Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola
(vezető: Dr. Csernoch László)
Orvostudományi doktori tanács
D42
tudományág:
-elméleti orvostudományok
Doktori programok:
- Jelátviteli folyamatok sejt- és molekuláris biológiája
(programvezető: Dr. Virág László) - Membránbiofizikai kérdések és vizsgálómódszerek
(programvezető: Dr. Szöllősi János) - Élettan és neurobiológia
(programvezető: Dr. Csernoch László)
Böngészés
Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar"
Megjelenítve 1 - 14 (Összesen 14)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A citoszkeletális Szeptin7 fehérje szerepének vizsgálata C2C12 sejtkultúrákon(2023) Ráduly, Zsolt; Szentandrássyné Gönczi, Mónika; Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarA vázizomsérülések során a gyors regenerációnak kiemelt egészségügyi, szociális és gazdasági szerepe van. Az elmúlt 50 év kutatásai rávilágítottak a tényre, hogy az aktin, mikrotubulusok és az intermedier filamentumok mellett a szeptinek csoportja is kiemelkedő szereppel bír a citoszkeleton felépítésében és szabályozásában. A szeptinek egymással változatos módon képesek kölcsönhatásokat létrehozni, ezzel olyan hetero-oligomereket és makromolekuláris komplexeket képezve, melyek a sejtosztódás, differenciálódás, migráció, immunválaszok és áttétképződések folyamataiban szerepet játszhatnak. Jelen dolgozatban a Szeptin7 fehérje szerepe kerül ismertetésre in vitro, C2C12 sejteken mért adatok felhasználásával. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a különböző szeptin fehérjék a C2C12 sejtek különböző fejlődési állapotaiban eltérően fejeződnek ki. Bebizonyítottuk, hogy Szeptin7 nélkül a sejtek nem képesek osztódni és a Szeptin7 elengedhetetlen a miotubulusok képződéséhez. Kimutattuk, hogy a Szeptin7 a citoszkeleton szerves részeként hozzájárul a sejtalak meghatározásához a mioblasztokban. Méréseink alapján feltételezzük, hogy a Szeptin7 hatással van a sejtek mitokondriális rendszerére is. Bizonyítékot szolgáltattunk arra, hogy a Szeptin7 filamentumok átrendeződnek a mioblasztok migrációja során. A Szeptin7 expressziójának downregulációja a migráció paramétereinek megváltozását eredményezte. A Szeptin7 különleges szerepét a mioblasztok migrációjában a forklórfenuron (FCF) kezelés is igazolja. Az FCF dózisfüggő módon gátolja a C2C12 sejtek proliferációját és vélhetően az FCF kezelés hatására a szeptin filamentumok dinamikus átrendeződése is gátolt, ezáltal a migrációs paraméterek is megváltoztak. Összességében a Szeptin7 fehérje alapvető szerepet játszik a mioblasztok proliferációs, differenciációs és migrációs folyamataiban, melyek kulcsfontosságú események a funkcionális vázizomrostok fejlődési és regenerációs szakaszaiban. Rapid recovery from musculoskeletal injuries is a priority in health, social and economic terms. Research over the past 50 years has highlighted the fact that, in addition to actin, microtubules and intermediate filaments, septins play a prominent role in the assembly and regulation of the cytoskeleton. Septins can interact with each other in a variety of ways, forming hetero-oligomers and macromolecular complexes that may be involved in processes of cell division, differentiation, migration, immune responses and metastasis. In this thesis, the role of the Septin7 protein is described using in vitro data measured in C2C12 cells. Based on our results, we can state that septin proteins appear differently in the developmental stages of C2C12 cultures. We proved that cells cannot divide without Septin7 and that Septin7 is essential for the formation of myotubes. We have shown that the level of Septin7 contributes to the determination of cell shape and is an integral part of the cytoskeleton. Our measurements suggest that the level of Septin7 also affects the mitochondrial system of cells. We provide evidence that Septin7 filaments are rearranged during myoblast migration. Down-regulation of Septin7 expression resulted in altered migration parameters. Downregulation of Septin7 expression resulted in altered migration parameters. The specific role of Septin7 in the migration of myoblasts is also confirmed by FCF treatment. FCF inhibits C2C12 cell proliferation in a dose-dependent manner and presumably FCF treatment inhibits the dynamic rearrangement of septin filaments. Taken together, the Septin7 protein plays a fundamental role in the entirety of myoblast proliferation, differentiation, and migration processes, which are key events in the development and regeneration of functional skeletal muscle fibers.Tétel Szabadon hozzáférhető A karotinoid táplálékkiegészítők hatásai az izomteljesítményre és a kalcium-homeosztázisra(2024) Singlár, Zoltán; Sztretye, Mónika; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA vázizom az emberi test aktív mozgásszervrendszere, amely létfontosságú szerepet játszik a testtartás fenntartásában és az energiafelhasználásban. A testtömeg kb. 40-50%-át teszi ki, és az egyik legintenzívebben működő metabolikus rendszerként működik. Az izmok működéséhez ATP-ből származó energia szükséges, amelyet a mitokondriumok termelnek. Az energiafelszabadulás folyamatában reaktív oxigén- és nitrogéngyökök (ROS, RNS) keletkeznek, amelyek a sejtek közötti kommunikáció szabályozásában is részt vesznek; ugyanakkor túlzott felhalmozódásuk oxidatív egyensúlyhiányhoz és oxidatív stressz kialakulásához vezethet. Az egészséges szervezet antioxidáns rendszere képes mérsékelni a túlzott ROS-képződést, amelyet külső antioxidánsok, mint a táplálékban található C- és A-vitaminok is támogathatnak. Ilyen külső antioxidánsok közé tartoznak a karotinoidok is, például az élénk vörös színért felelős astaxantin, amely megtalálható a Haematococcus pluvialis mikroalgában és a krillben, és különösen hatékony antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik. Az öregedés során a fizikai és kognitív funkciók fokozatosan hanyatlanak, amelyhez gyakran hozzájárul a vázizomzat tömegének és erejének csökkenése, ami rontja az idősek életminőségét. Ebből kiindulva arra voltunk kíváncsiak, hogy az astaxantin milyen hatást gyakorol fiatal és idősödő egerek fizikai teljesítményére, különösen az izomerőre, a kalcium-homeosztázisra, valamint az idősebb egerek tanulási képességére. Kísérleteink azt mutatták, hogy az antioxidáns táplálékkiegészítők szignifikáns javulást eredményeztek mindkét korcsoport izomerő tekintetében. A kalcium-tranziensek feszültségfüggésében nem mutatkozott számottevő változás, viszont a retinol csökkentette a kalcium-tranziensek csúcsértékeit a fiatal egereknél. Az astaxantin csoportban a mitokondriális kalciumfelvétel is alacsonyabbnak bizonyult a fiatal egyedeknél, míg az idősebb egereknél ilyen különbséget nem tapasztaltunk. A krillolaj-kiegészítés szignifikáns javulást eredményezett az idősebb egerek tanulási képességében és térbeli memóriájában. Eredményeink arra utalnak, hogy az antioxidáns táplálékkiegészítők, különösen az astaxantin és a krillolaj, hatékonyan támogathatják az öregedési folyamatokkal szembeni védelmet, hozzájárulva a fizikai teljesítőképesség és a kognitív funkciók megőrzéséhez. The skeletal muscle is the active musculoskeletal system of the human body, which plays a vital role in maintaining posture and energy expenditure. It accounts for about 40-50% of body mass and is one of the most intensively functioning metabolic systems. Muscle function requires energy from ATP, which is produced by mitochondria. The process of energy release generates reactive oxygen and nitrogen radicals (ROS, RNS), which are involved in the regulation of intercellular communication; however, their excessive accumulation can lead to oxidative imbalances and oxidative stress. A healthy body's antioxidant system can mitigate excessive ROS formation, which can be supported by external antioxidants such as vitamins C and A in the diet. Such external antioxidants include carotenoids, such as astaxanthin, which is responsible for the bright red color of the microalgae Haematococcus pluvialis and krill, and has particularly potent antioxidant properties. During ageing, physical and cognitive functions decline progressively, often accompanied by a loss of skeletal muscle mass and strength, which impairs the quality of life of the elderly. With this in mind, we were interested in the effects of astaxanthin on the physical performance of young and aging mice, in particular muscle strength, calcium homeostasis, and learning ability in older mice. Our experiments showed that antioxidant supplements resulted in significant improvements in muscle strength in both age groups. There was no significant change in the voltage dependence of calcium transients, but retinol reduced peak calcium transients in young mice. In the astaxanthin group, mitochondrial calcium uptake was also found to be lower in young animals, whereas no such difference was observed in older mice. Krill oil supplementation resulted in significant improvements in learning ability and spatial memory in the older mice. Our results suggest that antioxidant dietary supplements, in particular astaxanthin and krill oil, may be effective in supporting protection against ageing processes, contributing to the preservation of physical performance and cognitive function.Tétel Szabadon hozzáférhető A másodlagos epesavak antikarcinogén hatásai hasnyálmirigy adenokarcinómában(2025) Schwarcz , Szandra; Kapitányné Mikó, Edit; Péter, Szandra; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz emberi test felszínén és a testüregekben számos baktériumfaj él a gazdaszervezettel szimbiózisban, melyek különböző bakteriális metabolitok bioszintézisén keresztül befolyásolhatják a gazdaszervezet élettani folyamatait és bizonyos patológiás kórképek kialakulását is. Külső és belső tényezők egyaránt (életkor, étrend, higiénia, genetikai faktorok, immunrendszer, antibiotikumok szedése) befolyásolhatják a mikrobiális összetételt. Az emésztőrendszeri mikrobiom diszbiózisa számos betegséggel kapcsolatba hozható, beleértve a hasnyálmirigy-daganatot is. A bél mikrobiom olyan kismolekulájú metabolitokat állít elő, amelyek hormonszerű hatásokon keresztül képesek gátolni a távoli daganatok progresszióját. Jelen dolgozatban bemutattuk, hogy az bélbaktériumok által termelt másodlagos epesav, az LCA daganatellenes tulajdonságokkal bír a hasnyálmirigy adenokarcinóma sejtekben. Az LCA gátolja a daganatsejtek proliferációját, az EMT folyamatát, a daganatőssejt markerek kifejeződését és serkenti a mitokondriális oxidatív foszforilációt. Az LCA oxidatív/nitrozatív stresszt idéz elő, amely az LCA daganatellenes hatásainak alapja. Az LCA által indukált hatások a hasnyálmirigy adenokarcinóma sejtekben a CAR, FXR és VDR nukleáris receptorokon keresztül valósulnak meg. Eredményeink azt mutatják, hogy az LCA egy nem toxikus antineoplasztikus tulajdonságokkal bíró vegyület, és rávilágítanak az LCA-ra aktiválódó nukleáris receptorok farmakológiai hasznosíthatóságára. Továbbá jelen dolgozatban bemutattuk azt is, hogy a bélbaktériumok által termelt másodlagos epesav, az UDCA szintén citosztatikus tulajdonságokkal rendelkezik hasnyálmirigy adenokarcinóma sejtmodellekben. Az UDCA a humán szérum referencia koncentrációjának megfelelő koncentrációban csökkentette a PDAC sejtek proliferációját, gátolta az EMT folyamatát és indukálta a mitokondriális oxidációt. Az UDCA nem befolyásolta a hasnyálmirigy adenokarcinóma kezelésében alkalmazott kemoterápiás szerek hatékonyságát. Eredményeink alátámasztják azt a tényt, hogy a bakteriális metabolitok fontos szerepet játszanak a daganat progresszióban. Vizsgálataink igazolták, hogy a különböző daganatokban nem ugyanazok az epesavak hatásosak, és ugyanannak az epesavnak a hatása is eltérő lehet, ami valószínűleg a daganatok eltérő receptor repertoárjára vezethető vissza. A bakteriális metabolitok pontos szerepének megértése felveti ezen vegyületek felhasználását a daganatok elleni küzdelemben. Az azonosított metabolit receptorok akár új gyógyszer célpontok is lehetnek. A metabolitokat termelő bakteriális mintázat azonosítása új biomarkerek ígéretét kínálja a korai felismeréshez és prognózishoz.Tétel Szabadon hozzáférhető A mérési paraméterek és az elválasztó közeg összetételének hatása a nátrium – dodecil - szulfát kapilláris gélelektroforézisre terápiás fehérjék elválasztása során(2025) Filep, Csenge Boróka; Guttman, András; Filep , Csenge Boróka; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA 10 napjainkban legnagyobb piaci aránnyal rendelkező gyógyszeripari termék közül nyolc valamilyen bioterápiás fehérjekészítmény. Az optimalizált kezelés érdekében a hagyományos kis molekulatömegű gyógyszeres terápiák kiegészíthetők vagy helyettesíthetők terápiás fehérjékkel, mint például monoklonális antitestek és fúziós fehérjék, a hematológiai és szolidtumorok, valamint autoimmun és gyulladásos betegségek kezelése esetében. Ezen gyógyszerként alkalmazott fehérjéknek a jellemzése rendkívüli kihívások elé állítja a gyógyszeripart, a terápiás fehérjék tisztaságának ellenőrzése, illetve az esetleges szerkezeti eltérések felderítése fontos a minőségellenőrzés szempontjából. A biológiai eredetű gyógyszerkészítmények karakterizálása során a kapilláris elektroforézis (CE) különféle elválasztási módjait rutinszerűen alkalmazzák a minőségellenőrzés során és a fehérje méret és töltés heterogenitásának felmérésére a gyógyszeriparban. A kapilláris gélelektroforézis (CGE) lehetővé teszi a poliionos makromolekulák hidrodinamikai térfogatuk szerinti elválasztását. Kezdetben térhálósított poliakrilamid géleket alkalmaztak a fehérjék méret szerinti elválasztására, melyeket később felváltottak a hidrofil lineáris polimer mátrixok. Manapság a gyógyszeriparban többnyire borát ionnal reverzibilisen térhálósított dextrán gélt alkalmaznak fehérjék nagy felbontású, méret szerinti elválasztására, mely szabvány módszernek is tekinthető. A bioterápiás fehérjék növekvő száma miatt, egyre nagyobb szükség van a jobb elválasztási technikákra, melyek például alkalmasak a nagymértékben glikozilált fehérjék jellemzésére is. A nátrium-dodecil-szulfát kapilláris gélelektroforézis (SDS-CGE), mely napjainkban tetrahidroxyborát ionnal reverzibilisen térhálósított dextrán mátrixot alkalmaz elválasztó közegként, egy nagy hatékonyságú bioanalitikai módszer, gyors elemzési idővel és kis mennyiségű mintaigénnyel, így kiválóan alkalmazható terápiás fehérjék hatékony jellemzésére. Célom a módszer optimalizálása a hatékonyabb elválasztás érdekében, többek között annak vizsgálatára, hogy a mérési paraméterek (pl. hőmérséklet) és az elválasztó közeg összetétele (pl. bórsav, dextrán koncentráció), hogyan hat a terápiás fehérjék kvalitatív analízisére. Munkám során a dextrán-borát keresztkötés mechanizmusának vizsgálata különös hangsúlyt kapott. A monomer (dextrán) és a térhálósító (borát) koncentráció változás hatását tanulmányoztam fehérje standardok és antitest minták SDS-CGE elválasztása esetén. A háttér elektrolitok esetében meghatároztam az elválasztás szempontjából fontos fizikai és elektrokinetikus paramétereket, mint például a viszkozitást és az elektroozmotikus áramlást. A migrációs tulajdonságok behatóbb tanulmányozásához a Ferguson módszert alkalmaztam, mely segíthet a megfelelő összetételű gélt kiválasztani egy adott fehérjekeverék minta esetében. A kapott elektroferogramokat úgy értékeltem ki, hogy részletes információt nyerjek az elválasztások teljesítményét illetően, mint például elméleti tányérszám, felbontás és szelektivitási tényező meghatározása. Vizsgáltam a fehérjék hőmérsékletfüggő migrációját az elválasztások aktiválási energia igényének meghatározása, illetve a felbontás optimalizálása érdekében. Az adott gélrendszerben feltárásra került az aktiválási energia és a molekulatömeg közötti összefüggés, illetve az SDS-fehérje komplex mobilitása és a molekulatömeg közötti összefüggés. Dolgozatom célja bemutatni 1) a terápiás fehérjék kapilláris gélelektroforézissel történő analízise során a mérési paraméterek optimalizálása hatékonyabb elválasztást eredményezhet, és számos új típusú glikoprotein esetében nélkülözhetetlen, valamint, hogy 2) a dextrán-borát gél-puffer rendszer tulajdonságainak feltárása, az összetétel változtatásának tanulmányozásával lehetővé teszi az elválasztás mechanizmusának mélyebb megismerését, így segítve a glikoproteinek elválasztása során felmerülő kihívások kezelését.Tétel Szabadon hozzáférhető A protein foszfatáz 2A B55α holoenzim új kölcsönható partnerei és szerepük az angiogenezisben(2025) Thalwieser, Zsófia; dr. Boratkó, Anita; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz EC-k számos funkciót látnak el azáltal, hogy szemipermeabilis monolayer réteget (endotéliumot) alkotva elválasztják a vér keringését a környező szövetektől. Az EC-k vérerekbe való szerveződésében, illetve a barrier funkció szabályozásában elengedhetetlen mechanizmus a fehérjék foszforilációja, illetve defoszforilációja. Az EC-k funkcióinak és ezek molekuláris mechanizmusainak alaposabb megértése kulcsfontosságú az érrendszeri betegségek és egyéb kapcsolódó kórképek vizsgálata szempontjából. A PP2A az egyik legjelentősebb Ser/Thr specifikus protein foszfatáz, szerkezetéből adódóan számos funkcióval rendelkezik. A PP2A a B55α regulátor alegysége révén részt vesz a barrier funkció kialakításában és fenntartásában, valamint az angiogenezis szabályozásában. Kutatásunk során azonosítottuk a flotillin-1 fehérjét mint a PP2A B55α új kölcsönható partnerét. Megállapítottuk, hogy a két fehérje közötti interakció foszforilációfüggő, és a PKC enzim aktivitása jelentős hatással van rá. Kimutattuk, hogy a flotillin-1 foszforilációja és defoszforilációja befolyásolja annak sejten belüli lokalizációját, amely kulcsszerepet játszik az endotél barrier kialakításában és fenntartásában. Munkánk továbbá feltárta, hogy a PP2A B55α kiemelten fontos az angiogenezis folyamatában. Hiánya az EC-k érszerű struktúráinak instabilitásához vezetett, amit 3D extracelluláris mátrix kísérleteink is alátámasztottak. Megállapítottuk, hogy a B55α hiányában a TSP1 fehérje szintje jelentősen csökkent, ami szintén hozzájárult a sejtek érrendszeri stabilitásának romlásához. Emellett kimutattuk, hogy a B55α hiánya kedvezőtlenül befolyásolta a sebgyógyulást és a sejtek 3D struktúráinak fenntartását. Kutatásunk eredményei rávilágítanak az EC-k komplex szabályozási hálózatára, és hangsúlyozzák a PP2A B55α szerepét az érrendszeri stabilitás és regeneráció fenntartásában. Ezek az ismeretek hozzájárulhatnak új terápiás stratégiák kifejlesztéséhez érrendszeri betegségek kezelésére. Az EC-k működését érintő szabályozási mechanizmusok jobb megértése révén lehetőség nyílik olyan innovatív gyógyszerek kifejlesztésére, amelyek célzottan befolyásolják az érhálózatok stabilitását és regenerációját. Az új útvonalak feltárása emellett hozzájárulhat az érrendszeri betegségek diagnosztikájának javításához, lehetővé téve a korai beavatkozást.Tétel Szabadon hozzáférhető A szívizom nátriumáramainak faj-, és káliumáramainak β-adrenerg függése(2025) Kovács, Zsigmond Máté; Bányász, Tamás; Kovács; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA bal kamrai szívizomsejtek ioncsatornáinak és ionáramainak szabályozása régóta és széleskörben kutatott téma. Bár a területen számos előrelépés született, továbbra is rengeteg kérdés maradt megválaszoltalanul. Mint a biológiai rendszerek legtöbb eleme, így az ioncsatornák is több szinten szabályozódnak. Egyrészt genetikai szinten, mely hosszútávú adaptációt tesz lehetővé az egyed környezetéhez, illetve az adott faj életviteléhez alkalmazkodva, másrészt viszont jóval rövidebb távú, vegetatív idegrendszeri szabályozás alatt is állnak, hogy az akut változásokra is megfelelő reakciót adjanak. Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a szívizomsejtek késői nátriumáramát három gyakran alkalmazott gerinces modellen kutyán, tengerimalacon és nyúlon. Kísérleteinket elvégeztük kontroll körülmények között, illetve vizsgáltuk az áram kalciumfüggésének hasonlóságait és különbségeit a fenti három faj esetében. Emellett megvizsgáltuk, hogy a kutya bal kamrai szívizomsejtek káliumáramainak β-adrenerg szabályozásán belül a CaMKII vagy a PKA által mediált útvonalak közül melyik a domináns. Kísérleteinket akciós potenciál feszültség clamp technikával végeztük. Ezzel hasonlítottuk össze a kutya, nyúl és tengerimalac INa,late áramait, illetve vizsgáltuk, hogy a parancs akciós potenciál alakja befolyásolja-e az áramprofilt az egyes fajok esetén. Ezzel a technikával és hagyományos feszültség clamp módszerrel is vizsgáltuk a kutya szívizomsejtek káliumáramainak β-adrenerg szabályozását és az annak hátterében álló mechanizmusokat is. Kutatásunk során megfigyeltük, hogy a kutya és a nyúl folyamatosan csökkenő áramsűrűséget mutató INa,late-ával szemben a tengerimalac szívizomsejteken ugyanezen ionáram az AP végéig növekedést mutat. Leírtuk továbbá azt is, hogy a INa,late AP alatti lefutása nem függ a sejtet ingerlő AP alakjától, illetve, hogy az ATXII nagyjából hasonló hatást produkál kutya és tengerimalac szívizomsejteken mint a TTX. Kutatásunk második felében bizonyítottuk, hogy a kutya szívizomsejtek IK1 áramát a β adrenerg serkentés első sorban az AP plató fázisa alatt növeli, ami a CaMKII útvonalon keresztül, nem pedig a PKA mediálta útvonalon keresztül jön létre. Arra is fény derült, hogy az IKr-t nem befolyásolja szignifikánsan a β-adrenerg stimuláció. Ezen eredményekkel kutatásunk, ha nem is válaszolta meg az összes kérdést a szívizomsejtek ionáramainak szabályozásával kapcsolatban, de pár lépéssel közelebb kerültünk a teljes kép kialakításához. The regulation of ion channels, and ionic currents in left ventricular cardiomyocytes is a widely studied topic for a long time. There is a lot of progress in this area, however there are plenty of unanswered questions. Like in most biological systems, the regulation of the ion channels has multiple levels. On one hand, long term regulation is reached through gene expression, which leads to adaptation to habitat and lifestyle, on the other hand short term regulation can be manyfested through the autonomic nervous system, in adapting to more acute factors. The aim of our studies were to describe, and compare the late sodium currents of three, frequently used model animals: dog, rabbit and guinea pig. We did our research in control conditions, as well as, we studied the similarities and differences in the calcium dependence of the late sodium current in the three studeid species. Moreover the effect of β-adrenergic stimulation on the potassium currents of the canine left ventricular myocytes were studied to find out whether it is mediated through the CaMKII or the PKA pathway. We used the action potential voltage clamp technique and compared the INa,late current profiles of dog, rabbit and guinea pig cardiomyocytes, and studied their dependence from the contour of the trigger action potential. We used this, as well as conventional voltage clamp techniques to explore the β-adrenergic regulation (and its mechanisms) of the potassium currents of the canine cardiomyocytes. The results of our research showed that the magnitude of INa,late in the rabbit and dog cardiomyocytes are largely similar, and gets smaller as the AP progresses, however in guinea pig cells the current diplayed increase. Our results indicate that the contour of the trigger AP doesn’t affect the profile of INa,late, and that the ATXII has a similar effect on canine and guinea pig cardiomyocites to the TTX. In the other part of our studies, we found that β-adrenergic stimulation mostly increase the IK1 current of canine cardiomyocytes via the CaMKII pathway but not via PKA. Moreover IKr was not modified by the β-adrenergic stimulation significantly. Even if these results can’t answer all of our questions about the regulation of the ionic currents of the cardiomyocites, we made some progress to understand the whole picture.Tétel Szabadon hozzáférhető Egyetlen CT szeleten alapuló dózis- és testalak-becslési módszerek vizsgálata(2025) Szatmáriné Egeresi, Lilla; Balkay, László; Egeresi, Lilla; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz értekezés során bemutattuk, hogy amíg az egy szelet alapján számított SSDE megfelelően jellemzi a teljes testre vonatkozó elnyelt sugárdózist, úgy az egyetlen szeletből becsült zsírmennyiség is szoros korrelációt mutat a test alakjával. Ez az analógia alátámasztja az egy-szeletes CT analízisek hatékonyságát mind a dózisbecslés, mind a testösszetétel-analízis terén. Megmutattuk, hogy a DE KK OKK Radiológián a munkacsoportunk által fejlesztett dózismonitorozó rendszer (DE-DMS) lehetővé teszi a CT vizsgálatok legfontosabb betegdózis adatainak (DLP, SSDE és ED) pontos becslését, amelyek igen jól korrelálnak a DW dózismonitor alkalmazás megfelelő adataival. Bár a DW egy a nemzetközi gyakorlatban igen elterjedt megoldás, számos hátrányos tulajdonságát azonosítottuk. Az ED meghatározása során a DW esetében problémák merülnek fel az adott sorozat testrégiójának helytelen azonosítása miatt. Mivel az ED számítása a DLP, illetve az anatómiai régiótól függő súly faktor értékeitől függ, így az ED értéke is torzított lesz. Részletesen analizáltuk és demonstráltuk, hogy az irodalomban nemrég bevezetett, - összetett Monte Carlo szimuláción alapuló -, méret specifikus effektív dózis (SED) becsülhető lehet a valós CT vizsgálatok SSDE értékeiből. Ennek alapja a páciens tömegétől függő analitikus formula használata, amelynek segítségével az ED adatból a SED származtatható. A SED igen előnyös lehet a kumulatív páciens-dózisok elfogadható számítására, aminek tudományos igénye egyre hangsúlyosabb lett az elmúlt években. A CT alapú zsírszövet-szegmentálás kapcsán megfigyeltük, hogy akár a SAT és akár a VAT konkrét méretei jól korreláltak egymással, ha három eltérő, - de az irodalomban gyakran használt -, HU-tartomány mellett végeztük a szegmentálásokat. Az is detektálható volt, hogy a VAT és SAT zsírszöveti területek bár korreláltak egymással, nem volt egyenesen arányos kapcsolat a tartományok között. A szegmentáláshoz kiválasztott szelet pozíciója nem volt jelentős hatással a korrelációkra, a SAT és VAT abszolút értékei azonban statisztikailag eltérőek voltak. A nagyobb csőárammal felvett CT-képadatok jobb korrelációt eredményeztek a SAT, a VAT és a BMI között. Továbbá 98 beteg esetében határoztuk meg és hasonlítottuk össze a modellalapú és a valós BMI-értékeket. Egyszerűsítettük a modellalapú BMI-becslést, és eredményeink azt mutatják, hogy a CT-alapú testalak becsléshez nincs szükség összetett, többváltozós modellre.Tétel Szabadon hozzáférhető Feszültség-kapuzott kationcsatornák vizsgálata humán sejteken fiziológiás és patológiás állapotokban(2024) Ádám, Fehér; Zoltán, Varga; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarDisszertációmban a feszültség-kapuzott kationcsatornák membrán-expresszióját vizsgáltam fiziológiás és patológiás állapotokban. A fiziológiás állapotot az egészséges, krónikus betegségben nem szenvedő alanyok B sejtjei, míg a patológiás állapotot GBM-es betegek mintái és az U-87 MG sejtvonal adták. A B sejteken elsőként térképeztük fel a feszültség-kapuzott nátriumcsatornákat. Molekuláris biológiai és elektrofiziológiai adataink alapján TTX-szenzitív és rezisztens NaV csatornák egyszerre vannak jelen és funkcionálnak a B sejtek membránjában. Eredményeink alapján e csatornák kanonikus funkciója a valószínű, azaz a nyugalmi membránpotenciál kialakításában és szabályozásában játszanak szerepet. Mivel még mindig keveset tudunk a nátriumcsatornák szerepéről az immunsejtek működésében, ezért a NaV csatornák funkcionális jelenlétét érdemes lehet a jövőben megfontolni ezen sejtek farmakológiai és funkcionális vizsgálata során. Tovább vizsgálva, hogy a B sejtek milyen alpopulációin jelenik meg a NaV csatorna, megalapozhatja az immunfunkciók szelektív farmakológiai modulálását. A glioblasztóma sejteken azt találtuk, hogy a KCa1.1 ioncsatorna funkcionális komplexeket alkot a β3 alegységgel a sejtmembránban. A GBM sejtek β3 expressziója a jövőben kemoterápiás célpont lehet, hiszen a központi idegrendszerben leginkább a β4 alegység fejeződik ki, így a KCa1.1/β3 komplexek gátlása szövetspecifikus lenne a glioblasztómára. A β3 expresszióját a malignus glioblasztóma sejtek markereként is alkalmazhatnák a jövőben, mely nem csak a terápiában, de a diagnosztikában is segítséget nyújtana.Tétel Szabadon hozzáférhető Hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) jelátvitel vizsgálata ivarszervek patológiás folyamataiban(2025) Szegeczki, Vince; Juhász, Tamás; Vince; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA PACAP egy olyan neuropeptid, amely a központi idegrendszeren kívül számos perifériás szövet élettani folyamatainál jelentőséggel bír, köztük a reproduktív szervekben is. Bizonyos határértékig védi a szöveteket az oxidatív folyamatok károsító hatásától. E destruktív folyamatok a jelen dolgozatban tanulmányozott Alzheimer-kórban és az endometriosisban is szerepet játszanak a kórképek kialakulása során. Kísérleteinknél célunk volt a PACAP nemi szervek működésében betöltött szerepéről szerzett tudást bővíteni. A kutatás három témarészből áll: a neuropeptid jelátvitelének vizsgálata Alzheimer-kórt modellező egerek heréiben, a műtétileg kinyerhető méhnyálkahártya molekuláris kísérletekbe való bevonása problémáinak ismertetése, valamint a PACAP által létrehozott mRNS expressziós változások feltárása humán endometrium és endometriosis mintákban. A hím gonádokat PCR, Western blot, immunhisztokémiai és szövettani festési eljárásokkal tanulmányoztuk. A méhnyálkahártya minták alkalmasságát klinikai retrospektív vizsgálattal tártuk fel. Az eutopiás és ectopiás endometrioid szöveteket egy álalunk kidolgozott szövettenyésztési módszer segítségével tartottuk fenn és kezeltük az RT-PCR vizsgálatok elvégzése előtt. A PACAP jelátvitel a neurodegeneratív kórképben hasonló módon károsodik a herében, mint az agy esetében. A neuropeptid szignalizáció változásai hozzájárulhatnak a hím gonádban megfigyelhető mikroszkopikus eltérésekhez. A méhnyálkahártya-minták alapkutatásokban való alkalmazhatóságának esélyét fokozza egy általunk felállított, bevonási és kizárási feltételeken alapuló klinikai kritériumrendszer. Az endometrium és endometriosis mintákban ellentétes mRNS expressziós változások detektálhatók a PACAP női nemi hormonokkal együtt történő adagolása mellett. A neuropeptid jelátvitelének tanulmányozása bizonyítékul szolgál arra, hogy Alzheimer-kórban az agytól eltérő szervben is vizsgálhatók a kórképben megfigyelhető szignalizációs eltérések. A PACAP adagolás által létrehozott változásokkal feltártuk, hogy alapvető különbségek lehetnek az ép és a kóros endometrioid szövetek molekuláris folyamatai között. A különböző kórállapotok vizsgálatánál elengedhetetlen a megfelelő modell, illetve szövet kiválasztása.Tétel Szabadon hozzáférhető Innovátor és bioszimiláris bioterapeutikumok glikomikai analízise(2023) Borza, Beáta; Guttman, András; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Molekuláris Medicina Kutató KözpontA biológiai gyógyszerek, vagy más néven bioterápiás készítmények napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak a gyógyszerpiacon. Ezek a készítmények a rekombináns fehérjék széles skáláját ölelik fel, úgy mint a különböző hormonok, vérkészítmények, növekedési faktorok, antitest alapú termékek, fúziós proteinek vagy rekombináns oltóanyagok. Számos olyan rekombináns fehérjealapú gyógyszer van jelenleg a piacon, melyek szabadalmai napjainkban lejárnak, megnyitva ezzel a lehetőséget a konkurens cégek számára, hogy kifejlesszék a saját változataikat, amelyeket biohasonlónak, vagy más néven bioszimilárisnak hívunk. A bioszimilárisok olyan másolatai a már jóváhagyott biológiai gyógyszereknek, amelyek átfogó, összehasonlító vizsgálatok alapján hasonlóságot mutatnak az eredetivel fizikai-kémiai tulajdonságaikban, hatékonyságukban és biztonságosságukbank az innovátor termékhez viszonyítva, de nem teljesen azonosak vele. Az eredeti vagy más néven innovátor és biosszimilárisa közötti különbségek abból adódnak, hogy bizonyos információk az eredeti termék gyártásával kapcsolatban nem hozzáférhetőek vagy hiányosak, ezért a gyártás egyes aspektusai eltérhetnek az innovátor gyártási technológiájához képest. Ennek okán előre meghatározott biohasonlósági kritériumok hivatottak foglalkozni olyan kérdésekkel, mint a kis eltérésekkel szembeni érzékenység, valamint a hasonlóság mértékének megállapítása. A legtöbb rekombináns fehérje készítmény (pl. monoklonális antitestek, fúziós fehérjék, stb.) beleértve a biohasonló gyógyszereket is, általában glikolizált. Ezért a glikoziláció egy kritikus minőségi attribútum, amely alighanem az egyik legnagyobb kihívást jelentő bioszimilaritást befolyásoló jellemző. A bioszimilárisok glikozilációja erősen befolyásolhatja a készítmény biológiai aktivitását, stabilitását, farmakokinetikai profilját, felezési idejét, effektor funkcióit és immunogenitását. A glikozilációnak kiemelt jelentősége van a monoklonális antitestek két fő effektor funkciójára, az antitest-függő sejt közvetített citotoxicitásra (ADCC) és a komplement függő citotoxicitásra (CDC) nézve. Munkám során először egy olyan ortogonális analitikai módszeren (CGE-LIF) alapuló mennyiségi kiértékelést fejlesztettem ki, amellyel bioterapeutikumok N-glikán profiljában található CQA relevanciával bíró cukorszerkezetek pontos mennyiségei könnyen meghatározhatók. Ennek bemutatására az adalimumabterápiás fehérjét használtam fel, melyhez különböző mennyiségben adtam Man5 cukorstandardot. Az elektrokinetikus injektálás paramétereinek kombinációjával definiált injektálási együttható és a csúcsterületek között nagy pontosságú (R2=0.9990) lineáris összefüggés mutatkozott. Ezenkívül vizsgáltam a koncentráció hatását a csúcs alatti területekre, melynél szintén nagyon akkurátus (R2=0.9995) exponenciális összefüggést kaptam. Mindezek alapján megállapítottam az adalimumab mintában lévő eredeti Man5 mennyiségét. A következő lépésben az etanercept nevű fúziós fehérje innovátor és bioszimiláris verziójának mennyiségi összehasonlítását végeztem el, melyhez a relatív csúcsterületeket használtam. Kezdetben exoglikozidázos emésztéssel azonosítottam az etanercepthez kapcsolódó N-glikánokat, majd meghatároztam az elválasztás hőmérsékleti optimumát. Ezután megállapítottam, hogy ugyan nincs minőségbeli eltérés a két N-glikozilációs mintázat között, azonban az egyes struktúrák eltérő mennyiségben vannak jelen. Továbbá, a glikoszimilaritási index elméleti megfontolási alapján összehasonlítottam a relatív csúcsterületeket a mennyiségi kiértékeléshez. A glikoszimilaritás kiértékelésénél az általánosan elfogadott ±20% toleranciaküszöböt alkalmaztam. A mindkét verzióban legnagyobb mértékben kifejeződő mag-fukozilált biantennáris glikán (FA2) CDC modulátori szereppel bír, amely nem képezi részét a hatásmódnak, azaz nem tekinthető glikoszimilaritási kritériumnak. A bioszimiláris profilján megfigyelhető az erősen galaktozilált cukorszerkezetek markáns jelenléte (+130 és +124%), viszont glikoszimilaritás szempontjából ezeknek sincs relevanciája. A monogalaktozilált és oligomannóz glikánok nagyon hasonló arányban vannak jelen az innovátorral összehasonlítva (+7 és +10%) (−13 és +19%). Végezetül, annak érdekében, hogy a kapilláris elektroforézisre kifejlesztett analitikai módszerek és kiértékelések nagy mintaszámra is alkalmazhatók legyenek a gyakorlatban, fukozilált biantennáris, afukozilált biantennáris, oligomannóz, valamint bi-, tri- és tertaantennáris α(2-3), illetve α(2-6) irányultságú sziálsavas glikánkönyvtárakat analizáltam multikapilláris elektroforézis készülékkel. Maltooligoszacharid létra és a GUcal szoftver segítségével új glükózegység adatbázist hoztam létre, melynek segítségével multikapilláris elektroforézis készülék alkalmazásával pontosabb kiértékelhetőség valósítható meg. Az adatbázis felállítása után a glikánkönyvtárakkal és maltooligoszacharid létrával együtt analizált terápiás antitestek (etanercept és adalimumab) N-glikánjait azonosítottam. A doktori munkám során megvalósított módszerfejlesztési stratégiával a CQA relevanciával bíró cukorstruktúrák gyors és egyszerű analízise valósítható meg, ahogy azt egy innovátor termék és bioszimilárisa esetén elvégeztem. A nagy mintaszámra történő alkalmazás kifejlesztése megnyitja a lehetőséget az ipari és klinikai laboratóriumok számára a glikozilációs mintázatok összevetését egy ortogonális módszer alkalmazásával.Tétel Szabadon hozzáférhető Oxidatív stressz és poli-ADP-riboziláció a normál bőrben és a sebgyógyulás folyamatában(2023) Bodnár, Edina; Szabó, Éva; Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékAz oxidativ stressz kutatása napjainkban reneszánszát éli. Vizsgálati eredmények sora bizonyítja szerepét számos betegségben. Az oxidatív stressz által indukált PARP aktiváció szintén számos pathofiziológiai folyamatban szerepet játszik. Vizsgálataink egyik fő célja az volt, hogy megnézzük a PARiláció szerepét a bőr élettani folyamataiban és a sebgyógyulásra vonatkozóan. Munkánk során kifejezetten az oxidatív/nitrozatív stressz által stimulált PARilációnak a szerepét vizsgáltuk. Megnéztük, hogy a peroxinitrit- DNS károsodás- PARP aktivációs útvonal jelen van-e a sebgyógyulás folyamatában akut és krónikus sebekben. Valamint célunk volt a redox környezet jellemzése a normál bőrben és a sebgyógyulás folyamatában oxidativ stresszmarkerek segítségével. Vizsgálatainkban demonstráltuk a PAR jelenlétét keratinocitákban, sebocitákban, haj folliculusokban, endothel sejtekben és a subcutan adipocitákban a normál bőrben, jelezve azt, hogy a PARP fiziológiás funkciókat szabályozhat ezekben a sejtekben. Ismert, hogy az oxidativ stressznek szerepe van a sebgyógyulás bonyolult folyamatában, de még sok a feltáratlan részlet. Vizsgálataink során jellemeztük az akut és krónikus sebek redox környezetét. Eredményeink alapján egyértelmű, hogy a redox környezet a krónikus emberi sebekben különbözik az akut sebektől, amit az intenzív gyulladás és a magasabb antioxidáns szintek tükröznek. Az egyes ROS speciesek valamint a redox szignál mechanizmusok szerepének további elemzése célzott terápiás lehetőségeket is jelenthet a jövőben a késleltett sebgyógyulás kezelésére. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a sebfolyadékok vagy szérumok részletes redox- és gyulladásos biomarker-profilja képes lesz-e prediktív biomarkereket szolgáltatni a nem gyógyuló sebek azonosítására. A peroxinitrit-termelés és a PARiláció is jelen van a krónikus sebekben, és valószínűleg hozzájárul a szövetkárosodáshoz. Ezen folyamatok szerepének pontosabb tisztázása normális és patológiás sebekben további vizsgálatokat igényel, melyekre vonatkozóan már elkezdtük vizsgálatainkat.Tétel Szabadon hozzáférhető Patkány gerincvelői hátsó szarv felületes lamináiban található neuronok lokális kapcsolatrendszerének feltárása axon elágazódási mintázataik elemzésén keresztül(2024) Kókai, Éva; Szücs, Péter; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAnnak ellenére, hogy a gerincvelő a központi idegrendszernek egy viszonylag egyszerűbb felépítésű területe, meglepően keveset tudunk idegsejtjeinek felépítéséről és az általuk kialakított kapcsolatairól. A rendelkezésre álló adatok túlnyomórészt rágcsálókból, macskából és majomból származó gerincvelői neuronok szomatodendritikus sajátságaira, elektrofiziológiai jellemzőire, illetve a neuronok neurokémiai markereire vonatkoznak. A neuronális működés szempontjából azonban a szomatodendritikus területek a neuronok receptív részét képezik, míg hálózati szempontból legalább ilyen jelentős kimenetük az axonjuk, amelyről a felületes laminákban található idegsejtek esetében elenyésző ismeretekkel rendelkezünk. Az elmúlt évtizedben a központi idegrendszer más területein rutinszerűvé vált túlélő agyszeletpreparátumok alkalmazásával a gerincvelői hátsó szarv területén is megtörtént bizonyos sejttípusok kapcsolatrendszerének vizsgálata. A substantia gelatinosa egyes gátló sejtjei, a III-as lamina cholinerg sejtjei, illetve az I-es lamina projekciós és interneuronjainak esetében születtek az axon részletes leírását célzó közlemények. Ezidáig azonban a gerincvelői idegsejtek individuális axonjainak morfometriai elemzését, laminák szerinti eloszlását és lehetséges célpontjainak kvantitatív analízisét szisztematikusan, legjobb tudomásunk szerint, egyetlen kutatócsoport sem végezte el. A neuronális kapcsolatok ismerete ugyanakkor a központi idegrendszer más területein számos alapvető idegrendszeri folyamat leírását, illetve különböző idegrendszeri megbetegedések pathomechanizmusának megfejtését tette lehetővé. Ezek alapján elmondható, hogy a fájdalom lehető leghatékonyabb, illetve a fájdalom típusának legmegfelelőbb csillapításához ugyanígy elengedhetetlen lenne a fájdalominformáció feldolgozását első vonalban végző hátsó szarvi neuronok pontos kapcsolatrendszerének ismerete. A közelmúltban a ferde infravörös LED megvilágítási technika segítségével lehetővé vált a gerincvelő felszínes lamináiban található, in vivo kísérletekben nehezen tanulmányozható neuronok in vitro körülmények között történő vizsgálata. Ez a technika nemcsak az eddig nehezen tanulmányozható neuronok célzott jelöléséhez járult hozzá, hanem a sejtek morfológiáját is megőrzi, ezáltal lehetővé teszi azok lokális axonelágazódási mintázatának, kapcsolatrendszerének vizsgálatát.Tétel Szabadon hozzáférhető The role of poly(ADP-ribose) polymerase 14 in shaping the phenotype of tumor-associated macrophages in breast cancer(2024) Sturniolo, Isotta; Virág, László; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetBreast cancer (BC) stands as the most prevalent malignant tumor among females. Tailored treatments may involve monoclonal antibody therapy and hormone therapy, potentially improving prognosis. Tumor stroma cells are known to significantly influence tumor behavior and response to treatments. For instance, macrophages (MΦs) are highly plastic innate immune cells commonly abundant in tumors that can transition between pro-inflammatory (M1) and anti-inflammatory (M2) phenotypes in response to environmental cues. Tumor-associated MΦs (TAMs) often display characteristics similar to M2 cells, thereby promoting tumor growth and invasiveness. Within the breast tumor microenvironment, TAMs have emerged as the predominant immune cell components, exerting pivotal influence over BC tumorigenesis and progression. Therefore, their involvement in BC development has recently established TAMs as novel and promising targets for BC treatment. ADP-ribosylation is a posttranslational modification mediated by a family of poly(ADP-ribose) polymerase (PARP) enzymes, known to regulate various cellular functions e.g. DNA repair, gene transcription and cell death in different cell types, including MΦs. Specifically, PARP14 is gaining attention as a potential target for chronic inflammation and has been implicated in tumor promotion. However, its precise roles in tumor immune evasion and involvement in TAM polarization still lacks comprehensive understanding and remains poorly understood. In the first study, we investigated the role of PARP enzymes in this process. We found that the PARP inhibitor (PARPi) PJ34 and the specific PARP14 inhibitor MCD113 reduced the expression of M2 marker genes in primary murine, in THP-1 monocytic human and in primary human monocyte-derived MΦs polarized with IL-4. Mice lacking PARP14 showed reduced ability to differentiate into M2 cells. In mouse and human models of TAMs, both PARPis and PARP14 knockout (KO) weakened TAM polarization, leading to increased cancer cell apoptosis. Moreover, lipocalin-2 (LCN2), macrophage migration inhibitory factor (MIF) and plasminogen activator inhibitor-1 (PAI-1) were identified by protein profiling arrays as potential (ADP-ribosyl)ation-dependent mediators of TAM differentiation. Our results suggest that inhibiting PARP14 could be a promising strategy for cancer treatment by reprogramming TAM behavior to enhance anti-cancer immune responses. Monoclonal antibody immunotherapy is a key part of BC treatment, with antibody-dependent cellular cytotoxicity (ADCC) being one of its mechanisms. In this scenario, the antibody binds to cell surface antigens on the cancer cells and engages Fc receptors on immune cells, e.g. natural killer (NK) cells, activating cytotoxic immune responses, to eliminate the tumor. Enhancing the effectiveness of these therapies requires novel chemicals that boost cancer cell sensitivity or immune cell potency. Based on our recent findings, in the second project we developed a cancer ADCC spheroid model and outline a protocol to find ADCC-modulating drugs. Three-dimensional (3D) models e.g. cancer spheroids are superior to 2D cultures in predicting in vivo responses of tumors to anticancer therapies. By utilizing 3D models, we established co-cultures of human epidermal growth factor receptor 2-positive (HER2+) BC cells and NK cells, inducing ADCC with Trastuzumab. Using a sensitive probe to measure apoptotic cell death and image analysis with an automated microscope, we distinguished live and dead killer and target cells. With our method, compatible with high-throughput screening, we demonstrated that Sunitinib, a Food and Drug Administration (FDA)-approved cancer drug, significantly reduces ADCC. This approach offers a platform for screening ADCC-modulating compounds in cancer cell spheroids, and, importantly, it can be applied to several assays of interest.Tétel Szabadon hozzáférhető Új neuroendokrin szabályozó mechanizmusok vizsgálata a humán bőrben(2024) Volascsekné Tóth, Kinga Fanni; Oláh, Attila; Tóth, Kinga Fanni; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz emberi test egyik legnagyobb szerve a bőr, mely kiemelkedő szerepet tölt be a szervezetünk védelmében. Összetett barrierrendszert képezve, az immunrendszerrel szoros együttműködésben egyaránt véd a környezetünkből érkező kémiai, fizikai/mechanikai és biológiai behatásokkal szemben. Munkacsoportunk hosszú évek óta foglalkozik a bőr (kór)élettani folyamataival, illetve azzal, hogy a bőrben fellelhető különböző sejttípusok hogyan járulnak hozzá a gyulladással és/vagy viszketéssel járó kórképek kialakulásához vagy éppen javulásához. Laboratóriumunk kutatásainak másik alappillére az endokannabinoid rendszer (ECS) vizsgálata. Az ECS egy összetett élettani szabályozó rendszer, melynek receptorai és endogén ligandjai a szervezetben szinte mindenhol, így a bőrben is megtalálhatóak. Az ECS „klasszikus” tagjai mellett a bőrben az ionotróp kannabinoid receptorként is funkcionáló tranziens receptorpotenciálú (TRP) ioncsatorna család tagjai is jelen vannak. Minthogy a közelmúltban kimutattuk, hogy a főként Ca2+-ra permeábilis, hőérzékeny TRPV1, -2 és -4 ioncsatornák kifejeződnek a humán faggyúmirigyek sejtjeiben, az értekezés alapjául szolgáló egyik publikációban a negyedik „melegérzékeny” TRPV csatorna, a TRPV3 kifejeződését és szerepét vizsgáltuk meg humán szebocitákon. Kísérleteink második felében egy, a kannabinoid rendszerhez közvetlenül nem kapcsolódó anyag, a klinikai gyakorlatban évtizedek óta biztonságosan alkalmazott antidepresszáns fluoxetin (FX) hatásait vizsgáltuk humán epidermális keratinocitákon, különös tekintettel a molekula lehetséges gyulladásgátló hatásaira, illetve a FX bőrgyógyászati repozícionálásának lehetőségére.