Humán Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2307

Bölcsészettudományi Kar

Humán Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Pusztai Gabriella)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D48

tudományágak:
- filozófiai tudományok
- neveléstudományok
- pszichológiai tudományok
- szociológiai tudományok

Doktori programok:

Filozófia
(programvezető: Dr. Angyalosi Gergely)
Neveléstudomány
(programvezető: Dr. Pusztai Gabriella)
Pszichológia
(programvezető: Molnárné Prof. Dr. Kovács Judit)
Szociológia és társadalompolitika
(programvezető: Dr. Kovách Imre)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 290)

Szabadon hozzáférhető
A plasztikai sebészet pszichológiai vonatkozásai, különös tekintettel az egészségi állapotra, a testképre, a testhez való viszonyra, a testtel kapcsolatos szélsőségek tüneteire és az önértékelésre
Krakkóné Szászi, Beáta; Szabó, Pál; Szászi, Beáta; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Az esztétikai célú szakrendelések páciensforgalma folyamatosan növekszik. A plasztikai sebészeti, bőrgyógyászati, fogászati és állcsontsebészeti praxisokban az általános népességhez viszonyítva bizonyos mentális zavarok (pl.: evészavarok és testképzavarok, hangulatzavarok és szorongásos zavarok, személyiségzavarok) gyakoribbak. Az említett mentális zavarok egy része sebészeti szempontból kontraindikációt jelent, másik része fokozott utánkövetést igényel. A pszichológia és a plasztikai sebészet kapcsolatát 2 nagyobb felmérésben vizsgáltam. A magyar médiafelhasználók plasztikai sebészethez és testhez való viszonyulását elemeztem. Ezt követően a plasztikai sebészetre jelentkező betegek előszűrésére és posztoperatív vizsgálatára került sor, illesztett kontrollcsoportos összehasonlításban. Módszerek: Az első vizsgálat kérdőívének részei: demográfiai és antropometriai kérdések, az egészségi állapot (Egészségprofil Kérdőív), a testdiszmorfiás zavar (Testdiszmorfiás Zavar Kérdőíve), a plasztikai sebészettel kapcsolatos tapasztalatok és tervek, valamint a kozmetikai sebészet elfogadásának (Kozmetikai Sebészet Elfogadásának Kérdőíve) felmérése. A második vizsgálat részei: a kérdőív a demográfiai és antropometriai tényezőket, az egészségi állapotot (Egészségprofil Kérdőív, Goldberg-féle Általános Egészségi Kérdőív, WHO Általános Jóllét Skála, Derogatis-féle Rövid Tünetlista), a testdiszmorfiás zavart (Testdiszmorfiás Zavar Kérdőíve), a testhez való viszonyt (Testtel Kapcsolatos Elégedettség Skála, Emberalakrajzok Tesztje, Testtel Kapcsolatos Befektetések Skála) az evészavar-tüneteket (Evési Attitűdök Tesztje) és az önértékelést (Rosenberg Önértékelés Skála) vizsgálta. A strukturált interjú a műtét előtt a műtéti motivációkat, a motivációban szerepet játszó személyeket, a korábbi beavatkozások eredményességét és a műtéti elvárásokat térképezte fel, míg a műtét utáni interjú kérdései az elégedettségre, az operáció utáni pszichológiai tünetekre, a fájdalompontszámokra és az életminőségre gyakorolt hatásra vonatkoztak. Eredmények: A plasztikai sebészeti szolgáltatások népszerűek a magyar nők körében (11,6%-ukat műtötték, 36,7%-uk tervezi a műtétet). A BDD-nek magyarázó szerepe van (p = 0,011) a kozmetikai sebészet elfogadásának attitűdjében. A BDD-rizikó magasabb az operált nők (15,2%, p = 0,026), a műtétet tervezők (15,7%, p = 0,027) és a kozmetikai sebészet iránt magasabb érdeklődést mutatók körében (p = 0,025) is. A BDD-prevalencia a médiafelhasználók körében 8,1% (nőknél 8,3%, férfiaknál 8,1%), a nők intenzívebben szoronganak (p = 0,041) és náluk gyakoribb az elkerülő viselkedés (p = 0,033) a testi hiba miatt. Az alacsonyabb BMI-vel (p < 0,001) és kevesebb BDD-tünettel (p < 0,001) rendelkező nők elégedettebbek a testükkel, ezt az elvégzett műtétek száma és típusa nem befolyásolja. A preoperatív vizsgálat alapján a kontrollcsoporthoz képest a műtétre jelentkezők fizikai (p = 0,007) és mentális (p = 0,037) egészségi állapota, valamint edzettségi állapota jobb (p = 0,011), testhez való viszonya (testápolás, p = 0,010; testvédelem, p = 0,019) pozitívabb. A plasztikai sebészeti csoport esztétikai alcsoportját magasabb öngondoskodás (testápolás, p = 0,007), pozitívabb testhez való viszony (p < 0,001) és nagyobb testi elégedettség (p = 0,025) jellemzi. A rekonstrukciós alcsoport kedvezőtlenebb antropometriai adatokkal (testsúly, p < 0,001; BMI, p < 0,001; tervezett fogyás p = 0,001; jelenlegi derékbőség, p = 0,001; kívánatos derékbőség, p = 0,002), negatívabb testképpel (jelenlegi testalak, p < 0,001; ideális testalak, p = 0,012; női ideális testalak, p = 0,005; jelenlegi és ideális testalak különbsége, p < 0,001; jelenlegi és vonzó testalak különbsége, p < 0,001), kevesebb testtel kapcsolatos befektetéssel (testtel kapcsolatos érzelmek és attitűdök negatívabbak, p < 0,001), több evészavar-tünettel (p = 0,001) és nagyobb teljes testtel való elégedetlenséggel (p = 0,001) jellemezhető. Műtéti motivációk tekintetében a szomatikus (35,5%) és lelki (18,9%) tényezők a leggyakoribbak, emellett az egészségi állapot (15,8%), a külsővel kapcsolatos elégedettség (7,9%), az öltözködés (7,9%) és az interperszonális funkciók (4,2%) javítása is fontos tényező a pácienseknek. A műtét kiváltó oka elsődlegesen a tervezhetőség (31,1%), egyéb kiváltó tényező az orvos kiválasztása (18,9%), az anyagi fedezet összegyűjtése (12,1%), a célsúly elérése (5,8%), valamint nagyobb évfordulók ünneplése (7,9%). A műtéttel kapcsolatos elvárások elsődlegesen lelki tényezőkhöz (43,7%) köthetők. A féléves utánkövetés alapján a műtött nők egészségi állapota javul: csökkennek a szorongással és alvászavarral kapcsolatos tünetek (GHQ Szorongás és alvászavar alskála, p = 0,008; BSI Szorongás p = 0,024) és javul a szociális funkció (p = 0,024). Javul a testhez való viszony (testtel kapcsolatos érzelmek és attitűdök, p = 0,031) és a test megítélése is (jelenlegi és az ideális test közötti különbség, p = 0,024; jelenlegi és a vonzó test közötti különbség, p = 0,022). A mellplasztika csoportban mérhető a legtöbb pozitív változás, ahol a felsoroltak mellett a testi elégedettség nagyobb (p = 0,044), az ellenségesség (p = 0,024) pedig kisebb az operációt követően. A szemhéjplasztika csoportban is csökkent bizonyos pszichiátriai tünetek gyakorisága (szorongás, p = 0,040; szomatizáció, p = 0,039). A rekonstrukciós sebészeti alcsoportokban kevesebb pozitív változás történt az esztétikai csoportokhoz viszonyítva: javult a test megítélése (jelenlegi és az ideális testalak különbsége, p = 0,046) és csökkent az evészavar-tünetek gyakorisága (p = 0,027). A preoperatív szakaszban azonosított, rosszabb pszichés státuszú betegek a műtét után több pszichiátriai tünettel (szorongás és alvászavar, szomatikus tünetek, szomatizálás, kényszeres rögeszme, ellenségesség, fóbiás szorongás, paranoia, pszichoticizmus) rendelkeztek. A műtéti elégedettség magas (95,8%), a legtöbb páciens szerint a műtét pozitív hatást gyakorolt az operált testrészre (84,7%), és a betegek 64,4%-a szerint az életminőségre is. A fiatalabb nők elégedettebbek a beavatkozás eredményével (p = 0,033). Következtetések: A plasztikai sebész szakorvos a pszichológiai státusz ismeretében kedvezőbb műtéti tervet és utógondozást tud kialakítani a páciens számára. Az eredmények ismeretében a páciensek mentális alkalmasság-vizsgálata és szelektálása szükséges a minimálisan invazív és invazív esztétikai beavatkozásokat végző kezelők számára.
Szabadon hozzáférhető
Családi tényezők összefüggései a pályaidentitással és párkapcsolati elköteleződéssel készülődő felnőttség idején
Asztalosné Elekes, Szende; Páskuné Kiss, Judit; Elekes, Szende; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Napjainkban annak a jelenségnek lehetünk tanúi, hogy a felnőttkorra jellemző elköteleződések kitolódnak a húszas évek végéig, hamincas évek elejéig a posztindusztriális társadalmakban. Erre a jelenségre különböző fogalmakkal utalnak a szakirodalomban, úgymint posztadoleszcencia kora, készülődő felnőttség, kapunyitási pánik stb. Mindegyik megközelítés kiemeli, hogy az identitáskeresés elhúzódásának, az identitás megkérdőjeleződésének központi jelentősége van ebben az életszakaszban, ezért úgy véljük, hogy a Marcia által kidolgozott identitásparadigma alkalmas lehet a fiatal felnőttkori identitásalakulás, elköteleződések vizsgálatára is. Többen rámutattak arra, hogy a származási család bizonyos jellemzői, a szülő-gyerek kapcsolat sajátosságai is segíthetik vagy gátolhatják az identitáskeresés folyamatát. A felnőtté válás két fontos életfeladata az elköteleződés képessége mind szakmai, mind magánéleti téren; a fiatal felnőttek lehorgonyzási nehézségei egyaránt megnyilvánulnak mindkét területen. A szakmai identitással ellentétben azonban nem állt rendelkezésre olyan mérőeszköz, amely kimondottan a fiatalok párkapcsolati elköteleződésről alkotott elképzelését vizsgálná. Kutatásunkban a következő célokat tűztük ki: a fiatal felnőttkori pályaidentitás és párkapcsolati elköteleződési hajlandóság összehasonlító vizsgálata; egy olyan mérőeszköz kidolgozása, amely alkalmas lehet a párkapcsolati elköteleződési hajlandóság vizsgálatára; ezt követően bizonyos családi tényezők – úgymint szülői nevelési stílusok, kétszülős-egyszülős családi háttér, valamint szülőkhöz fűződő kötődés – összefüggéseinek vizsgálata a fiatal felnőttek pályaidentitásával és párkapcsolati elköteleződési hajlandóságával. 2016 és 2019 között három vizsgálatot végeztünk 19–29 évesek mintáján. Az első vizsgálatban a Marcia-féle identitásparadigma alapján, a Melgosa Pályaidentitás Skála struktúráját követve kidogoztuk a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőívet, valamint elvégeztük a skála validitásvizsgálatát (n=405). A feltáró faktorelemzés három faktor meglétére mutatott rá (Elköteleződés halogatása, Keresés és kétség, valamint Családi mintakövetés), amelyek jó, illetve kiváló megbízhatósági mutatókkal rendelkeznek. A faktorok mentén elvégzett klaszterelemzés két klasztert tárt fel, az Elköteleződők, valamint a Halogatók csoportját. A konstruktumvaliditás vizsgálata céljából a Felnőtt Kötődési Kérdőívet, az Élet Értelme Kérdőívet, az Élettel való Elégedettség Skálát, valamint a vallásosság mutatóit alkalmaztuk. A második vizsgálatban a szülői nevelési stílusok (tekintélyelvű, irányító, engedékeny), illetve az egyszülős vagy kétszülős családi háttér összefüggéseit vizsgáltuk a pályaidentitással és párkapcsolati elköteleződési hajlandósággal (n=219). A kérdőívcsomag a származási család struktúrájára vonatkozó adatok mellett a Szülői Autoritás Kérdőívet, a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőívet, valamint a Melgosa Pályaidentitás Skála fiatal felnőttekre adaptált változatát tartalmazta. A harmadik vizsgálatban a szülői nevelési stílusok (tekintélyelvű, irányító, engedékeny), illetve a szülőkhöz fűződő kötődés összefüggéseit vizsgálatuk a pályaidentitással és párkapcsolati elköteleződéssel (n=200). A kérdőívcsomag a korábban említett skálák mellett tartalmazta a Közvetlen kapcsolatok élményei kérdőív apára és anyára vonatkozó alskáláját. Eredményeink alapján a Pályaidentitás Skála és a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőív megfelelő alskálái – a Diffúzió és az Elköteleződés halogatása, a Moratórium és a Keresés és kétség, illetve a Korai zárás és a Családi mintakövetés – pozitív együttjárást mutatnak, tehát a vizsgált személyeknek hasonló tapasztalataik vannak mindkét területen. Az életkor előrehaladtával csökken az elköteleződés nélküli identitásállapotok szintje mindkét vizsgált területen. Családi állapot tekintetében a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőív faktorai esetén szignifikáns különbség van az egyedülállók, párkapcsolattal rendelkezők és együtt élők csoportja között. A vallásosság pozitív összefüggést mutat az exploráció nélküli elköteleződésen alapuló identitásállapotokkal (Korai zárás, Családi mintakövetés). Vizsgálatainkban az optimálisnak tekinthető irányító nevelési stílus, a szülőkhöz fűződő kötődés, valamint a kétszülős családi háttér bejósolják a Korai zárást és a Családi mintakövetést mind a pályaidentitás, mind a párkapcsolati elköteleződés terén, az Elért identitással viszont nincsenek összefüggésben. Ez az eredmény összhangban van az újabb kutatások eredményeivel. Az anya engedékeny nevelési stílusa bejósolja az Elköteleződés halogatását párkapcsolati téren, illetve a Diffúziót a pályaidentitás terén. Az anyához és apához fűződő kötődési szorongás és elkerülés bejósolják a Moratóriumot, valamint a Keresés és kétséget. A tesztelt mediációs modellek közül két esetben találtuk azt, hogy a szülőhöz fűződő kötődés mediálja a kapcsolatot a nevelési stílus és az identitás között, de a mediációs hatás csekély mértékűnek bizonyult. A nevelési stílus tehát inkább közvetlenül gyakorol hatást az identitásra, mint a kötődés közvetítő hatása révén. Az eredményeink abba az irányba mutatnak, hogy át kell gondolnunk a korai zárás fogalmát: napjainkban, egy kevés támponttal jellemezhető világban érthetőnek tűnik a szülők értékeivel való azonosulás pozitív családi hatások, minták esetén.
Szabadon hozzáférhető
A tanulói eredményességet befolyásoló tényezők a romániai magyar kisebbségi oktatásban
Barabás, Andrea; Bacskai, Katinka; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A tanulói eredményesség vizsgálata során egyes kutatók a tanuló személyes jellemzőit, a tanuláshoz való viszonyát, a motiváció tanulmányi eredményekre gyakorolt hatását elemzik (Balogh, 1998; 2000; Csapó, 1998, 2004; Pintrich & De Groot, 1990; Cohen et al., 2009; Ceglédi & Máth, 2013; Fejes & Józsa, 2005), mások a tanulók családi hátterének, az iskolán belüli/iskolán kívüli befolyásoló tényezőit próbálják feltárni (Bourdieu,1979; Coleman et al, 1966, Bacskai, 2015; Bacskai & Ceglédi, 2022; Bray, 1999, 2010; Fehérvári, 2016; Garami, 2014; Jansen et al., 2021; Pusztai, 2004, 2009, 2015; Széll, 2015; Kiss & Toró, 2024). Kutatásunkban azokat a makro-, mezo- és mikroszintű tényezőket elemezzük, amelyek a romániai magyar diákok országos kompetenciaméréseken elért eredményeit befolyásolhatják. A kompetenciamérések eredményeit befolyásoló tényezők felderítése érdekében saját készítésű háttérkérdőívet alkalmazunk. A saját készítésű tanulói kérdőív a tanuló tanulmányi eredményeit, a család szocio-ökonómiai hátterét és az extrakurrikuláris tevékenység hatását veszi górcső alá. A következő kérdésekre keressük a választ: Azok a tanulók, akik előkészítő osztályban is jártak, nagyobb arányban érnek-e el átlag feletti eredményeket, mint akik nem jártak előkészítő osztályba? A tanulói eredményesség és a településtípus között kimutatható-e összefüggés? Az iskolai és iskolán kívül elérhető extrakurrikuláris tevékenységeknek kimutatható-e pozitív hatása a kompetenciamérések eredményeire nézve? Van-e jelentősége a család szocio-ökonómiai helyzetének a tanulói eredményesség alakulásában? Kutatásunk kvantitatív adatforrásokon: kérdőíves adatfelvételen és kompetenciamérések eredményein alapszik. A makroszintű, oktatáspolitikai döntések eredményeként bevezetésre kerülő előkészítő osztály és integrált tantárgyakon alapuló kompetencialapú oktatás eredményességgel kapcsolatos összefüggéseit tárjuk fel. A mezoszintű magyarázatok az iskola és környezetére, a település típusára vonatkozóan fókuszálunk. Mikroszinten az egyénre és a családra visszavezethető tényezőkre koncentrálunk. Vizsgálatunkban a Kovászna megye negyedikes, magyar nyelven tanulók kompetenciaméréseken elért eredményeit és a befolyásoló tényezőket vesszük górcső alá. A teljeskörű mintavételnek köszönhetően átfogó képet nyerhetünk a 2017-ben negyedik osztályt végzett tanulók kompetenciamérés eredményeiről és a befolyásoló tényezőkről A saját készítésű háttérkérdőív és a kompetenciamérések eredményei alapján létrehozott adatbázisra (KOV-ET-OM-2017) alapozzuk kutatásunkat. Eredményeink azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik előkészítő osztályba jártak, nagyobb arányban kerülnek az átlag feletti kategóriába, mint azok, akik nem jártak előkészító osztályban. Kutatásunkban szignifikáns összefüggés mutatható ki az árnyékoktatás területén fellelhető tevékenységek és a tanulók mérési eredményei között mindhárom kompetencia területen. A szülői és iskolai háttér mellett hogyan alakulnak a gyermekek eredményei, nagy szerepe van a település típusnak is, a környezet adottságainak (Garami, 2014). Eredményeink összhangban vannak azokkal a kutatásokkal, melyek arra világítanak rá, hogy erőteljesen megmutakozik a tanulók iskolai teljesítménye és a szocio-ökönómiai státusza közötti összefüggés (Bradley & Corwyn, 2002; Róbert, 2004; Pusztai, 2004, 2009; Széll, 2015, Li & Qiu, 2018; Kiss & Toró, 2024). Romániában az országos kompetenciaméréseket nem kíséri háttérkérdőív, amely lehetővé tenné a befolyásoló tényezők megismerését. A tanulói eredményesség között kimutatható összfüggések elemzése közelebb visz ahhoz, hogy jobban megértsük a kompetenciamérések eredményeinek alakulását. Összegezve elmondhatjuk, hogy a vizsgált makro-, mezo- és mikroszintű tényezők és az iskolai eredményesség között kimutatható összefüggések elemzése közelebb visz ahhoz, hogy jobban megértsük a kompetenciamérések eredményeinek alakulását. A kutatási eredményeink nyomán megfogalmazásra kerülő javaslatok nagymértékben hozzájárulhatnak az oktatási stratégia alakításához és a tanulói eredményesség javításához.
Szabadon hozzáférhető
Mozaikcsaládok Magyarországon
Kukucska, Zsuzsa; Czibere, Ibolya; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A disszertáció fókuszában az egyre több embert is érintő családtípus, a mozaikcsaládok, és a családtípusban tetten érhető családszerkezet-, funkció- és szerepváltozások vizsgálata áll. A téma relevanciáját az adja, hogy a mai családi kapcsolatok sokszínűségének, a párkapcsolatok pluralizálódásának eredményeképp ennek az átrendezett, nem konvencionális családtípusnak a száma minden társadalomban növekszik és a családszociológiai kutatások fókuszában is egyre nagyobb jelentőséget kapnak. A vonatkozó kutatások döntő többsége a családszerkezet összecsiszolódásából fakadó lépésekkel, határokkal és nehézségekkel foglalkozik, az új családi közeg belső működésével, szabályaival és rendszerével kevésbé. Ehhez kíván a disszertáció hozzájárulni. A családtípus vizsgálatakor kérdéses, hogy a nukleáris család felbomlása, az új család kialakulása hogyan változtatja meg a család belső viszonyait – a szülői, pótszülői, gyermeki és rokoni kapcsolatokat egyaránt –, az új család életmódját, életkörülményeit. A vizsgálati célcsoportot (N=35) mozaikcsaládokban élő, döntő többségben magasan iskolázott nők alkotják, kiknek megkérdezése kvalitatív, félig strukturált interjús kutatási módszerrel történt. A disszertáció tartalmazza a szerteágazó családszerkezet különbözőségeinek bemutatását, a szülőket és a gyermekeket érintő kérdésköröket – mint az anya/apa és pótapa/pótanya szerepek komplexitását, valamint a szülői nézőpontból bemutatott gyermeki helyzeteket. A disszertáció reflektál a válás feldolgozására, a partnerszelekciós folyamatra, valamint a sikeres párválasztást követő részcsaládok kapcsolódására. Az új családszerkezetben, a családi funkciók átalakulásának fejlődési fázisában megtörténik a mozaikcsalád sajátos helyzetéhez illeszkedő családi funkciók átértékelése. A belső működési rend kialakításakor pedig előtérbe kerülnek a család-specifikus kérdések – mint a család határainak meghatározása, a társas kapcsolatok átrendeződése, és a családi hagyományok, szokásrendek kialakításai. A folyamat végső eredménye maga az új családszerkezet zavartalan működése.
Szabadon hozzáférhető
Kulturális elit Debrecenben. A debreceni szellemi közeg és kulturális élet
Béres-Áfra, Zsuzsa; Kovách, Imre; Béres, Zsuzsa; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A kultúrának meghatározó szerepe van a társadalom formálásában és a társadalmi viszonyok alakításában. A kultúra formálói, a kulturális elit tagjai hatással vannak arra a társadalomra, amely státuszukat legitimálja. Kutatásom a debreceni kulturális elitre vonatkozik, mivel Debrecen a keleti régió központjaként, illetve sajátos identitása, szellemi légköre, meghatározó történelmi múltja és hagyományai révén egy olyan helyi kultúrát és elitet alakít ki, amely a város, valamint a környező települések életére is jelentős hatással van. A vizsgálatom tárgyát képező debreceni kulturális elit tagjai közé sorolok minden olyan Debrecenben alkotó művészt, akinek a hivatását kiemelkedő szakmai vagy állami díjjal ismerték el, őket jelölöm meg a kulturális eliten belül művészeti elitnek. Az alkotóművészeken túl a már említett csoporthoz tartozónak tekintem azokat a személyeket is, akik a debreceni kulturális intézmények élén állnak, tehát a kultúra szempontjából döntéshozói pozícióban vannak, ők jelentik a kulturális eliten belül a pozicionális elitet. A debreceni kulturális életre és a város kulturális elitjére irányuló feltáró kutatásomban három módszert használtam. Elsőként félig strukturált interjúkat készítettem a debreceni kulturális elitbe sorolt személyekkel. Másodszor a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének Debrecen-kutatás elnevezésű kvantitatív, kérdőíves kutatásának eredményeit is felhasználtam az elemzésem során annak érdekében, hogy árnyaltabban lássuk az elit hatását és befolyását, valamint a város lakóinak az elitképét, a városról alkotott képét és a kulturális fogyasztást. Harmadszor pedig a város kulturális fejlesztési stratégiáját elemeztem abból a célból, hogy vizsgálható és értelmezhető legyen, az elittagok jövőbe tekintő kulturális térre vonatkozó elvárásaik, elképzeléseik mennyire vannak összhangban a város kulturális fejlesztési tervével, így láthatóvá váljon, milyen prioritások mozgatják a kulturális élet fejlődését, s ebben hol és milyen szerepet kap a helyi kulturális elit. A doktori kutatásom és jelen értekezés Debrecen város kulturális életét tekintve egy izgalmas, átalakulásokkal terhelt időszakban mutatja be a helyi közösségre hatással bíró kulturális elitet, az elitekről, a kulturális és szellemi örökségről alkotott képüket, az integrációban betöltött szerepüket. Láthattuk, hogy egy lokális színtéren működő elit milyen sajátoságokkal küzd, milyen hatások érik, s milyen tényezők befolyásolják a helyi kulturális életben betöltött szerepét. A dolgozat egy rövid, néhány éves (2017–2020 közötti) periódusra koncentrálva tárta fel a debreceni kulturális elit működési mechanizmusait, ám ezek az eredmények további kérdéseket vetnek fel, megalapozva ezzel egy lehetséges újabb kutatást, amely elvezethet az összefüggések, a kutatási időszakban elkezdődött és azóta is zajló kulturális (intézményrendszeri) átalakulások még teljesebb feltáráshoz és megértéséhez.
Szabadon hozzáférhető
Humoros reklámok kategóriái
Babinszki, Emese; Balázs, Katalin; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Célkitűzések: A reklámozás korai éveitől kedvelt figyelemfelkeltő eszköz kultúrafüggetlenül, hatásmechanizmusa azonban még ma sem teljesen feltárt. A klasszikus hatásmodellek a humor által keltett pozitív érzésekre fókuszálnak, de az elmúlt években több kutatás rámutat, hogy a humor használatának negatív következményei is lehetnek, például a reklámozott márka iránti attitűdre. Kutatások alapján úgy tűnik, hogy a humor típusa kulcstényező lehet, hogy megértsük ezeket a látszólag ellentmondó hatásokat. A disszertációban bemutatott vizsgálatsorozat célkitűzése egy a hatásvizsgálatokban és a reklámtervezésben jól használható humoros reklámtipológia kialakítása, amely a szakirodalmi előzmények és laikusok reprezentációinak integrációján alapul. Módszer: A vizsgálatsorozatban törekedtünk a módszertani diverzitásra. Interjúk, személyesen asszisztált és önkitöltős kérdőívfelvételek, valamit fókuszcsoportok segítségével igyekeztünk megismerni a laikusok reprezentációit a humoros reklámokról. A kiinduló vizsgálatban 17 print (plakát) reklámot értékeltek a résztvevők online 13 szempont alapján. Majd egy fókuszcsoportos vizsgálatra került sor, mely során két humoros videóreklámra vonatkozóan kérdeztük a résztvevőket. A vizsgálatsorozatot két azonos módszert alkalmazó vizsgálat zárta, melyben 38 print reklámot értékeltek a résztvevők. A két utóbbi vizsgálat a célzott populáció tekintetében különbözött, az elsőben magyar, míg a másodikban kollektivista értékeket mutató, főleg dél-amerikai országokból származó felnőtt résztvevők értékeléseit vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgálatok eredményei alátámasztanak egy kétpólusú struktúrát, melyben élesen elválnak egymástól a pozitív megítélésű és a negatív megítélésű reklámok. A leginkább differenciáló szempontok a morbiditás, irritáló jelleg, a polgárpukkasztó illetve az aranyos jellemzők voltak. Továbbá a negatív érzések keltése volt fontos elválasztó tényező az egyes kategóriaprofilok között. Következtetések: Eredményeink alapján a laikus befogadók szempontjából nem a humor technikája a lényeges, amely több szakértői tipológia alapját képezi, hanem az átélt érzelmek és asszociációk pozitív-negatív volta a meghatározó. Érdemes lehet a hatásvizsgálatokban mint független változót alkalmazni azt, hogy egy humoros reklám inkább pozitív érzéseket és attitűdöket hív elő, vagy inkább negatívkat. A két pólus reklámjainak független változóként történő szisztematikus használata a hatásvizsgálatokban közelebb viheti a kutatókat a humoros reklámokkal kapcsolatos ellentmondó eredmények megértéséhez, hosszútávon pedig a hatásmodelleket is gazdagíthatja.
Szabadon hozzáférhető
Polgárosodás–paraszttalanodás egy székely faluban
Laczkó-Albert, Elemér; Kovách, Imre; Fónai, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
Paraszttalanodás–polgárosodás egy székely faluban című értekezésemben a jelölt folyamatot, három korcsoport életútjában, kvalitatív módszerrel vizsgáltam Székelyföldön (Erdély, Románia) rurális környezetben. Kisebbségi létben kimondatlanul húzódnak meg az önálló nemzeti lét túléléséért vívott harc eszközeként a (kisajátított) földhöz kapcsolódó hagyományok, a paraszti komponens megélése, gyakorlása. Kutatási témám olyan időszakot ölel fel, amelyről a múltban, ideológiai-politikai korlátok szorításában, hiteles és releváns állításokat társadalmunkról még lokálisan is nehéz volt tenni, holott a folyamat egyszerre, látens és manifeszt módon volt/van jelen a vizsgált közösség mindennapjaiban. A címmel jelzem kutatásom központi kategóriáit, fogalmi apparátusomat, melyek meghatározták az elméletek és választott módszerem hátterét. Alapvető előfelvetéseket és fontos megjegyzéseket számtalan szerző tesz kutatásom központi fogalmai kapcsán, de a paraszt, polgár, polgárosodás, paraszttalanodás, paraszttalanítás értelmét és azok kapcsolódásait nem sikerült egységesen megfogalmazniuk, a definíciós kísérletek nem jutottak végleges megoldásokra. Országok váltása, gyermekkori háborús emlékek, a kommunista berendezkedés és az erőszakos kollektivizálás élményei, a szocialista ipar nyújtotta megélhetés, a demokratikus kapitalizálódás – élethelyzetek, amelyek között meghasad, felnyílik az önazonosság, és az élettörténetek tulajdonosainak karakterisztikus vonása lesz a plurális habitus, a traumatizálódott élet, az emancipáció, civilizálódás, individualizálódás. A strukturális kényszerek általánosan fejtik ki hatásukat, mégis a kontextusok eredményezik azokat a mintázatokat, melyekben – akár az identitás felszakadása nélkül – plurális habitusokkal él egy személy. A megélt és elbeszélt élettörténetek feltárt viszonyaiból a tradicionális paraszti létformáktól történő folyamatos távolodásnak lehettem tanúja. A folyamat a falu életvilágát, fejlődési irányát, beleértve az egyéni mozgástereket, életutakat, alapjaiban átrendezte, manipulálta, megváltoztatta. Elemzésem, értelmezésem elméleti konstrukció, a társadalmi folyamat részének tekinthető. Mint ilyen, célorientált: a választott hibrid elemzési módszerek is a társadalmi problémák lenyomatainak felfejtési lehetőségét hordozzák.
Szabadon hozzáférhető
A rendszerváltás évtizedében katonai nevelésben szerzett kompetenciák konvertálhatóságának dinamikája a szakmai életutak tükrében
Madarász, Tibor; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A kutatás célja a katonai oktatás-nevelés hosszútávú hatásainak, különösképpen a képzés során szerzett kompetenciák konvertálhatóságának vizsgálatához való hozzájárulás. Nemzetközi és hazai viszonylatban is ritkaság a katonai középiskolákban végzett tanulók longitudinális vizsgálata, noha ezt a katonai iskolákkal foglalkozó kutatók kifejezetten fontosnak tartják (Moon et al., 2010; Bertram et al., 2018). Az értekezésünkben arra vállalkoztunk, hogy kvalitatív adatgyűjtési és adatelemzési eljárás során az interjúalanyok elbeszélései alapján feltárjuk a korábbi kutatások és más, a szakirodalomban megfogalmazódott általános tendenciák hátterében húzódó, ugyanakkor jelen célcsoport esetében eddig még nem vizsgált jelenséget, a katonai nevelés hozzáadott értékét. Hazánkban a hadsereg az államszervezet meghatározó része volt, tagjai pedig hagyományosan a társadalom jelentős szegmensét képezték. Az 1989-90-es rendszerváltást megelőzően a katonaság két fontos egysége a reguláris – sorozott – és az oktatási rendszer különböző szintjein képzett, hivatásos állományból tevődött össze. Az oktatási rendszer segítségével pallérozódott fiatalok a középiskolai képzés során (vagy anélkül), majd pedig a katonatiszti főiskolák valamelyikén juthattak hozzá a katonai hivatáshoz szükséges kompetenciákhoz. A képzések a katonaság égisze alatt valósultak meg, ami garanciát biztosított a végzősök elhelyezkedésére nézve is. A biztosnak hitt pálya azonban a demokratikus fordulatot követően számos bizonytalanságot hordozó területté vált. A haderő fokozatos csökkentésével a szocialista néphadsereg által kiképzett katonatiszti állomány egy részének szakmai karrierje veszélybe került. Vajon milyen lehetőségei adódtak az érintett katonatiszteknek a pályán maradásra? Ha el kellett hagyniuk a hivatásukat, akkor milyen utak nyíltak előttük a szakmai boldoguláshoz? Vajon a katonai képzés során szerzett kompetenciák, a tudás konvertálhatóságának a képessége mennyiben határozta meg az egyéni életutakat? A katonai pályát választó fiatalok többsége már az általános iskolás éveiben is vonzódik ehhez a hivatáshoz (Kanyóné, 2002). Egy másik részük azonban csak jóval később, a középiskola vége felé közeledve kezd el érdeklődni iránta (Papuláné, 2013). A korai azonosulás és mintakövetés hátterében gyakran családi vagy más közeli rokon által hordozott minta, gyermekkori könyv- vagy filmélmények állhatnak. Ilyen esetekben a fiatal általában vonzalmat érez bizonyos külső identitásjegyekhez (egyenruha, fegyverek) is (Kanyóné, 2002; Varga 2011; 2012). A rendszerváltást megelőzően azonban a pálya választásakor különösen hangsúlyos objektív tényező volt a pálya szociális hozadéka, hiszen segítségével a katonai pálya társadalmi mobilitási tényezőként funkcionált (Martinkó, 1996; Kozma, 1999). A rendszerváltást követően a hadsereg fokozatosan indult el a haderőátalakítás útján, amely jelenséget a vizsgált korszakban leginkább a hadsereg létszámának drasztikus csökkentése jellemzett. Kvalitatív kutatásunk módszertani alapját életútinterjúk nyújtották. A mélyinterjú típusú megkérdezés interjúalanyainak felkutatásához hólabda módszer segítségével fogtunk hozzá, melynek eredményeként szám szerint tíz hasonló katonatiszti életútra bukkantunk. A több órás interjúkból aztán többszáz oldalnyi nyers szöveganyag formálódott, amelynek problémaorientált leszűkítése, elrendezése majd analizálása valósult meg. Interjúalanyaink életútjának elemzése során hasonlóságok és eltérések egyaránt kimutathatók. Egyik legfontosabb közös pontnak azt találtuk, hogy a katonai nevelés, illetve a katonai szolgálat során megszerzett kompetenciákat az interjúalanyok a katonaságon kívül is tudták hasznosítani, ezért a karriertörésük több esetben egy új szakmai út kezdetét is jelentette. A pályafutások eltéréseit klaszterek kialakításával tettük szemléletessé. A kutatás eredményei segítségével megbizonyosodhattunk arról, hogy a vizsgált interjúalanyok életében meghatározó jelentőségű volt a katonai pálya választása, valamint maga a katonai hivatás gyakorlása is. A szakmai karrierek nagyobb hányadában okozott törést a rendszerváltás, ugyanakkor a kihívásokra adott válaszok szempontjából minden vizsgált interjúalany esetében meghatározó jelentősége volt a további tanulmányok folytatásának is.
Szabadon hozzáférhető
Az iskolához való szülői viszonyulás és szülői bevonódás elmélete és empirikus aspektusai egy rurális térségben
Szász, Mária-Magdolna; Fónai, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A diszertáció a szülők iskolához való viszonyulását elemzi a szülői bevonódás témaköre mentén székelyföldi rurális környezetben. A szülői bevonódás témájának vizsgálata egyre aktuálisabbá vált az utóbbi időben. Szemléleti és gyakorlati fordulat tapasztalható a család és iskola, a szülő és pedagógus közti együttműködés terén. Ugyanakkor a nemzetközi szakirodalomban az utóbbi másfél- két évtizedben előtérbe került a rurális iskolák újrapozicionálásának témaköre. A vizsgált térségben a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy az iskolához és családhoz való viszonyulást közösségi jellegű normák, szabályok, minták, magatartások erőteljesen befolyásolják, az iskola és családok közötti együttműködés nehézkesen működik, lassan változik. A helyi lokális, társadalmi közeg meghatározza és keretezi az iskolával és tanulással kapcsolatos helyi rurális társadalom viszonyulását. Ezt szem előtt tartva kutatási célom annak elemzése, hogy a vizsgált térségben a szülők szempontjából változott-e az iskolához való viszonyulás társadalomtörténetileg kialakult modellje. A kérdés megválaszolása és a helyzet megvizsgálása érdekében kvalitatív módszereket alkalmaztam. A dolgozatban, a releváns szakirodalmi megközelítések bemutatása után első témaként elemeztem az iskolával kapcsolatos általános jellegű szülői elvárásokat. Ezt követően az iskola és szülő közti viszony gyakorlati területeiből kettőt vontam be a vizsgálatba, az iskola által kijelölt házi feladat témáját, pontosabban a házi feladat készítéséhez való szülői viszonyulást, valamint az iskola, pedagógus és szülők közti kommunikációt. Negyedik témakörként azt vizsgáltam, hogy a szülők az iskolával való együttműködésben milyen korlátokat tapasztalnak vagy vélelmeznek. A négy terület elemzésének eredményeiből az a következtetés vonható le, hogy minden területen kisebb-nagyobb változások tapasztalhatóak, vannak kísérletek, próbálkozások, vannak a változásnak jelei, de nem kapcsolódnak össze, nem erősítik egymást, struktúrájában nem változik a társadalomtörténetileg kialakult rurális térségre jellemző szülői bevonódási modell. Az eredmények azt körvonalazzák, hogy a bevonódás területein vannak változások, de ezek kölcsönösen nem erősítik egymást, nem állnak össze egy kimutatható, koherens változási folyamattá. A kutatási eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy az elemzett vidéki térségben zajló oktatási folyamatot, ezen belül is az iskola-szülő, pedagógus-szülő kapcsolatot napjainkban számos hatás éri (pl. digitális hatás), de ezek nem vezetnek szerkezeti, strukturális változáshoz a család és iskola viszonylatában. Ezek a több irányból érkező külső hatások nem tűnnek elégségesnek az iskola-család kapcsolat átalakításához. A kutatási eredmények alapján alkotható helyzetkép térségi vonatkozásban ambivalens helyzetre utal: az oktatási rendszer egyre hangsúlyosabban szorgalmazza a szülői bevonódás erősítését, ebben a térségben viszont azt látjuk, hogy a korábban kialakult modell nagyon lassan változik. A dolgozat erre a strukturális ellentmondásra hívja fel a figyelmet, amelyet mindenképpen tovább kell – részletekbe menően és tágabb körben is – vizsgálni.
Szabadon hozzáférhető
Együttműködések az élelmiszergazdaságban
Rácz, Katalin; Csoba, Judit; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A társadalomtudományi kutatásokban kiemelt figyelmet kapnak a gazdasági szereplők együttműködései, tekintve, hogy a kooperációk nem csupán a vállalkozások szintjén jelentkező üzleti teljesítményt befolyásolják jótékonyan, hanem a makrogazdaság egészének alkalmazkodóképességére, fejlődésének ütemére is kedvező hatást gyakorolnak. A gazdasági együttműködések kulcsterületét képező agrárgazdasági együttműködések szerepe az európai élelmiszergazdaságban és ellátási láncban kifejezetten erősnek mondható. Az agráregyüttműködések az empirikus kutatások tapasztalatai szerint megfelelő válaszokat tudnak adni az élelmiszergazdaság szereplőinek számos problémájára, beleértve az üzemek méretbeli adottságaival összefüggő gyenge alkuerőt, a gyakorta családalapú szervezeti háttérből fakadó sebezhetőséget, a termelés szezonalitásából, a mezőgazdasági termékek romlandóságából fakadó problémákat, a piaci tényezőknek való kitettséget, a termékpiacokat jellemző aszimmetrikus információkat. Az agrárgazdasági együttműködések nyilvánvaló előnyei ellenére az Európai Unióhoz 2004 után csatlakozott tagállamokban, köztük Magyarországon, a gazdálkodók együttműködési aktivitása jelentősen elmarad a régi tagállamokban megfigyelttől, annak ellenére, hogy az Európai Unió célzott támogatásokkal segíti bizonyos együttműködési formák létrejöttét és fenntartását az élelmiszergazdaságban. Sőt, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a támogatáspolitika által ösztönzött, formalizált együttműködések támogatása esetenként háttérbe szorítja az élelmiszergazdasági szereplők alulról szerveződő, valós szükségletek által orientált együttműködéseit. A disszertáció fő célkitűzése az élelmiszergazdasági együttműködések vizsgálata, beleértve a formális szervezeti keretekkel rendelkező és az informális együttműködéseket, melyek a nemzetközi kutatások tapasztalatai szerint bizonyos körülmények között a gazdaságszabályozás hatékony eszközeiként működhetnek. A disszertáció keretében arra vállalkoztam, hogy bemutassam, milyen tendenciák, folyamatok jellemzik napjainkban az ágazati szereplők együttműködéseit az európai gazdasági térben, melyek a jellegadó, domináns formák a haza élelmiszergazdaságban, milyen funkciót töltenek be az együttműködések az azokban közvetlenül résztvevők és környezetük számára, továbbá milyen gazdasági, társadalmi, és egyéb tényezők, hajtóerők befolyásolják az élelmiszergazdasági együttműködések létrehozását és fenntartható működését.
Szabadon hozzáférhető
Autizmus-spektrum zavarral élő gyerekek szüleinek támogató háttere, gondoskodási gyakorlatai és a gondoskodásról alkotott percepciói szülői narratívák tükrében
Nagy, Éva; Fónai, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A kutatás célkitűzése A gondoskodás az élet alapvető aspektusát képezi, a gondoskodásetika megközelítését követve folyton gondoskodásban vagyunk, gondoskodnak rólunk és gondoskodunk másokról, megteremtve így a kölcsönös függőségek hálóját, mely a társadalmi működés alapjául is szolgál. A gondoskodás épp annyira cselekvés, mint amennyire tudás, épp annyira munka, mint amennyire jelenlét és viszonyulás. (Tronto, 1993). Disszertációm e gondoskodói látószög megjelenítésére vállalkozik, egy sajátos helyzetű szülői csoport, az ép értelmű, autizmussal élő gyermekek szüleinek gondoskodói gyakorlatait vizsgálva. Ezen gyakorlatok elemzése során kutatásom célja annak feltárása, hogy hogyan érzékelik és értelmezik az érintett szülők saját gondoskodói szerepüket, milyen támogató háttérrel rendelkeznek, s hogyan élik meg a nekik és gyermeküknek nyújtott gondoskodás egyenlőtlenségeit és hiányait. Elméleti háttér A dolgozat szövetét három elméleti szál határozza meg: a gondoskodás és a gondoskodás egyenlőtlenségeinek definiálása, a gondoskodásban megélt szülői autonómia meghatározása, és az ezeknek teret adó egyéni szülői gyakorlatok leírása. Kiindulópontom szerint a szülőség a gondoskodói szerepek egyik prototípusa. Tevékenységek, érzetek, érzelmek, hagyományok alkotta jelenség, melyeket társadalmi szabályok sora vesz körül. A kutatás középpontjában álló szülők ezekre támaszkodva dolgozzák ki saját gondoskodói gyakorlataikat és szülői önmeghatározásaikat, noha szülői tapasztalataik eltérnek a tipikusnak mondhatótól. A gondoskodás egyéni és társadalmi erőforrás is, ami nem egyenlő mértékben oszlik el a társadalom tagjai között. Az autizmussal élő gyerekek szüleinek szülői szerepét és gondoskodói feladatait erősen meghatározza a gondoskodás deficitje, melynek kezelése szülői stratégiáik meghatározó részét képezi, s szülői önmeghatározásaikat sem hagyja érintetlenül. A szülői kompetencia megélése, az élet feletti kontroll a szülői identitás lényeges alkotóelemei, s a szülői autonómia felé irányítják a figyelmet. A gondoskodás kölcsönös függőségek hálózatát alkotja, épp ezért az ebben megélt szülői autonómiát is relácionális megközelítésben vizsgálom a dolgozatban. A gondoskodásra vonatkozó elméleti reflexiók közül nem maradhatott ki a fogyatékosságtudomány és a gondoskodáskutatás autonómia fogalom körüli vitájának beépítése. Ennek oka az, hogy az autizmus spektrum zavar társadalmi meghatározásai a fogyatékosság/épség, másság/különbözőség diskurzusaiba ágyazódnak, s érthetően nem hagyják érintetlenül a szülői tapasztalatokat sem. A szülők egyéni, mindennapi gondoskodói gyakorlatai alkalmasak arra, hogy megvilágítsák a gondoskodást meghatározó társadalmi struktúrákat és értelmezésmódokat, amelyek az egyedi gondoskodói utak kontextusát adják. Az, ahogyan a szülők a mindennapi gondoskodói munkájukról beszélnek, megmutatja a saját szülőségről alkotott elképzeléseiket is. Ez a perspektíva a családi gyakorlatok D. H. Morgan által kidolgozott modelljéhez köthető, mely a társadalmi gyakorlatokat vizsgáló szociológiai hagyományba illeszkedő modell. A kutatás módszertana Disszertációmban két különböző terepen végzett kutatási folyamat eredményeit mutatom be. A munka adatgyűjtéssel töltött szakasza 2020. augusztusában kezdődött, amit 2023. júniusában zártam le. Ebben az időintervallumban több intenzív interjúzási szakasz történt, melyeket a Grounded Theory módszertanában elfogadott elméletvezérelt mintavétel logikája szerint elemzési fázisok választottak el egymástól. Az első szakaszban egy kelet-magyarországi kistelepülésen jártam, s az ott élő érintett szülőkkel készítettem félig strukturált interjúkat, személyes és online találkozások során. Ezt követően egy budapesti alapítványhoz kapcsolódó szülői csoport tagjait kerestem meg, s ebben a körben folytattam az interjúk készítését. A mintába összesen két apa és tizennégy anya került, két anyával a kutatás folyamán több beszélgetés is született, így összesen 19 interjúból állt össze a teljes adatbázis. Az interjúk teljes átírása után a transzkriptek tematikus elemzése a MAXQDA 2020 és 2022 programok segítségével történt. A kutatási folyamatban kiemelt jelentősége van az általam elfoglalt kutatói pozíciónak, ami szülői érintettségemből adódóan kettős természetű. Az insider perspektíva meghatározta a kutatás teljes módszertani keretét, a mintaválasztástól az elemzési folyamatig. A kutatás eredményei A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az érintett szülők gondoskodási gyakorlatait erősen meghatározza megélt gondoskodáshiány, különösen a formális gondoskodáshoz kötődnek ennek példái. A szülői elbeszélésekben az anyák töltik be az elsődleges gondoskodói szerepet, hozzájuk kapcsolódik a gondozói és a törődés jellegű feladatok zöme. A törődés-jellegű gondoskodói feladatok között kiemelkedik a megfelelő szakemberek és intézmények felkutatása, ami önmagában is rávilágít a formális gondoskodói rendszerek hiányosságaira. Az intézményekkel folytatott interakciókról szóló beszámolókat a küzdelem narratívája uralja. A másodlagos gondoskodói szféra hiányai az elsődleges szférára terhelődnek, s a megnövekedett gondoskodói munkát az egyébként is szűkösen rendelkezésre álló gondoskodói erőforrásokból kell fedezniük az érintetteknek, s az így koncentrálódó gondoskodási deficitnek köszönhetően az autonómia-megélés egyéni útjai is beszűkülhetnek. Az adekvát formális segítségnyújtás bár nagyon fontos, de önmagában mégsem elégséges ahhoz, hogy a szülő úgy érezze kézben tartja, irányítja sorsát. Ha a támogatási formák csak egy-egy területre szűkülnek, akkor a meglévő erőforrásokat is kevésbé hatékonyan tudják hasznosítani az érintett szülők a gondoskodás folyamatában. A gondoskodáshiány nem csak azt jelenti tehát, hogy egy család vagy gyermek nem jut megfelelő formális vagy informális gondoskodáshoz. Ezek a hiányok leérnek a mindennapi szülői gyakorlatok mélyrétegeibe, áthatják a gondoskodó szülő és valamennyi családtag idő- és térbeli stratégiáit is, az otthonosság megélésétől, a családi munkamegosztásig vagy a jövőforgatókönyvekig. A családon belüli támogató kapcsolatok között a nagyszülők és ezen belül is a nagymamák szerepe a legjelentősebb Az erőforrások nem csak a szülők családon belüli gondoskodását erősítő tényezők, de esetenként ezek a családon túl is felhasználásra kerülnek, vagyis a gondoskodás befektethető újabb gondoskodási formákba. A megfelelő erőforrásokkal rendelkező szülők az egyéni gondoskodói feladataikon túllépve megpróbálják „átprogramozni” az autizmushoz kapcsolódó másság többségi definícióit. Emellett törekvéseik a gondoskodási térkép átrendezésére is irányulnak, például új intézmény létrehozásával.
Szabadon hozzáférhető
A felekezeti felsőoktatás intézményi kultúrája hallgatói perspektívából
Demeter-Karászi, Zsuzsanna; Pusztai, Gabriella; Karászi, Zsuzsanna; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A nemzetközi kutatások felvetik, hogy a vallási kötődésű felsőoktatásnak a 21. században sokkal karakteresebb sajátosságai lehetnek, mint korábban. Ennek oka, hogy a felsőoktatás a nemzetközi rangsorfetisizmus hatására kialakuló monkey policy-nak köszönhetően uniformizálódott, ez pedig az erősen pluralizálódott társadalmi környezetben nem elégíti ki a hallgatói igényeket. Mindennek következtében a hallgatókért folyó verseny során megnövekedhet a különbség az állami és a privát, így a vallási kötődésű szektorok között is, és hangsúlyosabbá válhat az intézményi identitás és kultúra, hogy ezzel az intézmények speciális hallgatói csoportok elvárásainak feleljenek meg. Kérdés, hogy valóban érzékelhető sajátos intézményi kultúra, s hogy a globalizált, plurális, posztkeresztény korszakban mennyire és milyen csoportok lesznek vonzó alternatívái az állami felsőoktatási intézményeknek. Disszertációnkban az intézményi kultúra kutatások eredményeit továbbgondolva az intézményi kultúra hallgatói dimenzióit vizsgáljuk. Kutatási kérdéseinket, majd pedig az ezek alapján felállított hipotéziseinket is ezen dimenziók köré építettük. A hallgatói szinten érzékelt intézményi kultúra első dimenziójának tartjuk a rekrutációt, mivel az intézményi kultúra fontos megnyilvánulása, hogy kifelé, a potenciális hallgatók felé milyen üzenetet közvetít magáról az intézmény, s a hallgatók milyen csoportjai milyen előfeltevéssel jelentkeznek éppen a kiszemelt intézménybe, vagyis az anticipált intézményi kultúra alapján milyen önszelekciót hajtanak végre. Ez alapján azt feltételeztük, hogy a kedvezőtlenebb családi háttérrel rendelkező, vallásos és otthon is vallásos nevelésben részesített hallgatók választják többségében a felekezeti szektor intézményeit. A hallgatók által érzékelhető intézményi kultúra második dimenziója a tanulási jellemzőkből tevődik össze, mert ez tükrözi azt, hogy az intézményi célokat hogyan értelmezi a hallgató. A hallgatói eredményességi mintázatok, a tanulmányi többletmunka és a tanulmányi előrehaladás specifikumai tartoznak ide. Feltételezéseink szerint a tanulás és az eredményesség másféle mintázatai következhetnek az eltérő intézményi küldetésből. A hallgatói perspektívából érzékelhető intézményi kultúra harmadik dimenziójának tartjuk az intézményen belüli kapcsolati integráció, a bizalom és az elégedettség mintázatait, ugyanis a közösségi élet és a közösségi tapasztalatok az integráció melegágyaként szolgálnak. Feltételezésünk szerint a hallgatók intézményi integrációhoz szükséges erőforrások különböző formáihoz jutnak hozzá a különböző szektorok intézményeiben, mert a hallgatók intézményen belüli kapcsolathálózati erőforrásai eltérőek lehetnek. Összességében tehát fő kutatási kérdésünk arra irányult, hogy az általunk vizsgált térség hallgatóinak intézményválasztásában, eredményességértelmezésében és teljesítményében, valamint felsőoktatási tanulmányi és társas integrációjában tükröződik-e a felekezeti és nem felekezeti felsőoktatási intézmények eltérő intézményi kultúrája. Kutatási kérdéseink megválaszolása és hipotéziseink vizsgálata érdekében kvantitatív kutatást végeztünk Magyarország és Románia egy-egy határmenti régiójában található felekezeti és nem felekezeti felsőoktatási intézményeinek hallgatói körében. A Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ CHERD-H által készített, Lemorzsolódás 2019, kérdőívére és annak adatbázisára, PERSIST 2019, támaszkodva alkottuk meg saját adatbázisunkat, a SRAPHE 2019 (Students in Religious Affiliated and Public Higher Education) adatbázist, melynek elemszáma 922. Adatbázisunk kialakításakor leválogattuk a PERSIST 2019 adatbázis felekezeti felsőoktatási intézményeihez tartozó adatokat, majd kiegészítettük azon felekezeti intézményekével, melyek a vizsgált régióban találhatók, ám nem szerepeltek a PERSIST 2019 adatbázisban, végül kiegészítettük a nem felekezeti intézmények hallgatóival, akik kontrollcsoportot képezték. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a felekezeti felsőoktatási intézmények sajátos funkciója és intézményi kultúrája rajzolódott ki kutatásunk során. Az anticipált intézményi kultúra alapján a felekezeti felsőoktatási intézményekhez egy vidékiesebb, tradicionálisabb családstruktúrával jellemezhető miliőből érkező vallásos világnézetű hallgatók találják magukat illeszkedőnek. Az eredményességértelmezés és a teljesítmény dimenziók esetén az mondható el, hogy több mutató igazolta a felekezeti szektor pozitív hatását, ám ezen eredményt számos háttérváltozó tart befolyása alatt. A hallgatók intézményi integrációhoz szükséges erősforrások különböző formáihoz jutnak hozzá a különböző szektorok intézményei, a felekezeti intézmények támogató légköre elégedettséget, magasabb bizalmi szintet eredményez, a sikeres beágyazódás pedig a lemorzsolódást gátló tényezőként nevezhető meg. Eredményeink elméleti és gyakorlati hasznosíthatóságát abban látjuk, hogy általuk felhívjuk a felekezeti szektor döntéshozóinak figyelmét arra, hogy kiaknázva a sajátos arculatban rejlő lehetőségeket, kiemelten felvállalva formális és informális küldetésükben az egyházias jellemvonásokat, a szűkülő hallgatói piac érdekeltjeit bevonzva egy olyan intézményi kultúra alakítható ki, mely megállja a helyét a 21. század felsőoktatási versenyszférájában.
Szabadon hozzáférhető
A hasznosság és a motiváció szerepe az iskolai testnevelés fittségmérésében az első COVID-19 utáni mérési időszakban
Nagy, Zsuzsa; Müller, Anetta; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A sport szerepe vitathatatlan a társadalomban a sajátos műveltség tartalmával és hatásrendszerével (Borbély & Müller, 2008; Müller 2015). Az egyetemes kultúra része, mind tehermentesítő szerepe, mind társadalmi jelentősége kiemelkedő a XXI. században. Mára megkerülhetetlenné vált egy olyan minőségi képzési rendszer kidolgozása, ami igazodik a hatályos oktatáspolitikai szabályokhoz, mintegy konzisztens szemléletben választja és fejleszti a szakembereket, az inkluzív elemeket tartalmazó minőségi testnevelés oktatásához. Szükséges volt elkészíteni egy fejlesztési tervet, amely jól strukturált stratégiákon nyugvó, az oktatás és képzés teljes egészét átfogó, konstruktív és korszerű rendszer, ami a megvalósításhoz elengedhetetlenné vált a 2013/2014. tanévben. Feladatként fogalmazták meg a minőségi testnevelés célját, ami hozzájárul a részt vevő tanulók egészségtudatos, jövőorientált életvezetési kulcskompetenciájának kialakításához, valamint mérhető, így tervezhető és ellenőrizhető szakpedagógiai hatásrendszerhez, biztosítva ehhez a módszertani, tartalmi keret hatásrendszerét, a köznevelési szakasz végére (TESI 2020). Az értekezés azt a célt hivatott szolgálni, hogy a mindennapos testnevelés bevezetését követően elindult Nemzeti Egységes Tanulói Fittségmérés (NETFIT) eredményei mennyire tükrözik a valójában teljesített fittségi szinteket. Górcső alá került a mérések végrehajtását befolyásoló motivációs tényezők és a tanulók megítélése a mérések hasznosságáról. A disszertáció a központi kérdések megválaszolása előtt három előkutatással járja körül a témát. Az első előkutatásban két reprezentatív (Magyar Ifjúság Kutatás 2016 és a NETFIT 2015/2016. tanévi országos jelentés) minta alapján térképezi fel a vizsgált korosztály (15- 18 évesek) sportolási szokását és fittségi állapotát. A második előkutatásban a NETFIT helyes mérési metódusának beépítésére kérdez rá a sportszakemberképzésben részt vevő egyetemek oktatóinál. A harmadik előkutatás teszi le a primer kutatás alapkövét a COVID-19 járvány alatt felmért tanulói tapasztalatok feldolgozásával, amiben már megjelenik a végrehajtási motivációt és a mérés hasznosságának megítélését befolyásoló háttértényezők szerepe. A három előkutatás a fundamentum a disszertáció empirikus részéhez, aminek vizsgálatában a világjárvány előtti és utáni első NETFIT eredmények alapján került meghatározásra a háttértényezők befolyása a NETFIT próbák végrehajtási motivációjára és a mérések hasznosságának megítélésére. Eredményként tűnik fel, hogy a végrehajtási motivációt pozitív irányba befolyásolja a NETFIT applikációt használók az adott mérési időszakban, ha a hosszabb méréseket nem végzik el (hosszabb mérésnek számíthat az ingafutás vagy az ütemezett hasizom teszt), illetve, ha az iskolai méréseket pontosnak ítélik meg, a testnevelés, mint óra fontos a válaszadónak. A motiváció során azok, akik a testösszetétel és tápláltsági profil mérését fontosnak találják, motiváltabbak lesznek a végrehajtásban is ugyanúgy, mint akik jegyet kapnak egyes próbákra. A végrehajtás során motiválatlanná válnak azok a tanulók, akik a testnevelésórán más mérést is használnak, akik nem tudják az eredményüket és így azt sem tudják, hogy a testnevelő tanáruk ez alapján fejleszti-e őket, illetve azokra sem jellemző a motiváltság, akik mindig más próbát mérnek fel (vagyis a NETFIT mérés során nem az összes próba kerül felmérésre). Három tényezőt találtam, ami a hasznosság és a motiváltság kialakulásában is szerepet játszik, akik szerint a NETFIT mérés jó indulási alap a sportoláshoz, akik fontosnak tartják az elsődleges méréseket (korábban létrehozott faktor beletartozik az állóképességi ingafutás, ütemezett fekvőtámasz, ütemezett hasizom) és fontosnak tartják a másodlagos méréseket (korábban létrehozott faktor beletartozik a kézi szorítóerő mérése, hajlékonyság, helyből távolugrás, törzsemelés). A mérések hasznosságának megítélésében szerepet játszik a mérés ideje (év végén és év közben), az édesanya iskolai végzettsége (szakmunkásképző, egyetem/főiskola), ha szülőknek fontos a testnevelés, illetve a tanulónak a testnevelés, mint tantárgy, ha a tanár nem ez alapján differenciál. A testnevelésórán kívül is sportolók, a mérések pontosságát megkérdőjelezők és az összetettebb méréseket használó tanulók negatívan ítélték meg a NETFIT hasznosságát. Az eredmények tükrében javaslatként megfogalmazódott, hogy még általános iskolában a tesztek végrehajtásával lehet motiválni a tanulókat, ez már a középiskolában megszűnni látszik ezért szükségessé válhat egy új mérési módszer alkalmazása, ilyen lehet egy másfajta jelzőrendszer (fény, digitális számláló) a tempóváltásokhoz, a tesztet szükséges lenne kiegészíteni pulzusméréssel is, A legfőbb küldetése a NETFIT rendszernek a fittség ellenőrzése és a javulás indukálása, azonban ezt a már említett eredmények hozzáférhetetlensége nem teszi lehetővé. Ahhoz, hogy a motiváltság fent maradjon vagy kialakuljon a középiskolai korosztálynál azonos területek mérését más mérésekkel történő kiváltás nagyban segítené, vagy az applikáció fejlesztése rangsor felállítással vagy egyénre szabott edzéstervekkel. A kutatási eredmények alapján képessé válhatunk motiváltabbá tenni a tanulókat a mérések végrehajtásában és az eredmények hasznosságának megítélésében.
Szabadon hozzáférhető
Hídszerep a felsőoktatásban?
Máté-Szabó, Barbara Éva; Márkus, Edina; Szabó, Barbara Éva; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Disszertációnkban a felsőoktatás egyik speciális képzésének, a felsőoktatási szakképzésnek vizsgáltuk meg a kialakulását, fejlődését, hallgatói rekrutációját nemzetközi és hazai szinten. A társadalmi és oktatáspolitikai folyamatok értelmezése során a kialakulás és fejlődéstörténet mellett a felsőoktatási szakképzésben tanuló hallgatók továbbtanulási stratégiáit, egyéni, szociokulturális, tanulmányi vonatkozásaikat és aspirációikat is vizsgálni kívántuk. A jelentkezési okok és hallgatói háttér mellett a képzésekhez kötődő véleményük, tanulási stratégiájuk, elhelyezkedési esélyeik, továbbtanulási és munkavállalási terveik vizsgálata is részét képezte kutatásunknak. A nemzetközi összehasonlító kutatások (Kirsch et al., 2003; Kirsch &Yves, 2011; Grm & Bjørnåvold, 2014; Crosier et al., 2018, 2020) és a felsőfokú szakképzéseket vizsgáló Európai kutatások is rámutattak arra, hogy a képzések a hátrányos helyzetű, nem tradicionális hallgatóknak jelentenek kitörési lehetőséget (Davies, 2013; Baird et al., 2012). A lemorzsolódás veszélye (Round et al., 2012; Lardy et al., 2022) pedig igazoltan a rosszabb szocio-kulturális háttérrel rendelkezők és munka mellett tanulók esetében gyakoribb (Davies, 2013; Nzekwe-Excel, 2012). Disszertációnkban egy országos szintű felvételi adatbázis (FELVI 2016, 2017) másodelemzésére és egy saját kérdőíves adatfelvételen alapuló adatbázis (FOSZ 2018) (n=1628 fő) elemzésére vállalkoztunk. A kérdőíves vizsgálatot Magyarország 23 felsőoktatási intézményében folytattuk a felsőoktatási szakképzésben nappali és levelező tagozaton tanuló hallgatók körében valamennyi képzési területen. Hipotéziseink vizsgálatához többféle statisztikai eljárást alkalmaztunk. Az eredményeink rámutattak arra, hogy az alapképzéses hallgatókhoz képest rosszabb szociokulturális és tanulmányi eredményekkel rendelkeznek a felsőoktatási szakképzésben tanuló hallgatók. A hallgatói hátteret illetően látható, hogy kis-és közepes méretű településekről (város, nagyközség, község) érkeznek a diákok és a képzőhely közvetlen környezetükben van, mert nem vállalnak nagy távolságokat. Arányaiban többen vannak közöttük a hátrányos helyzetűek, főként a pedagógusképzési, jogi és agrár területen az alapképzéses társaikhoz képest. A kutatás megerősítette azon hipotézisünket, melyben a tanulmányi eredményesség szempontjából azt feltételeztük, hogy az alapképzésben tanuló hallgatók jobb középiskolai eredményekkel rendelkeznek (tanulmányi átlag, emelt szintű érettségi, nyelvvizsga) jellemzőbben közöttük többen vannak a gimnáziumi végzettséggel rendelkezők, mint a felsőoktatási szakképzésben tanulók. A hallgatók jelentkezési preferenciáinak vizsgálata során egyértelműen láthatóvá vált, hogy a döntési folyamatokban továbbra is megjelenik a bizonytalanság (Karsai, 2011; Fehérvári, 2012; Szemerszki; 2012), a hallgatóknak csak egyfajta eszköz a felsőoktatási szakképzés. Kutatásunk azt mutatta, hogy a felsőoktatási szakképzés esetében is lehet célcsoportokat azonosítani a tanulási aspirációk tekintetében. Klaszterelemzés segítségével 3 csoport vált láthatóvá. A Tudatos építkezők (757 fő) csoportjába azon hallgatók kerültek, akiknek a képzés iránti elhivatottsága a legerősebb volt. A felsőfokú képzettséggel járó jobb elhelyezkedési lehetőség és magasabb kereset motiválta a képzésbe történő jelentkezésre az Ugródeszkázók”(454 fő) csoportjába tartozókat, akik keveset tudtak előzetesen a felsőoktatási szakképzésről. A Papírért tanulók (411 fő) csoportjába tartozóknál is látható, hogy kevés információval rendelkeztek a jelentkezés idején a felsőoktatási szakképzésről, szülők, barátok ambicionálták őket, tanácstalanok voltak a szakválasztásnál, jellemzően 3. helyen jelölték meg a FOSZ képzést. Kutatásunkban a lemorzsolódókat nem tudtuk azonosítani. A hallgatók tanulási motivációnak és tanulási stratégiáinak vizsgálata során arra jutottunk, hogy a felsőoktatási szakképzésben tanuló hallgatók szeretnek önállóan tanulni, az elektronikus tanulási környezetet preferálják, a csoportlégkör és oktatókkal való konzultáció lehetősége nem fontos számukra. Kutatásunk során a felsőoktatási szakképzés hallgatóinak tanulási stratégiája alapján három klasztercsoportot alakítottunk ki. A „Tudatos szervezők” (514 fő) csoportjába azok tartoznak, akik jó szervezők, rendszerességre törekszenek. A „Reprodukálók” (632 fő) klaszterbe tartozók számára a tanulás során kialakított átfogó kép kialakítása mellékes, nem szeretnek különféle tanulási technikákat alkalmazni. A „Mélyrehatók” (481 fő) sok időt fordítanak a tanulásra, összefüggések keresésére, szeretnek utána olvasni a számukra kérdéses dolgoknak. Folyamatosan ellenőrzik tanulásukat, a részletekre is koncentrálni próbálnak. Disszertációnkban a hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeit, elhelyezkedési és távlati céljait is vizsgáltuk. Eredményeink a felsőoktatási szakképzés esetén is igazolták a felsőfokú szakképzés vizsgálata során tapasztaltakat, vagyis erőteljesen megjelenik a továbbtanulási szándék a hallgatók több, mint 50%-nál, mely a már elkezdett szakmai terület folytatását vagy egy másik szakmai területre történő áttérést jelenthet (8,68%). A felsőfokú szakképzéshez képest a felsőoktatási szakképzésben tanulók pozitívabban látják elhelyezkedési lehetőségeiket. 52,64%-uk azt gondolja, hogy könnyen el tud helyezkedni a FOSZ végzettséggel és csak 18,70%-a véli úgy, hogy nem tud elhelyezkedni. Összességében úgy látjuk, hogy disszertációnk elérte kitűzött célját, hiszen átfogú képet sikerült kialakítanunk a képzés kialakulásáról, fejlődéstörténetéről és hallgatói rekrutációs bázisáról.
Szabadon hozzáférhető
A szegedi egyetemisták múzeumképe
Hegedűs, Anita; Pusztai, Bertalan; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Értekezésünk tárgyát az egyetemisták kulturális fogyasztása, múzeumképe, múzeummal kapcsolatos attitűdjük vizsgálata, múzeumba járási szokásaik feltérképezése, a múzeumi tanulási elképzeléseik megismerése, illetve a múzeumoktól történő távolmaradásuk okainak elemzése adja különböző háttértényezők alapján, a szegedi egyetem tekintetében. Primer kutatásunk fő célja az volt, hogy a Szegedi Tudományegyetemen tanuló magyar, kettős magyar állampolgárságú és külföldi diákok kapcsán vizsgáljuk meg a hallgatókban élő múzeumképet, kulturális és múzeumfogyasztási jellemzőiket, a múzeumlátogatás és a múzeumoktól való távolmaradás okait, illetve a múzeumok mint tanulási terek használatát. Kérdőíves kutatásunk során 450 aktív jogviszonyú, nappali tagozatos hallgatót vizsgáltunk meg. Az eredmények elemzésekor célunk a módszertani sokféleség biztosítása volt. Vizsgálatunk nem reprezentatív: tényfeltáró, problémamegfogalmazó kutatás megvalósítására törekedtünk, így a vizsgálatnak nem volt célja általános, minden szereplőre érvényes következtetések levonása. Kutatásunk rávilágított, hogy a vizsgált hallgatók kultúrafogyasztási aktivitása mérsékeltnek tekinthető, a múzeumba rendszeresen járók aránya alacsony. A háttérváltozók figyelembevételével megállapítottuk, hogy a lakhelynek komoly hatása van a kultúra- és múzeumfogyasztásra, azaz a nagyobb településekről érkezők aktívabb kulturális és múzeumfogyasztók. A nemek hatása nem szignifikáns, ugyanakkor a szülői kulturális fogyasztás komoly hatással bír a hallgatók kulturális és múzeumi jellegű fogyasztási attitűdjére. Eredményeink azt jelezték, hogy a szabadidő-eltöltési szokásokra leginkább az online és társas programok a jellemzőek. Az állampolgárság tekintetében megállapítottuk, hogy a legerősebb szülői kulturális háttérrel a külföldi és kettős magyar állampolgárságú hallgatók bírnak, ugyanakkor a korábbi vizsgálatokkal ellentétes eredményt is hozott a múzeumlátogatási gyakoriság témaköre. A kettős magyar állampolgárságú hallgatók lettek ugyanis a legkevésbé aktív múzeumba járók – a jelenség hátterében a vajdasági kisméretű településekről érkezők magas arányát sejtettük, akik számára nehézkes a muzeális intézmények elérése. A gazdasági helyzet tekintetében kutatásaink a külföldi állampolgárságú hallgatók egyértelmű előnyét jelezték. A megkérdezett hallgatók alapvetően hagyományos értelemben gondolkodnak a közgyűjtemények feladatairól, ugyanakkor nem csak negatív kép él bennük: pozitív gondolatokat is társítanak a múzeumokhoz, a múzeumi emlékeikhez. A múzeumlátogatási motivációs tényezők között legerősebben a kikapcsolódást, új ismeretek szerzését, valamint egy másik ország vagy város kultúrájának megismerését találtuk kutatásunk során. A múzeumba nem járók leginkább azért nem látogatnak múzeumokat, mert nincs elég szabadidejük, nincs kivel menniük, nem érdeklik őket a kiállítások és unalmasnak tekintik a közgyűjteményeket, ugyanakkor a belépőjegyek ára és a lakóhelytől messzebb lévő múzeumok jelensége nem riasztotta el őket. A múzeumi információknak csak a töredéke éri el a megkérdezett egyetemistákat. Ezekhez a hírekhez legtöbbször kapcsolati hálójukon keresztül jutnak hozzá, emellett a közösségi média és a plakátok is megfelelő múzeumi információs forrásokat jelentenek a számukra. A gyermekkori múzeumi tapasztalatok alapvetően pozitívnak bizonyultak a kutatási eredményeink alapján, így a későbbi múzeumlátogatási gyakoriságot jellemzően nem befolyásolták negatív élmények. Egyúttal feltártuk, hogy a gyermekkorban gyakrabban múzeumba látogatók felnőttkorban is aktívabb múzeumlátogatók lettek. A kitöltők közül azok jártak nagyobb részben múzeumi órákra, akik az egyetemen kívül is gyakoribb múzeumlátogatók voltak. A múzeumi kurzusokat pozitívan értékelték a megkérdezettek, és azok is érdeklődtek az órák iránt, akik még nem vettek részt múzeumi kurzusokon. Mind a gyakornokság, mind pedig az önkéntes tevékenység irányában pozitív attitűdöt találtunk. A hallgatók múzeumi jelenlétéről vagy éppen távolmaradásáról átfogó tanulmányok, nagymintás kutatások nem születtek hazánkban, így bízunk benne, hogy eredményeink és következtetéseink a jövőben hasznosulhatnak az egyetemi-múzeumi együttműködések kapcsán, a múzeumok egyetemista közönség számára nyújtott kínálatának tekintetében.
Szabadon hozzáférhető
Roma gyermekek oktatása – pedagógusi attitűdök vizsgálata a Csíki-medencében (Hargita megye, Románia)
Jakab, Judit; Fónai, Mihály; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A roma gyermekek oktatásának kérdése sarkalatos pontja az egyes országok oktatáspolitikájának, különösen a volt szocialista országokban Az Európai Unióhoz való csatlakozással elkezdődtek azok az intézkedések, amelyek az EU-konform alapelveknek megfelelően az esélyegyenlőség, az integráció, az inklúzió jelszavai alatt fogantak, és amelyek legfőbb célja a roma gyermekek iskolázottságának növelése. Bár minden ország az EU-s irányelveket követi, a „szocialista múlt” különbözősége, a rendszerváltás gazdasági, társadalmi folyamatai, a többség-kisebbség viszonyának jellemzői országonként más-más kontextust teremtenek a roma lakosság integrálásának. Dolgozatom célcsoportját olyan pedagógusok képezik, akik a Csíki-medence (Hargita megye, Románia) olyan általános iskolájában tanítanak, ahol a roma tanulók aránya meghaladja a 25 százalékot. A kutatás célja a pedagógusokkal készített interjúk alapján kirajzolódó pedagógusi attitűdök tipologizálása és ezeknek az értelmezése a társadalmi környezet és az iskolai kontextus keresztmetszetében. Az attitűdök vizsgálata nem közvetlen méréssel (különböző attitűdmérő skálákkal) történt, hanem közvetve valósult meg, az expliciten megfogalmazott válaszok mellett az implicit módon megjelenő pedagógusi nézetekre, meggyőződésekre, viszonyulásokra is következtettem. Az attitűd fogalmának „érzelmi, akarati és intellektuális komponenseire” (Donat – Brandweiner – Kerschbaum, 2009) alapozva a pedagógusok attitűdjének vizsgálatánál a többdimenziós megközelítést követtem. Az eltérő kulturális hátterű/roma tanulók oktatásával kapcsolatos szakirodalmak következtetéseit felhasználva állítottam össze egy ún. elvárásrendszert, amelynek a roma többségű osztályokban, iskolákban tanító pedagógusoknak „ideális esetben” meg kellene felelniük. Ezeket az elvárásokat mintegy indikátorként használva a pedagógusi attitűdmintázatok három típusát különítettem el: a gyermekközpontú, a szabálytisztelő és a vívódó típust. A pedagógusok viszonyulásában különböző tényezők hatására ezeknek a típusoknak bizonyos dimenziói keverednek. A hangsúlyosan megjelenő jellemzők alapján így jött létre a többnyire gyermekközpontúak, a többnyire szabálytisztelők, az elfáradt szabálytisztelők, az optimista és a pesszimista vívódóak kategóriája. Az eredményeket próbáltam az adott társadalmi kontextusban értelmezni, gyakran hivatkozva a romániai oktatási rendszer jellemzőire, a térségi roma-nem roma „egy más mellett élés” hatásaira. A kutatás eredményei rávilágítanak, hogy mind országos, mind települési-intézményi, mind az iskolák szintjén hiányzik egy sor olyan feltétel, amely elengedhetetlenül szükséges lenne a roma tanulók sikeres iskolai integrációjához. Az iskolai integrációt nehezíti a térségre jellemző társadalomtörténetileg meghatározott magyar – roma viszony sajátossága is, amelyre évtizedekig a nagyfokú térbeli, társadalmi, mentális elkülönülés és aszimmetria volt jellemző. Bár az 1989-es rendszerváltozás után a térbeli elkülönülés részlegesen felszámolódott, és a romák körében is elindultak bizonyos modernizációs folyamatok, az 1989 előtti időszakban működő társadalmi modell tartósan tovább él. A két közösségnek az oktatáshoz, a pedagógusokhoz, a tananyaghoz, az iskolai elvárásokhoz való viszonyulása egymástól teljes mértékben különböző. Az egyes családok iskolával kapcsolatos magatartása számára a saját közösség érték- és normarendje képezi a referencia keretet. Ez a kettősség minden tekintetben rendkívül nehéz helyzetbe hozza a roma gyerekeket oktató pedagógusokat. Ebben a kontextusban a pedagógusoknak tulajdonított „kulcsszerep” sokat veszít érvényességéből, a pedagógusok bizonyos strukturális tényezők szorításában, igen korlátozott hatáskörrel felruházva próbálnak nagyon gyakran rendszerszintű problémákat kezelni. Tulajdonképpen a roma tanulók iskolai integrációjának sikerességét kérik számon tőlük, a szükséges feltételek biztosítása nélkül. A pedagógusok egy ún. „köztes szerepben” próbálnak helytállni, egyfelől a hivatalos előírások, oktatásszervezési keretek, elvárások kényszere, másfelől a kihívásokkal teli helyzetek gyakran „bűntudatkeltő” informális megoldásai között vergődnek, gyakran a változtatás lehetősége nélkül. Ezzel magyarázható a „vívódóak”/„pesszimista vívódóak” jelentős aránya a kutatásba bevont pedagógusok körében.
Szabadon hozzáférhető
A ciorani Jézus-kép töredékessége
Bilibok, György; Angyalosi, Gergely; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Filozófia Intézet
A disszertáció témája Emil Cioran: (1911 április 8 – 1995 június 20) román származású francia filozófus Jézusról alkotott képének vizsgálata, viszont ez olyan szoros összefüggésben áll Istennel, ősbűnnel, megváltással, kereszténységgel, szentekkel, emberrel, filozófiával kapcsolatos ciorani gondolatokkal, hogy az ezekkel való foglalkozás elengedhetetlen a Jézus kép megértése szempontjából. Ezért a disszertációban külön fejezetekben foglalkozunk Cioran filozófiáján túl, a buddhizmushoz, gnoszticizmushoz, kereszténységhez és mindezek témáinak ciorani megközelítéseivel. Főleg a nietzschei párhuzamokot és eltéréseket emeljük ki a ciorani filozófia, és a kereszténység – azon belül pedig a Jézus kép – viszonylatában, ugyanis a szakirodalom jellemzően Nietzschével hasonlítja össze Ciorant. Nem hagyjuk figyelmen kívül ebből a szempontból a másik jelentős filozófust sem, aki nem más, mint Kierkegaard. Hipotézisünk, hogy Cioran esetében a legfontosabb fogalom a töredékesség, mert ez alapján közelíthető meg úgy a ciorani filozófia, mint a ciorani Jézus kép. A ciorani töredékesség szubjektivitás által meghatározott viszonyulást jelent, amelyet az ambivalencia és ellentmondásosság ellenére is egységes gondolati tendencia jellemez. Ez a töredékesség határozza meg Cioran filozófiához, illetve a különböző vallásokhoz (buddhizmus, gnoszticizmus) és azok témáihoz való viszonyulást is. Cioran gondolkodásában Jézus az ember és az Isten közti kapcsolat lehetetlenségének egyik legfontosabb kifejező alakja. Jézus vonatkozásában az emberi oldalra figyel, ezen belül is a magányra, boldogtalanságra, tévedésre, haszontalanságra, elkülönültségre, ürességre, szenvedésre és az említettek elől való menekülésre, egyszóval azokra a ciorani lényegekre, amelyek alátámasztják az ember önmagába zártságát. A ciorani Jézus képet, amelyben tulajdonképpen az egész ciorani filozófia összpontosítható a töredékesség fogalma által és amely téma a többi témával való foglalkozásra is késztetett, az inspiráció, a kétely, a szenvedés, a semmi, a szubjektív tapasztalatok, a hatalom akarása, a megváltás fogalmain keresztül közelítettük meg. A disszertáció eredetisége Cioran Jézus képének vizsgálatában áll, ugyanis tudomásunk szerint ezzel a témával más nem foglalkozott, olyan értelemben, hogy külön tárgyalja és összefüggésbe hozza a ciorani filozófiával, annak aspektusaival és fő témáival. A szakirodalom és az általunk feltárt ciorani töredékesség, amely a filozófus Jézus képére jellemző és amely a filozófiai és speciális értelemben vett krisztológiákkal való összehasonlítás által is feltárult, sajátságos helyet biztosít Cioran számára a szubjektív-egzisztencialista filozófián belül. Ezt a filozófiát leginkább a szubjektivitás, töredékesség és ambivalencia jellemzi.
Szabadon hozzáférhető
Szakkollégiumok felsőoktatás-pedagógiai jelentősége szektorközi összehasonlításban
Kardos, Katalin; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Disszertációnk egyik elsődleges célja bemutatni a rendszerváltás után megváltozott tartalommal újraéledő szakkollégiumi rendszert hazánkban, különös tekintettel az egyházi szakkollégiumokra és az újonnan megalakuló egyházi és világi fenntartású roma szakkollégiumokra vonatkozóan. Kutatásunk fókuszában azok a kimagasló teljesítményű felsőoktatásban tanuló hallgatók állnak, akik tanulmányi éveik alatt részesültek a szakkollégiumi tehetséggondozás nyújtotta lehetőségekből Vizsgálatunk alapsokaságát a Magyarországon található egyházi és nem egyházi, egyetemhez kötődő, valamint roma/cigány szakkollégiumok hallgatói képezték. A mintavételi eljárás során rétegzett mintavételt alkalmaztunk, amelynek során regionális és felekezeti rétegzett mintát vettünk az alapsokaságot adó minősített szakkollégiumok közül, így összesen 32 intézmény 322 hallgatójával vettük fel a kapcsolatot. Vizsgálatunk során hagyományos kérdőíves adatfelvételt végeztünk el a szakkollégiumi hallgatók körében, online lekérdezéssel kiegészítve 2015 és 2015 tavaszán. A kérdőív Debreceni Egyetem CHERD kutatócsoportjának közreműködésével született meg. Eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a szakkollégiumok mint együtt élő tanulóközösségek különösen a hallgatók tanulmányi eredményességére vannak jótékony hatással, lehetőséget teremtve az egyéni fejlődésre a csoport keretein belül a tanulmányi munka számos területén. Számos előnyt rejtenek magukban a hagyományos felsőoktatási munkaformákkal szemben. A felsőoktatási tehetséggondozó intézmények hallgató csoportjaiban közösen konstruált, nem előre készre gyártott tudás, az egymás véleményére, munkájára történő reagálás, a közösség érdekében történő önkéntes feladatvállalás fokozzák az aktivitást és a felelősségvállalást, ami a társadalmi tőkébe történő befektetésnek is minősül (Tinto 2003, Pusztai 2011).
Szabadon hozzáférhető
A serdülőkori mentalizáció komplex vizsgálata
Szél, Erzsébet; Szabó, Éva; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Disszertációm célja a mentalizáció reziliens fejlődést szolgáló összefüggéseinek feltárása volt. Elsőként Hagelquist (2018) négylépcsős modelljének tesztelését határoztam meg, majd célom volt egy mentalizációs profil kialakítása, és annak meghatározása, hogy a mentalizáció minősége milyen kapcsolatban áll az társas támogatás és kapcsolati bizalom mértékével, a szabályozó folyamatokkal, valamint az erőforrásokkal. A mentalizációs profil létrehozása során a mintázat-orientált kutatási megközelítést alkalmazom. Ezután a mentalizáció mediáló és moderáló szerepét vizsgáltam: a mentalizáció mely dimenziói közvetítik az érzelemszabályozás, az indulatkezelés, az észlelt társas támogatás, valamint az episztemikus bizalom protektív vagy veszélyeztetető hatásmechanizmusait. Módszerek: keresztmetszeti kutatásban három korosztályban toboroztunk: kis serdülők (11-13 évesek; M = 154, ebből 48% fiú) serdülők a (14-18 évesek; M = 588, ebből 41 % fiú) és fiatal felnőttek (19-30 évesek; M= 723, ebből 30% férfi). A vizsgálat önkitöltős kérdőívek bevonásával történt. Az egyes változók közötti együttjárás vizsgálatára korreláció elemzést alkalmaztam. A csoportok átlageredményeinek összehasonlítása független mintás próbával, egyváltozós, többváltozós és összetartozó mintás ANOVA eljárással történt. A mentalizáció dimenziói mentén létrehozott csoportok kialakításához klaszterelemzést végeztem. A változók közötti kapcsolatot mediációs és moderációs eljárással vizsgáltam. Eredmények, következtetések: A korosztályi hatás erősebben érvényesül a sikeres mentalizálás skálái közül a reflektivitás és a kapcsolati összehangoltság esetén, míg a szegényes mentalizálást mérő skálák közül a kapcsolati diszkomfort mutat nagyobb különbségeket. Igazolódott a nemek különbségére vonatkozó feltételezés, azonban a két változó kereszthatása jelen mintán nem érvényesült, a lányok/nők minden korosztályban megőrizték mentalizációs előnyüket. A korrelációs vizsgálat eredménye szerint a fejlettebb mentalizációs képességek az önértékelés, az énhatékonyság, a reziliencia magasabb színvonalával járnak együtt, és meghatározó az időperspektíva szempontjából is. A mentalizálás dimenzióinak mintázat-orientált elemzése alapján a változók közötti dinamikus kapcsolat feltárása révén olyan komplex profilok alkothatók, amik egységben tudják kezelni a mentalizálás sajátosságait és a személyiség működését meghatározó jellegzetességeket. Eredményeim szerint a mentalizálást vizsgáló hat alskála közül ötnél igazolódott a mediáló hatás, ami az érzelemszabályozás, az észlelt társas támogatás vagy a kommunikációba vetett bizalom hatásmechanizmusát közvetíti a reziliencia irányába.
Szabadon hozzáférhető
A hallgatói munkavállalás sajátosságai és egyetemi pályafutásra gyakorolt hatása a Debreceni Egyetemen
Kocsis, Zsófia; Pusztai, Gabriella; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Az oktatáskutatás nemzetközi szakirodalma évtizedek óta foglalkozik a tanulmányok mellett végzett fizetett munka kérdéskörével, azonban a hallgatói munkavállalás tanulmányi eredményességre gyakorolt hatásával kapcsolatban ambivalens kutatási eredmények születtek. Értekezésünk ehhez a vitához kíván hozzájárulni azzal, hogy a legnagyobb hallgatólétszámú, hazai vidéki egyetem hallgatóinak körében átfogóan vizsgáljuk a hallgatók munkavállalási jellemzőit és az egyetemi pályafutásra gyakorolt hatását. Kutatási kérdéseink között szerepel, hogy milyen változások következtek be az utóbbi években, s a változások milyen összefüggésben vannak a hallgatók társadalmi, gazdasági és intézményi hátterével. Továbbá arra keressük a választ, hogyan befolyásolja a munkavégzés a tanulmányi pályafutást. Feltételezzük, hogy jelentős változás figyelhető meg a munkavállalás tekintetében, s megjelenik egy új munkavállalói csoport a kényszerből, jövedelemszerzés miatt dolgozó és a karrierépítő hallgatók mellett. Kutatásunkban komplex módon vizsgáljuk a hallgatói munkavállalást. Értekezésünk célcsoportját a Debreceni Egyetem nappali tagozatos hallgatói alkotják. A kutatásunk első szakaszában az északkeleti régió hallgatóit két évtizede rendszeresen vizsgáló Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ 2012-2019 között felvett adatbázisainak másodelemzését végeztük el. A másodelemzéshez a HERD 2012, az IESA 2015 és a PERSIST 2019 adatbázisokat használtuk fel, amelyek adatait leszűkítettük a Debreceni Egyetem hallgatóira, s a következő elemszámokkal dolgoztunk: 1111, 1063 és 803 fő. A második szakaszban, a primer kutatás mintájának elemszámát a 2019. márciusi hallgatói statisztikáinak magyar tannyelvű, nappali tagozatos hallgatókra vonatkozó adatai alapján határoztuk meg. Továbbá a PERSIST 2019 adatbázisára építve a dolgozó hallgatók képzésterületi megoszlása alapján kvótás mintavételt alkalmaztunk. A primer kutatásunkban kimondottan dolgozó hallgatókat kérdeztünk meg, a minta végső elemszáma 538 fő. A másodelemzés eredményei alátámasztják, hogy a hallgatói munkavállalást növekvő tendencia jellemzi, amíg a 2012-es adatfelvétel során a hallgatók harmadát, addig a 2019-es mintában a hallgatók több mint felét érintette a rendszeres munkavégzés. A munkavégzést befolyásoló tényezők vizsgálata során a regressziós eredményeink kimutatták a mesterképzésben való részvétel befolyásoló hatását. Két mintában a szülők iskolai végzettségének és a család szubjektív anyagi helyzetének a hatása jelent meg. A tanulmányi pályafutás vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a munkavállalásnak csak egy mintában volt kimutatható hatása, azonban a tanulmányokhoz kapcsolódó munkavégzés pozitív hatása is tetten érthető. A 2019-es mintában sem a munkavállalás, de még a tanulmányokhoz illeszkedő munkavégzés sem mutatott szignifikáns hatást az eredményességre. A befolyásoló tényezők közül a fontos szerepe van az oktatói támogatásnak. A primer kutatásban is vizsgáltuk, hogy a munkavállalás milyen hatást gyakorol a komplex eredményességi mutatóra. Adataink tovább erősítették a másodelemzés eredményeit, miszerint a tanulmányokhoz kapcsolódó munkavégzés mellett az oktatókkal folytatott kapcsolattartásnak van a legfőbb magyarázó ereje. A primer kutatásunk legfontosabb eredménye a munkavállalási jellemzők alapján kialakított rászoruló-keresetorientált, ambiciózus és utilitárius szabadidő-orientált hallgatói klaszterek. A hallgatói klaszterek karakteresen különböznek szinte minden vizsgált társadalmi háttérmutató, valamint számos tanulmányi jellemző mentén. Kutatásunk igazolta a korábbi ifjúságkutatások azon eredményeit, amelyek a posztmodern értékeket preferáló fiatalok munkaerőpiaci megjelenését jelezték. A kutatás adatai megerősítik, hogy a szerényebb háttérrel rendelkező jövedelemszerző, értelmezésünkben rászoruló-keresetorientált hallgatók, valamint az ambiciózus, tehát karrierépítő, gyakorlatszerző és referenciagyűjtő dolgozó hallgatók mellett megjelenik a posztmodern értékrendet, a posztmodern hallgatói munkafelfogást képviselő utilitárius szabadidő-orientált hallgatók csoportja, akiknek a munka a szabadidő „hasznos” eltöltésének módja. Eredményeink jó alapot biztosíthatnak a további kutatási irányok kijelölésére. Alkalmasak lehetnek a lokális, intézményi döntéshozás támogatására, s a fejlesztési folyamatokhoz is hasznosítható eredményeket foglalnak magukba.

Böngészés

legfrissebb feltöltések