Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2303

Mezőgazdaságtudományi Kar

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Komlósi István)

Agrártudományi doktori tanács

D52

Doktori programok:

Állatitermék-előállítás
(programvezető: Dr. Jávor András)
Takarmányozás, halbiológia
(programvezető: Dr. Babinszky László)
Szaporodásbiológia
(programvezető: Dr. Rátky József)
Genomika
(programvezető:Dr. Kusza Szilvia)
Állatnemesítés - Génmegőrzés, Állatökológia
(programvezető: Dr. Komlósi István)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 102)

Szabadon hozzáférhető
A Kárpát-medencében található vaddisznó (Sus scrofa) állományok populációdinamikai vizsgálata, különös tekintettel azok eredetére, genetikai diverzitására és földrajzi elkülönülésére
Mihalik, Bendegúz; Kusza, Szilvia; Stéger , Viktor; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ
Európa-szerte a nagytestű vadfajok általános térhódítása jellemző az elmúlt évtizedekben. Ezek közül is az egyik kiemelkedő faj a vaddisznó, mely a világ 100 leginvazívabb élőlénye közt is helyet kapott kivételes adaptációs képességének hála. Disszertációm ezért a vaddisznó genetikai és populációdinamikai vizsgálatával foglalkozik, mivel hazánk egyik legjelentősebb vadfajáról van szó, melynek genetikai háttere ezidáig nem kapott elég figyelmet. A Kárpát-medencén belül négy országból összesen 486 vaddisznóból gyűjtöttünk mintát, amit egy 13 markert tartalmazó egyedazonosításra használt STR, valamint egy 3 markerből álló, a vaddisznókat a házi sertésektől elválasztó InDel markerszettel vizsgáltunk le. Az eredmények alapján először határoztuk meg a magyarországi alpopulációk genetikai mutatóit, valamint a méretüket, a területi elhelyezkedésüket és az azokat meghatározó tényezőket. Megállapítottuk, hogy két csoport található hazánkban, melyek egy populáció különböző alpopulációi, valamint hogy az elkülönülés egy kisebb, az ország északnyugati részét lefedő és egy nagyobb, a többi területet tartalmazó részre osztja azokat. Továbbá nyomokat találtunk arra vonatkozóan, hogy mind az utolsó jégkorszak, mind az 1800-as évek végén kezdődő vízrendezés hatásai a mai napig érződnek a magyarországi populációban. A populációgenetikai rész lezárásaképp az egyedazonosító markerszettet teszteltük le arra vonatkozóan, hogy valóban képes-e minden egyedet szétválasztani. Az általunk vizsgált 486 vaddisznó összesen 485 különböző genotípusba tartozott, a két megegyező genotípusú egyedre pedig biológiai magyarázat adható. Populációdinamikai vizsgálataink során kimutattuk, hogy bár genetikai beszűkülést okozó esemény a hazai vaddisznóállományban jelenleg nem zajlik, de a múltban erős palacknyak-hatás érte a populációt, mivel szinte az összes vizsgált allélon (SMM: 13/13, TPM: 11/13) szignifikáns heterozigóta hiány mutatkozik. A rokonsági vizsgálatokban a mikroszatellita markerszett alapján 23, a kombinált markerszett alapján pedig 22 testvérpárt találtunk 90%-os valószínűségi szinten. Féltestvéri kapcsolatokat 18-at, illetve 29-et, szülő-utód rokonságot pedig kizárólag a kombinált markerszett eredményei alapján sikerült kimutatni, ahol 2 anya összesen 9 utódját találtuk meg. Disszertációm záró részében egy korábban hústermék-nyomonkövetésre kifejlesztett, a vaddisznót a házi sertésektől elválasztó és vegyes genotípust is kimutatni képes markerszettet teszteltünk a vad populáción a hibridizáció megállapítása céljából. Ebben az esetben 422 vaddisznót tudtunk a vizsgálatba bevonni, mely során először csak a 3 hibridizációs (InDel) markert használtuk fel, majd a hibridizációs markerszettet és az egyedazonosító (STR) markerszettet összevontuk. Eredményeink alapján az InDel markerszett 85,5%-ban a valós eredményeket adja, hamis pozitív eredményt a hibridizáltságra (javítható hiba) 13,41%-ban, míg hamis negatív eredményt 1,09%-ban. Mivel ezt a markerszettet eredetileg elővizsgálatok számára fejlesztettük ki, így ezt az eredményt kifejezetten jónak könyveltük el, ami még a megerősítő vizsgálatokkal együtt is lényeges mennyiségű pénzt és időt spórol meg. A szett megbízhatósága után a pontosságát is levizsgáltuk. Ehhez 23 teljes genomra (11 házi sertés és 12 vaddisznó) illesztettük az általunk használt InDel, valamint a szakirodalomban leggyakrabban előforduló markereket. Az eredmények alapján a mi három markerünkből kettő (W1: 89,13%, W2: 70%) önmagában is megállja a helyét a régebben használt markerekkel szemben (MC1R1 és MC1R2: 36,84%, MC1R3: 21,43%, NR6A1: 80,56%), a három marker kombinációja pedig korábbi vizsgálataink alapján 95% fölötti pontosságot biztosít.
Szabadon hozzáférhető
A magyarországi árutermelő ponty (Cyprinus carpio L.) állományok géntartalékainak vizsgálata mitokondriális és mikroszatellit markerekre alapozva
Véghné Tóth, Bianka Mónika; Kusza, Szilvia; Tóth, Bianka Mónika; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ
A ponty hatalmas piaci kereslete ellenére a különböző tájfajták eredetét, valamint rokonsági viszonyaikat illetően hiányos genetikai adatokkal rendelkezünk. A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében kiemelten fontos az őshonos magyar pontytájfajták szélesebb körben való megismerése, a bennük rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Az őshonos magyar pontytájfajták genetikai rokonsági fokának meghatározására, a tájfajták közötti genetikai különbségek felmérésére, továbbá annak érdekében, hogy a molekuláris genetikai hiányosságok pótlásához további információval szolgálhassunk mikroszatellit és mitokondriális DNS markereken alapuló módszerekkel végeztünk vizsgálatot. Az anyai ágon való öröklődésen alapuló vizsgálatunkhoz bevontuk az NCBI génbankban fellelhető szekvenciákat is. Mikroszatellit markeren alapuló vizsgálattal elemeztük a populációk közötti genetikai távolságokat valamint a genetikai diverzitást a tizennégy magyar pontytájfajta 630 egyede esetén tizenkettő polimorf mikroszatellit marker alkalmazásával, melyek négy multiplexben voltak futtatva. Összesen 117 egyedi allélt detektáltunk a tizenkettő polimorf markeren a 630 egyednél. A legnagyobb egyedi allélszám valamint a legnagyobb átlagos allélgazdagság alapján megállapítottuk, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta valóban külön tájfajtának tekinthető. Elemzésünk során magas valós és várt heterozigozitási értékeket kaptunk valamint a beltenyésztési együttható értékei szerint a legtöbb általunk vizsgált tájfajta esetén heterozigóta többlet volt jellemző, mely alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált tájfajták beltenyésztési leromlásának esélye viszonylag alacsony. A genetikai differenciálódás mértéke (Fst) valamint a Cavalli-Sforza és Edwards-féle genetikai távolság alapján azt tapasztaltuk, hogy kismértékű a genetikai különbség az általunk vizsgált tájfajták között. A Neighbour-Joining filogenetikai fa alapján megfigyelhető klaszterezési minta azonban nem volt összhangban a földrajzi származással, továbbá a vizsgált tájfajták fenotípusos megjelenésüket tekintve is keveredést mutattak. A molekuláris variancia elemzés eredményei azt mutatták, hogy az egyedek között nagy a genetikai változatosság, azonban nem támasztja alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. A klaszteranalízis alapján azt az eredményt kaptuk, hogy nyolc elemzett tájfajtát nagyon magas rokonsági együttható jellemez, hat tájfajta esetén ugyancsak a tájfajták közötti genetikai keveredés bizonyítékait figyeltük meg. Eredményeinket a főkomponens-analízis is alátámasztotta, mely ugyancsak közeli rokonsági kapcsolatot mutatott az általunk vizsgált pontytájfajták között. A mitokondriális DNS citokróm b markeren alapuló vizsgálatunk esetén összesen 138 magyar pontytájfajtától származó egyedet és további 112 NCBI adatbázisában elérhető szekvenciát elemeztünk. A citokróm b régió 687 bp hosszúságú szakaszát elemeztük, melyet PCR segítségével amplifikáltunk. A magyar pontytájfajtáktól származó 138 szekvencián belül 43 haplotípust detektáltunk, melyből 40 haplotípust elsőként írtunk le. A vizsgált magyar pontytájfajtákban a haplotípus és a nukleotid diverzitás értékek tág határok között (magas, közepes, alacsony) mozogtak. A Tajima D értéke egy vizsgált tájfajtát kivéve negatív volt, azonban ez az érték csak öt tájfajta esetén volt szignifikáns. Eredményeink szerint öt populáció Fu FS értéke ugyancsak negatív volt, azonban ezek közül csupán két tájfajta mutatott szignifikáns értéket. A Tajima D és a Fu FS értékek alapján megállapítottuk, hogy a kapott eredmények múltbeli palacknyak hatást követő jelenkori expanzióra utalnak. A mitokondriális DNS citokróm b régió egy szakaszát vizsgálva az AMOVA analízise alátámasztotta a mikroszatellit markeren alapuló AMOVA analízissel kapott eredményeinket, mely szerint a genetikai variancia a tájfajtákon belül nagyobb, mint a tájfajták között. A Median-Joining Network analízissel végzett haplotípusok közötti kapcsolatok azt mutatták, hogy a tizennégy magyar pontytájfajta valamint az NCBI génbankban elérhető ponty populációk a H1 leggyakoribb haplotípusba csoportosulnak. Az 1-es haplotípusban minden általunk vizsgált magyar pontytájfajta egyedeinek egy része megjelent, kivéve a hortobágyi nyurga pontytájfajta egyedeit. Rávilágítottunk arra, hogy az 1-es haplotípus a legvalószínűbb közös ős az általunk vizsgált ponty populációkban, továbbá a haplotípus központi elhelyezkedése a legősibb haplotípusra utal Magyarországon. A magyarországi és más országokból származó haplotípusok elkülönülését figyeltük meg, mely alapján a tájfajták genetikai izolációját feltételezzük. Kiemelendő, hogy a magyar ponty populációk közös haplotípussal rendelkeznek Németországból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Görögországból származó vonalakkal illetve egy a génbankból származó magyar ponty populáció ugyancsak a leggyakoribb haplotípusban jelent meg. A biparentális és maternális markeren alapuló eredményeink alapján összességében elmondható, hogy a magyar tájfajták keverednek egymással, az eredmények nem minden esetben támasztják alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. Kivételt képez azonban a hortobágyi nyurga tájfajta, mely tájfajta esetén mindkét marker eredménye azt bizonyította, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta tekinthető leginkább genetikailag különálló tájfajtának. Továbbá a klaszteranalízis eredményei mindkét marker esetében bizonyították további öt tájfajta valódi létezését (biharugrai pikkelyes, hajdúböszörményi tükrös, hajdúszoboszlói pikkelyes, szarvasi 15 tükrös, szarvasi P3 pikkelyes).
Szabadon hozzáférhető
A mezőhegyesi történelmi lófajták populációgenetikai értékelése
Klein, Renáta; Posta, János; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
A kutatás célja a három őshonos, nemzeti kincsként védett mezőhegyesi eredetű lófajta (a gidrán, a nóniusz és a furioso-north star) pedigréelemzéssel végzett populációgenetikai állapotfelmérése. A munka alapját egy Microsoft Access adatbázis felépítése adta, amely tartalmazta az egyes egyedek adatait. Az elemzéshez felhasznált végleges adattábla 47682 egyed adatait tartalmazta. A vizsgálat során a fajták 2019-ben aktív, törzskönyvi ellenőrzésben tartott állományait választottam referencia populációknak. A referencia populációkra különböző populációgenetikai mutatók értékeit határoztam meg. A vizsgálatokat ENDOG, PopRep és GRain szoftverekkel végeztem. A maximálisan ismert nemzedékek száma mindhárom fajtában meghaladja a 36 generációt. A leghosszabb származású egyed 43 generációra vezethető vissza. A gidránok 6,1, míg a furioso-north star populáció egyedei átlagosan 4,69 teljes ismert generációval rendelkeztek. A nóniusz populáció értéke ehhez közel állt (4,95). A teljes generációs ekvivalens értékek 12,64 és 16,45 közötti intervallumban helyezkedtek el. Az elemzés során a nemzedékköz értékeket négy leszármazási úton határoztam meg. A leghosszabb leszármazási útvonalak minden esetben a ménekhez kötődtek értékük 12,54– 12,77 év között változott. A négyféle szülő-ivadék leszármazási út megfelelő nemzedékköz értékeit páronként kétmintás t-próbával összehasonlítva a mének leszármazási útjain számított értékek és az egyes kanca leszármazási utak értékei között minden fajta vonatkozásában szignifikáns eltérést tapasztaltam (p<0,05), továbbá a gidrán fajta esetében a két kanca leszármazási útvonal között is. Az alapító ősök tényleges száma a furioso-north star fajtában a legmagasabb (2874), míg a gidrán populáció esetében a legalacsonyabb (1725). A nem alapító ősök tényleges száma szintén ezt a tendenciát követi, 311 egyed a furioso-north star fajtában és 138 a gidrán esetében. Az effektív alapító ősök száma egyaránt 99–99 a gidrán és a furioso-north star fajták referencia populációban, ettől kissé elmarad a nóniusz esetében (95). Az effektív számok egymáshoz viszonyított arányának különbsége szembetűnő, a palacknyak hatás mindhárom fajtát sújtotta. A mértéke a gidrán és a nóniusz fajták esetében volt magasabb. A referencia állományok genetikai variabilitása mindhárom esetben csökkent a teljes állományhoz képest. A gidrán és a nóniusz állományok diverzitásának feléért 9–9 egyed felelős, a furioso-north star esetén ez 17, mely némiképp kedvezőbb. A teljes állományokat a furioso-north star és a gidrán esetében leginkább angol telivérek határozzák meg. Mindhárom fajta állománya beltenyésztett. A Wright-féle beltenyésztési együttható a furioso-north star fajtában a legalacsonyabb (4,31%), míg a nóniusznál (5,59%) a legmagasabb. Az új Kalinowski-féle beltenyésztési együttható értékei kisebbek voltak a Kalinowski-féle együttható értékeinél, így a beltenyésztés többnyire a múltból származik. Megvizsgáltam a fajták parciális beltenyészettségét a fajta- illetve vonalalapító ménekre. Minden fajta esetében bebizonyosodott, hogy a genealógiai vonalak jelentős része nem mutat különösebb beltenyésztettséget az alapító ménre. A referencia populációkba tartozó egyek átlagos rokonsági fok értéke a furioso-north star populációnál a legmagasabb (4,08) és a nóniusz állománynál a legalacsonyabb (3,68), de alapvetően mindhárom populációban mintegy 4%. Az effektív populációméret kulcsfontosságú koefficiens a géntartalékvédelem alatt álló fajták esetében. Mindhárom referencia populáció értéke meghaladta a kritikus 50-es határt. A legalacsonyabb együttható (70,35) a furioso-north star állományt jellemezte. A gidrán és nóniusz fajták értéke egyaránt 77,67 volt. Mindhárom populáció beleesett a genetikai diverzitás fenntartásához szükséges minimum 50 és 100 közötti intervallumba.
Szabadon hozzáférhető
A sügér (Perca fluviatilis) intenzív tartás-, és takarmányozási technológiájának fejlesztése
Molnár, Áron; Fehér, Milán; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
A doktori kutatásom során a hazánkban őshonos ragadozó halfajok közé tartozó sügér tartás- és takarmányozási technológiájának fejlesztési lehetőségeit tanulmányoztam. A halfaj takarmányozási technológiájának fejlesztése során vizsgáltam többek között a közönséges lisztbogár lárva takarmányként történő felhasználását és beillesztését intenzív körülmények között. A sügérrel kapcsolatos tartástechnológiai kutatások első lépéseként meghatároztam az ideális medenceszínt, a kísérlet során a halnevelő medence eltérő részein a különböző színek kontrasztjának (világosszürke, fekete) hatását vizsgáltam a halak termelési- és antioxidáns paramétereire. Később meghatároztam az ideális takarmányozási intenzitást egy 6 hetes vizsgálat keretében, ahol azonos takarmánymennyiség, de különböző mennyiségben és időszakban került kietetésre. A tartástechnológia fejlesztését célzó vizsgálatok harmadik szakaszában meghatároztam a sügér neveléshez kedvező megvilágítást és zavarossági (NTU) szintet. Az eredmények értékelése során megállapítottam, hogy a sügér intenzív nevelése során a fekete aljú, világos oldalfalú medence statisztikailag igazoltan kedvező hatást gyakorol a termelési- és antioxidáns paraméterekre. A sötét oldalfalú, világos aljú kombináció kedvezőtlenebb eredményeket produkált, így az nem javasolható a juvenilis korosztály esetében. Az optimális takarmányozás intenzitás meghatározására irányuló kísérlet eredményei alapján megállapítottam, hogy azonos takarmányadag különböző napszakokban és adagokban való kietetése nem befolyásolja a halak termelési paramétereit ebben a korosztályban. Eredményeim alapján a sügér intenzív nevelése során a mérsékelt megvilágítás és az enyhén zavaros vízátlátszóság javasolható. A haltakarmányok fő fehérjehordozója a halliszt, amely napjainkban a tengerek túlhalászata miatt egyre korlátozottabb mennyiségben áll rendelkezésre. A halliszt kiváltása az akvakultúra egyik legégetőbb problémája jelenleg, amely csak alternatív fehérjeforrásokra alapozott takarmányozási technológiák kidolgozásával oldható meg. A rovarfehérje az egyik olyan potenciális fehérje hordozó, amelynek kiváló tápértéke, illetve emellett előállítása minimális környezeti terhelés mellett valósítható meg. A közönséges lisztbogár lárva a hazai klimatikus viszonyok mellett kiválóan tenyészthető. Magas fehérje tartalma, kedvező zsírsav összetétele és a halliszthez hasonló aminosav tartalma lehetővé teszi a haltakarmányozásba való beilleszthetőségét, ezáltal a halliszt kiváltását. A sügér takarmányozásának fejlesztése során a rovarfehérjére alapozott takarmányozási kísérletek meghatározóak a kutatás eredményeit illetően. A közönséges lisztbogár lárva számos kutatástól eltérően nem liszt formájában illesztettem be a takarmányreceptúrába, hanem élő eleségként került kietetésre, a halak számára esszenciális nyomelemeknek számító kobalttal és mangánnal dúsítva. Ezt követően megvizsgáltam a lárvák, majd az azokat elfogyasztó halak nyomelem felvételét. A kobalttal és mangánnal dúsított tápközegben nevelt lisztbogár lárvák hatékonyan akkumulálták a nyomelemeket már az egy hetes dúsítási periódust követően. A kobalt és a mangán együttes alkalmazása nem befolyásolta a két nyomelem felvételét. A nyomelemekkel dúsított lisztbogár lárvával való takarmányozási kísérlet bebizonyította, hogy a sügér közvetett úton, a rovar elfogyasztása által hatékonyan képes mindkét nyomelemet akkumulálni, nem csak a különböző szerveiben, hanem a húsában (filé) is. A kobalttal és mangánnal dúsított lisztbogár lárva etetése emellett a halak termelési paramétereire (egyedi testtömeg, takarmányértékesítés, specifikus növekedési ütem) is kedvező hatást gyakorolt. A doktori kutatás során fejlesztésre és finomhangolásra került a sügér intenzív nevelése során alkalmazott tartási és takarmányozási technológia néhány olyan eleme, amely támogathatja a halfaj akvakultúrás termelésbe történő bevonását. Bizonyítást nyert, hogy a lisztbogár lárva beilleszthető a sügér takarmányozásába, így a rovarlárva alkalmas lehet a halliszt részleges kiváltására. Mindemellett kidolgoztam egy hatékony lisztbogár lárva nyomelem dúsítási technológiát, amelynek eredményeként a lárvák összetétele kedvezőbbé tehető, illetve a halak nyomelem szükséglete biztosítható.
Korlátozottan hozzáférhető
Alföldi juhászatok technológiai színvonalának és gazdálkodásának elemzése
Monori, István; Jávor, András; Nábrádi, András; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi Intézet
A magyarországi juhágazat sikertelenségének okai között szerepel a nem megfelelő fajtahasználat, a rossz technológiai színvonal, az ebből adódó alacsony hozamok. Tovább mélyíti a problémát a kedvezőtlen felvásárlási árak és a szűk piaci lehetőség, valamint a hazai feldolgozó ipar teljes hiánya. Ezek következménye az alacsony jövedelmezőségi színvonal, csökkenő ágazati méret és az ezekkel együtt járó, ágazati jelentőség csökkenés. Hipotézisem szerint a vizsgált juhászatokban a naturális hozamokat és a gazdasági eredményeket a következő határozták meg tényezők jelentősen: juhászatok fajtahasználata, a fajták hasznosítási módja, az üzemek mérete, a használt technológia intenzitása, a használt technológia műszaki színvonala, a humán erőforrás gazdálkodás és az állategészségügyi helyzet. Az eredményeim alapján a dolgozat hipotézisei részben helytállóak voltak. Az eredményeim alapján megállapítottam, hogy az egy anyajuhra vetített árbevétel tekintetében a legkedvezőbb nyájnagyság minden fajtacsoport esetén a 300-600 anyajuh egyedre tehető. Vizsgálataim azt igazolták, hogy a nem megfelelő technológia színvonal miatt nincs kihasználva a fajták genetikai potenciálja a juhágazatban, ezért a tej- és bárányhozam elmarad a lehetséges színvonaltól. Az intenzív termelési rendszer alkalmazása esetén az elérhető árbevétel nagysága 30-35%-kal meghaladja a félintenzív és extenzív juhászatok árbevételeit. A juhászat átlagos összesített technológiai színvonala és az átlagos egy anyajuhra jutó árbevétel között a kapcsolat közepesen erős volt. Az egy dolgozóra jutó leterhelés és az elérhető árbevétel kapcsolatát vizsgálva megállapítottam, hogy az egy anyajuhra vetített átlagos árbevétel a 200-400 egyed/dolgozó szinten adja a legkedvezőbb eredményt. A termelésből származó árbevétel és a termelési költségek összevetése alapján megállapítottam, hogy a juhászatok termelési színvonala nem volt alkalmas jövedelemtermelésre, de a támogatások igénybe vétele a tevékenységek mérlegét pozitívvá tudta tenni. A tradíció mellett a támogatások tarthatják fent a hazai juhászatot. Véleményem alapján az ágazatot úgy lehetne hosszútávon segíteni, hogy szakmailag elfogadott ágazati stratégia alapján komplex, a termékpályát végigkísérő támogatási és működtetési rendszert alakítunk ki, ami közvetlenül a juhágazatot célozza meg. The failure of the sheep branch in Hungary could originate from the unproper use of varieties and the low technology level resulting low yields. The complete lack of processing industry, unfavourable prices and purchasing background makes the problem even worse. These circumstances resulted a low profitability level and a decreasing size and significance of the branch. According to my hypothesis in the examined sheep farms the natural yields and the economical results were determined by the following factors: use and utilization of varieties, size of the factory, intensity level of the technology, technology level human resources and the state of animal wellfare. My hypothesis was partly true based on my results. Based on my investigation I established that the optimal flock size to be between 300-600 ewe/flock in point of the income per ewe. My investigations confirmed that because of the unproper technology level the genetic potential is not exploited in the sheep branch therefore milk and lamb yields are below the possible level. I established that applying intensive technology the possible income will exceed with 30-35% that of the half-intensive and extensive sheep farms. Investigating the relationship of the average summerized technological level and the average income per ewe I established that there is a moderately strong correlation between the two factors. Investigating the relationship of the work strain/employee and the attainable income I established that the optimal work strain of shepherds was between 200-400 ewe/individual. Comparing the income from production to the production costs I established that the production level of the sheep farms was not profitable but requiring grants set the overall balance of the activities positive. Beside traditions grants could maintain the sustainability of the national sheep branch. In my oppinion the native sheep sector can be helped on a long period if the branch strategy (based on esseyes of experts) will be an complex plan. This complex activity plan must contain the whole product line and the subventions directly must help the goals of the sheep branch strategy.
Szabadon hozzáférhető
Alleviating the adverse effect of chronic heat stress on selected antioxidant parameters and performance of meat type ducks by dietary vitamin E, vitamin C, selenium and zinc supplementation
Horváth, Márta; Babinszky, László; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Takarmányozás-élettani Tanszék
A szakirodalomi adatok bizonyítják, hogy a magas környezeti hőmérséklet esetén hő-stressz alakulhat ki a baromfiban, amennyiben a madár a termelt hőt nem tudja leadni a környezetében. Hő-stressz során romlik az állatok ellenálló képessége, antioxidáns státusza, zavart szenved az energia és táplálóanyag metabolizmus, csökken a teljesítmény, nő az elhullás, mely végső soron a termék minőségének romlásához vezet. A disszertáció célja, annak vizsgálata volt, hogy a takarmány C- és E-vitamin, valamint a cink és szelén kiegészítése állandó magas környezeti hőmérséklet esetén (30±1°C 24 órán keresztül 28 napig) miképpen befolyásolja a pecsenye kacsák: néhány élettani paraméterét beleértve az antioxidáns védelmi rendszert; a táplálóanyagok átalakulását, az emészthetőség és energia valamint fehérje hasznosítást, továbbá a termelési paramétereket és az értékes kacsa húsrészek kémiai összetételét a nevelés 14 és 42 napja között. Ezen kívül a disszertáció bemutatja a hőstressz negatív hatásának csökkentését a takarmány vitamin és ásványi anyag kiegészítésével (C-vitamin, E-vitamin, cink, szelén) a kacsa takarmányozásban. A kísérletben 900 vegyes ivarú 14 napos Cherry Valley pecsenye kacsát állítottunk be, véletlenszerűen szétosztottunk őket 3 különböző takarmányozási csoportba (3 kezelési csoport). Az állatházban 28 napon keresztül (14-42 napos korig) állandó hőmérsékletet biztosítottunk: magas környezeti hőmérséklet: 30±1°C (24 órán keresztül), 62±5% relatív páratartalom mellett. A kísérleti takarmányokat két vitaminnal (C és E-vitamin) és két mikroelemmel (cink és szelén) egészítettük ki különböző koncentrációban. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a szérum antioxidáns kapacitása (melyet az ACL=zsíroldékony antioxidáns vegyületek és ACW=vízoldékony antioxidáns vegyületek határoznak meg) szignifikánsan javult (P<0,05), a lipid peroxidáció (melyet az MDA=malondialdehid koncentráció jelez) szignifikánsan csökkent (P<0,05), a termelési paraméterek javultak (P<0.05), a takarmány nyersfehérje és szárazanyag tartalmának emészthetősége továbbá a kacsahús (comb, mell) kémiai összetétele nem változik (P>0,05) hús típusú kacsák esetén, 30 ± 1°C-os állandó hőmérsékleten az alábbi takarmány kiegészítés alkalmazásakor: E-vitamin: 1540 mg/kg tak., C-vitamin: 1996 mg/kg tak., szelén: 0.90 mg/kg tak. és cink: 148 mg/kg tak.
Korlátozottan hozzáférhető
Az expandálás hatása a pulykahizlaló takarmányok gyártásától felhasználásáig
Erdélyi, István; Gundel, János; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi Intézet
Napjaink táplálkozásában mind nagyobb jelentőségű a pulykahús. A modern fajták táplálóanyag-szükséglete csak egészséges és nagy energiakoncentrációjú takarmányokkal történhet. Az ilyen minőség előállításának feltétele — többek között — a hatékony hőkezelés, aminek mind a gyártástechnológia, mind a biológiai hatékonyság szempontjából szerepe van. A takarmányok hőkezelése, különböző célok érdekében, valószínűleg már több száz éves gyakorlat. Az előnyökön kívül, helytelen technológia esetén, a túlzott kezelésből hátrányok (pl. a táplálóanyagok hőkárosodása) származhat. A negyvenes-ötvenes években kezdett elterjedni a takarmányok granulálása, egyben, mint hőkezelési eljárás is, aminek sok előnyös hatása ismert. A 1970-80-as években megjelentek a takarmánygyártási technológiába beépített, különböző mértékben automatizált, hőkezelési eljárások. Ezek célja többféle lehet, így a keményítő-feltárás, de leggyakrabban az antinutritív anyagok hatásának, és káros mikroorganizmusok számának csökkentése. Nem volt gyakorlat (a takarmányiparban bizonyosan nem) a hőkezelési technológiák kombinációja, vagyis az egyik eljárás alkalmazása a másik hatékonyságának növelése érdekében, éppen ezért ezt vizsgálja a disszertáció az expandálás+granulálás esetében. A hőkezelési technológiáknak kettős hatásuk van, az egyik a takarmánygyártásban, a másik az állatitermék előállításában realizálható. A disszertációban bemutatott munka mindkét hatást vizsgálja. Egyrészt a keverőüzemben megállapítja az expandálás (granulálás) technikai paramétereit (takarmánygyártás-technológiaimérések), másrészt bemutatja a különböző takarmányok fizikai-, kémiai-, és mikrobiológiai analízisét, vizsgálja eltarthatóságukat, post mortem megállapítja a hőkezelt takarmányok hatását a béltartalom viszkozitására. Az elkészült takarmányokkal egy pulykaanyagcsere és két pulykahizlalási kísérlet beállítására került sor. A mérési és kísérleti eredmények felhasználásával, egy nem teljes körű gazdaságossági modellszámítás becsüli meg a technológia alkalmazásának várható előnyeit. A technológia vizsgálatára és a kísérletekben etetett takarmányok legyártására a Gallicoop Zrt. Tamix Takarmánykeverő Üzemében (Szarvas) került sor. Az expandálást KAHL OE.23 típusú, 23 cm belső átmérőjű, a granulálást Gránit 90 készülékkel végezték. Igény szerint, zsírt (és/vagy olajat) valamint hőérzékeny enzimeket és vitaminokat, a granulátum hűtő után beépített KAHL Rotospray-vel tudnak adagolni. A disszertációban, az állatkísérletekhez pulykák részére összeállított 12 takarmány gyártásáról gyűjtött adatok találhatók meg. Ezekből kitűnik, hogy rendkívül gyorsan lejátszódó folyamatokról van szó, hiszen a kondicionálóban a tartózkodási idő 10 másodperc, az expanderben 5, és a granulálóban is csak 5 másodperc. Itt, továbbá az expandálóból való kilépéskor bekövetkező nyomáskülönbség hatására létrejövő szét”robbanás”-kor, történnek meg azok a folyamatok, melyek hatására megváltozik a takarmányok bizonyos anyagainak átstruktúrálódása, kedvező vagy kedvezőtlen változása. A pulykákkal beállított anyagcsere kísérlet alapján, a nyersfehérje emészthetőségében különbség nem állapítható meg, megerősítve azt a várakozást, hogy az alkalmazott technológia nem károsítja a takarmányfehérjéket. A nyerszsír emészthetőségében, a csak expandálás vagy a csak granulálás hatására nem alakult ki különbség, az expandálás+granulálás viszont szignifikánsan javította azt. A keményítő emészthetőség változásában hasonló tendencia volt megállapítható. A takarmány 0 nitrogén retencióra korrigált látszólagos metabolizálható energia (AMEn) tartalmában viszonylag kicsi, de szignifikáns különbség alakult ki, az expandálás+granulálás hatására. A pulykahizlalás eredményeit összefoglalva, a legjobb mutatókat (jóllehet nem szignifikánsan) az expandált+granulált búza alapú takarmányt fogyasztó kezelés madarai mutatják: a legnagyobb záró súlyt, és napi átlagos súlygyarapodást érték el, valamint legjobb volt a takarmányértékesítésük is, mégpedig egy elég magas átlagos takarmány-felvételi szinten. A második kísérletben szintén egymáshoz közel álló eredmények születtek, a különbségek azonban szignifikánsak, mind a súlygyarapodásban, mind pedig a takarmányértékesítésben. Az etetési kísérletek eredménye alig különbözik a szakirodalomban találhatóktól, jóllehet pulykahizlalási kísérletről alig találni beszámolót. De az általában a szerzők véleménye, hogy az egyéb előnyök (gyártási könnyebbségek, mikrobiológiai állapot javulása) miatt mégis érdemes a pulykatakarmányokat előbb expandálni és utána granulálni. Az elvégzett nem teljes körű, tájékoztató jellegű gazdaságossági értékelések eredményei indokolják azt, hogy a teljes technológiai folyamatra (gyártás, pulykahizlalás) kiterjedő átfogó gazdaságossági elemzés készüljön. Oka, hogy a gyártási technológiában számtalan kölcsönhatás, fizikaiak, kémiaiak és/vagy biológiai létezik, melyeknek kihatása lehet a közvetlen gyártási költségekre, az állatitermék előállításának költségeire, de mindösszesen a termelési integráció egészének gazdaságosságára, és mert ezeket az összefüggéseket a jelen disszertáció nem vizsgálta. A kísérletek valamennyi vizsgálatát tekintve az expandálás+granulálás technológiája eredményesebbnek tekinthető, mint a csak granulálás, mégpedig elsősorban a takarmánygyártási előnyök miatt. Ez kiterjed a fajlagos kapacitásnövekedésre (alapvető a granuláló gépek 1,5–2 t/h teljesítmény növekedése), a munkaszervezési előnyökre és az ezeknek köszönhető költségcsökkenésre egyaránt. Mindezeket még meg is erősíti az eltarthatóságban és a mikrobiológiai állapot javulásában, valamint az állatok takarmányozásában elérhető, egy madárra nézve viszonylag kicsi, de az integráció szintjén becsülve már százmillió forintos nagyságrendű termelés- és költséghatékonyság javulás. Turkey meat has a more and more importance in our present nourishment. The modern strains of turkey may be fed only with healthy high-energy concentration diets. Feeds of such a quality should be produced — among other things — by efficient heat processing that is very important concerning the production technology and biological efficiency. The heat-treatment of feeds for different purposes has been a common practice probably for several hundred years. Heat processing has a lot of advantages, but in case of incorrect technology the overheating may badly influence the feed quality (e.g. heat damage of nutrients). The pelleting of feeds — as a heat-treatment with several advantages — started to become a widespread processing in the (nineteen) forties and fifties. In the seventies and eighties heat-processing on different automation levels were introduced into the compound feed production technologies. They might be applied for several purposes, e.g. for transformations of starch, or for reducing the effect of the anti-nutritive substances, or for decreasing the number of the microorganisms. The combination of the heat-treating technologies, i.e. to apply a processing in order to enhance the efficiency of an other processing, was not a common practice thus that is analyzed in this thesis for the case of expansion and pelleting. The heat-processing technologies have two effects: one might be realized in the compound feed production and the other in the animal feeding. Both of these effects are investigated in this thesis. On the one hand the technical parameters (technological measurings during the feed processing) of the expansion (pelleting) are being established, on the other hand the physical, chemical and microbiological analyses of the different diets, the shelf life tests and the post mortem investigation of the effect of the heat-processed feeds on the viscosity of the chymus are explained. Using the feeds processed, the nutrients digestibility was studied and two turkey growing-finishing experiments were carried out (for testing the effectivity of production). Using the measuring and experimental results the expectable advantages upon application of the processing technology are being estimated by a non-full-scale economic efficiency model calculation. The technology related tests and the production of the feeds were performed in the TAMIX Feed Mill of GALLICOOP Pltd. (Szarvas). The expansion was performed on a KAHL OE.23, gauge 23 cm type equipment and the pelleting on a Gránit 90 type equipment. According to requirement fat (and/or oil), heat sensitive enzymes and vitamins could have been added with the KAHL Rotospray being installed after the pellet cooler. In this thesis data about the production of 12 turkey diets, produced for the animal experiments, are being collected. These data are highlighting what a fast processes they are: the dwelling period is 10 seconds in the conditioner, 5 seconds in the expander and also only 5 seconds in the pelletizer. Here, and also when the feed is exiting from the expander – due to the „explosion” caused by the generated pressure difference – processes take place whereby some substances within the compound feed are restructured – such changes being both advantageous and disadvantageous. According to the digestibility tests performed by turkeys, no difference could be established regarding the crude protein digestibility. That confirms the expectation that the applied heat-processing technology will not damage the feed proteins. Regarding the crude fat digestibility there was no difference between the expansion-only and pelleting-only technologies, but the expansion+pelleting has improved this significantly. Regarding the change of starch digestibility, similar relations and tendencies have been established. The expansion+pelleting generated a relatively small but significant difference in the apparent metabolisable energy content (AMEn) — that is corrected to 0 nitrogen retention — of the tested diet. During the turkey growing experiment the best results were achieved by the birds fed with the expanded+pelleted wheat based diets: these birds had the heaviest finished live weight, average daily gain of body weight, and the best feed conversion rates on a rather high level of feed intake. Similar values resulted also in the second experiment, but the differences were significant both for the body weight gain and for the feed conversion rate. The results of the growing-fishing experiments differed very slightly from the data available in the special literature, although turkey-growing test related reports were difficult to find. According to the general opinion of the author, the turkey diets should be first expanded and after that pelleted, because of some advantageous reasons (easier production, improved microbiological status). The results of the performed small-scale informative economical evaluations are indicating the need for a comprehensive economical analysis on the full technological processes, because there are several interactions (physical, chemical and/or biological) within the processing technology, that might influence the direct production costs, the production costs of the live birds and the overall economical efficiency of the producing integration which is not investigated within the scope of this thesis. Considering the entire test results of the experiments the expansion+pelleting might be regarded as more efficient than the pelleting-only, especially because of the advantages in the compound feed production. Some of these advantages are the capacity increase (1.5–2 t/h capacity increase of the standard pelleting machines), easier work organization and the related cost savings. Underlining these, the longer shelf life, the improvement of the microbiological status and the improvement of the production costs efficency — even though for a single bird this is a rather small value, but on the full integration scale would total several hundred million HUF in cost savings — meaning further advantages.
Szabadon hozzáférhető
Az Ile de France, Suffolk és Bábolna Tetra juhfajta teljesítményének elemzése
Harcsa, Attila; Komlósi, István; Jávor, András; Állattenyésztési tudományok doktori iskola
Szabadon hozzáférhető
A balkáni gerle (streptopelia decaocto) európai expanziójának hatása a faj genetikai sokféleségére
Bagi, Zoltán; Kusza, Szilvia; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet
Jelenleg egyre súlyosabb gazdasági és természetvédelmi problémát jelentenek a gyorsan terjeszkedő, idegenhonos fajok. A disszertáció az ilyen fajok vizsgálatához ideális modellnek tekintett balkáni gerle (Streptopelia decaocto) expanziójának genetikai hátterének vizsgálatával igyekszik bővíteni az inváziós biológiai ismereteket. A fajt az egyik leggyorsabban terjeszkedő gerinces fajként tartják nyilván, melyet számos alkalommal vontak már vizsgálat alá, azonban a faj genetikai diverzitásával kapcsolatos ismeretek mindeddig erősen hiányosak voltak. A mitokondriális COI gén 656 bp hosszúságú szakaszának vizsgálatába 134 saját gyűjtésű mintát (15 országból), továbbá 18 NCBI szekvenciát (további 5 országból) vontunk be. Az eredmények alapján elsőként határoztunk meg haplotípusokat a balkáni gerle esetében. Összesen 58 haplotípust írtunk le, valamint 171 variábilis pozíciót találtunk. Eredményeink alapján a fajon belüli genetikai variancia nincs összefüggésben a földrajzi elterjedéssel. Leírtunk két genetikai szinten elkülönülő csoportot is, melyek közül a populáció nagyobbik részét reprezentálóban sikerrel mutattuk ki a fajt ért alapító hatás genetikai nyomait, mely a gyors expanzió és hirtelen populáció növekedés eredménye. Ezáltal molekuláris genetikai módszerekkel is alátámasztottuk a faj terjedésével kapcsolatos eddigi elméleteket és megfigyeléseket. A faj populációi között 2000 km-es távolságig volt kimutatható génáramlás. Bizonyítottuk továbbá, hogy populációk között kismértékű genetikai távolságok vannak. A disszertáció második felében egy, a genetikai vizsgálatok során egyre inkább elterjedőben lévő mintagyűjtési módszer esetében tapasztalt gyakorlati probléma megoldásával foglalkoztunk. A vedlett tollak ilyen célú felhasználása számos előnyt nyújt, azonban a méretükben, színükben hasonló megjelenésű fajok esetében a vizsgálatba vont tollak faji szintű azonosítása komoly nehézségekbe ütközik. Az ilyen esetekben gyakran már kevésnek bizonyul a kutatói tapasztalat. Megoldásként csak egzakt méréseken alapuló módszerek jöhetnek számításba. Szem előtt tartva a leendő módszer gyakorlati alkalmazhatóságát, nagy hangsúlyt fektettünk az egyszerűségre, a kis eszközigényre és a megfizethetőségre. Ezeknek a feltételeknek a morfometriai adatfelvétel felelt meg a legjobban. A vizsgálat során a balkáni gerle és elvadult házigalambok tollait használtuk fel. A fajok kiválasztását genetikai vizsgálatunk mintagyűjtésének tapasztalatai, tollaik méret és színbéli hasonlósága, valamint közel azonos élőhelyük és területhasználatuk indokolta. A módszerfejlesztés során teljes egyedek elsődleges evezőtollainak morfometriai adataiból a későbbiekben is felhasználható adatbázist építettünk, valamint statisztikai módszerek alapján meghatároztuk a fajok elkülönítésére és azonosítására leginkább alkalmas, legnagyobb magyarázóerővel bíró változókat. Ezek a balkáni gerle és a házigalamb esetében a cséve átmérője, a tollgerinc hossza és a teljes zászló szélessége. A módszer megfelelő adatbázis építése után más madárfajok esetében is alkalmazható, bármely esetben, amikor vedlett tollak faji szintű elkülönítése vagy azonosítása válik szükségessé.
Szabadon hozzáférhető
Baromfitrágya alapú komposzt termékek előállításának és hasznosításának értékelése
Gorliczay, Edit; Tamás, János; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet
A kutatásom során a hazai állattenyésztés és növénytermesztés között fennálló ellentmondásokat szeretném feloldani, enyhíteni azzal, hogy az állati eredetű, elsősorban a baromfitartás során keletkező szerves melléktermékek kezelésére, tápanyagutánpótlásban történő alkalmazásának innovatív lehetőségeire fektetem a hangsúlyt. A 62 napos (9 hetes) nyílt prizmás komposztálási kísérletet állatottam be, mely során vizsgáltam a nedvességtartalom, hőmérséklet, kémhatás és fajlagos vezetőképesség alakulását, valamint spektrális vizsgálatokat is végeztem 400-2500 nm hullámhossz tartományban. Bebizonyítottam, hogy a vizsgált paraméterek alkalmasak a komposztálás szakaszainak elkülönítésére. Az adalékanyag hatására az alapanyagok hamarabb válnak éretté, s így azok tartózkodási ideje a komposztáló térben jelentősen csökkenthető. A 400-2500 nm hullámhossz tartományon végzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy a brojler- és a tyúktrágya spektrális tulajdonságai nagyban meghatározzák a komposzt reflektanciájának alakulását. A vizsgált hullámhossz tartományban a komposztok spektrális profiljáról elmondható, hogy komposztálás előrehaladtával a reflektancia csökkent. A növekvő zeolit mennyiség hatására a komposzt hamarabb válik éretté, valamint a zeolit nem befolyásolta szignifikánsan a reflektancia alakulását. A különböző komposztkeverékek minőségi vizsgálatára, valamint a vizsgált fizikai-kémiai paraméterek előrejelzésére indexeket alkottam meg. Az indexek esetén varimax rotációval, derékszögű fordítással főkomponens analízist végeztem és az elemzés eredményeként kapott főkomponens súlyok alapján határoztam meg, hogy melyek azok a hullámhossz tartományok, amik a komposztérettségre, illetve a komposzt anyagi minőségének vizsgálatára alkalmasak lehetnek. A főkomponens analízis alapján elmondható, hogy a variancia több mint 93%-át az első komponensbe (PC1) tartozó változók okozzák 400-2500 nm hullámhossz tartományban. Meghatároztam azokat a hullámhosszokat, ahol a faktorsúlyok varianciája a legnagyobb volt, s 400-1000 nm hullámhossz tartományban a λ812/λ941 és a λ941/λ812 hányadosokat, még 1000-2500 nm hullámhossz tartományban a λ2115/λ1993 és λ1922/λ2127 hányadossal dolgoztam, s számítottam ki a predikciós indexeket. A VIS-NIR tartományban létrehozott λ812/λ941 hányados (Index 1) a nedvességtartalom (NT), a λ812/λ941 hányados (Index 2) a fajlagos vezetőképesség (EC), a λ941/λ812 hányados (Index 3) a hőmérséklet (H), még a λ812/λ941 hányados (Index 4) a kémhatás (pH) előrejelzésére létrehozott modellt jelentette. Az 1000-2500 nm hullámhossz tartományban létrehozott λ2115/λ1993 hányados (Index 1) a nedvességtartalom (NT), a λ2115/λ1993 hányados (Index 2) a hőmérséklet (H), a λ1922/λ2127 hányados (Index 3) a kémhatás (pH), még a λ1922/λ2127 hányados (Index 4) a fajlagos vezetőképesség (EC) előrejelzésére létrehozott modellt jelentette. A VIS-NIR tartományban képzett predikciós indexek közül a kémhatás, a nedvességtartalom és a fajlagos vezetőképesség előrejelzésére, még a NIR-tartományban a nedvességtartalom, kémhatás és fajlagos vezetőképesség modellje alkalmazható az adott paraméter előrejelzésére (NRMSE <20%). A komposztált brojler- és tyúktrágya keverékéből tág és szűk komposzt:víz arányú komposzt szuszpenziókat állítottam elő, s meghatároztam azok szervetlen kémiai paramétereire ható kulcsfontosságú paramétereket. Ezek eredmények alapján a komposzt szuszpenziók a biológiai növényvédelem potenciálisan jól használható jövőbeli eszközei lehetnek, azonban sikeres alkalmazásukhoz meg kell ismerni adott növényi fajta – kórokozó (gomba, baktérium) - környezet kapcsolatrendszerét valamint a komposzt szuszpenzió hatásmechanizmusát. Ahhoz hogy a levélfelületre spray-ként használt komposzt teák betegségcsökkentő hatásának hatékonyságát növelhessük, a jelenlegi nagyon eltérő gyakorlatot részben az előállítás és a kijuttatás szempontjából szabványosítani szükséges. Jelenleg az eltérő hatékonyságot főként a komposzt szuszpenziókban élő mikrobiális közösségek ökológiai ismereteinek hiánya okozza. Így további specifikus vizsgálatok szükségesek, a komposzt szuszpenziók mikrobiológiai közösségeinek a növényi fitopatogénekkel szemben gyakorolt antagonista kölcsönhatás értékelésére. A fenntartható gazdálkodás szempontjából a komposzt szuszpenziók növénykondicionáló stressztoleranciát növelő hatása is figyelemreméltó, amelyet egy termesztési rendszerbe építve csökkenthetjük a kémiai környezetterhelést a mezőgazdaságban.
Korlátozottan hozzáférhető
A barramundi (lates calcarifer, bloch, 1790) és a vörös árnyékhal (sciaenops ocellatus, l. 1766) ivadéknevelési és takarmányozási technológiának fejlesztése
Fehér, Milán; Stündl, László; Váradi, László; Állattenyésztési tudományok doktori iskola
A doktori kutatásom során két, a hazai akvakultúrában újnak tekinthető halfaj, a barramundi (Lates calcarifer) és vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus) lárva- és ivadéknevelési technológiáját tanulmányoztam. Az értekezés célkitűzése a kobalt, a cink és a mangán alkalmazási lehetőségeinek feltárása a barramundi nevelésének korai szakaszaiban, a lárva számára nélkülözhetetlen élő táplálékként szolgáló Artemia naupliusz, illetve a tápra szoktatott ivadékok esetében a mesterséges takarmány nyomelem kiegészítésén keresztül. A vörös árnyékhal szempontjából legfontosabb makro és mikroelemek élettani hatásait nem a takarmány által történő adagolás, hanem a vízből való felvétel alapján vizsgáltam. Az eredmények azt mutatták, hogy a frissen keltetett Artemia lárva a 24 órás dúsítási periódus során nagy mennyiségben és hatékonyan, az alkalmazott koncentrációval párhuzamosan képes akkumulálni mindhárom nyomelemet. A barramundi lárvák nyomelemekkel gazdagított Artemia naupliusszal történő etetése valamennyi mikro elem és kezelés tekintetében statisztikailag is kedvezőbb növekedési mutatókat eredményezett a kontroll kezeléshez viszonyítva, a kobalt és a mangán együttes adagolása ugyanakkor az állományok szétnövéséhez, illetve kannibalizmushoz és alacsonyabb megmaradáshoz vezetett. A mesterséges takarmány nyomelem kiegészítése nem befolyásolta szignifikánsan a barramundi ivadékok termelési mutatóit, illetve az állományok egyöntetűségére sem volt hatással. Az ivadékok elemösszetétel vizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy a kontrollként alkalmazott táp cink tartalma önmagában fedezi a korosztály nyomelem szükségletét. Bár az ivadékok legfontosabb termelési mutatói a kobalt és a mangán kiegészítés hatására sem változtak, a nyomelemek halakban mért, a kontrollhoz képest szignifikánsan nagyobb koncentrációja alapján a halfaj szükségletei magasabbak a kontroll táp esetében megállapított értékeknél. A vörös árnyékhal ivadékokkal végzett vizsgálatok alapján bizonyítást nyert, hogy a nevelés során a víz kalcium-magnézium arányának optimalizálása kiemelt jelentőségű, különösen közvetlenül a szállítást követően. A magnézium-kloriddal végzett kiegészítés eredményeként sikerült mérsékelni az ozmotikus stressz következményeként fellépő elhullást. Az eredmények figyelembe vételével összeállításra került egy technológiai leírás, amely fontos információkat szolgáltat a vörös árnyékhal termelésének hazai lehetőségeit illetően. Larval and juvenile rearing of barramundi (Lates calcarifer) and red drum (Sciaenops ocellatus) were investigated in this dissertation which can be considered as new fish species in Hungarian aquaculture. The main aim of the current dissertation is to establish the possibilities of cobalt, zinc and manganese enrichment in the early life stages of barramundi, through the trace mineral supplementation of live feed Artemia nauplii for the larvae, as well as micro element supplementation of artificial dry diet for juveniles. The physiological impacts of the most important micro and macro elements regarding red drum are investigated by the uptake from the ambient water. The enrichment of Artemia nauplii with the trace element salts of cobalt, zinc and manganese in different concentrations and combinations resulted in significantly elevated level of these elements in the harvested brine shrimp samples. The results of the feeding trial showed that the use of trace element enriched Artemia nauplii fed to barramundi larvae resulted in significantly higher larval growth performance compared to the control. However, increased mortality and rate of cannibalism were observed in cobalt-manganese treatments, since the combination of these elements might be resulted in the production of a less uniform larvae population in which potential predators could appear. The trace mineral supplementation of artificial dry diet did not have an impact on the production parameters of barramundi juveniles, as well as the micro element enrichment did not affected the size distribution of experimental stocks. Since no significant differences were found in the zinc levels of juveniles between the treatments, it can be stated that the zinc concentration of the applied basal diet meets the dietary requirements of this age in itself. The growth performance and survival were not affected by the cobalt and manganese enrichment. However, the concentration of same trace minerals in fish was elevated significantly with the supplementation dose of dry feed, assuming that the dietary cobalt and manganese demand of juvenile barramundi is higher than the levels of these trace minerals found in basal diet. According to the results of the red drum experiments, it can be stated, that the optimisation of the calcium-magnesium ratio in ambient water is essential for the appropriate survival of juveniles, particularly right after the transportation. The mortality caused by osmotic stress was reduced significantly by the magnesium-chloride supplementation. According to these results a technological description was established serving essential information regarding the introduction of red drum to Hungary.
Szabadon hozzáférhető
Bioaktív növényi hatóanyagok hatása a brojlercsirke és a ponty immunológiai paramétereire, az intesztinális morfológiára és a mikrobiotára
Csernus, Brigitta; Czeglédi, Levente; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattenyésztési Tanszék
A gazdasági állatfajok egészségi állapotát és termelését számos betegség veszélyezteti, melyek közül a bakteriális eredetű fertőzéseket antibiotikumok alkalmazásával gyógyítják. Az állattenyésztésben az antimikrobás szerek felhasználása azonban jelentős mennyiségben történik, ami a jelenlévő rezisztens patogének szempontjából ad okot aggodalomra. Az antibiotikum-felhasználás csökkentésének céljából fontos szerepet kapnak a naturális hatóanyagok. Kutatásunk során célul tűztük ki a karotinoidok, az oligoszacharidok (prebiotikumok) és az antocianinok – mint lehetséges immunmodulánsok – hatásának vizsgálatát a brojlercsirke és a ponty immunológiai, intesztinális morfológiai paramétereire, valamint a brojlercsirke béltraktus mikrobiotára nézve. A brojlercsirkével beállított kísérletben kialakításra került egy pozitív kontrollcsoport is, amelynél a takarmányt a már bizonyítottan immunstimuláns hatással rendelkező β-glükánnal (0,05%) egészítettük ki. A további kezelések a felsorolt hatóanyagokat 0,5%-ban tartalmazták. A kísérlet 42 napig tartott. A felhasznált bioaktív anyagok nem gyakoroltak hatást a brojlercsirkék élősúlyára, továbbá nem befolyásolták a napi súlygyarapodást sem. A β-glükán, az oligoszacharid és az antocianin-kiegészítés a hizlalási időszakban növelte az napi takarmányfelvételt. A bioaktív hatóanyagok immunmoduláló hatását génexpressziós vizsgálatokkal (qPCR módszer) mRNS szinten határoztuk meg az IL-1β, IL-6, IFN-α, IFN-γ, TLR-4 és TLR-5 citokinek és receptorok esetén a lépben és a csípőbélben. A felsorolt immunfaktorok közül a proinflammatorikus IL-1β mRNS szintje csökkent a karotinoidok, az oligoszacharidok és az antocianinok hatására is, továbbá az ugyancsak gyulladáskeltő IL-6 génexpressziós szintje is alacsonyabb lett a karotinoidos kezelés esetén. Ezáltal arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizsgált növényi kivonatoknak pozitív szerepe lehet a gyulladásos immunválasz kialakulása során. Az immunstimuláns hatást fehérjeszinten (ELISA) is megvizsgáltuk, mely méréseknél azt tapasztaltuk, hogy a β-glükán és az oligoszacharidok hatására a vérplazma IgG koncentrációja magasabb lett, így mindkét hatóanyagnak szerepe lehet a brojlercsirkék humorális immunitásának fokozásában. A brojlercsirke bélmorfológiai vizsgálatoknál (villushossz, kriptamélység, villushossz:kriptamélység, teljes bélnyálkahártyaréteg-vastagság) arra a következtetésre jutottunk, hogy az alkalmazott bioaktív növényi hatóanyagok előnyös hatást gyakorolhatnak az emésztési funkciókra. A bél-mikrobiota vizsgálatnál a baktériumcsoportok 16S rDNS-ére tervezett primerpárok használatával (PCR technika) a Lactobacillus, Bifidobacterium, Clostridium, Campylobacter, Salmonella és Escherichia coli baktériumcsoportok relatív arányait határoztuk meg, mely vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a karotinoidok és az antocianinok is növelték a Bifidobacteriumok relatív arányát. Az említett hatóanyagoknak fontos szerepük lehet a bél mikrobiális egyensúlyának fenntartásában. A brojlercsirkék viselkedésének megfigyelésénél azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált hatóanyagok növelték a takarmánycsipegetés gyakoriságát. A karotinoidok és az antocianinok hatására többször figyeltük meg a szárnynyújtogatás tevékenységét is, ami a madarak komfortérzetére utalhat. A pontyokkal beállított kísérletnél a már ismertetett hatóanyagokat 1-1%-ban alkalmaztuk, hat héten keresztül. A mintavétel az utolsó héten történt. Génexpressziós vizsgálatok során a lépben és a középbélszakaszban az IL-1β, IL-8, TNF-α és IRF-1 citokinek kifejeződését határoztuk meg. A mérések során azt az eredményt kaptuk, hogy az alkalmazott hatóanyagok egyik szövetben sem gyakoroltak hatást az említett immunfaktorok mRNS szintjére. A növényi kivonatok bélmorfológiára kifejtett hatásának vizsgálatát a ponty esetén is elvégeztük, a középbél középső szakaszáról gyűjtött mintákból. A bioaktív hatóanyagok hatását a ponty táplálóanyag-felszívódásának meghatározásánál nem sikerült igazolnunk.
Korlátozottan hozzáférhető
A borz (Meles meles) állományviszonyai, élőhely-preferenciája és táplálkozás-ökológiai vizsgálata Hajdú-Bihar megyei élőhelyein
Kozák, Lajos; Kovács, András; Heltai, Miklós; Kozák, Lajos; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi Intézet
A fajjal történő, természetvédelmi és vadgazdálkodási szempontból is megalapozott és elfogadható gazdálkodás megtervezéséhez a borz állománynagyságát, a faj hazánkban kevéssé tanulmányozott és ez által töredékesen ismert egyéb tulajdonságait, környezeti igényeit is alaposabban meg kell ismernünk. Az ökológiai és ökonómiai szempontból is elfogadható ragadozó gazdálkodáshoz számos, az adott fajjal kapcsolatos biztosan ismert adatra van szükség. Így tudni kell az állománynagyságot, a sűrűségviszonyokat, ami a borz esetében a kotorékfelméréssel megismerhető. Ismerni kell a faj elterjedését befolyásoló tényezőket, amire az élőhely-preferencia vizsgálat adhat választ. A beavatkozás szükségességének megítéléséhez fontos meghatározni a más fajokra gyakorolt hatást, amire a táplálkozási vizsgálatok alkalmasak. 2003-ban megkezdett kutatásaimmal a borz alföldi elterjedésének vizsgálatához, ökológiai szerepének megítéléséhez, a fajjal kapcsolatos gazdálkodási elvek kidolgozásához kívántam tudományosan megalapozott eredményeket szolgáltatni. Célkitűzéseim voltak: - A borz Hajdú-Bihar megyei jelenlétének, állományhelyzetének felmérése. - Mintaterületeken részletes kotorékfelmérés alapján sűrűségbecslés, ennek változásának nyomon követése. - Mintaterületeken kotorékhely választás alapján élőhely-preferencia vizsgálata. - Táplálkozásökológiai vizsgálatok hullaték és zsákmánymaradvány analízis segítségével. - A talajon fészkelő madarak fészekaljaiban tett potenciális károkozás kísérletes tanulmányozása. Új tudományos eredmények: Állományfelmérés: Rugalmas sávszélesség módszerrel végzett felmérés alapján megállapítottam, hogy Hajdú-Bihar megyében a borz állománysűrűsége megközelítette a hagyományosan magasabb állománysűrűségű dunántúli élőhelyeken tapasztalt értékeket. Az erdőspusztai erős állomány kiinduló pont (forrás) lehet a faj nyíltabb területek felé történő terjeszkedésében. Élőhely-preferencia: A borzkotorékok elhelyezkedése és a növényzeti borítás alapján végzett élőhely-preferencia vizsgálatban megállapítottam, hogy a borz bár alapvetően lomberdőlakó, a vegetációs fedettség (ezen belül az erdősültség) a hazai alföldi élőhelyi adottságok mellett csak egy az élőhely-választást meghatározó tényezők között. Az erdősültség elsősorban regionális szinten vizsgálva ad lehetőséget a faj megjelenésének és állománynövekedésének a megállapítására. Megállapítottam, hogy a Hajdú-Bihar megyei területeken az erdőtípusokon belül a borz elsősorban az erdeifenyveseket preferálja. Táplálkozásökológia: A hullaték analízisre épülő táplálkozás vizsgálat során megállapítottam, hogy az erdősült és a nyílt alföldi élőhelyeken élő borzok tápláléka eltérő, az összetétel évszakfüggő. Műfészek kísérlettel végzett fészekpredációs vizsgálat során megállapítottam, hogy nincs lényeges összefüggés a műfészkek borzvártól mért távolsága (300 méterig), valamint a tojáspusztítás (fogyasztás) között, vagyis a borz nem keresi célzottan a madárfészkeket. The European badger, parallel to the European processions, showed dynamic spread in Hungary since the end of the 1980’s. It appeared and reached significant stock range at areas that earlier were not typical habitats of it. This predator not known at several areas before, could give new challenge for nature conservation, and as a fair game mainly for game management professionals. At a concrete game management unit or within a unit at a certain area or region, a more detailed survey is necessary, as in connection with any species a correct, ecologically and economically acceptable management could be planned only by a deep analysis. My goals were: - To investigate the presence and distribution of badgers in Hajdú-Bihar County - To investigate the population size of badgers in sample areas - To investigate the habitat preference through of choice of sett place - To investigate the feeding ecology of badgers use the method of excrements analysis - To investigate the role of badgers in the predation of ground nesting birds use the method of artificial made nests New scientific achievements: Density of badger setts: My data strengthen that by nowadays the badger could be considered a predator that owns significant number of individuals and density at those areas of Hajdú-Bihar County where previously it was not particular. The sett density values gained throughout my investigations exceed the values of most detailed surveys processed at the Great Plain. It can be stated by the number of the inhabited setts, that the badger density value at the highly forested Erdőspuszta sample area reached the values of the Transdanubian populations with considerable stock. The region Erdőspuszta is well inhabited by badgers. This strong population could function like a root population in the inhabitation of the open areas. Habitat preference: By the results of my examinations on the quality of the vegetation and the rate of the vegetation cover I can state that the cognition of these environmental factors indicates the appearance and the accidental spreading of these species only partly because however the preference of the forested areas in case of a bigger region is statable but the settlement of the badger in open and forested habitats could be that sized that need interference from both game management or nature conservation aspect. According to the forest preference it is contradictious result according to the international data that I found not avoidance but stronger than medium preference (Px=0,62) to the coniferous forests at the Erdőspuszta habitats. Feeding ecology: Analysing the feeding data of the two sample areas I found that the food composition of the badgers is significantly (p<0.01) dissimilar in the different seasons, viz. the food composition depends on the season, according to the seasons it shows changes both at the Erdőspuszta and both at the Nádudvar area. Thus I can state on the whole that among the affect on artificial nests and the distance of the nests to the badger setts I did not find significant correlation. It means that the badger do not have any preference to the bird eggs.
Szabadon hozzáférhető
Broiler csirke tartáshoz kapcsolódó környezeti terhelés értékelése körforgásos szemlélet alapján
Kiss, Nikolett Éva; Nagy, Attila; Állattenyésztési tudományok doktori iskola
A jelölt feltárta és értékelte egy körforgásos gazdaság (broiler csirke tartás és ahhoz kapcsolódó termelési ágak) környezeti hatásait, illetve meghatározta a környezet szempontjából kritikus pontokat életciklus-értékelés (Life Cycle Assessment, LCA) módszertanát alkalmazva, 11 hatáskategóriát vizsgálatba vonva. Továbbá vizsgálta a broiler csirke tartásból kikerülő, majd komposztált trágya termék (továbbiakban: CPPL (composted and pelletized poultry litter)) alkalmazását tenyészedényes körülmények között. A jelölt az alábbi célokat fogalmazta meg: A broiler csirke tartás környezeti szempontból kritikus pontjainak feltérképezése. A CPPL szerepének értékelése a műtrágyák potenciális alternatívájaként, feltárva, értékelve és összehasonlítva a környezeti hatásokat a CPPL Hosoya komposztáló üzemben történő előállítása és a különböző műtrágyák gyártása során. A termesztéstechnológia kritikus pontjainak feltérképezése a kukorica (Zea mays L.) és az őszi búza (Triticum aestivum L.) esetében, amennyiben a tápanyagutánpótlás CPPL-lel történik, illetve amikor N-, P- és K-műtrágyák különböző kombinációival. Megvizsgálni és értékelni a CPPL-nek a kukorica (Zea mays L.), őszi búza (Triticum aestivum L.) és napraforgó (Helianthus annuus) tesztnövényekre gyakorolt hatását, összehasonlítva az ammónium-nitrát (továbbiakban: AN) műtrágya hatásával tenyészedényes körülmények között. A jelölt az eredményei alapján a következő megállapításokat tette: A broiler csirke előállítása során a környezeti terheléshez leginkább a takarmányozás és az ahhoz kapcsolódó folyamatok járulnak hozzá. A CPPL előállításának környezeti terhelése 1 kg termékre vonatkoztatva 11 hatáskategóriából kilencnél alacsonyabb, mint a műtrágyáké. Ugyanakkor 1 kg hatóanyag (N, P2O5, K2O) gyártására vonatkoztatva a CPPL környezetterhelése nagyobb, mint a monoelemes műtrágyáknak. A CPPL környezeti hatásait tekintve megfelelő tápanyag-utánpótló alternatívát jelenthet komplex NPK tápanyag-visszapótlást feltételezve, ugyanis 11 hatáskategóriából hétnél kisebb volt a CPPL előállításának környezeti terhelése, mint együttesen az NPK műtrágyáké. Komplex NPK tápanyag-visszapótlást feltételezve a CPPL-lel trágyázott kukoricának (11-ből tíz hatáskategóriánál) és őszi búzának (11-ből hét hatáskategória esetén) alacsonyabb a környezeti terhelése. A tenyészedényes kísérletnél tapasztalt eredmények alapján a komplex hatóanyag-tartalmú CPPL alkalmazása pozitív hatást feltételez a kukorica, őszi búza és napraforgó növény biomasszájára a kontrollhoz és az AN műtrágya alkalmazáshoz képest is.
Korlátozottan hozzáférhető
A brojlercsirke funkcionális takarmányozásának lehetősége
Pálfy, Tamás; Gundel, János; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar--
Az állati termékek különböző táplálóanyagai (pl.: esszenciális aminosavak és zsírsavak) nélkülözhetetlenek az emberi szervezet normális fejlődéséhez, működéséhez. Ezek közül a húsok táplálkozásélettani minőségét nagyban meghatározza annak zsírsavösszetétele. Az emberi szervezet számára a linol és linolénsav esszenciális zsírsavak, melyek abszolút és egymáshoz viszonyított relatív mennyisége is kiemelkedő jelentőségű a fejlődés és az egészség szempontjából. Számos tudományos kutatási eredmény bizonyítja, hogy ezek a hosszú szénláncú zsírsavak elengedhetetlenek a csecsemők normális idegi és szellemi fejlődéséhez, valamint már a köztudatba is bekerült az n-3 zsírsavak szív és keringési betegségek megelőzésében betöltött szerepe. Célunk volt, hogy funkcionális takarmányozással egy magasabb táplálkozásélettani minőségű húst (kedvezőbb zsírsavösszetétel) állítsunk elő. Továbbá vizsgáltuk a zsírsavösszetétel és a húsminőség kapcsolatát. Ennek érdekében először egy hízlalási kísérletet végeztünk, majd az így kapott hús technológiai, táplálkozásélettani és organoleptikus minőségét vizsgáltuk. A vizsgálatban Ross-308-as brojler kakasok vettek részt. A tartási technológia az ajánlásoknak megfelelő volt, a csibéket 20 egyforma tesztfülkében helyeztük el. A kezelések közti változó a takarmány zsírsavösszetétele volt, amit különböző zsíroknak és olajoknak a takarmányhoz való keverésével értük el. A nevelés alatti termelési paraméterek gyűjtése után, a hízlalás végén vágási vizsgálatot végeztünk. Ekkor meghatároztuk a grilltömeget, a belső szervek, a hasüri zsír, valamint a comb és a mell tömegét. A laboratóriumi húsvizsgálatokban meghatároztuk a mellhús pH-ját és zsírsavösszetételét, a mell és a comb kémiai összetételét (szárazanyag-, víz-, fehérje-, zsírtartalmát), és összes pigmenttartalmát. Továbbá vizsgáltuk a hűtve tárolás során lejátszódó színváltozásokat, valamint az oxidációs átalakulás mértékét. A színváltozást chromaméterrel mértük (CIE L*a*b* színrendszerben), míg az oxidációs folyamatok mértékének számszerűsítésére a minták TBARS értékeit határoztuk meg. A hús organoleptikus vizsgálatát egy tapasztalt bírálóbizottság végezte. A kísérletek eredményeit, a szakirodalmi ismeretekkel összevetve a következő eredményekre jutottunk. Az általunk használt olajkiegészítések csak elhanyagolható mértékben, vagy egyáltalán nem befolyásolják a brojler teljesítményét. A takarmány telítetlen zsírsavtartalmának növelése csökkenti az abdominális zsír mennyiségét. A magas SFA tartalmú takarmányokon nevelt brojlerekhez képest a máj tömege csökken a takarmány PUFA tartalmának növelésével. A takarmány zsírsavösszetételének változása a többi testrész méretét nem befolyásolja. A brojler test zsírsavösszetétele jól módosítható a takarmány zsírsavösszetételének a megváltoztatásával. Míg a takarmány zsírsavai rövid időn belül megjelennek a szövetekben, addig az állatban szintetizálódó hosszú szénláncú PUFA-k felhalmozódása hosszabb időt igényel. A szervezeten belüli eloszlásuk erős szöveti differenciáltságot mutat (mell>comb>>abdominális zsír=bőr). A n-6/n-3 arány szűkítésével fokozható a mell és comb EPA és DHA szintje. A magas linolénsavartalmú takarmány csökkenti a szövetek arachidonsavtartalmát. A szövetekben felhalmozódott zsírsavak mennyiségét nem befolyásolják a hozzáadott olaj nélküli sütési, főzési módszerek. A mell és combhús kémiai összetételét a takarmány zsírsavösszetétele nem befolyásolja. A takarmány ezen paraméterei a hús színére sincsennek hatással, a színt és a színstabilitást elsősorban a hús pH-ja és összes pigmenttartalma határozza meg. Magasabb pH értékhez általában sötétebb szín, így alacsonyabb l* és magasabb a* érték párosul. A csirkehús oxidatív stabilitását a zsírsavösszetétel csekély mértékben befolyásolja, a szövetek eltérő mértékű zsírtartalmának a hatása sokszorta nagyobb. A magasabb n-3 tartalmú csirkehús, hasonlóan a konvencionális termékekhez nyersen, akár hűtve vagy fagyasztva, jól tárolható. Sütés, főzés hatására az avasodási folyamatok jelentősen felgyorsulnak. Eredményeink alapján a brojler tápok 3%-os kísérleti olajkeverékkel (1,5% lenmag-, 1,5% repcemagolaj) való kiegészítése javasolható, mert így úgy javítható a hús zsírsavtartalma, hogy közben sem a brojlerek teljesítményének, sem pedig a hús egyéb minőségi tulajdonságainak csökkenésétől nem kell tartani. Így ez hatékony formája lehet egy olyan funkcionális csirketakarmányozásnak, ahol táplálkozásélettani szempontból értékesebb hús előállítása a célunk. The objective of functional broiler nutrition was to general, through dietary manipulations, specific quality (additional health value for the consumer) the final product. Because for a healthy diet, animal products are of outstanding significance. Their various nutritive materials (e.g. essential amino acids and fatty acids) are indispensable for the normal development, functioning of the human body. The quality of meats in terms of the physiology of nutrition is largely determined by their composition of fatty acids. For the human body, linoleic and linolenic acid are regarded as essential fatty acids whose absolute and relative quantities are also of high importance, and that are to be taken up from food. Several scientific research results evidence that these long-chain fatty acids are essential for the normal nervous and mental development of infants, and it is now also publicly known that that n-3 fatty acids have a key role in the prevention of the diseases of the heart and circulatory system. Due to the demands of the conscious consumers, there is an increasing need for the production of such foodstuffs with special compositions that can occasionally be considered as functional foods. The functional animal nutrition allows the production of foodstuffs of higher quality. Towards this end, first we conducted a fattening experiment, and then studied the technological, nutritional physiological and organoleptic qualities of the raw materials received. The studies were performed with Ross-308 broilers. The variable in between the individual treatments was the fatty acid composition of the diet, which could be achieved with the combination of various fats and oils with the diet. For the purposes of laboratory meat investigations, 10 birds per treatment were processed. The pH and fatty acid composition of the breast meat was established together with the chemical composition of the breast and leg (dry mattter, water, protein and fat contents) and total pigment content. In addition, the studies involved the colour alterations occurring during refrigerated storing, as well as the extent of oxidation transformation. The colour change was measured with the use of a chromameter (CIE L*a*b* in the colour system), while the extent of oxidation processes was quantified with the establishment of the TBARS values of the samples. When comparing the results of the experiments with the information from scientific literature, the following conclusions could be drawn. The oil additions applied in these studies influence the production of the broilers just to an insignificant extent. Any increase in the unsaturated fatty acid content of the diet raises the quantity of abdominal fat. In comparison with broilers grow on high SFA-content feeds, the weight of the liver decreases with the increase of the PUFA content of the feed. Changes in the fatty acid composition of the diet do not influence the sizes of the other body parts. The fatty acid composition of the broiler can be easily modified with the alteration of the fatty acid composition of the diet. The fatty acids of the diet appear in the tissues within a short while. The accumulation of long-chain PUFAs synthesized in the birds takes a longer time, while their distribution in the body shows strong differentiation in the tissues (breast>leg>>abdominal fat = skin). By narrowing the n-6/n-3 ratio, the EPA and DHA levels of the breast and leg can be increased. Feeds with large linolenic acid contents reduce the arachidon acid content of the tissues. The quantities of fatty acids accumulated in the tissues are not high influenced by cooking, grilling methods without added oil. The chemical composition of the breast and leg meat is not influenced by the fatty acid composition of the diet. These parameters of the feed have no effects on the colour of the meat either, as the colour and colour stability are primarily determined by the pH and total pigment contents of the meat. Higher pH values are in general accompanied by darker colours, and thus lower l* and higher a* values. The oxidative stability of the chicken meat is influenced by the fatty acid composition just to a minor extent, the effects of the different fat contents in the tissues are much more pronounced. In the light of our results, broiler diets are recommended to be added with 3% experimental oil mixture (50% flax, 50% rape seed), because it improves the fatty acid content of the meat, while any drop in the production of broilers, or the deterioration of other quality properties of the meat is not foreseeable. This can be an efficient form of such a functional chicken nutrition where the objective is the production of more valuable meat in terms of nutritional physiology.
Korlátozottan hozzáférhető
A C-vitamin és formáinak hatása az európai harcsára (Silurus glanis L.) és egy tok hibridre (Acipenser ruthenus L. x Acipenser baeri Brandt)
Gyöngyösi, Gyuláné Papp Zsuzsanna; Pócsi, Lászó; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE----ATC MTK
Szabadon hozzáférhető
Comparative study on reproductive performance and management methods of Hungarian and Lao indigenous pig breeds
Xayalath, Somsy; Rátky, József; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Pig production plays an essential role in the food supply for both Hungary and Laos. In 2021, Laos had a pig population of approximately 4.3 million, with more than 90% indigenous pigs; meanwhile, the Hungarian pig population was about 2.7 million. Hungarian Mangalica pigs are well-known in the European region because of their unique fat and lean meat quality, but Moo Lath pigs (ML) are well-known only in Laos as self-sufficient production for rural revitalization. However, more consumers in Laos currently prefer consuming pork produced by ML pigs as they believe in their healthy meat and fat. The lack of scientific research on improving the reproductive performance and quality of ML pigs is challenging for Lao researchers. This study aims to improve the reproductive performance of Lao indigenous pig breeds using the successful experience of Hungarian experts with Mangalica evolution. Estrous synchronization “ES” (Altrenogest Regumate®) and artificial insemination (AI) were used to improve ML gilts’ litter size and piglets’ quality. Feeding strategies and housing management were used to improve the farrowing and lactation management methods for ML sows as our core experiment in Laos. The gilts in the group of ES and AI using Duroc semen produced 3 more piglets than gilts in the control group and more than one piglet than the non-synchronizing but artificially inseminated group. In contrast, piglets mummification occurred only in gilts from synchronized and non-synchronized groups but did not occur in the control group. Our results revealed that ML gilt’s uterine capacity cannot accomodate more than 8 fetuses. Interestingly, the F1-crossbred piglets’ birth weight and growth performance on day 28 were not improved compared to those in the control group, which is noteworthy. The optimal age at the first service of ML gilts is between 210 and 240 days (d), with a body weight (BW) of nearly 45 kg. However, cross ML x Duroc gilts can attain puberty at about 137 d and approximately 193 d at first mating, with a BW of about 39.69 kg and 38.18 mm of a backfat thickness (BF). The lactation length had an adverse effect on the body conditions of the ML primiparous sows, which began in week 4 and worsened by week 7. There was no difference in the weaning weight between ML piglets weaned at 28 or 35 d of age. Likewise, the piglets weaned at 35 or 42 d showed no difference. Similarly, in this study, there was no difference in weaning weight within weaning age; 42, 49, and 56. However, the weaning age did not influence the weight gain of ML piglets in the 1st week after weaning. But, in the 2nd post-weaning week, piglets with longer suckling periods gained nearly 3 times the weight gain compared to those with shortened periods. In brief, Lao farmers should keep in mind that ML piglets should be weaned at about 5 to 6 weeks to achieve the best economic return. Similarly, the optimal age of ML gilts at first mating should not be less than 210 d. Meanwhile, the body weight should not be less than 40 kg at their 3rd or 4th oestrous cycling. Utilizing Altrenogest Regumate® in ES and AI can improve the litter size of ML gilts, but the birth weight and body weight at day 28 of crossbred ML x Duroc piglets were not affected. The capacity of gilts’ uterine horns, small body weight at first insemination, and ML sows’ milk production are to be considered when addressing these issues. The actual Mangalica reproductive management and housing methods provide an excellent example for Moo Lath farming development in Laos.
Szabadon hozzáférhető
Development of assisted reproductive technologies for ex-situ in vitro gene conservation in sheep
Mujitaba, Malam Abulbashar; Pálfyné Vass, Nóra; Bodó, Szilárd; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
The current study involved three different experiments to assess the effects of epididymal spermatozoa (EPS) collection methods, ram breed, three (3) different commercial soy-lecithin-based semen extenders {Andromed® (AND), Bioxcell® (BIO), and OviXcell® (OVI)}, and two spermatozoa concentrations (400×106 vs 200×106 spermatozoa/ml) on the freezability of ram epididymal spermatozoa (REPS). Lastly, we evaluated the developmental kinetics of in vitro-produced sheep embryos fertilized with post-thaw REPS using ivf-Bioscience bovine media to enhance the conservation of local sheep breed genetic resources (GnR). Fourteen pairs of testes from German Mutton Merino (Merino:7) and Hungarian Black Racka (Racka:7) rams collected from a slaughterhouse for Experiment I. Post-mortem REPS were retrieved from the cauda epididymides by either Slicing or Incision method. Fresh samples were extended to 200×106/ml, filled into mini straws and equilibrated at 5 oC for 2 hours. Freezing was performed manually in a Styrofoam box. The fresh and post-thaw REPS’s Standard motility (SMP) and kinematic parameters (KP) were assessed using a CASA. The collection method did not significantly affect REPS’s fresh and post-thaw SMP and KP. The Merino breed had significantly (p<0.05) higher testicular weight (TW); in contrast, the Racka breed had significantly (p<0.05) better fresh LIN, STR, BCF and ALH and higher post-thaw LIN and BCF values. The Merino has heavier testicles and significantly (p<0.05) better cryo-tolerance in total motility, while the Racka fresh and post-thaw REPS have more linear movement and presented significantly (p<0.01) higher cryo-tolerance in most of the KP than the Merino Breed. In experiment II, the REPS were retrieved from nine adult rams’ testes of different breeds and diluted with each of the 3 extenders to both concentrations. Straws were frozen manually. SMP and KP were assessed by CASA, while spermatozoa viability, morphology and acrosomal integrity were evaluated using the Kovacs-Foote staining technique. The concentration did not significantly affect all the pre-freeze and post-thaw SMP and KP of REPS. The BIO and OVI had significantly higher pre-freeze and post-thaw BCF, post-thaw VAP and percentage of spermatozoa with intact head membranes than the AND. In contrast, the AND had a significantly lower percentage of REPS with tail defects than the BIO and OVI. The 400×106 spermatozoa/ml resulted in a significantly higher percentage of all intact head membranes than the 200×106 spermatozoa/ml. Experiment III comprised five (5) programs involving 216 cumulus-oocyte complexes (COCs). The COCs were matured for 23-24 hours, while IVF with post-thaw REPS in ivf-Bovine bioscience media. Viable sheep embryo with good developmental competence: overall cleavage rate of 43.0 %, a morula of 40.0 %, and a blastocysts rate of 21.0 % were obtained, comparable to those reported in the literature. In conclusion, breed significantly affects REPS cryo-tolerance, and either of the collection methods can be used to retrieve REPS without adverse effects. Freezing significantly increased tail defects and decreased the percentage of REPS with distal cytoplasmic droplets. Cryopreservation of REPS is recommended in 400×106 spermatozoa/ml concentration. All three extenders must be optimised to preserve viability, membrane integrity and better normal morphology of REPS. In vitro embryo production using post-mortem/abattoir-sourced gametes can be an alternative to MOET and ovum pick-up in cryo-banking of valuable local sheep breeds.
Korlátozottan hozzáférhető
A dolmányos varjú (corvus cornix l. 1758) populációnövekedése és fészkelőhely választása városi környezetben
Kövér, László; Juhász, Lajos; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
A dolmányos varjú Európa számos városában megjelent az 1960-as évektől, később teljes mértékben adaptálódott az urbán környezethez annak minden előnyét kihasználva. A faj hazai városokban történő megjelenése, megtelepedése mellett különösen látványos előretörését észlelték Debrecenben az utóbbi néhány évben. Jelen dolgozat több fontos kérdésre világít rá a dolmányos varjú debreceni városiasodásával kapcsolatban. A faj debreceni megtelepedése a város északi részén kezdődött, ahol jelenleg is a legerősebb az állományuk. A 2006 és 2013 között végzett fészek-monitoringunk során mind az északi városrészben (4 km2), mind az egész városi mintaterületen (36 km2) a fészkelő állomány és a fészeksűrűség folyamatos növekedését tapasztaltuk. A növekedési trend és a külföldi irodalmi példák alapján a debreceni populáció további növekedése várható. A kutatás részletesen dokumentálta az állomány növekedését és térbeli elterjedésének növekedését. A faj rendkívüli ökológiai rugalmassága szerepet játszott abban, hogy ilyen gyorsan és hatékonyan tudott érvényesülni a városon belül. A városi varjak fészkelésükhöz a fenyőféléket (Pinus spp.), a nyár fajokat (Populus spp.) és a tölgy fajokat (Quercus spp.) preferálták. Jelentős számban, a kínálattal arányosan költöttek nyugati ostorfán (Celtis occidentalis), juharlevelű platánon (Platanus hybrida) és japánakácon (Sophora japonica) is. A kínálathoz képest kisebb arányban használták a juhar (Acer spp.) fajokat és a fehér akácot (Robinia pseudoacacia). A városban lévő zavaró hatásokat jól bizonyítja, hogy a varjak jelentősen magasabbra építették fészküket (átlag: 16,7 m), mint a városon kívüli fajtársaik. Megállapítást nyert, hogy városi környezetben a famagasság az egyik legfontosabb tényezője a varjak fészkelőhely választásának. A varjak minden városi élőhelyen hasonló abszolút fészekmagasságot preferáltak, azonban alacsonyabb fák esetében azzal kompenzáltak, hogy a fa csúcsi részébe építették fészküket. Kocsányos tölgy esetében jelentős mértékben sárga fagyöngy (Loranthus europaeus) belsejébe épültek a fészkek, míg a zártabb koronájú fenyőkön relatíve magasabbra építettek fészkeket, mint a lombhullató fajok esetében. Ezen megfigyelések azt mutatják, hogy a varjak próbálják fészkeiket elrejteni vagy megközelítésüket megnehezíteni. Hazánkban először indítottunk színes gyűrűs programot a fajjal kapcsolatban. Ennek eredményei alapján a fiatal varjak mozgáskörzetének átlagos mérete 15 ± S.D. 25,2 hektár volt. A mozgáskörzet a madarak jelentős részénél nőtt a kirepülés utáni első évben a kirepülési évhez képest, és többé-kevésbé állandó volt az egymást követő észlelési években a második év után. A visszajelzések azt mutatják, hogy a varjak nem hagyják el a várost, a fiatal madarak sokáig a kirepülési hely közvetlen közelében maradnak. A kutatás jelentősége a városökológia eredményeinek bővítésében, egy hétköznapi, bár mégsem elég jól ismert madárfaj recens betelepülésének nyomon követésében keresendő. Mindez lehetőséget biztosít a dolmányos varjú városi környezethez való hozzászokásának részletes és „valós idejű” vizsgálatára. Kicsit közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, hogy melyek azok a tényezők, amelyeknek köszönhetően célfajom ilyen sikeres városi madárfajjá válhatott. A dolgozat eredményei a várostervezés mellett mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás számára relevánsak, utóbbi esetében különösen igaz ez a városi vadgazdálkodásra. The Hooded crow has appeared in a number of cities in Europe from the 1960s, has completely adapted to the urban environment, taking the advantage of all its benefits. Besides the arrival and settlement of the Hooded Crow in several towns of this country, a considerable and spectacular expansion has been recorded in Debrecen in the past few years. This study deals with several important questions of the urbanisation of Hooded crow (Corvus cornix) in Debrecen. The settlement of the Hooded Crow in Debrecen started in the northern part of the city, where its population is still dominant. Throughout the researched years (2006-2013), both in the northern area (4 km2) and in the entire sample area (36 km2), a continuous increase was documented considering nesting population and nest density. On the basis of this growing tendency and of previous studies from abroad, a further population growth can be expected. The present study provides a detailed documentation of the population growth and the increase in spatial expansion. The remarkable ecological resilience of this species played an important role to be able to succeed so quickly and effectively within the town. For nesting sites, urban crows preferred conifers (Pinus spp.), poplar species (Populus spp.) and oak species (Quercus spp.). They bred, in a significant number, on Common hackberry (Celtis occidentalis), Hybrid plane (Platanus hybrida) and Japanese pagoda tree (Sophora japonica) proportionately to the availability. Compared to the availability, they used maple species (Acer spp.) and Black locust (Robinia pseudoacacia) to a lesser extent. Interferences in the city prove well that the crows built their nests significantly higher (mean: 16.7 m) than the crow populations outside. It was found that the height of trees is one of the most important key factors in the crows’ nest site selection. At all kind of urban habitats the crows preferred similar absolute nest height, but in case of lower trees they compensated it in a way that they built their nests at the top region of trees. In Pedunculate oaks, they built the nest, with considerable frequency, close to the stem of the yellow mistletoe (Loranthus europaeus), while in conifers, with a more closed foliage, nests were positioned relatively higher. These observations indicate that crows try to conceal their nests or make the approach more difficult. In relation to the Hooded crow we have started colour ring program in Hungary first time. Based on these results the average size of the home range of young crows was 15 ± S.D. 25.2 hectares. A significant part of the crows’ home ranges increased in the first year after fledging compared to the year of birth, and were more or less constant in successive years after the second year. The feedback shows that the crows do not leave the city, the young birds stay close to their birth place for a long time.The significance of the research lays in the extension of the results concerning urban ecology and the follow-up of the recent colonization of a common, however, not sufficiently known bird species. The research also facilitates a detailed and ”real-time” study of the adjustment of hooded crows to the urban environment. It can contribute to a better understanding of the factors that made it possible for my target species to become such a successful urban bird species. Besides urban planning, the results of the study are also relevant in terms of nature conservation and game management, in the case of the latter one, it is particularly true for the urban game management.
Szabadon hozzáférhető
Egyes hazai struccállományok termelési tulajdonságait és viselkedését befolyásoló tényezők vizsgálata
Brassó, Dóra Lili; Komlósi, István; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Magyarországon több, mint három évtizede van jelen a strucc, több, jelentősebb tenyészete is létrejött, ám termeléséről ismert, tudományos elemzés nem született. Kutatásomban a faj etológiai sajátosságait és termelését, illetve a telepek mikrobiológiai állapotát kívántam vizsgálni, hazai tartási és takarmányozási viszonyok között. Az etológiai megfigyelések célja az egyedek napi viselkedésformáinak, társas kapcsolatainak kutatása volt, a tojóév különböző hónapjaiban. A viselkedési elemek megjelenési arányában az ivarok és a napszakok között nem volt különbség. A tartási módokat összehasonlítva az aktív komfortviselkedés a megfigyelési időszakban a háremeknél 4,88%-kal nagyobb arányban fordult elő. A szociális viselkedésformák tavasszal gyakrabban, ősszel ritkábban fordultak elő, ami a tojóévvel függhet össze. A mikrobiológiai vizsgálat célja a telepek bakteriológiai állapotának a felmérése volt. Az elemzett mintákban (bélsár, elhalt embriójú tojás, elhullott csibe és kenetminta) az Escherichia coli és a Bacillus spp. volt a két, legnagyobb arányban jelenlévő baktériumfaj. Ezek mellett Coliform, Salmonella spp., Staphylococcus spp., Pseudomonas spp., Enterococcus faecalis és Klebsiella spp. baktériumokat lehetett kimutatni. A kesztyűhasználat, a talajfertőtlenítés és a széles-spektrumú fertőtlenítőszerek alkalmazásával, valamint a nevelőhelyiség higiéniájának javításával mérsékelhető lenne a fertőzés. A tojástermelő-képesség vizsgálatát a „B” telepen, 2018 és 2021 között végeztem. A tojóév átlagosan 135 napig tartott. A keltethetőség állományszinten átlagosan 55,98%-ot mutatott. A négy évet figyelembe véve májusban és júniusban rakták a legtöbb tojást. A keltethetőség májusban, júniusban és júliusban volt a legjobb. Vélhetően ekkor optimális a környezeti feltétel (száraz, meleg idő) a termelés számára. A tojóév és tojásösszetétel kapcsolatát az „A” telepen, 2021. májusban és júliusban, tizenegy, normál súlyú (1200-1600 g) tojáson elemeztem. A tojáshéjban az ásványianyagok közül a Ca, a K, a Mg és a S mennyisége nőtt, míg a Cu- és Zn-tartalom csökkent. A tojásalkotók Mg-tartalma nőtt, Na-, P-, S- és Zn-tartalma csökkent. A táplálóanyag-tartalom csökkenése a tojók tápanyagkészletének tojóév során bekövetkező kiürülésére utalnak, amit a takarmányozási technológia kialakításánál érdemes figyelembe venni. Az embrióelhalás időpontjának és okainak a felderítésével megismerhetjük a hazai tenyésztési és keltetési technológia eredményességét és javításának lehetőségeit. A boncolás során megmértem az embriók, és belső szerveik súlyát, valamint testrészeinek méreteit. A szakirodalmi adatokat figyelembe véve, a vizsgált magzatok a keltetés különböző stádiumaiban halhattak el, négytől 37-38 napos korig. A kórbonctani elváltozások tojáskezelési és keltetési problémákra utalnak. A túléléselemzés rávilágít arra, hogy melyek az elhullás szempontjából kockázatos életkorok és tényezők, amelyek ismeretében a kiesések kockázata csökkenthető. Célom a tojóév év-évszak kombinációja, a tojások súlya, az éves kelési sorrend és a tojások keltethetősége hatásának vizsgálata volt a csibék kiesésének relatív kockázatára, 48 hetes életkorig. A kockázat az éves keltetések számával nőtt, ami a keltetők higiéniai állapotának romlásával magyarázható. A gyenge keltethetőségű csoportból származó csibéknek volt a legnagyobb a kiesési kockázata, mivel valószínűleg vitalitásuk is gyengébb volt. 48 hetes korra a kikelt állomány 33%-a maradt életben. A hústermelő-képesség elemzése során a struccok vágóértékét és húsminőségét az „A” telep 12 és 18 hónapos korú (n=30, 14 tojó és 16 kakas) vágómadarain vizsgáltam. A vizsgált öt értékes húsrész (outside strip, osztriga, tip, outside leg és medalion) szárazanyag-tartalma 23,84% és 26,23%, nyersfehérje-tartalma 2,36 és 4,50%, nyerszsír-tartalma 2,36% és 4,50%, hidroxiprolin-tartalma 0,01 és 0,08% közötti értékeket vett fel. A panel értékelése alapján a legízletesebb és legporhanyósabb húsrésznek az outside strip és a tip mutatkozott.

Böngészés

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "Agrártudományok"

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek