-urban areas of Debrecen. The examination of the time series of indicators of settlements in the catchment area of Debrecen proved that changes of mobility induced by suburbanisation-related out-migrations are present in the area, although with lower intensity and spatial scale than in Karlsruhe. The analysis of the legal regulations of the sector, however, pointed out that the Hungarian framework system of transport management has adapted less to the new challenges. Major differences compared to the Karlsruhe model are organisational and financing centralisation; strict separation of municipal and intra-regional transport services; lack of assignors of transport services at regional level; dominant share of the state and municipal owned service providers; and management of the sector relying on state financing. The examination of the community transport services of the region for a twenty-year period proved that no integration of services has been achieved at the regional level, besides the given regulatory and financing frameworks. Peri-urban mobility demands induced in public passenger transportation by suburbanisation were primarily satisfied by road transportation in the Debrecen area. The more flexibly manageable bus transportation services followed the changes in the transport demands all the way in the research period, whereas the quantitative improvement of railway services was more restricted to places outside the growth poles of the peri-urban areas. The analyses conducted and the findings of the empirical researches verified the hypothesis that state level regulation should be transformed in Hungary for the introduction of integrated peri-urban transportation system of middle cities, so as to alleviate the negative consequences of the externalities of individual transportation. The Karlsruhe experiences suggest that this should also involve the definition of the priorities of assignors and financers by each sub-sector, and should also allow the intensification of regional cooperations, parallel to an increase of the resources available for quality improvements. This can be followed in the transport hinterland of Debrecen by the issue of the applicability of the model, taking into consideration the existing transport networks and the features of local mobility, after detailed cost analyses of developments and maintenance by sub-sectors. With regard to potential tenderable resources and the economies of scale, during the strategic planning the chances offered by the vicinity of the region must also be taken into consideration.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Kompetencia elvárások vizsgálata,különös tekintettel az idegennyelvtudásra az észak-alföldi régióbanHajdú, Zita; Baranyi, Béla; Hajdú, Zita; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar --Korunk egyik meghatározó trendje a globalizáció, amely a munka világában is érezteti hatását: a mobilitás nemcsak az áruk és a szolgáltatások, hanem a munkavállalók és a vállalatok esetében is egyre gyakoribbá válik. Ennek következtében élesebb versenyhelyzetbe kerültek a munkát kereső személyek, a befektetőket területükre vonzani igyekvő régiók és az oktatási intézmények is. A huszadik század végének másik fontos változása a tudás felértékelődése. A siker feltétele az ismeretekhez való gyors hozzájutás és azok hatékony adaptálása. Az információdömpingben azonban legalább ilyen fontos az ismeretek célokhoz igazított szelektálása. A közép- és felsőfokú oktatás huszadik század végén tapasztalható expanziójának, tömegessé válásának eredményeképpen a huszonegyedik század munkaerő-piacára a korábbinál nagyobb mennyiségű, magasabban képzett munkaerő kerül, amely a mennyiségi előrejelzéseken kívül felértékeli a minőségre és a konkrét elvárásokra vonatkozó, minél korábbi prognózisokat is. Ezek eredményei a munkaerőpiac minden szereplője számára kulcsfontosságúak. A jelenlegi munkavállalói túlkínálat miatt, a kiválasztások során, döntő fontossághoz jutnak a versenyelőnyöket biztosító, alapvégzettségen kívüli képesítések, készségek, kompetenciák. A foglalkoztathatóságot javító munkavállalói kompetenciák az Európai Unió – versenyképességet és foglalkoztatás-bővítést középpontba állító – oktatás- és foglalkoztatáspolitikájában is kiemelt szerepet kaptak az utóbbi években. Az Európai Unió számára az egyik legnagyobb kihívást jelentő feladat a foglalkoztatottság növelése. Az 1990-es évek növekvő munkanélküliségére reagálva, 2000-ben az Európai Unió Tanácsa célul tűzte ki, hogy „2010-re az Európai Uniót a világ legversenyképesebb és dinamikusabb tudásalapú gazdaságává teszi, amelyet a fenntartható gazdasági fejlődés, az egyre több és jobb munkahely és az erősebb társadalmi kohézió jellemez”. Ehhez az általános célkitűzéshez kapcsolódva 2002-ben további feladatként megjelölték még, hogy „Európa világelsővé váljon oktatási-képzési rendszereinek színvonalát illetően”. Ezen ambiciózus jövőkép megvalósítását az EU Foglalkoztatáspolitikai Stratégiája alapozza meg. A 2005–2008-as időszakra vonatkozó irányelvek kiemelik az oktatási rendszerek gazdasági igényekhez való alkalmazkodását: az oktatásnak igazodnia kell a munkaerő-piacon megjelenő, elsősorban a gazdasági és technológiai változások által indukált, új kompetencia igényekhez. A felhasználó oldal által a diplomás munkavállalóktól elvárt legfontosabb készségek egyike az idegennyelv-ismeret, amely versenyelőnyt biztosít az egyén számára munkaerő- piacon, és a szervezetek számára nemzetközi tevékenységük során. Az Európai Unió megbízásából végzett kutatások szerint az európai vállalkozások üzleti lehetőségeket, és ezáltal árbevételt veszítenek a nyelvtudás vagy a kulturális ismeretek hiánya miatt. Az idegennyelvtanulás ösztönzésének másik – az európai eszméhez kötődő – jelentősége a többnyelvűség fennmaradása, valamint a nyelvtanuláson és más kultúrák megismerésén keresztül az európai egység erősítése. Az európai politikák megvalósítása a tagállamokban és a régiókban történik. Az európai versenyképesség és a szociális kohézió megőrzése és erősítése érdekében szükséges a területi egyenlőtlenségek mérséklése. A régiók konvergenciáját célul kitűző, európai regionális politika egyik eszköze és prioritása a humán tőke fejlesztése. Egy régió humán erőforrásának és gazdaságának fejlődése számos módon kölcsönhatásban áll egymással. A helyi gazdaság nyújtotta munka és karrier lehetőségek befolyásolják a beiratkozott tanulók, hallgatók létszámát és motivációját, ugyanakkor az oktatási intézményekből a munkaerő-piacra kikerülő diákok meghatározzák egy régió humán tőkéjének adottságait, a munka termelékenységét, és így hozzájárulnak a régió gazdasági teljesítményéhez. A gazdasági teljesítmény viszont erőteljesen befolyásolja a régióba bevándorló munkaerő mennyiségét és minőségét, valamint az oktatás, képzés fejlesztésére fordítható összegeket is, amelyek aztán visszahatnak a helyi humán tőke színvonalára. Egy régió gazdasági termelékenységének növeléséhez, többek között, új ötletekre, modern technológiára és menedzsment módszerekre van szükség. A korszerű ismeretekkel rendelkező humán tőke képes a korszer_ technológiák integrálására, és újak kidolgozására. A jól képzett humán erőforrás területi koncentrációja megsokszorozza az adott régióban létrejövő technológiai fejlesztéseket. A magasan képzett munkaerő viszont a fejlettebb régiókat részesíti előnyben. Így a fejlettebb régiók még erősebbek, az elmaradottak még hátrányosabb helyzetűek lesznek. Kitörési pontot jelenthet, ha támogatják a munkaerő-piaci felmérések által, előre jelzett szakmák vagy kompetenciák képzését. Magyarországi vizsgálatok eredményei szerint az egyik legfontosabb diplomás munkavállalói kulcskompetencia, az idegennyelv-ismeret, terén nyújtott teljesítménnyel még mindig nem elégedettek a munkáltatók, és a magyarok idegennyelv-tudása az európai mezőnyben sereghajtónak számít. Az Észak-alföldi régióban pedig még Magyarországon belül is a legalacsonyabb szintű a nyelvismeret. Pedig hátrányos helyzetű régiók számára különösen értékes lenne a korszerű kompetenciákkal rendelkező humán tőke, amely a regionális versenyképességi mutatókat közvetlenül meghatározó gazdasági tényezők egyike. A nagy szervezetek humán erőforrás, illetve kutatás-fejlesztési stratégiájuk megalkotásakor valamint új telephelyek kiválasztásakor használják fel a foglalkoztatottakra vonatkozó előrejelzéseket. Munkanélküliséggel sújtott régiók, mint az Észak-Alföld, esetében a nagyfoglalkoztató, és magas jövedelmet nyújtó külföldi vállalatok régióba vonzása sokat lendíthetne a foglalkoztatottsági mutatókon és a gazdasági fejlettségen. A szakirodalom elemzése bebizonyította, hogy az idegennyelv-ismeret hozzájárul a munkavállalók, a szervezetek, a régiók és az egész Európai Unió versenyképességének javításához. Ahhoz azonban, hogy a nyelvtudás ezt a funkcióját be tudja tölteni, pontosan ismerni kell a munkaadók igényeit. Empirikus vizsgálataink elsődleges célja a foglalkoztatói elvárások elemzése volt, azzal a céllal, hogy az eredményeket a régió felsőoktatásának idegen nyelvi, illetve szaknyelvi tanterveiben felhasználják. A téma feldolgozását szolgáló kutatómunka megalapozását jelentette egy, munkaadóknak szóló kérdőív célirányos összeállítása, amely a diplomás alkalmazottakkal szemben támasztott elvárásokat méri fel az Észak-alföldi régióban. A kérdések elsősorban az iskolai végzettségen kívüli munkahelyi kompetenciákra, azon belül pedig az idegennyelv-ismeretre vonatkoztak, ezért irányított mintavétellel, csak idegennyelv-tudást igénylő feladatokkal bíró munkaadókat kérdeztünk meg. A mintában lévő 112 foglalkoztató 21,4%-a mezőgazdasági, 14,3%-a feldolgozóipari, 12,5%-a közigazgatási, 11,6%-a ingatlan vagy egyéb gazdasági szolgáltató, 9,8 %-a kereskedelmi, ugyancsak 9,8%-a oktatási, 6,3%-a logisztikai, postai, illetve távközlési, 4,5%-a pénzügyi, szintén 4,5%-a vendéglátó, 3,6%-a építőipari és 2,5%-a energia ellátással kapcsolatos területen tevékenykedik. Tulajdonosi viszonyok alapján 70,6 százalék magántulajdonban lévő cég – ebből 50,0% magyar, 16,1% külföldi és 4,5 % részben külföldi tulajdonú – 22,3% költségvetési és 7,1% nonprofit intézmény. A szervezeti méretet tekintve 14,3 százalék alkalmaz 1–9 főt, 32,1% 10–49 főt, 33,0% 50–249 f_t és 20,6% 250 vagy annál több főt. A válaszokat összesítve, illetve a gazdasági ágak, a létszám-kategóriák vagy tulajdonosi forma alapján elemeztük. Arra a kérdésre, hogy a vállalati, intézményi vezetők mennyire tartanák fontosnak, hogy a munkaadókkal egyeztetett tananyagok beépüljenek a felsőfokú képzésbe, az Észak-alföldi régió munkaadói átlagosan 3,9-es osztályzatot adtak az ötös skálán, ami a nagyon fontos (4) eredményhez közelít. A szakképzettségek tekintetében, a felhasználói oldal igényei alapján, az Észak-alföldi régióban műszaki és gazdasági végzettségű diplomás szakemberekre van szükség. A régió felsőfokú képzésében azonban, még mindig a humán tanulmányokat folytatók vannak többségben. A kérdések egyik csoportja az idegen nyelvi tananyagba is beépíthetőkészségeket vizsgálta. A foglalkoztatók összesített eredménye alapján megállapítottuk, hogy legfontosabb készségként elkülönül a problémamegoldás: ezt a munkaadók 4,3-ra értékelték az ötös skálán. A kompetenciák munkahelyi súlya és a velük való elégedettség között legnagyobb különbséget szintén a problémamegoldó készség esetében tapasztaltunk. A munkavállalói kompetenciákra vonatkozó elvárások főképpen a mikro és nagy szervezeteknél tértek el az átlagértéktől. A kommunikációs készségek blokkján belül pedig szignifikáns különbség mutatkozott a gazdasági ágak között; kiemelkedően fontosnak bizonyult a pénzügy, ezt követően pedig az oktatás területén. Az idegen nyelvi készségeket (magas szintű általános idegennyelvtudás, magas szintű szaknyelvtudás, jó tárgyalási készség, interkulturális kommunikációs készség, magabiztosság és kezdeményezőkészség az idegen nyelv használatában) hozzávetőleg azonos jelentőségűnek ítélték, ami a képzés szempontjából alapvető fontosságú információ. Az Észak-alföldi régió munkaadóinál a szaknyelv iránti szükségletet vizsgálva a nemzetgazdasági területeknek két csoportját különíthetjük el: szakmai idegennyelv-ismeretre legkevésbé az oktatásban, és a vendéglátásban van szükség, a többi területen átlag körüli vagy azt meghaladó értékek adódtak. A magas szintű szakmai nyelvtudásra legnagyobb szükség a kereskedelemben van: a kereskedelemben, különösen a külkereskedelemben a speciális kereskedelmi kifejezések, klauzulák ismerete nélkül szinte értéktelennek mondható a nyelvismeret. Az idegennyelv-tudást igénylő munkahelyi feladatok közül a levelezés és a telefonálás bizonyult leggyakoribbnak. A jelenleg használt nyelveket tekintve, az Észak-Alföldön, minden nemzetgazdasági ágban az angol a domináns idegen nyelv, a német és az orosz nyelv aránya viszont gazdasági áganként eltérő. Annak ellenére, hogy sem a régió, sem Magyarország külgazdasági kapcsolatai nem indokolnák, az angol nyelv kiugróan a legfontosabb és leggyakrabban használt idegen nyelv régiónkban is. A nyelvhasználatra vonatkozó, összesített adatok alapján a német nyelv a második, az orosz pedig a harmadik leggyakrabban használt idegen nyelv a régióban. A német nyelvet az átlagostól gyakrabban használják a vendéglátásban és az oktatásban, az oroszt pedig a kereskedelemben és a vendéglátásban. A jövő szempontjából elsősorban az orosz nyelv iránti igényt prognosztizálták a munkaadók. A jelenlegi munkahelyi nyelvhasználatra építve, a foglalkoztatók 87,9 százaléka – első helyen – angol nyelvtudást követel meg új alkalmazott felvételekor. A leggyakoribb idegen nyelvi elvárás az angol középfokú nyelvtudás. Ennek alapján kijelenthető, hogy az angol nyelv kulcskompetenciának min_sül az Észak-alföldi régió diplomás munkaerő-piacán. Az idegennyelv-tudás ellenőrzésének arányait létszám-kategória és tulajdonosi viszonyok alapján vizsgáltam meg. A nyelvtudás ellenőrzésének hiánya leginkább a mikroszervezeteknél jellemző (31,2%), majd a kis szervezeteknél (16,6%). Az 50–249 f_t alkalmazó foglalkoztatóknál ez az arány 13,6%, és a nagy szervezeteknél 4,3%, azaz a munkahely létszám-kategóriájával fordítottan arányos. A nyelvvizsga-bizonyítványokkal történ_ nyelvtudás ellenőrzés gyakorlata viszont a létszám-kategóriával arányosan növekszik: 1–9 fő közötti szervezeteknél 25,0 %, 10–49 főt alkalmazó munkahelyeken 30,5%, 50–249 fő esetén 43,2% és 250 foglalkoztatott felett 56,6%. A munkáltatók 13,5 százaléka egyáltalán nem ellenőrzi az idegennyelvtudást, annak ellenére, hogy a vizsgálatban részt vett minden vállalatnál, illetve intézménynél végeznek nyelvtudást igénylő feladatokat. A foglalkoztatók jelentős része csak a nyelvvizsgabizonyítványt tekinti meg. Ez sajnos tovább rontja a valódi nyelvtudás és főleg a szaknyelvi tudás megszerzésének motivációját a diákokban. A munkahely tulajdonosi formája is meghatározza, hogy a felvételi eljárásban ellenőrzik-e a valódi nyelvtudást. Leginkább a teljesen külföldi tulajdonú cégek (77,8%) azok, ahol a jelentkezők nyelvtudását a felvételi eljárás során ellenőrzik. A magyar vállalatok és a non-profit szervezetek is meglehetősen nagy arányban (51,8%, illetve 50,0%) maguk mérik le a jelöltek nyelvtudásának szintjét. Valamivel kisebb ez az arány (40,0%) a részben külföldi tulajdonú cégeknél, bár elméletben minden részben külföldi tulajdonú cég képviselője egyetértett a tényleges nyelvtudás bizonyítványokkal szembeni előnyével. A költségvetési intézményeknél a legalacsonyabb a nyelvtudás valódi szintjének felmérése (16%), és kiugróan magas (68%) a nyelvvizsga-bizonyítványok jelentősége. Összességében a munkáltatók közel 55 százaléka értett egyet azzal, hogy a nyelvvizsga-bizonyítványoknál többet ér a nyelvtudás. A tényleges nyelvtudás nyelvvizsga-bizonyítványokkal szembeni elméleti preferenciája kiugróan nagyra értékelt a külföldi (77,8%) és főleg a részben külföldi tulajdonú vállalkozásoknál (100%). Ennek a kritériumnak a jelentősége a magyar tulajdonú vállalkozásoknál már kevésbé (51,8%), a non-profit szervezeteknél pedig még kevésbé (37,5%) fontos; legkevésbé a költségvetési intézményeknél értettek ezzel egyet (36,0%). Az empirikus vizsgálatok eredményei közül különösen a külföldi szervezetek véleménye mérvadó, hiszen a jövőre vonatkozó munkaerő-piaci tendenciákat leginkább ezeknél a vállalatoknál lehet megfigyelni. Mind a szakirodalmi áttekintés, mind az empirikus vizsgálatok elemzése során megállapítható, hogy az idegennyelv-tudás munkavállalói kulcskompetenciává vált a munkaerő-piacon valamint kiemelten fontos tényezővé egy régió humántőkéjének megítélésekor. Mivel idegennyelv-tudás tekintetében az Észak-alföldi régió jelenleg versenyhátrányban van, a jövőben ezt a kérdést mindenképpen a prioritások között célszerű kezelni. Globalisation, one of the most important determinants of our time, affects the world of labour, also. Mobility, which has been typical in the case of products and services for a long time, has become more and more common in the case of organizations and employees as well. Due to this, persons searching for jobs, educational institutions and regions trying to attract investors have had to face fierce competition. Another remarkable change at the end of the twentieth century was the upgrading of knowledge. Success lies in fast accession to knowledge and effective adaptation. However, in the flow of overwhelming information, adjusting the acquired knowledge to one’s goals is equally important. As a result of the expansion of secondary and tertiary education at the end of the twentieth century, a high number of highly qualified employees appeared in the labour market, which − apart from quantity forecasts − appreciates the value of early projections for concrete needs and quality. The results of these needs analyses are essential for all actors of the labour market. Because of the present employee surplus competencies and skills supplementing qualifications and providing competitive advantages for job seekers have gained vital importance in the recruitment process. Competencies helping employability and adaptability have been highlighted in the education and employment policies of the EU focusing on improving competitiveness and the rate of employment. Reducing unemployment is a challenge requiring sizeable efforts and adequate measures from both EU level and member state level administration. To respond to the high level of unemployment in the 1990s, in 2000 the European Council resolved to make the EU the most competitive and dynamic knowledge-based economy in the world capable of sustainable economic growth with more and better jobs and greater social cohesion by 2010. In 2002 a further objective of making Europe the world leader with respect to the quality of its education and training systems was agreed on by the European Council. In terms of enhancing employment the European Union’s activity is primarily based on the European Employment Strategy. The most recent (2005–2008) guidelines of the strategy emphasise the following goals to be integrated in the education strategies of member states: · to improve matching of labour market needs and · to adapt education and training systems in response to new competency requirements generated by economic and technological changes. One of the crucial skills expected of professionals are foreign language competencies which provide competitive advantage for the individuals in the labour market and also for organisations in their international activities. According to research commissioned by the European Union European enterprises lose business opportunities and thus sales because of the lack of foreign language or cross-cultural skills. Another important factor in encouraging the learning of foreign languages is the maintenance of multilingualism and − via the learning of other cultures − the reinforcement of European unity. Implementation of European policies takes place in the member states and regions. In order to maintain and strengthen the competitiveness and social cohesion of Europe the alleviation of regional disparities is essential. One of the priorities and tools of the European regional policy aiming at the convergence of regions is the development of human capital. The development of human capital and economy of a region are interrelated in several ways. The learning motivation and the number of students in schooling are affected by, besides some other factors, the employment and career possibilities in the local economy. At the same time enrolment determines work force skills, labour productivity, and the economic performance of a region. The economic performance strongly influences the quantity and quality of inward migrant employees and allows for further training or cross training activities. A quality improvement in the qualification and skill mix of employees will better the human capital stock of a region or an area. New ideas and technology, modern management strategies and methods are needed to boost a region’s economic productivity. Human capital equipped with up-to-date knowledge is a key factor in integrating new technologies in the economy and working out new, marketable technologies of its own. The territorial concentration of highly skilled professionals will multiply the creation of technological advances. However, highly skilled workforce prefers developed areas. Thus regions with an advanced level development become more developed and lagging behind regions more backward. Supporting the training of professions and skills needed by employers and detected by labour force surveys can stop the vicious circle. Based on research results Hungarian employers are still not satisfied with job seekers’ performance in one of the key labour market competencies for professionals, the knowledge of foreign languages. Hungary possesses an outstandingly poor ranking in this field in Europe; furthermore within Hungary the incidence of foreign language knowledge is lowest in the North Great Plain region. Although human capital equipped with up-to-date competencies would especially be useful for lagging behind regions, since it is an economic factor directly influencing regional competitiveness indicators. Forecasts on labour market needs are used by big business organisations when establishing their research and development strategies and selecting new premises for their activities. Underdeveloped regions in need of investors, like the North Great Plain region in Hungary, could particularly benefit from the improvement of human resources, for this element would make a region more attractive for potential investors offering jobs and higher income, and thus they could improve employment and the general economic development of the region. The analysis of technical literature justified the belief that speaking foreign languages contributes to the competitiveness of employees, (business) organisations, regions and the whole of the European Union. However, achieving this requires a thorough knowledge of employers’ expectations. The primary aim of the empirical research was the analysis of employers’ expectations with the aim of integrating the findings in the foreign/technical language curricula of higher education institutions of the region. The research started with the compilation of a questionnaire to the employers with the purpose of surveying expectations of professional employees in the North Great Plain region of Hungary. Questions referred to qualification demands, extra-curricular competency needs including foreign language skill requirements. Because of the focus on foreign languages directed sampling has been applied, i.e. the survey only involved organisations with international activities requiring foreign language skills. The sample included 112 elements with the following activity distribution: 21.4% agricultural, 14.3% processing industry, 12.5% public administration, 11.6% real estate and other economic services, 9.8% commercial, 9,8% educational, 6,3% logistics, postal and telecommunication services, 4,5% financial, 4.5% catering, 3.6% construction industry and 2,5% energy supply. In respect of the type of ownership 70.6% are private enterprises (50.0% Hungarian, 16.1% foreign and 4.5% partly foreign), 22.3% are government owned and 7.1% are non-profit institutions. As for the number of employees 14.3% employ 1–9 persons, 32.1% 10–49 persons, 33.0% 50–249 persons and 20.6% of the organisations have more than 249 employees. These three categories provided the basis for sub samples. One question asked the representatives of the organisations about the importance of involving employers in curricula planning for higher education institutions. Employers of the North Great Plain region have given a score of 3.9 on a scale between 1 and 5 (4 was the equivalent of very important). In terms of qualification requirements there is a need for professionals with technical and economic/business degree. However, the majority of students in the region study humanities. One question of the survey asked the employers which employee or management skills they expect of professionals. Skills having the possibility to fit in technical language programs have been selected only. The respondents weighted the importance on a scale between 1 and 5. On the basis of the overall results problem-solving skills emerged as the most wanted by employers, with a 4.3 value. Out of the listed skills it was problem-solving again where the difference between the importance and employers’ satisfaction with these skills proved to be the biggest. In terms of competency expectations the highest deviation from the average has been experienced in the case of micro (1–9 employees) and big (employing more than 249 persons) organizations. Significant difference has been found in the evaluation of communication skills by different branches of economy: it was valued highest by organizations in the field of finance and education. Foreign language skills (high level of general language proficiency, high level of vocational language knowledge, good negotiating skills, intercultural competency, confidence and initiative in using a foreign language) have been given nearly equal importance, which is a useful piece of information for course planning. Examining the need for the skills above the following can be established: vocational language knowledge is least needed in education and catering, in other areas average or above average values have been attributed to this skill. High level of technical language skills have most been required by organisations in the field of commerce. In the commercial areas especially in foreign trade language knowledge is almost useless without possessing the special technical terms, being aware of the meaning of clauses and provisions. From among tasks demanding foreign language competencies correspondence and telephoning proved to be the most needed. Regarding the languages currently used English is the dominant one in all branches of the economy in the North Great Plain. The incidence of German and Russian, the second and third most common languages in the labour market, proved to be different in different branches of economy. Although international relations of the region or those of Hungary would not justify the importance of English as the most important foreign language, it still enjoys an outstanding position, reflecting the global tendency of using English as the tool of international communication. Based on the total answers German is the second and Russian is the third most often used foreign language in the region. German has the most frequent incidence in catering and education and Russian in commerce and catering. With respect to foreign language use in the future − apart from the presently used languages in the particular organisation − Russian has been forecasted as the most useful language by employers. However, at the recruitment process English is the primary requirement of 87.9 per cent of employers, which reflects current language use. The most frequent expectation is English at intermediate level. Based on these findings English language command can be considered a key competency in the professional labour market of the North Great Plain region of Hungary. Checking language knowledge has been investigated in organisations with different number of employees and ownership forms. The results showed that the lack of verifying language command in the selection process is most typical in micro organisations (31.2%), then in small organizations (16.6%), while less common in organisations employing 50–249 employees (13.6%) and least typical in big organisations (4.3%). It can be established that checking language knowledge is in inverse proportion with organisation size whereas the verification of language knowledge by exam certificates is in direct proportion with organisation size: the relevant value was 25.0% at micro organisations (1–9 employees), 30.5% at organisations with 10–49 employees, 43.2% at organisations with 50–249 employees and at organisations with more than 249 employees it was 56.6%. 14.3% of employers do not check language command at all, although all organisations participating in the research perform tasks requiring language knowledge. A further 38 per cent of employers simply look at language exam certificates. Unfortunately these facts do not help in enhancing the value of real knowledge or the motivation of the students to gain that. The ownership form of the organisation also influences whether employers check applicants’ language knowledge themselves. It is typical at foreign companies (77.8%) and Hungarian and non-profit organisations also undertake this recruitment task in a fairly high proportion (51.8% and 50.0% respectively). Surprisingly, only 40.0% of partly foreign organisations check actual language command although in theory all of these employers agreed with the preference of real language knowledge to language exam certificates. Government owned organisations are the ones where actual language knowledge is least checked (16%) and the importance of certificates is the highest (68%). On the whole 55% of employers accepted the statement that real language knowledge was worth more than language exam certificates. The theoretical preference of real knowledge was outstandingly high at foreign and partly foreign companies (77.8% and 100%). Hungarian private enterprises attributed a lower significance to this issue, only 51,8% agreed with it, and with non-profit organisations it was even lower (37.5%); the value of this statement was lowest with state institutions (36.0%). The answers and results of foreign companies deserve special attention, as these organisations are the ones which best demonstrate future labour market tendencies. The analysis of both the technical literature and the empirical examinations show that foreign language skills have become key competencies in the labour market and a distinguished factor when evaluating the human capital stock of a region. Since currently the North Great Plain region of Hungary bears a competitive disadvantage this issue should be listed among the priorities of development plans.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A közüzemi vízszolgáltatás regionális szemléletű fejlesztése Debrecen térségébenNagy, Sándor; Baranyi, Béla; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --Mára az ivóvízellátás biztonsága mellett hazánkban is fokozottan előtérbe került a fenntarthatóság elvének érvényesítése, mivel, hasonlóan más európai gyakorlatra, a magyarországi vízművek többsége az utánpótlódást meghaladó mértékben termel ki felszín alatti vizeket. A túlhasználat összetett negatív következményekkel jár, így például a fenntartott hozamú vízkitermeléssel együtt járó üzemeltetési költségek növekedését, a semleges pórusnyomás csökkenésével kimutatható térszínsüllyedést vagy a vízpotenciál csökkenése következtében esetlegesen bekövetkező minőségi változásokat. Emellett nem elhanyagolható a talajvízszintre, és ezen keresztül a felszín feletti ökoszisztémákra gyakorolt hatás sem. Széleskörű vizsgálat alapján Debrecen és régiója tekintetében megállapítható, hogy a környezeti célkitűzésként Víz Keretirányelvben meghatározott „jó állapot” 2017-re elvileg elérhető, ugyanakkor a szükségszerű beavatkozások végrehajtásához az időtényező mellett jelentős anyagi fedezetre is szükség van, amely Magyarország mai gazdasági viszonyai és kilátásai mellett nem elhanyagolható hátráltató tényezőt jelent. Felszíni és felszín alatti vízkészleteink védelmét hatékonyan szolgálta a kommunális eredetű szilárd és folyékony szennyezőforrások felszámolása, illetve a hulladékok és a szennyvíz fenntartott módon történő kezelése, amely Debrecen és térsége esetében egy sikeresnek tekinthető ISPA projekt keretén belül került megvalósításra. Továbbra is megoldandó probléma maradt ugyanakkor a ma a TEVA Gyógyszergyár Rt. üzemi területén található korábbi talajvíz-szennyezés pontos lokalizálása és felszámolása, valamint a csatornázottság kiterjesztése Debrecen zártkerti övezeteire is. A környezeti problémák hatékony, regionális szintű megoldását sürgeti, hogy Debrecen nagyvárosi funk¬ciót tölt be, és jelentős agglomerációs övezet tartozik hozzá. Vízbázisaink védelme és fenntartható hasznosítása felelősségtudatos vízgazdálkodást kíván meg. Debrecent és régióját érintően ennek megfelelő vízhasznosítási tervezet a Debrecen Önkormányzata és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság által kidolgozott CIVAQUA program, amely a Keleti-főcsatorna vizének egyszerre népjóléti, mezőgazdasági és természetvédelmi céllal történő hasznosítását célozza, ugyanakkor a program fő célja a Nagyerdő többcélú vízpótlása, természetes állapotának visszaállítása és megőrzése. Mindazonáltal a CIVAQUA program tudatos és megfontolt lépéseivel Debrecen gazdasági fellendülésére és egyúttal az életszínvonal növekedésére is kedvező hatást gyakorolna. Debrecen és régiója tekintetében fontos felszíni vízbázis a Keleti-főcsatorna, amely jelenleg öntözővíz ellátást, halastói vízellátást, ipari vízellátást, ökológiai célú vízellá¬tást, időszakos belvízmentesítést, nádtermelést és üdülést is szolgál, valamint többek között az EU Víz Keretirányelv irányvonalához igazodva, medréből lakossági ivóvíz kivétel folyik. Vize azonban sérülékeny a szennyező anyagok bejutásának lehetőségéből adódóan, emellett a szakvélemények szerint a csak rétegvíz kitermeléssel történő vízel¬látás a jelenlegi vízigények mellett nem vezetne hosszabb távon potenciometrikus szint¬csökkenéshez. Aktuális és megoldandó probléma a műtárgyak rehabilitációjának szükségessége, az ivóvíz kivétel veszélyeinek mérlegelése, az esetleges belvíz elvezetés szükségessége, illetve a Keleti-főcsatorna hasznosítási lehetőségeinek a jövőbeni kiaknázása. A vízszolgáltatás régiós szinten történő működtetése találkozik Nemzeti Vízstratégia koncepciójával. A szakterülethez kapcsolódó, különböző közgazdasági szabályzóeszközök meghatározó célja a vízkészletek hatékonyabb allokációja és a kezelhetőbb vízhez kapcsolódó kockázatok mellett az, hogy a fenntarthatóbb és megbízhatóbb vízgazdálkodást célzó vízpolitika célkitűzéseit költség-hatékonyabb megoldásokkal lehessen megvalósítani. Kutatásaink során részletesen vizsgáltuk a vízpolitikai programokat és projekteket, valamint jogszabályokat, különös tekintettel a vízbázisaink ökológiai állapotára, a debreceni víztermelés aktuális helyzetére és külföldi, elsősorban holland, már regionalizált vízpolitikai tapasztalatok átvételi lehetőségeire. Értékeltük a hazai, illetve helyi, regionalizált vízpolitika megvalósíthatóságát az ökológiai és gazdasági vonatkozások figyelembevételével, valamint vizsgáltuk az integrált vízgazdálkodás intézményi feltételeit. Alátámasztottuk, hogy van közös nevező a piaci szemléletű vízkitermelés és a fenntartható vízbázisvédelem mind teljeskörűbb érvényesíthetősége között. A közüzemi vízszolgáltatás regionális dimenzióba helyezésének vizsgálatával igazoltuk, hogy környezeti és gazdasági fenntarthatóság szempontjából egyaránt előnyös a jelenleg országosan több száz, az elemzés tárgyát képező, Debrecen agglomerációján túlmutató régióban, illetve Hajdú-Bihar megyében pedig közel két tucat kisebb-nagyobb, döntően települési vízmű szolgáltató cég egy-egy nagyobb működőképes és fenntartható integrált rendszerbe történő tömörítése. By today, beside the safety of drinking water in our country, applying the principle of sustainability increasingly came to the front, since, like other European practice, the majority of the Hungarian waterworks exploits groundwater exceeding the recharge of groundwater concentration. The overuse involves complex negative consequences, such as increased operating costs associated with the sustained water yield, the decreasing of the ground level, proved by the reduction of the neutral pore pressure, or might lead to a decline in water quality due to potential changes. In addition, the impact on the groundwater level is not negligible, and through it the impact on ecosystems over the surface either. Based on an extensive study of Debrecen and its region can be confirmed that the “good status” allocated in Water Frame Directive as an environmental objective can be available by 2017 theoretically, but significant financial cover and time factor are needed to implement the necessary actions, which is not a negligible hindering factor in Hungary beside today's economic conditions and prospects. The elimination of the solid and liquid polluntant sources of communal effectively served the protection of surface and ground water resources, respectively sustained manner in the treatment of waste and wastewater, which has been implemented within a successful framework of an ISPA project in Debrecen and its area. At the same time, there is a problem to be solved, namely, to localize precisely and liquidate the previous groundwater pollution in the field of TEVA Pharmaceuticals Ltd., as well as to extend sewage to Debrecen enclosed garden zones. Debrecen holds metropolitan function and significant agglomeration belongs to it and this urges the effective, regional solution of environmental problems. The protection and sustainable use of water resources requires good awareness of water management. Debrecen and regions concerning the corresponding water use project developed by the Debrecen Government and the Tiszántúli Water Directorate, CIVAQUA program that aims the utilization of the East Main Canal water simultaneously with social welfare, agricultural and conservation purposes, but the main aim of the program is the multi-purpose water supply of the Great Forest, restoration and conservation of its natural state. However, the program CIVAQUA can have a positive impact with its conscious and deliberate steps in Debrecen's economic recovery and at the same time increase the standard of living. The East Main Canal is an important surface water resource in point of Debrecen and its region, which currently provides irrigation water supply, fishpond watet supply, industrial water supply, ecological water supply, periodic inland inundation release, reed growth and holidays, as well as residential drinking water abstraction is going on according to the EU Water Framework Directive trend. However, its water is vulnerable because of the pollutants and according to the experts the exploitation of layer water supply would not lead to long term potentiometric level reduction under the current water demands. The need for rehabilitation works of art is an actual problem to be solved, discretion of risks of drinking water exploitation, the need to drain any inland inundation and the future exploitation of the opportunities of the Eastern Main Canal. The regional level operation of water supply meets the National Water Strategy concept. The aim of the different economic regulating sources beside the more effective allocation of water resources and the risk associated with the manageable water is to achieve the objectives of the sustainable and more reliable water management with cost-effective solutions. In our research we thoroughly studied the water policy programs and projects, as well as the legislation, particularly with regard to the ecological status of water resources, the current situation of water growth in Debrecen and the possibility of taking over the foreign, especially Dutch, regionalized water political experiences. We have evaluated the viability of the domestic and local regionalized water policy taking into account the ecological and economic aspects and examined the institutional conditions of the integrated water management. We have confirmed that there is a common denominator between the market-oriented water exploitation and sustainable water resource protection. We have examined the public water service in regional dimension and thus we have confirmed that as for the environmental and economic sustenance it is profitable to compact mostly the municipal water works service companies under analysis, which are nationally hundreds and beyond Debrecen agglomeration and in Hajdú-Bihar county nearly two dozens, into more viable and sustainable integrated system.Tétel Szabadon hozzáférhető A magyar agrárgazdaság társadalmi megítélésének vizsgálata tömegkommunkációs tartalomelemzéssel 1957-2005 közöttMóré, Marianna; Baranyi, Béla; Interdiszciplináris: agrártudományok és természettudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar--DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar--ÖSSZEFOGLALÁS Magyarországon a tömegkommunikációs tendenciák vizsgálatát az 1980-as évek végén a Tömegkommunikációs Kutatóközpont munkatársai kezdték meg. Az első nagy terjedelmű értekezés Kováts Ildikó „Az ökológia kérdései a sajtóban” c. kiadványa volt. A gazdálkodás témakörét kutató első analízis 1987-ben ugyancsak a Kutatóközpont gondozásában jelent meg: „A tömegkommunikáció gazdasági közlései” címmel. A kutatók azt elemezték, hogy a gazdasági propaganda hogyan stimulálta a közvéleményt, milyen reakciókat váltott ki a lakosság körében. A mezőgazdaság társadalmi megítélésének szerepét ez a tanulmány külön nem érintette, a gazdálkodás egyik részterületeként, a többi gazdálkodási témakörrel azonos tartalmi mutatók alapján tettek megállapításokat az agrárágazat megítélésével összefüggésben. A gazdálkodás témakörét elemző átfogó kutatás a rendszerváltozás óta sem készült; a sajtó közléseinek a mezőgazdaság társadalmi megítélésben betöltött szerepét pedig még rövidebb elemzések sem vizsgálták. Az utóbbi években a médiakutatás tartalomelemzéses módszerét leginkább a marginális csoportok és kérdések sajtómegjelenésére, valamint a politikai nyilatkozatok, dokumentumok vizsgálatára használták fel. A dolgozatom tárgyát képező tömegkommunikációs elemzés célja annak megállapítása volt, hogyan választ a sajtó a mezőgazdaság kapcsán a különböző események, eredmények, gazdálkodási témakörök között, és ezeket hogyan terjeszti a társadalomban. A tendenciaszerű együttes előfordulásokat kerestem azért, hogy bemutassam: a magyar sajtó milyen szerepet játszik a mezőgazdaság eredményeire és problémáira adott társadalmi válaszok kialakításában, és ezzel hogyan hat az agrárágazat társadalmi-gazdasági megítélésére. Az irodalmi áttekintés alapján azt a következtetést vonom le, hogy a tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamatainak sajátos formája. A tömegkommunikációs eszközök által közvetített üzenetek a fogyasztási cikkekhez hasonlóan tömegcikk jellegűek, amelyeket tudatosan megépített, professzionális hálózatokon, és személyek közreműködésével juttatnak el a címzettekhez. A tömegkommunikáció és a politika kapcsolatrendszerénekt elemezve úgy vélem: a tömegkommunikáció, a tömegkommunikációs eszközök fontos szerepet játszanak a közéletben, a politikában. Közvetítő szerepet töltenek be a politika szereplői és az állampolgárok, a választók között. Magyarországon a politika és a tömegkommunikációs eszközök kapcsolatának írásos dokumentumai 1956-1959 között alakultak ki. Ezekben a dokumentumokban állandó elvként több mint 30 évig fenntartotta magát a hatalmi szempont, s elsősorban arra koncentrált a politika, hogy a tömegkommunikáció intézménye hol helyezkedjen el a politikai intézményrendszeren belül, hogyan biztosítható a hierarchikus irányítás, a működés feletti kontroll. Változó elvként figyelhető meg a politika és a társadalom viszonya, a párt és a tömegek kapcsolattartásának módja, a közvéleményről, a társadalom strukturális- értékrendbeli összetételéről vallott felfogás. Az 1989-es rendszerváltás után a politika és a tömegkommunikációs eszközök alárendelt kapcsolatára utaló dokumentum nem található a kormányhatározatokban, ugyanakkor fontos tény, hogy a médiatörvény elfogadásával a közszolgálati médiumok feletti ellenőrzés jogát a kuratóriumokon keresztül mégiscsak megtartotta a politikai elit. A hatáselméletek ismeretében úgy vélem, hogy a média befolyásoló ereje abban rejlik, hogy az általa kibocsátott információmennyiség a befogadó közönség kulturális környezetének állandó és szerves összetevőjévé válik. Ebből, a részben a tömegkommunikáció által előállított és fenntartott kulturális környezetből az egyén nem vonhatja ki magát, s bár nem kell, hogy elfogadja a tartalmakat, vagy magáévá tegye azt, attitűdjeit, véleményeit mégis azokhoz méri. Az elméletek ismeretében állítom: a sajtó elvitathatatlan szerepet játszik a közéleti-gazdasági folyamatok társadalmi megítélésében. Kutatási célom megvalósításához a tartalomelemzés technikáját találtam megfelelőnek. A tartalomelemzés alkalmas a médiatermés leírására és összehasonlítására a társadalmi valósággal, lehetőséget teremt arra, hogy a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos üzenetek visszatérő sajátosságai alapján vonjak le objektív következtetéseket az agrárágazattal kapcsolatos vélemények alakulásáról. Kutatásom elvégzéséhez a mezőgazdaság témakörének elemzésére alkalmas kategóriaszótárat alkottam. Azt vizsgáltam, hogy a Magyar Mezőgazdaság, a Hajdú-Bihar megyei Napló és a Népszabadság milyen gyakorisággal foglalkozott a mezőgazdaság néhány területével, a gazdálkodási folyamat főbb fázisaival. A nagy terjedelmű közlésszám miatt a három sajtóorgánumban releváns szakaszként az adott év június 1. és október 31. közötti időszakára eső, aratással és betakarítással kapcsolatos közléseket elemeztem. Az aratás és betakarítás témaköréhez kapcsolódó 700 cikk tartalomelemzéses vizsgálatával az alábbi eredményekre jutottam: Az összehasonlító elemzéséből megállapítható, hogy a vizsgált három sajtóorgánum lényegében egységes jelleget mutat a kategóriák gyakoriságában. Legmagasabb a gyakorisága a termelés leírásával összefüggésben lévő kategóriáknak (mennyiség, minőség, gazdaságosság, időjárás). Ezt követi a személyi tényezők (munkaerő, negatív élethelyzet, pozitív élethelyzet) egységének gyakorisága. A társadalmi fogalomkörbe rendezhető kategóriák (emberek személyes viszonyai, politika, tudomány) a személyi tényezőkhöz képest a közlések harmadában jelenik meg. A három sajtótermék közül a legtöbbször a Népszabadságban fordultak elő társadalmi fogalmak. Jelentős még a negatív fogalomkörbe sorolható kategóriák (mezőgazdaságból élők negatív élethelyzete, hiány) gyakorisága. Negatív közlések leggyakrabban a Hajdú-Bihar megyei Naplóban jelentek meg. Legalacsonyabb a gyakorisága a pozitív fogalomkör (mezőgazdaságból élők pozitív élethelyzete, bőség) elemeinek. A tendenciaszerű együttes előfordulások megállapításához a három média egységes elemzését végeztem el. A teljes vizsgált időszakot tekintve megállapítottam, hogy magas gyakorisággal fordulnak elő a közlésekben a mennyiség, a minőség, az időjárás és a mezőgazdaságból élők élethelyzetére utaló negatív tartalmak. A teljes vizsgált időszakban csak nagyon alacsony gyakorisággal fordul elő a tudomány és az emberek személyes viszonyait tükröző mezőgazdasági tartalmak kategóriája. A termelés leírásával összefüggésben lévő fogalmak magas gyakorisága az újságolvasóban azt a látszatot kelti, hogy a mezőgazdaság elsősorban mennyiségi kategória, társadalmi megítélésének természetes velejárója teljesítményének értékelése. Az együttes elemzés évenkénti bontása alapján megállapítottam, hogy az újságírói stílus, és 6 kategória (mennyiség, minőség, gazdaságosság, munkaerő, politika, mezőgazdaságból élők negatív élethelyzete) gyakorisága eltér a rendszerváltás előtt és a rendszerváltás után. Az egypártrendszer idején a tömegkommunikációs alapelvekhez való igazodás, a propaganda elvárások teljesítése megszabta, hogy miről és milyen stílusban írtak az újságírók. A vizsgált időszak első periódusában - 1987-ig - az elemzett tömegkommunikációs eszközök a munkaerő, minőség, a mennyiség és az időjárás kategóriáját tartották elsősorban napirenden. A szerkesztőségek nem fordítottak figyelmet a gazdaságosság, a tudomány, a bőség, a hiány és az emberek személyes viszonyait tükröző mezőgazdasági tartalmakra. A gazdálkodási folyamat fázisait illetően legszívesebben az eredményekről írtak: elsősorban a gazdálkodási sikereket, a gépesítés fontosságát és a mennyiségi növekedést emelték ki. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos személyi tényezők közül a munkaerő kategóriájába tartozó fogalmak említése a leggyakoribb. Az elemzésből azt állapítottam meg, hogy a vizsgálat első periódusában a mezőgazdaságból élők élethelyzetével összefüggésben lévő kategóriák elemeivel a közlések közel 10%-ában foglalkoztak a lapok. Az elemezett közlések 6,7% a pozitív kontextusba helyezi a mezőgazdaságból élőket. Az újságcikkek 9,5%-a említ negatív fogalmakat a mezőgazdaságban dolgozókról, de csak elvétve jelentek meg olyan újságcikkek, amelyek a termelőszövetkezetekben dolgozók valódi gondjairól tudósítottak. A közvéleményt leginkább érdeklő témakörnek, az emberek személyes viszonyait tükröző fogalmaknak nem tulajdonítanak jelentőséget a lapok. A tudomány eredményeinek a mezőgazdasági termelésbe való beépülése alacsony gyakorisággal szerepelt a tömegkommunikációs eszközökben, de még így is több mint kétszerese a kategória előfordulása a rendszerváltás utáni gyakoriságnak. A rendszerváltás után megjelentek az elemző, a több szempontot is vizsgáló írások. A hibák, a gondok, a botrányok napirenden tartása már nemcsak a valóság visszatükrözésének, hanem a példányszám emelése, de legalább szinten tartása elvének teljesítése mentén történik. A rendszerváltás utáni években dominánssá válnak a mennyiség, a mezőgazdaságból élők élethelyzetére utaló negatív tartalmak, és a politika kategóriájának gyakorisága. A negatív élethelyzetet leíró fogalmak előfordulása 1993-tól háromszor nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint a rendszerváltás előtt. Csak kevés jelentőséget tulajdonítottak a közlésekben a munkaerő, a gazdaságosság és a mezőgazdaságból élők élethelyzetére utaló pozitív tartalmaknak. Az összes közlésben lényegében értékelhetetlen gyakorisággal (1% alatt) szerepel a tudomány kategóriáját érintő tartalmak említése. A rendszerváltás utáni években az összes elemzett cikk 19,3%-a tartalmaz negatív fogalmat. A vizsgált újságcikkek 6,3%-ban szerepel a mezőgazdaságban élőkkel kapcsolatban pozitív tartalom. A gazdálkodással kapcsolatos társadalmi fogalmak közül csupán a politika kategóriájának említése figyelemreméltó: a közlések 9,3%-a utal a politikára, míg a rendszerváltás előtt ez az érték 6,5%. A hatáselméletek és saját kutatásom alapján azt a következtetést vonom le, hogy a mezőgazdaság társadalmi megítélésével kapcsolatban a többségében kedvezőtlen jelenségeket hangsúlyozó tömegkommunikációs összkép szerepet játszhat a negatív benyomás hosszú távú fennmaradásának. SUMMARY The analysis of the mass media’s tendencies was started in Hungary by the Mass Media Research Center (Tömegkommunikációs Kutatóközpont) in the late 1980’s. The first great volume paper was written by Ildikó Kovács entitled The Qestions of Ecology in the Press („Az ökológia kérdései a sajtóban”). The first analysis dealing with the topic of farming was also published by the Mass Media Research Center. The researchers were analyzing how the propaganda was stimulating the public opinion, what effects did it have on the people. It did not touch upon the role of the social judgment on agriculture by itself, however as a subfield of farming, they gave statements about this judgement based on identical content indicators. An overall analysis on the topic of farming has not yet been made since the change of regime; furthermore, about the social judgement on agriculture have not yet been examined by shorter analyses. In the latter years the content analysis method of the media research were mostly used in order to publish about marginal groups and questions, political declarations and examining documents. The topic of my paper is the analysis of the mass media. I wanted to find out how the press chooses between the different events, results, farming topics, and how does it spread these topics in the society. I was looking for the tendency-like common incidences in order to present the role the Hungarian press was playing to form the public opinion about the results and problems of agriculture and how does this affect the public opinion of farming. Based on the literary overview I deduct the inference that the mass communication is a specific form of the society's communicational processes. The messages mediated by the devices of the mass media are similar to consumer goods, because they get to the addressees via professional networks and a lot of people are collaborating to deliver those things. Having analyzed the connections between politics and mass media, the devices of the mass media play an important role in public life, in politics. They play a role between the actors of politics and the citizens. In Hungary, the written documents about the devices of the mass media were emerging between 1956 and 1959. The viewpoints of the powers that be were maintained for 30 years concentrating on the standpoint of the media in the political institution and securing the hierarchical control above the performance. The relationship between politics and the society can be observed as a changing principle, that is how the party kept in contact with the masses (through the press), the society’s structural notion gave evidence about this combination in the scale of values. After the 1989 political transformation there was no document in the government regulations indicating the subordinate connection between the mass media and politics, at the same time, it is an important fact, that having accepted the media laws, the political elite kept to itself the right of checking the public service media through the advisory boards. In view of the effect theories, I think that the media's influencing strength resides in the fact that the information quantity emitted by it becomes the audience's cultural environment’s integral component. From this environment generated and maintained by the mass media the individual may not back out, although he does not have to accept the contents and make them his own, still his attitudes, opinions are measured against this. I claim it in the knowledge of the theories: the press plays an indisputable role in the social standing of the public-economic processes. To accomplish my research aim I found the technique of the content analysis suitable. Content analysis is suitable for the description of the news and it can be compared with the social reality, and it also creates an opportunity to draw objective conclusions about the recurring peculiarities of the messages which are connected to agricultural production. To accomplish my research, I made a predicamental dictionary which is suitable for analyzing the agricultural theme. I examined how often the Hungarian Agriculture (Magyar Mezőgazdaság), the Journal of Hajdú-Bihar County (Hajdú-Bihar megyei Napló and the Népszabadság attended to some fields of the agriculture and the headlines of the farming procedure. Because of the great number of communication, I analyzed the bulletins in these three organs about reaping and gathering between the relevant period 1st of July and the 31st of October. The result of examining 700 bulletins about reaping and gathering with the content analysis was the following: • It is ascertainable according to the comparative analysis of the three organ, that they all show the same affinity in the prevalence of the predicaments. The highest prevalence has the predicaments prescribing the procedure of the production (amount, quality, economy, weather). The next is the prevalence of the personal factor (labour-power, negative or positive walk of life). The predicaments belong to the sociality topic in accordance with the personal factor appear only the third of the bulletins. From the three organ, the Népszabadság contains mostly sociality topics. The prevalence of the negative bulletins are also considerable (the negative walk of life of the people living on agriculture, absence). The negative bulletins appears mostly in the Journal of Hajdú-Bihar County. The positive bulletins are the rarest (the positive walk of life of the people living on agriculture, abounding). • To determine the tendency of the aggregate appearance, I analyze the three organs organically. According to the whole examined period I determined, that the negative extent concerning the amount, the quality, the weather and the walk of lie of the people living on agriculture. The predicaments like science or personal contacts appear rarely in the whole examined period. The high prevalence of the definitions about the description of the farming procedure make it appear for the reader that the agriculture is primarily an amount predicament and its social discretionary’s natural incident is to appraise its achievements. • According to the annual dissociation of the aggregate analysis I determined that the prevalence of the journalist style and the six predicaments (amount, quality, economy, labor-power, politics, the negative walk of life of the people living on agriculture) differs before the change of regime and after that. • In the time of the socialism adjusting to the principles of the mass communication and fulfilling the propaganda requirements dictated the extents and the writing style of the journalists. In the first half of the examined period – until 1987 – the analyzed mass communication tools holds on agenda primarily the predicaments of labor-power, quality, amount and weather. The newspapers did not take account of the agricultural topics affecting economy, science, abounding, absence or personal connections. In connection with the phases of the farming procedure they usually wrote about the results: they emphasized essentially the economic successes, the importance of the machinery and the increasing amounts. From the personal topics in connection with the agricultural raising the most frequently mentioned is the definition about labor-power. In accordance with my analysis, I determined that in the first period of the examination about 10 percent of the newspapers’ bulletins deals with topics about the walk of life of the people living on agriculture. 6,7 percent of the analyzed bulletins write positively about the people living on agriculture. 9,5 percent of the bulletins mention negative things about them, but only very rarely appear bulletins about the daily problems of the collective farmers. To the articles about personal connection, for which the public is mostly interested in, the newspapers do not attach significance. The infiltrate of the scientific achievements into the agricultural raising appears occasionally in the mass media, but it is twice more appearance like in the period after the change of the regime. • After the change of the regime appear the analyzing bulletins which examine more aspects. Holding on agenda the mistakes, the problems, the scandals is not only happens with the aim of reflecting the real world, but with the aim of increasing or keeping the level of the printing-number. In the years after the change of the regime the predicaments of the amount, the negative walk of life of the people living on agriculture and the politics dominate. The topics describing the negative walk of life appear three times more from 1993 like before the change of the regime. Only little significance was attached to the topics about the labor-power, the economy or the positive walk of life of the people living on agriculture. The mention of the predicament of science in the examined bulletins is essentially unappraisable, the theme appears under 1 percent. • In the years after the change of the regime from the whole examined bulletins, 19,3 percent contain positive definitions. 6,3 percent of the analyzed bulletins has positive extent about the people living on agriculture. From the social definitions of the economy topic only the politics is recordable: 9,3 percent of the bulletins mention politics, while this rate was 6,3 percent before the change of the regime. • According to the action theories and to my research I conclude that the mostly adverse affect emphasized by the mess communication in connection with the social discretion of the agriculture can administer the long-keeping existence of the negative table.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Párhuzamos társadalmak – szegregációs és integrációs folyamatok HajdúböszörménybenMező, Barna; Baranyi, Béla; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --A disszertáció alapvető célkitűzése, hogy feltérképezze Hajdúböszörmény szegregátumait, vagyis azokat a főként külső városrészeket, amelyekben az alacsony státuszú népesség aránya meghaladja a 40%-ot. Kutatásunk előzményeiként azok a helyi vizsgálatok említhetők meg, amelyek az egészségügyi és szociális-jövedelmi helyzet, illetve bűnözés területén mérték fel a társadalmi kirekesztettség által leginkább érintett csoportokat és városrészeket. A kutatás során felhasznált módszerek közül ki kell emelnünk azokat az empirikus vizsgálatokat, amelyek alapját prominens személyek körében elvégzett interjús vizsgálat képezte. A több tucatnyi megkérdezett úgy lett kiválasztva, hogy pontos képet kaphassunk a település minden egyes szegregátumáról, szociális, oktatási, ingatlanpiaci szempontból egyaránt. A szegregátumok ingatlanpiaci viszonyait az önkormányzattól kapott háttéranyagok feldolgozásával egészítettük ki. Mindezeket a Nagy-Bocskai-kert, illetve a Lorántffy-kert terepbejáráson alapuló részletes ingatlanfelmérése teszi még teljesebbé. A primer adatgyűjtés mellett szekunder adatfeldolgozást is végeztünk. A demográfiai, gazdasági, szociális és egyéb adatok összegyűjtésére felhasznált források közül külön ki kell emelnünk a TeIR és a KSH T–Star adatbázisait, valamint a Hajdúböszörmény Város Önkormányzata által átadott adato¬kat és dokumentumokat. A kutatás során bizonyítást nyert, hogy Hajdúböszörmény sajátos térszerkezeti pozíciója és településmorfológiai adottságai jelentősen elősegítik a szegregációs folyamatok beindulását és fennmaradását, az utóbbi évek-évtizedek kedvezőtlen, főként a legszegényebb rétegeket rosszul érintő gazdasági-társadalmi változásai pedig fel is erősítették azokat. Az interjúkból sokszínű kép rajzolódik ki a helyi társadalom szemében a vizsgált területen a szegregációs folyamatokról, amely a helyi underclass népességet illeti, melyben a cigányok aránya számottevő. A legtöbb esetben érzékelhető volt a gyakorlatilag évszázados múltra visszatekintő „cigány-paraszt” szembenállás máig is érvényesülő, sőt, bizonyos értelemben felerősödő hatása. A rejtett vagy éppen nyílt konfliktust az eltérő életmódból eredő eltérő térhasználat váltja ki. Összességében tehát kijelenthető, hogy az élet- és boldogulási feltételek valóban igen szoros összefüggésben állnak az egyes városrészek elhelyezkedésével, az általuk biztosított lakhatási lehetőségekkel. A szőlőskertek társadalmi szerkezete nagyon sok kedvezőtlen vonást mutat, és determinálja a problémák újratermelődését, a feszültségek fokozódását. A térbeli és társadalmi szegregáció jegyei tehát már hosszabb ideje szemmel láthatóak, és a jelenlegi feltételek mellett további erősödésük prognosztizálható. A basic objective of the dissertation is to map the segregated parts of Hajdúböszörmény, i.e. those, mainly outer city parts in which the proportion of the population with low social status exceeds 40%. As the direct preliminaries of our research, we must mention those surveys which, on the basis of different aspects (especially health and social and income positions, and also crime), assessed the groups and city parts most affected by social segregation. Among the methods used during the survey we have to mention those empirical researches that were based on an interview session made with prominent persons. The many dozens of interviewees were selected in a way that we got a precise picture of each segregated area of the settlement, both from social, educational and real estate market aspects. The descriptions illustrating the real estate market conditions of the segregated parts were complemented by the processing of background materials received from the municipal self-government. These were made even more complete by the in-depth real estate survey built on walking the so-called Nagy-Bocskai-kert (Great Bocskai Garden) and the Lorántffy-kert (Lorántffy Garden). In addition to primary data collection we of course processed secondary data too during our work. From among the sources used for the collection of demographic, eco¬nomic and other data, we have to mention the databases of the systems called TeIR (National Spatial Development and Planning Information System) and the so-called T–Star databases of the Hungarian Central Statistical Office, also the different data sources and documents provided for us by the municipality of Hajdúböszörmény. During the survey it was evidently proved that the peculiar spatial structural position and the settlement morphological features of Hajdúböszörmény significantly contribute to the start and persistence of the segregation processes, and also that the unfavourable socio-eco¬nomic changes of the least years or decades, having a negative impact on the poorest layers, have amplified these processes. The findings of the interviews reveal a rather varied picture of how the local society sees the integration and segregation processes of the Gipsies, especially as regards the reasons for that and the possible solutions. In most cases we could feel the still alive, in fact, in certain sense intensifying “Gipsy–peasant’ opposition that has a century of tradition. The hidden or even open conflict is created by the different spatial uses coming from the different lifestyles. On the whole we can say then that the conditions of living and getting ahead do correlate strongly with the location of the respective city parts and the conditions of living provided by them. The social structure of the vine gardens shows a lot of unfavourable features and determines the recreation of the problems and the intensifying of the tensions. The signs of spatial and social segregation have been clearly visible for a longer time and the present conditions forecast their further worsening.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A szakosított szociális ellátórendszer paradigmaváltása Hajdú-Bihar megyébenVerdó, György; Baranyi, Béla; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --A rendszerváltás óta komoly változások zajlottak a szociális védelem területén, ez ta¬gadhatatlan. A leginkább kézzelfogható változás magának a szociális szférának az exp¬licit megjelenése volt. A szociális ellátórendszer alig húsz éven keresztül többé-ke¬vésbé kiépült, ugyanakkor sok olyan település, főleg kistelepülés van az országban, ahol nem jutnak érdemi védelemhez a rászorulók. A nagymértékben decentralizált magyar szoci¬ális ellátórendszerben a szolgáltatások sok térségben szétaprózódottak, hiányzik a kapa¬citások területi összehangolása, a különféle szol¬gáltatások nem kapcsolódnak egymás¬hoz. Az elaprózott önkormányzati rendszer valamint a települési lakosságszámtól függő szolgáltatásbiztosítási kötelezettség azt eredményezte, hogy a szolgáltatások ép¬pen a legelmaradottabb térségekbe nem jutnak el. Így sérül a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés elve, mely egyértelműen strukturális okokkal magyarázható. A magyar közigazgatás sajátos struktúrája miatt a szociális szféra, és azon belül a szociális szolgáltatások a központi kormányzat és az önkormány¬zatok sajátos konfliktu¬sának áldozatává vált. A forráselosztások rendszere 2011. dec¬ember 31-ig „megfele¬lően” átláthatatlan, és homályos volt ahhoz, hogy pontosan ne lehessen tisztán látni fi¬nanszírozási kérdésekben. Még nehezebben működik az egyes kötelezettségek számon kérhetősége, nem teljesen függetlenül a finanszírozási rendszer átláthatatlanságától. A normatív finanszírozás mára kialakult rendszerének a megváltoztatása olyan mér¬tékben érinti a szociális szolgáltatások irányítási–szervezési–működési rendszerét, a központi állam – helyi önkormányzatok – civil szerveződések felelősségi viszonyait, hogy e finanszírozási mód megváltoztatása reformléptékű mun¬kálatokat és lépéseket igényelt. Az elmúlt évtizedekben továbbéltek az alkotmányos jogállamban már nem tartható tévhitek és tendenciák, a központi állam nyitott, decentralizált és átlátható mű¬ködési módjának a kialakítására vonatkozó próbálkozások helyett (Győri – Mózer, 2006). A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat 2007-ben, az országban egyedülálló módon, megkezdte a szociális intézményrendszere teljes átalakítását a megtakarítás szemléletű, gazdaságos működtetés érdekében. A megyei önkormányzat először a tulajdonában lévő meglévő négy fenntartó gazdasági társaságot vonta össze két gazdasági társaságba, majd a jogutód gazdasági társaságok fenntartásába helyezte a még önkormányzati fenntartású intézményeit. A két nonprofit kft. összesen nyolc intézmény fenntartását látja el. A me¬gyei önkormányzat ezzel végrehajtotta a hatékonyabb feladatellátás érdekében az in¬tézmé¬nyek által nyújtott szolgáltatások racionalizálásával a szociális intézmények szer¬vezeti integrációját a meglévő gazdasági társaságok rendszerébe (Verdó, 2011). A szociális szféra és igazgatás középirányító szervezeti rendszere sem volt jelen 2012-ig, amikor is a középszintű közigazgatási, térségi szerepek újraértelmezése, végső soron a köz¬igazgatási rendszer regionalizálása az intézményfenntartó feladatok újjá¬szervezését hozta magával. A váltakozó intenzitással zajló, ellentmondásoktól és vi¬ták¬tól sem mentes átalakulás ma sem zárult le. Az új kihívás, a középszintű közigazga¬tás megszervezéséhez hozzákapcsolható működési terület és az illetékesség meghatáro¬zása új megoldásokat követel meg a regionális illetékességű államigazgatási szervek szerep¬körének, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó intézményfenntartó rendszer átala¬kításá¬ban, a keretek létrehozásában, a területi feladat- és hatáskör telepítésében, műkö¬dési feltételek kialakításában és tevékenységük széleskörű reformjában. A szociális szakellátást nyújtó intézményrendszer fenntarthatósága érdekében, szak¬mai indokok és területi elv alapján, 2012–2013. év folyamán átgondolásra került a két fenntartó gazdasági társaság (Bihari Szociális Nonprofit Kft. és Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft.) költségvetési intézmények integrált szervezeti keretek között való mű¬ködtetése. Az összevonás eredményeként egy integrált intézmény látná el a fenntartói feladatokat mind a nyolc intézményben 11 telephelyen. A fenntartói feladatok között szerepel az intézményi gazdálkodás és működés törvé¬nyességének biztosítása, az intézmények szakmai munkájának az irányítása, egységes gazdálkodás kialakítása, pályázatok koordinálása, ellátotti pénzkezelés, munkáltatói jogok gyakorlása, ellátotti érdekvédelem, szakemberek továbbképzése, intézményi do¬kumentumok (SZMSZ, Házirend, Szakmai Program) elkészítése. Az intézményi integráció az intézményrendszer további működtetésének a megfele¬lőbb átláthatóságát, egységes irányítását eredményezheti. Továbbá az egy társaságban való működtetés lehetőséget ad arra, hogy a meglévő két fenntartó által működtetett ellátási formák különböző finanszírozásából adódó működtetési egyenlőtlenségeket megszüntesse. A szociális intézmények gazdasági társaságok fenntartásában történő működtetése átláthatóbb, rugalmasabb, megtakarítás szemléletű működtetést tesz lehetővé, ezért hosszú távon javasolt ennek a rendszernek a megtartása. Azonban a fent leírt okok miatt a finanszírozás tekintetében feltétlen átgondolást igényel, hogy az állami tulajdonú, köz¬feladatot ellátó gazdasági társaságok, mint a Bihari Szociális NKft. és a Hajdúsági Szo¬ciális NKft. különváljon a civil szektortól vagy legalábbis külön elbírálásban részesül¬jön azoktól a nonprofit szervezetektől amelyek hasonlóan szociális ellátást nyújtanak, de önként vállalt feladatként és nem állami tulajdonúak. Lehetővé kellene tenni az em¬lített gazdasági társaságok számára, hogy a finanszírozásuk elérje legalább azt a szintet, melyet egy hasonló feladatot ellátó költségvetési szerv részére folyósítanak. A Hajdú-Bihar megyei tapasztalatok alapján elmondható, hogy az önkormányzati szociális intézmények gazdasági társaságokká történő átszervezése a szakmai és a gaz¬daságos működés tekintetében hatékony volt. A tapasztalat azt mutatta, hogy a gazda¬sági társaságok, mint szociális intézmény fenntartók, a szakmai követelmények érvé¬nyesítése mellett, gazdaságilag hatékonyabban, kevesebb önkormányzati támogatással is jól tudtak működni. A gazdasági társaság, mint működési forma célszerűnek és finan¬szírozhatónak mutatkozott a szociális feladatok ellátásában. A társadalom számára a szociálpolitika és a szociális intézményrendszer a társadalmi problémákat, nehézségeket utólag enyhítő, azokat megelőzni nem tudó, a gazdaság nö¬vekedését visszahúzó, „pénznyelő” intézményrendszert jelentette. Osztom azoknak a véleményét, mely szerint a szociálpolitika produktív, a gazdaság versenyképességéhez aktívan hozzájáruló tényező, amely a megfelelő szintű emberei erőforrások fenntartása érdekében: figyelemmel kíséri annak alakulását, megkísérli megelőzni károsodását, valamint a kockázatok bekövetkeztekor hatékony védelmet nyújt. A szociálpolitika közös társadalmi értékek mentén aktívan avatkozik be a közös¬ség által elismert szükségletek kielégítése, kockázatok megelőzése, csökkentése; a tár¬sadalmi humántőke lehető legjobb újratermelődése; valamint a társadalom hosszú távú fennmaradását biztosító népesedési helyzet javítása érdekében. Ehhez olyan szociálpo¬litikára van szükség, amely nem kiszorítja a helyi közösségek erőforrásait, kezdemé¬nyezőkészségét, hanem azokra építve segíti a helyi szociális kohé¬zió erősödését. Az intézményfenntartói rendszer átalakításának 2012. januárjától gyakorlatilag is megvalósított reformját sajátosan és jelentős mértékben meghatározza az a magyaror¬szági regionalizálási folyamatban bekövetkezett új hangsúlyeltolódás, amely a nagyré¬giók mellett és/vagy helyett a területfejlesztési feladatokat, jórészt gazdasági megfon¬tolásokból is a megyei önkormányzatokhoz helyezi át, miközben azokat igyekszik te¬hermentesíteni az intézményfenntartói jogkörök és feladatok alól. A közigazgatási tar¬talmuktól és intézményfenntartói szerepüktől tehermentesített megyei önkormányzatok egyre inkább a területi fejlesztések és a területi politika regionális főszereplői lesznek, miközben a hajdan volt közigazgatási funkciók, illetve a korábbi regionális (nagyrégiós) jellegű intézmények és intézményfenntartói feladatok egy része a 2011. január 1-jével életre hívott megyei kormányhivatalokhoz, a megyei önkormányzatok kezében lévő intézményfenntartói feladatok pedig a 2012. január 1-jétől megszerveződő megyei in¬tézményfenntartói központokhoz kerültek át a novemberben elfogadott 2011. évi CLIV. törvény és a 258/2011. (XII.7) Kormányrendelet alapján. A törvény célja a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat mara¬déktalanul biztosító állam működési feltételeinek a megteremtése. A jogalkotó a területi és helyi közigazgatási rendszer megújításával magasabb hatékonyságot, átlátható struktúrát, az ellátási színvonal egységességét, valamint az intézmények hatékonyabb, költségtakarékosabb fenntartását kívánta elérni. Ilyen előzmények után a korábbi szélesebb hatáskörű önkormányzatok kezelésében tulajdonképpen csak a megyei szintű területfejlesztési feladatok tervezése és végrehaj¬tása maradt. A megyei önkormányzatok feladatainak funkcióváltását elrendelő nemrég született kormánydöntés szerint a területi tervezés teljes mértékben a megyei önkor¬mányzatok feladata lesz, hiszen e szervezetek tudnak megalapozott stratégiát alkotni a saját térségükben, amellyel elkerülhető, hogy a korábbi évekre jellemző módon ötlet¬szerű fejlesztések valósulhassanak meg. Így a megyei önkormányzatok a területi fej¬lesztések főszereplőivé válnak, mert ezáltal helyezhetők ki a források a legeredménye¬sebben és a leggyorsabban az egyes térségekbe. A megyei önkormányzat az elkészített megyei területi terv alapján projektgazdákat kutat fel és segíti azokat mind a tervezésben, mind a projektmegvalósításban. Kiemel¬kedő koordinációs szerepet visz a térségben zajló fejlesztési projektekkel kapcsolatban, ezek végrehajtását nyomon követi és értékeli. A közelgő 2014–2020-as tervezési idő¬szak előkészítése keretében szükségessé vált a hazai tervezési környezet újragondolása, egyszerűsítése, összhangban a kohéziós politika uniós szinten zajló megújításával. Az elfogadott koncepció nemcsak a jelenleg rendelkezésre álló források leghatékonyabb hasznosítását célozza, hanem megfelel a következő programozási ciklus stratégiai meg¬alapozása által támasztott igényeknek is (Verdó, 2011). It is undeniable that major changes have taken place since the change of regime in the political field of social services. The most obvious change was the explicit appearance of the social sphere itself. The social security system more or less developed for less than twenty years, but there are a lot of settlements, mainly small towns in the country where the needy people do not receive meaningful assistance. The services are fragmented in many areas in the highly decentralized Hungarian social security system, the regional coordination of the capacities lack, the various services are not related to each other. The fragmented local government system and the service commitment depending on the settlement population meant that the services cannot reach even the most bacward regions. Thus, the principle of equal access to services are in danger, which can be clearly explained by structural reasons. While there is a very detailed, modern and logically built legislation in many respects in Hungary, it is still not possible to come into force entirely. Due to the special structure of the Hungarian administration, the social sphere and within it the social services have become victim of the specific conflict of the central government and the local governmnet. The system of allocations was „properly” opague and vague to see clearly, to clarify the financing issues accurately till 31 December 2011. It is even more difficult to bring to book for the obligations which is not independent from the opague financing system. Changing the system of the extant normative financing has such a significant affect on social services management and operationak system of the central government – lo¬cal government – civil society organizations – families – public relations responsibilities that this change of financing method required reform-scale work and actions. In recent decades, instead of continuous constructive work or experiments have been conducted in the central state to form an open, decentralized and transparent method (like the other countries of the European Union) – misconceptions and tendencies have survived in the constitutional state (Győri – Mózes, 2006) The Hajdú-Bihar County in 2007, uniquely in the country, has started the entire transformation of the social service systemon behalf of savings-oriented, economical operation. The county government firstly contracted its four existing maintenance companies into two economic companies, then it put the government-run institutions into the maintenance of the assign. The two non-profit ltd. supplies the maintenance of a total of eight institutions. By this, the county government has implemented the systemic integration of social institutions into the existing system of comapnies on behalf of more effective service by rationalisation of institutional service (Verdó, 2011). The organization of central control and management of social sector was not reported till 2012, when the re-interpretation of mid-level administrative and regional roles brought along the re-organization of maintainers tasks. The transformation has not been finished yet till now which welters with alternating intensity and which is not free of conflicts and debates. The new challenge, the determination of the operation area and jurisdiction in the mid-level administration demands new solutions in the transformation of the regional competence of state administration and closely related institutional support systems, in the creation of a framework, in the installing of regional responsibilities, in developing the operating conditions and in the extensive reform of their activities. During 2012–2013, two economic companies have been considered according to professional reasons territorial principle in order to maintain social care institutional system (Bihari Szociális Nonprofit Kft and Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft.) and to operate these companies within integrated organizational institutions. As a result of merging, one integrated institution would provide the maintenance task in all the 8 institutions in 11 premises. Among the maintainers tasks we can mention the covering of the institutional mana¬gement and lawful functioning, governance of the professional work of the institutions, establishing a standard management, coordination of projects, financial management, cultivation of employer’s rights, recipients advocacy, further training for professionals, preparation of institutional documents (SZMSZ, Policy, Professional Program). The institutional integration can result a better transparency in the operation of the institutions and a standardized management. In addition, running one company gives the opportunity to eliminate the disparties from operating of the two existing forms of managed care. Operating the social institutions in the form of companies enables a more transparent, flexible, saving-oriented operation so it is recommended to keep this system in the long run. However, for the reasons described above, it must be considered as for the financing, that the state-owned companies performing public functions, such as Bihari Szociális NKft. and Hajdúsági Szociális NKft., must separate from the civil sector or at least they should receive special treatment from those of non-profit organizations that provide similar social service, but as a self-imposed task and not as state owned. It should be made possible for these companies that their financing reaches at least the level that is paid to budgetary organizations which perform similar tasks. We can say according to the experiences in Hajdú-Bihar County that the reorganization of local government institutions into social economy companies was effective as for the professional and cost-effective operation. . Experience has shown that companies like social maintainers with the enforcement of professional standards, they could work well economically and they could also work more efficient and with less government support The economic company as an operating form appeared practical and appropriate funding in the fields of performing the social tasks. For the society and social policy and social institutions, “money pit” institution system meant the social problems and difficulties, which pulled back the growth of economy, was unable to prevent the problems. I share those views that say the social policy is productive, it contributes actively to the economic competiveness and to maintain the adequate level of human resources it monitor the progress, try to prevent damage and provide effective protection in case of risk. The social policy intervenes actively to meet the recognized needs of the community, prevention and reduction of risks, the reproduction of the social human capital as the best as possible, and to improve the demographic situation of the society to ensure long-term survival. To do this, we need a social policy that does not displace the local community’s resources, initiatives, but will help to strengthen the local social cohesion. The changeover of the institutions maintenance system which was reformed from January 2012 is determined significantly and by the new emphasis of the regionalization process in Hungary, which relocates the regional development tasks to county governments mainly for economic reasons, while they are trying to ease them from the burden of the institution maintenance tasks and powers. This way the relieved county governments will be increasingly regional protagonists in the territorial development and regional policy, while the civil service functions and the previous regional institutions and maintainers tasks belong to the county administration office from 1 January 2011, and the institution maintenance tasks of the county governments belong to the county institution maintenance centres from 1 January 2012 according to the CLIV. law 2011 and 258/2011 (XII.7) government decree. The aim of the law is to create the operating conditions of the state, which functions legally and transparently and it ensures completely the public services. The legislature required to achieve higher efficiency, transparent structure, uniformity of quality of care and more efficient, cost effective maintenance of institutions with the renewal of the regional and local administrations. After these antecedents, actually only the county-wide regional development tasks remained in the hands of the earlier wider competence local governments. According to the government decision, which ordered functional changes in the functions of county government, the regional planning will be completely the task of the county administration, because these organizations can create established strategy in their areas, which avoids the desultory realizations of developments which was typical for the previous years. Thus the county governments become the main characters of the regional developments, because the resources will be put in the most effective and fastest way to certain areas. The county government seeks project managers on the basis of the reconstituted county regional plan and help them in planning and project implementation. The project manager takes on an outstanding coordinating role in the region development projects, monitor and evaluate their implementation. In preparation for the upcoming 2014–2020's planning period, the re-think of the home planning environment was necessary and to simplify it in accordance with the renewal of the cohesion policy at EU level. The accepted concept aims not only the most efficient utilization of the currently available resources, but also meets the demands, which was claimed by the strategic foundation of the next programming period (Verdó, 2011).Tétel Korlátozottan hozzáférhető A versenyképesség és a szociális kohézió viszonyrendszere az Európai UnióbanEperjesi, Zoltán; Baranyi, Béla; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --A disszertáció korunk aktuális, a társadalom és gazdaság egészét felölelő kérdésekkel foglalkozik. A kutatás első részében mélyrehatóan foglalkozom az Európai Unió versenyképességi és kohéziós politikájával. Korunk egyre kiélezettebb globalizálódó világában egyre nehezebb helyzetbe kerül az Európai Unió a tekintetben, hogy egyszerre kell növelnie versenyképességét a világ többi gazdasági centrumával szemben, és hatékony lépéseket tennie az unión belüli regionális és szociális kohézió megvalósítására. A kettős feladat megoldása valóban embert próbáló, mivel a világ élbolyától való leszakadás értelemszerűen további, egyre mélyülő regionális és szociális diszparitásokat eredményez, viszont az eddig elért szociális vívmányok visszametszése nagyon jelentős szociális feszültségekhez vezet az unió tagországain belül. A disszertáció elsődleges célja annak bemutatása, hogyan viszonyul egymáshoz a bürokratikus és a piaci koordináció az Európai Unió forrásainak elosztásában. Egyértelmű tény, hogy hatékony állami szerepvállalásra és koordinációra van szükség azokban a kulcsfontosságú és stratégiai iparágakban, amelyek a lakosság szociális alapellátását hivatottak biztosítani – gondoljunk csak a közművekre, az oktatásra és az egészségügyre. A disszertáció másodlagos célja az Európai Unió fejlesztéspolitikájának ismertetése, valamint a versenyképesség és a kohézió közti kapcsolat, kölcsönhatás vizsgálata. A dolgozat vezérfonala a versenyképesség és a szociális koordináció mentén halad. Az alábbiakban ismertetem a disszertációm hipotéziseit: Hipotézis 1: Az erősödő globális világgazdasági verseny körülményei között az Európai Unió nem tudja egyszerre növelni versenyképességét és erősíteni gazdasági, szociális és területi kohézióját. Hipotézis 2: Az Európai Unió Európa 2020 stratégiája mindenekelőtt a versenyképesség növelésére helyezi a hangsúlyt, amely miatt háttérbe szorul a kohézió. Hipotézis 3: A versenyképesség javítására irányuló nyomás és a világgazda¬sági válság kikényszeríti a nagyon alapos és prudens állami felügyelet mellett, de piaci koordináció alapján működő fejlesztéspolitikát. Hipotézis 4: Paradigmaváltás körvonalazódik az Európai Unió fejlesztéspolitikájában. A piaci mechanizmusok talapzatán működő fejlesztéspolitikát a versenyképességi faktorok fogják meghatározni. Elkerülhetetlen lesz a bürokratikus koordinációtól a piaci koordináció irányába történő elmozdulás az EU források elosztásában. Hipotézis 5: A piaci koordináció előtérbe kerülésével nő a nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok szerepe az erőforrások elosztásában. Hipotézis 6: A versenyképesség hangsúlyozása hátrányos helyzetbe hozza az újonnan csatlakozott tagállamokat a gazdasági felzárkózást illetően. Összességében megállapítható, hogy az elméleti jellegű, elsődlegesen szekunder forrásokon nyugvó értekezésben feltett hipotézisek a kutatások során beigazolódtak. Az EU aktuális, valamint következő, 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi perspektíváit tanulmányozva megállapítható, hogy nagyon jelentős paradigmaváltás történt az unió fejlesztéspolitikájában. Az unió lassan de biztosan megindult a piaci koordináció irányába. A lassúbb EU-növekedés és gyorsabb konvergencia filozófiája meggyengült, és a kétsebességű Európa megközelítés erősödött meg. Az Európai Unió aktuális és következő költségvetési időszakában évről évre folyamatosan 6-7%-kal növekszik a versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért elnevezésű előirányzat, míg a kohéziós források növekedési üteme stagnál, a mezőgazdasági források pedig évről-évre 3%-kal csökkennek. Ezt a tendenciát figyelembe véve egyértelmű tény, hogy jelentős feszültségek alakulnak ki a versenyképesség fejlesztésében érdekelt magrégiók, fejlett nyugat-európai tagállamok, és a gazdasági felzárkózásban, szociális kohézióban érdekelt kelet-közép-európai tagállamok között. A nemzeti fejlesztési bankok, valamint az Európai Beruházási Bank, mint az EU fejlesztési bankja piacorientált működésükkel egyre jelentősebb szerepet játszanak az unió fejlesztéspolitikai céljainak megvalósításában. The thesis deals with today's current issues, which encompass the whole of the society and economy. In the first part of the study, I deal with the European Union's competitiveness and cohesion policy in greater depth. The thesis is rather current, because the weight of the bureaucratic coordination in the allocation of public resources has significantly increased in the near past, which is often done at the expense of efficiency. In today's globalizing world of increasing competitiveness, the European Union’s situation is becoming increasingly difficult; because it needs to increase its competitiveness against other economic centres of the world and it should take effective action to achieve regional and social cohesion within the EU. Solving the dual task is really challenging, since falling behind the world’s market leaders obviously leads to further deepening regional and social disparities, while cutting back the social gains achieved so far will lead to very high social tensions within the EU member countries. The primary purpose of this dissertation is to show the relationship between the bureaucratic and the market coordination regarding the distribution of the European Union’s funds. It is a clear fact that effective public engagement and coordination are needed in the key and strategic industries, which are intended to provide basic social services to the population – let us just think of the public utilities, the education and health-care. The secondary objective of the dissertation is to present the European Union’s development policy, and to analyse the relationship and interaction between competitiveness and cohesion. The thesis moves along the guiding principle of competitiveness and social coordination. The hypotheses of my dissertation are as follows: Hypothesis 1: The European Union cannot simultaneously increase its competitiveness and strengthen its economic, social and territorial cohesion under the circumstances of intensifying global economic competition. Hypothesis 2: The European Union's Europe 2020 Strategy puts all the emphasis on the increase of competitiveness, and therefore cohesion is relegated to the background. Hypothesis 3: The pressure to improve competitiveness and the global economic crisis enforce very careful and prudent development policy under state supervision, but operating under market coordination. Hypothesis 4: A paradigm shift is outlined in the European Union's development policy. The development policy operating on the foundation of market mechanisms will be determined by the factors of competitiveness. It will be essential to move from bureaucratic coordination towards market coordination in the allocation of EU funds. Hypothesis 5: While the market coordination comes to the fore, the role of national and multilateral development banks becomes more important in the allocation of the resources. Hypothesis 6: Highlighting the competitiveness is disadvantageous for the new Member States as regards the economic convergence. It can be established that the hypotheses in the essentially theoretical dissertation – which is primarily based on secondary sources – were proven during the investigations. Studying the actual and the next financial perspective (2014-2020) of the European Union it can be ascertained that very crucial paradigm shift occurred in the development policy of the EU. The European Union slowly but surely turned to the market oriented coordination. The philosophy of slower EU growth and faster convergence has weakened, while the approach of two-speed Europe has strengthened. In the current and next financial perspective of the European Union the provision for competitiveness for growth and employment increases continuously by 6-7% annually, as the increase of the funds for cohesion stagnates and the resources for agriculture continuously decrease by 3% annually. Considering this tendency it is unambiguous that fierce tensions are developing between the core regions, developed Western-European member countries interested in the growth of competitiveness and the Middle-Eastern-European member countries that are interested in economic close up and social cohesion. The national development banks and the European Investment Bank as development bank of the EU will play a crucial role in the execution of the developmental goals of the European Union due to their market oriented functional mechanism.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Versenyképesség és egészségkultúra összefüggései regionális megközelítésbenBalatoni, Ildikó; Baranyi, Béla; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskolaVizsgálataim során arra kerestem választ, hogy vannak-e, és ha igen, milyen regionális különbségek a lakosság életmódjában, egészségkultúrájában, egészségi állapotában és ezek a szocio-ökonómiai státusszal, az anyagi helyzettel, a munkalehetőségekkel milyen összefüggést mutatnak. Külön vizsgáltam, hogy a regionális egyetemi központok gyakorolnak-e hatást az egyén egészségkultúrájára. Felmérést végeztem Debrecenben és Pécsett. A két érintett régió – Észak-Alföld és Dél-Dunántúl – adatait elemeztem az elérhető, elsősorban KSH adatbázisok, a témához kapcsolódó megjelent tanulmányok, valamint a kitöltött kérdőívek válaszainak feldolgozásával. Az egyes faktorok között összefüggések vizsgálatát Lisrel modell alkalmazásával végeztem el. Az Észak-alföldi és a Dél-alföldi régiók példáján regionális dimenziókban sikerült kimutatni a mindenkori gazdasági-társadalmi viszonyok, a hátrányos helyzet, az elmaradottság és a foglalkoztatási gondok közötti szoros kölcsönhatásokat, s ezzel összefüggésben bizonyítani az egészséges életmód iránt megnövekedett igények, az egészségkultúrát pozitívan befolyásoló képzési tartalmak és tevékenységek harmonizációjának szükségességét. Az értekezésben elvégzett empirikus vizsgálatok eredményeként igazolódott, hogy a regionális versenyképesség szempontjából kiemelkedően fontos jelentőséggel bírnak a humánerőforrás minőségét meghatározó szempontok, melyek közül kiemelendő az egészségkultúra, a népesség egészségi állapota, az életmód és az életminőség. A kutatás rámutatott, hogy a regionális nagy egyetemi központok jelentős hatást gyakorolhatnak a lakosság egészségkultúrájára, ezáltal hozzájárulhatnak az egészséges életmód fontosságának szélesebb körben történő megismertetéséhez és elfogadtatásához. My examinations were aimed at identifying whether there are regional differences in the lifestyle, health culture and health condition of the population and if so, what these are, as well as identifying the relationships with socio-economic status, financial condition and employment opportunities. I separately examined whether regional university centers have an impact on the health culture of the individual. I carried out surveys in Debrecen and Pécs. I assessed the data of the two affected regions, the North Great Plain and Southern Transdanubia, using primarily the accessible HCSO databases and studies published in relation to the topic, as well as processing completed questionnaires. I applied the Lisrel model to examine relationships among the individual factors. Close relationships were proved through the samples of the North Great Plain and Southern Transdanubia in regional dimensions among the prevailing social-economic conditions, the disadvantageous situation and employment problems and the increased need for a healthy lifestyle, training contents with a positive influence on health culture and the need for harmonizing activities. The hypothesis, that significant aspects in regional competitiveness, determine the quality of human resources, including health culture, health condition of the population, lifestyle and issues, were proved as a result of empirical research. Empirical examinations proved that large university centers can play a significant role in the health culture of the population, thus they could contribute to disseminating information and public acceptance of the importance of a healthy lifestyle.