Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Az Általános Orvostudományi Kar 2012-ben létrejött hallgatói dolgozatainak gyűjteménye.
A Debreceni Egyetemen a hallgatói dolgozatok a 2011-es felsőoktatási törvény 2022. évi törvénymódosításához alkalmazkodva csak az Egyetem által szolgáltatott Eduroam WiFi hálózatra csatlakoztatott eszközről, vagy egyetemi IP címről érhetőek el.
“A sikeres záróvizsgát tett hallgató szakdolgozatát vagy diplomamunkáját a felsőoktatási intézmény tanulmányi rendszerében teljes egészében tárolja, és azokról nyilvántartást vezet. A tárolt szakdolgozatokat és diplomamunkákat – jogszabályban meghatározottak szerint titkosított részek kivételével – a tanulmányi rendszeren keresztül korlátozás nélkül hozzáférhetővé és kereshetővé kell tenni.” A törvényről további részletek: Felsőokt. tv. (új) - 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye.
Böngészés
Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar) Szerző szerinti böngészés "A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bíráló"
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A CAR- makrofágok hatása a PARP- inhibítorokkal előkezelt HER2+ emlőtumor sejtvonalakraLadányi , Bálint; Kókai, Endre; Fogorvostudományi Kar::Fogorvosi Biokémiai nem önálló Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA CAR (Chimeric Antigen Receptor) makrofágokkal végzett immunterápia (CAR-M) ígéretes lehetőséget kínál rezisztens HER2+ emlődaganatok kezelésére. Vizsgálataink fő célja, hogy a kutatócsoportunk által már korábban alkalmazott CAR-M FcγRIIA immunsejtek tumor ölő hatását fokozzuk poli-(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) inhibítor kezeléssel. Ezáltal a CAR-M FcγRIIA hatása mellett gátoljuk a tumorsejtekben kialakuló egyszálú DNS törésének javítását, így növelve az immunterápia hatékonyságát. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a CAR- M FcγRIIA hatékonyabbnak bizonyult az SKBR-3 sejtek pusztításában és fokozott gyulladásos citokin termelést mutatott a kontroll makrofágokhoz képest. A 10 µM-os PJ34 kezelés sikeresen érzékenyítette az SKBR-3 sejteket, így tovább erősítette a CAR- FcγRIIA ölő hatását. A CAR-M FcγRIIA sejtek szignifikánsan magasabb mennyiségű IL-1β citokint termeltek daganatsejtek jelenlétében 4 óra együttes tenyésztést követően a kontroll makrofág sejtekhez képest. Összességében elmondható, hogy a CAR- M FcγRIIA makrofágok eredményesebben pusztították az SKBR-3 sejtvonal sejtjeit és magasabb IL-1β szintet produkáltak a kontroll makrofágokhoz képest. Az eredmények rávilágítanak a CAR-M immunterápia sikerességére és a kombinált terápiákban rejlő lehetőségekre.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A honokiol szerepének vizsgálata humán szebocitákonVági , Edina Berta; Dr. Cseszlai , Mariann; Oláh , Attila; Arany, József; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Élettani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóMunkacsoportunk a korábbiakban kimutatta, hogy az egyes liliomfafélékben megtalálható, a tradicionális távol-keleti gyógyászatban előszeretettel alkalmazott honokiol (HNK) képes csökkenteni a humán szebociták faggyúlipid-termelését, emellett pedig antiproliferatív és gyulladáscsökkentő hatású is. Jelen projekt keretében a célunk az volt, hogy a HNK korábban feltárt lehetséges anti-akne hatásait tovább vizsgáljuk. Kísérleteinket humán, immortalizált SZ95 szebocitákon végeztük (az anyagátadási megállapodás azonosítója: SZ95-A 236-1). Elsőként korábbi eredményeinket megerősítve megállapítottuk, hogy a HNK (20 μM) nem befolyásolta a szebociták életképességét (MTTassay), de csökkentette mind a spontán, mind a gyulladásos lipidmediátor arachidonsav (AA) által indukált, kórosan fokozott faggyúlipid-termelést (Nile Red jelölés) és a sejtek proliferációját is (CyQUANT-assay). Kimutattuk azt is, hogy a HNK képes nemcsak az AA, hanem több, az AA-étól független jelátviteli útvonalon ható lipogén ágens (anandamid [CB2 receptor], oleoil-etanolamid [GPR119 receptor], palmitinsav [NLRP3 inflammoszóma], valamint a linolsav és a tesztoszteron kombinációja [PPAR-ok]) által kiváltott fokozott faggyúlipid-termelés csökkentésére is, azaz univerzális liposztatikus hatással rendelkezik (Nile Red jelölés). A látott hatások mechanizmusát kutatva megállapítottuk, hogy a HNK akut alkalmazása nem vált ki mérhető Ca2+-jelet a szebocitákon (Fluo-4 alapú fluoreszcens Ca2+- mérés), de mind mRNS (RNA-Seq), mind fehérje szinten (western blot) down-regulálja a „nuclear receptor interacting protein 1” -et (NRIP1), ami a triglicerid akkumuláció fontos pozitív regulátora, down-regulációja pedig munkacsoportunk korábbi eredményei alapján jelentősen csökkenti a faggyúlipid-termelést. A mechanizmus további molekuláris részletei után kutatva 10, 30 és 60 perces HNK-kezeléseket követően foszfokináz array-t végeztünk. Adataink arra utalnak, hogy a szebociták 20 μM HNK-lal történő kezelése számos molekula (pl. a Lyn tirozin kináz stb.) foszforilációját fokozza, ami irodalmi adatok alapján szerepet játszhat a liposztatikus hatás kialakításában. Jelenleg is zajló kísérleteinkben szelektív farmakológiai inhibitorok segítségével igyekszünk tisztázni a fenti molekulák szerepét a HNK korábban említett potenciális anti-akne hatásainak kialakításában. Eredményeink alapján a HNK ígéretes, komplex akne-ellenes hatásokkal bír, melyek hátterében különböző kináz kaszkádok aktivációja és az NRIP1 down-regulációja állhat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A HPV E7 onkoprotein és a PTPN14 citoplazmatikus foszfatáz közötti interakció szerepének vizsgálataGulyás, Marcell; Szalmás, Anita; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA magas onkogén kockázatú humán papillomavírusok (HPV) által okozott fertőzések tekinthetők a legfontosabb etiológiai faktornak a méhnyakrák, az egyéb anogenitális daganatok, valamint a fej-nyaki régióban megjelenő tumorok jelentős részében. A HPV-asszociált tumorok létrejöttéhez és progressziójához a HPV E7 onkoprotein hatása elengedhetetlen. Ez a vírusfehérje számos, a gazdasejt túlélését, proliferációját és migrációját szabályozó proteinnel képes kölcsönhatásba lépni. Ezen kapcsolatok jellemzése kulcsfontosságú lehet a HPV okozta tumorok korai prognózisában és célzott terápiájában. A tumorszupresszor PTPN14 citoplazmatikus protein tirozin foszfatáz az E7 kölcsönható partnere, és a „high-risk” HPV E7 a PTPN14 degradációját okozza. Habár a PTPN14 szerepe ismert a Hippo jelátviteli útvonal szabályozásában, azonban az erős E7-PTPN14 asszociáció jelentősége még nem teljesen tisztázott. Munkacsoportunk korábbi kísérletei során kimutatta, hogy a PLK1 mitotikus regulátor fehérje szintén kötődhet az E7 onkoproteinhez. Kutatásunk célja a PTPN14-E7 interakció hatásának vizsgálata a PLK1 expressziójára, ezért in vitro kísérletes modell rendszerekben - HPV E7 exogén expresszió alkalmazásával, valamint HPV-18 pozitív HeLa sejtvonal E6, illetve E6/E7 specifikus siRNS kezelésével – vizsgáltuk a PTPN14 által befolyásolt onkogén jelátviteli pálya elemeinek expresszióját szemi-kvantitatív Western blot analízissel, immunfluoreszcencia alkalmazásával, pull-down módszerrel és valós idejű PCR technikával. Eredményeink azt mutatták, hogy a Hippo szignalizációs útvonal aktivitásában szerepet játszó LATS1 (Nagy tumorszupresszor kináz 1) fehérje az E7-PTPN14 komplexben jelen van. A magas onkogén kockázatú HPV E7 jelenlétében a LATS1 által szabályozott miozin foszfatáz regulátor alegység MYPT1 expressziója csökkent, ezzel szemben a MYPT1 által szabályozott PLK1 mennyisége pedig megemelkedett. Ezen felül immunfluoreszcens festés alkalmazásával az is kimutatható, hogy a MYPT1 sejten belüli eloszlása is jelentősen megváltozik az E7 hatására. A génexpressziós vizsgálatok egyértelműen arra utaltak, hogy a megfigyelt jelenségek oka a fehérjék stabilitásának változása. Vizsgálataink alapján a PLK1 mitotikus regulátor fehérjét, mint potenciális PTPN14 targetet azonosítottuk, tehát a PTPN14-E7 interakció hozzájárulhat a HPV fertőzött sejtek fokozott mitotikus aktivitásához.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A magnézium-függő protein foszfatáz 1B hatása tüdő adenokarcinómábanSzalmás, Alexandra Fanni; Lontay, Beáta; Keller, Ilka; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA daganatos megbetegedések, illetve halálozások számában a tüdődaganatok vezető szereppel bírnak. Az általunk vizsgált jelátviteli pálya egyik eleme a protein-arginin-metiltranszferáz 5 enzim (PRMT5), amely szubsztrátjainak szimmetrikus dimetilációját katalizálja. A PRMT5 szabályzó enzimei a RhoA aktivált kináz (ROK), valamint a miozin foszfatáz (MP), melyek reverzibilis foszforiláció útján szabályozzák a PRMT5 enzim aktivitását annak Thr80 oldalláncán. A ROK által foszforilált, ezáltal aktív PRMT5 szimmetrikusan dimetilálja a hiszton 2A és 4 harmadik argininjét, ezzel bizonyos gének, főként tumorszupresszorok, kifejeződését gátolva. A MP ezzel ellentétben gátolja a PRMT5 aktivitását. A miozin foszfatáz szabályozásáért annak MYPT1 szabályzó alegységének Thr853 és Thr696 oldalláncain történő foszforiláció felelős, ami ezáltal fokozza a tumorigenezist. Célkitűzésünk a MP egy feltételezett sejtmagi kölcsönható partnerének, a magnézium-függő foszfatáz 1B (PPM1B) tumorszupresszív hatásának igazolása, illetve a génexpressziót szabályozó PRMT5 és az enzimet szabályzó foszfatázok szerepének vizsgálata humán tüdődaganatban. Vizsgálati modellként A549 tüdődaganatos sejtvonalat használtunk, amelyen a PPM1B overexpressziót követően az MP/PRMT5 onkogén jelátviteli pálya elemeinek expresszióját és aktivitását elemeztük szemi-kvantitatív Western blot analízissel. A PPM1B overexpresszió eredményeképp a MYPT1 gátló foszforilációja csökkent mindkét fentebb említett oldalláncán. Ezáltal a PRMT5 foszforilációja szintén szignifikánsan csökkent, amivel összefüggésben csökkent a hiszton 2A szimmetrikus dimetilációja. Emellett vizsgáltuk azon sejtek életképességét Alamar Blue vizsgálattal, illetve migrációs képességét Scratch assay-vel amelyekben a PPM1B fehérje overexpresszálva lett. Az overexpresszió nem befolyásolta a sejtek életképességét, azonban hatással volt a sejtek migrációjára azáltal, hogy szignifikánsan csökkentette a miozin könnyűlánc (MLC) foszforilációját annak Ser19 oldalláncán. A sebzést követő High Content Screening analízis eredményei alapján azon sejtek migrációs képessége szignifikánsan csökkent, amelyben a PPM1B fehérje overexpresszálva volt. Vizsgálataink alapján igazoltuk a PPM1B ezen onkogén jelátviteli úton betöltött tumorgátló hatását in vitro A549 tüdő adenokarcinóma sejtvonalon.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A miozin foszfatáz és a PP2A-B56 holoenzimek kölcsönhatásának vizsgálata az EGCG/67LR jelátviteli útvonalbanZáhorszki, Sándor Richárd; Kiss , Andrea; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA miozin foszfatáz (MP) protein foszfatáz-1 (PP1) típusú holoenzim, amelyben a PP1cδ katalitikus alegység miozinhoz is kötődő regulátor alegységhez (MYPT1) kapcsolódik. A miozin defoszforilációja - és ezáltal a simaizom kontrakció regulációja – mellett kimutatták a MP szerepét számos nem-kontraktilis sejtfolyamat, többek között a sejtciklus és a sejtosztódás szabályozásában, csökkent aktivitása pedig hozzájárulhat a daganatsejtek proliferációjához és metasztázisához. A MP gátlása részben a MYPT1 alegység Thr696 és Thr853 oldalláncainak foszforilációja által valósul meg. Ezen gátló helyek foszforilációját számos kináz katalizálhatja, míg a defoszforilációjukban (a MP aktiválásában) elsősorban protein foszfatáz-2A (PP2A holoenzimek szerepét feltételezik. A célrairányító regulátor B alegység(ek)et azonban eddig nem azonosították. Az epigallokatechin-gallát (EGCG) a PP2A és a MP koordinált aktivációját okozza a 67 kDa laminin receptor (67LR) → cAMP/PKA → PP2A → MP jelátviteli útvonalon keresztül. Korábban kimutatták, hogy a PKA a B56δ regulátor alegység foszforilációja révén fokozza a PP2A aktivitást idegsejtekben, ám ennek a foszforilációnak a szerepét az EGCG által indukált foszfatáz aktiválásban még nem vizsgálták. Jelen kísérleteink célja, hogy feltárjuk a B56 fehérjecsalád részvételét, valamint a MP holoenzimmel való interakciójukat az EGCG/67LR útvonalban. Az aminosav szekvenciák összehasonlításával megállapítottuk, hogy a PKA- foszforilációs helyet körülvevő szakasz a B56δ mellett a B56γ3 izoformában is jelen van. A B56 fehérjéket HEK293AD sejtekben expresszáltuk, majd a PKA aktivátor Forskolinnal való kezelést követően foszfo-specifikus antitest alkalmazásával megvizsgáltuk az izoformák foszforilációját. Eredményeink alapján a B56δ és γ3 izoformák egyaránt foszforilálódnak PKAáltal. EGCG-kezelt sejtekben megvizsgálva a B56 fehérjék foszforilációját egy 61 kDa méretű fehérjesávot detektáltunk, ami vélhetően a B56γ3 izoformának felel meg. A MYPT1 és a B56 alegységek kölcsönhatásának vizsgálatához Flag-MYPT1 és HA-PP2A-B56α/γ3/δ alegységeket együttesen expresszáltunk HEK293AD sejtekben, és anti-Flag antitest használatával immunprecipitációt végeztünk. Mindhárom B56 izoforma detektálható volt a Flag-MYPT1 immunprecipitátumban, ami a kölcsönhatás lehetőségét igazolja ezen fehérjék között. Eredményeink a B56δ és γ3 alegységek szerepét sugallják a MYPT1 defoszforilációjában az EGCG/67LR útvonalban. Kutatásaink hozzájárulnak a PP1 és PP2A foszfatáz holoenzimTétel Korlátozottan hozzáférhető A PEO4 és a SKOV3 ovárium sejtvonalak miRNS mintázatának összehasonlításaFucskó , Lili; Szilágyi-Bónizs, Melinda; Márton-Deme, Éva; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA petefészekrák az egyik leggyakoribb és legnagyobb halálozással járó nőgyógyászati daganattípus, melynek jelentős részére jellemző az ösztrogén receptor (ER) jelenléte. Munkánk során célul tűztük ki olyan miRNS-ek azonosítását, amelyek magasabb expresszióval rendelkeznek az ösztrogén kezelésre érzékeny ovárium sejtvonalakban, ezáltal ígéretes biomarker jelöltek lehetnek az ovárium tumorok ösztrogén érzékenységét illetően a jövőben. Ehhez ösztrogénérzékeny (PEO4, PEO1) és nem érzékeny (SKOV3) sejtvonalak miRNS expressziós profilját hasonlítottuk össze szekvenálással és qPCR-rel. A miRNS expressziókban jelentős eltéréseket mutattunk ki, és 15 olyan miRNS-t azonosítottunk, melyek kifejezetten az ER-pozitív sejtvonalakban mutattak magas expressziót. Ezek a miRNS-ek kiterjedt szabályozó hálózatot alkottak, és célgénjeik több sejtciklussal és daganatképződéssel kapcsolatos folyamatban is dúsultak. Eredményeink alapján több azonosított miRNS ígéretes biomarker lehet az ösztrogénérzékeny ovárium tumorok korai kimutatásában.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A protonbesugárzás hatása miogén sejtek sejtélettani folyamatairaTillmann, Brigitta; Szentandrássyné Gönzi, Mónika; Gere, Áron Károly; Általános Orvostudományi Kar::Élettani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA hosszútávú űrutazás során fellépő kozmikus sugárzás hatásait tanulmányoztuk miogén sejteken. A C2C12 sejteket különböző dózisú protonbesugárzásnak vetettük alá, majd vizsgáltuk proliferációs és differenciációs képességüket, valamint a Piezo-1 csatorna lokalizációját és rajta keresztül megvalósuló kalcium beáramlás változásait. A besugárzás csökkentette a sejtek proliferációs képességét és differenciációját, valamint megváltoztatta a Piezo-1 intracelluláris elhelyezkedését. A Yoda1 által indukált Piezo-1 csatornán keresztüli kalcium tranziens növekvő tendenciát mutatott, ugyanakkor a sejtmembrán fluiditása jelentősen csökkent. Ezen eredményeink alapján feltételezhető, hogy a Piezo-1 csatorna komplex szereppel rendelkezik a sejtélettani folyamatok szabályozásában. Miogenezisben betöltött funkciójának megértése segíthet olyan stratégiák kidolgozásában, amelyek mérsékelik az izomvesztést, és javítják a hosszú távú űrutazások megvalósíthatóságát.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A spektrális CT képalkotás anyagmeghatározási lehetőségeinek vizsgálata különböző oldatokonBalla, Tamás Benedek; Balázs, Ervin; Klinikai Központ::Kenézy Gyula Campus; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA spektrális CT képalkotás egy viszonylag új, innovatív technika, mely segítségével a különféle anyagok szöveteken belüli elhelyezkedése objektív módon meghatározható. A módszer validálása érdekében azonban fontos különféle fantommérések segítségével vizsgálni az anyagmeghatározás pontosságát. Vizsgálatunk célja, hogy a vizsgálati protokollok közül a legoptimálisabb paraméterkészletet meghatározzuk, amellyel a legmegfelelőbben ki tudjuk mutatni az adott anyag jelenlétét. A mérésekhez öt különböző töménységű oldatot használtunk, melyeket egy 128 szeletes spektrális CT készüléken vizsgáltunk háromféle csőáram és kétféle szűrőbeállítás mellett. Az eredmények alapján a HU értékek szignifikáns növekedést mutattak a koncentrációval, azonban a vizsgált szelet elhelyezkedése és az oldatok egyenletessége befolyásolta a kapott adatokat. A csontszűrő alkalmazásával rekonstruált képek hozták a legmagasabb HU értékeket, és a legmegbízhatóbb eredményeket a kémcsövek felső szeleteiben kaptuk. A különböző csőáramok eltérő mértékben befolyásolták a standard deviációt és a tendenciák egyértelműségét, ami alapján a fotonszám nem minden esetben korrelált a mérési megbízhatósággal. Az eredmények alapján úgy feltételezzük, hogy a legtöményebb oldatunk elkeveredése nem volt teljes, ami szintén torzíthatta a kapott adatokat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Alumínium-hidroxid gél adjuváns hatásának vizsgálata az allergiás légúti gyulladás egér modelljébenNeuwirth, Noémi Márta; Bácsi, Attila; Hajas, György; Általános Orvostudományi Kar::Immunológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA munkacsoport hosszú ideje egy egér modell segítségével vizsgálja az allergiás légúti gyulladások molekuláris mechanizmusát. Ebben a modellben az egerek szenzitizálásához a parlagfű pollen allergéneken kívül adjuvánsra is szükség van. Az alumíniumsók hatékony adjuvánsok, mivel az antigén lassan szabadul fel az oldhatatlan sórészecskék felszínéről, ami lehetővé teszi az immunrendszer hosszan tartó és hatékony stimulálását. A munkacsoport által korábban használt és jól bevált adjuváns (ImjectTM Alum) már nem elérhető a kereskedelmi forgalomban ezért kísérleteink során azt vizsgáltuk, hogy egy másik adjuváns (AlhydrogelTM) vajon képes-e a Th2 típusú immunválaszok hatékony stimulálására az egér modellünkben. Az Alhydrogel alkalmazásával sikerült légúti gyulladást indukálni mindkét egértörzsben, amit eozinofil és neutrofil sejtek, valamint aktivált makrofágok jelenléte igazolt a BAL mintákban. Az Alhydrogel kisebb koncentrációban történő alkalmazása esetén lehetett a legtöbb gyulladásos sejtet kimutatni a BAL mintákban. A BALB/c egerek esetében több neutrofil és alveoláris makrofág volt a lavage folyadékban, mint a C57BL/6 egerekben. Eredményeink alapján az Alhydrogel-lel jól helyettesíthető lesz az Imject Alum a következő in vivo kísérleteinkben.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az IL-1 citokin család IL-1 alcsaládjának fehérje szintű vizsgálata atópiás dermatitiszbenÖkrös , Fanni; Kapitány , Anikó; Szegedi, Andrea; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóBevezetés: Az atópiás dermatitisz (AD) az egyik leggyakoribb immun-mediált gyulladásos bőrbetegség, melynek terápiája még nem megoldott. A jelenleg alkalmazott kezelések az AD késői szakaszára jellemző, T-sejt-mediált adaptív immunfázisát célozzák, így hatékonyságuk mérsékelt. A betegség kezdeti lépéseit gátló, azaz a keratinociták (KC) által termelt citokinek elleni monoklonális antitest terápiák sem mutatnak kellő hatékonyságot, mivel csak 1-1 citokint céloznak. Ezek a citokinek jól szervezett csoportként működnek együtt, így véleményünk szerint közös befolyásolásukkal nagyobb terápiás hatékonyságot lehetne elérni. Kutatócsoportunk ezért célul tűzte ki az AD-ra jellemző KC eredetű pro-, és anti inflammatórikus citokinek (melyek többsége az IL-1 család tagja) azonosítását. Betegek és módszerek: Jelen kutatás során a 3 alcsaládból álló IL-1 citokin család 2 alcsaládjába, az IL-1 és IL-18 alcsaládba tartozó citokinek (IL-1α, IL-1β, IL-1Ra, IL-18) fehérje szintű expresszióját és lokalizációját vizsgáltuk immunfluoreszcens módszerrel 6 AD-s beteg léziós bőrmintájában, 6 egészséges, mirigyekben szegény (GP) bőrrégióból származó mintához hasonlítva. A vizsgált citokinek közül az IL-1α, IL-1β és IL-18 proinflammatórikus szerepet tölt be, míg az IL-1Ra anti-inflammatórikus hatással bír. Eredmények: Kimutattuk, hogy a proinflammatórikus citokinek közül az IL-1α nem festődött sem az AD-s, sem a kontroll minták epidermiszében, míg az AD-s minták esetében dermális festődés látható volt szemben a kontroll mintákkal. Az IL-1β egyáltalán nem expresszálódott sem az AD-s, sem az egészséges bőrmintákban. Az IL-18 hasonló mértékben festődött az ADs minták epidermiszében, mint a kontroll csoportban. Az IL-1Ra anti inflammatórikus citokin expressziója az AD-s minták epidermiszében szignifikánsan magasabbnak mutatkozott a kontroll csoporthoz képest. Következtetés: Eredményeink szerint az IL-1 citokin család IL-1 és IL-18 alcsaládjainak proinflammatórikus tagjai nem, vagy csak kis mennyiségben expresszálódnak AD-ban, ami azt valószínűsíti, hogy nem játszanak fontos szerepet az AD patogenezisében. Az antiinflammatórikus citokinek emelkedett expressziója AD-ban arra utal, hogy jelenlétük fontos lehet, de inkább kompenzatórikus szerepet tölthetnek be.Tétel Korlátozottan hozzáférhető BCOR-2::MAML1 és AHR::BCOR génfúziók onkogén tulajdonságainak in silico vizsgálata szarkómákbanFábián, Luca; Mokánszki , Attila; Madarász , Kristóf; Általános Orvostudományi Kar::Pathológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bíráló; Általános Orvostudományi KarA BCOR (BCL-6 korepresszor) gén az X-kromoszóma rövid karján (Xp11.4) helyezkedik el, és fokozza a BCL-6 által közvetített transzkripciós repressziót. A BCOR fehérje része a nonkanonikus Polycomb Represszív Komplexnek (ncPRC1.1), melynek egyik alkotóeleme a Polycomb group RING finger (PCGF1) fehérje. A PCGF1 a RAWUL (WD40-asszociált ubiquitin-szerű) doménjén keresztül kapcsolódik a BCOR C-terminusán elhelyezkedő PUFD (PCGF Ub-szerű fold diszkriminátor) doménjéhez. A pluripotencia fenntartásában, differenciálódásban és a sejtsors meghatározásában betöltött központi szerepe miatt a BCOR génmutációk daganatok kialakulásához vezethetnek. A differenciálatlan kis kereksejtes szarkóma csoportjába tartozó BCOR-átrendeződéses szarkóma (BRS), ritka lágyrészdaganat, amely főként gyermekeket érint. Ewing-szerű tumornak tekinthető, mivel tulajdonságaiban hasonlít rá, azonban az EWSR1 (RNA-binding protein EWS) gén átrendeződése hiányzik. Hisztológiailag kerek sejt, enyhén eozinofil citoplazma, kerek vagy ovális sejtmag, és szabálytalan maghártya jellemzi. A BRS-ben leggyakrabban előforduló és leginkább ismert génfúzió a BCOR::CCNB3 (CCNB3: G2/mitotikusan-specifikus ciklin-B3), de az évek alatt több fúziós partnert azonosítottak már. A tanulmány célja a BRS-ben két nemrég felfedezett BCOR::MAML1 (MAML1: Mastermind-szerű fehérje 1) és AHR::BCOR (AHR: Aryl hidrokarbon receptor) génfúzió, (i) cDNS és aminosavszekvenciájának meghatározása (ii) funkcionális vizsgálata, (iii) fehérje modellezése és (iv) esetleges onkogén tulajdonságainak feltárása in silico eszközökkel. Szakirodalomból kinyert adatok alapján felépítettük a két fúziós fehérje cDNS és aminosav szekvenciáját. Ebből kiderült, hogy az AHR::BCOR esetében a BCOR elvesztette szekvenciájának közel felét ezzel együtt a BCL-6 kötő motívumát, míg a BCOR::MAML1 fehérje termékében a MAML1 MamL1 doménje sérült. A fizikokémiai tulajdonságokat az ExPASy ProtParam eszközzel számoltuk ki, és összehasonlítást végeztünk a vad típusú BCOR és a fúziós fehérjék között. A számításokból kiderült, hogy mindkét kiméránál nőtt a fehérjék hidrofobicitása. Az AlphaFold3-val felépített BCOR-PCGF1 dimer és PRC1.1 tetramer komplexekben statisztikailag szignifikáns eltérést találtunk a vad típusú BCOR és a fúziós fehérjék kötési affinitása között. Kutatásunk eredményei bővíthetik az eddigi ismereteinket, és a vizsgált fúziós fehérjék szerkezeti és interakciós változásai megértése hozzájárulhatnak a betegség patomechanizmusának megértéséhez.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Diszregulált miRNS-ek Wilms-tumorban és lehetséges célpontjaikKabai , Alexandra Barbara; Buglyó , Gergely; Csók, Ádám; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bíráló; Általános Orvostudományi KarBevezetés: A Wilms-tumor a vese malignus daganatos elváltozása, mely leggyakrabban 10 év alatti gyermekek körében fordul elő. Célkitűzés: miRNS-profilozás 10 primer típusú Wilms-tumor szöveti FFPE mintából, valamint 10 kontrollmintából, és az expressziós eltérést mutató miRNS-ek célpontjainak feltárása. Módszer: A minták formalinban fixált paraffinba ágyazott (FFPE) szöveti blokkok, melyek metszeteket tartalmaztak a tumorból és a környező ép szövetekből is külön-külön, ezáltal lehetőség nyílt a tumoros minták eltéréseit a hozzájuk tartozó normál szövethez viszonyítani. Ezekből a szöveti mintákból miRNS-eket izoláltunk, melyekből reverz transzkripció segítségével cDNS-átiratot készítettünk. A miRNS-ek expressziós szintjének megállapításához qRT-PCR-t végeztünk egy PCR array segítségével, mely 84 egyedi primert tartalmaz Wilms-tumorban és egyéb urogenitális daganatokban gyakran előforduló miRNS-ek ellen. A qRT-PCR-t 4 endogén kontroll átlagához viszonyítva értékeltük ki. A ΔCt értékeket kiszámítottuk a normál szöveti mintákra és a primer tumorokra egyaránt az expressziós szintek különbségének statisztikai vizsgálatához. A 10 tumoros és 10 kontroll minta alapján kétmintás t-próbát végeztünk. Ennek eredményeként 11 olyan miRNS-t kaptunk, ahol a ΔCt értékek közötti különbségek 0,05-ös vagy alacsonyabb p-értéket mutattak. Ezen miRNS-ek lehetséges célpontjait in silico analízissel a MIENTURNET (MIcroRNAENrichmentTURnedNETwork) adatbázis segítségével vizsgáltuk. Eredmények: Az in silico analízis alapján a 11 miRNS-nek 4 fő fehérje-célpontját lehet kiemelni: apoptosis regulator BCL-2, zinc finger protein ZFPM2, zinc finger E-box-binding homeobox 1 (ZEB1) és 2 (ZEB2) fehérjék. Ezek a fehérjék az apoptózisban, gonadalis differenciálódásban, fokális adhézióban és az epithelium-mesenchyma tranzícióban játszanak szerepet. Konklúzió: A kutatásunk gyarapítja a Wilms-tumor tumorigenesisének ismeretanyagát, és olyan miRNS-eket, fehérjecélpontokat prezentál, melyek lehetséges célpontjai lehetnek a diagnosztikának, terápiának. További vizsgálatok szükségesek a fehérjecélpontok igazolásához.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Mikrogravitáció hatásának vizsgálata miogén sejtkultúrákonMáthé, Nóra Beatrix; Szentandrássyné Gönczi, Mónika; Guti, Eliza; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Élettani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóAz űrkutatások folyamatos fejlődése jelentős szereppel bír mindennapi életünk számos területén, hacsak a műhold alapú időjárás-nyomonkövetésre vagy az elektronikus információáramlásra gondolunk. A világűrben tapasztalható fizikai hatások, így a mikrogravitáció is, komoly terhet jelentenek az asztronauták szervezetére, a vázizomrendszerben például leépülés figyelhető meg. A vázizom homeosztázisának fenntartása állandó mechanikai terhelés mellett valósul meg. Ezért feltételezhető, hogy a mechanoszenzitív ioncsatornáknak, valamint az izomregenerációval együtt járó intenzív citoszkeletális átrendeződésnek kiemelt szerepe lehet a vázizmokat érintő változások folyamataiban. Munkánk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a mikrogravitáció in vitro miogenezisre kifejtett hatásait, és hogy ebben milyen szerepe lehet a Szeptin7 fehérjének és a mechanoszenzitív Piezo1 csatornának. A mikrogravitációt CO2-inkubátorba helyezhető RPM (Random Positioning Machine) készülékkel szimuláltuk. A miogenezis folyamatát szemléltető markerek, valamint az előzőekben említett fehérjék expressziójának változását mRNS szinten RT-qPCR-ral, míg fehérjeszinten western blot és immuncitokémiai jelöléssel követtük nyomon C2C12 sejtkultúrák 6 napos differenciálódása során. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a mikrogravitáció negatív hatást gyakorol a miogenezisre, amelyet a qPCR és western blot kísérletek is alátámasztottak, ugyanis a szatellita sejt (Myf5, Pax7), illetve a differenciációs (Myh4, Dezmin) markerek kifejeződésének csökkenését detektáltuk western blot technikával. Továbbá a mikroszkópos felvételeken megfigyelhető volt a miotubulusok elrendeződésének és a bennük található magok számának a változása is. Kísérleteink arra is rávilágítottak, hogy a Piezo1 mRNS expressziója csökken a miogenezis előrehaladtával, míg a western blot során ezzel ellentmondó változást tapasztaltunk. Hasonlóan, a Szeptin7 fehérje is elsősorban a korai differenciációban vehet részt, mivel a differenciáció későbbi állapotaiban mRNS expressziója lecsökken, míg a western blot során nem tapasztaltunk jelentős változást. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a fizikai terhelés hiánya nem csupán a már meglévő izomtömeg csökkenését eredményezi, hanem a miogenezis folyamatára is negatív hatást gyakorol. Ezen adatok alátámasztják kísérletes törekvéseink jelentőségét, melyek nemcsak az űrutazások során fellépő izomvesztés okainak feltérképezésében, hanem az időskori vagy betegségekkel összefüggő izomleépülés kezelésében is fontosak lehetnek.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Valósághű 3D nyomtatott koponya fantom MR képalkotáshozSárinszky, Nóra; Veres, Gergő; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóManapság széles körben elterjedt a 3D nyomtatás alkalmazása az orvostudományban, és az orvoslás szempontjából lehetővé teszi anatómiailag pontosan illeszkedő és páciensspecifikus eszközök gyártását. Ennek következtében terveztük meg a kutató csoportunkkal a fantomot. A kutatásunk alatt tervezett fantom nagy segítségünkre volt, különösen az MR spektroszkópiai képalkotásban. Az ilyen fantomok az emberi agyhoz hasonló képeket kell, hogy nyújtsanak, és megbízható eszközként kell szolgáljanak az MRI-módszerek fejlesztéséhez és vizsgálatokhoz, valamint a minőség ellenőrzéshez. 3D nyomtatás segítségével egy ovoid alakú tartályt építettünk 4 kompartmenttel. 3 agyszövetet utánzó metabolitot (Cho, H2O, Lac) vontunk be a mérésekhez. A fantomot MR spektroszkópiai képalkotás, valamint zsírszupresszió szempontjából is értékeltük. A metabolitok koncentrációját single voxeles és teljes térfogatos spektroszkópiával ellenőriztük.Tétel Korlátozottan hozzáférhető X kromoszóma inaktivációs mintázatot vizsgáló módszer beállítása és tesztelése különböző X kromoszómához kötött betegségek esetébenHomoki, Eszter; Ujfalusi, Anikó; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóX kromoszómához kötött kórképek mutációit vagy szerkezeti X kromoszóma eltérést hordozó nők lehetnek tünetmentesek, vagy eltérő súlyosságú tüneteket mutató betegek. Az X-inaktiváció jelensége miatt a genetikai eltérést hordozó nők klinikai állapota (tünetmentes/tünetes) előre nem megjósolható, a kóros X kromoszóma inaktiválódásának mértékétől függ. Normál körülmények között az X-inaktiváció random (50:50), az X kromoszóma genetikai eltérései következtében azonban ez az arány eltolódhat. Az X-inaktivációs mintázat (random/non-random) ismerete pontosabb genotípus-fenotípus összefüggés megadását teszi lehetővé X-hez köthető kórképekben a hordozó nők esetén. Az X-inaktivációs profil vizsgálata a Klinefelter-szindrómás (KS) (XXY) férfi betegek esetén is informatív lehet. Munkám célja X-inaktivációs mintázatot vizsgáló módszer beállítása, majd tesztelése volt X-hez kötött genetikai eltéréseket hordozó nők, valamint KS betegek esetén a pontosabb genotípus-fenotípus összefüggés megadása érdekében. Vizsgálataim során a HUMARA assay optimalizálását végeztem el, amely az androgén receptor génen belüli polimorf (CAG repeat) régiót vizsgálja metiláció-szenzitív restrikciós emésztés (HpaII) segítségével. Duchenne-izomdisztrófia (DMD) mutációkat, X kromoszóma szerkezeti aberrációkat hordozó nők és KS férfiak tárolt DNS mintáit teszteltem. Eredményeimet összevetettem a betegek klinikai képével. A vizsgált páciensek között a DMD betegcsoportban különböző mértékű non-random X-inaktivációkat azonosítottam. Az Xq deléciót hordozóknál random és non-random inaktiváció is igazolódott. A KS betegcsoportot reprezentáló esetben közel random (62:38) inaktivációs mintázatot mutattam ki. Eredményeim alapján a HUMARA assay megfelelő módszer az X-inaktiváció vizsgálatára. Alkalmazásával pontosabb genotípus-fenotípus összefüggés leírás és személyre szabott genetikai tanácsadás biztosítható X-hez kötött genetikai betegségek esetén.