Laki Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)
Orvostudományi doktori tanács
D43
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Doktori programok:
- Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
(programvezető: Dr. Muszbek László) - Hematológia
(programvezető: Dr. Kiss Csongor) - Kardiovaszkuláris megbetegedések
(programvezető: Dr. Édes István)
Böngészés
Laki Kálmán Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar"
Megjelenítve 1 - 12 (Összesen 12)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető 1-es típusú diabéteszes gyermekek és serdülők adherenciájának vizsgálata az életkori sajátosságok, a családi kapcsolatok és a betegség okozta pszichológiai változások összefüggésében(2025) Munkácsi , Brigitta; Nagy, Beáta Erika; Munkácsi , Brigitta; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarKutatásunk egyik legfőbb célja az 1-es típusú diabétesszel élő gyermekek és serdülők mentális egészségi állapotának vizsgálata volt, valamint egészséges kortársaikkal történő összevetése a szubjektív jóllét, önértékelt egészség, szubjektív pszichoszomatikus tüneteik, egészséggel kapcsolatos életminőség, jövőkép, testkép, élettel való elégedettség, valamint a fennálló depresszió szint tekintetében. A kutatásban résztvevő gyermekek a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika Diabetológiai Szakrendelésének gondozása alatt álltak. Kutatásunk másik fontos célkitűzése a gyermekek adherenciájának széleskörű feltérképezése volt. A hazai és nemzetközi szakirodalom alapján korábban még nem került sor komplex diabétesz-specifikus gyermek adherencia kérdőív létrehozására. Ennek érdekében az elővizsgálati szakaszban sztenderd tesztfejlesztéssel sor került egy komplex, 9 alskálát tartalmazó kérdőív létrehozására. Fontos szempontnak találtuk továbbá a cukorbeteg és egészséges gyermekek pszichológiai sajátosságainak felmérését, összevetését. Ezáltal pontosabb képet kaphatunk a diabétesszel való együttélés lélektani sajátosságairól, illetve ennek esetleges pozitív hatásairól is. További jelentős szerepet játszhat a diabétesz diagnosztizálásakor fennálló életkor is: pozitívabb hatást fejthet ki, ha a cukorbetegség kialakulásár minél koraibb, a serdülőkort megelőző életkorban kerül sor. Továbbá mivel a diabétesz gondozásában kiemelkedő szerepet játszik az alkalmazott inzulinterápia típusa is, így relevánsnak tartottuk e szempont vizsgálatát a konzervatív terápia, valamint az inzulinpumpás terápia sajátosságainak összevetésén keresztül. Az inzulinterápia típusán alapuló csoportosítás keretein belül is megvizsgáltuk a gyermekek mentális egészségindikátorait és adherenciáját. A szakirodalom korábbi eredményeire alapozva az újabb kezelési módszernek tekinthető inzulinpumpás terápia nagyobb hatékonyságát vártuk. Kutatásunk második részében az adherenciára ható különböző szociodemográfiai és pszichológiai tényezők vizsgálatára került sor. Szignifikáns hatást feltételeztünk a nem, az életkor, a szülők iskolai végzettsége, a településtípus, a testvér jelenlétének esetében olyan cukorbetegség-specifikus változók mellett, mint például a T1DM fennállásának időtartama vagy az alkalmazott inzulinterápia típusa. Emellett a már korábban vizsgált pszichológiai tényezők adherenciára kifejtett hatásának vizsgálatára is sor került. A szubjektív jóllét, az életminőség, az önértékelt egészség, az élettel való elégedettség, valamint a jövőkép pozitív hatását feltételeztük, ugyanakkor a depresszió szint és a szubjektív szomatikus panaszok esetében negatív hatást vártunk.Tétel Szabadon hozzáférhető A Microsurgical Arteriovenous Malformation Model on the Saphenous Vessels in the Rat(2024-06-04) Al-Smadi, Mohammad Walid Ahmad; Németh, Norbert; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarDeveloping a novel AVM model using saphenous vessels in rats constitutes a significant advancement in the study of these complex vascular anomalies. This research aimed to create a non-congenital, small-caliber AVM model, distinct from existing models that typically employ artificial arteriovenous shunts of varying sizes in different locations. The methodology involved the meticulous construction of arteriovenous shunts on the saphenous vessels of 8 female Sprague Dawley rats, a process requiring advanced microsurgical skills and comparing the alterations to other 8 control female Sprague Dawley rats. This approach was chosen to minimize the risk of acute systemic hemodynamic changes often seen in other AVM models. Over a 12-week period, the model was closely monitored to evaluate any changes in cardiac and vascular histomorphology and micro-rheological parameters. A key finding from this research was that the saphenous vessel AVM model did not induce the acute hemodynamic changes typically observed in other arteriovenous shunt models. However, significant alterations in certain cardiac and vascular histomorphology parameters were noted by the end of the 12-week follow-up. This included the dilatation of shunted vessels, a characteristic feature of AVMs. Interestingly, cardiomyocytes in the AVM group exhibited notable hypertrophy, characterized by an abundance of eosinophilic cytoplasm and box-like nuclei. Furthermore, the architectural layout of the myocardium appeared disordered, indicative of myocardial disarray. Despite these alterations, there was no significant evidence of myocardial fibrosis due to microvascular ischemia in any group. Additionally, the model did not result in significant micro-rheological changes. The observed changes were likely a result of acute phase reactions rather than the presence of the shunt itself. The saphenous vessel AVM model emerges as a promising tool for studying the progression, enlargement, or destabilization of AVMs under various experimental conditions, including altered angiogenesis and vascular remodeling. Its lack of acute hemodynamic and significant micro-rheological changes positions it as an ideal model for investigating AVM presence and treatment's long-term effects. This study recommends that investigations into AVM progression, especially under varying conditions such as hypertensive or diabetic models, should begin after at least a 12- week maturation period in this model. In conclusion, this novel rat model offers a valuable pathway for enhancing our understanding of AVM pathogenesis and the effects of various interventions, while minimizing systemic circulatory impacts.Tétel Szabadon hozzáférhető A tápláltsági állapot összefüggése gyermekkori neoplasztikus és gyulladásos bélbetegségekkel(2023) Kadenczki, Orsolya; Kiss, Csongor; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA tápláltsági állapot felmérése és értékelése a betegellátás szerves része, hiszen a kóros tápláltsági állapot jelentősen befolyásolhatja a betegség kimenetelét, illetőleg önmagában is kezelést igénylő kórállapotot képvisel. Az általunk vizsgált daganatos betegeket elsősorban az alultápláltság kialakulásának veszélye fenyegeti, szemben a gyulladásos bélbetegségben szenvedőkkel, akiknél az obezitás világszerte észlelhető pandémiájának következtében sokkal inkább az elhízás jelent egyre nagyobb problémát. Vizsgálatunk az első, mely antropometriai módszerekkel (testtömeg (BW), testmagassághoz tartozó elvárt testtömeg (WFH), testtömeg index (BMI) Z-score, ideális testtömeg százalék (IBW%) és fogyás % (F%)) felmérte és követte a rosszindulatú hematológiai betegségben és szolid tumorban szenvedő magyar gyermekek tápláltsági állapotát a diagnózis idejétől a kezelés végéig, illetve értékelte annak hatását a túlélésre. Elsőként értékeltük a gyulladásos bélbetegségben szenvedő magyar gyermekek tápláltsági állapotát a diagnózis idejében, határoztuk meg az obezitás prevalenciáját és annak hatását a betegség aktivitására. Daganatos gyermekek esetében a diagnózis idejében a gyermekek 4-5%-a bizonyult alultápláltnak a különböző Z-score-ok alapján, míg IBW%-kal 30,5%-uk. A diagnózis idején BMI Z-score és IBW% alapján alultápláltnak bizonyult szolid tumoros betegek 5 éves túlélése jelentősen rosszabb volt, mint a jól táplált társaiké. A kezelés hatására a betegek tápláltsági állapota romlott, továbbra is az IBW% jelezte legnagyobb arányban az alultáplált gyermekeket, melyhez közel hasonló eredményt kaptunk a F%-kal is. Mind a hematológiai, mind a szolid tumoros betegek túlélési esélye csökkent a tápláltsági állapot romlásának köszönhetően. A mortalitás rizikója kifejezetten magasnak bizonyult azoknál a hematológiai betegségben szenvedő gyermekeknél, akik testtömegük 20-30%-át veszítették el. A kezelés végére a szolid tumoros betegek tápláltsági állapota nem javult, ők többnyire progresszív betegségben szenvedtek és később meghaltak. Megállapítottuk, hogy az IBW% tűnik a legérzékenyebb módszernek az alultápláltság megítélésére. Továbbá a BMI Z-score mindkét csoportban, és a jelentős mértékű testtömeg vesztés a hematológiai csoportban hatással lehet a betegség kimenetelére és szerepet játszhat a prognózis becslésben. Crohn betegség (CD) és colitis ulcerosa (CU) diagnózisával a HUPIR adatbázisban (Hungarian Pediatric IBD Registry) rögzített gyermekek esetében kétszer (CU), illetve háromszor (CD) több obez gyermeket azonosítottunk IBW%-kal, mint BMI Z-score-ral. Szignifikáns negatív korrelációt találtunk a különböző antropometriai módszerek és a betegség aktivitás között CD-ben, azaz minél alultápláltabb volt a beteg, annál aktívabb volt a betegsége. Ezzel szemben CU-ban egy U-alakú korrelációt találtunk, azaz mind az alul-, mind a túltáplált gyermekek betegség aktivitása fokozott volt, mely összefüggésre a statisztikai elemzés során az IBW% hívta fel a figyelmünket. Vizsgálatunk elsőként vetette fel az tápláltsági állapot bimodális hatását a betegség aktivitására CU-val diagnosztizált gyermekeknél. Továbbá az IBW% sokkal hasznosabb antropometriai paraméternek bizonyult az obes gyulladásos bélbeteg gyermekek azonosításában. Assessment and evaluation of nutritional status is an integral part of patient care, since abnormal nutritional status can affect the outcome of the disease and represents a medical condition requiring treatment. Patients with malignancies are primarily at risk of developing undernutrition, in contrast to children with inflammatory bowel disease, for whom overweight is a increasing problem in the era of “obesity pandemic”. Our study is the first which assessed and followed the nutritional status of Hungarian children suffering from malignant hematological diseases and solid tumors from the time of diagnosis to the end of treatment and evaluated its effect on survival using anthropometric methods (body weight (BW), expected body weight for height (WFH), body mass index (BMI) Z-score, ideal body weight percentage (IBW%) and weight loss % (WL%)). We assessed the nutritional status of Hungarian children suffering from inflammatory bowel disease at the time of diagnosis, determined the prevalence of obesity and its effect on the activity of the disease. In the case of children with cancer, at the time of diagnosis 4-5% of the children were undernourished based on various Z-scores, while 30.5% of them were identified as undernourished with IBW%. Five-year survival rate of undernourished solid tumor patients at the time of diagnosis, (nutritional status evaluated by BMI Z-score and IBW%), was worse than their well-nourished counterparts. As a result of treatment, nutritional status of patients worsened. IBW% indicated still the highest proportion of children with undernutrition. We obtained almost similar results with the WL%. The probability of survival of both hematological and solid tumor patients decreased due to the deterioration of nutritional status. The risk of mortality was found to be particularly high in children with hematological diseases who lost 20-30% of their body weight. By the end of the treatment, the nutritional status of patients with solid tumors did not improve, they mostly suffered from progressive disease and later died. We found that IBW% appears to be the most sensitive method for assessing undernutrition. Furthermore, the BMI Z-score in both groups and significant weight loss in the hematology group may affect the outcome of the disease and may play a role in the prognosis estimation. In the case of children diagnosed with Crohn's disease (CD) and ulcerative colitis (CU), registered in the HUPIR database (Hungarian Pediatric IBD Registry), twice (UC) and three times (CD) more obese children were identified by IBW% than by BMI Z-score. We found a significant negative correlation between different anthropometric methods and disease activity in CD, i.e. the more undernourished the patient, the more active the disease itself. On the other hand, we found a U-shaped correlation in CU, i.e. the disease activity was increased among undernourished and obese children, too. The connection was drawn to our attention applying IBW% during statistical analysis. Our study was the first to raise the bimodal effect of nutritional status on disease activity in children diagnosed with CU. Furthermore, IBW% proved to be a much more useful anthropometric parameter in the identification of obese children with inflammatory bowel disease.Tétel Szabadon hozzáférhető Agyi és perifériás mikrovaszkuláris eltérések metabolikus betegségekben(2025) Esze, Regina; Káplár, Miklós; Esze, Regina; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA T2DM-hez és az obezitáshoz társuló mikrocirkulációs eltérések vizsgálata napjainkban kiemelt kutatási terület, tekintettel ezen betegségek széleskörű elterjedtségére és az általuk okozott súlyos egészségügyi szövődményekre. Vizsgálatainkba metabolikus betegségben szenvedő (T2DM-es/elhízott, nem diabeteses) egyéneket vontunk be és hasonlítottuk össze, akiket emellett a PNP súlyossága alapján tovább csoportosítottuk (NP mentes/enyhe NP-s/súlyos NP-s betegek). Komplex vizsgálataink során izotópdiagnosztikai ([99mTc]Tc-HMPAO SPECT) és Doppler-ultrahangos módszereket (BHI, c-IMT meghatározás) alkalmaztunk ezen betegek mikrovaszkuláris mintázatainak feltérképezésére, valamint elemeztük a perifériás idegfunkciók, a glikémiás állapot és az antropometriai paraméterek hatásait. Kutatásunk központi kérdése volt, hogy a metabolikus betegségekhez társuló PNP-ben tapasztalt alsó végtagi mikrocirkulációs zavarokat kísérik-e centrális mikrokeringési változások. Eredményeink számos ponton új perspektívát nyújtottak a vizsgált témakörben. Nyugalmi állapotban az agyi perfúzióban nem találtunk szignifikáns különbséget a T2DM-es és elhízott csoportok között. Ugyanakkor a BHT során a diabeteses betegek esetében kisebb mértékű véráramlás-növekedést észleltünk, mely e provokációs teszt által érzékenyebben detektálható, funkcionális központi keringési eltérések jelenlétére utal. Ezzel párhuzamosan a T2DM-es betegek perifériás mikrocirkulációja is szignifikánsan rosszabbnak bizonyult, és ez az állapot szoros korrelációt mutatott a glikémiás paraméterek romlásával. Az antropometriai paraméterek vizsgálatakor az életkort – metabolikus betegségek fennállása esetén – a központi idegrendszeri vaszkuláris eltérések jelentős rizikótényezőjeként azonosítottuk. Továbbá megállapítottuk, hogy a centrális keringési paraméterek értékelésénél a BMI mellett kiemelt fontosságú a hasi zsír eloszlásának figyelembevétele. Tudományos szempontból kiemelkedő megfigyelésünk az a komplex összefüggés, melyet a neuropátia mértéke, a perifériás mikrocirkuláció és a C-peptidszintek között azonosítottunk. Megfigyeléseink szerint a magasabb C-peptidszintek mind a centrális, mind a perifériás keringésre jótékony hatással vannak, mely kedvező hatással magyarázzuk a súlyos-NP-s és elhízott betegek viszonylag jobb perifériás keringési mutatóit. Ellentétben a NP perifériás mikrocirkulációval kapott egyértelmű összefüggésével, nem sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni a központi idegrendszeri mikrocirkuláció és a perifériás neuropátia között. Ez a jelenség arra utal, hogy a perifériás neuropátiával összefüggésben kialakuló mikrokeringési eltéréseket nem követik/kísérik centrális mikrocirkulációs zavarok. Összefoglalva, kutatásunk jelentős mértékben hozzájárul a metabolikus betegségek és a mikrocirkulációs károsodások, valamint a perifériás neuropátia közötti kapcsolatok mélyebb megértéséhez. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a hasi zsír eloszlásának figyelembevétele, a hagyományos BMI-alapú testsúlyértékelés mellett különösen fontos a vaszkuláris kockázatbecslésben. Emellett a C-peptid a mikrokeringésre, valamint a metabolikus folyamatokra gyakorolt hatása alapján új terápiás célpontot jelenthet a T2DM és az elhízás kezelésében, mind a kognitív hanyatlás, demencia, mind az alsó végtagi mikrocirkulációs zavarok megelőzését illetően, személyre szabott kezelési lehetőségeket kínálva a metabolikus betegségekkel élő betegek számára.Tétel Szabadon hozzáférhető Akut vesekárosodás komplex vizsgálata gyermekkori hemato-onkológiai betegségekben(2023) Biró, Erika; Szabó, Tamás; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati IntézetBevezetés: A szakirodalmi adatok szerint is aluldiagnosztizált az akut veseelégtelenség a hemato-onkológiai betegcsoportban kialakuló csökkent izomtömeg okozta alacsonyabb szérum kreatinin érték, valamint a potencionális akut vesekárosodá lappangó, tünetszegény megjelenése miatt. Pedig a haemato-onkológiai kezelések kapcsán a betegek nefrotoxikus terheltsége magasabb az átlaghoz képest. A tumor lízis szindróma az onko-hematológia egyik legsúlyosabb sürgősségi állapota, az ehhez társuló akut vesekárosodás pedig az egyik leggyakoribb szövődmény. Módszertan: A retrospektív adatelemzést tartalmazó kutatási tervünket ennek a rizikócsoportnak a komprehenzív vizsgálatára terveztük, kiemelve a tubuláris funkciók szerepét, hiszen a patofiziológiai kutatások során ennek domináns szerepe igazolódott : I: Konvencionális és tubuláris marker (N-acethyl-β-D-glükozaminidáz (NAG)) használatával is vizsgáltuk az akut veseelégtelenség előfordulásának gyakoriságát, jellegét; használva az American Association for Clinical Chemistry (AACC) guidelinenek megfelelő új definíciórendszert. II: Országos elemzés keretében vizgsálatuk a leukémiás és limfómás betegcsoportot a tumor lízis szindróma és akut veseelégtelenség szemszögéből, kiegészítve azt az egyik legnehezebb döntés, a dialízis kezelés szükségességének dilemmájával. Eredmények: Vizsgálataink egyértelműen jelzik, hogy a rutin vesepanel kiegészítése egy vizelet tubuláris markerrel (mint a NAG) javíthatja az akut veseelégtelenség kimutatását és az “AACC guideline” alapján az akut veseelégtelenség etiológiai okai tisztázásában is segíthet. A gyermekkori tumor lízis szindróma elemzése rámutatott az akut nefrológiai szövődmények gyakoriságára, illetve a foszfátkinetika jelentőségére. A súlyos veseérintettséget leginkább megjósló paraméternek a szérum foszfát napi változása adódott, mely segíthet kiválasztani azokat a rizikóbetegeket, akiknél a dialízis kezelés szükséges lehet, illetve a kezelés korábbi elkezdésére sarkallhat.Tétel Szabadon hozzáférhető Associations between cardiovascular disease and type 2 diabetes mellitus in the Hungarian population(2025) Ulambayar, Battamir; Nagy, Attila; Ulambayar, Battamir; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarThe incidence of DM is increasing worldwide, and CVD is one of the leading causes of mortality in these patients. Therefore, this thesis aims to identify risk factors for CVD among the Hungarian population with DM, to identify opportunities for evaluating the risk of CVD in these patients, and to find ways to prevent CVD in patients with DM. Within the framework of this thesis, we have completed three separate studies. The results of this thesis indicate that, in addition to age and gender, cardiovascular risk factors such as hypertension and hypercholesterolemia increase the risk of CVD in patients with DM, which highlights the importance of interventions to regularly monitor and maintain these risk factors in patients with DM. In addition, depression is one of the risk factors for CVD in patients with DM, indicating the importance of ongoing mental health care for these patients. While socioeconomic factors such as education level and percieved income level have been found to negatively affect the risk of CVD in patients with DM, lifestyle factors such as BMI, smoking, and alcohol consumption have not been found to have effect among this population. When the period of data collection was included in the multivariate model for determining the risk factors for CVD in DM, a trend of decreasing the risk of CVD in the Hungarian population from 2009 to 2019 was observed, and it was considered necessary to determine in detail which factors contribute to this trend. In a study evaluating the risk of CVD in patients with T2DM, the risk was found to be associated with age and gender, as well as clinical laboratory parameters related to lipid metabolism—such as total cholesterol, LDL, and triglycerides—and renal function markers including uric acid, creatinine, and eGFR, with strong evidence supporting these associations. In a Cox proportional hazards regression analysis evaluating the risk of CVD in patients with T2DM, there was evidence that elevated triglyceride levels and reduced eGFR were associated with an increased risk of CVD, while lower serum creatinine levels were associated with a reduced risk. This demonstrates these laboratory parameters are important in assessing the risk of CVD in patients with T2DM, and thus in reducing and preventing the risk. In addition, the risk of CVD was lower in patients with "proper care" or HbA1c measured once every 6 months, indirectly indicating that regular monitoring of blood sugar and maintaining it at an appropriate level is important in reducing the CVD risk in these patients. Our initial research demonstrated that the prevalence of CVD is declining among patients with DM in Hungary, and lifestyle-related modifiable risk factors did not considerably affect CVD risk for these patients. We hypothesized that this pattern of declining CVD prevalence in patients with DM may be related to the quality of diabetes care, particularly the effects of some new-generation blood sugar-lowering medications, as the second study found that the "proper care" variable had a substantial impact on the risk of CVD. Therefore, we examined the effects of blood sugar-lowering medications on the risk of CVD in patients with T2DM, and the third study conducted within the thesis found that SGLT-2 inhibitors have a protective effect against HF in patients with T2DM.Tétel Szabadon hozzáférhető Az akut koronária szindróma: a betegirányítás és gyógyítás kérdései, lehetőségei(2025) Csató, Gábor; Édes, István; Csató, Gábor; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarKutatásunk elsődleges célja a CV-betegek kezelési útjának országosan egységes módon történő optimalizálása, valamint a PCI utáni ISR megelőzésének és kezelésének javítása. A beavatkozási technikák jelentős fejlődése ellenére az ISR továbbra is megoldatlan probléma, gyakori, klinikailag releváns szövődmény, amely negatívan befolyásolja a klinikai eredményeket. Céljaink közé tartozik új terápiás irányok keresése a szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek számára, valamint a betegekhez/kezeléshez kapcsolódó független tényezők (előrejelző tényezők, prediktorok) azonosítása különös tekintettel azokra, amelyek befolyásolhatják az ISR kialakulásának esélyét PCI kezelés után. Ezzel összhangban megállapítottuk, hogy mind a DES használata, mind a stent átmérője és teljes hossza független prediktora az ISR kialakulásának. Eredményeink azt mutatják, hogy az implantált stent hossza negatív prediktor, míg a stent átmérője és a DES pozitív prediktorok. Ez azt jelenti, hogy a beültetett stent hosszának növelése negatív hatással volt (növelte) az ISR kialakulásának valószínűségét. A stent átmérőjének növelése, a stent hosszának csökkentése és a DES használata azonban csökkentette az ISR kialakulásának kockázatát. A saját betegpopulációnkban alkalmazott gyógyszerek közül a TMZ-kezelés bizonyult független pozitív prediktornak az ISR kialakulásában. A TMZ-terápia különösen hatékonynak bizonyult BMS-sel implantált szűk koszorúér-betegeknél (különösen a női populáció). Saját adataink és a szakirodalom alapján a TMZ-kezelés ISR kialakulására gyakorolt pozitív hatása legalább részben a vegyület gyulladáscsökkentő tulajdonságaival magyarázható. A vizsgálatunk eredményei arra utalnak, hogy jelentős előrelépés történt az ISR megelőzésében és kezelésében, különösen PCI után. Az ISR kialakulását befolyásoló független prediktív tényezőket azonosítottunk, beleértve a DES használatát, a stent átmérőjét és hosszát, valamint a TMZ-kezelést. Ezek az eredmények új irányelvek kidolgozását teszik lehetővé, javítva a betegek kezelését és a klinikai eredményeket. Kutatásunk hozzájárul a nemzetközi irányelvek kidolgozásához és az ISR-megelőzési stratégiák globális fejlesztéséhez, ezáltal javítva a betegek életminőségét és csökkentve a CAD okozta morbiditást és mortalitást. Gyakorlati alkalmazási lehetőségek Az ISR kialakulása a PCI gyakori szövődménye. Az ISR rontja az életminőséget és ronthatja a túlélési esélyeket. Ezen okok miatt fontosak az ISR kialakulásának kockázati tényezői, amelyek közül néhány jól kontrollálható a klinikai gyakorlatban (beültetett stentek hossza/száma, DES használata stb.). Ebben a cikkben részletes áttekintést adtam az ISR kialakulásának pozitív és negatív prediktív tényezőiről, amelyek ajánlott/figyelembe veendő tényezők az invazív kardiológiai gyakorlatban. Kiemeltem a TMZ-kezelés hatékonyságát az ISR megelőzésében. Használata ajánlott BMS beültetés után és szűk koszorúérrel rendelkező betegeknél (különösen a női betegpopulációban). A jó minőségű TMZ generikus készítmények ára alacsony, általában nem jelenthet gazdasági problémát a betegek számára. A tanulmányunkban bemutatott eredmények jelentősége kiemelkedő fontosságú különösen az ISR kezelésében és megelőzésében. Meghatároztuk az ISR kialakulását befolyásoló tényezőket, így lehetőséget teremtve azok hatékony alkalmazására a klinikai gyakorlatban. Különös hangsúlyt fektettünk a TMZ-terápia potenciális előnyeire, mint olcsó és gazdaságilag megvalósítható lehetőség a betegellátásban. Ezek a megállapítások hozzájárulnak a betegellátás további optimalizálásához és a kardiológiai kezelések sikerességének növeléséhez. Tanulmányunk eredményei fontos iránymutatást nyújtanak a klinikai gyakorlat javításához, különösen az ISR megelőzésében és kezelésében PCI után. A DES alkalmazása, a megfelelő stent méretének kiválasztása és a TMZ-terápia alkalmazása olyan stratégiák, amelyeket a klinikai döntéshozatal során érdemes figyelembe venni. Ezek a beavatkozások hozzájárulhatnak a CAD betegség kimenetelének a javításához, a szövődmények kockázatának csökkentéséhez, az életminőség javításához és a holisztikus népesség-egészségügyi célok eléréséhez. Eredményeink nemcsak a helyi, hanem a nemzetközi kardiológiai gyakorlat számára is relevánsak lehetnek. A DES alkalmazása, az optimális stent méretének meghatározása és a TMZ-terápia előnyei globális szinten is alkalmazhatók lehetnek az ISR kezelésében. Ezek az ismeretek hozzájárulhatnak a kezelési protokollok kidolgozásához és az ISR-megelőzési stratégiák hatékonyságának növeléséhez világszerte, ezáltal javítva a CAD betegség kimenetelét és csökkentve a koszorúér-betegségek egészségügyi és társadalmi terheit. A disszertáció másik fő célja az akut koszorúér betegségben szenvedő betegek kórház előtti ellátásának hatékonyságának növelése volt. A betegek kórházba szállításának hatékony megszervezése, valamint az Országos Mentőszolgálat koordinációja és kapcsolattartása révén csökkenthető a morbiditás és a mortalitás. Az Országos Mentőszolgálat olyan eljárásokat vezetett be, amelyeket többek között a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ és a szakmai szervezetek is jóváhagytak, és kötelezően alkalmazandóak minden mentőegység számára. Ezek az eljárásrendek biztosítják, hogy a betegek a lehető leggyorsabban és az ország egész területén egységes színvonalon részesüljenek a legmegfelelőbb ellátásban. Elsődleges fontosságú a helyszínen történő megfelelő diagnózis felállítása a legmegfelelőbb betegellátási útvonal meghatározása érdekében, amelyet a digitális TTEKG eszköz és a valós idejű kardiológiai konzultációs rendszer támogat. Ezen túlmenően az Országos Mentőszolgálatnál az egységes alapellátási ügyeleti modellt is megszerveztük. Ez a kezdeményezés elősegíti az ország egész területén, egységes hozzáféréssel rendelkező, egyablakos egészségügyi szolgáltatásokat az egyértelmű betegellátási útvonalak kialakításával. Így az akut szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknek a megfelelő ellátása hatékonyabb és gyorsabb lehet, anélkül, hogy felesleges időt vesztegetnének a betegek intézetek közötti átszállításával. 2018 óta az Országos Mentőszolgálat digitálisan és átlátható módon gyűjti a betegek adatait, hozzájárulva ezzel a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter kórház előtti ellátási szegmensének elemzési kapacitásához. Ez a kezdeményezés az adatokon alapuló döntéshozatal révén hozzájárul a közegészségügyi programok megvalósíthatóságához és a magyar lakosság egészségi állapotának a javításához már közép- és hosszú távon.Tétel Szabadon hozzáférhető Fibrinolízis inhibitorok hatása az intravénás trombolízis kimenetelére akut iszkémiás stroke-ot szenvedett betegekben(2024) Székely , Edina Gabriella; Dr. Bagoly, Zsuzsa; Lang, Edina Gabriella; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA trombus oldására szolgáló intravénás rt-PA kezelés az AIS szenvedő betegek egy részében nem jár sikerrel, míg az esetek jelentős hányadában mellékhatásként ICH alakul ki. Két prospektív obszervációs klinikai tanulmányban célunk a FXIII és az α2-PI szintek vizsgálata volt a trombolízis során, hogy megtudjuk, összefüggésben állnak-e a terápia kimenetelével. A tünetek megjelenéséhez képest 4,5 órán belül rt-PA kezelésben részesült AIS-betegek (n=132 és n=421) vérmintáit a trombolízis előtt és 24 órával később, valamint a betegek egy részében közvetlenül a lízis után vettük. A FXIII aktivitást és antigént ammónia-felszabadulási teszttel és ELISA-val, az α2-PI aktivitást és antigént kromogén teszttel és az α2-PI minden izoformáját kimutató ELISA-val mértük. A mintákból meghatároztuk a FXIII-A p.Val34Leu, p.Tyr204Phe, FXIII-B p.His95Arg, intronK (IVS11+144) és α2-PI p.Arg6Trp polimorfizmusokat. A stroke súlyosságát a felvételkor és a 7. napon az NIHSS alapján határoztuk meg. A lízis utáni ICH-t az ECASSII szerint osztályoztuk. A hosszú távú kimenetelt az esemény után 3 hónappal az mRS szerint osztályoztuk. Eredmények: A FXIII szintek fokozatos csökkenést mutattak közvetlenül a trombolízis után és 24 órával később, de ez nem volt összefüggésben a lízis utáni ICH-val. Többszörös logisztikus regressziós modellben a legalacsonyabb kvartilisben lévő FXIII szint 24 órával a lízis után a 14. napi mortalitás független előrejelzőjének bizonyult (OR:4,95, 95%CI:1,31-18,68, p<0,05). Az α2-PI szintek szignifikánsan csökkentek közvetlenül a lízis után, majd újra emelkedtek az eseményt követő napon. A felvételi α2-PI szintek szignifikáns negatív összefüggést mutattak a stroke súlyosságával. Kaplan–Meier túlélési analízisben a felvételkor a legmagasabb kvartilisbe tartozó α2-PI antigénnel rendelkező betegek szignifikánsan jobb hosszú távú túlélést mutattak azokhoz képest, akiknél a legalacsonyabb kvartilisben volt az α2-PI antigén (HR:4,54; 95%CI:1,92-10,8, p<0,001); azonban többváltozós analízisben az alacsony felvételkori α2-PI antigén nem bizonyult a rossz hosszú távú kimenetel független kockázati tényezőjének. Az ICH-t szenvedett betegeknél az α2-PI antigén csekély mértékben, de szignifikánsan alacsonyabb volt a szövődménymentes betegekhez képest. A FXIII és α2-PI polimorfizmusok és a terápia kimenetele között nem volt összefüggés. Konklúzió: Eredményeink alapján a trombolízis után 24 órával mért FXIII szint segíthet azonosítani azokat a betegeket, akiknél magasabb a rövid távú mortalitás kockázata. Az alacsony α2-PI antigénszint a felvételkor súlyosabb stroke-kal és rossz hosszú távú kimenetellel társult a vizsgált kohorszban. Eredményeink arra utalnak, hogy súlyosabb stroke esetén az α2-PI szerepet játszhat az rt-PA trombolízis korlátozott hatékonyság. Intravenous rt-PA treatment to dissolve the thrombi is unsuccessful in a proportion of patients with AIS, while in a significant proportion of cases ICH develops as a side effect. In two prospective observational clinical studies, our aim was to investigate FXIII and α2-PI levels during thrombolysis to see if they are associated with the outcome of therapy. Blood samples were taken from AIS patients (n=132 and n=421) treated with rt-PA within 4.5 hours of symptom onset before and 24 hours after thrombolysis, and in a subset of patients, immediately after lysis. FXIII activity and antigen were measured by ammonia release assay and ELISA, α2-PI activity and antigen by chromogenic assay and ELISA for all isoforms of α2-PI. Samples were analysed for FXIII-A p.Val34Leu, p.Tyr204Phe, FXIII-B p.His95Arg, intronK (IVS11+144) and α2-PI p.Arg6Trp polymorphisms. Stroke severity was determined by NIHSS at admission and day 7. Post-lysis ICH was classified according to ECASSII. Long-term outcome was graded according to mRS 3 months after the event. Results: FXIII levels showed a gradual decrease immediately after thrombolysis and 24 hours later, but this was not associated with post-lysis ICH. In a multiple logistic regression model, the lowest quartile FXIII level 24 hours after lysis was found to be an independent predictor of day 14 mortality (OR:4.95, 95%CI:1.31-18.68, p<0.05). α2-PI levels significantly decreased immediately after lysis and then increased again the day after the event. α2-PI levels at admission showed a significant negative correlation with stroke severity. In a Kaplan-Meier survival analysis, patients with α2-PI antigen in the highest quartile on admission had significantly better long-term survival compared with those with α2-PI antigen in the lowest quartile (HR:4.54; 95%CI:1.92-10.8, p<0.001); however, in multivariate analysis, low α2-PI antigen on admission was not an independent risk factor for poor long-term outcome. Patients with ICH had a slightly but significantly lower α2-PI antigen compared with patients without complications. No association was found between the tested FXIII or α2-PI polymorphisms and treatment outcome. Conclusion: Our results suggest that FXIII levels measured 24 hours after thrombolysis can help identify patients at higher risk of short-term mortality. Low α2-PI antigen levels at admission were associated with more severe stroke and poor long-term outcome in the study cohort. Our results suggest that in cases of more severe stroke, α2-PI may play a role in the limited efficacy of rt-PA thrombolysis.Tétel Szabadon hozzáférhető Hemostatic alterations in multiple myeloma and in monoclonal gammopathy of undetermined significance(2024) Ghansah, Harriet; Kappelmayer, János; Ghansah, Harriet; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarBortezomib (BTZ) has demonstrated its efficacy in several hematological disorders and has been associated with thrombocytopenia. In this study, we found that BTZ induces a procoagulant platelet phenotype in an experimental setting devoid of plasma proteins. We also found that patients with multiple myeloma (MM) and monoclonal gammopathy of undetermined significance (MGUS) have a hypercoagulable profile, and that in MM patients, activated protein C cannot exert its inhibitory effect on thrombin generation. We also observed low factor XIII levels in MM patients at diagnosis due to increased consumption. Hypercoagulability and ongoing fibrinolysis were detected in MM and MGUS, indicating that a disturbed hemostasis balance is already present in the latter benign condition. A bortezomib (BTZ) számos hematológiai rendellenességben bizonyította hatékonyságát, és thrombocytopeniával is összefüggésbe hozható. Ebben a tanulmányban azt találtuk, hogy a BTZ prokoaguláns vérlemezke fenotípust indukál egy kísérleti környezetben, amely mentes plazmafehérjéktől. Azt is megállapítottuk, hogy a myeloma multiplexben (MM) és a meghatározatlan jelentőségű monoklonális gammopathiában (MGUS) szenvedő betegek hiperkoagulálható profillal rendelkeznek, és az MM-es betegekben az aktivált protein C nincs hatással a trombin képződésére. A megnövekedett fogyasztás miatt alacsony FXIII szintet is megfigyeltünk MM betegeknél a diagnóziskor. Hiperkoagulabilitást és folyamatos fibrinolízist észleltek MM-ben és MGUS-ban, ami azt jelzi, hogy az utóbbi jóindulatú állapotban már megzavart a hemosztázis egyensúlya.Tétel Szabadon hozzáférhető Multimodalitás létjogosultsága a kardiológiában: a non-invazív kivizsgálástól az invazív terápiás lehetőségekig(2024) Rácz, Ágnes Orsolya; Kolozsvári, Rudolf Viktor; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA kardiológiai képalkotó technikák fejlődésének köszönhetően a diagnosztikai és terápiás lehetőségeink párhuzamosan bővülnek. Vizsgálataink során két nagy betegcsoportot vizsgálatunk. Akut koronária szindrómán átesett betegek esetén, hogy a revaszkularizáció sikerességét mivel lehetne elősegíteni, illetve súlyos aorta sztenózisban (SAS) szenvedő betegek diagnosztikájában milyen többletinformációt adhat a szív CT, a szívultrahang mellett. Kutatásunk első részében STEMI-n és NSTEMI-n átesett betegek koronária áramlásának változását vizsgáltuk intervenció előtt és után felhasználva az érintett érszakasz 3D rekonstrukcióját. Eredményeink alapján az érintett érszakasz áramlási értékei (timi frame count – TFC) és 3D jellemzői a revaszkularizáció kimenetelét jól megjósolhatják. Minél nagyobb a lézió legszűkebb részének átmérője és területe, annál nagyobb az esély az intervenció utáni koronária áramlás csökkenésére. A hemodinamikai laborban egy személyre szabott szoftverrel néhány perc alatt kapott 3D paraméterek és a TFC mérésével együtt jó becslést adhatnánk a revaszkularizáció sikerességéről. Azokban az esetekben, amikor az intervenció után az áramlás jelentősen romlik (TFC >3), illetve a minimális lumen átmérő és terület kevésbé „szűk”, úgy GP IIb/IIIa receptor gátló kezelés pozitív hatású lehet. Kutatásunk második részében SAS-ban szenvedő és normál aorta billentyűjű pácienseket vizsgáltunk CCTA segítségével, mérve a kontraszthalmozódást (denzitást) a szinusz Valsalvában és a felszálló aortában. Az aorta billentyű állapotától függetlenül a 12 mérési régióban a centrális részeken szignifikánsan magasabb denzitások igazolódtak. SAS esetén mind a 12 mérési régióban szignifikánsan alacsonyabb kontraszthalmozódást mértünk. SAS-ban a CCTA segítéségével mért perivalvuláris denzitások jelentős része korrelációt mutatott a szívultrahanggal mért aorta billentyű nyitási területtel, valamint az egyik régió denzitás értéke szignifikáns összefüggést mutatott az összes szívultrahangos paraméterrel. Azokban az esetekben, amikor az aorta sztenózis súlyossága szívultrahangos vizsgálattal nem egyértelmű, a CCTA kiegészítő képalkotó módszerként szolgálhatna, illetve akkor is, ha nem billentyű betegség miatt készül a CCTA, és információ szükséges a billentyű állapotáról. Kutatásaink alapján elmondhatjuk, hogy a szívbetegségek diagnosztikájában nem feltétlenül szükséges megelégedni egy vizsgálómódszer eredményeivel, mivel a technika fejlődésével lehetőség nyílt további képalkotó eszközök segítségével a lehető legmegbízhatóbb diagnózis felállítására.Tétel Szabadon hozzáférhető Populációs vizsgálatok pitvarfibrillációban szenvedő betegekben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisa alapján(2024) Papp, Tímea Bianka; Csanádi, Zoltán; Papp, Tímea Bianka; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai TanszékHáttér: A pitvarfibrilláció (PF) növekvő incidenciájával, magas prevalenciájával és mortalitásával egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. Jelenlétében a stroke kockázata megnő, így az antikoaguláns kezelés szerepe kulcsfontosságú ezen betegek körében. Továbbá, a PF a patomechanizmus átfedő elemeinek és a mindkét kórkép esetén gyakran előforduló társbetegségeknek köszönhetően gyakran társul egy másik magas morbiditású és mortalitású kardiovaszkuláris „pandémiával”, a szívelégtelenséggel (SzE). A két kórkép esetén a „big data” elemzés a betegség kezelésének országos gyakorlatára, illetve a betegség lefolyására vonatkozóan fontos adatokat szolgáltathat. Magyarországi adatok ezen két kórkép esetén korlátozott számban lelhetőek fel az irodalomban. Célkitűzés: Munkánk során reprezentatív hazai adatok gyűjtését tűztük ki célul pitvarfibrillációra és szívelégtelenségre vonatkozóan. Módszerek 1: Kutatásunk első felében a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisában 2011. január 1.-2016. december 31. között olyan PF-ban szenvedő betegeket kerestünk, akiknél a tromboembóliás profilaxis K vitamin antagonista (KVA) vagy direkt orális antikoaguláns (DOAC) kezeléssel történt. Eredmények 1: Összesen 144 394 beteget vontunk be vizsgálatunkba, amelyből 129 925 beteg esetén történt KVA-val és 14 469 esetén DOAC-cal a stroke profilaxisa. 28%-os összmortalitási rizikó csökkenés igazolódott DOAC terápia alkalmazása esetén. A terápia korai fázisában 39%-os, míg az utánkövetés második évében 13%-os volt a DOAC-ok KVA-kal szembeni mortalitási rizikót csökkentő hatása. A DOAC-ok nemtől és korcsoporttól függetlenül előnyösebbnek bizonyultak a KVA-kal szemben. A 60 év alatti korcsoportban (HR = 0,47; 95% CI, 0,35-0,62, P<0,001), nők esetén a terápia első féléve során (HR = 0,57; 95% CI, 0,52-0,62, P<0,001), illetve az alacsonyabb tromboembóliás (0-1 CHA2DS2-VASc pontszám, HR = 0,51; 95% CI, 0,35-0,75, P=0,001) és vérzéses rizikójú (0-1-es vérzéses rizikó, HR = 0,49; 95% CI, 0,33-0,75, P=0,001) betegcsoportokban volt a legkifejezettebb a DOAC-ok mortalitási rizikót csökkentő hatása. Konklúziók 1: Nonvalvuláris eredetű pitvarfibrilláció esetén a DOAC kezelés szignifikáns mértékben csökkenti a mortalitást a terápia korai és késői fázisában egyaránt, nemtől és korcsoporttól függetlenül. A DOAC-ok alkalmazása kifejezetten előnyös a terápia korai fázisában, a fiatalabb korcsoportban, a nők esetén, valamint az alacsonyabb tromboembóliás és vérzéses rizikójú betegcsoportokban. Módszerek 2: Kutatásunk második felében a NEAK adatbázisát felhasználva a 2015. január 1.-2021. december 31. közötti időszakban PF-ban és SzE-ben egyaránt szenvedő betegek adatait elemeztük. Vizsgáltuk a két kórkép megjelenési sorrendjének előfordulási gyakoriságát, a második kórkép megjelenéséig eltelt időt, illetve a megjelenési sorrend hosszútávú mortalitással való összefüggését. Eredmények 2: 109 075 beteg felelt meg bevonási kritériumainknak. 29 937 esetben jelentkezett PF-t követően a SzE (PF → SzE), 38 171 betegben alakult ki SzE után a PF (SzE → PF), és 40 967 beteg esetén derült fény a PF-ra és SzE-re egyidőben (PF és SzE egyidejűleg). PF → SzE medián 6 hónapot követően jelent meg, míg SzE → PF medián 10 hónap alatt alakult ki. A medián túlélés PF → SzE esetén 46 hónap, SzE → PF-ban 38 hónap, míg a PF és SzE egyidejű felfedezése esetén 21 hónap volt. A SzE → PF, valamint a PF és SzE egyidejűleg betegcsoportban 5%-kal (HR=0,95, CI 0,93-0,97), valamint 16%-kal (HR=0,84, CI 0,82-0,85) magasabb mortalitási rizikó igazolódott a PF → SzE betegcsoporthoz viszonítva (P<0,0001). Konklúziók 2: Megállapítottuk, hogy a PF és SzE megjelenésének sorrendje prediktív a túlélésre. A már PF-ban szenvedő beteg esetén ritkábban alakul ki és rövidebb időben belül jelenik meg a SzE, a prognózis kedvezőbb. A már SzE-ben szenvedő beteg esetén gyakrabb alakul ki és hosszabb idő elteltével jelentkezik a PF, esetében a prognózis kedvezőtlenebb. Leggyakrabban egyidőben kerül felfedezésre a PF és a SzE és rossz prognózissal társul.Tétel Szabadon hozzáférhető Új laboratóriumi biomarkerek prognosztikai szerepének vizsgálata súlyos COVID-19 betegségben(2025) Sütő, Renáta; Nagy, Béla; Sütő, Renáta; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA SARS-CoV-2 vírus által okozott COVID-19 betegség egy magas kontagiozitású, általában enyhe légúti tüneteket okozó fertőző megbetegedés. A betegek kis hányadánál kózházi kezelést igénylő tüdőgyulladás, ritkán többszervi elégtelenség alakul ki, amely halálhoz vezethet. A COVID-19 betegség kezdeti stádiumában a disszertáció alapjául szolgáló tudományos közlemények életre hívását megelőzően nem állt rendelkezésre olyan vizsgálómódszer vagy klinikai tünetegyüttes, amely megbízhatóan képes lett volna differenciálni azokat a betegeket, akik esetében súlyosabb betegséglefolyás, esetleg kedvezőtlen kimenetel várható. Vizsgálatsorozatunk célja olyan, szérumból/plazmaból detektálható biomarkerek felderítése volt, amelyek a SARS-CoV-2 infekció kezdeti szakaszában képesek megbízhatóen előrejelezni a betegség lefolyását és a mortalitás várható valószínűségét. Eredményeink alapján a kórházi felvételt megelőzően mért emelkedett szérum ACE2 aktivitás, illetve a HE4 szint megbízhatóan előrejelezte a későbbi súlyos kórlefolyást, illetve a kedvezőtlen kimenetelt. Az endothelsejt aktivációt és thrombocyta diszfunkciót fémjelző klasszikus biomarkerek közül a VCAM-1 és az E-selectin korai szérumszint emelkedése erős korrelációt mutatott a magasabb mortalitási rizikóval. Mindemellett az ismert prognosztikai szereppel bíró össz LDH aktivitás hátterének vizsgálata során tipikus, COVID-19 betegségre jellemző izoenzim aktivitás mintázatot nem tudtunk kimutatni. Összességében megállapítható, hogy a COVID-19 betegség korai szakaszában kimutatott emelkedett szolubilis ACE2 és HE4 szint megbízhatóan stratifikálja azokat a betegeket, akiknél súlyosabb kórlefolyás várható és szorosabb klinikai obszerváció indokolt a kritikus légzési elégtelenség, invazív lélegeztetési igény és esetleges tromboemboliás szövődmények magasabb kockázata miatt.