Laki Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)
Orvostudományi doktori tanács
D43
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Doktori programok:
- Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
(programvezető: Dr. Muszbek László) - Hematológia
(programvezető: Dr. Kiss Csongor) - Kardiovaszkuláris megbetegedések
(programvezető: Dr. Édes István)
Böngészés
Laki Kálmán Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar"
Megjelenítve 1 - 6 (Összesen 6)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A Microsurgical Arteriovenous Malformation Model on the Saphenous Vessels in the RatAl-Smadi, Mohammad Walid Ahmad; Németh, Norbert; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarDeveloping a novel AVM model using saphenous vessels in rats constitutes a significant advancement in the study of these complex vascular anomalies. This research aimed to create a non-congenital, small-caliber AVM model, distinct from existing models that typically employ artificial arteriovenous shunts of varying sizes in different locations. The methodology involved the meticulous construction of arteriovenous shunts on the saphenous vessels of 8 female Sprague Dawley rats, a process requiring advanced microsurgical skills and comparing the alterations to other 8 control female Sprague Dawley rats. This approach was chosen to minimize the risk of acute systemic hemodynamic changes often seen in other AVM models. Over a 12-week period, the model was closely monitored to evaluate any changes in cardiac and vascular histomorphology and micro-rheological parameters. A key finding from this research was that the saphenous vessel AVM model did not induce the acute hemodynamic changes typically observed in other arteriovenous shunt models. However, significant alterations in certain cardiac and vascular histomorphology parameters were noted by the end of the 12-week follow-up. This included the dilatation of shunted vessels, a characteristic feature of AVMs. Interestingly, cardiomyocytes in the AVM group exhibited notable hypertrophy, characterized by an abundance of eosinophilic cytoplasm and box-like nuclei. Furthermore, the architectural layout of the myocardium appeared disordered, indicative of myocardial disarray. Despite these alterations, there was no significant evidence of myocardial fibrosis due to microvascular ischemia in any group. Additionally, the model did not result in significant micro-rheological changes. The observed changes were likely a result of acute phase reactions rather than the presence of the shunt itself. The saphenous vessel AVM model emerges as a promising tool for studying the progression, enlargement, or destabilization of AVMs under various experimental conditions, including altered angiogenesis and vascular remodeling. Its lack of acute hemodynamic and significant micro-rheological changes positions it as an ideal model for investigating AVM presence and treatment's long-term effects. This study recommends that investigations into AVM progression, especially under varying conditions such as hypertensive or diabetic models, should begin after at least a 12- week maturation period in this model. In conclusion, this novel rat model offers a valuable pathway for enhancing our understanding of AVM pathogenesis and the effects of various interventions, while minimizing systemic circulatory impacts.Tétel Szabadon hozzáférhető A tápláltsági állapot összefüggése gyermekkori neoplasztikus és gyulladásos bélbetegségekkelKadenczki, Orsolya; Kiss, Csongor; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA tápláltsági állapot felmérése és értékelése a betegellátás szerves része, hiszen a kóros tápláltsági állapot jelentősen befolyásolhatja a betegség kimenetelét, illetőleg önmagában is kezelést igénylő kórállapotot képvisel. Az általunk vizsgált daganatos betegeket elsősorban az alultápláltság kialakulásának veszélye fenyegeti, szemben a gyulladásos bélbetegségben szenvedőkkel, akiknél az obezitás világszerte észlelhető pandémiájának következtében sokkal inkább az elhízás jelent egyre nagyobb problémát. Vizsgálatunk az első, mely antropometriai módszerekkel (testtömeg (BW), testmagassághoz tartozó elvárt testtömeg (WFH), testtömeg index (BMI) Z-score, ideális testtömeg százalék (IBW%) és fogyás % (F%)) felmérte és követte a rosszindulatú hematológiai betegségben és szolid tumorban szenvedő magyar gyermekek tápláltsági állapotát a diagnózis idejétől a kezelés végéig, illetve értékelte annak hatását a túlélésre. Elsőként értékeltük a gyulladásos bélbetegségben szenvedő magyar gyermekek tápláltsági állapotát a diagnózis idejében, határoztuk meg az obezitás prevalenciáját és annak hatását a betegség aktivitására. Daganatos gyermekek esetében a diagnózis idejében a gyermekek 4-5%-a bizonyult alultápláltnak a különböző Z-score-ok alapján, míg IBW%-kal 30,5%-uk. A diagnózis idején BMI Z-score és IBW% alapján alultápláltnak bizonyult szolid tumoros betegek 5 éves túlélése jelentősen rosszabb volt, mint a jól táplált társaiké. A kezelés hatására a betegek tápláltsági állapota romlott, továbbra is az IBW% jelezte legnagyobb arányban az alultáplált gyermekeket, melyhez közel hasonló eredményt kaptunk a F%-kal is. Mind a hematológiai, mind a szolid tumoros betegek túlélési esélye csökkent a tápláltsági állapot romlásának köszönhetően. A mortalitás rizikója kifejezetten magasnak bizonyult azoknál a hematológiai betegségben szenvedő gyermekeknél, akik testtömegük 20-30%-át veszítették el. A kezelés végére a szolid tumoros betegek tápláltsági állapota nem javult, ők többnyire progresszív betegségben szenvedtek és később meghaltak. Megállapítottuk, hogy az IBW% tűnik a legérzékenyebb módszernek az alultápláltság megítélésére. Továbbá a BMI Z-score mindkét csoportban, és a jelentős mértékű testtömeg vesztés a hematológiai csoportban hatással lehet a betegség kimenetelére és szerepet játszhat a prognózis becslésben. Crohn betegség (CD) és colitis ulcerosa (CU) diagnózisával a HUPIR adatbázisban (Hungarian Pediatric IBD Registry) rögzített gyermekek esetében kétszer (CU), illetve háromszor (CD) több obez gyermeket azonosítottunk IBW%-kal, mint BMI Z-score-ral. Szignifikáns negatív korrelációt találtunk a különböző antropometriai módszerek és a betegség aktivitás között CD-ben, azaz minél alultápláltabb volt a beteg, annál aktívabb volt a betegsége. Ezzel szemben CU-ban egy U-alakú korrelációt találtunk, azaz mind az alul-, mind a túltáplált gyermekek betegség aktivitása fokozott volt, mely összefüggésre a statisztikai elemzés során az IBW% hívta fel a figyelmünket. Vizsgálatunk elsőként vetette fel az tápláltsági állapot bimodális hatását a betegség aktivitására CU-val diagnosztizált gyermekeknél. Továbbá az IBW% sokkal hasznosabb antropometriai paraméternek bizonyult az obes gyulladásos bélbeteg gyermekek azonosításában. Assessment and evaluation of nutritional status is an integral part of patient care, since abnormal nutritional status can affect the outcome of the disease and represents a medical condition requiring treatment. Patients with malignancies are primarily at risk of developing undernutrition, in contrast to children with inflammatory bowel disease, for whom overweight is a increasing problem in the era of “obesity pandemic”. Our study is the first which assessed and followed the nutritional status of Hungarian children suffering from malignant hematological diseases and solid tumors from the time of diagnosis to the end of treatment and evaluated its effect on survival using anthropometric methods (body weight (BW), expected body weight for height (WFH), body mass index (BMI) Z-score, ideal body weight percentage (IBW%) and weight loss % (WL%)). We assessed the nutritional status of Hungarian children suffering from inflammatory bowel disease at the time of diagnosis, determined the prevalence of obesity and its effect on the activity of the disease. In the case of children with cancer, at the time of diagnosis 4-5% of the children were undernourished based on various Z-scores, while 30.5% of them were identified as undernourished with IBW%. Five-year survival rate of undernourished solid tumor patients at the time of diagnosis, (nutritional status evaluated by BMI Z-score and IBW%), was worse than their well-nourished counterparts. As a result of treatment, nutritional status of patients worsened. IBW% indicated still the highest proportion of children with undernutrition. We obtained almost similar results with the WL%. The probability of survival of both hematological and solid tumor patients decreased due to the deterioration of nutritional status. The risk of mortality was found to be particularly high in children with hematological diseases who lost 20-30% of their body weight. By the end of the treatment, the nutritional status of patients with solid tumors did not improve, they mostly suffered from progressive disease and later died. We found that IBW% appears to be the most sensitive method for assessing undernutrition. Furthermore, the BMI Z-score in both groups and significant weight loss in the hematology group may affect the outcome of the disease and may play a role in the prognosis estimation. In the case of children diagnosed with Crohn's disease (CD) and ulcerative colitis (CU), registered in the HUPIR database (Hungarian Pediatric IBD Registry), twice (UC) and three times (CD) more obese children were identified by IBW% than by BMI Z-score. We found a significant negative correlation between different anthropometric methods and disease activity in CD, i.e. the more undernourished the patient, the more active the disease itself. On the other hand, we found a U-shaped correlation in CU, i.e. the disease activity was increased among undernourished and obese children, too. The connection was drawn to our attention applying IBW% during statistical analysis. Our study was the first to raise the bimodal effect of nutritional status on disease activity in children diagnosed with CU. Furthermore, IBW% proved to be a much more useful anthropometric parameter in the identification of obese children with inflammatory bowel disease.Tétel Szabadon hozzáférhető Akut vesekárosodás komplex vizsgálata gyermekkori hemato-onkológiai betegségekbenBiró, Erika; Szabó, Tamás; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati IntézetBevezetés: A szakirodalmi adatok szerint is aluldiagnosztizált az akut veseelégtelenség a hemato-onkológiai betegcsoportban kialakuló csökkent izomtömeg okozta alacsonyabb szérum kreatinin érték, valamint a potencionális akut vesekárosodá lappangó, tünetszegény megjelenése miatt. Pedig a haemato-onkológiai kezelések kapcsán a betegek nefrotoxikus terheltsége magasabb az átlaghoz képest. A tumor lízis szindróma az onko-hematológia egyik legsúlyosabb sürgősségi állapota, az ehhez társuló akut vesekárosodás pedig az egyik leggyakoribb szövődmény. Módszertan: A retrospektív adatelemzést tartalmazó kutatási tervünket ennek a rizikócsoportnak a komprehenzív vizsgálatára terveztük, kiemelve a tubuláris funkciók szerepét, hiszen a patofiziológiai kutatások során ennek domináns szerepe igazolódott : I: Konvencionális és tubuláris marker (N-acethyl-β-D-glükozaminidáz (NAG)) használatával is vizsgáltuk az akut veseelégtelenség előfordulásának gyakoriságát, jellegét; használva az American Association for Clinical Chemistry (AACC) guidelinenek megfelelő új definíciórendszert. II: Országos elemzés keretében vizgsálatuk a leukémiás és limfómás betegcsoportot a tumor lízis szindróma és akut veseelégtelenség szemszögéből, kiegészítve azt az egyik legnehezebb döntés, a dialízis kezelés szükségességének dilemmájával. Eredmények: Vizsgálataink egyértelműen jelzik, hogy a rutin vesepanel kiegészítése egy vizelet tubuláris markerrel (mint a NAG) javíthatja az akut veseelégtelenség kimutatását és az “AACC guideline” alapján az akut veseelégtelenség etiológiai okai tisztázásában is segíthet. A gyermekkori tumor lízis szindróma elemzése rámutatott az akut nefrológiai szövődmények gyakoriságára, illetve a foszfátkinetika jelentőségére. A súlyos veseérintettséget leginkább megjósló paraméternek a szérum foszfát napi változása adódott, mely segíthet kiválasztani azokat a rizikóbetegeket, akiknél a dialízis kezelés szükséges lehet, illetve a kezelés korábbi elkezdésére sarkallhat.Tétel Szabadon hozzáférhető Hemostatic alterations in multiple myeloma and in monoclonal gammopathy of undetermined significanceGhansah, Harriet; Kappelmayer, János; Ghansah, Harriet; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarBortezomib (BTZ) has demonstrated its efficacy in several hematological disorders and has been associated with thrombocytopenia. In this study, we found that BTZ induces a procoagulant platelet phenotype in an experimental setting devoid of plasma proteins. We also found that patients with multiple myeloma (MM) and monoclonal gammopathy of undetermined significance (MGUS) have a hypercoagulable profile, and that in MM patients, activated protein C cannot exert its inhibitory effect on thrombin generation. We also observed low factor XIII levels in MM patients at diagnosis due to increased consumption. Hypercoagulability and ongoing fibrinolysis were detected in MM and MGUS, indicating that a disturbed hemostasis balance is already present in the latter benign condition. A bortezomib (BTZ) számos hematológiai rendellenességben bizonyította hatékonyságát, és thrombocytopeniával is összefüggésbe hozható. Ebben a tanulmányban azt találtuk, hogy a BTZ prokoaguláns vérlemezke fenotípust indukál egy kísérleti környezetben, amely mentes plazmafehérjéktől. Azt is megállapítottuk, hogy a myeloma multiplexben (MM) és a meghatározatlan jelentőségű monoklonális gammopathiában (MGUS) szenvedő betegek hiperkoagulálható profillal rendelkeznek, és az MM-es betegekben az aktivált protein C nincs hatással a trombin képződésére. A megnövekedett fogyasztás miatt alacsony FXIII szintet is megfigyeltünk MM betegeknél a diagnóziskor. Hiperkoagulabilitást és folyamatos fibrinolízist észleltek MM-ben és MGUS-ban, ami azt jelzi, hogy az utóbbi jóindulatú állapotban már megzavart a hemosztázis egyensúlya.Tétel Szabadon hozzáférhető Multimodalitás létjogosultsága a kardiológiában: a non-invazív kivizsgálástól az invazív terápiás lehetőségekigRácz, Ágnes Orsolya; Kolozsvári, Rudolf Viktor; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA kardiológiai képalkotó technikák fejlődésének köszönhetően a diagnosztikai és terápiás lehetőségeink párhuzamosan bővülnek. Vizsgálataink során két nagy betegcsoportot vizsgálatunk. Akut koronária szindrómán átesett betegek esetén, hogy a revaszkularizáció sikerességét mivel lehetne elősegíteni, illetve súlyos aorta sztenózisban (SAS) szenvedő betegek diagnosztikájában milyen többletinformációt adhat a szív CT, a szívultrahang mellett. Kutatásunk első részében STEMI-n és NSTEMI-n átesett betegek koronária áramlásának változását vizsgáltuk intervenció előtt és után felhasználva az érintett érszakasz 3D rekonstrukcióját. Eredményeink alapján az érintett érszakasz áramlási értékei (timi frame count – TFC) és 3D jellemzői a revaszkularizáció kimenetelét jól megjósolhatják. Minél nagyobb a lézió legszűkebb részének átmérője és területe, annál nagyobb az esély az intervenció utáni koronária áramlás csökkenésére. A hemodinamikai laborban egy személyre szabott szoftverrel néhány perc alatt kapott 3D paraméterek és a TFC mérésével együtt jó becslést adhatnánk a revaszkularizáció sikerességéről. Azokban az esetekben, amikor az intervenció után az áramlás jelentősen romlik (TFC >3), illetve a minimális lumen átmérő és terület kevésbé „szűk”, úgy GP IIb/IIIa receptor gátló kezelés pozitív hatású lehet. Kutatásunk második részében SAS-ban szenvedő és normál aorta billentyűjű pácienseket vizsgáltunk CCTA segítségével, mérve a kontraszthalmozódást (denzitást) a szinusz Valsalvában és a felszálló aortában. Az aorta billentyű állapotától függetlenül a 12 mérési régióban a centrális részeken szignifikánsan magasabb denzitások igazolódtak. SAS esetén mind a 12 mérési régióban szignifikánsan alacsonyabb kontraszthalmozódást mértünk. SAS-ban a CCTA segítéségével mért perivalvuláris denzitások jelentős része korrelációt mutatott a szívultrahanggal mért aorta billentyű nyitási területtel, valamint az egyik régió denzitás értéke szignifikáns összefüggést mutatott az összes szívultrahangos paraméterrel. Azokban az esetekben, amikor az aorta sztenózis súlyossága szívultrahangos vizsgálattal nem egyértelmű, a CCTA kiegészítő képalkotó módszerként szolgálhatna, illetve akkor is, ha nem billentyű betegség miatt készül a CCTA, és információ szükséges a billentyű állapotáról. Kutatásaink alapján elmondhatjuk, hogy a szívbetegségek diagnosztikájában nem feltétlenül szükséges megelégedni egy vizsgálómódszer eredményeivel, mivel a technika fejlődésével lehetőség nyílt további képalkotó eszközök segítségével a lehető legmegbízhatóbb diagnózis felállítására.Tétel Szabadon hozzáférhető Populációs vizsgálatok pitvarfibrillációban szenvedő betegekben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisa alapjánPapp, Tímea Bianka; Csanádi, Zoltán; Papp, Tímea Bianka; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai TanszékHáttér: A pitvarfibrilláció (PF) növekvő incidenciájával, magas prevalenciájával és mortalitásával egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. Jelenlétében a stroke kockázata megnő, így az antikoaguláns kezelés szerepe kulcsfontosságú ezen betegek körében. Továbbá, a PF a patomechanizmus átfedő elemeinek és a mindkét kórkép esetén gyakran előforduló társbetegségeknek köszönhetően gyakran társul egy másik magas morbiditású és mortalitású kardiovaszkuláris „pandémiával”, a szívelégtelenséggel (SzE). A két kórkép esetén a „big data” elemzés a betegség kezelésének országos gyakorlatára, illetve a betegség lefolyására vonatkozóan fontos adatokat szolgáltathat. Magyarországi adatok ezen két kórkép esetén korlátozott számban lelhetőek fel az irodalomban. Célkitűzés: Munkánk során reprezentatív hazai adatok gyűjtését tűztük ki célul pitvarfibrillációra és szívelégtelenségre vonatkozóan. Módszerek 1: Kutatásunk első felében a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisában 2011. január 1.-2016. december 31. között olyan PF-ban szenvedő betegeket kerestünk, akiknél a tromboembóliás profilaxis K vitamin antagonista (KVA) vagy direkt orális antikoaguláns (DOAC) kezeléssel történt. Eredmények 1: Összesen 144 394 beteget vontunk be vizsgálatunkba, amelyből 129 925 beteg esetén történt KVA-val és 14 469 esetén DOAC-cal a stroke profilaxisa. 28%-os összmortalitási rizikó csökkenés igazolódott DOAC terápia alkalmazása esetén. A terápia korai fázisában 39%-os, míg az utánkövetés második évében 13%-os volt a DOAC-ok KVA-kal szembeni mortalitási rizikót csökkentő hatása. A DOAC-ok nemtől és korcsoporttól függetlenül előnyösebbnek bizonyultak a KVA-kal szemben. A 60 év alatti korcsoportban (HR = 0,47; 95% CI, 0,35-0,62, P<0,001), nők esetén a terápia első féléve során (HR = 0,57; 95% CI, 0,52-0,62, P<0,001), illetve az alacsonyabb tromboembóliás (0-1 CHA2DS2-VASc pontszám, HR = 0,51; 95% CI, 0,35-0,75, P=0,001) és vérzéses rizikójú (0-1-es vérzéses rizikó, HR = 0,49; 95% CI, 0,33-0,75, P=0,001) betegcsoportokban volt a legkifejezettebb a DOAC-ok mortalitási rizikót csökkentő hatása. Konklúziók 1: Nonvalvuláris eredetű pitvarfibrilláció esetén a DOAC kezelés szignifikáns mértékben csökkenti a mortalitást a terápia korai és késői fázisában egyaránt, nemtől és korcsoporttól függetlenül. A DOAC-ok alkalmazása kifejezetten előnyös a terápia korai fázisában, a fiatalabb korcsoportban, a nők esetén, valamint az alacsonyabb tromboembóliás és vérzéses rizikójú betegcsoportokban. Módszerek 2: Kutatásunk második felében a NEAK adatbázisát felhasználva a 2015. január 1.-2021. december 31. közötti időszakban PF-ban és SzE-ben egyaránt szenvedő betegek adatait elemeztük. Vizsgáltuk a két kórkép megjelenési sorrendjének előfordulási gyakoriságát, a második kórkép megjelenéséig eltelt időt, illetve a megjelenési sorrend hosszútávú mortalitással való összefüggését. Eredmények 2: 109 075 beteg felelt meg bevonási kritériumainknak. 29 937 esetben jelentkezett PF-t követően a SzE (PF → SzE), 38 171 betegben alakult ki SzE után a PF (SzE → PF), és 40 967 beteg esetén derült fény a PF-ra és SzE-re egyidőben (PF és SzE egyidejűleg). PF → SzE medián 6 hónapot követően jelent meg, míg SzE → PF medián 10 hónap alatt alakult ki. A medián túlélés PF → SzE esetén 46 hónap, SzE → PF-ban 38 hónap, míg a PF és SzE egyidejű felfedezése esetén 21 hónap volt. A SzE → PF, valamint a PF és SzE egyidejűleg betegcsoportban 5%-kal (HR=0,95, CI 0,93-0,97), valamint 16%-kal (HR=0,84, CI 0,82-0,85) magasabb mortalitási rizikó igazolódott a PF → SzE betegcsoporthoz viszonítva (P<0,0001). Konklúziók 2: Megállapítottuk, hogy a PF és SzE megjelenésének sorrendje prediktív a túlélésre. A már PF-ban szenvedő beteg esetén ritkábban alakul ki és rövidebb időben belül jelenik meg a SzE, a prognózis kedvezőbb. A már SzE-ben szenvedő beteg esetén gyakrabb alakul ki és hosszabb idő elteltével jelentkezik a PF, esetében a prognózis kedvezőtlenebb. Leggyakrabban egyidőben kerül felfedezésre a PF és a SzE és rossz prognózissal társul.