Egészségtudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Egészségtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Harangi Mariann)
Orvostudományi doktori tanács
D46
Doktori programok:
- Megelőző orvostan és népegészségtan
(programvezető: Dr. Ádány Róza) - Anyagcsere és endokrin betegségek megelőzése és kontrollja
(programvezető: Dr. Paragh György)
Böngészés
Egészségtudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Ádány, Róza"
Megjelenítve 1 - 19 (Összesen 19)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A hazai COVID járvány kapcsán azonosított térségi egyenlőtlenségek a megbetegedés, a halálozás és az átoltottság szintjén; azok háttere és népegészségügyi konzekvenciáiOroszi, Beatrix; Ádány, Róza; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarBevezetés: Az értekezés a COVID-19 morbiditás, mortalitás, átoltottság alakulását mutatja be a COVID-19 pandémia 2-4. hullámában magyarországi településeken végzett országos vizsgálatban, feltárva a társadalmi-gazdasági helyzettel való összefüggéseket. Módszerek: Az alkalmazott epidemiológiai megközelítés ökológiai vizsgálat volt. A COVID-19 morbiditás, mortalitás és a COVID-19 elleni átoltottság térbeli eloszlása hierarchikus Bayes-módszer segítségével, indirekt standardizált arányszámokkal, míg a társadalmi-gazdasági helyzet egy összetett mutatóval, a Deprivációs Indexszel került jellemzésre. Indirekt standardizált arányszámok alapján valósult meg a depriváció és a kimeneti mérőszámok közötti összefüggések értékelése. Külön kerültek vizsgálatra a morbiditás, mortalitás és átoltottság egyenlőtlenségei a tíz legmagasabb roma népesség-arányú járás vonatkozásában. Eredmények: A legkedvezőtlenebb társadalmi-gazdasági helyzetű településeken a COVID-19 mortalitás 17-58%-kal magasabb, a megerősített COVID-19 esetek gyakorisága 9-36%-kal alacsonyabb volt az országos átlagnál. A depriváció a COVID-19 mortalitás kockázatával erős pozitív, a regisztrált morbiditással és a COVID-19 elleni átoltottsággal negatív irányú összefüggést mutatott mindhárom pandémiás hullámban. Az átoltottság a leginkább deprivált területek lakosságánál 38,2 – 44,0%-kal maradt el az országos átlagtól. A tíz legnagyobb arányú roma népességgel rendelkező járásban a regisztrált COVID-19 halálozási ráták mindhárom vizsgált pandémiás hullámban az országos átlagnál jóval magasabbak, az átoltottsági eredmények jóval alacsonyabbak voltak. Az egyenlőtlenségek a vizsgált időszakban jelentősen nőttek. Következtetések: A hátrányosabb helyzetű településeken élők körében alacsonyabb volt a kockázata annak, hogy megerősített COVID-19 eseteket azonosítanak, de magasabb volt a halálozás kockázata. A megbetegedési és halálozási tendenciák társadalmi-gazdasági helyzet szerinti fordított összefüggése aggodalomra ad okot, és rámutat válaszintézkedések szükségességére, beleértve a COVID-19 elleni védőoltási program újratervezését is. Még a kezdetben egyik legsikeresebb védőoltási programmal rendelkező Magyarország sem tudta érdemben csökkenteni a COVID-19 halálozásban mutatkozó egyenlőtlenségeket, mert a legmagasabb halálozási kockázatú területek lakosságánál az átlagosnál is alacsonyabb átoltottságot tudott csak elérni. Magyarország példája rámutat arra, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek veszélyeztethetik azt, amit egy sikeres védőoltási program elérhet.Tétel Szabadon hozzáférhető Az intracelluláris XIII-as véralvadási faktor A alegység szerepének vizsgálata a monocita/makrofágok fagocitózisában(2007-06-20T15:34:31Z) Sárváry, Attila; Ádány, Róza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Népegészségügyi Iskola -- Megelőző Orvostani Intézet; Egészségtudományok doktori iskolaMunkánk során a monocita/makrofág sejtekben szintetizálódó transzglutamináz, a faktor XIII-A lehetséges intracelluláris funkcióját kívántuk vizsgálni. Irodalmi adatok alapján feltételeztük, hogy a FXIII-A-nak a monocita/makrofágokban szerepe lehet olyan intracelluláris folyamatokban, mint a citoszkeleton átrendeződése, mely a legkarakterisztikusabban a fagocitózisban nyilvánul meg. A vizsgálatainkat egyrészt egészséges donorokból izolált monociták sejttenyészetén, másrészt faktor XIII deficiens betegek monocitáin végeztük. 1. Megállapítottuk, hogy mind az Fcγ, mind a komplement receptor mediált fagocitózis növekedett a monociták makrofággá differenciálódását lehetővé tevő tenyésztés során és a 3. napon érte el a csúcspontját. A sejtek fagocitózisa jelentős mértékben gátolható monodanzilkadaverinnel, amely a transzglutaminázok által katalizált keresztkötések gátlószere. 2. A FXIII-A deficiens betegek monocitáinak Fcγ, komplement és lektin-szerű receptorokon keresztüli fagocitózisa szignifikáns csökkenést mutatott az egészséges kontrollok átlagértékeihez képest. 3. A tenyésztett monociták/makrofágok fagocitózisa a FXIII-A mRNS expressziójával és protein szintézisével párhuzamos változást mutatott. 4. Eredményeink szerint a FXIII-A szerepet játszhat a monociták/makrofágok Fcγ és komplement receptor mediált fagocitózisában. Eredményeink hozzájárulnak a FXIII-A intracelluláris szerepének jobb megértéséhez, azonban további vizsgálatok szükségesek annak tisztázásához, hogy a FXIII-A pontosan milyen szinten, hol játszik szerepet a citoszkeleton átrendeződésében vagy a fagocitózis folyamatának más lépéseiben.Tétel Szabadon hozzáférhető Biostatisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a populációs szintű egészségkockázat-becslés területén(2007-05-07T12:20:49Z) Kardos, László; Ádány, Róza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Népegészségügyi Iskola; Egészségtudományok doktori iskolaAz értekezés a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskolája kutatási gyakorlatának biostatisztikai vonatkozásait tekinti át: jellemző kutatási projekteken és azok eredményein keresztül képet ad arról, hogyan lesz a nyers adattömegből biostatisztikai módszerek alkalmazása révén áttekinthető, értelmezhető üzenet, amelyből az általános és helyi (jellemzően kistérségi) egészségpolitikai döntés-előkészítés szintjén hasznosítható következtetések vonhatók le. Bemutatja, mennyivel nyújt többet a korszerű módszerekre alapozott elemzés a hagyományos megközelítéseknél, illetve hogyan küszöböli ki azok korlátait, buktatóit, nemegyszer félrevezető torzításait. Epidemiológiai elemzésekhez a viszonylag legkönnyebben hozzáférhető adatbázisok közé tartoznak a halálozási nyilvántartások. A mortalitás elemzésének metodológiai fejlesztésein keresztül bemutatva a biostatisztikai módszerek alkalmazását, ismertetjük egy országos szintű, az öngyilkosság miatti korai halálozás és az életszínvonal közötti kapcsolatot feltáró elemzés módszereit, eredményeit és azok lehetséges értelmezését. Egy másik halálozási elemzés bemutatásával, amely specifikusabb okból: daganatos halálozási halmozódás gyanújának felmerülése miatt az érintett megye településeinek szintjén zajlott, áttekintjük az instabil halálozási mutatók Bayes-féle statisztikai elméleten alapuló korrekciójának és a térinformatikai megjelenítés alkalmazásának előnyeit és jelentőségét. A harmadik halálozási elemzés még specifikusabb, egy kórház alkalmazottaira vonatkozik, akik körében a daganatos halálozás gyakoriságának emelkedését tapasztalták, s az előzményekben munkahelyi kémiai expozíció volt kimutatható. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük a halmozódás mellett szóló statisztikai bizonyíték mértékét, függetlenül attól, hogy az oki kapcsolatban áll-e az expozícióval. A mortalitási elemzések mellett a kutatási tevékenységünk egyre hangsúlyosabb része a morbiditás vizsgálata. 1998-ban a Népegészségügyi Iskola és az ÁNTSz együttműködésében vette kezdetét a Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtés Program, az ország első célzott alapellátási betegségregisztrációs rendszere. Ismertetjük a rendszer működtetésével, az adatok feldolgozásával, értelmezhetővé tételével kapcsolatos követelmények és eljárások biostatisztikai vonatkozásait.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Characterization of the Hungarian Reference DNA Biobank.(2012-02-24T09:16:56Z) Fiatal, Szilvia; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Népegészségügyi Kar -- Megelőző Orvostani Intézet; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --Translation of results of genetic studies into meaningful actions in order to improve health and prevent diseases depends on scientific information from medical and public health studies. Most of the genetic epidemiology studies have compared genotypes of patients in a clinical case series with those of a non-diseased sample of control subjects, so they provide little basis - if any - for risk estimation at population level. In order to characterize the role of disease-specific susceptibility gene variants in the Hungarian population, it is important to know the prevalence of risk alleles in the general population, i.e. genetic epidemiological studies require population-based DNA biobank collected according to well-defined selection criteria. Recently, based on the infrastructure of General Practitioners’ Morbidity Sentinel Stations Program many epidemiological studies have been performed and in the framework of these studies the Reference DNA Biobank representative for the Hungarian population by age, gender and geographical distribution could be developed. The Hungarian Reference DNA Biobank – presently consists of 4267 samples – has provided population control samples for several national as well as international genetic epidemiological studies. In the Hungarian population recently a cross sectional study was performed based on GPMSSP to define the prevalence of metabolic syndrome in the Hungarian adult population (20-69 years) as well as to estimate the frequency of ACE I/D and AGT M235T gene polymorphisms and define whether any association exists between metabolic syndrome and these gene polymorphisms in Hungarians. MS was defined according to the latest diagnostic criteria proposed by the International Diabetes Federation. The study population (n = 1762) representing the age and sex distribution of the general Hungarian population were recruited from the GPMSSP. The overall allele frequencies in the representative sample were 0.51 and 0.49 for AGT allele M235 and allele 235T, 0.47 and 0.53 for ACE allele I and allele D, respectively, similar to those published in the literature for Caucasians. The frequency of DD genotype (31.36% vs. 25.42%, p = 0.006) and the frequency of D allele (0.56 vs. 0.51, p = 0.006) were significantly higher in the group of patients with metabolic syndrome than in the group free from the syndrome. No relationship was found with any of the separate metabolic components and ACE genotypes, but in case of patients in whom central obesity was combined with elevated TG and low HDL-cholesterol level significant association was shown (p = 0.024 and p = 0.022), which suggests that ACE I/D polymorphism is likely to be involved in lipid metabolism. A genetikai vizsgálatok eredményeinek felhasználása a lakosság egészségének javítása és betegségek prevenciója céljából nagymértékben függ a medikális és népegészségügyi diszciplínák tudományos eredményeitől. Miután egy betegségre hajlamosító gén azonosításra került megfelelően kivitelezett epidemiológiai vizsgálatok szükségesek azért, hogy az adott génvariáns populációs hatása kvantifikálható legyen valamint, hogy lehetővé váljon az adott génvariáns hatását potenciálisan módosító környezeti kockázati tényező(k) azonosítása illetve azok hatásának mérése. A genetikai epidemiológiai vizsgálatokban, a legtöbb esetben az esetcsoportok az adott betegségben nem szenvedő kontroll csoportok jellemző adataival kerülnek összehasonlításra, mely elemzés a populációs járulékos kockázat becslésére nem alkalmas. Ahhoz, hogy becsülni lehessen egy betegségre hajlamosító gén jelentőségét ismerni kell a kockázati allél prevalenciáját a magyar lakosság körében, amelyhez meghatározott kritériumok alapján kialakított, a magyar lakosságra reprezentatív DNS biobankra van szükség. A közelmúltban, a HMAP infrastruktúrájára építve számos epidemiológiai vizsgálat kivitelezésére került sor, melyek keretében lehetővé vált a magyar lakosságra kor, nem és geográfiai eloszlás szempontjából reprezentatív Magyar Referencia DNS Biobank kialakítása. A biobank, mely jelenleg 4267 DNS mintát tartalmaz, számos hazai és nemzetközi vizsgálat számára bocsátott rendelkezésre populációs kontroll mintacsoportot. A HMAP-ra alapozva nemrégiben egy keresztmetszeti vizsgálat végrehajtására is sor került a magyar felnőtt (20-69 év) lakosság körében, melynek célja a metabolikus szindróma prevalenciájának, az ACE I/D és AGT M235T génpolimorfizmusok gyakoriságának becslése volt, valamint annak tisztázása, hogy van e bármilyen kapcsolat a metabolikus szindróma és a fenti polimorfizmusok között. A metabolikus szindróma az IDF által javasolt diagnosztikus kritérium rendszernek megfelelően került definiálásra. A keresztmetszeti vizsgálat kohorsza (n = 1762), mely a HMAP populációból került kiválasztásra jól reprezentálja a magyar lakosság kor- és nem-szerinti eloszlását. Az allélfrekvencia a teljes vizsgálati populációban 0,51 és 0,49 volt az AGT M235 és 235T, illetve 0,47 és 0,53 volt az ACE I és D allélok esetén. Ezen értékek hasonlóak a kaukázusi népcsoport szakirodalomban is fellelhető adataihoz. A D allél és a DD genotípus szignifikánsan gyakrabban fordul elő a metabolikus szindrómában szenvedő csoportban, mint a metabolikus szindrómától mentes csoportban (0,56 vs 0,51, p = 0,006, illetve 31,36% vs. 25,42%, p = 0,006). Az AGT M235T polimorfizmus genotípus megoszlása a vizsgálati csoportokban a kontrollhoz viszonyítva nem mutatott eltérést. Azon betegek körében, akik esetében a centrális típusú elhízás emelkedett triglicerid és csökkent HDL koleszterol szinttel kombinálva fordult elő az ACE genotípussal szignifikáns összefüggés volt detektálható (p = 0.024 and p = 0.022), mely alapján feltételezhető, hogy az ACE I/D génpolimorfizmus involvált lehet a lipid metabolizmusban is.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Effectivenss of policies to improve the health and social situation of Roma populations in the European region(2012-03-12T15:04:36Z) Fésüs, Gabriella; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Népegészségügyi Kar --The Roma constitute the largest ethnic minority of the European Union and remains overrepresented in the economically and socially vulnerable sections of the society in a number of Central and South Eastern European countries. Available research suggests remarkable differences in health outcomes between the Roma and majority populations. The Roma Over the past decades, a series of policy initiatives have been designed to improve their health and social, which however have had limited success. The thesis seeks to better understand the underlying causes of inequalities between the Roma and majority populations and identify the factors that limit the effectiveness of existing policy initiatives and propose solutions to overcome them. The thesis takes an interdisciplinary perspective by embedding health in the context of a range of policies which are of direct relevance to improve the health of Roma people. The thesis is based on a systematic review of the literature and exploratory research involving review of policy documents and semi-structured interviews with policy-makers and civil society. Evidence-based policies, strong political commitment, inter-sectoral policy coordination, measures to overcome prejudices against Roma, adequate and effective use of budgets, increased alignment of the private sector and the involvement of Roma in policy design and implementation can be identified as key preconditions for success. Developing a sound evidence-based approach to Roma inclusion requires removing obstacles to the collection of reliable data, improving analytical and evaluation mechanisms and examining possibilities to scale up initiatives which have proved to be successful. Health policies seeking to reduce health inequalities between the Roma and majority populations should be aligned with education, economic development, labour market, housing, environmental and territorial development policies. Integration strategies should not be designed in isolation but incorporated in the context of general public policies aiming to insert the Roma into broader economic and social development processes. A romák az Európai Unió legnagyobb etnikai kisebbségét alkotják, és Közép- és Délkelet-Európa számos országában a társadalom gazdaságilag és társadalmilag érzékeny rétegeiben képviseltetik magukat leginkább. A rendelkezésre álló kutatások kirívóan nagy különbségeket mutatnak a roma és a többségi társadalom egészségi állapota között. Az elmúlt évtizedek során egy sor kezdeményezés született a romák egészségi és társadalmi helyzetének javítására, ám ezek korlátolt sikerrel jártak. Ez a disszertáció a romák és a többségi társadalom közötti egyenlőtlenségek jobb megértésére törekszik, valamint azon tényezők feltárására, amelyek a meglévő stratégiák hatékonyságát korlátozzák, valamint javaslatot tesz arra, hogyan lehet ezeket a korlátokat leküzdeni. A disszeráció átfogó képet kíván festeni azáltal, hogy az egészséget számos, a roma populáció egészségének javítására közvetlen hatással lévő stratégia kontextusába ágyazza. A disszertáció alapját az irodalom rendszerezett áttekintése, valamint a politikai dokumentumokat is felölelő kutatómunka és a törvényhozókkal, illetve a civil társadalom képviselőivel folytatott tematikus interjúk értékelése képezi. A bizonyítékokon alapuló stratégiák, a hosszú távú politikai elkötelezettség, az ágazatközi koordináció, a romákkal szembeni előítéletek legyőzésére tett lépések, a megfelelő költségvetés és hatékony forrásfelhasználás, a privát szektor fokozott bevonása és a romák politikai döntéshozatalba és megvalósításba való növekvő bevonása a siker előfeltételeiként azonosíthatók. A roma integrációhoz szükséges bizonyítékokon alapuló politika megköveteli a megbízható adatgyűjtési mechanizmusok előtt álló akadályok megszüntetését és az elemzői és értékelési mechanizmusok fejlesztését, hogy a sikeres kezdeményezések kiterjesztésének lehetősége adott legyen. A romák és a többségi társadalom közötti egészséegyenlőtlenségeket célzó egészségpolitikai kezdeményezéseket összhangba kell hozni az oktatási, gazdasági, munkaerőpiaci és területi fejlesztési intézkedésekkel. Az integrációs stratégiákat nem elszigetelten, hanem az általános, a romákat a szélesebb gazdasági és társadalmi fejlődési folyamatokba integrálni kívánó közpolitikával együttesen kell tervezni.Tétel Szabadon hozzáférhető Az emlő laphámsejtek etilén-oxid expozícióval szembeni fokozott érzékenysége(2006-05-26T13:25:38Z) Ádám, Balázs; Ádány, Róza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Népegészségügyi Iskola -- Megelőző Orvostani Intézet; Egészségtudományok doktori iskola; DE -- Orvos- és Egészségtudományi CentrumAz etilén-oxid az egyik legjelentősebb epoxid vegyület, melyet a Nemzetközi Rákkutató Intézet a bizonyítottan humán rákkeltők csoportjába sorolt. Nagy reakciókészsége miatt gyakran használt vegyipari intermedier és sterilizáló szer, képes alkilálni a DNS-t, lúglabilis sérüléseket és száltöréseket hozva létre. Etilén-oxid expozíciónak kitett dolgozók körében a leukémia és limfóma emelkedett előfordulási gyakoriságát figyelték meg; egyéb daganattípusok – például emlőrák – előidézésében betöltött szerepével kapcsolatban azonban ellentmondó eredmények születtek. A vizsgálataink célja különböző szövetekből származó sejtek érzékenységének összehasonlításával, az etilén-oxid szerv specifikus hatásának jellemzése révén, az emlőrák kialakulásában betöltött feltételezett szerepének tanulmányozása volt. Az anyag genotoxikus tulajdonságát üstökös elektroforézis alkalikus változatával vizsgáltuk primer és szekunder sejtkultúrákon a hatos oxidációs számú krómmal végzett hasonló kísérleteinknél kidolgozott in vitro rendszerben. A DNS károsodás jellemzése a csóva DNS tartalmával, csóvahosszal és tail moment értékekkel történt. A természetes célsejteket reprezentáló limfoblasztok etilén-oxid genotoxikus hatásával szembeni érzékenységét vetettük össze a feltételezett célsejtként számon tartott emlő laphámsejtek, a biológiai monitorozás számára könnyen hozzáférhető sejtpopulációt jelentő perifériás limfociták, valamint a célsejtnek nem tekinthető méhnyak laphámsejtek és keratinociták érzékenységével. Az etilén-oxid a DNS károsodás dózisfüggő emelkedését hozta létre a 0–100 µM koncentrációtartományban jelentős sejtelhalás nélkül. A DNS károsodás szintjének statisztikailag szignifikáns emelkedése volt kimutatható 20 µM etilén-oxidos kezelés után limfoblasztokban, emlő laphámsejtekben és perifériás limfocitákban. Keratinocitákban és méhnyak laphámsejtekben szignifikáns emelkedés nem következett be, csak magasabb koncentrációknál (50–100 µM). Az eredmények az emlő laphámsejtek etilén-oxid genotoxikus hatásával szembeni fokozott érzékenységét jelzik. Megfigyeléseink további adatokat szolgáltatnak az etilén-oxid expozíció emlőrák kialakulásában betöltött feltételezett szerepének értékeléséhez, és az eredmények hozzájárulhatnak genotoxikus hatásokra adott korai választ monitorozó munkahelyi vizsgálatok kidolgozásához.Tétel Szabadon hozzáférhető Genetic factors associated with the high prevalence of reduced high-density lipoprotein cholesterol level in the Hungarian general and Roma populations: a comparative analysisPikó, Péter; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség- és Járványtani IntézetKorábbi tanulmányok igazolták, hogy a magyarországi romák körében a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (high density lipoprotein cholesterol – HDL-C) csökkent szintje gyakrabban fordul elő összehasonlítva a magyar általános lakossággal minden korcsoport esetében. Ez azt sugallja, hogy genetikai okok állnak a jelenség hátterében. Kutatásunk célja az volt, hogy teszteljük ezt a hipotézist, vagyis annak meghatározására, hogy a genetikai tényezők hozzájárulnak-e a csökkent HDL-C előfordulásának magasabb arányához a romák körében. Irodalmi adatok alapján azonosítottunk 21 egypontos nukleotid-polimorfizmust (single nucleotide polymorphisms – SNP), amelyek hozzájárulnak a plazma HDL-C koncentrációjának változásához és ezek segítségével vizsgáltuk a magyarországi roma (N = 616) és általános (N = 1497) populációkban a HDL-C genetikai meghatározottságát. Összehasonlító elemzést végeztünk annak vizsgálatára, hogy az irodalomkutatás során azonosított SNP-k felhasználhatók-e a roma populáció genetikai kockázatának becslésére. Ezenkívül kiszámítottuk a súlyozatlan (GRS) és a súlyozott (wGRS) genetikai kockázati pontszámokat, és összehasonlítottuk a vizsgálati populációk között, továbbá haplotípusanalízist végeztünk azon SNP-k segítségével, amelyek a CETP és LIPC génekben találhatók. Elemeztük a GRS-ek összefüggést a HDL-C szint alakulásával, valamint a csökkent HDL-C prevalenciájában bekövetkező változásokkal. A 21 SNP közül 12 mutatott szignifikáns összefüggést a HDL-C szinttel a vizsgált populációk legalább egyikében - nyolc SNP a magyar általános, egy a roma, és három mindkét populációban. Az SNP-k hatása nem különbözött a két populáció között, és az irodalmi adatoktól sem tért el jelentősen. Így a 21 vizsgált SNP felhasználható mindkét populáció esetében a genetikai kockázat becslésére. A GRS és a wGRS átlaga szignifikánsan magasabb volt a roma populációban az általánoshoz képest (GRS: 22,2 ± 3,2 vs. 21,5 ± 3,3; wGRS: 0,57 ± 0,1 vs. 0,53 ± 0,1; p <0,001). A roma alanyok fél százaléka a wGRS alapján képezett legkisebb genetikai rizikóval rendelkezők csoportjába (wGRS≤ 0,3) tartozott, szemben az általános népesség 1,8%-ával (p = 0,025). A legnagyobb genetikai rizikót hordozó egyének csoportjába (wGRS ≥ 0,75) a roma populáció 5%-a, míg ugyanezen csoportba az általános populáció mindössze 2,6%-a tartozott (p = 0,004). A súlyozatlan GRS hasonló hatást mutatott a HDL-C szint alakulására valamint a csökkent plazma HDL-C szint prevalenciájára a két populációban, míg a wGRS erősebb hatást mutatott a roma populációban a releváns zavaró tényezőkre való korrekciót követően. Tíz haplotípus blokkot sikerült azonosítanunk a CETP és hatot a LIPC génben, mindkét gén esetében a 3-3 haplotípus (CETP: H3, H5 és H8; LIPC: H2, H3 és H5) hatása bizonyult szignifikánsnak a HDL-C szintre. A CETP gén 8. haplotípusa, amelynek a HDL-C szintre csökkentő hatása a legnagyobb (β = -0,14, p <0,001), szinte kizárólag a roma populációban volt azonosítható (HR: 7,28% vs. HG: 0,14%). Ezen eredmények határozottan arra utalnak, hogy mindkét populáció esetében a hagyományos életmódbeli és a környezeti kockázati tényezők mellett az egyének genetikai meghatározottságát is figyelembe kell venni, a HDL-koleszterinszint növelésére irányuló beavatkozások tervezése során.Tétel Szabadon hozzáférhető Genetic susceptibility of the Hungarian general and Roma populations to harmful alcohol consumptionDiószegi, Judit; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Népegészségügyi Kar -- Megelőző Orvostani IntézetKutatások eredményei alapján a roma lakosság esetében már gyermek- és serdülőkorban is kedvezőtlenebbül alakulnak az alkoholfogyasztási szokások, mint a többségi társadalomhoz tartozó társaik körében. A roma lakosság káros mértékű alkoholfogyasztással szembeni genetikai fogékonyságának vizsgálatát tűztük ki célul, összevetve az általános magyar populációval. A telepszerű körülmények között élők köréből összesen 1273, míg az általános magyar lakosság esetében 2967 minta genotipizálása történt meg 25 polimorfizmus tekintetében. Meghatároztuk a genotípus-és allélfrekevenciákat. Az egyes SNP-k együttes hatásának vizsgálata céljából genetikai kockázati pontszámokat számoltunk. Összehasonlítottuk a súlyozott és súlyozás nélküli genetikai kockázati pontszámokat és azok eloszlását a két vizsgálati populációban. A két mintacsoport esetében 17 SNP allélfrekvenciája szignifikáns különbséget mutatott (p<0,002). A súlyozás nélküli genetikai rizikó pontszámok eloszlása a roma minta esetében balra tolódott szemben az általános magyar lakosságéval (p=0,0013). A súlyozott pontszám esetében a roma populációt jellemző medián érték alacsonyabbnak bizonyult a magyar mintáénál (0,3 vs 0,65, p=3,33*10-27) a zavaró tényezők korrekcióját követően is. Az eredmények alapján a roma és általános magyar lakosság alkoholfogyasztási szokásaiban mutatkozó különbségek nem genetikai meghatározottságnak tulajdoníthatóak, hanem különböző kulturális és környezeti tényezők eredményeként interpretálhatók. A roma lakosság körében a káros mértékű alkoholfogyasztás csökkentése céljából olyan preventív intézkedésekre van szükség, melyek ezen populáció sajátos környezeti és kulturális jellemzőit is figyelembe veszik.Tétel Szabadon hozzáférhető A háziorvosi ellátás humánerőforrás-krízise Magyarországon longitudinális kutatás tükrébenPapp, Magor Csongor; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskolaAz egészségügyi alapellátás világszerte a humánerőforrás biztosításának egyre fokozódó nehézségeivel küzd, különösen a kisebb településeket ellátó vidéki, az ellátórendszer perifériáján működő szolgálatok. Mivel a humánerőforrás-krízis csökkenti az alapellátás szolgáltatás kibocsátási képességét, ezért rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorol az elégtelen szolgáltatásban részesülő lakosság egészségmutatóira, növeli az érintett lakosság elkerülhető sürgősségi és kórházi ellátásának az arányát, illetve növeli az elkerülhető halálozások arányát. A jelen kutatás arra tett kísérletet, hogy az alapellátás működését befolyásoló számtalan tényező közül néhány aspektusból megvizsgálja – a háziorvosi és házi gyermekorvosi ellátáshoz kapcsolódóan – az orvos ellátottság tekintetében egy évtized alatt bekövetkezett változásokat. Magyarország – lakosságának száma alapján, valamint azon körülményre tekintettel, hogy az alapellátásban jelentkező humánerőforrás-krízis jól vizsgálható időtartam (az elemzett egy évtized) alatt bontakozott ki –, ideális terepet biztosított egy olyan kutatás számára, amelynek célja az volt, hogy bemutassa egy teljes országra kiterjedő humánerőforrás-válság kialakulását és elmélyülését. A vizsgált időszakban a háziorvosok száma – valamennyi praxistípus esetében – folyamatosan csökkent. Ez a folyamat a háziorvosok átlagéletkorának és a nők arányának növekedésével társult. A betöltetlen praxisok területi megoszlása korrelációt mutatott az érintett területek deprivációs státuszával. Mindemellett a háziorvosok körében egyértelműen megfigyelhető volt a depriváltabb településekről a kevésbé depriváltak felé történő migráció. Kutatásunk szerint egy évtized alatt közel megduplázódott a betöltetlen praxisok száma, az egy évnél hosszabb ideje betöltetlen praxisok száma pedig közel megháromszorozódott. A kiugró betöltetlenségi mutatóval jellemezhető területek eloszlási mintázata jó korrelációt mutat a depriváció térbeli mintázatával, s ezt a deprivációs index alapján meghatározott kvintilisek és a betöltetlen praxisok gyakorisága közötti asszociációt feltáró elemzések eredményei is igazolják. A kockázatelemzés eredménye szerint exponenciális összefüggés van a relatív betöltetlenségi arány és a depriváció mértéke között (χ2 homogenitás=232,18; p<0,001, χ2 linearitás=168,87; p<0,001). 2017. január 1-én a háziorvosok hiánya 519 település alapellátását érintette, kifejezetten egyenlőtlen eloszlás mellett. Az ország legdepriváltabb területein (V. kvintilisbe sorolt települések) szinte minden ötödik háziorvosi praxis betöltetlen (18,31%; 95%-os KI [15,83–21,16]), s ez közel háromszorosa az átlagos magyarországi betöltetlenségi aránynak. A legkedvezőbb deprivációs index-szel rendelkező településeken a migráció következtében 2,22%-kal (95%-os KI [1,21–3,24]) nőtt a háziorvosok száma, miközben a legdepriváltabb területeken az elvándorlás 8,43%-kal (95%-os KI [−5,86–−10,99]) csökkentette a háziorvosok számát.Tétel Szabadon hozzáférhető A homológ és heterológ sejt-sejt kommunikáció és következményeinek vizsgálata tumoros mikrokörnyezetet modellező mono- és kokultúrákban(2007-06-21T13:00:54Z) Tóth, László; Ádány, Róza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Népegészségügyi Iskola -- Megelőző Orvostani Intézet; Egészségtudományok doktori iskolaKísérleteinkben tumor kondicionált médiumban tenyésztett fibroblaszt monokultúrákban, valamint melanóma sejt/fibroblaszt kokultúrákban vizsgáltuk az intercelluláris kommunikáció alakulását, ill. a tenascin rexpressziójának jellegét és mértékét. Megállapítottuk, hogy: 1. A tumorsejtek által termelt és a tumor kondicionált tápfolyadékba is kiválasztott humorális faktorok hatására a fibroblasztok gap junction típusú intercelluláris kommunikációja szignifikánsan növekszik, míg párhuzamosan proliferációjuk csökken. 2. Melanóma sejt-fibroblaszt kokultúrákban, a fibroblasztokban, a tenascin reexpresszióját észleltük. A kokultúrában a tenascin heterogén eloszlása volt megfigyelhető és a pericelluláris tenascin reakció intenzitása lineárisan korrelált a fibroblasztokhoz asszociált melanómasejtek számával. 3. Melanóma kondicionált médiumban tenyésztett fibroblaszt kultúrákban tenascin produkció nem volt megfigyelhető. Eredményeink a melanóma sejtek és a fibroblasztok közötti kontakt szignalizáció és egy a melanómasejtek membránjában lokalizált aktív faktor szerepét valószínűsítik a tenascin szintézis indukciójában, míg a tumor kondicionált médium hatására létrejövő GJIC növekedés és sejtproliferáció csökkenés tumor sejt eredetű szekréciós termék(ek)nek a stróma sejteken érvényesülő hatására utal. Vizsgálatainkkal a rendkívül komplex gazdaszervezet-tumor kölcsönhatás egyes mozzanatainak jobb megértéséhez járultunk hozzá.Tétel Szabadon hozzáférhető A kardiovaszkuláris betegségekre hajlamosító genetikai tényezők és azok vizsgálatinaknak lehetőségei(2007-07-20T09:15:59Z) Pocsai, Zsuzsa; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Népegészégügyi Iskola -- Megelőző Orvostani IntézetCardiovascular diseases with multifactorial origin, resulting from the interplay of genetic and environmental factors, present a particular challenge to different medical disciplines and are frequently associated with acquired hypercholesterolaemia. So far no studies have been carried out investigating the genetic status of the cardiovascular diseases among the Hungarian population. In different populations of the world more than 150 genetic alterations of the LDL receptor gene have been identified: each of those can result in hypercholesterolaemia, but no hot spots in the gene were detected so far. Because of the very variable genetic alterations of the LDL receptor gene in different populations none of the assays developed for the detection of different mutations/deletions in the regions of the gene can be adapted to study the possible DNA damages. We have developed a new molecular biological assay which allows to screen genetic abnormalities in the whole gene in most routine laboratories. Results of numerous studies regarding the relationship between apoE polymorphism and serum lipid parameters support the hypothesis that the presence of apoE ε2 allele has protective, while that of ε4 allele has permissive effect on the development of hypercholesterolaemia and, consequently, atherosclerosis. The aims of our apoE polymorphism studies were 1) to clarify whether the accumulation of the permissive allele can be observed in hypercholesterolaemic groups; and 2) to introduce a new method based on melting point analysis in our laboratory for rapid genotyping, which offers a powerful tool for accurate and reliable mutation detection in the gene. Our newly developed rapid, effective screening test enables the simultaneous analysis of DNA alterations affecting more than 20bp in any part of the LDL receptor gene. In a relatively simple multiplex PCR system all the 18 exons and the promoter region of the gene can be amplified and analysed in 7 different reaction mixtures using primer pairs flanking completely the coding region of the gene. Analysis of 20 consecutive Hungarian hypercholesterolaemic patients was proven no large deletions or other rearrangements in the LDL receptor gene in Eastern-Hungary. 247 hypercholesterolaemic patients were involved in the apoE polymorphism study. No significant differences were found either in allele frequency or in isotype frequency distributions comparing to the reference population based on 202 healthy Hungarian blood donors. These results do not support the hypothesis that individuals homozygous or heterozygous for the ε4 allele of apoE gene have increased risk of hypercholesterolaemia, and on the basis of these findings it cannot be excluded that the high prevalence of coronary heart disease in the Eastern-Hungarian population is strongly independent of the metabolic events in which apoE isoforms participate. Today, when more and more laboratories are planning to introduce polymorphism studies as a diagnostic test for increased risk of atherosclerosis, it is important to emphasise that further studies on the interrelationships between genetic polymorphisms of different genes involved in the lipid metabolism and different forms of hypercholesterolaemia are indicated.Tétel Szabadon hozzáférhető Laryngeális és hypopharyngeális daganatok összehasonlító elemzése immunhisztokémiai és komparatív genomiális hybridizációs módszerekkel(2007-05-05T10:43:44Z) Juhász, Attila Zoltán; Ádány, Róza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Népegészségügyi Iskola -- Megelőző Orvostani Intézet; Egészségtudományok doktori iskolaA fej-nyaki daganatok előfordulási gyakorisága az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt, így mára az összes daganatos megbetegedések jelentékeny hányadát teszik ki e régió tumorai. A fej-nyaki karcinómás betegek prognózisa az összes daganat típus között az egyik legkedvezőtlenebb, mindazon diagnosztikus és terápiás újdonság ellenére, melyek az utóbbi időben kerültek alkalmazásra ezen daganatok esetében. A klinikai lefolyás illetve prognózis tekintetében jellegzetes különbség észlelhető az anatómiailag szerves közelségben lévő szubrégiók tumorai között. Jól ismert a hypopharyngeális rákok igen rossz prognózisa, mely különösen szembetűnő a gége tumorokkal összehasonlítva. A malignus daganatok növekedési képességét és invazivitását a transzformált sejtekkel szomszédos tumor matrix nagyfokban befolyásolja. Munkánk egy részében a tumoros extracelluláris matrix egyik jellegzetes összetevőjének, a tenascinnak az eloszlását vizsgáltuk a fej-nyaki régió két anatómiailag közeli lokalizációjú, de eltérő metasztázisképző hajlamú altípusában: a gége és hypopharynx daganatokban. Vizsgálataink másik része a tumor progresszióval együtt járó másodlagos változások megismerése mellett azoknak a molekuláris genetikai eltéréseknek a felderítését célozta, melyek a daganatos sejteket jellemezték a fenti két szubrégió daganataiban. A tenascin kimutatását kettős és hármas immunfluoreszcens reakciók segítségével végeztük. A tenascin mellett a preparátumokban kimutatásra kerültek az epitheliális és endotheliális eredetű sejtek, valamint a proliferáló sejtek. A jellemző genetikai eltérések kimutatására CGH analízist végeztünk. Az immunhisztokémiai vizsgálatok során megfigyeltük, hogy a tenascin eloszlás fokozatosan változik a gége és hypopharynx karcinómákban a tumor progressziójával párhuzamosan. Megállapítottuk, hogy a tenascin expresszió üteme és mintázata a kétféle lokalizációjú tumorban jelentősen különbözik, és szoros korrelációt mutat a primer tumor metasztatizáló képességével, recidíva hajlamával. Sikerült bizonyítanunk a tenascin expresszió és neovaszkularizáció kapcsolatát a daganatok növekedése során, a tenascin ér-asszociált megjelenésének kimutatásával. Fentiek alapján igazoltuk a tenascin szerepét a tumor progresszió, neovaszkularizáció és metasztatizálás folyamatában, valamint bebizonyosodott, hogy a tenascin expresszió paraméterei kiváló prognosztikai faktorként használhatók fel az egyes fej-nyaki tumorok klinikai viselkedésének előrejelzésében. A genetikai eltérések kimutatása során, kísérleteink kezdeti szakaszában a CGH módszert sikeresen adaptáltuk a kétféle kiindulású tumor mintáinak vizsgálatára. A gége és hypopharynx daganatokat jellemző hasonló genetikai eltéréseken túl jól karakterizálható különbségeket is feltártunk az egyes kromoszóma szakaszokat érintő genomiális eltérések vonatkozásában. Ezek közül legjelentősebb a gége tumorokban 57%-os előfordulási gyakorisággal észlelt 8-as kromoszóma hosszú kar DNS többlet volt, melyet egyetlen hypopharyngeális daganatban sem észleltünk. A mindkét daganat típusban nagy gyakorisággal észlelt 3q kar DNS többlet, 3p kar DNS hiány, valamint 11q13 sáv amplifikáció is jelentősen eltérő frekvenciával került észlelésre a két alcsoportban. Ezeknek a genetikai különbségeknek is jelentős szerepük lehet a gége és hypopharynx rákok merőben eltérő klinikai viselkedésében. E miatt indokoltnak tartjuk a daganat lokalizációjának függvényében értékelni az egyes genomiális eltéréseket, melyek - fenti eredményeink alapján - hasznosak lehetnek az adott tumor prognózisának becslésekor. Vizsgálati eredményeink megerősítik a korábban az irodalomban már leírt, a gége és hypopharyngeális daganatokhoz rendelhető eltérő prognosztikai sajátosságokat, másrészt új adatokat szolgáltatnak a tumor progresszióval összefüggő tenascin expresszióban bekövetkező változásokról és genetikai eltérésekről.Tétel Szabadon hozzáférhető A magyar lakosság elkerülhető korai halálozásának jellegzetességei és azok összefüggése a társadalmi-gazdasági helyzettelNagy, Csilla; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskolaHazánk lakosságának nemzetközi összehasonlításban rossz egészségi állapota, mely rendkívül kedvezőtlen korai halálozási mutatókkal jellemezhető évtizedek óta ismert. A korai halálozáson belül az elkerülhető halálozás - mind az ESZT, mind az EMB halálozás – tendenciája a harmadik évezred elejétől ugyan folyamatosan csökkent, de még 2017-ben is, a svéd lakosság elkerülhető halálozásának majdnem háromszorosa volt. A magas halálozás/korai halálozás hátterében meghúzódó tényezők közül a közvetlenül és közvetve legerősebb befolyást gyakorló társadalmi-gazdasági tényezők szerepét mára számos evidencia támasztja alá, így kutatásunk a munkaképes korú magyar lakosság elkerülhető halálozásának vizsgálata során nemcsak az ESZT/EMB elkerülhető halálozás (és azokon belül a cukorbetegség, illetve az alkoholos májbetegségek miatti halálozás) térbeli eloszlásának és időbeli alakulásának vizsgálatára irányult, de ezen túlmenően az előzőekben említett indikátorok és a társadalmi-gazdasági helyzet összefüggésének modern, térepidemiológiai módszerek alkalmazásával történő elemzésére is. Eredményeink szerint minden vizsgált (ESZT/EMB elkerülhető, T2DM, az alkoholos májbetegségek miatti) korai halálozás esetében a magas halálozási kockázat Magyarország keleti, észak-keleti és dél-nyugati területein halmozódott, valamint szignifinás, lineáris pozitív irányú összefüggést mutatott a deprivációval. E szerint az általunk vizsgált magas korai halálozási kockázat jelentős meghatározói a társadalmi-gazdasági viszonyok; a halálozási teher leginkább a legdepriváltabb térségek lakosságát sújtja. Továbbá, az ország említett területein elhelyezkedő járások esetében magasabb volt a metformin felírás, illetve kiváltás gyakorisága és a relatív gyógyszerkiváltási arány is. Az eredmények rámutatnak, hogy bár a metformin felírás/kiváltás gyakoriságának térbeli eloszlása és a magas T2DM halálozási kockázatú területek csak részleges átfedést mutatnak, s így a magas T2DM miatti halálozási kockázat nem magyarázható teljes mértékben a metformin „alul-használatával”, sem pedig kevésbé kedvező elsődleges compliance-szal, mégis egyértelműen azonosíthatók olyan térségek, ahol a magas T2DM miatti halálozáshoz alacsony metformin felírási/kiváltási arány társul. Összességében megállapítható, hogy a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet halálozásra gyakorolt erős befolyásával számolni kell, amikor a lakosság egészségi állapotának javítását célzó programok tervezésére kerül sor, s ugyanígy, az egészségügyi szolgáltatások minőségének, hatékonyságának javítását célzó intézkedések is a társadalmi-gazdasági helyzet által meghatározott súlyos egyenlőtlenségek csökkentésével kombinálva lehetnek csak eredményesek.Tétel Szabadon hozzáférhető A magyarországi morbiditás regisztrációs rendszer kidolgozása, működtetése és értékelése(2007-06-21T08:41:47Z) Széles, György; Ádány, Róza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Népegészségügyi Iskola; Egészségtudományok doktori iskolaA kedvező nemzetközi tapasztalatok ellenére hazánkban 1998-ig nem működött őrposztrendszeren alapuló morbiditás monitorozás. A háziorvosok által az ÁNTSZ számára gyűjtött és szolgáltatott statisztikai adatok – a rendszer minőségbiztosításának hiányában – nem alkalmasak epidemiológiai elemzésekre. A Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtés Program, melyet kezdetben Magyarország két földrajzi régiójának két-két megyéjében kiválasztott háziorvosi praxisok bevonásával indítottuk el, a program indulása óta eltelt időben két lépcsőben – az ország középső, északi és déli területeinek reprezentációját biztosítandó – kiterjesztve, alkalmasnak bizonyult kiterjedt morbiditási adatgyűjtésre. Összességében megállapítható, hogy őrposztrendszeren alapuló morbiditási adatgyűjtés a magyarországi alapellátás területén szükséges és az eredmények birtokában megoldhatónak és fenntarthatónak tekinthető. A résztvevő háziorvosok és megyei programkoordinátorok folyamatos továbbképzése éppúgy, mint a rendszeres minőségbiztosítás és az eredmények visszajelzése a háziorvosok felé nagy szerepet játszott a program eddigi sikeres végrehajtásában. Reményeink szerint hazánk egyetlen eurokomform morbiditás regisztrációs programjának fejlesztése és fejlődése töretlen lesz, így a hiteles morbiditási adatok fontos és megbízható alapot képeznek a prioritások meghatározásához és az egészségügyi ellátó kapacitás tervezéséhez. A Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtés Program, a hazánkban rendkívüli igényként jelentkező széles bázisú, hiteles morbiditási adatokat szolgáltató, hatékony morbiditás monitorozó rendszer tudományos módszer-elemző/fejlesztő és demonstrációs programjának a szerepét is betöltheti.Tétel Szabadon hozzáférhető Nutrition and dietary profile of the Roma population living in segregated coloniesLlanaj, Erand; Ádány, Róza; Llanaj, Erand; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség- és Járványtani IntézetHáttér: A romák táplálkozás-epidemiológiai vizsgálatai ritkák, és a mai napig nem számszerűsítettek adatokat a tényleges táplálkozásukról, az étrendi profiljukról vagy az étrendi minták betartásáról, mind egészségügyi, mind fenntarthatósági szempontok tekintetében. Cél: E jelentés célja az volt, hogy első alkalommal számszerűsített étrendi adatokat és átfogó antropometriai információkat szolgáltasson, beleértve az egészséges és fenntartható táplálkozási mintákhoz való ragaszkodást. Módszerek: Az adatokat egy komplex összehasonlító egészségügyi felmérésből nyertük, amely 387, illetve 410, a HR- és HG-populációhoz tartozó személyt érintett. A testmérések segítségével testösszetétel-mutatókat állítottunk össze, míg a napi tápanyagbevitelt a nemzetközileg elfogadott tápanyagszükségletekre és ajánlott bevitelre vonatkozó iránymutatásokkal összehasonlítva értékeltük. A roma etnikum és a tápanyagbevitel, valamint a táplálkozási ajánlások elérésének esélye közötti összefüggéseket regressziós modellek segítségével vizsgálták, a releváns kovariánsokkal (azaz életkor, nem, iskolázottság, családi állapot és érzékelt pénzügyi helyzet) korrigálva. Pontozási és regressziós modelleket alkalmaztunk az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott ajánlások alapján, a Dietary Approaches to Stop Hypertension (DASH) tanulmányban és az EAT-Lancet jelentésben, valamint a Dietary Inflammatory Index (DII) alapján meghatározott táplálkozásminőség alapján az Északkelet-Magyarországon élő magyar roma (HR) népesség körében, a magyar általános (HG) felnőttekkel mint referenciával. Poisson-regressziókat illesztettünk olyan modellekre, amelyek függő változóként a DASH, az EAT, a DII és az egészséges táplálkozás mutatóját tartalmazták, hogy felmérjük az etnikai hovatartozás hatását az egészséges és fenntartható tápanyagalapú mintákra. Eredmények: Az eredmények számos különbségeket mutattak a kiválasztott tápanyagbevitel tekintetében a csoportok között, a HR bevitele kedvezőtlenebb volt. A túlnyomórészt állati eredetű összes zsírbevitel meghaladta a HR csoportban az ajánlásokat (36,1 g, 95%-os konfidenciaintervallum (CI): 35,2-37,0), és nem különbözött a HG csoporttól (37,1 g, 95%-os CI: 36,3-38,0). A nátriumbevitel a HR körében szignifikánsan alacsonyabb volt (5094,4 mg, 95%-os CI: 4866,0-5322,8) a HG csoporthoz képest (5644,0 mg, 95%-os CI: 5351,9-5936,0), de mindkét csoportban szignifikánsan meghaladta az ajánlott bevitelt. A HR-nek nagyobb volt a becsült testzsírtartalma (25,6-35,1%) és magasabb az átlagos testtömegindexe (BMI, 27,7 kg/m2, 95% CI: 26,9-28,4), mint a HG-nek. A HR-nek kisebb volt az esélye az étrendi ajánlások betartására (esélyhányados (EH) = 0,81, 95% CI: 0,67-0,97, p < 0,05). Az összes releváns kovariánsra a reziduális módszerrel kontrollált, kiigazított modellek a kiválasztott táplálkozási minták tekintetében gyenge étrendi minőséget jeleztek. Ezek az összefüggések nem voltak etnikum-érzékenyek, kivéve a DII-t, ahol a roma etnikum a DII-pontszám csökkenéséhez kapcsolódott (β = -0,455, 95% CI: -0,720; -0,191, p < 0,05). Következtetések: Jelenleg úgy tűnik, hogy a HR táplálkozási szokásai viszonylag egészségtelenek és fenntarthatatlanok, ami őket megnövekedett egészségi kockázatnak teszi ki. Mindazonáltal táplálkozási mintáik nem különböztek jelentősen a HG-től, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyarok Európa egyik legelhízottabb és alultáplált nemzete. Gyakorlati következmények: Az eredmények további kutatásokat tesznek szükségessé, ugyanakkor rámutatnak a roma táplálkozás kialakításának és a nemzeti felügyeleti és nyomon követési rendszerekbe való integrálásának fontosságára a kulcsfontosságú táplálkozási kockázati tényezők tekintetében. Az itt bemutatott bizonyítékok a HR és HG teljes táplálkozási mintáiról aggodalomra adnak okot a magyarországi táplálkozás és étrend jelenlegi állapotának lehetséges káros egészségügyi hatásaival kapcsolatban. A növényi alapú táplálkozás felé és az állati eredetű táplálkozástól való elmozdulás, valamint az élelmiszerrendszerben bekövetkező változások közvetlen jelentőséggel bírnak a magyar egészségügyi tervek, valamint a 2030-ig szóló fenntartható fejlődési célok tervezése szempontjából. Az alultápláltság minden formája súlyos és tartós gazdasági, társadalmi és klinikai hatással lesz a magyar családok egészségére, ha nem foglalkoznak vele. Erre van lehetőség, különösen az ENSZ Táplálkozási Évtized (2016-2025) globális munkaprogramjának jelenlegi keretei között, amely Magyarország számára is sikeres évtized lehet.Tétel Szabadon hozzáférhető Single-nucleotide polymorphism-based genetic risk estimate on Hungarian general and Roma population for type 2 diabetes mellitusWerissa, Nardos; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség- és Járványtani IntézetBackground: Compared with the Hungarian general population, type 2 diabetes mellitus (T2DM) and/or elevated fasting glucose level are more frequent in the Roma population. Genetic factors could be behind the difference in the prevalence between the two populations and may influence the age of onset of the disease. Objective: The aims of our study were to assess whether the distribution of 16 single nucleotide polymorphisms (SNPs) with unequivocal effects on the development of T2DM contributes to the higher prevalence of T2DM among Roma and to evaluate the impact of genetic factors on the age of onset for T2DM in addition to conventional risk factors also in the Hungarian population. Methods: A total of 1168 samples of T2DM individuals, 1783 samples from Hungarian general population and 1260 samples from segregated colonies of Roma were included in our study. Genetic risk scores, unweighted (GRS) and weighted (wGRS), were computed and compared between the study populations. Associations between GRSs and fasting glucose level and T2DM status were investigated in separate and combined study populations. For the impact of genetic factors on the age of onset for T2DM, twenty-one SNPs were tested on the case population. Twelve SNPs were chosen for the GRS analysis and the GRS was tested for validation on the Hungarian general population. Results: The Hungarian general population carried a greater genetic risk for the development of T2DM (GRSGeneral =15.38±2.70 vs. GRSRoma =14.80±2.68, p<0.001; wGRSGeneral = 1.41±0.32 vs. wGRSRoma = 1.36±0.31, p<0.001). In the combined population models, GRSs and wGRSs showed significant associations with elevated FG (p<0.001) and T2DM (p<0.001) after adjusting for ethnicity, age, sex, BMI, HDL-C, and TG. In these models, the effect of ethnicity was relatively strong on both outcomes (FG levels: βethnicity =0.918, p<0.001; T2DM status: ORethnicity =2.484, p<0.001). For the impact of genetic factors on the age of onset for T2DM, the GRS showed a significant association with the age of onset for T2DM (β= -0.454, p=0.001) in the case population and among T2DM patients in the HG one (β= -0.999, p=0.003) during the replication. The higher the GRS, the earlier was the T2DM onset. Conclusions: The higher prevalence of elevated FG level and/or T2DM among Roma does not appear to be directly linked to their increased genetic load but rather to their environmental/cultural attributes. Our results also suggest that there is a considerable genetic predisposition for early onset of T2DM among them. Interventions targeting T2DM prevention should focus on harmful environmental exposures related to their unhealthy lifestyle and GRS can be used as a tool for stratifying and estimating the risk of earlier onset of T2DM in addition to conventional risk factors.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Telepszerű körülmények között élők egészségfelmérése(2008-04-05T11:44:37Z) Kósa, Zsigmond; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészségügyi IskolaObjectives We compared the health of people living in Roma settlements with that of the general population in Hungary. Methods We performed comparative health interview surveys in 2003-2004 on representative samples of the Hungarian population and inhabitants of Roma settlements. Results Above age 44 years 10% more people living in Roma settlements reported their health as bad or very bad than in the lowest income quartile of the general population. Of those who used any health services 35% of Roma persons and 4.4% of the general population experienced some kind of discrimination. The proportion of persons who thought that they could do much for their own health was 13-15% less; heavy smoking and unhealthy diet were 1.5-3 times more prevalent in Roma settlements than in the lowest income quartile of the general population. Conclusions People living in Roma settlements experience severe social exclusion, which profoundly affects their health. Besides tackling the socio-economic roots of poor health of Roma people, specific public health interventions including health education and health promotion programs are needed.Tétel Szabadon hozzáférhető Térepidemiológiai módszerekkel feltárt egyenlőtlenségek a magyar lakosság kardiovaszkuláris betegségek okozta halálozásában és a megelőzést célzó gyógyszerellátottságábanJuhász, Attila; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskolaMára a szív- és érrendszeri betegségek (CVD-k) okozta halálozás folyamatosan csökken, ennek ellenérehazánkban a korai halálozás relatív kockázata még így is rendkívül kedvezőtlen, közel háromszoros az EU15 országok átlagának. A CVD-k okozta halálozás megelőzésében (de legalább is késleltetésében) az életmódot befolyásoló intervencióknak kiemelt szerepe van, de ezekmellett jelentős előnyök származhatnak a preventív medikáció alkalmazásából is. CVD-k tekintetében az antihipertenzív és az antitrombotikus preventív medikáció kitüntetett jelentőséggel bír. A társadalmi-gazdasági helyzet, nemcsak a CVD mortalitást/morbiditást, hanem a megelőzést, a preventív medikációt is jelentősen befolyásolja. Így került kutatásunk középpontjába a CVD-k miatti halálozás térbeli egyenlőtlenségein túlmenően, a kifejlesztett, területi alapú Deprivációs Index (DI) és a CVD-k miatti mortalitás/morbiditás, valamint a megelőzést célzó gyógyszerhasználat közötti összefüggés vizsgálata. Kutatási eredményeink szerint szignifikáns, pozitív összefüggés volt a depriváció, valamint a keringési rendszer betegségei, az ishchaemiás szívbetegségek, a cerebrovasculáris betegségek és a magasvérnyomás miatti korai halálozás/prevalencia között. A depriváltabb területeken magasabb volt a relatív felírási gyakoriság az ACE-gátló, a béta-blokkoló és a kalciumcsatorna-blokkoló antihipertenzivumok esetén, míg ezeket a területeket alacsonyabb relatív ARB-felírás gyakoriság jellemezte. Az ARB-k reprezentációja a használt vérnyomáscsökkentő gyógyszerek között a társadalmi-gazdasági státusz emelkedésével nőtt. A kiváltási arány ugyanakkora depriváció mélyülésével javult, vagyis minden hatóanyag esetében a legdepriváltabb csoportban volt a legmagasabb a kiváltási arány. A DI alapján kvintilisekbe osztott járási csoportok szerinti regressziós elemzés alapján a depriváció szignifikáns, nem lineáris összefüggést mutató determinánsa a thromboembóliás betegségek miatti halálozásnak. Szignifikáns pozitív összefüggés volt azonosítható – a Xarelto kivételével- az antithrombotikumok felírási, kiváltási gyakorisága és a depriváció között. A kiváltási arány valamennyi hatóanyag estén emelkedett a depriváció mértékének emelkedésével. A thromboembóliás megbetegedések miatti halálozás és a felírási/kiváltási mutatók területi eloszlása közötti kapcsolat azonban nem konzekvens. Az északnyugati területen, a kevésbé deprivált megyékben a tromboemboliás betegségek miatti halálozási kockázat magasabb volt, s ez az országos átlagnál jóval kedvezőtlenebb gyógyszer-felírási/-kiváltási gyakorisággal társult. Ezzel szemben, Kelet-Magyarországon, két, depriváltabb lakosságú megyét, alacsonyabb halálozási kockázat és magasabb gyógyszer-felírási/-kiváltási gyakoriság jellemzett, mint az észak-nyugati klasztert. Összességében megállapítható, hogy a halálozás térbeli eloszlási mintázatának elemzése a vonatkozó preventív medikációval összefüggésben olyan populációk azonosítását is lehetővé teszi, amelyek esetében feltételezhető, hogy nem részesülnek megfelelő kezelésben, beleértve a preventív medikációt is.Tétel Szabadon hozzáférhető The Effect of Alcohol Dehydrogenase Gene Polymorphisms on Alcohol Consumption and Chronic Liver Diseases in Hungary(2011-09-28T07:17:04Z) Tóth, Réka; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani IntézetAlthough standardized death rates have recently declined, premature mortality from liver cirrhosis remains markedly higher in Hungary than in Western Europe, especially among males. Although the level of the alcohol consumption is the main determinant of chronic liver diseases, its risk is also affected by genetic factors. The aim of this study was to analyze the combined effect of the most frequent alcohol dehydrogenase (ADH) polymorphisms (Arg48His and Arg370Cys in ADH1B, Arg272Gln and Ile350Val in ADH1C) on the alcohol use habits, alcohol dependence and chronic liver diseases in Hungary. The study included men, aged 45-64 years. Altogether, 241 cases with chronic liver disease (CLD) 666 randomly selected controls without CLD were analyzed for all four polymorphisms. Associations between the polymorphisms, individually, and in combination, and excessive or problem drinking and CLD, were assessed using logistic regression. In this study we have identified a novel mutation, called ADH1B Arg370His. The ADH1B*2 allele was associated with significantly lower odds ratio for variables describing drinking habits (frequency of drinking, alcoholism according to CAGE questionnaire). There was a significant association between ADH1B*2 and CLDs (OR=0.47; p=0.003), but it disappeared after adjusting for variables of the drinking pattern. Among heavy drinkers the presence of ADH1B*2 did not increase the risk of cirrhosis. The ADH1C Arg272Gln and Ile350Val showed almost complete linkage. The 272Gln/350Val allele increased the risk of frequent and problem drinking in homozygous form (OR=1.51, p=0.028, OR=1.780, p=0.016, respectively). The combined analysis showed that ADH1B 48His is protective against CLD but only when combined with the wild type ADH1C Arg272/Ile350 allele (OR=0.368, p=0.019). The results obtained in the study help not only to clarify the effects of different ADH SNPs, but to better understand how these polymorphisms modify each other’s effects in the development of alcoholism and chronic liver diseases. Our study helps to map the frequency and effect of allelic variants which lead to better understanding of the genetic composition of the Hungarian population. It can help in evolving public health programs more suitable to local specialties to lower the high level of cirrhosis and liver disease. Bár az utóbbi években a krónikus májbetegség és cirrózis standardizált halálozási aránya csökkenést mutatott, a betegség által okozott korai halálozás Magyarországon még mindig jelentősen magasabb, mint Nyugat-Európában. Bár a krónikus májbetegségeknek az alkoholfogyasztás a legfőbb meghatározója, a kockázat kialakításában egyértelműen részt vesz a genetikai meghatározottság is. Célunk volt, hogy felmérjük a leggyakrabban előforduló alkohol dehidrogenáz (ADH) polimorfizmusok (Arg48His és Arg370Cys az ADH1B génben, Arg272Gln és Ile350Val az ADH1C génben) kombinált hatását az alkoholfogyasztási szokásokra, alkoholfüggőségre és krónikus májbetegségekre Magyarországon. A vizsgálat során 241 májbeteg és 666 véletlenszerűen kiválasztott, 45-64 éves férfi bevonásával történt. A genotipizálás után a polimorfizmusok egyedi és kombinált hatását a mértéktelen és problémás alkoholfogyasztásra és a májbetegségre logisztikus regresszióval vizsgáltuk. A vizsgálat során azonosítottunk egy új mutációt, az ADH1B Arg370His-t. Az ADH1B*2 allél jelenléte szignifikánsan csökkentette az esélyhányadost (EH) az alkoholfogyasztást leíró változók esetében (alkoholfogyasztás gyakorisága, alkoholizmus a CAGE kérdőív szerint). Szignifikánsan csökkentette az allél a májbetegségek kialakulásának az esélyét is (EH=0.47; p=0.003), de ez az összefüggés eltűnt az alkoholfogyasztási szokásokra történő korrigálás után. A nagyivók között ez az allél nem növelte a májbetegségek kialakulásának esélyét. Az ADH1C Arg272Gln és Ile350Val majdnem teljes kapcsoltságot mutatott. A 272Gln/350Val változat homozigóta formában növelte a gyakori ivás és az alkoholizmus esélyét (EH=1.51, p=0.028, EH=1.78, p=0.016, rendre). A kombinált analízis azt mutatta, hogy az ADH1B 48Arg allél csökkenti a májbetegség kialakulásának az esélyét, de csak a vad típusú ADH1C Arg272/Ile350 alléllal kombinálva (EH=0.37, p=0.019). Ezek az eredmények nem csak a legfontosabb ADH polimorfizmusok egyéni hatását segítenek megérteni, hanem azt is, hogyan módosítják egymás hatását a krónikus májbetegség és az alkoholizmus kialakulására a magyar lakosság körében. Ez segítheti a helyi viszonyoknak megfelelő népegészségügyi programok kialakítását, ezáltal a krónikus májbetegség magas halálozásának csökkentését.