Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D44
Doktori programok:
- Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán) - Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András) - Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)
Böngészés
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar"
Megjelenítve 1 - 11 (Összesen 11)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A szemfenéki keringési zavarok jelentősége, a retina vénás trombózisa következtében kialakuló makulaödéma korszerű kezelése(2024) Balla, Szabolcs; Nagy, Valéria; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarA retina artériás és vénás okklúziójának kombinált incidenciája 11-16/100.000 fő. Mindkét esetben jelentős, maradandó látáskárosodás alakul ki, ennek mértéke nagyban függ az elzáródás szintjétől (törzs-, illetve ágelzáródás). A retina artériás okklúziója (RAO) hirtelen, fájdalmatlan, a retina artériás keringészavara következtében kialakuló, gyakran irreverzibilis látásromlást/látásvesztést okoz. A retina vénás okklúziója (RVO) a retina vénás keringészavara, melynek következtében a retina hipoxiás károsodása, majd makulaödéma alakulhat ki. Ebben az esetben a látásromlás lassabban következik be (1-2 hét alatt), kezdetben jellemzően a látótérben kisebb-nagyobb foltok, majd látótérkiesés jelenik meg. A mostanra gold standarddá vált intravitreális anti-VEGF kezelés hatására a látás az esetek nagy részében javítható. Hazánkban elérhető NEAK által (jelenleg könnyített méltányossági alapon) engedélyezett IVB injekció. Bár a kezelés hosszadalmas, és a beteg kezdetben havi rendszerességgel, majd kisebb-nagyobb időközökkel jár orvosi ellenőrzésre és kezelésre, de ezzel a terápiás módszerrel nagyfokú látásjavulás érhető el. Dolgozatom egyik fő aspektusa ennek a kezelésnek az objektív és szubjektív hatásosságának, illetve biztonságosságának vizsgálata. Mindkét szemfenéki vaszkuláris betegség esetén igaz, hogy jellemzően nem csak a retina kis erei károsodottak, hanem a szívet és az agyat ellátó erek is gyakran érintettek lehetnek. Az ST-elevációs miokardiális infarktus (STEMI), akut iszkémiás stroke (AIS), RAO és RVO kialakulásában szerepet játszhatnak olyan rizikófaktorok, mint a hipertenzió, az iszkémiás szívbetegség, a hiperlipidémia, a pitvarfibrilláció, az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közül egy, vagy több társbetegség párhuzamos fennállása, melyek önálló, illetve együttes jelenlétének szerepét jelen értekezésemben részletesen vizsgáltam. A RAO kialakulását követően a megfelelő orvosi vizsgálat és a kísérő betegségek kezelése potenciálisan megelőzheti az AIS és a STEMI kialakulását. A kockázati tényezők csökkentésével/kezelésével a beteg életminősége javítható lehet. A szekunder prevenció alkalmazása pedig megelőzheti a másik szemen kialakuló RAO-t, illetve a súlyos életet vagy életminőséget befolyásoló kórképek kialakulását. A fentiekben alapvető fontosságú a neurológus, belgyógyász, kardiológus és szemész együttműködése. The combined incidence of arterial and venous occlusion of the retina is 11-16/100,000 persons. In both cases, there is significant permanent visual loss, the extent of which depends largely on the level of occlusion (central or branch occlusion). Retinal artery occlusion (RAO) causes sudden, painless, often irreversible visual loss/visual impairment due to retinal arterial occlusion. Retinal vein occlusion (RVO) is a retinal venous occlusion, which can result in hypoxic retinal damage and macular edema. In this case, visual loss occurs more slowly (1-2 weeks), typically with small to large spots in the visual field initially, followed by visual field loss. Intravitreal anti-VEGF treatment - now the gold standard of RVO induced macular edema treatment - improves vision in the majority of cases. In our country, intravitreal bevacizumab injections are available. Although the treatment is lengthy and the patient will initially have to undergo monthly check-ups and treatment at shorter or longer intervals, this therapeutic method can achieve a high degree of visual improvement. One of the main aspects of my thesis is to examine the objective and subjective efficacy and safety of this treatment. In both ocular vascular diseases, it is true that typically not only the small vessels of the retina are damaged, but also the blood vessels supplying the heart and brain can often be affected. The development of ST-elevation miocardial infarction (STEMI), acute ischemic stroke (AIS), RAO and RVO may be influenced by risk factors such as hypertension, ischemic heart disease, hyperlipidemia, atrial fibrillation, type 1 diabetes or type 2 diabetes, the role of one or more of these comorbidities, individually or in combination, has been investigated in detail in this thesis. After the onset of RAO, appropriate medical evaluation and management of comorbidities can potentially prevent the development of AIS and STEMI. By reducing/treating risk factors, the patient's quality of life may be improved. The use of secondary prevention may prevent the development of RAO in the other eye or the development of serious life- or quality-of-life-affecting conditions. Collaboration between neurologist, internist, cardiologist and ophthalmologist is essential in the above.Tétel Szabadon hozzáférhető A végtagi ischaemia-reperfusio szöveti perfusióra kifejtett hatásának és a károsodások csökkentési lehetőségeinek vizsgálata(2024) Körei, Csaba László; Németh, Norbert; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarA végtagok ischaemia-reperfusiós károsodásának megelőzése/mérséklése nagy klinikai jelentőséggel bír. Munkánk során klinikai és kísérletes modellben vizsgáltuk alsó végtagi ischaemia hatását, nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID), valamint pre- és posztkondícionálás hatását különböző laboratóriumi értékekre, különös tekintettel a microrheologiai tényezőkre, továbbá egyéb paraméterekre. A klinikai vizsgálatban 17 elektív térdműtéten átesett beteget vizsgáltunk (DEOEC RKEB/IKEB 3848-2013), közülük öten Na-diclofenak-ot kaptak i.v. 5-10 perccel a reperfusio kezdete előtt és 6 órával utána (NSAID csoport). Öt betegnél 3x15 perces prekondícionálás történt egy nappal a műtét előtt (PreC csoport) a felkaron alkalmazott mandzsettával. Hét betegnél nem történt ilyen kezelés (kontroll csoport). Vérvétel történt a v. femoralisból az ischaemia előtt, a reperfusio 5. és 10. percében, az 1. és 2. posztoperatív (p.o.) napon. A kísérletes modellben (25/2016, DEMÁB) patkányokon 120 percre leszorítottuk a jobb hátsó végtagot (I/R csoport, n=7), A PreC csoportban a tartós ischaemia előtt (n=8), a PostC csoportban (n=7) utána 3x10 perces leszorítást végeztünk. A kontroll csoportban (n=8) nem történt beavatkozás. Vérvételek a leszorítás előtt, a reperfusio kezdetén és a 7. p.o. napon történtek. A klinikai vizsgálatban a RBC deformabilitást jellemző elongációs index (EI) értékek nem változtak szignifikánsan, bár a PreC csoport értékei végig magasabbak voltak. A kontroll csoportban a maximális EI értékek (EImax) mérsékelt csökkenése volt megfigyelhető, a fél EImax-hoz tartozó nyírófeszültség értékek folyamatosan emelkedtek és szignifikánsan magasabbak voltak a 2. p.o. napon. Az NSAID és a PreC csoportokban nem tapasztaltunk hasonló változást. A RBC aggregatiós index értékek mérsékelt csökkenést mutattak az NSAID és a PreC csoportokban, ami szignifikáns volt az 1. és 2. p.o. napon. A kísérletes modellben az EI értékek szignifikánsan csökkentek az I/R csoportban az alaphoz képest a 7. p.o. napra. A csökkenés mértéke szignifikáns volt a post-ischaemiás relatív értékekhez képest az I/R és a PreC csoportokban. A RBC aggregatio szignifikánsan fokozódott valamennyi ischaemiás csoportban egy héttel a műtét után. A végtagi ischaemia és reperfusio jelentős változásokat okozott a micro-rheologiai paraméterekben. A klinikai eseteknél az NSAID és a prekondícionálás is kedvezően befolyásolta ezen paramétereket, a kísérletes modellben a posztkondícionálás volt kedvezőbb hatású a vörösvérsejt deformabilitás és aggregatio vonatkozásában, de ennek alapján nem dönthető el, hogy melyik hatása kedvezőbb.Tétel Szabadon hozzáférhető A veseátültetés sebészeti szövődményei(2025) Illésy, Lóránt; Nemes , Balázs Áron; Illésy, Lóránt; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Intézet::Szervtranszplantációs TanszékA debreceni vesetranszplantációs program eredményei kiválóak nemzetközi összehasonlításban is. Klinikánkon az urológiai szövődmények aránya 2010-2013 között végzett műtétek után 10,4%, míg 2018-2020 között már csak 8% volt. Átlagosan a 10 évet tekintve 9,2% volt urétervarrattal összefüggő, és intervenciót igénylő szövődmények aránya, UNS esetén 11,3%, UU esetén 7,2%. Ezen belül még alacsonyabb az uréter (anasztomózis) szűkületek aránya (8,0% vs. 5,4%), átlagosan 6,7%. Nem találtunk szignifikáns különbséget a kétféle urétervarrat-technika után kialakuló szövődmények arányában. A kialakult szövődmények sikeresen kezelhetők urológiai intervencióval, vagy súlyosabb esetekben az uréteranasztomózis újravarrásával. A rekonstrukciós beavatkozások típusa nem korrelált szignifikánsan a primer urétervarrat technikájával, tehát egyes korábban UNS mellett veseátültetett betegnél a rekonstrukció UU, vagy PU/PN is lehetett, és fordítva. A rekonstrukciók során mindössze 2 graftot kellett eltávolítani, ami a teljes vizsgált beteganyag 0,4%-a, ami nagyon jó eredménynek számít. A többi (rekonstruált) vese működik, bár életciklusuk lehet rövidebb. Eredményeink alapján az uréter komplikációk kialakulása szignifikánsan korrelált a graftok kumulatív túlélésével, de ez csak a 2. posztoperatív évet követően jelentkezett a klinikumban. A betegek túlélése szempontjából nem volt különbség (89% vs. 87%; p=0,52). A visszatérő húgyúti fertőzések kihívást jelentenek a vesetranszplantált populációban. A húgyúti fertőzések aránya UNS technika esetén szignifikánsan magasabb volt, mint UU esetén (p=0,002). A debreceni transzplantált betegek között 10% volt az ADPKD betegek aránya és a gasztrointesztinális manifesztáció az ADPKD csoport 66,3%-nál volt jelen, 5%-nál (n=4) észleltünk akut has (vastagbél perforáció) miatt sürgős műtétet. A debreceni transzplantált betegek között a NODAT (6,3%) felfedezhető volt az ADPKD csoportban, a HTN kiemelkedően magas volt (90%) és a kardiovaszkuláris halálozás (59%) vezető haláloknak bizonyult. A policisztás vesék eltávolítását döntően a veseátültetés előtt végeztük el: 16 esetben veseátültetés előtt, 1 esetben utána. A preventíven végzett nefrektomia nemcsak a beültetést könnyíti meg a téraránytalanság megszűntetésével, hanem csökkenti a posztoperatív időszakban a saját (policisztás) veséből származó gyulladás kockázatát is. A policisztás vesék eltávolítását célszerű erre kijelölt centrumokban elvégezni, amely nem feltétlenül a szervátültetést végző intézmény.Tétel Szabadon hozzáférhető Adipocutan lebenyek életképességének vizsgálata ischaemia-reperfusiós kísérletes sebészeti modellen(2024) Molnár, Ábel; Németh, Norbert; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA lebenyes rekonstrukciók gyakran alkalmazott technikák mély, illetve kiterjedt lágyszöveti defektusok fedésére. A lebeny életképessége kulcsfontosságú a rekonstrukció sikeressége céljából. A lebeny vitalitás megállapításának leggyakrabban alkalmazott módszere a fizikális jelek vizsgálata, úgy, mint hőmérséklet, tapintat, oedema, szín, vagy a kapilláris újratelődés. Bár ezek a jelek fontos információt nyújtanak a sebész számára, sokszor már akkor jelentkeznek, amikor a háttérben irreverzibilis elváltozások következtek be, pl. artériás/vénás trombózis. Kutatásunk során célunk a lebenyek életképességének vizsgálata volt mikrokeringési és micro-rheologiai paraméterek rögzítésével annak megállapítására, hogy alkalmasak-e a lebenyek vitalitásának követésére, illetve szövődmény előjelzésére. Wistar patkányokat vizsgáltunk, melyeknél adipocutan lágyéklebenyt képeztünk. A kontroll csoportban a lebenyeket kipreparáltuk, megemeltük, majd ezt követően a lebenyeket repozícionáltuk és suturáztuk. Az I/R csoportban a lebenyek megemelését követően az ellátó eret 1 órán keresztül leszorítottuk, majd ezt követően a klippeket felengedtük, és a lebenyeket repozícionálva suturáztuk. A lebenyek három régiójában (cranialis, centralis, caudalis) bőrhőmérsékletet mértünk és microcirculatiós értékeket (blood flux unit, BFU) monitoroztunk a műtét előtt, a preparálás végén, az ischaemia után, a műtét végén, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. postoperativ (p.o.) napon. Emellett micro-rheologiai paramétereket is vizsgáltunk a lateralis farokvénából vett vérmintákból a műtét előtt, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. p.o. napon (haematologiai paraméterek, vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás). Nem találtunk szignifikáns különbséget a bőrhőmérsékleti adatok tekintetében a különböző lebeny régiók között. A BFU értékek mindkét csoport tekintetében alacsonyabbak voltak az alap értékekhez mérten a műtét során, illetve közvetlenül a műtétet követően. A korai postoperatív időszakban a BFU értékek az I/R csoportban szignifikánsan alacsonyabbak voltak a kontroll csoporthoz viszonyítva. Egy szövődményes esetben a Laser Doppler szöveti áramlásmérés jól tükrözte és előre jelezte a p.o. komplikációt (necrosis). Általánosságban emelkedett vörösvérsejt aggregatiót észleltünk az 1. és 3. postoperatív napokon. Az 5. postoperatív napot követően a vörösvérsejt aggregatio csökkenését észleltük. A vörösvérsejt deformabilitás romlását észleltük az 1-3. postoperatív napokon, mely az I/R csoportban kifejezettebb volt. Összefoglalva, egy órás ischaemia esetében – amely nem feltétlenül eredményez szövetelhalást – is megfigyelhetőek voltak a mikrokeringési és micro-rheologiai paraméterek eltérései. Ezen értékek követése fontos információt nyújt a lebenyek vitalitásáról. Akár több paramétert együttesen vizsgálva, akár egyes módszereket alkalmazva prediktív értékkel bírhatnak a vitalitás tekintetében. Jelen modell alkalmas lehet további lebeny-vitalitást ellenőrző módszerek vizsgálatára.Tétel Szabadon hozzáférhető Aktuális mechano-biológiai kérdések a mozgásszervi sebészetben(2024) Kovács, Ágnes Éva; Manó, Sándor; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai Tanszék::Biomechanikai Szolgáltató LaboratóriumKutatásom két témarészét összekötő közös elem az élő környezetben elhelyezett fémek hatásának elemzése. A kutatás első felében a gerincimplantátum stabilitás vizsgálatairól számoltam be. A számos összeköttetést tartalmazó gerincimplantátumok stabilitásvizsgálata a tervezéstől az anyagválasztásig több tényezőtől függ, valamint vannak fontos biotribológiai vizsgálati paraméterek is (pl. kinematika és terhelés), amelyek jelentősen befolyásolhatják egy adott stabilitási vizsgálat eredményét. Az implantátumvizsgálati szabványok és útmutató leírások sok nyitott kérdést hagynak maguk után, melyek miatt lényeges az in vitro vizsgálati módszer összehasonlítása az in vivo módszerrel, hiszen a vizsgálati eredmények helyes értékelése a montázsok meglazulásának elkerüléséhez vezethet. Célunk volt egy olyan ipari kenőanyag megtalálása, melynek használata egységesíthetné, és a valóságoshoz közelíthetné az in vitro mechanikai tesztek módszereit. Eredményeink tükrében javaslatként fogalmaztuk meg egy kereskedelmi forgalomban lévő motorolaj használatát a mechanikai vizsgálatokhoz. A kutatás második részében az általunk tervezett és 3D nyomtatással előállított rácsos szerkezetű implantátumok biológiai, csontos környezetben való viselkedésének analízisét mutattam be. Hat különböző rácsszerkezetet vizsgáltunk (giroid, kocka, henger, tetraéder, kettős piramis, Voronoi) állatkísérlet keretében juhokon. Az implantátumokat Ti6Al4V ötvözetből, DMLS 3D nyomtatási technológiával állítottuk elő. Mechanikai, szövettani és képfeldolgozási elemzéseket végeztünk a mintákon. A mintákat újszerű vízsugaras módszerrel vágtuk, és az általunk fejlesztett képfeldolgozó algoritmusunk eredményeit statisztikailag értékelve, valamint a klasszikus szövettani feldolgozás eredményeivel is alátámasztva arra jutottunk, hogy a digitálisan szegmentált területek alapján a csontbenövés mértéke pontosan számszerűsíthető. A hatféle rácsalak csontbenövési eredményességét a fentebbiek értelmében rangsoroltuk: a giroid, kettős piramis és kocka alakú rácsokat tartalmazó implantátumokba nőtt be a legnagyobb mértékben egységnyi idő alatt a csontszövet. Ezen három rácstípus sorrendisége az eltelt idő tekintetében is azonos volt, azaz mind az exterminálás utáni 8., mind a 12. héten is igaznak bizonyult. Az irodalomban több helyen jó csontbenövési értékekkel jellemzett kocka rácsalak mellett a giroid és kettős piramis rácstípusok is hasonlóan jó eredményekkel szerepeltek.Tétel Szabadon hozzáférhető Az autológ hemopoetikus őssejt-transzplantáció szerepe onkohematológiai betegségekben(2025) Bicskó, Réka Ráhel; Gergely, Lajos; Bicskó , Réka Ráhel; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA diffúz nagy B-sejtes limfóma és a plazmasejtes mielóma két nagyon gyakori malignus hematológiai kórkép. Patogenezisükben genetikai prediszpozíció és környezeti tényezők együttes hatása áll. Prevalenciájuk folyamatosan nő, ami a diagnosztika és a terápiás lehetőségek fejlődésének köszönhető javuló túlélési eredményekkel magyarázható. Napjainkra ugyan jól kezelhető betegségekké váltak, de a relabáló és refrakter esetek kezelése továbbra is igen nagy kihívást jelent. Ezekben az esetekben az autológ hemopoetikus őssejt-transzplantáció az elmúlt évtizedekben fundamentális terápiás modalitás volt, de az mmunterápiák megjelenésével megkérdőjeleződött a szerepe. Munkánk során DLBCL-es betegek körében vizsgáltuk a konszolidáló autológ transzplantáció, és MM-s betegcsoportban a második autológ transzplantáció hatékonyságát és biztonságosságát, az immunterápiákkal elérhető eredményekkel összehasonlítva. Továbbá olyan klinikai paramétereket kerestünk, amelyek fennállása vagy hiánya befolyásolja a transzplantáció kimenetelét. Az autológ hemopoetikus őssejt-transzplantáció mindkét kórkép esetében biztonságos beavatkozásnak bizonyult alacsony szövődményrátával, a második malignus megbetegedések előfordulási gyakorisága közel nulla volt. A transzplantációt megelőző mentőkezelések száma nem, de az azokkal elért terápiás válasz mélysége szignifikáns meghatározója volt a túlélésnek. A mentőkezelésre kevésbé reagáló betegek túlélése alulmaradt a komplett remissziót elérő alcsoportokhoz képest. Mindkét betegségben mind a progressziómentes-, mind a teljes túlélési eredmények közel ekvivalensek a CART kezelésekkel közölt adatokkal. Összefoglalva minden törekvés és a bővülő terápiás lehetőségek ellenére a relabáló és refrakter hematológiai betegek kezelése továbbra sem megoldott. A rendelkezésre álló terápiás modalitások között a célunk a lehető legoptimálisabb terápiás válasz elérése mellett a toxicitás redukálása és az életminőség javítása, melyben az autológ őssejt-transzplantáció biztonsággal és jó hatékonysággal alkalmazható terápiás eszköz. Diffuse large B-cell lymphoma and plasma cell myeloma are two very common hematologic malignancies. The pathogenesis is a multistep process entailing the accumulation of multiple genetic lesions due to genetic predisposition and environmental factors. The prevalence is constantly increasing, which is due to the improved survival results due to the development of diagnostics and therapeutic options. Nowadays, DLBCL have become a highly curable, and multiple myeloma have become a well-treatable disease, but the management of relapsed and refractory cases still remains a challenge. In these cases, autologous hematopoietic stem cell transplantation has been a fundamental therapeutic modality in recent decades, but its role has been questioned with the introduction of novel immunotherapies. Our study aimed to define the efficacy and safety of autologous transplantation among DLBCL patients and of the second autologous transplantation in the MM patient group, comparing them with the results achieved with immunotherapies. Furthermore, we aimed to identify clinical parameters whose presence or absence affects the outcome after the transplant. Autologous hematopoietic stem cell transplantation proved to be a well-tolerated and effective treatment option with low toxicity even in a heavily pretreated cohort. The frequency of second malignant diseases was insignificant. The number of salvage treatments before transplantation was not, but the depth of therapeutic response achieved with them, was a significant determinant of survival. The survival of patients less responsive to salvage treatment was inferior compared to the subgroups that achieved complete remission. In both diseases, both the progression-free and overall survival results are nearly equivalent to the data reported with CART treatments. In summary, despite all efforts and expanding therapeutic options, the treatment of relapsed and refractory hematology patients is still challenging. Among the available therapeutic modalities, our goal is to achieve the best therapeutic response, reduce toxicity and improve the quality of life, in which autologous stem cell transplantation appears to be a safe and effective therapeutic tool.Tétel Szabadon hozzáférhető Az autológ szövetek jelentősége a komplikált és eventerált hasfali sérvek sebészetében(2024) Martis, Gábor; Damjanovich, László; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarBevezetés. Az eventerált és komplikált hasfali sérvek jelentős kihívást jelentenek a sebészi gyakorlatban. Megoldásukra számos jól használható sebészi technika fejlődött ki az elmúlt évtizedekben, azonban definitív megoldást egyik eljárás sem volt képes adni a sebészek kezébe. Az irodalmi háttere szerteágazó és bőséges. Állandóan fejlődő műtéti technika és időről-időre újabb műtéti beavatkozások állandó irodalmi tájékozódást követel a gyakorló sebésztől, mert ezeket a módszereket be kell építenie a gyakorlatba és a meglévő sebészi technikát kellő jártasság megszerzése után fejleszteni szükséges. Az alapvető műtéti technikák közül bizonyos esetekben az autológ szövetek alkalmazása alapvető igény, mert infektált és szeptikus környezetben idegen anyagok használata nem megengedett. Az autograftok, illetve a különböző autológ szövetek és lebenyek használata nem egyszerű. Pontosan ismerni szükséges az egyes technikák alkalmazhatóságát, indikációját, kontraindikációját továbbá minden egyes beavatkozás gondos előzetes tervezése elengedhetetlen jelentőséggel bír. Célkitűzések. Az értekezésnek két alapvető célkitűzése van. 1.) Bemutatni eddig nem alkalmazott és általam először leírt két műtéti technikát. Az első: a kettőzött irhalebeny alkalmazása komplikált hasfali sérvek eseteiben, a második: a m. rectus abdominis kétoldali átfordításának technikája középvonali eventerált hasfali sérvek eseteiben. 2.) A műtéti technika eredményeinek prospektív, konszekutív kohorsz követéses vizsgálat eredményeinek bemutatása és ezen eredményekből levont következtetések bemutatása. Betegek és módszerek. A tanulmányokat a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Intézetében végeztük 2011. január 1. és 2020. december 31. között. A kettőzött irhalebennyel végzett beavatkozást 36 esetben végeztük el. Mindegyik beteget 3, 6, 12 hónappal a beavatkozás után fizikális vizsgálattal, hasi ultrahang vizsgálattal és CT vizsgálattal követtem meghatározott protokoll szerint. A műtétek után mindegyik esetben transzvezikális intraabdominális nyomásmérést végeztünk protokoll szerint. Életminőségi és elégedettségi kérdőívet töltöttek ki a betegek a beavatkozásokat követőn. Bemutatásra kerül az irhalebeny előkészítésének pontos módszere. A műtéti technika alaplépéseit bemutatom. A m. rectus abdominis átfordítását 22 beteg esetében tudtuk elvégezni. Minden beteget protokoll szerint követtünk. Kidolgoztuk a műtét előtti CT morfometriát a műtét elvégezhetőségére vonatkozóan. A műtét alapvető lépéseit bemutatom Az intraabdominális nyomásmérést transzvezikálisan végeztük el minden esetben. Regisztráltuk a korai és késői sebészi és nem sebészi szövődményeket. Az életminőségi és elégedettségi kérdőívek eredményeit elemeztük. Eredmények. Mindkét műtéti technika eseteiben a leírt műtéteket végeztük el. A kettőzött irhalebeny esetében az 1 éves követéses vizsgálat során hasfali sérvkiújulás nem alakult ki. Hasfali elődomborodás 1 esetben jelentkezett. Sebészi szövődmények közül a szeróma képződés 8 esetben fordult elő, 1 esetben reoperációt igénylő jelentős vérzés alakult ki. Exitus lethalis nem történt. A betegek mindegyike elégedett volt a beavatkozás korai és késői eredményével. Az életminőségükben szignifikáns javulást igazoltunk nemcsak szubjektíven, hanem statisztikailag is. A m. rectus abdominis átfordítás esetében a középvonali jelentős hasfalhiányt a kétoldali rektusz izom minden esetben feszülés nélkül lefedte. Hasfali sérvkiújulást a követés során 1 esetben észleltünk és egy másik esetben hasfali elődomborodás alakult ki 6 hónappal a műtétet követően. Szeróma képződés 4 esetben alakult ki. Szignifikáns intraabdominális nyomás emelkedést nem észleltünk. Az életminőség szignifikánsan javult (p=0,0013). Exitus lethalis nem történt ebben a kohorszban sem. Megbeszélés. A komplikált (többszörösen kiújult és infektált) hasfali sérvek és az eventerált hasfali sérvek megoldására leírt új műtéti technikák a sebészi gyakorlatban használhatóak. A műtéti technika mindkét esetben pontosan leírásra került és ez alapján kellő gyakorlat után alkalmazható. Kizárólagosan autológ szöveteket használtam a hasfal rekonstrukciójára. Az autológ szövetek használata minimális szintre csökkentette a műtét utáni szeptikus szövődmények előfordulását. A műtét előtti CT vizsgálat és a hasfal állapotának pontos leírása alapvető jelentőségű. A műtétek szövődményi elfogadhatóan alacsony számban alakultak ki. Az életminőség mindkét műtét esetében javult. A betegek elégedettek voltak a beavatkozás eredményeivel. A hosszú távú eredmények elemzése jelenleg is folyamatban van. Következtetés. A kettőzött irhalebeny és a m. rectus abdominis a komplikált, eventerált hasfali sérvek megoldásában jelentős szerepet kaphat. Alacsony szövődmény arány mellett a kiújulás aránya kifejezetten kedvező. A műtétek elvégezhetőségének szigorú feltételei vannak. A műtétek további végzése, valamint ezen beavatkozások rövid és hosszútávú eredményeinek kritikus elemzése biztosíthatja mindkét eljárás helyét a hasfali sérvek sebészetében. Introduction. It is a considerable chalenge to solve the problem of eventrated and complicated abdominal wall hernias in the surgical practice. Numerous well-established surgical techniques have been developed in the last decades, however there is no definitive solution to the problem of eventrated/complicated abdominal wall hernias in the hands of surgeonsIts reference list in the international literature is diversified as well as -fortunately- abundand. From time to time, a permanent dialectic of surgical practice and new procedures emerged in the literature demands a constant attention from the practical surgeons since these novel methods should be led into their own practice and they should be developing their surgical technique alongside with the need of continuous demand for improving their well-established practice after attainment of proper routine considering the novel method. Among basic and original operating techniques in certain cases, applying autologus tissues is a basic demand since using xenografts in an infected and septic circumstances is not advisable, what is more contraindicated. It is not simple routine to apply different types of autologous tissues and free or pedicled flaps for reconstructions. It is extremly important to know how to be used a special technique, its indication/contraindication as well as an elaborated previous planning of every single procedure has an indispensable importance. Aims. There are two basic aims of this thesis. 1, To introduce the two original procedures published by me first in the literature. The first is the double layer dermal grafts applied in cases of complicated abdominal wall hernias. the second is the bilateral rectus abdomini muscles turning-over applied in cases of loss of abdominal wall domain. 2, To introduce the results of the two operating techniques in two prospective, consecutive cohors follow-up studies as well as presentation of the conclusions drown from the follow-up studies. Patients and methods. The studies were conducted at he University of Debrecen, Faculty of Medicine, Department of Surgery between 01. January 2011 and 31. December 2020. The double layer dermal graft procedures were applied in 36 cases. According to our protocol, all patients involved in the study were followed-up by physical examination, abdominal ultrasonography, and CT image examination after 3, 6, 12 months postoperatively. According to our study planning, an intraabdominal pressure was determined by intravesical measurement (IAPMS) in all cases at the first, second and third postoperative day. After patients’ mobilizasion, a quality of life and a satisfactory questionaire were filled by the patients. The preparation of the dermal graft is meticulously presented. The crucial steps of the procedure is presented in the thesis. The bilateral rectus muscle turning-over technique was applied in 22 cases. A well worked-out protocol was applied to follow-up all patients. We elaborated the CT morfometry methodology prior the procedures in order to be determined how and when can be used the rectus mucle turning-over procedure. I introduce the basic steps of the procedure. The intraabdominal pressure was measured by IAPMS. Early and late surgical site and non-surgical complications were registered. We analysed the results of quality of life and satisfactory questionares. Results. In all cases of both operating techniques, the procedures described were applied. Abdominal wall recurrency was not registered during the 1-year follow-up period in cases of double layer dermal graft procedures. Bulking formation was registered in 1 case. Among surgical complications, seroma formation was registered in 8 cases. Considerable bleeding required immediate reoperations was registered. in 1 case. There was not lethal complication registered. All patients were satisfied with the early and late results of the procedure. Not only subjective but statitical quality of life improvement was confirmed. The bilateral rectus abdominis muscle turning-over were able to cover the midline considerable gap without significant elevation of intrabadominal pressure. Recurrency and bulking formation was registered in 1-1 cases during follow-up period Seroma formation was taken shape in 4 cases. Significant intraabdominal pressure elevation was not detected. Significant improved quality of life index was measured (p=0,0013Lethal complication was not detected in this cohort as well. Discussion. The new operating techniques described for solution to complicated (multiple recurrented and/or infected) as well as eventrated abdominal wall hernias can be used in the surgical practice. The detailed operating technique was described and can be applied accordingly. Only autologous tissues were used for reconstructing the abdominal wall. Applying autologous tissues, the septic surgical site infectious complications were significantly diminished. It is crucial to be determined the actual abdominal wall structure by CT morfometry prior the procedureThe number of postoperative complications remained at acceptable low level. Significant improvement of quality of life was measured in cases of both operating techniques. Patients were satisfied with the results of the procedures. Analyzing long term result have been in progress. Conclusion. Double leyer dermal grafts and rectus abdominis muscles might be significant factors in surgery of complicated and eventrated abdominal wall hernias. Recurrency ratio is explicitly favourable alongside with the low complication one. There are strict conditions to perform these procedures. Evaluation as well as strict critical analysis of short and long term results of additional operations could help to be determined the place of both techniques in the abdominal wall surgery.Tétel Szabadon hozzáférhető Betegség követés molekuláris markerekkel vastagbél adenocarcinomában(2023) Bádon, Emese Sarolta; Méhes, Gábor; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarA vastagbéldaganat a harmadik leggyakrabban diagnosztizált és a második leggyakoribb halálos kimenetelű megbetegedés. A korai diagnózis felállítása, a szövettani típus és a molekuláris profil meghatározása, ezen belül a KRAS variánsok vizsgálata kulcsfontosságú a személyre szabott terápiás döntéshozatalban. A prediktív mutációs profil vizsgálatára a sokszor nehezen kivitelezhető biopsziás és rebiopsziás mintavétellel ellentétben a vérplazmából nyert szabad DNS (cfDNS) analízise nyújthat alternatívát. Ennek előnye továbbá, hogy lehetővé teszi a rosszindulatú daganat valós idejű genetikai elemzését, a heterogenitás követését, a terápiás válasz nyomon követését és a korai recidíva kimutatását. A géneltérések mellett kiemelten fontos a hypoxiás szöveti környezetben bekövetkező adaptációs mechanismusok feltérképezése is. A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a karboanhidráz IX (CAIX) hypoxiás marker számos más jelátviteli útvonallal és mechanizmussal is kölcsönhatásba léphet, melyek a jelek szerint befolyásolják a daganatos sejtek besugárzásra és kemoterápiára adott válaszát. Célkitűzésünk a MAPK útvonalban szerepet játszó KRAS onkogén mutációs státusz vizsgálata új generációs szekvenálással, reverz hibridizációs módszerrel (StripAssay) a kezelés különböző időpontjaiban, cfDNS-ből, illetve tumorszövetből izolált DNS-ből. Továbbá a terápiás hatékonyság szempontjából ugyancsak előremutató a daganatok hypoxia adaptációját jelző CAIX fehérje expresszió vizsgálata is. Ennek elemzésére került sor a tumor proliferációs aktivitás, regresszió, KRAS mutációs státusz és a betegek túlélésének függvényében, amit mind core-biopsziás, mind sebészi tumormintákon elvégeztünk. Eredményeink azt mutatták, hogy a multiplex primer daganatok gyakran eltérő genetikai profillal rendelkeznek, ezért csakúgy, mint áttéteiket célszerű külön entitásként kezelni, eltérő terápiás potenciáljuk miatt. Ezt jól tükrözik az eltérő KRAS szubklónok egyes tumoros területekben, illetve ezek eltűnése, újak megjelenése a terápia során. A vérből izolált cfDNS genetikai monitorozása prediktív génvariánsok jelenlétét igazolhatja. Alkalmas például az anti-EGFR terápiával szembeni, vagy más gyógyszer rezisztencia előrejelzésére. A kezeletlen daganatok CAIX expressziója a biopsziás és a sebészeti minták között korrelációt mutat. Mind kezelés előtt, mind neoadjuváns kezelés után a CAIX expresszió mértéke és a tumor mutáns KRAS státusza között szignifikáns pozitív kapcsolat van. Következtetésünk szerint az aktiváló KRAS mutációk lényeges szerepet játszhatnak a végbéltumorsejtek anyagcseréjének és rezisztenciájának szabályozásában. Továbbá az alacsony tumor regressziós grádussal rendelkező betegek esetében a CAIX magas kifejeződése a kezelés utáni szövetmintákban is megfigyelhető volt, ebből kifolyólag a CAIX potenciálisan hasznos lehet a preoperatív kezelést túlélő tumoros területek jellemzésére. Colon cancer is the third most commonly diagnosed and the second most common cause of death. Early diagnosis, determination of histopathological type, and molecular profiling, including the examination of KRAS variants, are crucial for personalized therapeutic decision-making. The analysis of cell-free DNA (cfDNA) extracted from plasma, unlike the often challenging biopsy and rebiopsy sampling for predictive mutation profiling, can provide an alternative. Furthermore, it allows for real-time genetic analysis of malignant tumors, monitoring heterogeneity, tracking therapeutic responses, and detecting early recurrence. Exploring adaptive mechanisms in the hypoxic tissue environment is also of paramount importance. Recent studies indicate that carbonic anhydrase IX (CAIX), a hypoxic marker, can interact with numerous signaling pathways and mechanisms, affecting the response of cancer cells to radiation and chemotherapy. Our goal was to investigate the mutational status of the KRAS oncogene, which plays a crucial role in tumor development, using next-generation sequencing at various treatment time points, DNA isolated from cfDNA, and tumor tissue DNA. Additionally, the examination of CAIX protein expression, indicating tumor hypoxia adaptation, is also promising for therapeutic efficacy. This analysis was performed in relation to tumor proliferation activity, regression, KRAS mutation status, and patient survival, using both core biopsy and surgical tumor samples. Our results showed that multiplex primary tumors often have different genetic profiles, and therefore, similar to metastases, they should be treated as separate entities due to their distinct therapeutic potential. This is well-reflected in the different KRAS subclones in some tumor areas, as well as their disappearance and appearance during therapy. Genetic monitoring of cfDNA isolated from blood can confirm the presence of predictive gene variants, suitable, for example, for predicting resistance to anti-EGFR therapy or other drug resistance. The CAIX expression in untreated tumors shows correlation between biopsy and surgical samples. Both before and after neoadjuvant treatment, there is a significant positive relationship between the degree of CAIX expression and the tumor's mutant KRAS status. In conclusion, activating KRAS mutations may play a significant role in regulating the metabolism and resistance of rectal tumor cells. Moreover, in patients with a low tumor regression grade, high CAIX expression was observed in post-treatment tissue samples, suggesting that CAIX could potentially be useful for characterizing surviving tumor areas after preoperative treatment.Tétel Szabadon hozzáférhető Immunogenicity of vaccines in rheumatoid arthritis and COVID-19(2024) Rákóczi, Éva; Szekanecz, Zoltán; Rákóczi, Éva; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai TanszékAz autoimmun reumatológiai kórképekben szenvedő betegek immunszupprimált állapotuk miatt magas légúti fertőzéses rizikóval rendelkeznek. A leggyakoribb légúti patogén területen szerzett pneumonia esetében a Streptococcus pneumoniae. Emiatt előnyös, ha ezek a betegek pneumococcus elleni vakcinációban részesülnek. Az egyidejű biológiai terápia azonban módosíthatja a vakcinára adott immunválaszt. Gyakorló vakcinológusként munkacsoportunkkal megvizsgáltuk, hogy a biológiai terápiával kezelt rheumatoid arthritises betegek esetében milyen hatékonyságot mutatott a fehérje- konjugált 13-valens pneumococcus vakcina. A másik kutatásunk a COVID pandemia alatt zajlott, mely során összehasonlítottuk a homológ oltási sémát (2 alap és 1 harmadik BNT162b2) a heterológ (2 alap BBIBP-CorV és 1 harmadik BNT162b2) COVID oltási sémával. Megvizsgáltuk, vajon heterológ oltási sor esetén - harmadik oltásként BNT162b2 kerül beadásra két BBIBP-CorV alapoltás után – hatékonyabb-e a vakcináció a SARS-CoV-2-vel szembeni humorális immunválaszban a homológ séma három BNT162b2 dózisával összehasonlítva.Tétel Szabadon hozzáférhető Neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciójának vizsgálata endometriózisban(2024) Lukács, Luca; Lampé, Rudolf; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz endometriózis egy jóindulatú, krónikus megbetegedés, ami negatívan hat az érintett nők életminőségére, és számos nő esetében felelős az infertilitásért is. A betegség patofiziológiája nem teljesen tisztázott, azonban az károsodott immunválasz kulcsszerepet tölthet be benne. A veleszületett immunrendszer fagocita funkciója szerepet játszhat az ektópiásan megjelenő endometrium eliminálásban. A vizsgálataink célja a neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciójának vizsgálata volt. A kutatások első fázisban egészséges, és más nőgyógyászati kórkép miatt műtéten áteső nőkből származó sejtek fagocita funkcióját vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a műtét előtt és után. Munkánk második fázisban pedig plazmakísérleteket végeztünk inaktivált és nem inaktivált plazmamintákkal. A vizsgálatban összesen 34 preoperatív és 22 posztoperatív vérvétel történt endometriózisban szenvedő nőtől, 32 egészséges nő vérmintája szolgált kontrollcsoportként, valamint jóindulatú nőgyógyászati betegségek miatt 14 műtéten átesett nőnél történt pre- és posztoperatív vérvétel. A vizsgált sejteket izoláltuk, majd különböző plazmamintákban inkubáltuk, ezt követően a fagocitózis indexeiket fluoreszcens mikroszkóp alatt meghatároztuk. Az endometriózisos betegek esetében neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciója szignifikánsan csökkent az egészséges nők eredményeivel összehasonlítva. Amennyiben a csökkent fagocita funkcióval bíró sejteket egészséges nőkből származó plazmamintákban inkubáltuk, úgy a vizsgált funkció normalizálódott. Emellett, ha egészséges nőkből származó sejteket endometriózisos nő plazmamintáival kezeltük, úgy a fagocita funkció szignifikánsan csökkent. Nem volt különbség a hővel inkativált és nem inkativált plazmaminták eredményei között. Eredményeink alapján az aktív endometriotikus léziók olyan hőstabil, immunmoduláns faktorokat termelhetnek, amelyek a perifériásan megtalálható neutrofil granulociták és monociták fagocita funkcióját csökkentik. Ez a funkció az endometriózis komplett sebészi eltávolítását követően normalizálódik, és újra eléri az egészséges nőkben mérhető szintet.Tétel Szabadon hozzáférhető Női endokrinológiai betegségek előfordulása és jelentősége az in vitro fertilizációs eljárásoknál(2024) Herman, Tünde; Jakab, Attila; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar1. Hazai és nemzetközi viszonylatban is újdonságnak tekinthető felmérésünk egyértelműen igazolja az endokrin diszfunkciók halmozott megjelenését és gyakori társulását az IVF programban résztvevő nőknél. A fenti adatokra támaszkodva megalapozott véleményünk az, hogy az IVF programban az alkalmassági vizsgálatok során hangsúlyt kell fektetni az endokrinológiai státusz részletes felmérésére. A legújabb hazai irányelvben írtakkal egyetértésben hangsúlyozzuk annak előnyeit, ha az IVF előtti kivizsgálást és a kezelést végző nőgyógyász endokrinológiai jártassággal is rendelkezik és így az infertilis párnak komplex ellátást tud nyújtani. 2. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy az endokrinológiai betegség alapvetően befolyásolja az IVF kezelés sikerességét. Így az endokrinológiai eltérés korrekciója nélkülözhetetlen a páciens IVF kezelését megelőzően. Eredményeink szerint a komplex kezelés ellenére sem tudunk az endokrinológiai betegséggel rendelkező betegcsoportban hasonlóan eredményesek lenni, a terhességi rátát illetően, IVF program során, mint az endokrinológiai eltéréssel nem rendelkezőknél. Ezt a tényt figyelembe véve a vezető IVF indikáció mellett, társuló endokrinológiai eltérés esetén, minél előbb a páciensek IVF programba vételére kell törekedni, a sikeresség érdekében. A kezelés gyorsított ütemezésénél az életkoron túl hangsúlyt fektetve a DOR, az autoimmun thyreoiditis, a hyperprolaktinaemia társulására. 3. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a reprodukciós egészséget a Hashimoto thyreoiditis alapvetően befolyásolja. A Hashimoto thyreoiditisesben szenvedő subklinikai vagy klinikai hypothyreosisos, pajzsmirigy hormon szubsztitúcióban részesülő, in vitro fertilizációs programban résztvevő betegeknél, magasabb átlagéletkorral, alacsonyabb petefészek tartalék kapacitással számolhatunk. Az in vitro fertilizációs kezelés során kevesebb a nyert petesejt szám, mely az IVF kezelés eredményességét alapvetően negatívan befolyásolja. A 35 év alatti Hashimoto thyreoiditisben szenvedő nőknél alacsonyabb a fertilizációs ráta ICSI kezelés során, mely a IVF kezelés kimenetelének sikerességét csökkenti, idősebb nők esetén az életkorból adódó csökkent fertilitás dominanciája érvényesül. A Hashimoto thyreoiditises betegcsoportban alacsonyabb terhességi rátával, magasabb vetélési aránnyal és ennek eredményeként alacsonyabb élveszületési aránnyal számolhatunk. Eredményeink alapján amennyiben Hashimoto thyreoiditisszel kezelt infertilis betegnek IVF- ICSI kezelés javasolt, az életkor mellett a thyroid autoimmunitást is kedvezőtlen reproduktív indikátorként kell figyelembe venni.