Csokonai Könyvtár
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
A magyar irodalomtörténet gazdag tárháza: elsősorban a DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének (korábban: Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet) publikációit, tanulmányait tartalmazza, szabad hozzáféréssel.
Böngészés
Csokonai Könyvtár Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 63)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A gondviseléshittől a vitalizmusig(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1994) S. Varga, Pál; Bitskey, István; Görömbei, András; Dávidházi, Péter; Széles, KláraA XIX. század második felének magyar költészetét számos szakmunka vizsgálta már. Így mára általánosan ismertté vált, hogy a magyar líra egy-másfél évszázaddal ezelőtti irányvesztését az az „emberi kondíció" idézte elő, amelyet a hagyomány dezillúzió néven ismer. E dezillúziót eddig inkább arra a csalódásra volt szokás visszavezetni, amelyet a szabadságharc leverése keltett - még ha a legújabb kutatások nyomán láthatóvá vált is, hogy a gondolkodástörténet általános európai irányai is szerepet játszottak eluralkodásában. Ez a könyv - bár a dezillúzió történelmi okait sem hagyja figyelmen kívül - az európai s a magyar gondolkodástörténet belső logikájából igyekszik megmagyarázni a romantika utáni magyar líra válságát: a pozitivizmusnak ama nagyhatású teóriájából, amely - Immanuel Kantnak, a modern ismeretkritika atyjának szigorú intéseit figyelmen kívül hagyva - naiv magabiztossággal állította, mit kell objektív valóságnak tekinteni, s amely elutasított mindent, ami e valóságba nem fért bele. A könyv a költői világkép fogalmának újszerű, a fenomenológia és a hermeneutika tanulságait is érvényesítő értelmezésére támaszkodva igyekszik kimutatni, hogy a korszak legjobb magyar költői megsejtették a pozitivizmus naivan objektivista igazságfogalmának korlátait, s így azt is, hogy a költészet „szubjektív" igazságát nem lehet olyan könnyen a valótlanság léttelen birodalmába száműzni. E lírikusok a költői tapasztalatban föltáruló igazságot megpróbálták a gondviselés kiüresedett formáiból a pozitív tudományosság által is elismert közegbe, az élet - a biológiai konkrétságában fölfogott, mégis titokzatos vitalitás - közegébe átvinni. A vizsgálat a kor lírájának fő irányzatait - közel harminc költő munkásságát - kíséri figyelemmel, számos elfeledett (sőt, olykor máig kiadatlan) szöveget is megidézve; mégsem csupán a múlt század iránt érdeklődő kutatónak és olvasónak kíván újat mondani, hanem azoknak is, akik például Ady Endre, Babits Mihály vagy Kosztolányi Dezső költészetének líratörténeti gyökereit akarják megismerni.Tétel Szabadon hozzáférhető Értékteremtők nyomában(Csokonai Kiadó, 1994) Tamás, Attila; Bitskey, István; Görömbei, András; Rónay, LászlóA sorozat ezúttal nem egyetlen ívű írást ad közre, hanem három évtized hosszabb-rövidebb tanulmányaiból összeállított válogatást. De azért nem merő véletlen alkalmai hozták létre egyes darabjait. Főként a költészet - mint legjellegzetesebbnek tekintett irodalmi alaptípus - alkotásait, és a belőlük formálódó (vagy csak formálható?) különböző csoportok együttesét fogják ezek vallatóra, lényegében egy évszázad magyar irodalmának java terméséből: egy Ady Endrével induló, a késői Illyés Gyulával záródó soron tekintve végig. (A visszapillantásban Arany János munkásságáig, az előretekintésben Juhász Ferencéig menően.) Műelemzés, történeti áttekintés és elméleti kérdések feszegetése egymást is hivatott segíteni. Lehet-e köze a szecessziónak a forradalmisághoz, a Jónás könyvének a fasizmushoz, hogyan találkozhat össze Kosztolányi Dezső és József Attila arcéle, hitt-e istenben az, aki leírta a maga konok gondolatzárását: „mivel nincs túlvilág, sem kárhozat, sem isten" - és a szocializmus eszméiben, aki egyetlen rettenetes mondatban fogalmazott ítéletet azok „létező" változata fölött - mindez valamiképpen összefügg annak kérdéseivel is, hogy miképpen szakaszolható történetileg ez az irodalmi „anyag" (vagy milyen más - műfaji, műtipológiai - rendszerezés érvényesíthető rajta), és egyáltalán: mit tekinthetünk benne joggal időtállónak? Mit „érthetünk meg" benne ilyen minőségben, s van-e egyáltalán szükség - és lehetőség - konstans értékek felmutatására? (Vagy legalábbis: a keresésükre.) Alighanem természetszerű, hogy az évtizedek anyagából való egyes írások maguk is egy időben alakuló szemléletnek a szülöttei, szükségszerű azonban az is, hogy van bennük koherencia, s egyúttal kapcsolódnak szerzőjük korábban megjelent köteteihez {Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig, Bp., 1964.; A költői műalkotás fő sajátosságai, Bp., 1972.; Irodalom és emberi teljesség, Bp., 1973.; Líra a huszadik században, Bp., 1975.; Weöres Sándor, Bp., 1978.; A nyelvi műalkotás jelentése, Debrecen, 1984.; Illyés Gyula, Bp., 1989.; Töprengések az irodalmi értékről, Bp., 1993.).Tétel Szabadon hozzáférhető "Magyarország panasza"(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995) Imre, Mihály; Bitskey, István; Görömbei, András; Heltai, JánosA könyv olyan eszme- és formatörténeti jelenségek önálló fejlődési jellemzőit, összefüggéseit ismeri föl és vizsgálja, amelyek lényegesen meghatározták 16-17. századi nemzettudatunk kialakulását, irodalmi tudatformában történő kifejeződését. E folyamat megragadásának egyik legrelevánsabb módszere a toposzkutatás eljárásainak alkalmazása. A korszak irodalmi műveltségében még erősen érvényesül a formaképző rendszereket kezdeményező, majd folyamatos működésüket fönntartó preformált jelleg: ennek egyik legfőbb forrása a reneszánsz retorikai kultúrája. A toposz a mohácsi csatavesztés utáni magyarországi, majd az európai latin nyelvű költészetben jelentkezik. Pannónia (Hungária) allegorizáltan, elhagyatott, törököktől pusztított, meggyötört királynőként jelenik meg. Könyörgő szavait nővéréhez: Germaniához, vagy az egész keresztény Európához intézi. A siratás, siralom, panasz archetipikus ősi formáit mind a zsidó-keresztény, mind az antik irodalom nagyon gazdag kifejezési, műfaji változatokban jelenítette meg. A török veszedelem állandósulása olyan társadalmi, ideológiai, társadalomlélektani körülményeket teremtett, majd tartott fönn huzamosan, melyek között fokozottan jutott szerephez a korszak irodalmi tudatában a gazdag hagyományú panasz formula-rendszer. Mivel a 16. század irodalmi műveltségét a reneszánsz és a reformáció hagyományrendszerei formálták, a „Magyarország panasza" toposz is ezek meghatározottságában alakul: az ókori és neolatin mintákat imitáló allegorikus heroida és a wittenbergi értelmezés szerinti 79. zsoltár vagy jeremiád. Az európai közvélemény előtt is ismert toposz integrálja a reneszánszban meghonosodott „Magyarország a kereszténység védőbástyája" és a „termékeny Pannónia" toposzokat, amelyek tartósan nemzeti attribútumként őrződnek önszemléletünkben és az európai köztudatban. A toposz magyar nyelvű költői változatát teremti meg Rimay János, amelynek hatása - évszázadokon keresztül érvényesülve - Kölcsey Hymnus-ában még eleven.Tétel Szabadon hozzáférhető Alaktan és értelmezéstörténet(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995) Dobos, István; Bitskey, István; Görömbei, András; Kulcsár Szabó, Ernő; Szegedy-Maszák, MihályDobos István munkája a témakör eddigi legteljesebb feldolgozása a magyar irodalomtudományban. Másfél évtizeddel ezelőtt megkezdett prózapoétikai vizsgálódásaim óta továbbra is csak résztanulmányokkal bővült a korszak rövidprózájának irodalma, holott az irodalomtörténeti értékelés régóta kiemeli a századforduló novellisztikájának jelentőségét. Dobos István kettős feladatot vállalt: a novellairodalom és ennek elméleti/történeti reflexiója áll kutatásának középpontjában. A kijelölt műfajjal kapcsolatban elsőnek végez kimerítő, komplex vizsgálatot. Felhasználja a narratológia és a strukturális elbeszéléselemzés tapasztalatait, ezeket azonban történeti poétikai, hatástörténeti és befogadáselméleti szempontokkal bővíti. A dolgozat az alapkutatást metatudományos elemmel egészíti ki, s ennek következtében nem csupán a tárgykör kutatói számára kínál föl forrásértékű munkát, hanem a tágabban értelmezett elbeszéléskutatás számára is.Tétel Szabadon hozzáférhető Eszmék, művek, hagyományok(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996) Bitskey, István; Bitskey, István; Görömbei, András; Komlovszki, TiborA reneszánsz és barokk korszak magyarországi irodalom- és művelődéstörténetének egyes kérdéseit, egymással szoros összefüggést mutató jelenségeit tárgyalják e könyv fejezetei. A szerző szándéka szerint három évszázad (1450-1750) meghatározó irányzatairól, jellegzetes eszmeáramlatairól és írói alkotásairól esik itt szó, olyanokról, amelyek máig ható tanulságokat kínálnak. Mit jelentett Magyarország számára Mátyás király udvarának reneszánsz kultúrája? Mennyi része volt ennek kiformálódásában a hazai hagyománynak, s mennyi az európai mintának? Miért verhetett gyökeret oly rövid idő alatt a reformáció a Kárpát-medencében? A hagyomány vagy az újítás nyomta-e rá bélyegét markánsabban Balassi Bálint költészetére? Mit mondott erről egy évszázad magyar líratörténeti kutatása? Hogyan alakult a Balassi utáni korszak költészete? Prózája? Hitvitázó irodalma? Milyen alkotásokat tekinthetünk emlékiratoknak, s milyen típusai vannak? Mi az eszmetörténeti háttere a barokk kori magyar memoárirodalom felvirágzásának? A régiség mely értékei asszimilálódtak leginkább a hazai közgondolkodásba, a hagyomány mely rétegeihez tudtak kapcsolódni újabb irodalmunk egyes alkotásai? Ilyenféle kérdésekre keresik a válaszokat a kötet tanulmányai, amelyek természetszerűen kapcsolódnak mind egymáshoz, mind pedig a szerző korábbi könyveihez (Hitviták tüzében, Bp. 197'8;Humanista erudíció és barokk világkép, Bp. 1979; Magyar emlékírók, Bp. 1982; így élt Bethlen Gábor, Bp. 1984; Pázmány Péter, Bp. 1986.).Tétel Szabadon hozzáférhető Átdolgozások kora(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996) Márkus, Béla; Bitskey, István; Görömbei, András; Czine, MihályAz irodalomjegyzék úgyis elárulja: a dolgozat lassan tíz esztendeje készült. Azóta biztosan lehetett volna frissíteni a szakirodalmát, újítani a szempontjait, gazdagítani a hivatkozásait, módosítani az arányait. Sőt: újraírni az egészet. Kiterjesztve például Sarkadi egész pályájára a paraszti orientáció kutatását. A fordulat évétől, 1948-tól korábbiakra és az ötvenhármas fordulattól későbbiekre is: hogyan keletkezett és miképp halt el a paraszti tematika, nézőpont és szemlélet érvényesítése. Kiemelve - amire még 1987-ben az egyik bírálóm figyelmeztetett -: a dogmatikus doktrínák, az antiliberalizmus tombolása közepette Sarkadi annyira individuális, hogy az már istenkísértés. A voluntarista irodalmi gondolkodás korában a „liberális szellem okvetetlenkedéseit képviselte". Következetesebben szem előtt tartva a kálvini predestináció egyik fontos problémájának, az üdvözülés bizonyosságának, illetve a természeti állapotból a kegyelmi állapotba eljutásnak az életműben újra és újra felbukkanó aszkézissel való összefüggéseit. És sorolható volna még, okkal, sok minden kívánalom. Számot kellett vetni velük, amikor a fiókban maradás magától értetődően tartós lehetősége helyett a kézirat megjelentetésének esélye merült föl. Hogy a számvetést mégsem követte újrafogalmazás, lényegi javítás, netán - a megidézett kor szellemében - átdolgozás, annak több oka van. A legegyszerűbb - Fichtét parafrazálva -: nem csupán nagyon rossz, de annál is rosszabb lenne a dolgozat filológiai tényeire, adataira nézve, ha az eltelt évtized miatt más megvilágításba kellene helyezni őket. A következő ok: ha ma már itt-ott másképp fogalmaznék is, ha itt-ott tovább igazítanám is a szöveget - a perzekutor esztétika uralkodásáról nem másítanám meg a véleményemet. Nem akarnám se megtagadni, se szégyellni, amit végeztem. Bár (idézhetnék hasonló helyzetből kivezető, útbaigazító sorokat) nem azonosulok teljesen vele, de vállalom. Végezetül a legszemélyesebb ok: az újraírástól és az átdolgozástól nemcsak a magam vállalása tartott vissza. Hanem - Király István emléke is. Kétségektől gyötört utolsó éveiben kitartóan segített, indulatosan serkentett „kilicitálni" ezt a munkát. Ezt, éppen ezt. Ami nem zárná ki, hogy megírjam majd - pontosabban? inkább - máshogy is.Tétel Szabadon hozzáférhető Műfajok létformája XIX. századi epikánkban(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996) Imre, László; Bitskey, István; Görömbei, András; Dávidházi, PéterImre László könyvének leendő olvasói, ha a mai magyar irodalomtudományban kicsit is járatosak, fontos újdonságként könyvelhetik el ezt az iránymutató kezdeményezést, mely a műfajtörténet régóta elhanyagolt terepén új csapást nyit. Ha a mai külföldi irodalomtudományban lehet új historicizmus, új strukturalizmus, új kulturális materializmus, akkor legalább ilyen szükség van rá, hogy valaki újragondolja és kipróbálja az új műfajtörténet lehetőségeit. Imre László egy korszak szinte teljes műfaji rendszerének alakulásfolyamatairól és funkcióváltásairól számol be, s erre a feladatra ma keresve sem találhattunk volna alkalmasabb személyt nála. Korábbi munkáiban nem egyszer vállalkozott egy-egy műfaj beható vizsgálatára, akár egyetlen szerző életművében (például Arany János balladáira szorítkozva), akár egész hazai történetük távlatában (a magyar verses regény egész fejlődéstörténetét áttekintve); ugyanakkor a XIX. század középső harmadának, e műfajvariációkban ritka gazdagságú, s műfajtörténeti kutatásra különlegesen alkalmas korszaknak ma bizonyosan ő az egyik legelmélyültebb szakértője. Téma és szerző szerencsés egymásra találása kitűnő megfigyelésekben és termékeny gondolatokban gazdag művet eredményezett. Igazolódik szerzőnk tétele, miszerint a „műfajok létformájának szinkron és diakrón vizsgálata (...) az irodalom működésének leglényegét érinti".Tétel Szabadon hozzáférhető Folytonosság vagy fordulat?(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996) Bitskey, István; Csetri, Lajos; Vajda, György Mihály; Debreczeni, Attila; Taxner-Tóth, Ernő; Pavercsik, Ilona; Penke, Olga; Fekete, Csaba; Csorba, Sándor; Csetri, Elek; Egyed, Emese; Vörös, Imre; Madarász, Imre; Sárközy, Péter; Szilágyi, Ferenc; Kiss, Sándor; Földvári, Sándor; Kókay, György; Margócsy, István; Kecskés, András; Szilágyi, Márton; Fábri, Anna; Zentai, Mária; Szajbély, Mihály; Nagy, Imre; Borbély, Szilárd; Dávidházi, Péter; Nagy, Miklós; D. Molnár, István; Fried, István; Mezei, Márta; Bíró, Ferenc; Debreczeni, Attila; Bitskey, István; Görömbei, András; Hopp, Lajos; Jászberényi, JózsefAligha vitatható, hogy a magyarországi felvilágosodás korában Csokonai Vitéz Mihály életműve az az etalon, amely összevetési alapul, zsinórmértékül szolgál eszmei és művészi teljesítmények megközelítéséhez, mérlegeléséhez, minősítéséhez. Ez pedig kellő indokot szolgáltat arra, hogy a felvilágosodás kutatásának aktuális kérdéseit épp Csokonai szülővárosában tekintsék át a kutatók, s épp Debrecenben kerüljön sor országos méretű, interdiszciplináris konferenciára, amelyik a korszak vizsgálatának újabb eredményeit összegzi, a különféle nézeteket egymással szembesíti, a továbblépés útjait megkísérli felderíteni, betájolni. Nem kötődött a rendezvény jubileumhoz, legfeljebb annyiban, hogy 1995-ben vetette fel a kérdést: jelentett-e az 1795-ös év valamilyen alapvető cezúrát a magyar - vagy az európai - irodalom történetében? Folytonosság vagy változás - netán épp fordulat - jellemzi-e erősebben az 1790-es éveket? Milyen eszmei, esztétikai erővonalak határozták meg a Martinovics-összeesküvés évtizedének összképét? Mennyire kell a magyar irodalom történeti periodizációjának mindezt figyelembe vennie? Mit mutat Csokonai példája: lehetett-e számára különös jelentősége az 1795-ös évnek? Ilyenféle kérdésekre keresett választ a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában, 1995 márciusában rendezett konferencia, amelynek anyagát - tematikus egységekbe rendezve - adja közre kötetünk. A hazaiak mellett a közép-európai jelenségek is szerepelnek a témák között, jelezve, hogy a magyar felvilágosodás elválaszthatatlan az európaitól, szerves része annak, s a komparatisztika szempontját még a korábbiaknál is erősebben érdemes érvényesíteni a jövőben. A magyar és európai helyzet együttes elemzése, a részletek feltárása talán már e kötetben is elősegíti a felvilágosodásról kialakult kép árnyalását, gazdagítását.Tétel Szabadon hozzáférhető Tanulmányok I.(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997) Horváth, János; Gönczy, Monika; Bitskey, István; Görömbei, András„A Csokonai Könyvtár sorozat létrejötte óta kettős feladatra vállalkozik: egyfelől a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetében folyó kutatómunka eredményeit teszi közzé, másrészt az irodalomtudomány nagy mestereinek műveit publikálja. Ez utóbbi sorba tartozik Horváth János Tanulmányok című kötetének kiadása. Ezt az is indokolja, hogy a szóban forgó könyv nehezen hozzáférhető (1956-ban jelent meg utoljára az Akadémiai Könyvkiadónál), ugyanakkor nélkülözhetetlen az egyetemi oktatásban, kutatásban. A hagyatékot gondozó örökösök kérésére a kötetbe felvett anyagot változatlanul hagytuk, s bár jogosan merülhet fel annak igénye, hogy egyes, a kötetben csak részletekben megjelent vagy fel nem vett tanulmányok teljes terjedelmükben szerepeljenek egy új kiadásban, ez a lehetőség további kiadások számára marad meg." Gönczy Mónika „A »tanulmányok« egy-egy íróról, irodalom- és verstörténeti kérdésről szólnak, az »előadások« egyike szintén egyetlen író - Kölcsey - költői pályáját, a másik kettő viszont egész korszakok fejlődéstörténeti értelmét igyekszik megvilágítani. Illenék gyűjteményemre Toldy Ferenc egy tanulmánykötetének Irodalmi arcképek és szakaszok címe; de »arcképek« és »szakaszok« itt tárgyuk történeti rendjében követik egymást, mintha egy nagyobb arányú magyar irodalomtörténetnek volnának válogatott részletei. Bevezetésül az egészhez Magyar irodalomismeret címen a rendszerezés elveit kitűző elméleti fejtegetés szolgál; utána egy középkorvégi irodalmi nyelvünket ismertető tanulmány indítja el a történeti fejezetek rendjét, majd századonként haladva tovább, egyes jelesebb íróknak, döntő fontosságú ízlés- és fejlődéstörténeti szakaszoknak a jellemzése folytatja, s Ady Endre szimbolizmusának magyarázata zárja a sorozatot. Ez egyenestebb irodalomtörténeti érdekű törzshöz úgyszólván függelék gyanánt csatlakozik végül egy, irodalomtörténetinek csak közvetve mondható versmondattani és két nyelvhelyességi értekezés. Bár nem »tanulmány«, beiktattam az annak nevezhetők közé egy rövid, adatszerű közleményt is (Apró adat Arany Jánosról címűt)." Budapesten, 1955. december 25-én. Horváth JánosTétel Szabadon hozzáférhető Csokonai, az újrakezdések költője(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997) Debreczeni, AttilaAz 1970-es évek első felében készült Csokonai-kismonográfiák, Julow Viktor és Vargha Balázs munkái óta több, új távlatokat nyitó dolgozat jelent meg a felvilágosodás nagy költőjének munkásságával kapcsolatban, s jelentősen előrehaladt összes műveinek kritikai kiadása is. Mindez mintegy kihívást jelentett az életmű egészével való szembenézésre. A jelen könyv e kihívást elfogadva törekszik egy korszerű Csokonai-portré megrajzolására. Mint a szerző írja: „Csokonai megértéséhez a leghosszabb út látszik a legrövidebbnek: a költői világkép egészének a feltárása. Ennek belső összefüggéseit kell megértenünk, mégpedig legsajátabb lényege szerint, vagyis nem külső (pl. politikai vagy szigorúan egzisztenciális) szempontokat vetítve belé. Legalább ilyen fontos azonban számunkra az is, hogy ezt a világképet a maga dinamikájában ragadjuk meg. A változás, az átformálódás természetes folyamat: válasz a léthelyzet változásaira. Minden léthelyzet egymásból következik, de eltérő lényegű is, így a költői világkép formálódásának stációi is sajátszerűek, s nem egy másik szakasz mércéjével mérendők. Az így felfogott átalakulási folyamat megragadását az életműből készített »hosszmetszetek« belső dinamikájának és ezek egymáshoz való viszonyainak a felvázolásától reméljük. Három fő fejezetünk három alapvető szempont szerint kíséri végig Csokonai pályáját, költészetének vonulatait. Az elsőben a boldogság és az erkölcs összefüggéseire koncentrálunk, igyekezvén felmutatni a két fogalom közötti fokozatos hangsúlyváltást. A másodikban a nemzetről és a kultúráról alkotott elképzelését, azok új minőséggé való összeforrását próbáljuk meg érzékeltetni. A harmadikban a természet és az ember fogalmainak viszonyában végbement átalakulásra szeretnénk fényt deríteni, amelynek lényegét a teleologikus szemlélet megtörésében látjuk. Gyönyörködés - hasznosság - reflexió: végső soron a klasszicista művészet eme alapvető jegyei azok, melyek az életműből készített három fő metszetünk lényegét alkotják." E könyv tehát elsőrendűen eszmetörténeti szempontból közelít Csokonai életművéhez, így remélvén szilárd fogalmi bázist és árnyalt fejlődési rajzot adni a további kutatás számára. A teljes életművet felölelő munka hátterében ott áll a kritikai kiadás szigorú tényszerűséget biztosító filológiai apparátusa is. A jelen második kiadás az elsőhöz képest mintegy 50 oldallal bővült: helyet kaptak benne a Lilla és az Anakreoni Dalok életmű-záró köteteit elemző újabb tanulmányok is, melyek a könyv egy fontos részének újraírásaként számot adnak az immár négy esztendeje betűkbe rögzült Csokonai-portré további formálódásáról.Tétel Szabadon hozzáférhető Tanulmányok II.(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997) Horváth, János; Gönczy, Monika; Bitskey, István; Görömbei, András; Gönczy, Monika„A Csokonai Könyvtár sorozat létrejötte óta kettős feladatra vállalkozik: egyfelől a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetében folyó kutatómunka eredményeit teszi közzé, másrészt az irodalomtudomány nagy mestereinek műveit publikálja. Ez utóbbi sorba tartozik Horváth János Tanulmányok című kötetének kiadása. Ezt az is indokolja, hogy a szóban forgó könyv nehezen hozzáférhető (1956-ban jelent meg utoljára az Akadémiai Könyvkiadónál), ugyanakkor nélkülözhetetlen az egyetemi oktatásban, kutatásban. A hagyatékot gondozó örökösök kérésére a kötetbe felvett anyagot változatlanul hagytuk, s bár jogosan merülhet fel annak igénye, hogy egyes, a kötetben csak részletekben megjelent vagy fel nem vett tanulmányok teljes terjedelmükben szerepeljenek egy új kiadásban, ez a lehetőség további kiadások számára marad meg." Gönczy Mónika „A »tanulmányok« egy-egy íróról, irodalom- és verstörténeti kérdésről szólnak, az »előadások« egyike szintén egyetlen író - Kölcsey - költői pályáját, a másik kettő viszont egész korszakok fejlődéstörténeti értelmét igyekszik megvilágítani. Illenék gyűjteményemre Toldy Ferenc egy tanulmánykötetének Irodalmi arcképek és szakaszok címe; de »arcképek« és »szakaszok« itt tárgyuk történeti rendjében követik egymást, mintha egy nagyobb arányú magyar irodalomtörténetnek volnának válogatott részletei. Bevezetésül az egészhez Magyar irodalomismeret címen a rendszerezés elveit kitűző elméleti fejtegetés szolgál; utána egy középkorvégi irodalmi nyelvünket ismertető tanulmány indítja el a történeti fejezetek rendjét, majd századonként haladva tovább, egyes jelesebb íróknak, döntő fontosságú ízlés- és fejlődéstörténeti szakaszoknak a jellemzése folytatja, s Ady Endre szimbolizmusának magyarázata zárja a sorozatot. Ez egyenestebb irodalomtörténeti érdekű törzshöz úgyszólván függelék gyanánt csatlakozik végül egy, irodalomtörténetinek csak közvetve mondható versmondattani és két nyelvhelyességi értekezés. Bár nem »tanulmány«, beiktattam az annak nevezhetők közé egy rövid, adatszerű közleményt is (Apró adat Arany Jánosról címűt)." Budapesten, 1955. december 25-én. Horváth JánosTétel Szabadon hozzáférhető Költők, eszmék, korszakok(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997) Bán, Imre; Bitskey, István; Bitskey, István; Görömbei, András; Jankovics, József; Oláh, SzabolcsBán Imre (1905-1990) professzor a régi magyar irodalom és művelődés történetének kiemelkedően eredményes kutatói közé tartozott, tanulmányai mind hazai, mind nemzetközi tudományos fórumokon magas szakmai színvonalukkal váltottak ki elismerést. A debreceni KLTE Régi Magyar Irodalmi Tanszékének vezetőjeként megalapozója volt - professzortársával, Barta Jánossal együtt - a debreceni irodalomtörténészi iskolának, munkásságával példát mutatott a filológiai alaposság és az esztétikai érzékenység egyidejű érvényesítésének lehetőségére. Szinte minden esetben hasznosította és gazdagította a rokon tudományterületeket is, többek között a könyvészetet, egyháztörténetet s a művészettörténetet. Tanulmányainak ezen kívül legfontosabb jellemzője, hogy a magyar jelenségeket mindig európai összefüggésrendszerben vizsgálta, ezáltal a hazai irodalom nemzetközi megismertetésében is igen fontos szerepet játszott. Széles körű nyelvtudása és hét évszázad irodalmát átfogó oktatói tevékenysége segítette elő kutatói sokoldalúságát, amelynek révén a korai középkortól egész a romantika koráig szakértőként szólt hozzá szinte minden lényeges irodalom- és művelődéstörténeti kérdéshez. Most közreadott tanulmányai életének utolsó másfél évtizedében keletkeztek, többnyire szakfolyóiratokban jelentek meg, s ma már nehezen hozzáférhetőek. Közülük több mindeddig publikálatlan volt, vagy csupán idegen nyelvű változatának közreadására került sor. Jelen kötet ilyen módon szerves tartozéka Bán Imre életművének, s noha önállóan is koherens egységet alkot, ugyanakkor több ponton kapcsolódik is korábbi munkáihoz, részint kiegészítve, részint továbbfejlesztve azokat (Apáczai Csere János, 1958; A barokk, 1962; Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI-XVIII. században, 1971; A Karthausi Névtelen műveltsége, 1976; Eszmék és stílusok, 1976; Dante-tanulmányok, 1988).Tétel Szabadon hozzáférhető Zrínyi eposzának horvát epikai előzményei(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997) Lőkös, István; Bitskey, István; Görömbei, András; Stepanovic, PredrágAnnak ellenére, hogy a magyar szlavisztika és a magyar irodalomtudomány egyes - néha kifejezetten kiemelkedő művelői - igyekeztek tudatosítani a különböző délszláv régiókban, ezen belül Horvátországban, Szlavóniában, Dalmáciában és a Raguzai Köztársaságban, azaz Dubrovnikban keletkezett művek értékeit..., e téren még mindig nagyon sok a tennivaló. Lőkös István jól tudja, hogy a horvát és általában a délszláv irodalom mélyrehatóbb magyarországi megismerése - megismertetése - nélkül nem lehet hozzáfogni az irodalmi kapcsolatok és kölcsönhatások, a világirodalmi folyamatoktól függő, máskor meg éppenséggel a regionális körülmények folytán kialakuló azonosságok, párhuzamosságok mélyrehatóbb elemzéséhez, végezetül pedig a recepció vizsgálatához. Munkájának témaválasztása ezért többszörösen hasznos. A magyar irodalomtudománynak, amely hagyományosan nyugatorientáltságú, égető szüksége van olyan munkákra, amelyek a szomszédos népek irodalmait kutatják, már csak azért is, mert a magyar irodalom bizonyos jelenségeit nem lehet kizárólag nyugati hatásokkal és kapcsolatokkal magyarázni. Nagyon jó példa erre a Zrínyi-eposz.Tétel Szabadon hozzáférhető Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1998) Tamás, Attila; Bitskey, István; Görömbei, András; Komlós, Aladár; Szabolcsi, MiklósKözel három és fél évtizeddel ezelőtt jelent meg első kiadásban ez a könyv - kedvező visszhangra találva, ugyanakkor kis példányszámban. Az Arany-, az Ady- és a József Attila-kép módosításához is hozzá tudott járulni, emellett érdeklődést tudott kelteni azzal is, ahogy a költői szemléleteknek, illetve a versalkotás módjának változásaiban egy ellentéteken át vezető fejlődésmenetnek a kirajzolására tett kísérletet. Szerzője olyan meggondolások jegyében vállalkozott napjainkban könyvének újrakiadására, hogy - noha ma semmiképpen sem tudná értekezését ugyanebben a formában megírni - annyira távolra kerültnek sem érzi magát tőle, hogy a benne leírtak legnagyobb részét ne tudná ma is a sajátjaként vállalni. (Akár egyes elemzéseit, akár a felvázolt fejlődésvonal fontos tényezőit tekintve.) Ahogy rövid előszavában jellemzi: érettebb fővel sok mindent talál ugyan régi szövegében módosítást kívánónak, nincs olyan helyzetben, amelyből meg tudná határozni annak optimális mértékét és irányát. Inkább általában figyelmezteti ezért olvasóit bizonyos fokú távolításnak s ezzel együttjáró szemléleti-értékelési módosítások elvégzésének a szükségességére. Egyszer s mindenkorra érvényes képnek, viták végére pontot tevő állásfoglalásoknak a kialakítására máskülönben is hiábavaló lenne vállalkozni - a szerző ugyanakkor azt reméli, hogy az itt megfogalmazottak részleges érvényessége mára sem szűnt meg. A szerzőTétel Szabadon hozzáférhető Kármán József és Pajor Gáspár Urániája(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1998) Szilágyi, Márton; Bitskey, István; Görömbei, András; Kerényi, FerencA könyv a XVIII. század végének egyik legfontosabb, reprezentatív folyóiratával, a Kármán József és Pajor Gáspár szerkesztette Urániával foglalkozik. Megközelítését tekintve mégsem kizárólag sajtótörténeti jellegű. Kritikatörténeti és recepcióesztétikai szempontokat is alkalmaz, ám - a folyóirat egyes cikkeinek provenienciáját, illetve a szerkesztők életrajzát feltáró fejezetekben - mindezt mikrofilológiai módszerekkel és történeti forráskutatással ötvözi. A feldolgozás ugyanis a téma és a korábbi szakirodalom sajátosságaihoz igazodik: a magával a folyóirattal foglalkozó elemzések ugyanis igen csekély számúak, ehelyett rendre a két szerkesztő egyikének, Kármán Józsefnek a személyiségére és életművére vonatkozó tanulmányokkal szembesülhetünk - miközben a másik szerkesztőről, Pajorról mindezidáig egyetlen önálló cikk sem látott napvilágot. Ennek a sajátos felemásságnak a megértéséhez elengedhetetlen volt a magyar irodalomtörténet-írás - Kármánt is érintő - vonulatának a felmérése, hogy az eddig domináns megközelítési módot lebontva lehessen új eredményekhez jutni. A Toldy koncepcióját követő értelmezési hagyomány elemzése így a magyar irodalomtörténeti tradíció egy ágának és a kanonizáció történeti fázisainak bemutatása kapcsán mutat rá új összefüggésekre. A könyv mindezek megfontolása után tesz kísérletet a folyóirat történeti beágyazottsága vizsgálatára. A tanulmány ilyenformán nemcsak a Kármánra, illetve az Urániára vonatkozó szakirodalomhoz képest hoz jelentős új eredményeket, hanem a XVIII. század végi magyar irodalom egészének kutatásában is. Ilyen részletességgel és rendszerességgel még egyetlen, XVIII. századi magyar folyóirat adaptációit sem tekintették át. Ez a vizsgálódás pedig több olyan fordítás kimutatásához is elvezetett, amely a magyar és német irodalom kapcsolattörténeti, komparatisztikai, fordítástörténeti folyamatait állítja új fénybe. A két szerkesztő életrajza pedig, amely idáig ismeretlen és feltáratlan levéltári források alapján és új szempontok szerint készült, a XVIII. századi írói életpályák társadalomtörténeti vizsgálatához is új adalékokat kínál.Tétel Szabadon hozzáférhető "Latabagomár ó talatta latabagomár és finfi"(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1998) Deréky, Pál; Bitskey, István; Görömbei, András; Tamás, AttilaA könyv (a címe idézet Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek című művéből) tanulmánykötet. A tanulmányok témaköre egységes: a magyar avantgárd irodalom irodalomkritikai fogadtatását vizsgálják a XX. század 10- es, 20-as és 30-as éveiben. Ettől a témakörtől két tanulmány tér el némileg. Az egyik (Leltár) a magyar avantgárd irodalom irodalomtörténeti feldolgozását és annak kritikai recepcióját vázolja föl századunk 60-as és 70-es éveiben, a másik (A magyar avantgárd irodalom: 1915-1930) áttekintés, és a szerző 1997-es avantgárd-olvasatát mutatja. Ennek az olvasatnak 1987-1997 között végbement alakulását dokumentálja a többi tanulmány is. Bevezetik az olvasót az avantgárd irodalom szisztematizálásának, leírhatóságának elméleti kérdéseibe, rávilágítanak történeti fejlődésének sajátosságaira, valamint arra, hogy miért volt képtelen szervülni a magyar irodalom folyamatába ez az irodalmi áramlat mindmáig. Az Osztrák expresszionizmus - magyar avantgárd irodalom című tanulmány a magyar avantgárd irodalom bécsi éveiben végbement, vagy annak képzelt irodalmi kölcsönhatások kérdését firtatja avantgárd és expresszionista irodalom között. A tanulmánykötet ismeretanyaga alkalmas lehet arra, hogy magyar irodalomszakos egyetemi hallgatók, valamint szakemberek és érdeklődők számára alapos tájékoztatást nyújtson a kérdésben. Összefoglalja a belföldi és külföldi szakirodalmat ezen a téren a kezdetektől szinte máig, és vázolja a kutatás mai állását. Összefoglaló képet nyújt a magyar avantgárd irodalom keletkezés- és fejlődéstörténetéről. Az utolsó tanulmány alaposan kidolgozott utalásrendszere (a szerző által szerkesztett, „A magyar avantgárd irodalom olvasókönyve" című szöveggyűjteményére utal) megteremti az összefüggést elmélet és (korabeli) szövegvilág között.Tétel Szabadon hozzáférhető A kiadó mandátuma(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1998) Mezei, Márta; Bitskey, István; Görömbei, András; Fried, IstvánÍrók gyűjteményes munkáinak szervezettebb, folyamatosabb kiadása Magyarországon az 1780-as években indul. Ez a korszak a kulturális élet fellendülésének ideje: II. József uralkodása alatt felerősödik a nemzeti identitás, a nemzeti értékek felmutatásának tendenciája; a modern, európai műveltségű értelmiség művekkel és szervezőmunkával ekkortól kezdve egyre intenzívebben vesz részt az irodalmi életben. E fellendülő mozgalomhoz kapcsolódnak a művek, életművek megjelentetésének munkálatai. A szövegeket kibocsátó írók sokoldalú mandátumot, sokféle kötelezettséget vállalnak, a textológia mellett kiterjedt szervezési feladatokat - ebben a korabeli és komplex értelemben nevezzük őket a címben és a továbbiakban kiadóknak. Magatartásukban öntudat munkál, egy nagyobb ügy elkötelezett szolgálatának öntudata, kiadványaikkal programjuk szerint a kor nyelvi, ízlésbeli, irodalmi, erkölcsi világának alakítását akarják segíteni, törekvéseiket e magasabbrendű célnak rendelik alá. E szociológiai alapozottságú vállalás, különösen a kezdeteknél, erősen meghatározza tevékenységüket: a kulturális nevelés, a kultúraalakítás szempontjából választják ki az aktuális műveket, szerzőket (főként a közvetlen elődöket), a cél szolgálatában javítják és alakítják a szövegeket, a kötetek felépítését és az apparátust. Ám e munka filológiai kihívást is jelent: a célszerű, a „helyes" szöveg és tényezőinek megállapítását, a mű törvényei, az alkotói szándék szembesítését az elvárásokkal, a művek körének és rendjének legtanulságosabb elrendezését, a szükséges magyarázatok jellegének és mértékének kijelölését. Az egyes könyvek a kiadói mandátum egyedi értelmezéséről, érvényesítéséről adnak képet; a munkálatok folyamata Révaitól Kazinczyig a problémák és megoldások történetét rajzolja ki.Tétel Szabadon hozzáférhető Németh László irodalomszemlélete(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999) Bitskey, István; Bakonyi, István; Imre, László; Márkus, Béla; Bertha, Zoltán; Cs. Varga, István; Lőkös, István; Szirák, Péter; Máriás, József; Vekerdi, László; Dávidházi, Péter; Domokos, Mátyás; Olasz, Sándor; Monostori, Imre; Görömbei, András; Görömbei, András; Bitskey, István; Görömbei, András; Füzi, LászlóHatalmas életművéből maga Németh László a tanulmányírót becsülte legtöbbre. Tanulmányírói munkásságának egyik felét irodalmi tárgyú írásai teszik ki. Ezekben számot vetett a magyar irodalom több korszakával és nemzedékével, európai utasként és a közép-kelet-európai népek megbékélésének a követeként pedig az európai kultúra sok kiemelkedő jelenségét értelmezte. Szerteágazó tanulmányírói munkásságát karakteres irodalomszemlélet fogja egységbe. Életművéről számos tanulmány és könyv készült, de vagy az ideológust vagy a szépírót vizsgálták behatóan, irodalomszemléletének összetett elemzésére mindeddig nem került sor. Kötetünk - a Kossuth Lajos Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Németh László Társaság által 1998. május 8-án Debrecenben tartott Németh László irodalomszemlélete című konferencia anyagára épülve - ezt a hiányt kívánja pótolni. A kötet szerzői bemutatják és értelmezik Németh Lászlónak irodalmunk egy-egy jelenségéről, kérdésköréről, korszakáról alkotott véleményét éppúgy, mint irodalomszemléletének általános vonásait. Az egyes részletkérdésekkel foglalkozó tanulmányok alapot adnak a kötetben az általánosító, Németh László irodalomszemléletének jellegét megrajzoló írásoknak, ezek pedig távlatot nyitnak az egyes részletkérdések kutatói számára. Az irodalom és irodalomtudomány társadalmi megítélésének érezhető válsága idején a Németh László irodalomszemléletével való elemző szembesülés nemcsak az ő munkásságának egyik nagy fejezetét állítja új megvilágításba, hanem fontos nyereség a mai irodalomszemlélet számára is: elősegíti a felszíni divatok leválasztását a világszemléleti jelentőségű értéktudatosítást vállaló, öszszetett esztétikai szempontokkal rendelkező irodalomszemléletről.Tétel Szabadon hozzáférhető Eötvös József az emigrációban(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999) Gángó, Gábor; Bitskey, István; Görömbei, András; Dr. Deák, Ágnes; Kerényi, FerencTanulmányom tárgya Eötvös József életének és munkásságának komplex vizsgálata az 1848 őszétől 1850 végéig terjedő időszakban. E két év mintegy külön fejezetet képez Eötvös pályáján, hiszen azokat - az 1848-as forradalom őszi eseményeitől való elhatárolódása következtében - Magyarországtól távol, önkéntes bajorországi emigrációban töltötte el. A feladatra azért vállalkoztam, mert Eötvös életéből e két év mindmáig nem került sem az irodalomtörténészek, sem a történészek figyelmének előterébe. Az emigrációs időszak vizsgálatára, másfelől, az eötvösi életmű legjelentősebb, Magyarországon és külföldön egyaránt leginkább ismert és méltányolt darabjával, a gondolkodása „zárókövének" tekinthető A 19. század uralkodó eszméinek befolyása az államra című munkájával kapcsolatos előfeltevésem ösztönzött. Az Uralkodó eszmék szövegével való, néha már-már a játékszenvedélyhez hasonlatos foglalkozás mind inkább azon sejtésemet erősítette meg: a szakirodalom korábbi megállapításaival ellentétben e mű gondolatvilága nem eredeztethető közvetlenül Eötvös 1848 előtti szépírói és publicisztikai munkásságából, és jobb megértéséhez Eötvös reformkori műveinek mint előzményeknek figyelembe vétele legalábbis elégtelen. Előfeltevésem az volt, hogy Eötvösnek az emigrációs időszakban megjelent műveinek elemző olvasata, illetve az ez idő tájt írott kéziratos tanulmányainak, feljegyzéseinek feltárása révén rekonstruálható az a gondolkodói út, amelyen Eötvös a reformkori politika jellegzetesen magyar kérdéseitől az európai társadalomfejlődés általános összefüggéseiig eljutott, miközben, ezzel egyidejűleg, erőfeszítéseket tett gondolkodásának mind biztosabb fogalmi alapokra helyezésére is. A fentiekkel összhangban ama hipotézis alátámasztására is kísérletet tettem, miszerint az emigrációs korszak műveinek szövegkörnyezete nemcsak a magyar és a francia politikai irodalom reprezentáns alkotásaiban keresendő, hanem a Habsburg Monarchia többnemzetiségű értelmiségének a birodalom jelenének és jövőjének alapkérdéseire választ kereső írásaiban is, illetve - kitüntetett fontossággal - az 1848-as forradalmakat kísérő szellemi mozgalmakban. Tanulmányomat tényfeltáró és szövegértelmező összefoglalásnak tekintem, amelyet mint előmunkálatot elengedhetetlennek tartottam az Uralkodó eszmék majdani megközelítéséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető Theatrum politicum(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999) Bene, Sándor; Bitskey, István; Görömbei, András; Péter, Katalin; Oláh, SzabolcsNyilvánosság, közvélemény és politikai propaganda, jóllehet gyakran élnek (néha visszaélnek) velük a modern szakirodalomban, anakronisztikus fogalmaknak tűnnek a 17. századra vonatkoztatva. Kétségtelen, hogy a hatalmi szféra szereplői ebben a korban is fontosnak tekintették, döntéseiknél számításba vették alattvalóik és a külföld véleményét, várakozásait, várható reakcióit, hogy ekkor is törekedtek ezek befolyásolására, de kérdéses, hogy a pragmatikus szinten túlmenően is reflektáltak-e a problémára. Mit értettek ekkor „propaganda" alatt? Milyen nyilvánosság- és közvélemény-fogalmak működtek, s működtek-e valójában a köztudatban a polgári nyilvánosság 18. századi eszmélése és önmeghatározása alatt? (Lehet-e manipulálni „valamit", ami nem létezik, de nem biztos, hogy tud magáról?) S ha volt is tendenciózus hírterjesztés, milyen fogalmi keretben írták le saját tevékenységüket a hivatásos propagátorok? Tettek-e különbséget a befogadók rétegei és a különböző befogadási módok között? Milyen eltéréseket mutat a tudatosság foka a geopolitikai különbségek, illetve az időbeli változás függvényében? Mit tekintünk „elsődleges" és „másodlagos" propagandának? Milyen kritérium alapján határolhatjuk el a politikai propagandát a hatalmi reprezentáció (önreprezentáció) jelenségeitől? Mindez milyen irodalmi műfajokban és formákban jelenik meg? Könyvünk ezekre a kérdésekre keresi a választ, korántsem a teljesség igényével, de mindenképpen a téma további kutatására ösztönzés szándékával.