Szerző szerinti böngészés "Velkey, Ferenc"
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 38)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az 1849. márciusi tiszafüredi tiszti lázadás, valamint annak előzményei és következményei a résztvevők visszaemlékezéseinek tükrébenNagy, Kristóf; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarDolgozatom az 1849. március elején, Tiszafüreden lezajló tiszti lázadással, valamint annak előzményeivel és következményeivel foglalkozik. Azt vizsgáltam, hogy hogy jelenik meg a részvevők visszaemlékezéseiben a tiszti lázadás. Hogyan írnak róla és hogyan akarják közvetíteni azt az utókor számára.Tétel Szabadon hozzáférhető Az 1831-es kolerajárvány Perényi Zsigmond királyi biztosi kerületeibenDancs, György; Velkey, Ferenc; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Történelmi IntézetA disszertáció témája az 1831-es magyarországi kolerajárvány története a báró Perényi Zsigmond királyi biztos felügyelete alá tartozó északkelet-magyarországi területen, a galíciai határvidéken és Máramaros, Szatmár, Ugocsa vármegyékben. A kutatásaink kettős irányai egyrészt az 1831-es magyarországi kolerajárvány mélyebb megismerésére, másrészt Perényi királyi biztosi szerepének feltárására összpontosult. A központi utasítások és rendeletek, a lokális védekezés gyakorlati feladatait irányító vármegyei intézkedések, az ezek között kulcsszerepet játszó királyi biztosok tevékenysége, illetve a közöttük létrejött kommunikáció fennmaradt nyomai feltárják számunkra, hogy milyen módon zajlott a járvány elleni védekezés és hogyan hatottak egymásra a szereplők a döntések meghozatalában. Munkánkkal egyrészt a járvány elleni küzdelemnek ezen eddig kevésbé kutatott és feltárt kezdeti szakaszát mutatjuk be, másrészt az országos járványhelyzet kialakulásától a Perényi Zsigmond királyi biztosra bízott területek járványtörténetét a királyi biztosi tevékenységgel a középpontban. Megállapítást nyert, hogy Európa konzervatív hatalmai a centralizált és határozott fellépést választották, amely elsősorban a külső határok, majd a fertőzött területek lezárásában és az izolációkban nyilvánult meg. A Habsburg Birodalom mintaként szolgált a többi állam számára is, mivel a déli határvédelme, a korábbi pestisjárványokkal szembeni fellépése egy sor bevált eljárásrendet rögzített, amely révén egy alaprendelkezés is létrejött és ez jelentette az alapját a Magyar Királyság területén elindított intézkedéseknek is. Az értekezés egyik innovációjának tekinthető a kolerajárvány, a létrehozott államhatalmi védekezési eljárások és a következmények időbeli elkülönítése és a kezdeti fázisnak a vizsgálata. A védekezés preventív szakasza a galíciai járványhelyzettől és a királyi biztosok határszélre történő kiküldetésétől ugyanis sikeresnek tekinthető. A rendelkezések és a helybeli védekezés harmonizálása a királyi biztosok feladata volt. Tevékenységüket közel sem lehet általánosan megítélni, míg a kezdeti védekezési időszak sikeres volt, az 1831 júniusától jelentkező megbetegedési hullám összeomláshoz vezetett. Perényi vélekedése szerint a hirtelen és nagy erővel terjedő járványt nagyrészt a lakosság visszás cselekedetei, a rendszabályok be nem tartása, illetve az engedetlenség okozta. A kezdeti stádiumtól érintett területeken a bezárások hosszú ideje jelentős gondokat okozott. A járvány enyhülésének folyamata során megfigyelhető a védekezés központi narratívájának megváltozása. A társadalmi feszültség, a lezárások által okozott ellátási problémák a hatóságokat az enyhítések irányába terelte. Perényi királyi biztosi teendőinek egyik fő kérdésköre ebben a szakaszban a máramarosi só szállításának és eljuttatásának biztosítása lett a régió központjaiba. A védekezési feladatok irányítása és végrehajtása az ország szinte teljes területén jelentkező járványhelyzetben már tűzoltásnak tekinthető, a lakosság életkörülményeinek biztosítása, az ellátási problémák vették át a központi szerepet. A több hétig tartó bezárások elégedetlenséget váltottak ki, amely sok helyen zavargásokhoz is vezettek. A vizsgált régióban elmaradt a kiterjedt felkelés, amely azzal is magyarázható, hogy Máramarosban a kamarai fennhatóság és a gyéren lakott hegyvidéki területek nem voltak erre alkalmasak, de azzal is, hogy Ugocsában és Szatmárban is az általános elégedetlenségre válaszként a királyi biztostól is enyhítő rendelkezések érkeztek, illetve Bereg és Máramaros vármegyében jelentős katonaság állomásozott a járványveszély kezdetétől, továbbá ebben a két vármegyében található uradalmak és kamarai birtokok jobbágyait sikerült kordában tartani. A járvány negatív demográfiai hatásai országos szinten rendkívül jelentősek voltak. Az általunk vizsgált területeken megállapíthatjuk, hogy jelentősen enyhébb lefolyása volt a járványnak az ország többi területéhez képest. Kutatásaink eredményeként megállapítható, hogy Perényi nagy odaadással végezte a rá bízott feladatát, jelentős helyismerettel rendelkezett, otthonosan mozgott ezen a terepen. A központi utasítások betartását viszont minden esetben végre kellett hajtania és azt a vármegyei igazgatással, a koleraügyi bizottságokkal is betartatni. Az értekezés Perényi Zsigmond személyén egy olyan eddig kevésbe kutatott és feltárt tisztség ismertetését tartalmazza, amely eddig nem került a történeti kutatások fókuszába. A Perényi Zsigmond királyi biztos fennhatóságára bízott területek járványtörténeti eseményeinek vizsgálata pedig az 1831-es kolerajárvány ismeretanyagait gazdagíthatja. / The subject of this dissertation is the history of the Hungarian cholera epidemic of 1831 in the north-eastern part of Hungary, in the Galician border region and in the counties of Máramaros, Szatmár, and Ugocsa, under the supervision of the Royal Commissioner Baron Zsigmond Perényi. The dual direction of our research has focused on a deeper understanding of the cholera epidemic in Hungary in 1831 and on Perényi’s role as royal commissioner. The surviving traces of central instructions and decrees, the county measures that governed the practical tasks of local defence, the activities of the royal commissioners who played a key role in these, and the communication between them, reveal how the epidemic was controlled and how the actors interacted in the decision-making process. This work presents both the initial phase of the fight against the epidemic, which has been less researched and explored so far, and the history of the epidemic in the territories entrusted to Royal Commissioner Zsigmond Perényi, with the activities of the royal commissioners at the centre. It was found that Europe’s conservative powers opted for centralised and decisive action, mainly through the closure of external borders and then the isolation of infected areas. The Habsburg Empire served as a model for other states, as its defence of its southern borders and its response to previous plague epidemics laid down a set of best practices, which led to a basic arrangement and formed the basis for the measures taken in the Kingdom of Hungary. One of the innovations of the thesis is the temporal separation of the cholera epidemic, the established state power protection procedures and the consequences, and the examination of the initial phase. Indeed, the preventive phase of the defence from the epidemic situation in Galicia and the dispatch of the royal commissioners to the border areas can be considered a success. It was the task of the royal commissioners to harmonise the regulations and local defence. Their activity can hardly be universally judged: while the initial period of protection was successful, the wave of disease from June 1831 onwards led to a collapse. In Perényi’s view, the sudden and powerful spread of the epidemic was largely caused by the population’s misbehaviour, non-observance of the rules and disobedience. The long period of closures caused significant problems in areas affected from the initial stage. As the epidemic abated, a change in the central narrative of protection was observed. Social tensions and supply problems caused by closures pushed the authorities towards mitigation. One of the main concerns of the Royal Commissioner Perényi at this stage was to ensure the transport and delivery of Máramaros salt to the centres of the region. The management and implementation of protection tasks in an epidemic situation in almost the entire country can be considered as fire-fighting, with the central role being taken over by the provision of living conditions and supply problems. The closures, which lasted for several weeks, sparked discontent and led to riots in many places. In the region under study, there was no widespread uprising, which can be explained by the fact that in Máramaros the chamber’s jurisdiction and the sparsely populated mountainous areas were not suitable for this, but also by the fact that in Ugocsa and Szatmár, too, the royal commissioner issued mitigating orders in response to the general discontent. In Bereg and Máramaros counties, a large military force was stationed from the beginning of the epidemic, and the serfs of the manors and the chamber estates located in these two counties were kept under control. The negative demographic impact of the epidemic was very significant at national level. In the areas under consideration, the epidemic was significantly milder than in the rest of the country. It can be said that Perényi was particularly dedicated to the task entrusted to him, had considerable local knowledge and was at home in the field. However, he had to comply with the central instructions at all times and enforce them with the county administration and the cholera committees. In the person of Zsigmond Perényi, this thesis presents an account of an office that has been little researched and explored, and which has not been the focus of historical research until now. The study of the epidemiological events in the territories under the jurisdiction of Royal Commissioner Zsigmond Perényi can enrich the knowledge of the cholera epidemic of 1831.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Beszélgetés egy német géniusszal: Reinhart Koselleck és a Begriffsgeschichte inspiratív tereSzopkó, Laura; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarSzakdolgozatom témája a Reinhart Koselleck nevéhez köthető fogalomtörténet (Begriffsgeschichte) bemutatásáról szól, amelyben kiemelt hangsúlyt fektettem az irányzat autobiográfiai vonatkozásainak ismertetésére. Koselleck sokrétű érdeklődése az önkifejezés különböző formáiban lát napvilágot, s ebből kifolyólag a fogalomtörténet formálódása is egy hosszas procedúrának tekintendő. Ennek egyik jelentős állomását a hermeneutikai filozófiával való érintkezés jelenti, amelyből több 20. századi irányzat – köztük a posztmodern is – inspirálódik. Azonban a közös gyökerek ellenére sem integrálódik Koselleck ezekbe a szellemi vonulatokba, hanem tudatosan hangoztatja a fogalomtörténet egyedi pozícióját. Módszertanában a politikai és társadalmi szempontból relevanciát élvező alapfogalmak jelentésének feltérképezésére vállalkozik, amellyel a társadalomtörténet számára képes értékes eredményekről beszámolni. Így a fogalomtörténet a történettudomány egyik olyan úttörő szemléletét involválja, amely interdiszciplináris nyitottságával számtalan nemzetközi szinten működő tudományos vállalkozásra is hatást gyakorol.Tétel Szabadon hozzáférhető Bónis Sámuel közéleti pályája 1849 augusztusáigKirály, Zoltán; Velkey, Ferenc; Király, Zoltán; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Történelmi IntézetTolcsvai Bónis Sámuel (1810–1879) a 19. századi Szabolcs vármegye egyik legismertebb politikusának számított. Pályája a törvényhatóság tisztikarában kezdődött, ahol már közvetlen ősei is jelentős hivatalokat viseltek. 1839-ben némileg váratlanul választották meg megyéje egyik országgyűlési követévé. Karrierje ezt követően vett valódi lendületet. Folyamatosan mélyítette kapcsolatait a formálódó reformellenzék vezetőivel, ezzel párhuzamosan pedig a szabolcsi oppozíció legmeghatározóbb alakjává vált. Az utolsó rendi országgyűlésen került Kossuth bizalmasainak körébe, aminek hatására a márciusi fordulatot követően is fontos pozíciókban számítottak rá. Az új kormány munkájába az Igazságügyi Minisztérium osztályigazgatójaként kapcsolódott be, majd a szeptemberi fordulatot követően több ízben kormánybiztosként ténykedett. A tavaszi hadjárat sikerei után rövid ideig államtitkárként dolgozott, majd a kormány megbízottjaként az Arad felé vonuló fősereg mellett tartózkodott. Világos után bujdosás, végül hatévnyi raboskodás várt rá. Josefstadti fogságából 1856 végén szabadult, a politikai életbe pedig 1861-ben tért vissza. Képviselői székét 1869-ben cserélte bírói hivatalra. Tíz évvel később a Semmítőszék tanácselnökeként helyezték örök nyugalomra. Dolgozatunkban a hiánypótlás szándékával közel fél évszázados pályafutásának a szabadságharc végéig tartó szakaszát próbáljuk rekonstruálni. Célunk nem csupán az újabb helytörténeti vonatkozású kutatási eredmények megosztása, valamint a korábban már feltárt hasonló vonatkozású anyagok integrálása. Úgy véljük, Bónis Samu életútján keresztül, amellett hogy bepillanthatunk a vidéki birtokos nemesség mindennapjaiba, életkörülményeinek alakulásába, újabb adalékokkal gazdagíthatjuk a reformkori diétákra, valamint a forradalom és szabadságharc időszakára vonatkozó ismereteket is. Az ő személyén keresztül is demonstrálható, hogy a többvonalú politikai elitben, a fő jellegadó személyiségek környezetében sokakat találunk, akik a rendszer működtetése szempontjából fontos szerepet játszottak, színes és változatos pályájuk pedig méltatlanul merült feledésbe. Bónis élete példája egy jó értelemben vett hazafiúi elkötelezettségnek, melynek érdekében a személyes biztonság és jólét oltárán is képes volt jelentős áldozatokat hozni. Munkánk elsősorban sikerekben és megpróbáltatásokban egyaránt bővelkedő közéleti pályáját vizsgálja, de a lehetőségekhez képest próbáljuk megragadni Bónis Samu lobbanékony, olykor provokatív, életvidámsága és közvetlensége miatt mégis kedvelt személyiségét is. Sámuel Bónis Tolcsvai (1810–1879) was considered as one of the most prominent politicians of Szabolcs County during the 19th century. He began his career as a member of the judiciary, where his immediate ancestors had already held significant offices. In 1839, he was somewhat unexpectedly elected one of the county's parliamentary ambassadors. His career then gained real momentum. While constantly deepening his relations with the party leaders of the emerging opposition of the government, Sámuel Bónis became the most dominant figure in the opposition at Szabolcs. He was included among the confidants of Kossuth in the last National Assembly, which resulted in the continuation of holding key positions, as expected after the March turnaround. He joined the new government as the Department Director of the Ministry of Justice, then, following the September turn, he acted several times as government commissioner. For a short time, he served as Secretary of State after the success of the Spring Campaign, then, as an agent of the government, he joined the main army marching towards Arad. Hiding after Világos, he was finally caught and sentenced to six years’ imprisonment. Having been released from the incarceration in Josefstadt at the end of 1856, he returned to political life in 1861. After eight years, he switched his seat of representative to a judicial office. Ten years later, he was laid to rest as the President of Chamber of the Cour de Cassation [Supreme Court]. The purpose of the thesis is an attempt to fill the research gap via reconstructing the period of Sámuel Bónis’ career, which spanned nearly a half-century, till the end of the War of Independence. Our research scope is not limited just to share recent results of local history, or to integrate the materials of similar aspects that have already been identified. The presentation of Samu Bónis’ complete biography might result in gaining an insight into the gentries everyday life in the country, their living conditions, furthermore, it provides a comprehensive understanding on the National Assembly at the reform era, including new knowledge regarding the period of the revolution and the war of independence. Bónis’ personality genuinely demonstrates that, in the multilevel party elite, especially in the circles of the chief characteristic figures, many played key role in relation to the operation of the system, yet, their colourful and varied career paths vanished into oblivion. Bónis’ life sets an example to a patriotic commitment in a good sense, for which he was able to make significant sacrifices on the altar of personal safety and well-being. This research is aimed to examine primarily his public career, which is full of both success and hardship. Furthermore, to the extent possible, it is to seize Samu Bónis’ flared temper, his occasional provocative nature, who, at the same time was highly popular due to his cheerful and open personality.Tétel Szabadon hozzáférhető A dohánymonopólium előzménytörténete MagyarországonKohut, Sára; Velkey, Ferenc; Kohut, Sára; Történelem és néprajz doktori iskolaDolgozatomban azt a kérdést elemzem, hogy a dohánymonopólium magyarországi bevezetése (1850) előtt milyen kezdeményezések, tervek és kísérletek vetődtek fel (és kerültek le a napirendről) ebben a tárgykörben. Azaz a monopólium előzménytörténetének átfogó vizsgálatát tűztem ki célul. Értekezésem időkerete az első datál¬ható, az örökös tartományokban a dohányadóztatást 1658-ban előirányzó adatig nyúlik vissza, és a monopóliu¬mot Magyarországra behozó, 1850-ben kelt császári pátensig tart. A dis¬szertációm tárgyának politika-földrajzi tere a Habsburg Birodalom, vagyis az a nehezen megnevezhető dinasztikus konglomerátum, amelyet összefoglalóan Habsburg- vagy Osztrák Monarchiának („Habsburgermonarchie”, „Österreichische Monarchie”), majd „Osztrák Császárságnak” („Kaisertum Österreich”) neveztek. Mivel a tervezetek és döntési mechanizmusok a kutatás fókuszába a „bécsi Burg”-ot állították, ezért kézenfekvő volt, hogy ne kizárólag az egyik oldal szem¬pontjaira korlátozzam a vizsgálatot, s így a „bécsi-” illetve „magyar nézőpont” is egyenértékű szerepet kapjon − kiegészülve a dohánypiaci szereplők (kereskedők, termelők stb.) egyénített szempontjaival. A kusza piaci viszonyok, a császári regálé és Magyarország gazdasági szimbiózisa, a Habsburg vámpolitika hatá¬sai miatt természetes (és minden bizonnyal előnyös) volt, hogy nem kizárólag az egyik oldal szem¬pontjaira korlátoztam a kutatást. Hiszen leginkább éppen a „nézőpontok” árnyalt elemzése hiányzik a kérdés szakirodalmából, s emiatt maradt el a Magyarországra vonatkozó tervek vizsgálata. A dohánymonopólium magyarországi bevezetésének akadálya a Magyar Királyság Habsburg Birodalmon belüli eltérő jogi státuszából eredt. A rendi alkotmány következtében az országgyűlés jóváhagyása feltétele volt az örökös tartományokban érvényben lévő egyedáruság bevezetésének. Tekintve, hogy a magyar politikum – néhány kivételtől eltekintve – idegenkedett az egyedáruság gondolatától, mint egy újabb indirekt adónemtől; a termesztést és kereskedést az exportvámokon felül nem korlátozták. A termesztők nem voltak kötelezhetőek dohányuk átadására; a felvásárlás, kereskedés és gyártás piaci keretek között zajlott. Mindennek ellenére a magyarországi agrárium szolgáltatta a császári regálé beszerzésének jelentős hányadát, amely így kénytelen volt a Monarchián belül is magánkereskedőkkel konkurálni, mint bármely más piaci szereplő. Az ebből fakadó problémák megoldásaképpen felmerült az udvarban a kereskedőkkel való szer¬ződéskötés mellett a termesz¬tőktől való közvet¬len felvásárlás, valamint saját kertészetek telepítése. Az éppen aktuális döntéshozóktól függött, mely alternatívát követték. Mikor azonban a jövedék működésének optimalizálása egybeesett a kincstár súlyosbodó pénzügyi zavaraival, rendre felmerült a do¬hánymonopólium bevezetése. 1841-ben titkos határozat született Magyarország és Erdély a Monarchia egységes vámrendszerébe való beolvasztására. A döntés korszakfordulót jelentett a magyarországi dohánymonopólium előzmény-történetében. Maga az egyedáruság, vagy mint egy új indirekt adó kivetéseként, vagy a piaci viszonyok okozta károk megoldásának kontextusában bukkant fel eddig az illetékes kormányzati szervek iratváltásaiban, a vámsorompók felszámolása után vi¬szont kivitelezhetetlenné válik a magyar dohánytermesztés és -kereskedés jövedék alóli mentessége. A legfelsőbb politikai körök számára ettől kezdve nem az volt a kérdés, hogy bevezessék-e az dohányegyedáruságot a Magyar Királyságban, hanem az, hogy mikor és milyen feltételekkel tegyék meg azt. Az egyedáruság bevezetése ugyan többször visszatérő elképzelés volt, az erről szóló iratvál¬tások között azonban jelentős időintervallumok teltek el. Ezért a kísérletek egymástól függetle¬nül, eltérő politikai-gazdasági kontextusban értelmezendőek. S mivel az udvar folyamatosan elállt bevezetési szándékától, valószínűsíthető, nem tekintette gazdaságpolitikai kulcskérdésnek a dohánymonopólium Magyarországra való kive¬tését a közbenső vám eltörléséig. A dohánymonopóliumot az udvar az első bevezetési kísérlettől egé¬szen 1845-ig politikailag ká¬rosabbnak tekintette, mint amennyi anyagi haszonnal járt volna. A pusztán pénzügyi kérdés¬ként kezelt egyedáruság a vámszövetség következté¬ben értelmeződött szélesebb kontextusban. Az 1847–48-as országgyűlésen nem került napirendre a kincstári trafikok ügye, a már-ciusi események, az első felelős minisztérium pedig új belpolitikai helyzetet terem¬tettek. 1848. június 23-án az udvari kamara tiltakozása ellenére bezáratták a pesti raktárakat, a többi helyen pedig betiltották a kincstári árusítást. A kormányzat monopólium behozását elő¬készítő lépései tehát nem értek célt, Magyarországot nem sikerült a dohányregálé elkép¬zelése mellé állítani. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott a magyar szabadságküzdelem katonai vereségével és a neoabszolutizmus kiépítésével, hiszen így végérvényesen eldőlhetett (császári pátens formájában) a dohánykérdés sorsa, lezárva a dohánymonopólium mintegy kétszáz éves előzménytörténetét. In my dissertation I am examining what kind of proposals, attempts and plans were made before introducing the tobacco monopoly in Hungary (1850). Which means that my aim is to introduce the antecedent events of tobacco monopoly in Hungary. The beginning of my dissertation is the first date when tobacco monopoly was mentioned in the documents as a possible tax, which is 1658. The closure of my dissertation is 1850, when the final imperial decision was made to establish the tobacco monopoly in Hungary too. The geographical place of my dissertation is the area of the Habsburg Empire which was a very complex political environment during this period, and it is very difficult to define as it had different names like „Habsburgermonarchie”, „Österreichische Monarchie” and such as Kaisertum Österreich. Due to it’s complexity I decided to explain not only the viewpoints of the Hungarian and the imperial side but also the opinion of the merchants. Due to complexity of the trade and the political environment, and the influence of the Habsburg custom policy it came naturel to introduce and examine all the different viewpoints. Mostly these different viewpoints are missing from the Hungarian works. Due to the feudal constitution the permission of the parliament was necessary to launch the tobacco monopoly in Hungary too. The major part of the Hungarian politicians was against the individual sales as it meant a new tax; because the only tax which existed in trade and the economy was the export duty. Although the farmers could not have been obliged to give their tobacco; -as the forestalling, the mongering and the production was conducted in a regular way, - the Hungarian agriculture produced the major part of the imperial income. Therefore the Royal Court had to cooperate with merchant, as any other operator. Several ideas were constructed to solve the caused problems, such as: buy the tobacco directly from the farmers, make contracts with the merchants or establish a state owned tobacco garden. In the times when the treasury had financial issues/problems the establishment of the tobacco monopoly was suggested as a resolution. In 1841 a secret decision was made to merge Hungary and Transylvania in the same customs policy with the Monarchy. This decision meant a main step in the antecedent events of tobacco monopoly in Hungary. Previously the tobacco monopoly was suggested as a solution to the financial problems of the treasury or as a new income. After the elimination of the custom policy it was unworkable not to pay tax after the Hungarian tobacco products. After the above described situation, there is no talk off if the monopoly should be introduced in Hungary or not, but when and how. Although the introduction of the tobacco monopoly was a recurring idea, the documents mentioning it occurred between considerable time intervals. The attempt came up in different political-economic contexts, independently from each other. The idea of monopoly kept reoccurring when the treasury faced financial problems. And as the Habsburgs was still hesitating, it probably did not regard the monopoly of tobacco as an industrial or political key question. The Habsburgs considered the tobacco monopoly from the very first attempt to introduce it up to 1848 politically more harmful than profitable. The monopoly that was treated solely as a financial matter got reinterpreted owing to the custom alliance. At the 1847–48 Parliament, the tobacconist’s of the treasury was not discussed, and the March events and the first ministry created a new domestic political situation. On 23rd June 1848, the warehouses of Pest were closed down and the treasury sale was banned, opposed to the protest of the chamber. The first preparatory steps of the government failed and could not convince Hungary about the droit of the régale. The coming of the imperial troops put an end to 200-year old antecedents of the monopoly of the tobacco.Tétel Korlátozottan hozzáférhető „E' munkában elő van adva az országlás alaptudománya (Theoria Politicae), és a' legtökéletesebb polgári alkotmány (Constitutio)”. Sasku Károly ideális rendszere három értekezése alapjánGődér, Attila; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarEzen dolgozatban arra törekszem, hogy egy koherens egészként mutassam be a Sasku Károly (1806-1869) 1848 előtti műveiben felvázolt politikai rendszert, azt szerkezeti felépítésén és szabályain keresztül vizsgáljam. A szerző a reformkor kevésbé ismert alakjaihoz tartozik, ugyanakkor komoly műveltséggel rendelkezett több tudományágban is (matematika, történelem, filozófia, jogtudomány).Tétel Korlátozottan hozzáférhető Feleselő Kossuth-portrék(2010-11-18) Szabó, Gábor; Velkey, Ferenc; Bölcsészettudományi KarTétel Korlátozottan hozzáférhető A fogalomtörténeti és kultuszkutatási megközelítések problémái a „statikus” Deák Ferenc– kép értelmezésébenZsiger, Ádám; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarSzakdolgozatomban Deák Ferenc historiográfiai és népszerűsítő ábrázolásait egyaránt meghatározó karakterjegyeinek változatlan fogalmi alapjait vizsgálom. Arra vagyok kíváncsi, hogy Deák statikus „profiljának” fogalmisága magyarázható-e kizárólag kultuszképződési tendenciákból, ill. ez a változatlanság egyáltalán megragadható-e fogalomtörténeti eszközökkel? Ezekre a kérdésekre nem kívánok egyértelmű, kizárólagos választ adni, inkább szöveg-és fogalomelemzések során a jelenség különböző magyarázati lehetőségeit szeretném megvilágítani.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Egy főúri portré a 19. századbólBrigovácz, László; Velkey, Ferenc; Brigovácz, László; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --Dolgozatunkban a 19. századi magyar főúri társadalom egyik, változatos elemekből felépülő szereprepertoárral rendelkező képviselőjének, Andrássy György grófnak az 1820-as évek derekán kezdődött, és a reformkor végével lezárult életszakaszát kívántuk vizsgálni. Célunk nem politikai életrajz megírása volt, hanem egy portré-együttes megrajzolása. Igyekeztünk tehát bemutatni a grófot politikusként, széchenyiánus reformmágnásként, racionálisan gazdálkodó nagybirtokosként és ipari vállalkozóként, közcélú adományozóként, s például Európát járó utazóként is. Igen nehéz feladatot jelentett ugyanakkor az ő szerteágazó életpályájának arányos értékelése. Valamelyest könnyítette persze az ítéletalkotást, hogy – durva leegyszerűsítéssel – inkább kellett a dolgok, mint az eszmék rendjével kapcsolatosan keresnünk az őt elbíráló szavakat. Nem volt ugyanis politikai teoretikus (pártideológus), mivel nem rejlett benne nagy szellemi alkotóerő. Hiányzott belőle a lényeglátó képesség is, s gyakran veszett el az aprólékos megoldásokban. Munkaszerető ember volt azonban, és a gyakorlatelvű gondolkodás hatotta át cselekedeteit. Kutatásaink mindemellett bizonyították, hogy politikai irányát tekintve sokrétű (igen ingadozó) volt az a pályaszakasza, mely alatt Széchenyi főrendi elit-társaságából a konzervatívok felé vezetett útja. Sokáig meghatározó volt számára a nemzeties reform, és olykor az ellenzéki argumentáció, de nem sorolhatjuk őt a liberálisok közé, minthogy már az 1830-as évek elején is tradicionális elvek és értékek tükröződtek a más vallási felekezetekhez történő viszonyulásában, társadalomszemléletében, társas viselkedésében és ízlésében. Identitáskészletének rögzült elemei segítségével jutott el azután a politikai konzervativizmusig, amelynek terrénumán reprezentált egy konzervatív főrend esetében a korban szokványosnak számított karriermintát is (adminisztrátori, főispáni hivatalviselés). Politikai karrierjével szemben ellenpontot képeztek a modernizmus jegyeit magukon viselő nemzeti-közéleti szerepvállalásai, valamint birtokosi és vasipari tevékenysége, mely utóbbi esetében olyan új, polgári elemekkel bővítette ki tradicionális értékkatalógusát, mint például a befektetői hajlam, a profitorientáltság. Róla szóló biográfiánk, önmagán túlmutató célként, előrevetítheti a széchenyiánus arisztokraták pályájának modellvizsgálatát, továbbá adalékokat szolgáltathat a konzervatív politikusok 1840-es évekbeli tevékenységének és az egyéni életutaknak a kutatásához. In our thesis, we would like to examine the period of the life of Count George Andrássy (a member of the Hungarian aristocratic society in the nineteenth century, who had a various role repertory), which started from the mid-1820s and finished with the end of the Reform Era. We aim to create a portrait collection, not only a political biography. Thus, we attempt to introduce him as a politician, a “széchenyian” reform magnate, a rationally farming landlord and industrial contractor, and, for example, a European traveller. However, it is a really difficult task to appreciate his diversified career. There can be of some slight assistance to his judgement, nevertheless. To appreciate him, we have to search for the words in the frame of things, rather than in the frame of thoughts. That is, he was not a political theoretician, because he lacked abilities. However, he was a hard-working man, whose acts were guided by practical thinking. Furthermore, our research has certified, that in political aspects, his career was quite wide-ranging on the way from István Széchenyi’s magnate-elite company to the conservatives. Even though national reform, and, sometimes, oppositinism were defining for him for a long time, we cannot take the Count into account among the liberals, as traditional principles and values had already been glinted in his relationship with other confessions, in his outlook upon society, in his social behaviour and in his taste from the beginning of the 1830s. Afterwards, he reached political conservatism with the help of the fixed elements of his collection of identities. On that ground, he represented a typical career model for a conservative magnate of his era. Out of accordance of his political career, there were his activities on the national-public scene, at his domains and ironworks. In the case of the latest, he amplified his traditional catalogue of values with some civil-like elements, such as the aptness for investment or the eagerness in making benefit. Our biography about him can establish the model analysis of the “széchenyian” magnates’ careers, and, in addition to that, can add some information to the research of the conservative politicians’ activities in the 1840s, and to the inquiry of their lives.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Gróf Apponyi György közéleti pályája a reformkorban – egy hivatalnok-politikus portréCzinege, Szilvia; Velkey, Ferenc; Czinege, Szilvia; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --Dolgozatomban gróf Apponyi György reformkori pályájának valamint a Magyar Udvari Kancellária ügyintézésnek részleges bemutatására vállalkoztam. Apponyi György a 19. századi magyar politikai közélet meghatározó alakja volt, tartalmas pályafutása azonban mégsem kapott megfelelő hangsúlyt a szakirodalomban. Ami azért is meglepő, mivel személyében egy olyan hivatalnok–politikusról van szó, aki nemcsak a politikai életben vállalt vezető szerepet, hanem országos méltóságokat is viselt. A gróf tipikusnak mondható arisztokrata karriert futott be a reformkorban: a hivatalnoki pályát politikai karrierrel ötvözte. Jogi tanulmányai elvégzése után aljegyző lett Tolna vármegyében, majd hivatalnoki állást vállalt a Magyar Udvari Kancellárián. Az 1839–40. évi országgyűlést követően lett a Királyi Kúria királyi tábláján táblabíró, és közben aktívan részt vett a büntetőjogi választmány munkájában is. Az 1843–44. évi diétán vált a „fontolva haladó” konzervatív főrendek vezérszónokává, s az országgyűlést követően második alkancellárnak nevezték ki, hamarosan másodkancellár, majd 1847 novemberében főkancellár lett belőle. Apponyi György politikusként az 1839–40. évi diétán mutatkozott be, majd a következő diétán már a „fontolva haladó” főrendek vezérszónokává vált. Az országgyűlési tárgyakhoz fűzött hozzászólásaiban a Dessewffy Aurél által kidolgozott „fontolva haladó” eszmerendszert hatékonyan képviselte. Politikai attitűdjére jellemző, hogy elviekben egyetértett az adott területen bevezetendő reform gondolatával, de vagy olyan mérséklő javaslatokkal állt elő, amelyekkel a tervezett reform kivitelezhetetlen lett volna az eredeti elképzelések szerint, vagy pedig nem tett javaslatot a tervek gyakorlati megvalósításának módjára. A Magyar Udvari Kancellária története a magyar hivataltörténet egyik hiátusa, így a 19. századi intézmény története is. Dolgozatomban a rendelkezésre álló források mennyisége miatt nem vállalkoztam ennek pótlására, csupán betekintést adok a negyvenes évekbeli hivatal működésébe Apponyi személyén keresztül. Kancellári tevékenységét elsősorban azon ügyek kapcsán mutatom be, amelyek többször is megfordultak az asztalán, illetve Bécsben is több ízben foglalkoztak vele: az adminisztrátori rendszer, az 1845-ös horvát incidens, a Védegylet, a sajtópolitika és cenzúra vagy az erdélyi országgyűlés. A gróf kancellári szerepvállalásában egyesítette a politikusi és hivatalnoki szerepköröket, és ez nagyban meghatározta karakterét is: lojális, engedelmes és szolgálatkész hivatalnok, valamint kezdeményező, (részletekbe bonyolódó, de abban nem elvesző) elemző politikus volt. Ez meghatározta azon eszközök körét is, amelyeket munkája során alkalmazott: személycserék, lefizetések, tekintélyes mágnások befolyásának felhasználása. Apponyi beágyazottsága a magyar politikai közéletbe csekély mértékűnek tekinthető, mivel, ha nem volt országgyűlés, akkor nem igazán tartózkodott Magyarországon, jelenléte leginkább a Széchenyi Istvánnal folytatott levelezése és fenntartott munkakapcsolata valamint a Konzervatív Párt alakulása és programja kapcsán ragadható meg. A források tükrében kancellárságáról árnyaltabb kép rajzolódik ki, mint az eddig a szakirodalom alapján feltételezhető volt: Apponyi egy határozott jellemmel, nagy munkabírással, kiváló szakértelemmel és felelősségtudattal rendelkező kancellár volt, akinek helyzetéből adódóan bizonyos szinten korlátozott volt ugyan a cselekvési szabadsága, de viszonylag önálló tényező volt a magyar politikai életben. In my dissertation I have undertaken the presentation of count Georg Apponyi’s career in the reform era and the administration of the Hungarian Court Chancellery. Count Georg Apponyi was an influential figure of the Hungarian politics public life in the 19. Century, but his matterful career hasn’t had adequate accent in the literature. It is surprising enough, as he was bureaucrat–politic, who took a dominant role not only in politics but he also had national dignities. Apponyi run a typical aristocrat career in the reform era: he alloyed the civil service course with a political one. After finishing his studies of law, he was deputy clerk in Tolna County, then he took civil service post at the Hungarian Court Chancellery. He was board judge at the royal table of the Royal Curia after the parliament of 1839-40 and he took an active part in the job of the criminal caucus too. He became the keynote speaker of the “considered progressive” conservative peers during the diet of 1843–44. He was appointed to second vice–chancellor after the parliament and he was second chancellor in a short time, and then Lord Chancellor in November 1847. Georg Apponyi introduced himself as a politician in the parliament in 1839–40, and he was the keynote speaker of the “considered progressive” conservative peers on the next diet. He efficiently represented the “considered progressive” conservative ideology elaborated by Aurel Dessewffy in his comments to the parliamentary objects. The characteristic of his political attitude is that, he accommodated with the idea of the introduced reforms in theory, but he moved such resolutions, which would turn the planned reform to be impractical according to the original idea or he did not move any resolutions for the way to the practical realization of the plans. The history of the Hungarian Court Chancellery is a hiatus of the Hungarian office–history, and also the history of the institute in the 19 Century. I did not undertake the replacement of this deficiency because of the quantity of the available source; therefore I give introspection in the function of the bureau in the forties across Apponyi’s character. I present his activity as a Chancellor through those cases, what often came about his desk, or were concerned with in Vienna too: the administrator’s system, the Croatian incident in 1845, the Protect-union, the media policy and the censorship or the parliament in Transylvania. Apponyi accreted the role of the bureaucrat and politician in his engagement as chancellor, and this appointed his character too: he was a loyal, conformable and compliant bureaucrat and also an initiative and an analytic politician. This allocated the circle of the instrument too, which he took during his politic: people exchanges, briberies, application of influence of powerful lords. Apponyi’s attendance was slight in the Hungarian politics public life, because he was not staying in Hungary, when the parliament did not hold a meeting. His presence can be captured by the correspondence and working relationship with count Stephan Széchenyi and by the formation and program of the Conservative Party. A more detailed picture is outlined about him in the light of the sources, as it is expected this far in the literature. Apponyi was a strong character, a hard–working, high–skilled and responsible chancellor. Although his freedom of action was limited, but he was a relatively self–contained agent in the Hungarian politics life.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos vitájának nyugvópontja az 1843-1844-es diétánPásztor, Sándor; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarSzakdolgozatom célja, hogy bemutassam Gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos kapcsolatát a reformkorban. Nexusukat tekintve figyelmet fordítok vitájuk 1841-1843 közötti szakaszára, illetve a hírlapokban (Jelenkor és Pesti Hírlap) kialakult harcukra. Következtetést próbálok levonni, hogy a kettejük közötti vita milyen úton vezetett a megnyugvás időszakához, illetőleg ezen időszak hogyan hatott személyiségükre. Továbbá keresem a választ, hogy milyen jelek voltak már a megnyugvás idején arra, hogy vitájuk tovább fog folytatódni. Ezenkívül, hogy a gróf és a Pesti Hírlap szerkesztőjének politikai kapcsolata milyen hatást gyakorolt elveiknek alakulására. Mindkettőjük tekintetében először megfigyelem útjukat a politikába, majd a vitára és a megnyugvásra fektetek nagyobb hangsúlyt.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Gróf Széchenyi István személyiségének fejlődése az erényszövetségen keresztül vagy a fordulat éve?Papp, Dániel; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarA szakdolgozatom célja, hogy bemutassam Gróf Széchenyi István személyiségének fejlődését az erényszövetségen keresztül, illetve közéleti munkáját az 1826-os évben. A dolgozatomban választ adok arra a kérdésre, hogy ez az év Magyarország és Széchenyi István szempontjából a fordulat évének tekinthető e? Úgy gondolom, hogy a reformkor politikusa, egész életében arra készül, hogy elkezdje munkáját Magyarország felemeléséért. Az 1825-ben kezdődő pozsonyi országgyűlésen tett felajánlása a Magyar Tudományos Akadémia felállításához, olyan hullámot idézett elő, melynek következményeit az 1826-os évben érzékelhetünk. Az utazások, a katonaévek és a szerelmi kapcsolatok által szerzett tapasztalatai, vezetnek el ahhoz, hogy a gróf megkezdje személyiségének tökéletesítését a vizsgált évben. Ezek a hatások vezetnek el odáig, hogy a történelem a „legnagyobb magyar”-ként tartja számon Gróf Széchenyi Istvánt.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Gróf Széchenyi István történetszemlélete a reformkor politikai értékvilágának összefüggéseibenFülöp, Tamás; Velkey, Ferenc; Fülöp, Tamás; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskolaGróf Széchenyi István eszmeiségének, politikai pályájának értelmezői az elmúlt másfél évszázad során nem egy alkalommal hívták már fel a figyelmet arra a tényre, hogy a gróf magánjellegű és közvélemény számára készült, s a magyar nemzet helyzetértékelésével, átalakulásával kapcsolatos megnyilatkozásaiban egy rendkívül erős, látszólagos esetlegessége ellenére is rendszeresen visszatérő, következetesen alkalmazott, s olykor „történetfilozófiai magasságokba” emelkedő, történetszemléleti megfontolásokra épülő eszmei háttér tapintható ki. Jelentős részben ezek a nemzet múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatos szisztematikus megjegyzések ösztönözték arra a dolgozat szerzőjét, hogy a könyvtárnyi léptékű Széchenyi-historiográfia e jelenségre vonatkozó megállapításaiból kiindulva Széchenyi történeti eszméit egy részletesebb vizsgálatnak vesse alá.S bár Széchenyi saját történetszemléleti „koncepcióját” nem fejtette ki „önálló rendszeralkotó mű” formájában, a korábbi eszmetörténeti kutatások rávilágítottak már arra, hogy a gróf politikai koncepcióját, programadó műveit és vitairatait mennyire mélyen hatotta át az erre a sajátos „történetfelfogásra” épülő érvelés. A 20. századi Széchenyi-historiográfia eredményei azonban nemcsak a jelenség hangsúlyos voltára mutattak rá, hanem fontos filológiai és eszmetörténeti alapkutatásokkal is hozzájárultak Széchenyi történetszemléletének pontosabb megismeréséhez. A század első felében Angyal Dávid, s a nyomában haladó Iványi-Grünwald Béla a gróf történeti eszméinek számos európai szellemi párhuzamára, szemléleti alapjára és eszmei összefüggésére derítettek fényt. Az 1970-es évek elején pedig Gergely András eszmetörténeti-rekonstrukciós vizsgálatai fejtették fel Széchenyi történetszemléletének legfontosabb alapkategóriáit és a gróf eszmerendszerében betöltött szerepét. Gergely András munkájának meghatározó jellegét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elmúlt évtizedekben napvilágot látott életrajzok és Széchenyi-értelmezések jelentős részben ezt a konstrukciót választották kiindulópontjuknak.A jelzett eredmények ellenére azonban olyan átfogó vizsgálat, amely a gróf történetszemléleti megfontolásokat tartalmazó argumentációjának és a korabeli politikai diskurzusnak a kapcsolatát, illetve az ismétlődő érvanyag és a reformkor politikai értékvilágának összefüggéseit vizsgálta volna, még nem született. A dolgozat szerzője ezért arra tett kísérletet, hogy – részben eltérve a szakirodalomból már ismert filológiai, strukturalista, vagy rekonstrukciós kutatási irányoktól – Széchenyi történetszemléleti érvanyagának vissza-visszatérő retorikus alakzatait, „működési mechanizmusait” a reformkor politikai értékvilágának összefüggéseiben tárja fel.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A honvédsereg és a nemzetőrség felállítása okainak, felkészítésének és harci hatékonyságának vizsgálata 1848 márciusától-októberig(2014-05-13T12:20:14Z) Pogácsás, Krisztián; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarAz 1848-ban kialakuló nemzetőrség és honvéd hadsereg kialakulásának lépései és felkészítése. A pákozdi csata tükrében az első tapasztalat a két fegyveres erő eredményességének vizsgálatában.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Ismertetés: Gróf Mikó Imre - Erdély Széchenyije(2007) Velkey, FerencTétel Korlátozottan hozzáférhető A kommunizmus történeti előzménye a 19-20. századi MagyarországonKovács, Sándor; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarA dolgozatom célja az, hogy a kommunizmus eredetének és azok Magyországon való elterjedésének az okait feltárjam. Természetesen mindezt a magyarországi és a magyar történelemre ható európai történelmi folyamatok tükrében. Csak indokolt esetben fogok hosszabban kitérni az európai „események” részletezéseire, amik néhol csak értelemzési keretként fognak szolgálni. Tehát a fizikális és szellemi „térbeli” keret marad a magyarországi kommunizmus eredetének és fejlődésének mezején.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A Kosáry-Szabad vita(2010-09-24) Szabó, Gábor; Velkey, Ferenc; Bölcsészettudományi KarTétel Korlátozottan hozzáférhető „Legalázatosabb szolgálója: Szalay”Pintér, Gergő; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarA dolgozatban a szerző Szalay István levél alapú napi jelentéseit elemzi az 1847-1848-as országgyűlésről, különös tekintettel a március 15.-e körül keletkezett leveleket. Összefoglalja, az országgyűlés ideje alatt megtörtént eseményeket, a hírszerzéssel kapcsolatos eddig szakirodalmi ismereteket és Szalay István személye körüli kutatást. A szakdolgozat reflektív jellegű kutatás leírás, mely reflektál a forrásokra is.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A "legnagyobb magyar" halálaVarga, Dóra; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarGróf Széchenyi István halálának körülményei, értelmezése és elemzése.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A magyar konzervatív hagyomány sajátosságai a gróf Dessewffy-család tagjainak politikai pályáján(2014-05-12T09:16:45Z) Mezei, Milán; Velkey, Ferenc; DE--Bölcsészettudományi KarJelen szakdolgozatunkban – terjedelmi korlátok és prekoncepciós hipotézisünk experimentációja miatt – arra vállalkozunk, hogy a legmodernebb historiográfiai módszerek segítségével rövid áttekintést, pragmatikus szintézist adjunk – az elmúlt több mint másfél évszázad alatt - a magyar politikai és történeti szakirodalomban konstruált és rekonstruált Dessewffy (József) interpretációkról; szignifikáns hangsúlyt fektetve előadásunkban, a politikai beszédmódokban kompareáló kontextualista-konceptualista eszmetörténeti módszertan applikációjára. Célunk, hogy a diszkurzív térben kijelöljük azt az (az általunk képviselt!) eszmetörténeti pozíciót, ahonnan érhetőbbé válhat a Dessewffy-család konzervatív politikai tradíciói. Elemzésünk során figyelmünket csak nem kizárólag az apa (Dessewffy József) és fiai (Aurél, Emil) között fennálló kapcsolatra korlátozzuk, és ez alapján próbáljuk meg rekonstruálni a kialakuló magyar konzervatív hagyomány sajátosságait a gróf Dessewffy-család tagjainak politikai pályáján.