Szerző szerinti böngészés "Fekete, Zita"
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 71)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A borderline személyiségzavar kialakulásának biológiai és pszichoszociális tényezőiBuczkó, Botond Sámuel; Égerházi, Anikó; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Fekete, Zita; Zsuga, Judit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai TanszékA borderline személyiségzavar a klinikumban jelentősen felülreprezentált, a személyiségzavarban jelentős a komorbiditások, mint a szorongásos és hangulatzavarok, evési zavarok és szerhasználat jelenléte, melyek kimenetelére a személyiségzavar negatívan hat, valamint a borderline személyiségzavarban jellemző tünetek, mint a hangulat és az interperszonális kapcsolatok instabilitása, az önsértés, az impulzivitás, jelentős szenvedést okoznak az érintett személyeknek és a környezetüknek is. Ezért a borderline személyiségzavar kialakulásának vizsgálata indokolt. A diplomamunkám célja a borderline személyiségzavar jellemzőinek rövid bemutatása, és a borderline személyiségzavar kialakulásában szerepet játszó biológiai és pszichoszociális faktorok ismertetése. Bevezetésként a borderline személyiségzavar tüneteinek, lefolyásának, epidemiológiájának rövis ismertetésére került sor. Ezután a borderline kialakulásában a genetikai, környezeti, neuroanatómiai és biokémiai eltérések, valamint a szélesebb társadalmi okok, szociális státusz, a gyermekkori stressz és trauma, a szülő-gyermek kapcsolat és kötődés, a családon belül elszenvedett abúzus, valamint a maladaptív sémák szerepét vizsgáltam meg. Összefoglalásként kitértem ezen különbőző faktorok közötti kapcsolatokra, hangsúlyozva a biológiai és pszichoszociális tényezők közötti komplex, kétirányú kapcsolatot. A dolgozat megírásához a borderline személyiségzavarral foglalkozó nemzetközi és hazai kutatásokat és szakirodalmat használtam fel.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A borderline személyiségzavar sématerápiájaHorváth, Adél; Égerházi, Anikó; Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kovács, Attila István; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi IntézetA borderline személyiségzavar gyakorisága jelenleg 1-3% és folyamatosan növekszik. A bordeline páciensekre szélsőséges impulzivitás, labilis énkép, krónikus ürességérzés és önsértő magatartás jellemző, körükben rendkívül magas az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok aránya. A klinikai gyakorlatban ezzel a személyigézavarral találkozhatnunk a leggyakrabban, az összes hospitalizált fekvőbeteg negyede, pszichiátriai osztályon a személyiségzavarral diagnosztizált páciensek majdnem kétharmada, a járóbetegellátásban fele bordeline beteg. Dolgozatom keretein belül célom volt megvizsgálni a sématerápiát, mint pszichoterápiás módszert, illetve a szakirodalomban jelenleg rendelkezésre álló adatok, tanulmányok alapján a hatékonyságát a borderline személyiségzavar kezelésében. A sématerápiás elméleti hátteret és technikákat Jeffrey E. Young feljesztette ki a kilencvenes években. A terápia során a terapeuta segít a kliensnek azonosítani a maladaptív sémáit, az eredetüket megérteni és a sémákat a páciens aktuális problémaival összekapcsolni. A sémákat a gyermekkortól egészen a jelenig követik, cél, hogy a páciens felismerje, s tudatosítsa magában a séma aktiválódását, maladaptív megküzdési mechanizmusait, valamint, hogy adaptív eszközöket találjon érzelmi szükségletei betöltésére. A változási szakaszban a terapeuta kognitív-, élmény-, viselkedési stratégiákat együttesen alkalmazva segít ebben a páciensnek. A bordeline személyiségzavar esetén a sématerápia egy speciális formáját, a sémamódmunkát használják. A borderline pácienseknél leggyakrabban öt, súlyosabb esetekben négy sémamódot tudunk azonosítani, ezek az Elhagyott Gyermek, a Dühös és Impulzív Gyermek, a Büntető Szülő, az Elidegenedett Védelmező és az Egészséges Felnőtt (súlyos esetekben ez hiányozhat). Ezen sémamódokhoz társulnak a sémamódra jellegzetes maladaptív sémák, és ezek megfeleltethetők a bordeline betegek legyakoribb tüneteinek. A borderline pácienssel végzett munka célja, hogy az Egészséges Felnőtt megerősítése, aki így képessé válik arra, hogy elismerje, gondozza és védelmezze a Sebezhető Gyermeket, határokat szabjon a Dühös és az Impulzív Gyermeknek és leküzdje a Maladaptív Szülő és Megküzdési módokat. Az Egészséges Felnőttet egy darabig a terapeuta modellezni, idővel a páciens ezt a képet internalizálja. Több, feldolgozott hatékonyságvizsgálat alátámasztotta a sématerápia hatékonyságát a bordeline személyiségzavar több aspektusában, így az álatlános súlyosságában, instabilitásban, valamint az önsértés, öngyilkossági hajlam területén is. Lehatékonyabbnak a csoportterápiával kombinált egyéni sématerápiát találták. A tanulmányokban alkalmazott más pszichoterápiás technikák közül a sématerápia bizonyult a leghatékonyabbnak, így mindenképpen fontos a sématerápiás technikák széleskörűbb elsajátítása a terapeuták körében.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A kiégés vizsgálata pszichológusok, pszichoterapeuták körébenBéres, Renáta; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar; DE--Általános Orvostudományi Kar; Rádi, Bence Márk; Általános Orvostudományi KarJelen tanulmány célja az volt, hogy elemezze a pszichológusok, pszichiáterek és pszichoterapeuták körében a kiégés és a szervezeti tényezők, a jóllét, és a megküzdési mód közötti kapcsolatot. A mintát 53 fő alkotta (48 nő és 5 férfi), átlagéletkoruk 38 év (szórás = 9,77) volt. A kiégés felmérése a Mini Oldenburg Kiégés Kérdőívvel történt, a domináns megküzdési mód a Folkman és Lazarus-féle Megküzdési módok kérdőív 22 itemes, rövidített változatával került meghatározásra, a jóllét pedig az 5 tételes WHO Jól-lét Kérdőív alapján lett felmérve. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált mintának 62,26%-a szenved a kiégéstől. A vizsgálatnak a kiégés és a szervezeti tényezők közötti kapcsolatot nem sikerült alátámasztania, azonban számos más dologra fény derült a kiégéssel összefüggő tényezőket illetően. A problémaközpontú megküzdést alkalmazók a kiégés alacsonyabb és a jóllét magasabb mértékével jellemezhetők, mint az érzelemközpontú megküzdést preferáló társaik. A vizsgálat azt is alátámasztotta, hogy a kiégés szintje negatívan befolyásolja a jóllétet. A kutatásból gyakorlati haszon is származhat, hiszen a kiégéssel összefüggő tényezőket pontosan fel kell mérni, és figyelembe kell venni egy hatékony munkahelyi kiégést megelőző program megtervezésekor.Tétel Szabadon hozzáférhető A novel virtual reality-based theory of mind intervention for outpatients with schizophrenia: a proof-of-concept pilot study(2021) Vass, Edit; Simon, Viktória; Fekete, Zita; Lencse, Laura; Ecseri, Mária; Kis, Balázs; Simon, LajosTétel Szabadon hozzáférhető A szkizofréniában jelentkező szociális kognitív és metakognitív deficitek kezelési lehetősége Magyarországon- A Metakognitív TréningFekete, Zita; Kuritárné Szabó, Ildikó; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarA vizsgálatunk tárgyául szolgáló Metakognitív Trénig egy olyan kiscsoportos, számítógépasszisztált, strukturált tréningmódszer, mely a metakognitív működés fejlesztésén keresztül nem csak egyes neurokognitív és szociális kognitív területek működésének javítását, de a szkizofrénia tüneteinek csökkentését is célozza. A tréning magyar nyelvre történő fordítását és adaptálását magunk végeztük. Jelen dolgozat pedig egyrészt annak magyar szkizofrén mintán történő hatékonyságvizsgálatát összegzi, másrészt pedig két tréningcsoport anyagán végzett kvalitatív vizsgálat eredményeit mutatja be. Kvantitatív vizsgálatunk egy kétcentrumos, egyszeres vak, randomizált kontrollált, utánkövetéses vizsgálat, amelybe 46 pácienst vontunk be. Eredményeink szerint a kontrollcsoporttal összehasonlítva a tréningen résztvevő páciensek általános tüneti súlyossága javult a tréningidőszak végére, az azt követő hat hónapos utánkövetési időszakban további javulást produkáltak. Ugyanez mondható el a pozitív tüneteket és a dezorganizáció tüneteit illetően is. A tréningen résztvevő páciensek javuló téri-vizuális működést mutattak az intervenciós időszak végére a kontrollcsoporttal összehasonlítva, mely kedvezőbb működést a következő hat hónap során is megőrizték. A tréningcsoport tagjai saját teljesítményükhöz viszonyítva jobb teljesítményt mutattak a harmadrendű tudatelméleti műveletek, a megtévesztés felismerése és az általános tudatelméleti működés tekintetében. Az elért javulást a hat hónapos utánkövetési időszak végére is megőrizték. Az MKT-n résztvevő páciensek családi állapotukat és munkahelyi státuszukat illetően is kedvező lépéseket tudtak tenni. Kvalitatív vizsgálatunk a kognitív működés öt szintű hierarchikus struktúráját tárta fel, ahol a legmagasabb szinten a metakogníció és szociális kogníció, alatta azok alfunkciói, az ezek alá rendelt szinteken pedig ezen funkciók induktív tartalomelemzéssel nyert finomabb építőkövei helyezkednek el. A szkizofrén páciensek szociális kognitív működésük mobilizálása során nagy mértékben támaszkodnak olyan információkra, mint a kifejező mozgás. Illetve figyelembe vették az olyan kontextuális információkat is, melyek segítségül szolgálhatnak a másik személy állapotainak felmérésében. Emellett módunk nyílt olyan, jellegzetesen szkizofréniában előforduló kognitív disztorziók közvetlen megfigyelésére is, mint az elhamarkodottan levont következtetések disztorzív műveletei vagy belső tartalmaik külső valósághoz illesztésének hibái. Vizsgálataink eredményei szerint a Metakognitív Tréning magyar változata alkalmas a szkizofrén páciensek tünettani jellemzőinek javítására, kedvező hatást gyakorol az egyes neurokognitív és szociális kognitív funkciókra is. A verbális tartalmak megfigyelése pedig megfelelő felületet kínál a háttérben zajló kognitív folyamatok megértéséhez.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A szkizofréniával élő személyek betegségnarratívájaTallér, Zsófi; Fekete, Zita; Harangozó, Judit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Rádi, Bence Márk; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai TanszékHáttér és célkitűzés: Dolgozatomban a kapcsolódó szakirodalmak alapján ismertetem a szkizofrénia általános jellemzőit, továbbá a szkizofréniával élő személyek betegségmegélését is összefoglalom a korábbi vizsgálatokból származó eredmények alapján. A korábbi publikációk közt sajnos kevés kvalitatív kutatást találunk a témában, pedig a szubjektív betegségnarratíváról ezzel a módszerrel több hasznos információ kerülne birtokunkba. A dolgozat kutatási kérdése, miszerint az Indiana Pszichiátriai Betegséginterjú mentén keletkezett verbális tartalmak tartalomelemzése lehetőséget ad-e a szkizofréniával élő személyek betegségnarratívájának leírására, lehetőség nyílik-e a szubjektíven megélt kórlefolyás vizsgálatára, a betegséggel járó terhek megismerésére, valamint alkalom nyílik-e a betegséggel való megküzdés tanulmányozására. Módszer: Félig strukturált interjú készült 10 szkizofréniával élő személlyel. Vizsgálatunk, az Indiana Pszichiátriai Betegséginterjú felvétele révén keletkezett nyelvi anyag induktív kvalitatív tartalomelemzésére vállalkozik annak érdekében, hogy az így összegyűjtött verbális anyagból következtetéseket vonhassunk le pácienseink szubjektív betegségmegélését, betegségreprezentációját és a betegség következményeit illetően. Eredmények: A kutatási kérdés igazoltnak bizonyul. A négy témához tartozóan - amelyek a betegségnarratíva, a szkizofrénia hatására bekövetkező változások a páciensek életében, a betegségkonstrukció befolyásának mértéke, valamint a jövőkép - tizennégy fölérendelt kategóriát hoztunk létre, melyek 58 alkategória összevonásával keletkeztek. A betegségnarratívát a páciensek betegség révén kialakult identitása, az azokhoz kapcsolódó affektusok, a személy által észlelt tünetek, a kialakulás okának tartott tényezők és a kezeléssel való együttműködés mentén tudtuk megragadni. Az, hogy a páciensek életében mi változott a betegséggel és mi nem, beszámolóik alapján leginkább azok következményei, a szociális kapcsolataik és a munkára való alkalmasságuk változása mentén ragadható meg számukra. A betegségkonstrukció befolyásának mértékét a provokáló és protektív tényezők, a megküzdés, az elfogadás és a betegség felett gyakorolt kontroll jelenti, míg a résztvevők jövőképükkel kapcsolatos beszámolói az élettel való elégedettség és reményteliség témáján belül keletkezett.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A testkép vizsgálata az alexitímia és a szelffejlődés tükrébenBalogh, Petra; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarBevezetés: A testképzavarok kialakulásában fontos tényező a szelf fejlődése, melyben a szülőkkel való korai kapcsolatnak kitüntetett szerepe van. A gyermek tőlük várja nárcisztikus igényeinek a kielégítését. A szelf fejlődésének elégtelenségei azt eredményezhetik, hogy a személy önmagát a fizikai szelfen keresztül tapasztalja meg, illetve ezek a hiányosságok az érzelmek felismerésének és kifejezésének a képességét is károsítják. Így kitüntetett szerepet kap a test, mi által annak változásai nagyobb identitásváltozásokkal járnak, illetve az érzelmek kifejezésének az eszközévé a test válik. Célkitűzések: Jelen vizsgálat célja feltárni, hogy milyen kapcsolat lehet a szelffejlődés esetleges elégtelenségei, valamint a testképpel kapcsolatos elégedetlenség között, illetve az alexitímiás vonások ebben milyen szerepet játszanak. Módszer: A mintát pszichiátriai anamnézissel nem rendelkező, 18. életévüket betöltött személyek alkották (n=131). A demográfiai adatokon kívül a szelffejlődés és a nárcisztikus szükségletek vizsgálatára a Self Psychology Questionnaire magyarra fordított változata, az alexitímia vizsgálatára a Torontói Alexitímia Skála (TAS-20), valamint a testtel való elégedettség vizsgálatára nők esetében a Testi Attitűdök Tesztje (BAT), férfiak esetében pedig az Izomzattal Való Elégedettség (MASS-HU) kérdőívek kerültek felvételre. Az adatok feldolgozását lineáris regresszió analízissel és mediációs elemzéssel végeztük. Eredmények: A teljes mintán igazolódott a szelffejlődés elégtelensége és az alexitímia közötti kapcsolat (B=0,41, p<0,001). Női mintán a vizsgált nárcisztikus szükségletek mindegyike indirekt hatást gyakorolt a testképre, mely az alexitímia mediáló hatásán keresztül járul hozzá a testtel való elégedetlenséghez (B=0,62, p=0,025). A férfiaknál a nárcisztikus szükségletek közül az idealizálás iránti igény kielégítetlensége jelezte előre a testtel való elégedetlenséget (B=0,80, p=0,003). Férfi mintán az alexitímia mediáló hatása nem volt kimutatható. Diszkusszió: Eredményeink szerint a szelffejlődés fontos szerepet játszik az érzelmi fejlődésben és a testkép alakulásában. Míg férfiak esetén a megfelelő szelffejlődéshez szükséges idealizálás iránti szükséglet kielégítetlensége önmagában is a testtel való elégedetlenség kialakulásához vezethet, nők esetében ahhoz a szelffejlődés elégtelensége mellett az elégtelen érzelmi fejlődés is szükséges.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A viselkedési függőségekre kockázatot mutató személyiségvonások vizsgálataPinhasov, Mirjam; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar; DE--Általános Orvostudományi Kar; Rádi, Bence Márk; Klinikai KözpontA viselkedési függőségek olyan ismétlődő magatartásformák, melyek fölött a személy kontrollt gyakorolni képtelen, károsítva önmagát/környezetét, és melyek közegészségügyi jelentőségük miatt intenzíven kutatottak. A viselkedés addikciók jellegzetes premorbid személyiség talaján szerveződnek, így diagnosztikai és terápiás szempontból is lényeges a releváns személyiségvonások feltárása. Éppen ezért kutatásunk célja, azon személyiségvonások azonosítása, melyek fokozott kockázatot jelenthetnek a szerencsejáték zavar, internetfüggőség, illetve online játékfüggőség kialakulására. Mintánkat pszichiátriai diagnózissal nem rendelkező, 18 év feletti személyek alkották (n=123). A demográfiai változók mellett felmértük az internet-, videójáték- és szerencsejáték használati szokásokat. A potenciálian jelenlévő problémás használatot a Problémás Internethasználat Kérdőívvel (PIU-Q), a Tíztételes Internetesjáték-használati Zavar Teszttel (IGDT-10) és a South Oaks Szerencsejáték Kérdőív magyar változatával (SOGS-HU) vizsgáltuk. Az eredmények alapján a mintánkat nem problémás, illetve problémás internethasználó, problémás internetesjáték-használó és problémás szerencsejátékos alcsoportra osztottuk. A megkérdezettek személyiségvonásait 6 dimenzió mentén mértük fel a Hexaco-60 tételes változatával. Eredményeink alapján a problémás szerencsejátékosok a Becsületesség (p<0,01), Érzelmesség (p<0,000), Lelkiismeretesség (p<0,01) és Nyitottság (p<0,014) skálákon szignifikánsan alacsonyabb értékeket értek el nem problémás társaikhoz képest. Hasonló eredményeket kaptunk a Lelkiismeretesség skálán a teljes minta egészséges résztvevőihez viszonyítva (p<0,038). Az Érzelmesség kapcsán a problémás internethasználóknál szignifikáns eltérést találtunk a nem problémásokhoz (p<0,01), az egészséges résztvevőkhöz (p<0,013) és a problémás szerencsejátékosokhoz (p<0,000) képest is. Az Extraverzió vonásában tendenciaszintű különbség van jelen a nem problémások javára. Eredményeink többnyire megfelelnek a szakirodalomi adatoknak. A problémás szerencsejátékosoknál a viselkedési addikcióra kockázatot nem mutató személyekhez képest kevesebb proszociális vonást találtunk. Míg a kockázatos internethasználó alcsoportra jellemző leginkább az érzelmesség. A problémás internetesjáték-használat esetén a korábbi vizsgálatok a negatívabb személyiségvonások jelenlétére utalnak, amit eredményeink nem tükröznek.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Attribúció a skizofréniábanZala, András Viktor; Fekete, Zita; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Autizmus spektrumzavarral élő gyerekek szüleinek családi-élettörténeti narratíváinak elemzéseFarkas, Attila; Fekete, Zita; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar; DE--Népegészségügyi Kar; Kenyhercz, Flóra; Lajtos, Linda; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Karutatásomban két kérdésre kerestem a választ: 1) az autizmus megjelenése, jelenléte hogyan hat a szülők szülői szerepeivel kapcsolatos jelentéstulajdonítására a családi kapcsolatrendszer kontextusában? 2) diagnózis megkapásának narratívájában milyen egyéni és családi szinten értelmezhető motívumok jelennek meg a családi kapcsolatrendszer kontextusában? Az adatgyűjtés során 7 interjút vettem autizmussal élő gyermeket nevelő párokkal, majd ezeket elemeztem kódolással, ill. különböző fajtájú jelentési egységek együttes előfordulási mintázatainak feltárásával. Eredmények: A szülők történetként (nem eseményként) beszélik el az autizmus belépést családjuk életébe. A diagnózis körüli feszültség és a követő időszak egyszerre hozza el a szülői narratíva és a családstruktúra változása a szülők adaptív vagy a helyzet konzerválódását eredményező megküzdését eredményezi. Megjelenik az anya/feleség izolációja és az alrendszerek határainak rigiditása, ami a férj/apa kizáródásával és az anya és a gyermek közötti alrendszerhatárok egybeolvadásával jár együtt. A külső határok átjárhatóbbak lesznek: míg a férj az anyagi biztonságot igyekszik megteremteni, felesége, leginkább anyaszerepében különféle intézményekhez, szakemberekhez fordul segítségért. Különlétükben az feltöltődést esélyét nyújtó, önmagukért végzett cselekvés azonban alig jelenik meg: mindenki külön küzd az adott célért. Javaslatok: fontos a megfelelő egészségpszichológiai tevékenység, amely egyrészt a szupportív légkörben történő korrekt informálást jelenti, másrészt szupportív konzultációt, amely a konstruktív jelentésadást célozhatja meg. Hasznos lehet, ha mindez családi ülések formájában történik.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az autogén tréning gyakorlásának lehetséges kapcsolatai a metakognitív funkciók működésévelNagy, Erika Mónika; Fekete, Zita; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; DE--Népegészségügyi KarAz autogén tréningnek a szorongás csökkentésében, illetve a saját testi, lelki és kognitív működések tudatosításában játszott szerepét számos kutatás igazolta, azonban keveset tudunk arról, hogy ez a technika hogyan hat a metakognitív funkciókra. A Metacognitive Assessment Inventory kérdőív segítségével végzett kutatásomban egyfelől azt vizsgálom, hogy az autogén tréninget gyakorlók csoportja (n=25) jobb metakognitív funkciókat mutat-e, mint a tréninget nem gyakorlók (n=45), másfelől azt néztem meg, hogy autogén tréninget gyakorlók csoportjában a technika alkalmazásának szintje hogyan hat a metakognitív funkciók működésére. Eredményeim azt mutatják, hogy nem elsősorban az autogén tréning gyakorlásának ténye, hanem a technika gyakorlásának szintje hat előnyösen a metakognitív funkciókra: azok a válaszadók, akik az autogén tréninget intenzívebben végzik és nagyobb hatásfokot tulajdonítanak neki, magasabb pontokat értek el a metakognitív teszten is. Emellett kutatásom azt is igazolta, hogy az autogén tréninget gyakorlók szorongásszintje szignifikánsan alacsonyabb, mint a technikát nem gyakorlóké. Ugyanakkor ebben a csoportban sem találtam szignifikáns korrelációt a szorongás és a metakognitív funkciók között, tehát feltételezhető, hogy – bár az autogén tréning hatással van mind a szorongásra, mind a metakognitív funkciókra – önmagában a kisebb szintű szorongás nem vezet szignifikánsan jobb metakognitív funkciókhoz.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az egészségszorongás vizsgálata egészségügyi dolgozók körében a személyiségvonások és az élettel való elégedettség tükrébenHarnos, Ágnes; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Horváth-Balogh, Cintia; Egyetemen kívüliKutatásunk során arra tettünk kísérletet, hogy feltárjuk az egészségügyben dolgozók körében az egészségszorongás, a személyiségvonások és az élettel való elégedettség összefüggéseit. A hazai és a nemzetközi szakirodalom feldolgozása során azt tapasztaltuk, hogy kevés kutatást végeztek e konstruktumok együttes elemzésére egészségügyi dolgozók körében, ezért célként tűztük ki a mostani – magyar nemzetiségű, felnőtt személyek körében végzett – és a korábbi kutatások eredményeinek összevetését. A vizsgálatot egy budapesti magánkórház dolgozói körében végeztük. Az egészségügyi dolgozók körét nem korlátoztuk kizárólag a közvetlenül a betegellátásban dolgozó szakszemélyzetre, hanem kibővítettük az egészségügyben adminisztratív jellegű munkát végzőkkel és egyéb támogató területeken dolgozókkal. Kutatásunk során kérdőíves felmérést alkalmaztunk, melyhez a 100 itemből álló HEXACO Személyiségkérdőívet, a 18 itemes Egészségszorongás Kérdőívet (SHAI), valamint az 5 itemből álló Élettel Való Elégedettség Skála magyar változatát (SWLS-H) használtuk fel. A kérdőívet összesen 183-an töltötték ki online, illetve papír-ceruza teszt formájában. A válaszadók átlagéletkora 45,11 év és 74,3%-uk nő. A résztvevők 49%-a vesz részt közvetlenül a betegellátásban, 26,2%-uk 5 évnél rövidebb, míg 38,3%-uk pedig 20 évnél hosszabb ideje dolgozik az egészségügyben. A korábbi kutatási eredmények alapján hat hipotézist állítottuk fel. Az első négy hipotézis teszteléséhez hierarchikus klaszteranalízist használtunk, Ward módszerrel. A H1 hipotézist amelyben azt vizsgáltuk, hogy azonosítható-e a vizsgálati mintából a magas emocionalitással és alacsony élettel való elégedettséggel rendelkező személyek csoportja, sikerült igazolnunk, a mintából különálló klaszterként azonosítottuk azon személyeket, akik a HEXACO kérdőív Emocionalitás dimenziójában magas átlagpontszámot értek el, viszont az SWLS-H skálán elért pontszámuk alacsony élettel való elégedettségre utal. A H1a hipotézis, miszerint a magas emocionalitással rendelkező, élettel kevésbé elégedett egészségügyi dolgozók egészségszorongása magasabb lenne a többi klaszternél, nem igazolódott, ugyanis a SHAI skálán általuk elért pontszámok átlaga nem különbözik szignifikánsan a magas emocionalitással és magas élettel való elégedettséggel rendelkező személyekétől. A H2 hipotézisben azt vizsgáltuk, hogy a kutatási mintából kiválasztható-e az extravertált, magas élettel való elégedettséggel rendelkező személyek csoportja. Sikerült azonosítanunk önálló klaszterként az extravertált, élettel elégedett személyeket, a hipotézisünk igazolódott. A H2a hipotézisünk megállapítása szerint az extravertált, élettel elégedett egészségügyi dolgozók egészségszorongása alacsony, igazolódott. A H3 hipotézisünk, miszerint a betegellátásban közvetlenül résztvevők esetében az egészségszorongás magasabb, mint közvetlenül a nem betegellátásban dolgozóké, teszteléséhez független mintás t-próbát alkalmaztunk. A hipotézis nem igazolódott, mert az egészségszorongást illetően nem találtunk szignifikáns különbséget a csoportok között. A H4 hipotézisünkben az egészségszorongás és az egészségügyben eltöltött idő közötti kapcsolatot vizsgáltuk Pearson-féle korrelációs együttható segítségével. A hipotézisünk igazolódott, miszerint a két változó közötti korreláció negatív irányú. A kutatást egy adott budapesti magánklinikán végeztük. Mivel nem állt rendelkezésünkre adat a vizsgált populáció életkori és nemek szerinti megoszlásáról, ezért a minta nem tekinthető reprezentatívnak. A vizsgálatot több, különböző egészségügyi intézményre kiterjesztve és nagyobb számú mintán megismételve az eredmények jobban általánosíthatóak lennének a magyar egészségügyi dolgozók teljes körére.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az öko-szorongás, öko-bűntudat és öko-gyász feltérképezése MagyarországonKőszeghy-Deczki, Anna; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Fábián, Balázs; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi IntézetAz elmúlt évszázadok során az emberi tevékenység folytán olyan változások mentek végbe a természeti környezetben, amelyek a Föld teljes élővilágának jövőjét veszélyeztetik. Ezen változások közül a legjelentősebb a klímaváltozás, amely az egész emberiség jóllétére kihat (László, 2018). Az egyre szaporodó hőhullámok, aszályok, futótüzek és hurrikánok egyértelmű bizonyítékai az éghajlatváltozásnak, miközben az átlaghőmérséklet és a tengerszint emelkedése egyelőre kevésbé látványosan jelzik az ökológiai válságot, noha jóval több embert érintenek (Born, 2019). Világszerte gyarapodnak a klímaváltozás drámaiságát igazoló tudományos bizonyítékok, mellyel egyidőben egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az éghajlatváltozás komoly pszichés terhet is ró az emberiségre (Whitmarsh és mtsai, 2022). A mára már médiaérdeklődést is kiváltó ökológiai szorongást egyre növekvő tudományos érdeklődés övezi. Az ökológiai szorongás ugyan leggyakrabban nem klinikai szintű, de kóros formában is előfordulhat (Pihkala, 2020). Az öko-szorongást az American Psychological Assocation (APA) a természeti végzettől való krónikus félelemként definiálja, amely az enyhébb stressztől a depresszióig, poszttraumás stresszig, vagy akár az öngyilkosságig terjedhet (APA, 2017). Albrecht megfogalmazásában az öko-szorongás „az az általános érzés, hogy a létezés ökológiai alapjai összeomlóban vannak” (Albrecht, 2012. p. 250) Az öko-szorongás mellett azonban számos új fogalom került bevezetésre az ökopszichológia tudományterületén belül, többek között az öko-bűntudat, amely a környezetszennyező viselkedés, vagy tétlenség nyomán jelentkezik (Mallett, 2012), illetve az ökológiai gyász, ami az ökoszisztémák, a fajok, vagy a természeti tájak elveszítése miatt érzett bánat érzését jelöli (Cunsolo és Ellis, 2018). Jelenleg még az öko-szorongást felmérő nemzetközi tudományos kutatások száma is kevés, de már azokból is nyilvánvaló, hogy az öko-szorongás egy olyan probléma, amely a népesség igen tekintélyes hányadát érinti. Kutatásunk célja az volt, hogy hazai mintán mérjük fel az öko-szorongás, az öko-bűntudat és az öko-gyász megjelenésének mértékét a vizsgált csoportban, illetve azt is megnéztük, hogy azok az egyének, akik alapvetően hajlamosabbak a szorongásra, magasabb öko-szorongást, öko-bűntudatot és öko-gyászt tapasztalnak-e. Eredményeink azt mutatták, hogy a magasabb vonásszorongást mutató egyének magasabb ökológiai szorongást is mutattak, és magasabb pontszámokat értek el az öko-bűntudat és az öko-gyász skálákon is. Mivel a demográfiai tényezők jó előrejelzői az öko-szorongásnak (Clayton és Karazsia, 2020), így ezek mentén is vizsgálódtunk. Kutatásunkból az derült ki, hogy az életkor és az öko-szorongás között nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat. Nem találtunk különbséget továbbá az egyedülállók és a házasok között sem, illetve a falvak és a városok lakói között sem a vizsgált jelenségeket illetően. A nők csupán az ökológiai gyász skálán értek el magasabb pontszámokat, a többi öko-kérdőíven nem mutatkozott különbség a férfiak és a nők körében. Végül az is kiderült, hogy a legmagasabb értékeket a folyamatban lévő felsőfokú tanulmányokat folytató egyének érték el az öko-bűntudat kérdőíven, ám öko-szorongás és öko-gyász tekintetében nincs különbség a különböző iskolai végzettségű egyének között.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A betegségpercepció és a társas támogatás hatása a megküzdésre daganatos betegeknélBurján, Magdolna; Fekete, Zita; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar; DE--Népegészségügyi Kar; Szécsi, Dóra; Fábián, Balázs; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi KarDolgozatomban elsőként bemutatom, milyen tényezők járulhatnak hozzá a tumoros betegségek kialakulásához. Ismertetem azokat a pszichés tényezőket, melyeket gyakran hoznak összefüggésbe e betegség kialakulásával: a negatív életeseményeket, a stresszt, és a mára már elvetésre került C-típusú személyiség koncepcióját. Ezt követően áttekintem a megküzdéssel, a betegségreprezentációval és a társas támogatással kapcsolatos szakirodalmi adatokat.Kutatásomban daganatos betegek betegségpercepciójának és az észlelt társas támogatásnak a megküzdésre gyakorolt hatását vizsgálom.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A betegségreprezentáció kvalitatív vizsgálata sclerosis multiplexben szenvedők körébenPappné Grósz, Bernadett; Fekete, Zita; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar; DE--Népegészségügyi KarJelen kutatás célkitűzése a sclerosis multiplexben szenvedők betegségreprezentációjának, vagyis szubjektív betegségelméletének hazai mintán történő feltárása, a betegekkel készített félig-strukturált interjúk tartalomelemzése nyomán. A vizsgálati személyek toborzása a DEKK Neurológiai Klinika Neuroimmunológiai Szakrendelésének keretein belül, kényelmi mintavételi eljárással valósult meg. Összesen 10 sclerosis multiplexben szenvedő beteg vett részt a vizsgálatban. Az interjúk szöveges átiratainak tartalomelemzése alapján elmondható, hogy a 17 kialakításra került kategória és azok tartalmai, olyan szubjektív vélekedéseket és élményeket tartalmaznak, amelyek a résztvevők betegséggel kapcsolatos személyes élményvilágába nyújtanak betekintést. Továbbá megfigyelhető volt közöttük több olyan kategória is, amely a betegségreprezentációt alkotó egyes komponensek tükröződésének tekinthető. A vizsgálat fontos, további figyelmet igénylő eredményeinek tekinthetők azok a megfigyelések, miszerint a résztvevő betegek legnagyobb részben negatív tónusú érzelmekkel, érzésekkel viszonyulnak betegségükhöz, és körükben igen kevés, az érzelemközpontú megküzdésre utaló közlés mutatkozott. A vizsgálat egy további jelentős eredményének tekinthető annak feltárása is, hogy a betegség negatív következményei közül a résztvevők beszámolóiban a betegség hatására kialakult korlátozottság vagy gátoltság jelent meg legnagyobb hangsúllyal, ugyanis szinte minden résztvevő kifejezete azt, hogy a betegség velejárójaként az élete valamely területén saját korlátozottságát, egyes esetekben kiszolgáltatottságát tapasztalja. A negatív következmények mellett azonban fontos kiemelni, hogy a résztvevők a betegség következtében olyan pozitív változásokat is észleltek, amelyek poszttraumás növekedésérzésnek tekinthetők. Végezetül a vizsgálat egy ugyancsak fontos eredménye továbbá, hogy a résztvevő betegek beszámolóiban lényegesen több, az állapotuk jelenlegi szintjének megtartásával kapcsolatos jövőre irányuló remény fogalmazódott meg, mint amennyi az ennek elérésére, megvalósítására irányuló törekvéseiket tükrözte.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Burnout szindróma az ózdi tanárok körébenKalmár-Nagy, Andrea; Nagy, Károly; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar; DE--Népegészségügyi Kar; Fekete, Zita; Kovács, János EndreA kutatás az ózdi tanárok kiégési szintjét méri fel, továbbá arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kiégésre milyen befolyásoló tényezők hatnak. A kiégéssel összefüggésben megvizsgálásra kerül számos szociodemográfiai adat, többek között a lelki egészség és a koherencia érzés. A kiégés kialakulását több mint 60%-ban 5 tényező befolyásolja. Ezek között szerepelt a kor, a nem, a keresettel való elégedettség, a lelki egész és a koherencia érzés. A kiégés három alskálán keresztül került megvizsgálásra: az érzelmi kimerülés, a deperszonalizáció és a csökkent hatékonyság. Az eredmények szerint a gyermekek száma, az életkor és a keresettel való elégedettség kapcsolatban áll az emocionális kimerüléssel. A nem és a kiégés alskálája, a deperszonalizáció között negatív, közepesen erős kapcsolat figyelhető meg. A lelki egészség erős pozitív összefüggésben volt a kiégéssel, míg a kiégés és a koherencia érzés között erős negatív kapcsolat volt megfigyelhető.Tétel Szabadon hozzáférhető Case Report: feasibility of a Novel Virtual Reality-Based Intervention for Patients With Schizophrenia(2021) Vass, Edit; Simon, Viktória; Fekete, Zita; Kis, Balázs; Simon, LajosTétel Korlátozottan hozzáférhető Debreceni középiskolások szórakozási és alkoholfogyasztási szokásaiTóth, Renáta Anna; Fiatal, Szilvia; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar::Megelőző Orvostani Intézet::Biostatisztikai és Epidemológiai Nem Önálló Tanszék; DE--Népegészségügyi Kar; Varga, Orsolya; Fekete, ZitaA dolgozat két debreceni középiskola típust hasonlít össze, az ott tanuló Z generáció szórakozási és alkoholfogyasztási szokásai alapján. Egy rövid generációs áttekintés után két gimnázium és egy szakközépiskola vizsgálatát mutatja be a szakdolgozat. Felvetésem az volt, hogy egy gimnáziumi tanuló vagy éppen egy szakközépiskolába járó teljesen más szokásokkal rendelkezik, ezzel a két dologgal kapcsolatban. 1531 főből 201 tanuló válaszait vizsgáltam, gimnáziumi osztályokba járó diákok közül 151 fő töltötte ki és a szakközépiskolákból 49 fő a küldte be válaszait ezzel a témával kapcsoltban. A két csoport megadott válaszai összehasonlítása után nem találtam egy esetben sem szignifikáns különbséget, amivel bizonyíthatnám, hogy befolyásoló tényező lenne a középiskola típusa ebben a 15-18 éves korosztályban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A depresszió reprezentációinak és oki tényezőinek vizsgálata(2014-05-29T09:08:56Z) Hofgárt, Károly; Bánfalvi, Attila; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar; DE--Népegészségügyi Kar; Hidegh, Bernadett; Fekete, Zita; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi KarA depresszió a mai ember számára minden szempontból feltehetően az egyik leggyakoribb „lelki csapás”. Azonban az, hogy a depresszió nem csupán az újkor jelensége egyebek mellett abból is kiderül, hogy már az ókori filozófusokat és papokat is foglalkoztatta, noha ők még melankóliának (búskomorságnak) nevezték. A melankólia fogalma később áldozatul esett annak a változásnak, amelynek következtében a pszichiátria elsődlegesen orvosi tudománnyá változott, vagyis a pszichiátria abban a pillanatban megszabadult a melankólia fogalmától, mihelyt alávetette magát az orvoslás tudományos paradigmájának. Romano Guardini mindezt azzal magyarázza, hogy a melankólia vagy búskomorság túlságosan is fájdalmas, és túlságosan is mélyre hatol az emberi lét fundamentumaiban ahhoz, hogy az a tudományos paradigma számára értelmezhető legyen. Míg a sztoikusok klasszikus morálfilozófiai írásai, valamint Schopenhauer és Kierkegaard filozófiája, majd pedig a modern, 20. századi egzisztencialista filozófia képviselői mind az emberi léthelyzetből fakadó szenvedés elviselésére „buzdították” az egyént – nem is beszélve a szenvedés keresztény szellemiség szerinti üdvösségszerző értékéről – addig a tudomány a modern korszellem értelmében többek között például az antidepresszánsok szabadalmasításával az egyén szenvedéstől való „megszabadítását” tűzte ki céljául (a piacépítő törekvések mellett). Könnyen belátható azonban, hogy a szenvedés nélküli, boldog élet gyakran nagy illúzió csupán. Míg a korábbi történelmi korok azt sugallták, hogy az élet tele van nehézségekkel, problémákkal, addig a modern korszellem inkább azt sugallja, hogy az ember remek, mindenre képes, az emberi lehetőségeknek és boldogságnak nincs határa. Az új embertípus legfontosabb tulajdonsága a mérhetetlen szabadság, a korlátlan lehetőségek érzete, az önkorlátozás és tilalmak teljes mellőzése. A modern korszellemet tehát sokkal kevésbé hatja át az a tény, miszerint az egyén szenvedésre is predesztinált, mindezt pedig sok esetben a modern kor zabolátlan hedonizmusa hivatott álcázni. Az életet szenvedésfolyamként felfogó „pesszimista” filozófiákat felváltani látszik a „Be happy!” és a „Keep smiling!” attitűd, éppen ezért tartósan szomorúnak lenni manapság „törvényen kívülinek”, és valamelyest „elüldözendő betegségnek” is számít. A szakirodalom a depresszió különböző fajtáiról és fokozatairól számol be, kezdve a könnyű, helyzetfüggő, pszichoreaktív depressziótól a neurotikus és az élettörténetben formálódó depresszión keresztül egészen a pszichotikus vagy endogén, primer depresszióig. Ismerjük ezeken túl az álcázott (larvált) depressziót is, amely mindenekelőtt „szomatikus” tünetek mögött rejtőzik. Beszélhetünk továbbá az életkorok összefüggésében gyermek- és serdülőkori depresszióról, terhességi és szülés utáni depresszióról, involúciós- és időskori depresszióról stb. – hogy csak a legismertebbeket soroljuk fel. A szomorúság és a szenvedés fogalmával a tudomány nem igazán tud mit kezdeni; annál inkább tud a depresszió előbb felsorolt konstruktumaival, amelyeket a klinikai terminológiában is használnak, s amelyekről hangoztatják, hogy nem összekeverendő és egybemosandó a hétköznapi szomorúsággal. Hiába azonban annak hangoztatása, hogy a mindennapi élet kisebb-nagyobb viszontagságai által előidézett rosszkedv és szomorúság nem egyenlő a depresszióval, a köznyelv mégis nagyon szabadon használja a depresszió kifejezést. Olyannyira, hogy a szomorúság, a boldogtalanság, a bánat, az elkeseredés, a csalódás, a veszteség érzései gyakran a depresszió vagy divatos rövidítésben a „depi” szóban találják meg közös nevezőjüket. Manapság az unalom, az üresség, a magányosság érzései is könnyen a depresszió szóban találhatják meg közös asszociációs centrumukat; a szenvedés, a tartós szomorúság és a depresszió határai tehát a gyakorlatban is egyre összemosódottabbá váltak. Guardini szerint az orvosok és a pszichológusok sok találó dolgot mondanak a depresszió okairól és alsóbb strukturális elveiről, amelyek sokszor nem is többek, mint banalitások. Fontos megjegyeznünk, hogy a depressziós zavarokat számos esetben az információfeldolgozás negatív eltolódásánál egy még általánosabb és alapvetőbb torzulás is jellemzi. E torzulás pedig az egyén ontológiai dimenzióját érinti, vagyis a léthez fűződő legáltalánosabb kapcsolatát. Éppen ezért a depresszió és a melankólia lényege semmiképp sem ragadható meg az ember lényegének figyelembevétele nélkül. S mivel az ember lényege legfőképp önnön létezésében, egzisztenciájában rejlik, abban hogy miként nyilvánul meg ittléte, éppen ezért a depresszió kérdésköre legalább annyira ontológiai probléma is, mint amennyire biológiai, pszichológiai, szociális, vagy társadalmi probléma. De mi is valójában a depresszió és milyen feltételezett oki tényezők állhatnak mögötte? Tanulmányunkban többek között ezen kérdések vizsgálatára is kitérünk.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Depressziósok beszédparamétereinek vizsgálata és beszédének tartalomelemzése(2014-05-30T10:22:42Z) Katona, Zsuzsa; Tisljár-Szabó, Eszter; DE--Általános Orvostudományi Kar; Andrejkovics, Mónika; Fekete, Zita; DE NK Magatartástudományi IntézetSzakdolgozatom témája a depressziós és egészséges személyek beszédének összehasonlítása temporális beszédjellemzők mentén, valamint megakadásjelenségek vizsgálata és a betegek beszédének tartalomelemzése. Az elméleti összefoglalóban először ismertetem a depresszió illetve a depressziós kognitív stílus főbb jellemzőit. Ezt követi a beszédkutatások és a vizsgálni kívánt beszédparaméterek, végül az érzelmek, illetve a depresszió beszédre gyakorolt hatásának bemutatása.