Csokonai Könyvtár
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
A magyar irodalomtörténet gazdag tárháza: elsősorban a DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének (korábban: Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet) publikációit, tanulmányait tartalmazza, szabad hozzáféréssel.
Böngészés
Csokonai Könyvtár Cím szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 63)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Ady, a korai Rilke és az "istenes vers"(Debreceni Egyetemi Kiadó / Debrecen University Press, 2011-12) Takács, Miklós; Bitskey, István; Görömbei, András; Eisemann, GyörgyAdy, a korai Rilke és az „istenes vers". Az olvasóban joggal felmerülhet a kérdés a cím láttán, hogy miért is ékelődik be egy egészen más jellegű költészet az „Ady istenes versei" nagyon is ismerős kifejezésébe. Az eddig forgalomban lévő irodalomtörténeti címkék szerint Rilke és Ady lírája valóban olyan mértékben eltérő, hogy összevetésüknek nincs értelme. Ez a könyv mégis megkísérli ezeket az életműveket egymás mellé helyezni, mert a kiválasztott Rilke-versek mind olyan korai művek, amelyek még az Ady-lírával rokon szecessziós verspoétika jegyében születtek. Illetve a két alkotó között ugyan nem volt történeti kapcsolat, műveik nem voltak hatással egymásra, viszont joggal feltételezhetünk a századforduló Osztrák-Magyar Monarchiájában egy olyan közös mentalitástörténeti horizontot, amelyben felmerül a keresztény hit és benne Isten újraértésének igénye például a modern líra keretein belül is. Tömören fogalmazva: hasonló kérdésekre eltérő válaszokat adtak, eltérő formában. Legyen szó akár a hagyomány által eddig kínált metafora-készlet elutasításáról, akár Káin és Ábel történetének újraírásáról, akár Mária alakjának kérdéséről. Mindezt nem feltétlenül az „istenes vers" nehezen meghatározható műfaján belül teszik meg csupán, mert - mint a könyvből kiderül - ez a fogalom sokkal inkább ideológiai, semmint poétikai kereteket biztosít egy-egy szöveg megértésének.Tétel Szabadon hozzáférhető Alaktan és értelmezéstörténet(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995) Dobos, István; Bitskey, István; Görömbei, András; Kulcsár Szabó, Ernő; Szegedy-Maszák, MihályDobos István munkája a témakör eddigi legteljesebb feldolgozása a magyar irodalomtudományban. Másfél évtizeddel ezelőtt megkezdett prózapoétikai vizsgálódásaim óta továbbra is csak résztanulmányokkal bővült a korszak rövidprózájának irodalma, holott az irodalomtörténeti értékelés régóta kiemeli a századforduló novellisztikájának jelentőségét. Dobos István kettős feladatot vállalt: a novellairodalom és ennek elméleti/történeti reflexiója áll kutatásának középpontjában. A kijelölt műfajjal kapcsolatban elsőnek végez kimerítő, komplex vizsgálatot. Felhasználja a narratológia és a strukturális elbeszéléselemzés tapasztalatait, ezeket azonban történeti poétikai, hatástörténeti és befogadáselméleti szempontokkal bővíti. A dolgozat az alapkutatást metatudományos elemmel egészíti ki, s ennek következtében nem csupán a tárgykör kutatói számára kínál föl forrásértékű munkát, hanem a tágabban értelmezett elbeszéléskutatás számára is.Tétel Szabadon hozzáférhető Arany János és kortársai I.(Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003) Barta, János; Görömbei, András; Imre, László; Bitskey, István; Görömbei, András; Gönczy, Monika„Nem egyszerűen a szokásos kérdésre kívánunk válaszolni, hogy ti. aktuális-e Barta János tudósi életműve és ha igen, miért, hanem abból a felismerésből indulunk ki, hogy az ő életpályája és írott munkássága időben egyre távolodó tények, tendenciák, kihívások és feleletek kölcsönhatásában tárható fel. A XX. század nagy gondolkodástörténeti fordulatának jegyében szólva: Barta János minden írása csak úgy fogható fel és csak úgy értékesíthető hitelesen, ha régmúlt évtizedekre, azok kérdéseire adott válasz gyanánt értelmezzük. [...] így született meg az az elképzelés, hogy »posztumusz« jelenjék meg Barta János soha meg nem írt »Arany-monográfiája«, az Arany-tanulmányok legjava, nagyjából időrendben. (Természetesen a témák és nem a Barta-kéziratok keletkezésének időrendjében.) Amikor aztán lehetőség mutatkozott kétkötetes kiadványra, evidensnek tűnt a legjobb Madách-, Kemény-, Jókai- és Vajda-tanulmányok kiválasztása. A cím meg szinte magától adódott: Arany és kortársai. [...]"Tétel Szabadon hozzáférhető Arany János és kortársai II.(Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003) Barta, János; Imre, László; Imre, László; Bitskey, István; Görömbei, András; Gönczy, Monika„Nem egyszerűen a szokásos kérdésre kívánunk válaszolni, hogy ti. aktuális-e Barta János tudósi életműve és ha igen, miért, hanem abból a felismerésből indulunk ki, hogy az ő életpályája és írott munkássága időben egyre távolodó tények, tendenciák, kihívások és feleletek kölcsönhatásában tárható fel. A XX. század nagy gondolkodástörténeti fordulatának jegyében szólva: Barta János minden írása csak úgy fogható fel és csak úgy értékesíthető hitelesen, ha régmúlt évtizedekre, azok kérdéseire adott válasz gyanánt értelmezzük. [...] így született meg az az elképzelés, hogy »posztumusz« jelenjék meg Barta János soha meg nem írt »Arany-monográfiája«, az Arany-tanulmányok legjava, nagyjából időrendben. (Természetesen a témák és nem a Barta-kéziratok keletkezésének időrendjében.) Amikor aztán lehetőség mutatkozott kétkötetes kiadványra, evidensnek tűnt a legjobb Madách-, Kemény-, Jókai- és Vajda-tanulmányok kiválasztása. A cím meg szinte magától adódott: Arany és kortársai. [...]"Tétel Szabadon hozzáférhető Ars scientiae(Kossuth Egyetemi Kiadó, 2007) Balogh, Piroska; Bitskey, István; Görömbei, András; Szilágyi, MártonA kötet célja, hogy beemelje Schedius Lajos különböző kanonizációs folyamatok útvesztőiben feledésre ítélt életművét az irodalomtörténeti, illetve egyéb tudománytörténeti közelítések kurrens párbeszédébe. Mindenekelőtt megpróbálja feltárni és nyomon követni eme útvesztőket, majd kísérletet tesz arra, hogy az esztétikától a térképészetig terjeszkedő, igen szerteágazó szaktudományi irányú életművet egységes szempontrendszer és paradigma szemszögéből értelmezze. Bemutatja, hogy Schedius tudományos pályája milyen gyakorlatias, eszközszerű elemek alkalmazásával épült fel: az olvasó betekintést nyerhet e pálya szociológiai és vagyoni hátterébe, megismerheti annak pedagógiai vonatkozásait, Schedius folyóiratszervezői és szerkesztői programjait, színház- és társaságszervező tevékenységét. A kötet második fele azt mutatja be, hogy e gyakorlati tudományszervezői törekvések mögött milyen tudományszemlélet tételezhető. Azaz: hogyan írható le az a göttingeni paradigmából kiinduló, számos szaktudomány módszertanát integráló elméleti-módszertani folyamat, mely végül az esztétika szaktudományának horizontját univerzális embertudománnyá képes tágítani. Ezáltal remélhetőleg egyszersmind a Schedius-szövegeket hozzáférhetővé tévő Doctrina pulcri - Schedius Lajos János széptant írásai című szövegkiadás egyik lehetséges összefüggés-, valamint értelmezési rendszere is kibontakozik.Tétel Szabadon hozzáférhető Átdolgozások kora(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996) Márkus, Béla; Bitskey, István; Görömbei, András; Czine, MihályAz irodalomjegyzék úgyis elárulja: a dolgozat lassan tíz esztendeje készült. Azóta biztosan lehetett volna frissíteni a szakirodalmát, újítani a szempontjait, gazdagítani a hivatkozásait, módosítani az arányait. Sőt: újraírni az egészet. Kiterjesztve például Sarkadi egész pályájára a paraszti orientáció kutatását. A fordulat évétől, 1948-tól korábbiakra és az ötvenhármas fordulattól későbbiekre is: hogyan keletkezett és miképp halt el a paraszti tematika, nézőpont és szemlélet érvényesítése. Kiemelve - amire még 1987-ben az egyik bírálóm figyelmeztetett -: a dogmatikus doktrínák, az antiliberalizmus tombolása közepette Sarkadi annyira individuális, hogy az már istenkísértés. A voluntarista irodalmi gondolkodás korában a „liberális szellem okvetetlenkedéseit képviselte". Következetesebben szem előtt tartva a kálvini predestináció egyik fontos problémájának, az üdvözülés bizonyosságának, illetve a természeti állapotból a kegyelmi állapotba eljutásnak az életműben újra és újra felbukkanó aszkézissel való összefüggéseit. És sorolható volna még, okkal, sok minden kívánalom. Számot kellett vetni velük, amikor a fiókban maradás magától értetődően tartós lehetősége helyett a kézirat megjelentetésének esélye merült föl. Hogy a számvetést mégsem követte újrafogalmazás, lényegi javítás, netán - a megidézett kor szellemében - átdolgozás, annak több oka van. A legegyszerűbb - Fichtét parafrazálva -: nem csupán nagyon rossz, de annál is rosszabb lenne a dolgozat filológiai tényeire, adataira nézve, ha az eltelt évtized miatt más megvilágításba kellene helyezni őket. A következő ok: ha ma már itt-ott másképp fogalmaznék is, ha itt-ott tovább igazítanám is a szöveget - a perzekutor esztétika uralkodásáról nem másítanám meg a véleményemet. Nem akarnám se megtagadni, se szégyellni, amit végeztem. Bár (idézhetnék hasonló helyzetből kivezető, útbaigazító sorokat) nem azonosulok teljesen vele, de vállalom. Végezetül a legszemélyesebb ok: az újraírástól és az átdolgozástól nemcsak a magam vállalása tartott vissza. Hanem - Király István emléke is. Kétségektől gyötört utolsó éveiben kitartóan segített, indulatosan serkentett „kilicitálni" ezt a munkát. Ezt, éppen ezt. Ami nem zárná ki, hogy megírjam majd - pontosabban? inkább - máshogy is.Tétel Szabadon hozzáférhető „Csillagokká repesztett szöveg...”(Debreceni Egyetemi Kiadó : Debrecen University Press, 2020-12-24) Gönczy, Monika; Debreczeni , Attila; Dobos, István; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Eisemann, GyörgyA kötet a 19. század közepéről, második feléből választott, elsősorban epikai, magyar nyelven írt, kanonizált, a kánon peremére szorult, vagy akár a korabeli sikerük ellenére kánonba nem került műalkotások intertextuális szövegszervező eljárásait vizsgálja. Az egyes fejezetek mindig valami műfaji billegést, váltást, transzformációt is prezentálnak egyidejűleg, amikor a korszak tanulmányozott szövegkorpuszai mögött rejlő irodalmi folyamatok aspektusaira is rávilágítanak - legyen szó egy amatőr műgyűjtő kéziratos feljegyzéseiről, az eposzkérdésről és elregényesedésről, a Qujote-jelenségről, vagy a novella alakváltásáról. A szövegköziség jelenségének korabeli mediális és performatív karakterére fókuszáló műelemzések azt kívánják bizonyítani, hogy az intertextualitás a klasszikus magyar irodalom esetében is gyakran a szöveg létmódjának feltétele, akkor is, amikor akár nagyon jól körülhatárolható funkciója van, vagy amikor a romantikára és a modernségre jellemző dialogikus szövegfelfogástól időnként a posztmodern szövegfelfogás decentráltsága felé billen el egy-egy textus.Tétel Szabadon hozzáférhető Csokonai és az érzékeny énekelt dalköltészet(Debreceni Egyetemi Kiadó / Debrecen University Press, 2013-12) Hovánszki, Mária; Debreczeni, Attila; Dobos, István; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Domokos, MáriaE monográfia Csokonai poézisén keresztül az énekelt lírának a 18–19. századforduló magyar irodalmában betöltött szerepét, miértjét és mikéntjét vizsgálja. A 18. század végének énekelt dalköltészete a fennmaradt tetemes dallamanyag ellenére, paradox módon, különösen kevés figyelmet kapott az irodalomtörténetben. A dallamok leírásával, értelmezésével és elemzésével, illetve a korabeli műfaj- és verselméletek, elszólások vizsgálatával mindenekelőtt ezt a hiányt szeretné pótolni a kötet, hiszen a szöveg és zene egyidejű kapcsolatán alapuló énekelt költészet korabeli jelentéshorizontjait feltárva, sok tekintetben újszerű irodalomtörténeti háttér bontakozik ki előttünk. A könyv első fejezete a vonatkozó társadalmi és eszmetörténeti kontextusok feltárásával a korabeli magyar nyelvű érzékeny énekelt dalköltészet mibenlétét tárja fel, a második fejezet – a verstani kutatásokból eddig hiányzó „láncszemet” – az énekelt költészet gyakorlati megvalósulásából származó versújítást járja körül, a harmadik rész pedig a szerzői intenció felől (is) közelítve tesz kísérletet Csokonai énekelt költészetének értelmezésére. S hogy a Csokonai-dalokról való beszéd ne csak üres szólam maradjon, azok mintegy „halottaikból föltámasztattak”, s a mellékletekben közreadott kották hangzó anyagát a „Kegyes Olvasó”, ha neki úgy tetszik, az MTA–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport honlapján meg is hallgathatja.Tétel Szabadon hozzáférhető Csokonai, az újrakezdések költője(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997) Debreczeni, AttilaAz 1970-es évek első felében készült Csokonai-kismonográfiák, Julow Viktor és Vargha Balázs munkái óta több, új távlatokat nyitó dolgozat jelent meg a felvilágosodás nagy költőjének munkásságával kapcsolatban, s jelentősen előrehaladt összes műveinek kritikai kiadása is. Mindez mintegy kihívást jelentett az életmű egészével való szembenézésre. A jelen könyv e kihívást elfogadva törekszik egy korszerű Csokonai-portré megrajzolására. Mint a szerző írja: „Csokonai megértéséhez a leghosszabb út látszik a legrövidebbnek: a költői világkép egészének a feltárása. Ennek belső összefüggéseit kell megértenünk, mégpedig legsajátabb lényege szerint, vagyis nem külső (pl. politikai vagy szigorúan egzisztenciális) szempontokat vetítve belé. Legalább ilyen fontos azonban számunkra az is, hogy ezt a világképet a maga dinamikájában ragadjuk meg. A változás, az átformálódás természetes folyamat: válasz a léthelyzet változásaira. Minden léthelyzet egymásból következik, de eltérő lényegű is, így a költői világkép formálódásának stációi is sajátszerűek, s nem egy másik szakasz mércéjével mérendők. Az így felfogott átalakulási folyamat megragadását az életműből készített »hosszmetszetek« belső dinamikájának és ezek egymáshoz való viszonyainak a felvázolásától reméljük. Három fő fejezetünk három alapvető szempont szerint kíséri végig Csokonai pályáját, költészetének vonulatait. Az elsőben a boldogság és az erkölcs összefüggéseire koncentrálunk, igyekezvén felmutatni a két fogalom közötti fokozatos hangsúlyváltást. A másodikban a nemzetről és a kultúráról alkotott elképzelését, azok új minőséggé való összeforrását próbáljuk meg érzékeltetni. A harmadikban a természet és az ember fogalmainak viszonyában végbement átalakulásra szeretnénk fényt deríteni, amelynek lényegét a teleologikus szemlélet megtörésében látjuk. Gyönyörködés - hasznosság - reflexió: végső soron a klasszicista művészet eme alapvető jegyei azok, melyek az életműből készített három fő metszetünk lényegét alkotják." E könyv tehát elsőrendűen eszmetörténeti szempontból közelít Csokonai életművéhez, így remélvén szilárd fogalmi bázist és árnyalt fejlődési rajzot adni a további kutatás számára. A teljes életművet felölelő munka hátterében ott áll a kritikai kiadás szigorú tényszerűséget biztosító filológiai apparátusa is. A jelen második kiadás az elsőhöz képest mintegy 50 oldallal bővült: helyet kaptak benne a Lilla és az Anakreoni Dalok életmű-záró köteteit elemző újabb tanulmányok is, melyek a könyv egy fontos részének újraírásaként számot adnak az immár négy esztendeje betűkbe rögzült Csokonai-portré további formálódásáról.Tétel Szabadon hozzáférhető Elkülönülő és közösségi irodalmi programok a 19. század első felében(Kossuth Egyetemi Kiadó, 2000) Hász-Fehér, Katalin; Bitskey, István; Görömbei, András; Kerényi, FerencFáy András szerzői alakja és életműve irodalomtörténeti kánonunk mai állása szerint a „másodvonalba" tartozik. A 19. század első felében azonban az általa (is) megfogalmazott közösségi irodalmi program a kánon részét és nem csupán kontextusát képezte, még akkor is, ha a felvilágosodás kora óta folyamatos volt a vita a közösségi kánont követő és az irodalom önálló rendszerként való elkülönülését hirdető szerzők között. Fáy András, aki a 19. század első felének egyik legnépszerűbb írója volt, ezért nemcsak a monográfia alanyaként szerepel e kötetben, hanem modellként is, mert az ő életművén, irodalmi gondolkodásán, kapcsolatrendszerén és recepcióján keresztül tükröződnek az elkülönülő és a közösségi irodalmi programok közötti párbeszéd aspektusai. Kiindulópontként - a népszerűség fogalmának középpontba állításával - az olvasástörténeti és -szociológiai kérdések tűntek alkalmasnak, vagyis annak a problémakörnek a körüljárása, hogy mi volt a titka Fáy népszerűségének egy olyan korszakban, amelyet a szakirodalom is rendkívül eklektikusnak lát, és különböző eszmetörténeti, esztétikai vagy politikai áramlatok küzdőtereként tart számon. A 18-19. század fordulójának, illetve a reformkornak a kutatásakor még egy fontos tényező indokolja az olvasótáborra való odafigyelést. A népszerűség fogalmának értelmezése azért kap a korábbiaknál is fontosabb szerepet és jelentőséget ebben az időszakban, mert nálunk ekkor zajlanak az európai klasszicizmus különböző vonulataiban végighúzódó viták, hogy a közönség mennyiben részese egy irodalmi rendszernek: egyenjogú szereplője, nevelésre és kiművelésre váró tömeg, vagy a műveket vásárló és a szerzőket ezáltal anyagilag fenntartó mecénás. Az e kérdéseken elmélkedő szerzők irodalmi programjuk keretei között fogalmazzák meg válaszaikat, ugyanakkor a válaszok során derül fény helyenként gondolatmenetük ellentmondásosságára is. Eközben megkerülhetetlenek voltak azok a reflexiók, amelyek irodalomtörténet-írásunk hagyományait, diszciplináris helyzetét érintik, módszertani szempontból pedig olyan kérdésekkel kellett szembenézni, hogy egy kánonból kiszorult szerző megközelítéséhez szükséges szövegfeltáró tevékenység hogyan alakítható át történeti és elméleti területté, és mindebből mennyit bír el egy életrajzi, kor- és problématörténeti elemekből ötvözött monográfia.Tétel Szabadon hozzáférhető Az elmúlás poétikája(Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2014-12) Lapis, József; Debreczeni, Attila; Dobos, István; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Bednanics, GáborMiképp hozza létre, hogyan közvetíti, módosítja, kérdőjelezi meg a költői beszéd a halálról való fogalmainkat? Mi mutatkozik meg a lírai médiumban akkor, amikor úgy véljük, hogy a halálról beszélünk (illetőleg: miért véljük úgy)? Hogyan alkotják meg a különböző retorikai és poétikai alakzatok a halálhoz kapcsolódó tapasztalategyüttest? Hogyan történik a távollévő megszólítása, a jelenlét megteremtése, az idegenség közvetítődése az eltérő lírai formációkban és a költői életművek egyes darabjaiban? Hogyan beszél a vers, amikor a halálról beszél, és arról beszél-e vajon? A nyelvi konfigurációk közül talán a képi sűrítettséggel, retorikával, figurativitással és érzéki (hangzóssági) hatáspotenciállal leginkább fölvértezett költészet az, mely a racionális megismerés számára elzárt terrénumok fölfedezője lehet. A költői nyelv varázsa abban áll, hogy a sehogyan másképpen nem elmondhatót létrehozza, s a halál sem olyan formában létezett addig, amíg és ahogyan a figuratív nyelv azt megteremtette, s teremti újra mind a mai napig. A nem jelenlévő másik megszólítása, a tulajdonképpeni idegenségként elgondolható halál tapasztalatának reflexiója, színre vitele gyakorta előhívja a költői szó, a nyelv teremtő vagy világlétesítő potenciáljának kérdéskörét (igenlését, vágyát, kételyét) is. A kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy a két világháború közötti magyar irodalomban jelentett- e újszerű költészeti problémát a halálnak – a jelen nem lévőnek és megismerhetetlennek – a megjelenítése.Tétel Korlátozottan hozzáférhető „Eltört a kis tükör”(Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2019-12) Kusper, Judit; Debreczeni, Attila; Dobos, István; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Eisemann, GyörgyHogyan képes megteremteni magát a (pszeudo)modern szubjektum, miként jelenik meg az én az előző századforduló szövegeiben? E kérdésekre igyekszünk választ keresni, s három alkotó, Vajda János, Czóbel Minka és Kosztolányi Dezső műveit értelmezve az én megnyilvánulásainak és olvasási lehetőségeinek különféle változatait igyekszünk egy posztmodern horizontú befogadás felől szemlélni. Vajdát olvasva az emlékezettechnikák poétikai sokszínűsége, Czóbel szövegeinek sajátos szubjektumfelfogása vagy éppen gender szempontú olvasata, míg Kosztolányi egyes verseinek sokarcú és sokhangú világa kínálhat érvényes kérdéséket és válaszokat a klasszikus művek mai olvasóinak. A szubjektumelméleti kérdések elvezetnek bennünket a szétszórt, soha (többé) nem egységes szubjektum problematikájához, mely az egész korszak egyik leglényegesebb tapasztalata lehet.Tétel Szabadon hozzáférhető Elváltozott világ(Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004) Vallasek, Júlia; Bitskey, István; Görömbei, András; Márkus, BélaAz 1940-44 közötti korszak nagyjából „fehér foltnak" számít az erdélyi magyar irodalom történetében. Elsősorban azért, mert hosszú ideig a korszak politikai vonzatai a határ egyik oldalán sem tették lehetővé a téma kutatását, másodsorban pedig azért, mert valóban kevés jelentős irodalmi alkotás született ekkor. Az irodalomtörténeti kézikönyvek többnyire megelégedtek a háborús évek erdélyi irodalmának egy-egy rövid, felsorolásszerű bemutatásával, vagy a két világháború közötti erdélyi irodalom keretén belül tárgyalták, ami poétikai vonzatát tekintve valóban helyes, de a korszak történelmi, politikai specifikumának mellőzése elfedi az ekkor született művek néhány sajátos vonását. A könyv a tárgyalt korszak erdélyi magyar irodalmának monografikus körképét nyújtja. Az ekkor született irodalmi alkotások, az egymással párhuzamosan létező különböző stílusirányzatok kölcsönhatásának elemzéséből, a fontosabb irodalmi fórumok (Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Termés) feltérképezése során rajzolódnak ki a vizsgált időszak irodalmának sajátosságai.Tétel Szabadon hozzáférhető Emlékezetalakzatok és lélektani reprezentáció a Jókai-prózában(Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2018-12) Bényei, Péter; Debreczeni, Attila; Dobos, István; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Hansági, ÁgnesA kötet két nagyobb egységben tárgyalja az elemzésre kerülő Jókai-műveket. Az első rész vizsgálódásai a korpusz emlékezeti munkáját állítják középpontba. Két átfogó szöveginterpretáció (Forradalmi és csataképek; A kőszívű ember fiai) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc irodalmi reprezentációjának poétikai feltérképezése mellett kitüntetetten tárgyalja, hogy ezek az írások milyen módon léptek be a korszak nemzeti identitásának a formálásába, hogyan épültek be kollektív emlékezetünkbe, illetve hogyan tehetik reflektálttá a nemzeti hovatartozás kérdéseit a mai befogadóban. Az elemzések kitérnek a Jókai-művek történelemszemléleti aspektusaira (Erdély aranykora), valamint társadalomlélektani konzekvenciára is (Rab Ráby). A kötet második nagyobb egysége a Jókai-regények lélektani teljesítményére fókuszál. A szerző szakmai befogadásában jó ideig perifériára szorult ez a kérdésfelvetés, ezért a kötet második fele leginkább azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy milyen jellegű pszichés jelenségeket visznek színre a Jókai-szövegek, illetve milyen fogalmi diskurzus keretében ragadhatók meg ezek a törekvések? Az ide kapcsolódó szövegelemzések a szuicid beállítódás reprezentációját (Mire megvénülünk), a személyiség alakulásának lélektani folyamatrajzát (Az arany ember; Enyim, tied, övé), valamint az Én leírásának a problémáit, az öregedéssel történő számvetés kérdéseit (A tengerszemű hölgy; Öreg ember nem vén ember) követik nyomon az egyes fejezetekben. A sokáig széles olvasóközönséget megmozgató Jókai-regények befogadása visszaszorulóban van napjainkban: ugyanakkor írásai egyfelől mediális folyosót nyitnak nemzeti múltunk közvetlen hozzáférhetőségéhez, alternatív történelemképeket és társadalmi víziókat kínálva fel; másfelől pedig ma is aktuális lélektani helyzetekre tartogatnak érvényes válaszokat.Tétel Szabadon hozzáférhető Eötvös József az emigrációban(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999) Gángó, Gábor; Bitskey, István; Görömbei, András; Dr. Deák, Ágnes; Kerényi, FerencTanulmányom tárgya Eötvös József életének és munkásságának komplex vizsgálata az 1848 őszétől 1850 végéig terjedő időszakban. E két év mintegy külön fejezetet képez Eötvös pályáján, hiszen azokat - az 1848-as forradalom őszi eseményeitől való elhatárolódása következtében - Magyarországtól távol, önkéntes bajorországi emigrációban töltötte el. A feladatra azért vállalkoztam, mert Eötvös életéből e két év mindmáig nem került sem az irodalomtörténészek, sem a történészek figyelmének előterébe. Az emigrációs időszak vizsgálatára, másfelől, az eötvösi életmű legjelentősebb, Magyarországon és külföldön egyaránt leginkább ismert és méltányolt darabjával, a gondolkodása „zárókövének" tekinthető A 19. század uralkodó eszméinek befolyása az államra című munkájával kapcsolatos előfeltevésem ösztönzött. Az Uralkodó eszmék szövegével való, néha már-már a játékszenvedélyhez hasonlatos foglalkozás mind inkább azon sejtésemet erősítette meg: a szakirodalom korábbi megállapításaival ellentétben e mű gondolatvilága nem eredeztethető közvetlenül Eötvös 1848 előtti szépírói és publicisztikai munkásságából, és jobb megértéséhez Eötvös reformkori műveinek mint előzményeknek figyelembe vétele legalábbis elégtelen. Előfeltevésem az volt, hogy Eötvösnek az emigrációs időszakban megjelent műveinek elemző olvasata, illetve az ez idő tájt írott kéziratos tanulmányainak, feljegyzéseinek feltárása révén rekonstruálható az a gondolkodói út, amelyen Eötvös a reformkori politika jellegzetesen magyar kérdéseitől az európai társadalomfejlődés általános összefüggéseiig eljutott, miközben, ezzel egyidejűleg, erőfeszítéseket tett gondolkodásának mind biztosabb fogalmi alapokra helyezésére is. A fentiekkel összhangban ama hipotézis alátámasztására is kísérletet tettem, miszerint az emigrációs korszak műveinek szövegkörnyezete nemcsak a magyar és a francia politikai irodalom reprezentáns alkotásaiban keresendő, hanem a Habsburg Monarchia többnemzetiségű értelmiségének a birodalom jelenének és jövőjének alapkérdéseire választ kereső írásaiban is, illetve - kitüntetett fontossággal - az 1848-as forradalmakat kísérő szellemi mozgalmakban. Tanulmányomat tényfeltáró és szövegértelmező összefoglalásnak tekintem, amelyet mint előmunkálatot elengedhetetlennek tartottam az Uralkodó eszmék majdani megközelítéséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető „Egy eredendő Máshol”(Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2019-12) Balajthy, Ágnes; Debreczeni, Attila; Dobos, István; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Szilágyi, ZsófiaAz utazás művészet – ahogy Nietzsche írja, olyan kaland, amelynek végén az ember már nem ugyanaz lesz, mint aki elindult; hiszen nem pusztán azért kelt útra, hogy világot lásson, hanem azért, hogy megtanuljon másként látni. A nietzschei gondolatok lejegyzése óta azonban a turizmus tömegjelenséggé vált: ahogy azzal a kötetben vizsgált irodalmi művek vetnek számot, kérdéses, hogy megőrizhető-e a tizennyolc-tizenkilencedik században megszilárdult utazáseszmény bármelyik eleme. A könyv egyes fejezetei Nemes Nagy Ágnes, Cs. Szabó László, Ferdinandy György, Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Krasznahorkai László és Térey János írásait vizsgálják, arra összpontosítva, hogy a szövegek miként értelmezik újra az irodalmi útirajz műfaji hagyományait, és hogyan viszik színre az idegenséggel való találkozást – jelenjen meg az a fájóan ismerős vagy a csábítóan egzotikus formájában.Tétel Szabadon hozzáférhető Értékteremtők nyomában(Csokonai Kiadó, 1994) Tamás, Attila; Bitskey, István; Görömbei, András; Rónay, LászlóA sorozat ezúttal nem egyetlen ívű írást ad közre, hanem három évtized hosszabb-rövidebb tanulmányaiból összeállított válogatást. De azért nem merő véletlen alkalmai hozták létre egyes darabjait. Főként a költészet - mint legjellegzetesebbnek tekintett irodalmi alaptípus - alkotásait, és a belőlük formálódó (vagy csak formálható?) különböző csoportok együttesét fogják ezek vallatóra, lényegében egy évszázad magyar irodalmának java terméséből: egy Ady Endrével induló, a késői Illyés Gyulával záródó soron tekintve végig. (A visszapillantásban Arany János munkásságáig, az előretekintésben Juhász Ferencéig menően.) Műelemzés, történeti áttekintés és elméleti kérdések feszegetése egymást is hivatott segíteni. Lehet-e köze a szecessziónak a forradalmisághoz, a Jónás könyvének a fasizmushoz, hogyan találkozhat össze Kosztolányi Dezső és József Attila arcéle, hitt-e istenben az, aki leírta a maga konok gondolatzárását: „mivel nincs túlvilág, sem kárhozat, sem isten" - és a szocializmus eszméiben, aki egyetlen rettenetes mondatban fogalmazott ítéletet azok „létező" változata fölött - mindez valamiképpen összefügg annak kérdéseivel is, hogy miképpen szakaszolható történetileg ez az irodalmi „anyag" (vagy milyen más - műfaji, műtipológiai - rendszerezés érvényesíthető rajta), és egyáltalán: mit tekinthetünk benne joggal időtállónak? Mit „érthetünk meg" benne ilyen minőségben, s van-e egyáltalán szükség - és lehetőség - konstans értékek felmutatására? (Vagy legalábbis: a keresésükre.) Alighanem természetszerű, hogy az évtizedek anyagából való egyes írások maguk is egy időben alakuló szemléletnek a szülöttei, szükségszerű azonban az is, hogy van bennük koherencia, s egyúttal kapcsolódnak szerzőjük korábban megjelent köteteihez {Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig, Bp., 1964.; A költői műalkotás fő sajátosságai, Bp., 1972.; Irodalom és emberi teljesség, Bp., 1973.; Líra a huszadik században, Bp., 1975.; Weöres Sándor, Bp., 1978.; A nyelvi műalkotás jelentése, Debrecen, 1984.; Illyés Gyula, Bp., 1989.; Töprengések az irodalmi értékről, Bp., 1993.).Tétel Szabadon hozzáférhető Eszmék, művek, hagyományok(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996) Bitskey, István; Bitskey, István; Görömbei, András; Komlovszki, TiborA reneszánsz és barokk korszak magyarországi irodalom- és művelődéstörténetének egyes kérdéseit, egymással szoros összefüggést mutató jelenségeit tárgyalják e könyv fejezetei. A szerző szándéka szerint három évszázad (1450-1750) meghatározó irányzatairól, jellegzetes eszmeáramlatairól és írói alkotásairól esik itt szó, olyanokról, amelyek máig ható tanulságokat kínálnak. Mit jelentett Magyarország számára Mátyás király udvarának reneszánsz kultúrája? Mennyi része volt ennek kiformálódásában a hazai hagyománynak, s mennyi az európai mintának? Miért verhetett gyökeret oly rövid idő alatt a reformáció a Kárpát-medencében? A hagyomány vagy az újítás nyomta-e rá bélyegét markánsabban Balassi Bálint költészetére? Mit mondott erről egy évszázad magyar líratörténeti kutatása? Hogyan alakult a Balassi utáni korszak költészete? Prózája? Hitvitázó irodalma? Milyen alkotásokat tekinthetünk emlékiratoknak, s milyen típusai vannak? Mi az eszmetörténeti háttere a barokk kori magyar memoárirodalom felvirágzásának? A régiség mely értékei asszimilálódtak leginkább a hazai közgondolkodásba, a hagyomány mely rétegeihez tudtak kapcsolódni újabb irodalmunk egyes alkotásai? Ilyenféle kérdésekre keresik a válaszokat a kötet tanulmányai, amelyek természetszerűen kapcsolódnak mind egymáshoz, mind pedig a szerző korábbi könyveihez (Hitviták tüzében, Bp. 197'8;Humanista erudíció és barokk világkép, Bp. 1979; Magyar emlékírók, Bp. 1982; így élt Bethlen Gábor, Bp. 1984; Pázmány Péter, Bp. 1986.).Tétel Szabadon hozzáférhető "Et in Arcadia ego"(Kossuth Egyetemi Kiadó, 2005) Szilágyi, Márton; Demeter, Júlia; Pintér, Márta Zsuzsanna; Debreczeni, Attila; Egyed, Emese; Nagy, Imre; Gerold, László; Molnár, Krisztina; Ratzky, Rita; Hovánszki, Mária; Csörsz Rumen, István; Borbély, Szilárd; Orbán, László; Szabó, Ágnes; Czifra, Mariann; Németh, Zoltán; Porkoláb, Tibor; Jászberényi, József; Hász-Fehér, Katalin; Labádi, Gergely; Onder, Csaba; Fórizs, Gergely; Vaderna, Gábor; Bódi, Katalin; Merényi, Annamária; Kunkli, Enikő; Ajkay, Alinka; Gönczy, Monika; Zabán, Márta; Berki, Tímea; Várhelyi, Ilona; Debreczeni, Attila; Gönczy, Monika; Bitskey, István; Görömbei, András; Gönczy, MonikaA kötet a klasszikus magyar irodalmi örökség feltárására és értelmezésére vállalkozó kutatási pályázat és egy abból kinövő - Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulójáról is megemlékező - konferencia eredményeinek összefoglalását nyújtja. A tág értelemben vett 19. századi magyar irodalomtörténeti kutatóműhelyek közös célja a klasszikus magyar irodalom (irodalomtörténetünk 1770-es évekkel kezdődő és az 1900-as évek elejével záródó szakasza) szövegkánonjának bővítése és a róla kialakított kép korszerűsítése. A kötet írásai foglalkoznak többek között Csokonai, Kazinczy Ferenc, Bessenyei György Berzsenyi Dániel munkásságával; a 18. századi magyar levélregények nőábrázolási hagyományaival; Erdélyi János: Népdalok és mondák c. kéziratos gyűjteményével, de vizsgálják a korszak nyelvszemléleti sajátosságait, irodalomfelfogását vagy éppenséggel az 1807-es országgyűlés nyelvi vitáit.Tétel Szabadon hozzáférhető Folytonosság vagy fordulat?(Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996) Bitskey, István; Csetri, Lajos; Vajda, György Mihály; Debreczeni, Attila; Taxner-Tóth, Ernő; Pavercsik, Ilona; Penke, Olga; Fekete, Csaba; Csorba, Sándor; Csetri, Elek; Egyed, Emese; Vörös, Imre; Madarász, Imre; Sárközy, Péter; Szilágyi, Ferenc; Kiss, Sándor; Földvári, Sándor; Kókay, György; Margócsy, István; Kecskés, András; Szilágyi, Márton; Fábri, Anna; Zentai, Mária; Szajbély, Mihály; Nagy, Imre; Borbély, Szilárd; Dávidházi, Péter; Nagy, Miklós; D. Molnár, István; Fried, István; Mezei, Márta; Bíró, Ferenc; Debreczeni, Attila; Bitskey, István; Görömbei, András; Hopp, Lajos; Jászberényi, JózsefAligha vitatható, hogy a magyarországi felvilágosodás korában Csokonai Vitéz Mihály életműve az az etalon, amely összevetési alapul, zsinórmértékül szolgál eszmei és művészi teljesítmények megközelítéséhez, mérlegeléséhez, minősítéséhez. Ez pedig kellő indokot szolgáltat arra, hogy a felvilágosodás kutatásának aktuális kérdéseit épp Csokonai szülővárosában tekintsék át a kutatók, s épp Debrecenben kerüljön sor országos méretű, interdiszciplináris konferenciára, amelyik a korszak vizsgálatának újabb eredményeit összegzi, a különféle nézeteket egymással szembesíti, a továbblépés útjait megkísérli felderíteni, betájolni. Nem kötődött a rendezvény jubileumhoz, legfeljebb annyiban, hogy 1995-ben vetette fel a kérdést: jelentett-e az 1795-ös év valamilyen alapvető cezúrát a magyar - vagy az európai - irodalom történetében? Folytonosság vagy változás - netán épp fordulat - jellemzi-e erősebben az 1790-es éveket? Milyen eszmei, esztétikai erővonalak határozták meg a Martinovics-összeesküvés évtizedének összképét? Mennyire kell a magyar irodalom történeti periodizációjának mindezt figyelembe vennie? Mit mutat Csokonai példája: lehetett-e számára különös jelentősége az 1795-ös évnek? Ilyenféle kérdésekre keresett választ a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában, 1995 márciusában rendezett konferencia, amelynek anyagát - tematikus egységekbe rendezve - adja közre kötetünk. A hazaiak mellett a közép-európai jelenségek is szerepelnek a témák között, jelezve, hogy a magyar felvilágosodás elválaszthatatlan az európaitól, szerves része annak, s a komparatisztika szempontját még a korábbiaknál is erősebben érdemes érvényesíteni a jövőben. A magyar és európai helyzet együttes elemzése, a részletek feltárása talán már e kötetben is elősegíti a felvilágosodásról kialakult kép árnyalását, gazdagítását.