DEA
Üdvözöljük az intézményi repozitóriumunk oldalán!
A Debreceni Egyetem elektronikus Archívuma (DEA) a Debreceni Egyetemen születő dokumentumok digitális tárhelye. Az archívumban különböző gyűjteményekben tároljuk a tudományos publikációkat, hallgatói dolgozatokat, oktatási anyagokat, média tartalmakat és digitalizált dokumentumokat. Az Open Access elvein felépülő repozitóriumban a hozzáférés több szinten valósul meg: a dokumentumok egy része bárhol szabadon hozzáférhető, míg mások kizárólag a Debreceni Egyetem számítógépein vagy zárt hálózaton keresztül érhetők el.
Kiemelt kategóriák a DEA-ban
Digitális Könyvtár
A DEENK által digitalizált kulturális örökségnek és egyetemtörténeti dokumentumoknak, a Debreceni Egyetemi Kiadó gyűjteményeinek, az egyetemi és helyi vonatkozású folyóiratoknak digitális archívuma.
Hallgatói dolgozatok
A Debreceni Egyetem karain végzett hallgatók szakdolgozatainak, diplomamunkáinak gyűjteménye. A tételek a kari határozatok értelmében Egyetemi IP-ről megtekinthetők.
PhD dolgozatok
A Debreceni Egyetem doktorjelöltjei által feltöltött doktori tézisfüzetek és disszertációk gyűjteménye, amelyeket a DEENK a doktori iskolákra vonatkozó országos és helyi hatályos rendelkezések szerint nyílt hozzáféréssel tesz közzé.
Publikációk
A Debreceni Egyetemen kutatóinak közleményei, amelyek alapvetően zárt hozzáférésű dokumentumok, de a DEENK a kiadói és a szerzői jogok betartásával a tételeket szabadon hozzáférhetővé teszi.
Legfrissebbek betöltések
Pharmacovigilance study of anti-seizure medications among people living with epilepsy and the potential impact of complementary and alternative medicine regarding outcome
Girgis, Michael Magdy Fahmy; Horváth, László; Girgis, Michael Magdy Fahmy; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi Kar
Epilepsy is a disease needing life-long treatment affecting millions of people. We have focused on two important aspects of treatment in order to achieve better tailored therapy. Firstly, we conducted a pharmacovigilance study of ASMs covering a ten-year-period using EV database with focus on their seriousness and outcomes of reported sADRs. A total of 276,694 reports were retrieved, including1,051,142 individual sADRs reported as PTs. ROR, 95% CI, p value and chi-square statistics were calculated. The most frequent SOCs were the following: nervous system disorders (19.26%), general disorders and administration site conditions (14.39%), psychiatric disorders (11.29%) and injury, poisoning and procedural complications (9.79%). Old ASMs had a significant positive association with ‘caused/prolonged hospitalisation’, ‘congenital anomaly’, ‘disabling’, ‘life threatening’ and ‘results in death’, while new ASMS with ‘other medically important condition’. SUDEP was reported in 0.04% of PTs. Concluding, Old ASMs were generally more commonly associated with undesired outcomes and seriousness. Considering their expected seriousness and outcomes, the safety profile of the different ASMs, can play a major role in the selection of ASMs. Summarizing our PV studies, most of the PTs felt in the serious condition. Undesired outcomes and seriousness among reported ICSR were more common by old ASMs. Only with the precise knowledge of the safety profile of prescribed ASMs can fulfil patients’ preference and lead to adequate adherence increasing the probability of better seizure control. Secondly, CAM use was examined with a self-developed questionnaire focusing on the outcomes of treatment among PWE. Filled questionnaires were used in compiling database that was eventually analysed. Number of PWE was 127. Mean age was 45.1±16.1 years. From PWE group, ten patients (7.9%) used CAM because they believed in CAM. Comparing to patients with diabetes mellitus, the prevalence was 12%. Two of them reported ADR. The CAM users among PWE were younger, while patients with DM were elderly who tended to use CAM. The major findings were that health-conscious patients tended to use more CAM which highlights the necessity to discuss CAM use openly. The most commonly reported CAMs were CYPs enzymes modulating that can lead to many interactions and lead to ADR. Accordingly, role of treating team including clinical pharmacists and patient’s education may be essential. Both studies may show, how a clinical pharmacist could contribute to the treatment of PWE.
R-hurok regulátorok azonosítása és vizsgálata nagy áteresztőképességű genomikai szűrőmódszerekkel és metaanalízissel
Kissné Boros-Oláh, Beáta; Székvölgyi, Lóránt; Boros-Oláh, Beáta; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
PhD munkám középpontjában az R-hurkok és kromatin hurkok vizsgálata állt. Ennek keretén belül farmakogenomikai metaanalízissel vizsgáltuk az R-hurkok szerepét a daganat terápiában. Kifejlesztettünk két új módszert (DRIP-BC-seq, 4C-BC-seq), melyek R-hurkokat, illetve kromatin hurkokat szabályozó gének azonosítására szolgálnak. Továbbá Hi-C módszerrel vizsgáltuk Arabidopsis thaliana modellnövényben az NDX gén hatását a genom térbeli konformációjára.
Legfőbb eredményeink: rávilágítottunk arra, hogy az R-hurkokat szabályozó gének számos daganat esetén biomarkerként és terápiás célpontként hasznosíthatók. Módszer fejlesztéseinknek köszönhetően növeltük a potenciálisan R-hurok/kromatin-hurok szabályozó gének listáját, miáltal új utak nyílnak az R-hurok kutatás és az epigenetikai daganatterápiák területén. Továbbá Hi-C eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az NDX hiánya elősegíti a 3D kromatin kölcsönhatások létrejöttét a kromocentereken és a transzkripciósan csendes heterokromatinon keresztül.
My PhD work focused on the examination of R-loops and chromatin loops. Within this framework, we used pharmacogenomic meta-analysis to study the role of R-loops in cancer therapy. We developed two new methods (DRIP-BC-seq, 4C-BC-seq) for identifying genes regulating R-loops and chromatin loops, respectively. Additionally, we used the Hi-C method to study the effect of the NDX gene on the spatial conformation of the genome in the model plant Arabidopsis thaliana.
Our main results: we highlighted that genes regulating R-loops can be used as biomarkers and therapeutic targets in many tumors. Thanks to our methodological developments, we have increased the list of potentially R-loop/chromatin loop regulatory genes, opening new ways in the field of R-loop research and epigenetic tumor therapies. Furthermore, based on our Hi-C results, we found that NDX deficiency promotes the formation of 3D chromatin interactions through chromocenters and transcriptionally silent heterochromatin.
A differenciál- és integrálszámítás története
Gulyásné Tinger, Tünde; Boros, Zoltán; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Trigonometrikus egyenlőtlenségek megoldása
Árvai, Gabriella; Boros, Zoltán; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
A trigonometria felfedezése
Szakálos, Antónia Etelka; Kovács, Zoltán; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Gazdasági jellegű feladatok a kétszintű érettségi rendszerben
Vári, Tünde; Kozma, László; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Véges dimenziós algebrák
Tóth, Veronika; Lakatos, Piroska; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Populációs vizsgálatok pitvarfibrillációban szenvedő betegekben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisa alapján
Papp, Tímea Bianka; Csanádi, Zoltán; Papp, Tímea Bianka; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai Tanszék
Háttér: A pitvarfibrilláció (PF) növekvő incidenciájával, magas prevalenciájával és mortalitásával egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. Jelenlétében a stroke kockázata megnő, így az antikoaguláns kezelés szerepe kulcsfontosságú ezen betegek körében. Továbbá, a PF a patomechanizmus átfedő elemeinek és a mindkét kórkép esetén gyakran előforduló társbetegségeknek köszönhetően gyakran társul egy másik magas morbiditású és mortalitású kardiovaszkuláris „pandémiával”, a szívelégtelenséggel (SzE). A két kórkép esetén a „big data” elemzés a betegség kezelésének országos gyakorlatára, illetve a betegség lefolyására vonatkozóan fontos adatokat szolgáltathat. Magyarországi adatok ezen két kórkép esetén korlátozott számban lelhetőek fel az irodalomban. Célkitűzés: Munkánk során reprezentatív hazai adatok gyűjtését tűztük ki célul pitvarfibrillációra és szívelégtelenségre vonatkozóan. Módszerek 1: Kutatásunk első felében a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisában 2011. január 1.-2016. december 31. között olyan PF-ban szenvedő betegeket kerestünk, akiknél a tromboembóliás profilaxis K vitamin antagonista (KVA) vagy direkt orális antikoaguláns (DOAC) kezeléssel történt. Eredmények 1: Összesen 144 394 beteget vontunk be vizsgálatunkba, amelyből 129 925 beteg esetén történt KVA-val és 14 469 esetén DOAC-cal a stroke profilaxisa. 28%-os összmortalitási rizikó csökkenés igazolódott DOAC terápia alkalmazása esetén. A terápia korai fázisában 39%-os, míg az utánkövetés második évében 13%-os volt a DOAC-ok KVA-kal szembeni mortalitási rizikót csökkentő hatása. A DOAC-ok nemtől és korcsoporttól függetlenül előnyösebbnek bizonyultak a KVA-kal szemben. A 60 év alatti korcsoportban (HR = 0,47; 95% CI, 0,35-0,62, P<0,001), nők esetén a terápia első féléve során (HR = 0,57; 95% CI, 0,52-0,62, P<0,001), illetve az alacsonyabb tromboembóliás (0-1 CHA2DS2-VASc pontszám, HR = 0,51; 95% CI, 0,35-0,75, P=0,001) és vérzéses rizikójú (0-1-es vérzéses rizikó, HR = 0,49; 95% CI, 0,33-0,75, P=0,001) betegcsoportokban volt a legkifejezettebb a DOAC-ok mortalitási rizikót csökkentő hatása. Konklúziók 1: Nonvalvuláris eredetű pitvarfibrilláció esetén a DOAC kezelés szignifikáns mértékben csökkenti a mortalitást a terápia korai és késői fázisában egyaránt, nemtől és korcsoporttól függetlenül. A DOAC-ok alkalmazása kifejezetten előnyös a terápia korai fázisában, a fiatalabb korcsoportban, a nők esetén, valamint az alacsonyabb tromboembóliás és vérzéses rizikójú betegcsoportokban. Módszerek 2: Kutatásunk második felében a NEAK adatbázisát felhasználva a 2015. január 1.-2021. december 31. közötti időszakban PF-ban és SzE-ben egyaránt szenvedő betegek adatait elemeztük. Vizsgáltuk a két kórkép megjelenési sorrendjének előfordulási gyakoriságát, a második kórkép megjelenéséig eltelt időt, illetve a megjelenési sorrend hosszútávú mortalitással való összefüggését. Eredmények 2: 109 075 beteg felelt meg bevonási kritériumainknak. 29 937 esetben jelentkezett PF-t követően a SzE (PF → SzE), 38 171 betegben alakult ki SzE után a PF (SzE → PF), és 40 967 beteg esetén derült fény a PF-ra és SzE-re egyidőben (PF és SzE egyidejűleg). PF → SzE medián 6 hónapot követően jelent meg, míg SzE → PF medián 10 hónap alatt alakult ki. A medián túlélés PF → SzE esetén 46 hónap, SzE → PF-ban 38 hónap, míg a PF és SzE egyidejű felfedezése esetén 21 hónap volt. A SzE → PF, valamint a PF és SzE egyidejűleg betegcsoportban 5%-kal (HR=0,95, CI 0,93-0,97), valamint 16%-kal (HR=0,84, CI 0,82-0,85) magasabb mortalitási rizikó igazolódott a PF → SzE betegcsoporthoz viszonítva (P<0,0001). Konklúziók 2: Megállapítottuk, hogy a PF és SzE megjelenésének sorrendje prediktív a túlélésre. A már PF-ban szenvedő beteg esetén ritkábban alakul ki és rövidebb időben belül jelenik meg a SzE, a prognózis kedvezőbb. A már SzE-ben szenvedő beteg esetén gyakrabb alakul ki és hosszabb idő elteltével jelentkezik a PF, esetében a prognózis kedvezőtlenebb. Leggyakrabban egyidőben kerül felfedezésre a PF és a SzE és rossz prognózissal társul.
A magyarországi fiatal felnőttkori monogénes diabeteses betegek genetikai és klinikai vizsgálata
Gaál, Zsolt; Balogh, István; Gaál, Zsolt; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Klinikai Genetikai Tanszék
CÉLKITŰZÉSEK
Munkánkban a magyarországi MODY betegek vizsgálatára fókuszáltunk az alábbiak szerint:
I. A magyar MODY betegek mutáció spektrumának, fenotípusos jellemzőinek felmérése. A MODY altípusok meghatározása.
II. A klinikailag előszűrt MODY-gyanúval rendelkező kohorsz esetében a diagnosztikai szenzitivitás meghatározása.
III. A genetikailag igazolt MODY betegekben a jelenlegi kezelés elemzése.
IV. Kaszkádvizsgálatokkal a veszélyeztetett mutáció hordozó családtagok definiálása.
ÖSSZEGZÉS
Elsőként vizsgáltunk Magyarországon egy nagy MODY kohorszt. Feltérképeztük a MODY magyarországi spektrumát, megállapítottuk, mely MODY génekben detektálható kóroki eltérés. Számos esetben tünetmentes családtagokat is teszteltünk. A 450 vizsgált betegben 132 esetben igazoltunk kóroki genetikai eltérést. Kaszkád vizsgálatokat végeztünk, melyek során 95 további mutáció-pozitív esetet találtunk, közülük 21 esetben diagnózisunk preszimptómás volt. Megállapítottuk, hogy hazánkban a GCK-MODY a leggyakoribb, melyet a HNF1A- MODY követ, együtt adva az esetek több, mint 90%-át. Részletes elemzésnek vetettük alá a kóroki variánsokat. A GCK génben 65 különböző kóroki variánst írtunk le. Igen magasnak adódott az új, korábban nem ismert mutációk aránya (40%, 28/65). A HNF1A génben összesen 17 kóroki eltérést mutattunk ki, melyek közül kettő új, a szakirodalomban korábban nem szereplő volt. Összesen öt ritka MODY génben detektáltunk kóroki variánst. Ezek közül két új, korábban nem ismert eltérést írtunk le. 2 családnál észleltünk de novo mutációt. A mutáció- pozitív HNF1A-MODY páciensek esetében a diabetes diagnózisa 20 éves átlagéletkorban történt, míg a genetikai megerősítés 12 éves diagnosztikai késedelemmel. A GCK-MODY esetében a diabetes diagnózisa 15 éves átlagéletkorban történt, a genetikai megerősítés 7 éves késedelemmel. Eredményeink igazolják, hogy a MODY genetikai diagnózisa nagymértékben javítja a megfelelő kezeléshez jutást. A két legnagyobb MODY csoport vizsgálatakor kiderült, hogy a betegek 52,5%-a kapja a megfelelő kezelést, míg a betegek 24,4%-a a felesleges és az életminőséget károsan befolyásoló inzulin kezelésben részesült.
ÚJ MEGÁLLAPÍTÁSOK
1. Elsőként állítottunk fel és vizsgáltunk Magyarországon egy nagy MODY kohorszt. A 450 betegből 132 esetben igazoltunk kóroki genetikai eltérést. Kaszkád vizsgálatok során 95 további mutáció-pozitív esetet találtunk, közülük 21 esetben preszimptómás állapotban.
2. Hazánkban a GCK-MODY a leggyakoribb, melyet a HNF1A-MODY követ, összesen az esetek több, mint 90%-át jelentve.
3. A GCK génben 65 különböző kóroki variánst írtunk le, melyek közül 28 korábban le nem írt eltérés volt. A HNF1A génben 17 kóroki eltérést mutattunk ki, köztük kettő újat. Öt ritka MODY génben detektáltunk kóroki variánst, két új mutációval. 2 családnál észleltünk de novo mutációt.
4. A HNF1A-MODY páciensek esetében a diabetes diagnózisa 20 éves átlagéletkorban történt, míg a genetikai megerősítés 12 éves diagnosztikai késedelemmel. Ezek az adatok a GCK- MODY esetében 15 és 7 évnek adódtak.
5. A magyar kohorsz vizsgálata során igazoltuk, hogy a MODY genetikai diagnózisa javítja a megfelelő kezeléshez jutást. GCK-MODY és HNF1A-MODY esetében a betegek 52,5%-a kapta a megfelelő kezelést, míg a betegek 24,4%-a a felesleges és az életminőséget károsan befolyásoló inzulin kezelésben részesült.
A tanulás motiválása a matematika órán
Szabó, Enikő; Kovács, András; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Lineáris függvényegyenletek megoldása számítógéppel
Soróczki, Mihály; Gilányi, Attila; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Forgásfelületek és csavarfelületek ábrázolása
Kovács, Anikó; Hoffmann, Miklós; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Gráfok színezése
Nagy, Beáta; Turjányi, Sándor; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Számelméleti feladatgyűjtemény
Nagy, András; Hajdu, Lajos; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Feladatok a középiskolai matematika néhány témaköréből
Nyíri, Károly; Bérczes, Attila; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Dr. Filep László hagyatéka
Demeter, Endre; Kántor, Sándorné; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Uplift vs. Stereotyping: The Representation of Male Social Roles in Oscar Micheaux’s Films Between 1920 and 1939
Chenini, Fatma; Csató, Péter; Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola; Bölcsészettudományi Kar::Angol-Amerikai Intézet
A „Társadalmi felemelkedés vs. sztereotipizálás: férfi társadalmi szerepek ábrázolása Oscar Micheaux filmjeiben 1920 és 1939 között” című disszertáció az afroamerikai filmkészítő, Oscar Micheaux néma- és hangosfilmjeiben (1920–1939) megjelenő fekete férfi karakterek ábrázolását vizsgálja. A disszertáció fő állítása, hogy Micheaux ezeket a férfi karaktereket az ellenállás szellemével ruházta fel, összhangban az afroamerikai közösség társadalmi felemelkedésre irányuló átfogó céljával. Finoman árnyalt ábrázolásai a fekete közösséget ebben az időszakban sújtó társadalmi, gazdasági és létbeli kihívások alapos ismeretéről tanúskodnak.
A disszertáció négy fő fejezetre oszlik (a bevezetésen és a konklúzión kívül), melyek közül az első a fekete férfi karakterek filmes ábrázolását vizsgálja mind fehér, mind fekete filmkészítők alkotásaiban 1919 előtt, valamint elemzi azokat a történelmi és társadalmi-gazdasági tényezőket, amelyek meghatározták a faji és nemi identitásokat mind a fehér, mind a fekete férfiak számára az adott időszakban. A következő három fejezet mindegyike Micheaux filmjeinek egy-egy jellegzetes karaktertípusára összpontosít: a kétkezi munkásra, a komikus negatív karakterre, és a példaszerű főhősre.
Míg a fekete kétkezi munkás karakterét gyakran félrereprezentálták a korabeli fehér vagy fekete rendezők filmjeiben, Micheaux ábrázolása egyedülálló perspektívát kínál, megkérdőjelezve azokat a faji előítéleteket, amelyek a fekete férfiak dehumanizálására törekedtek. Ezzel szemben a komikus karakterek látszólag hasonlíthatnak a hagyományos sztereotípiákra és karikatúrákra, de Micheaux ezen karaktertípus újraértelmezésével megakadályozza, hogy puszta faji karikatúraként kategorizálhassák őket. Az utolsó vizsgált karaktertípus a példaszerű főhős, akit jellemzően hősies figuraként ábrázolnak, többnyire pozitív tulajdonságokkal. Micheaux ezen férfi főszereplőinek ábrázolása összetett és sokoldalú, kiemelve azokat a tulajdonságokat, amelyek hozzájárulnak egyéni és közösségi fejlődésükhöz, de azokat azokat a jellemhibákat is, amelyek akadályozzák fejlődésüket és hatással vannak a körülöttük lévőkre. Micheaux tehát nem idealizált módon mutatja be ezeket a karaktereket; nem utópisztikus alakok ők, hanem valósághűen ábrázolt egyének, akiknek hibái fejlődést és változást követelnek tőlük—akárcsak a fekete közösség bármely más tagja esetében.
Oválisok és kúpszeletek a projektív síkon
Molnár, Klaudia; Figula, Ágota; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Az implikáció fogalom kialakulása és fejlődése
Varga, Tamás; Kalmár, István; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-
Térgeometriai feladatok a középiskolában
Orosz, Zsuzsanna; Kozma, László; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Matematikai Intézet
-